Másodvirágzás 2. rész

Sokáig csendben voltunk, és erőteljesen lihegtünk. Laci fölém könyökölt. Megtörölte a homlokomat, izzadt hajam tövét.

– Köszönöm! – Csókolta meg a kiszáradt számat. Az övé is száraz volt, kissé kesernyés, mégis jóleső. Nekem zsibogott mindenem, de nem a fájdalomtól, hanem az átéltektől.
– Én köszönöm! – Mosolyogva simogattam az arcát.
– Tudod Laci, nem hízelgés, de azt hiszem, hogy életemben ez volt az első szeretkezésem. – Láttam az arcán a kétkedő kémlelését.
– Inkább őszintén elmondom. Azt tudod, hogy a szüzességemet hogyan vesztettem el. Akkor elmeséltem. Utána pedig annyi volt a... a testiség, hogy Péter álló farokkal bejött, levetkőztem, – vagy csak félre húzta a bugyim – és vadul megdugott. Az egész kb. öt, jó esetben tíz percig tartott, majd ment vissza a szobájába. Most azt éltem át veled negyvennégy évesen, amikről eddig csak hallomásból tudtam.
– Ne beszélj már! – Kezdte volna, de mutató ujjam a szájára tettem.
– De, és hogy teljes legyen... életemben először csókolóztam... és nagyon jó volt! Köszönöm, hogy ezt megmutattad nekem!
– Ugyan már! Csak besz... – Megszólalt a telefonja. Az anyukája hívta, hogy el kéne mennünk, bevásárolni.
– Jó, anya, megyünk. Írjátok össze! És nyugi nyitásra ott leszünk, mindenből frisset hozunk – Felkeltünk. Nekem még mindig remegett a lábam, és boldogan láttam Laci mosolyát.
A gyors zuhany után, öltözés közben megkaptuk meg a listát. Pont elég hosszú volt ahhoz, hogy ne a mi kis boltunkba vásároljunk, hanem a Tescóban, és beugorjunk a lányomhoz is. Útközben Laci hozta fel a témát.

– Elhiszem, amit mondasz, de ezt hogy bírtad annyi ideig?
– Tudod... – Kezdtem égő, vörös arccal – Tudod, ez olyan, mintha én azt kérdezném tőled, hogy miért ilyen alacsonyan repülünk a helikopterrel?
– De hiszen nem is helikopterrel megyünk, meg nem is tudnám vezetni! – Háborodott föl.
– Hát ez az! Én sem tudtam mi az a szex, mit kéne éreznem. Ez kezdetben heti kétszer volt, majd egyszer, majd később már csak hébe-hóba. Nem volt más, csak az a kis idő, amíg keményen megdugott és már odébb is állt.
– És nem volt más pasi?
– Nem.
– És magadnak sem csináltad?
– Mit? – Kérdeztem.
– A maszturbálást. – Értetlenül, kérdőn néztem rá.
– Neeeeemmmm. Nem is tudom, mi az. – Láttam, hogy Laci kiakad.
– Miért?
– Nem volt miért!
– És nem is élveztél? – Kérdezte már parkolás közben.
– Élvezni? Ha ez az volt, amit tőled kaptam, akkor nem. Voltak éjszakák, amikor ébredés után ragacsos volt a bugyim, de azokra nem emlékszem.
Már a bevásárló kocsit tolta, amikor rákérdezett.

– És nem is csináltatok mást, csak amit mondtál?
– Nem! – Vágtam rá. Láttam a döbbenetet arcán.
– No, akkor lesz dolgom...
Csókolom, kérek szépen egy kiló csirkecombot... – Mondta a húspultnál, én pedig töprengtem azon, ami velem történt, és azon, hogy lesz dolga. Nem vagyok tudatlan! Sokat hallottam különböző dolgokat, amikről tudtam, hogy mi is az, de soha nem tudtam elképzelni, hogy mi is lehet azokban a jó. Már kezdtem kapizsgálni, és kezdett érdekelni. Tudtam, hogy erre csak Laci lehet a legjobb alany, aki tanít, aki megmutatja, akivel megpróbálhatom, megélhetem.
A bevásárlást szinte csak Laci csinálta. A lányom is megjegyezte, hogy nem vagyok száz százalékban ott. Próbáltam a jelenre koncentrálni, közben a közelmúlt, a pár órája történtek cikáztak fejemben, és a jövő. Laci az egyetlen, aki... aki kéznél van. Hiába a rokonom, hiába ismerem, amióta az eszemet tudom, vagy pont azért? Ezen gondolkodtam már otthon.

– Hé, Csillagom! Látom, amit Anna is látott!... Azon jár az eszed?
– Igen, azon, hogy elpazaroltam több mint a fél életemet egy... egy...
Ránéztem, megfogtam a karját.

– Tudom, furának fog tűnni, – hiszen testvéremként szeretlek, testvéremként viszonyulok hozzád, és talán pont ezért... – Elharaptam a mondatot.
– Igen? Mit ezért? – Egymás szemébe néztünk.
– Nem, azt nem lehet!
– Mit? – Már elnéztem a távolba.
– Azt?
– Azt, ami reggel történt. – Bólogattam.
– Igen, azt! Rokon vagy, én pedig – mint kiderült – tudatlan.
– Engedd meg, hogy tanítsalak! – Kérlelt, de én csak néztem.
Aztán magához ölelt. Már nem az az ölelés volt, mint akár tegnap. Már több. Már másként simogatta a hajamat, a hátamat, sőt a fenekemet. Már másként éltem meg az érintését. Eddig nyugtató volt, most kíváncsivá tett. Puszilgatta a nyakamat, az arcomat, majd a fülembe suttogta, pedig, – mint szinte mindig, – most is kettesben voltunk.

– Engedd meg... a világ legnagyobb öröme lenne megtanítani, bevezetni téged ebbe a csodás, rejtelmesen szép világba.
Én már tudtam, hogy nem szeretnék mást, csak ezt, és legszívesebben azonnal. Szaggatnám le a ruháinkat, hogy ismét megélhessem azt, amit reggel. Persze, merszem az nem volt, semmihez. Laci megcsókolt. ! Csak csókolt, és tolt a fürdőszoba felé. Leültetett a kád szélére.

– Bízd rám magad! – Gombolta a blúzom. – Bízd rám magad, és amit az ösztönöd diktál, ne félj megtenni!
Csak bólintottam és izgultam, mint gyerekként egy vizsga előtt. Igazából meztelenre vetkőztetett, magáról is ledobálta a ruhákat, és a kádban állva zuhanyoztunk. Kedvenc Fa szappanommal mosdatott, mint anya, kisgyerekként. Tetőtől talpig. Néhol csiklandósnak, és az erogén zónáimon nagyon kellemesnek, – ma már tudom – izgatónak éreztem.
Hátra nyúlva a popsimat is megmosta. Ahogy mondta – és az ösztöneim is sugallták – megmostam a farkát. Jó volt fogni, belegondolva, hogy ez a testrész mit is okozott nekem. Segített a mosakodásban, mivel én leragadtam a rúdjánál. Félig nedvesen, egymást átölelve mentünk az ágyamhoz. A hátamra fektetett, óvatosan, – nem úgy, mint az ex férjem, aki mindig lökött, úgy, hogy centikre visszapattantam, mire végül fixen feküdtem.
Széttártam a lábaimat, vártam Lacit, hogy rám másszon. Már tudtam, hogy ő nem Tarzan ugrással vetődik rám, belém, de arra nem számítottam, hogy a fejét teszi a széttárt combjaim közé. A tudásom meg volt, hogy mi következhet. Sejtve, hogy nem fog fájdalmat okozni, készültem. Nem tévedtem. A nyelve gyengéden érintett a nyílásom körül, majd nyálasan benyomta, amíg bírta. Jó volt, de inkább arra figyeltem, hogy mit csinál. Belegondoltam, hogy én ezt vajon hogyan viszonozhatom? Nem jutottam gondolatban messzire, mert elkezdte nyalni a bogyóm. Az érzés leírhatatlan volt. Ismét sóhajok szakadtak ki belőlem. Sajnos nem tartott sokáig, Laci rám mászott, és lassú, érzéki finomsággal belém hatolt. Párat lökött, majd magához karolva átfordított, hogy én legyek felül. Az első pánik rohamomon gyorsan átsegített.

– Mozgasd a feneked le-fel! Találd meg a határokat, és utána már te diktálod az erőt, a gyorsaságot!
Úgy tettem, de kicsúszott belőlem. Mosolyogva tette vissza, és megfogta a csípőm, a távolság tartását szabályozandó. Megéreztem a ritmust. Boldogan mozogtam. Majd felültetett, vagyis térdeltetett, függőleges lett a gerincem, derékszöget zártam be Laci testével.

– Így mozogj rajtam!
Ez már könnyebben ment. Az ujját közénk tette, és a legérzékenyebb pontomhoz ért.

– Na, ezt simogasd, és ne csak most, hanem akkor is, ha csak magadat akarod boldoggá tenni!
Pompás volt! Fájdalommentes, felemelő, boldogító. Már tudtam, hogy mi az, hogy kielégülni. A hangok maguktól törtek ki belőlem. Laci testére zuhantam, a körmömmel kapaszkodtam erős izomzatú karjába. Semmi, de semmi nem érdekelt. Úsztam a boldogságban. Mindent felülmúlt ez az érzés, – kivétel, mikor a lányomat a mellkasomra fektették születése után.
Ugyanolyan fáradt, de fájdalommentes voltam. Teljes súlyommal Lacin feküdtem. Nem bírtam, és nem is akartam megmozdulni. Sokára tudatosult csak, hogy a farok még mindig bennem van. Nyögve húztam ki magamból, és hajoltam a nedves durunghoz. Puszilgattam, nyalogattam, simogattam, a golyóitól a végéig.

– Jól csinálom? Örömet akarok neked okozni!
– Jól csinálod, de most pihenj, majd arra is sor kerül! Most elintézem magamnak.
Kérdőn néztem rá, a sarkamon ülve, a karomon hátul támaszkodva. Laci megmarkolta a vesszejét, és le föl mozgatta rajta a kézfejét. Mozgott a fényes, bevágott tetején, – a faszfejen – a bőr. Még nézni is kellemes volt. Majd én is akarom csinálni!

– Reee... ndben. – Mondta Laci, amiből rájöttem, hogy ki is mondtam a gondolatomat.
Jött a lövés, a hasára. Péteré és az enyém, – ahogy anno kivettem magamból – szúrósabb szagú volt. Hallottam, amikor pár fiatal csaj az ízéről beszélt. Nem volt erőm megnyalni. Laci látta, és mosolyogva mondta.

– Kielégületlenül próbáld majd ki! – Úgy éreztem igaza van, most nincs ínyemre.
Teltek a napok, hetek. Az első hétvége folyamatos egymásutáni szeretkezései csitultak. Heti kettő elég volt. Főleg, ahogy Laci is mondta:

– Csillagom! Most maradjon meg ez a pár alkalom, hogy kielégüljünk. Tanuld magadat, szokd meg az új helyzetet!
Igaza volt, hiszen minél többször voltunk együtt, annál inkább rájöttem, hogy mit, hol kell finomítani a szexben. Például teljesen lecsupaszítottam magam szőrileg odalent, már tudtam arra figyelni, hogy Laci mit sugall felém gyorsaságban, aktívitásban, Közben tanultam Lacit is, megismertem a testét. Rájöttem, hogy mennyire élvezi, ha a mellbimbójával játszom, puszilom, nyalom. Éreztem, hogy jó irányban haladok.
Laci – a munkája, mellettem és a szüleink mellett – a fészerből elővette a Velorexét. Még tizennyolc évesen jutott hozzá ehhez a csehszlovák műremekhez. Imádott rajta bütykölni, javítgatni, felújítani. Teljesen új, vízálló ponyvát készített rá. Az ülését újra húzta. Motorikusan is, és minden mozgó részét felújítgatta. Ja, és órákat tudott róla mesélni. Aranyos és örök emlék marad számomra, ahogy először mesélt róla.

– Csillagom! Ennek a csodának puritán az utastere: egy sebesség – és egy voltmérő, no és néhány kapcsoló, a sima lemezből és fedeles kesztyűtartóból álló fémpulton. A fehér fogantyús a kézifék, tőle jobbra az irányváltó, balra a sebességváltó karja. Ablaktörlőből kettő, napellenzőből csak egy van. Az üléseket nem lehet állítani, a fémpedálok kényelmesen messze vannak egymástól. Egyhengeres Jawa motorkerékpárból származó, kétütemű, 350 köbcentis, 13-14 lóerős motorját a hátsó kerék elé szerelték, látod ott, hozzá négyfokozatú váltót csaptak. A hátramenetet pedig irányváltóval oldották meg: aki kívánja, négy tolatófokozattal ügyeskedhet, nekem nem megy kettővel sem. A fogasléces kormányt könnyű tekerni, a bowdenes fékek ereje visszafogott. A szűkös, padlóból kinövő pedálsor mellett az akkumulátor szűkíti az utas lábterét. Az ülés támláját és lapját is egybeöntötték, az ajtókon kis zseb fogadja az apróbb úti holmikat. Látod?
– Kuplung-fék-gáz pedálsor, mint egy igazi autóban, s itt is motorkerékpár váltót kell a jobb kézbe fogni. A csehszlovákok műszaki érzéke jócskán túlszárnyalta a szovjetekét, a puritánság itt nem társul nehézkességgel, darabossággal. Szűknek szűk ez is, de valahogy mégis jobban el lehet helyezkedni, a sportautósan mély üléspozíció és a két különálló első kerék régi korok versenygépeit juttatja a kétütemű hangtól pilóta eszébe. Hmm és a kormányzás is finomabb, és a 70 km/óra sem tűnik félelmetes tempónak, legfeljebb akkor, amikor a pöttöm dobfékekkel lassítani szeretnénk. – Mosolyogva, puszi után kérdezte. – Kipróbálod?
– Cuki, de neeeeemmmm. Persze, ha majd elviszel vele, szívesen ülök büszkén melletted! Ilyen jó pasi mellett, örömmel!
– Rendicsek.
Egy ilyen bütykölős kora este megszállt a . Tudtam, hogy a motorba van belefeledkezve. Még én segítettem neki felbakolni. Gonosz gondolatom támadt. Még bent a házban meztelenre vetkőztem, és a hátsó, udvari ajtón osontam ki, a kitaposott udvari papucsomban. Valóban, nyakig olajosan, a hátsó egy kerék alatt feküdt. Egy darabig észre sem vett, majd az egyik – kevésbé olajos, zsíros – kézfejével megsimogatta a lábszáramat, amit látott belőlem. Megkerültem és a lábához mentem, így ha felnéz, talán meglátja, hogy ruhátlan vagyok. A régi flanel ingje volt rajta, a mellkasán szinte a hasáig kigombolva. Nekem tetszetős volt a látvány, és tudtam, hogy a kitervelt ötletem Lacinak is tuti tetszik majd, aki – mint mindig – a kicsi kis kincsét becézgette, vagy éppen a büdös kurva csehet szidta, hogy tudta ilyen elbaszott helyre tenni a csavart. Fölé térdeltem, a pokrócára téve a térdem, és a hasát, mellkasát simogattam. Mint akibe villám csapott, úgy meredt le, amint kitekintve meglátott meztelenül. Próbált kimászni, de nem engedtem.

– Kis szerelmem, most csak nézzél! Oké? – Erre dünnyögött valamit, amit nem értettem.
Én – ahogy már korábban tanított, hogyan maszturbáljak – úgy kezdtem el a melleimet simogatni csábos mosollyal, majd simogatni a testemet elölről, le a combjaimig. Tudtam, hogy mindent lát, ezért direkt lassan csináltam, többszörösen, lassan simogatva magam. A farkához nyúltam ellenőrizni, hogy hatással van-e rá, amit teszek. Volt. Ügyes mozdulattal szabadítottam ki a már félmerev szerszámját, golyóit. Két ujjam a szájába dugtam, kicsit matattam benne, majd a nyálas ujjaimat magamba toltam. Próbáltam már többször is, de nem volt olyan jó, mint amikor ő csinálta nekem. A bogyómat is simogattam. Na, ez már rám is jó hatással volt. Egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt. Az sem érdekelt, hogy Laci olajos, zsíros kezével előbb a combomat, majd a melleimet fogdosta. Nem az az eget verő orgazmusom volt, mint amit Lacival idézünk elő, de fiatalosan mondva, egynek elment. A kis háromkerekű vázába kapaszkodva pihentem ki a semminek tűnő fáradságom. Laci is már a vége felé járt. Seggemet, mellemet fogdosta a szabad kezével, amivel nem magát kényeztette. Én tértem előbb magamhoz, kaptam erőre. Feltápászkodtam, és a kerti csaphoz mentem, de ekkor szembesültem vele, hogy ezek a zsíros, olajos foltok nem igazán jönnek le sima hideg vízzel. Ekkor ért oda Laci is, már gatya nélkül, kigombolt ingben. Mint a gyerekek kergetőztünk. Koromnál fogva – és Laci testi problémája miatt – sokkal gyorsabb voltam, azaz lehettem volna, de a női huncutság arra , hogy hagyjam magam utolérni. Laci magához ölelt, megcsókolt, simogatta a hátamat, seggemet. Kellemes utójátéka volt levezetésképpen a közös masztinknak.
Már a zuhany alatt fürdettük, sikáltuk egymásról a zsírt, olajat, piszkot, amikor Laci elmélkedni kezdett.

– Azért azt tudod, hogy nem vagyunk teljesen százasok? Mi van, ha az anyád, vagy az enyém elsétál, és meglátja, hogy mit csinálunk? A szomszédokról nem is beszélve!
– Laciiiii! Te hol élsz? Szerinted nem tudják?
– Kik nem tudják?
– Anyáék biztosan! – Lacinak még a szívverése is megállt.
– Mi van? Elmondtad?
– Nem kellett azt elmondani. Az anyai szív megérzi. Én is megéreztem mindig Annácskámról, ha szerelmes volt.
– De hogy derült ez ki?
– Egyszerűen. Egy sima beszélgetés volt anya és köztem, amikor anya minden átmenet nélkül nekem szegezte a kérdést. „Ugye Lacival összekeveredtetek? ” Persze, vörösen levegőért kapkodtam. „Jól sejtettük Terivel. Annyira egyszerre pörögtök, csak gyereket ne csináltass magadnak, szedjél gyógyszert. ” Mondta és anyai nyugtató öleléssel húzott magához. Na így történt. Folytattam Laci sikálását a piszoktól.
A következő szombati vacsora után Laci sejtelmesen lépett elém.

– Csillagom! Akarsz egy szintet lépni?