Egy öltözőben Bódi Sylvivel

Technikus vagyok, az a dolgom, hogy kezeljem a kamerákat, oda irányítsam őket, ahova a fejesek kérik, hogy figyeljem őket, hol történik valami gyanús. Szóval úgy általában annyiból áll a munkám, hogy halálra unom magam. Kivéve persze, ha női öltözőket kell figyelni, rögtön érdekesebbé válik a dolog, rengeteget tudnék efféle kukkolós élményeimről mesélni. Most azonban egyetlen egyről kívánok szólni, aminek nem is olyan rég voltam részese, életem talán leghihetetlenebb, legizgatóbb órái voltak ezek.

Teljesen szokványosan indult a nap: a kora hajnali órákban beállítottuk a kamerákat, ellenőriztük, hogy minden megfelelően működik – e, hogy az esti szépségversenyre minden hibátlan legyen.
Rutin munka. Délután szokásomhoz híven szunyókáltam egy keveset, majd mielőtt jött volna a főnök pofavizitre, felkeltett az órám, és úgy tettem, mintha lázasan dolgoznék. Ez mindig beválik, állítólag én vagyok a legjobb munkaerő... végülis, kétségtelen, én színlelem a legjobban, kár is lenne tagadni. Végigkapcsolgattam a kamerákat, volt ami a színpadot figyelte, több is, ezek hidegen hagytak, inkább az öltözőkbe pillantottam be, reménykedve, elcsípek valami pikáns jelenetet. Sajnos nem volt szerencsém: csupa divatbaba és playboy – cica, nem is tudom... nem az eseteim, olyan műek néha.
Ráadásul sehol egy pasi vagy barátnő, se vibrátor se semmi.. Rémesen unalmas estém lesz, gondoltam magamban.

Persze, azért tanulságos ez is, mindennek megvan a maga szórakoztató oldala! Viccess volt, ahogy az egyik versenyző hölgy kitömte a melltartóját, majd' leestem a székről: szóval így csinálja, hogy a címlapfotókon olyan jól mutat a melle! Ugyanakkor elszomorító is volt.. Node mindegy, ha valakinek ez jön be, ám legyen, a magam részéről inkább a meztelen valóságot részesítem előnyben.

Lezajlott a verseny, újra az öltözőket kezdtem figyelni, főleg az ajtó külső részét. Hogy miért? Mert történt már egypár mókás eset, amikor egy rajongó be akart jutni kedvencéhez, és a biztonsági őrök rángatták el. De akadt olyan is, amikor a bejutni vágyó illető egyszerűen leütötte az ajtóban álló kétajtós szekrényt, és besétált. Na, az nem volt semmi jelenet! Azóta is emlegeti mindenki, hasonló esetek után kutat minden hozzám hasonló, kamerák mögött gubbasztó leskelődő.