Wendy 8.3

– Hölgyeim és Uraim, szeretném megköszönni, hogy csatlakoztak hozzánk, és együtt ünnepelhetjük a Garden of Eden, a Clandestine Group legújabb üdülőhelyének megnyitóját. A Garden of Eden nemcsak megfelel azoknak a szabványoknak, amelyeket a Clandestine Group ingatlanjaitól mindenki elvárt, hanem megpróbáltuk magasabbra emelni a lécet, és új mércét állítani egy luxusüdülőhelyre.
Első köszönetünk Tony és Sara Riletto-t illeti, akik nagylelkűen lehetővé tették számunkra, hogy múzeumot építsünk a csodálatos művészeti gyűjteményük elhelyezésére, és ezzel a világ legexkluzívabb üdülőhelyévé tettek minket. Egyetlen üdülőhely vagy szálloda sem ilyen magas szintű művészetet.
Szeretnék továbbá köszönetet mondani Hamid sejknek, Dubaiból, aki beleegyezett, hogy együttműködjön velünk, és elhozta világhírű Shuiqi gyógyfürdőjét a Garden of Edenbe. Csak a legjobbat a legjobbnak.
Szeretnék továbbá köszönetet mondani Jiro Ono séfnek, a Sushi Jiro cégnek és az Aragawa csoportnak, hogy együttműködtek velünk, és elhozták világhírű, Michelin-csillagos éttermeiket az Édenkertbe.
Ügyvezető séfünk, Gianni Antinori és munkatársai csodálatos büfét készítettek az Önök étkezési örömére. Ismét csak a legjobbat a legjobbnak.
Köszönetet mondok Chanel, Dior, Lagerfeld, Versace, Lauren, Yves Saint Laurent, Gaultier, Prada, de la Renta, Schiaparelli és Pierre Cardin házainak, valamint Harry Winston, Cartier, Van Cleef & Arpels, Tiffany ékszerészeknek, hogy csatlakoztak hozzánk, és egyedi termékeiket a vásárlási élmény fokozása érdekében.
De utolsó köszönetem annak az egyetlen személynek szól, akinek a látomása és előrelátása lehetővé tette az Édenkertet. A kezdeti inspirációtól kezdve az alkotás folyamatán át egyikünk sem lenne itt, ha nincs a világ egyik legszebb nőjének hihetetlen munkája aki nemcsak gyönyörű, hanem az egyik legokosabb és legszorgalmasabb is akit ismerek. Ismerjék meg önök is a Clandestine Group operatív igazgatóját, Wendy Rose-t.
Wendy megdermedt, azután érezte, hogy Mary gyengéden hátba böki. Jonathan feléje nyújtotta a mikrofont, és ő elpirult miközben a taps közben előrelépett.
– Én...   Ööö... köszönöm. Úristen, nem számítottam rá, hogy bármit is mondok ma. Ne hagyjátok, hogy Jonathan becsapjon. Ő maga a Clandestine Group, és nem történik semmi, amin ne lenne ott az ujjlenyomata. Kiváltságos vagyok, hogy vele dolgozhatok.
Ha ez még nem egyértelmű számotokra, a Garden of Edennél a célunk az élvezet. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk ebben. Tökéletes idővel, tökéletes stranddal, hihetetlen ételekkel és szórakozással. Az Édenkert örömbuborékán kívül létező társadalom korlátaitól való páratlan szabadságban érezzétek jól magatokat. Szóval kérem, biztos vagyok benne, hogy már mindenki éhes. Köszönöm, hogy itt vagytok, és jó étvágyat!
– Istenem, miért tetted ezt? – kérdezte, miután kikapcsolta a mikrofont, és Jonathan-ra nézett.
– Mert te vagy ennek a műsornak a sztárja, és azt akartam, hogy ezt mindenki tudja.
– Mindenki nagyon jól néz ki – jegyezte meg Wendy, miközben a fő étkezőbe igyekeztek, ő Jonathan egyik karján, Vera a másikon.
– Mindannyian elhalványulnak hozzád képest – súgta neki Jonathan. – Komolyan mondom. Soha életemben nem láttam senkit olyan szépnek, mint téged ma este.
– Attól tartok, egyet kell értenem vele – mondta Vera. – Honnan vetted ezt a ruhát és nyakláncot?
– Nem tudom, szabad-e elmondanom – válaszolta halkan Wendy.
– Tudod, hogy soha egy léleknek sem mondanánk el.
– Hamid sejk, amikor Dubaiban voltam – vallotta be nekik Wendy elpirulva.
– Én megmondtam – Vera Jonathan bordáiba bökött. – Láttam, hogy valahányszor ma rád nézett, a farka egy kicsit keményebb lett, és az egy szép szerszám, hozzáteszem. És azt várnám, hogy ez itt minden férfival megtörténjen, aki meglát. Én biztosan nedves leszek, amikor így látlak. De ezt a kettőtök közötti pillanatnyi szemkontaktus árulta el nekem. Tudtam, hogy együtt voltatok, és ő többet akar. Olyan finom, mint amilyennek látszik?
– Teljesen – válaszolta Wendy sóhajtva. – De nincs kétségem afelől, hogy ezt a hét vége előtt magadtól is megtudod.
– Jonathan okkal mondta, hogy okos vagy – nevetett rá Vera.

A vacsora óriási sikert aratott, a büfé mellett mindenhol séfek állomásoztak, hogy segítsenek a tálalásban. Minden asztalon Clandestine márkájú borok voltak. Még telt ház mellett sem tűnt zsúfoltnak. Nem kellett aggódnia amiatt, hogy hátratolja a székét, és beleütközik valakibe a mögötte lévő asztaltól akkor sem, ha együtt mozdulnak a székeik. A csípős sós levegő beáramlott a szárazföldi szellővel, a lagúna körüli buja kerteket megtöltötte a virágok illata. A mennyezeti ventilátorok nagy lapátjai frissen tartották a levegőt és távol tartották a szúnyogokat.
Vacsora után Wendy mindannyiukat a Blue Note-hoz vezette, ahol lefoglalt egy nagy asztalt a szoba közepén. Jonathan egy magnum Krug Clos d'Ambonnay Blanc de Noirs Brut rendelt az asztalra, és egy San Pellegrinót lime-al Monique-nak. Indulás előtt élvezték a jazzt Nnnenna Freelontól, majd egy sor bluest Samantha Fishtől.
– Csodálatos élmény – mondta Tony. – Olyan kényelmes légkör, és az a borbarlang nagyon látványos. Tényleg szépen megcsinálták.
– És most? – kérdezte Hamid sejk.
– Most rajtad múlik – válaszolta mosolyogva Wendy. – Két előadásuk van itt, az imént láttuk 8: 30-tól, majd egy másik 11: 00-tól a késői vacsorák alkalmával. A bárban. Minden bárunk hajnali 2 óráig tart nyitva. Mivel ez az első esténk a vendégeinkkel, nem tudom, mit fognak tenni az emberek. A lagúna, a tengerpart vagy a tető.
– Nem láttuk még a tetőt – mondta Sara. – Nincs ott fent egy medence?
– De van – válaszolta Wendy. – és egy bár.
– Ez jól hangzik – mondta Sara.
– Miért nem megyünk átöltözni és találkozunk a tetőn? – javasolta Wendy. – Vegyük fel a fürdőköpenyeket, amelyeket a fürdőszobában fogtok találni. Amint felérünk a tetőre, senki nem fog semmilyen ruhát viselni.
Wendy meglepődött, hogy amikor odaért, már több tucat embert talált a tetőn, felük a medence szélén vagy a vízben ült előttük, a többiek a heverőkön nézték a műsort. Látta, ahogy Mary és Monique egymás mellett ülnek a medence szélén, előttük a személyzet tagjai a vízben, akik dugták őket. Körülöttük emberek kényeztették magukat, férfiak nyaltak vagy nőket basztak meg, nők pedig farkakat szívtak. Még párok és hármasok is voltak a nyugágyakon.
– Ez rendkívüli – szólalt meg Hamid sejk Wendy mögött.
– Reméltem, de nem is álmodtam, hogy ilyen lesz – Wendy feléje és Aishára mosolygott.
– Ez olyan, mint egy orgia – Aisha szeme izgatottan csillogott.
– Ez bizony az! – erősítette meg Vera, miközben megjelent Jonathan-nal. – Ez igazán szórakoztatónak tűnik.
– Régi időkre emlékeztet, nem gondolod, Tony? – mondta Sara, miközben ők is csatlakoztak hozzájuk.
– Biztosan a mi bulink – helyeselt Tony mosolyogva.
– Mit szólnál hozzá, sejk? – kérdezte Vera. – Készen állsz egy kis szórakozásra?
– Nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen nyilvános bemutatás megfelelő lenne számomra – válaszolta a férfi.
– Talán jobban éreznéd magad valamelyik heverőben? – javasolta Sara. – Így megengedhetsz magadnak egy kis magánéletet, miközben továbbra is élvezheted a műsort.
– Azt hiszem, a feleséged ajánlatot tesz nekem, Tony – mondta Hamid sejk.
– Nem ő az egyetlen – Vera köntöse lecsúszott a testéről a földre, és meztelenül hagyta. – De nem hiszem, hogy túlélnéd Sarát és engem.
– Ez kihívásnak tűnt számomra – mondta Jonathan. – Mit gondolsz, Tony?
– Határozottan egy komoly kihívás – értett egyet nevetve Tony. – A pénzem Verára és Sarára tenném.
– Nem ellenkezik? – kérdezte Hamid sejk.
– Te jó isten, dehogy – nevetett Tony. – A helyedben engednék az elkerülhetetlennek. Mindketten elkötelezték magukat melletted, és nagyon eltökéltek. Személyes tapasztalatból mondom, soha nem fogod megbánni.
– Aisha jöhetne velem – javasolta Wendy. – Biztos vagyok benne, hogy Jonathan és Tony el tudnak szórakoztatni minket.
– Ó, nem, nem is tudom – habozott Aisha tágra nyílt szemekkel. – A sejken kívül senki más nem érhet hozzám így.
– Ó, sajnálom – visszakozott Wendy. – Nem akartam indiszkrét lenni.
– És miért ne tehetnéd meg? – mondta Hamid sejk. – Azt hiszem, kivételt tehetünk ezekkel az új barátokkal Aisha, hacsak nincs ellenedre. Soha nem kérnék olyasmit, amit nem akarnál, remélem tudod.
– Tudom, Sheikh – Aisha felderült. – Amikor 14 éves koromban a szüleim adtak neked, megvártál 18 éves koromig, mielőtt megkérdezted, hogy érdekel-e a szex. Aztán rám bíztad, hogy mikor és hogyan fog megtörténni. De én akartam, csak veled. Láttalak a többi feleségeddel, és szerettem volna érezni, amit ők éreztek, amikor veled voltak. Még a saját apám sem bánt velem azzal a tisztelettel, amit te mutattál felém. Soha nem tennék semmit, ami szégyent hozna rád.
– Hát nem csodálatos? – kérdezte Hamid sejk sóhajtva.
– Lenyűgöző – válaszolta Tony. – Valóban nagyon szerencsés ember vagy, sejk.
– Biztosíthatlak, hogy nem szégyen ha jól akarod érezni magad – mondta Hamid sejk. – Azt hiszem, ez a két gyönyörű hölgy eléggé megfelel majd nekem.
– Köszönöm, Sheikh – mondta Aisha, és könnyek csillogtak a szeme sarkában. – Köszönöm.
– Remélem, hogy erős a szíved, Sheikh – ugratta Sara, miközben megfogta az egyik karját, Vera pedig a másikat, és elvezette őt az egyik hátul lévő heverő felé.
– Sokkal jobban érdekel, hogy kemény a farkad – toldotta meg nevetve Vera.
– Üljünk le a medence mellé – javasolta Wendy amikor Aisha leengedte köntösét a földre és meztelenül hagyta, apró, sötét és kemény mellbimbóit. A puncijának sötét árnyalatú belső ajkai csak alig látszottak szirmozni a külső ajkai közül egy sötét csikló alatt.
– Annyira ideges vagyok – sóhajtott Aisha, miközben leültek a medence szélére. Jonathan és Tony becsúszott a vízbe, Wendy felemelte a lábát. Tony elébe állt, míg Jonathan Aisha elé helyezkedett, a felálló farkával. – Soha nem voltam mással, csak a sejkkel.
– Nem muszáj, tudod – Wendy közben Tony magasan a belső combjaira tette a kezét. – Ez állítólag szórakoztató, amit csinálni akarsz.
– Ó, de szeretném – mondta Aisha elpirulva, ahogy Jonathanra nézett.
– Soha nem szűnök meg csodálni a puncid látványát, Wendy – Tony végighúzta a nyelvét, majd röviden megszívta nagy csiklóját és hosszú belső ajkát.
– Olyan szép és olyan finom – lehelte. Beledugta a nyelvét, és élvezettel kóstolta a kifolyó nedveket.
– Ha van valami, amit nem akarsz vagy nem szeretsz, kérlek azonnal szólj – mondta Jonathan Aishának, és felcsúsztatta a kezét a lány oldalán, hogy megfogja a kis melleit, hüvelykujjai pedig a kemény, sötét mellbimbóit simogatták.
– Wendynek igaza van, ez állítólag szórakoztató – tette hozzá. Lehajolva lágyan megcsókolta.
– De én akarom, az egészet – Aisha szeme csillogott az izgalomtól ahogy kinyújtotta a kezét, és remegő kezeit a férfi kőkemény farkának tengelye köré fonta. – Egyszerűen nem tudom, hogyan kell mással.
– Azt mondanám, hogy jól csinálod – Jonathan újra megcsókolta, ezúttal még határozottabban. Kezeit a farkára szorította, puha nyelve megtalálta az övét, szájuk összeolvadt, ahogy csókolóztak, Kezei a kis mellén, ujjai megcsípték és meghúzták az apró, sötét mellbimbókat. Érezte ahogy Aisha megremeg amikor túl erősen megcsípte őket.
– Édesek az ajkaid. Várom, hogy megkóstolhassam a többieket.
Lehajolt, hogy megszívja és finoman megrágja az apró, sötét mellbimbóját, és érezte, hogy a kezei ökölbe szorulnak és elernyednek a farkán, amikor zihálna, ha túl erősen harapna a mellbimbóiba.
– Olyan szép és szoros – Tony a farkát Wendy puncijába nyomta.
– Elképesztő – és finoman dugni kezdte.
– Sara mesélt a Kegel gyakorlatokról – Wendy, hátradőlt a kezére, hogy nézze Tony farkát, amint ki-be csúszik a pinájában, mosolyogva a férfi arckifejezésén, amikor a mély-izmaival megszorította. – Most folyamatosan csinálom őket.
– Még mindig ugyanolyan szűk a puncija, mint mindig – mondta Tony. – az összes farok után, amit megélt.
– Ő és Vera a példaképeim – mondta Wendy.
– Ha valakit követni akarsz, miért ne a legjobbat? – helyeselt Tony.
– Most meg akarlak kóstolni – Jonathan felemelte arcát Aisha mellbimbóiról, hogy még egyszer megcsókolja. – Szeretnéd?
– Igen – Aisha remegően mosolyogva elengedte a farkát. Feltette a lábát a medence partjára, és széttárta neki a punciját.
– Gyönyörű szép! – Jonathan nézte, ahogy az öle kitárult, sötét árnyalatú belső ajkai szétnyíltak a sötét csiklója alatt. Becsúsztatta az ujját, és érezte, ahogy a puncija rászorul.
Aisha tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal meredt rá, ahogy Jonathan lehajolt. Kezét a belső combjaira tette, nyelvét lassan felhúzta a punciján keresztül a csiklójához. Felsikkantott amikor lágyan megszívta, ingerelve a nyelve hegyével mielőtt az visszacsúszott, hogy belesüllyedjen a szeméremajkai fogságába.
– Csodálatos ízed van – mondta Jonathan majd komolyan nyalogatni kezdte. Pézsmalé fürdette a nyelvét, ahogy rárontott.
Körülnézett, miközben Tony tovább dugta, és Wendy elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Clara Mary és Monique közé préselődik a medencén túl, könyökére támaszkodva, lábait a medence oldalánál, és az egyik vendég szinte azonnal elzárta Wendy kilátását a puncijára, lehajolt, hogy megkóstolja az ízeit. A két munkatárs tovább dugta Maryt és Monique-ot.
– Jól érzed magad? – kérdezte Jonathan néhány perc múlva, két ujját pumpálva ki-be Aisha puncijában. Felállt, majd hozzátett egy harmadikat is, érezve, ahogy a punci rájuk szorul, a másik kezével pedig lassan felemelte kőkemény farkát.
– Ó, igen, igen – lihegte Aisha, és az ujjait bámulta, ahogy ki-be csúsztak belőle.
– Folytassam? – kérdezte Jonathan, ujjait farka fejére téve, fel-le csúsztatva azt a lány szirmos belső ajkai között.
– Igen – felelte Aisha elhaló hangon. Halkan felnyögött, amikor Jonathan a ragacsos ujjait a szájába tette, és közben lassan, óvatosan belenyomta a farkát.
– Ohhhhh – nyögte, miközben a férfi beledolgozta a farkát a szűk puncijába. – Olyan nagy vagy! – lihegte. A férfi teljesen kitöltötte a farkával. Érezte, hogy az görcsösen összeszorul és ráfeszül a kőkemény hímtagra.
– Csodálatos a puncid – lehelte a fülébe Jonathan. Lassú ütemben kezdte el dugni. Lenyúlt, hogy hüvelykujjával dörzsölje meg a felduzzadt, sötét csiklóját. Aisha testét egy intenzív orgazmus törte meg.
Néhány perccel később mellettük Wendy hirtelen felült, odahajolt, és a szájába vette Tony farkát. Tony mindkét kezét a fejére tette, és felnyögött, ahogy megrohanta az élvezete. Jonathan nézte, és úgy érezte, ő is elveszti az irányítást.
– Mindjárt végem – súgta Aishának, és ki-be mélyesztette a farkát. – Hol szereted jobban? – kérdezte.
– Sheikh mindig a számban könnyebbül meg – lihegte Aisha tágra nyílt szemekkel.
– Szeretnéd? – kérdezte Jonathan.
– Igen, nekem is ez a kedvencem – válaszolta Aisha, amikor hirtelen kihúzta a farkát a puncijából, és felemelte a fekvő helyzetéből. A csillogó farka felállt előtte és lüktetett. Aisha odahajolt, hogy a szájába vegye. Jonathan elképedt, amikor a lány a tövéig leereszkedett rajta. Az orra a hasának nyomódott, aztán a golyói felrobbantak, és a magja kiáradt. Aisha gyorsan meghátrált és már csak a farka feje volt a szájába. Az orcája meghorpadt, ahogy szívta, a torka remegett, ahogy hatalmas sperma adagokat nyelt le. Nem állt le amíg teljesen ki nem ürítette levegő után kapkodva, tágra nyílt szemekkel.
– Uramatyám, ez nagyszerű volt – mondta Jonathan mosolyogva.
– Nekem is nagyon tetszett – zihálta Aisha, miközben megnyalta az ajkát, és még mindig nyelt. – Nagyon jó volt.
– Szeretnél még egy kicsit szórakozni? – most Tony kérdezte tőle, és a szemében Aisha felismerte a mohó férfi-vágyat.
– Igen – válaszolta Aisha. Wendyre nézett, és látta a bátorító mosolyát...

Wendy reggel egy intenzív orgazmus közepette ébredt fel, kinyitotta a szemét, és lenyúlt, hogy Diva fejét a combjai között találja.
– Jó, ébren vagy – mondta Clara. A feje fölé lendítette a lábát, és a szájára eresztette a punciját.
– Istenem, így kezdődjön minden reggelem! – lihegte Wendy 15 perccel később, miközben mindhárman egymásra omlottak.
– Milyen jó este volt! – kiáltott fel Clara nevetve. – Soha életemben nem emlékszem ilyen őrült bulira, és nem emlékszem, mikor próbált fel utoljára ennyi különböző srác.
– Még a 'Hedonizmus' sem volt olyan őrült, mint tegnap este – mondta Diva. – Ez egy orgia volt.
– És ez csak jobb lesz, ahogy terjed a hír – mondta Wendy nevetve. – Istenem, micsoda éjszaka! Hé, hol van Mary és Monique?
– Amikor legutóbb láttam őket, azzal a sejkkel és a dögös kis feleségével voltak – mesélte Diva. – Esküszöm, Aisha olyan volt mint egy kezdő kis ribanc. Mintha most fedezte volna fel a dugást.
– Bizonyos értelemben így is van – Wendy elmagyarázta Aisha helyzetét. – Fel kell kelnünk reggelizni. Ma reggel mindenkit elviszek a múzeumba.
– Nos, kezdem a napomat – mondta Diva. Kikászálódott az ágyból, és a pántjáért nyúlt, ez volt mindent, amit viselt. – Találkozunk ma este a tetőn?
– Nem tudnál annyit fizetni, hogy kihagyjam – mondta Wendy nevetve.
– Fogadni mernék, hogy ma este telt ház lesz – mondta Diva. – A tegnap este legjobb esetben is csak háromnegyedig volt tele. Jó ötlet lehetne néhány alkalmazottat hozzáadni. Úgy tűnik, a vendégek nagyon szeretnek hozzájuk dörgölőzni.
– Nem ők az egyetlenek – mondta Clara, miközben felállt. – Nekem is volt belőlük néhány. Istenem, remekül meg tudtak baszni.
Wendy azt látta, hogy mindenki érezhetően ragyogott, amikor csatlakozott hozzájuk az étkező asztalához. Clara, Mary és Monique Sheikh Hamid két oldalán ült, míg Aisha Jonathan és Tony között.
– Gratulálok, Wendy! – mondta Jonathan, és felemelt egy , hogy koccintson rá. – A Garden of  Eden valaha látott legjobb bulija megszervezéséért.
Mindenki emelte a poharát.
– Hallottam már róla, de soha nem gondoltam volna, hogy tényleg ilyen – mondta Hamid sejk.
– De élvezted? – kérdezte Vera.
– Miután te és Sara alig hagytál életben, volt szerencsém találni néhány rokonszenves és megértő nőt, akik hajlandóak voltak még életet lehelni belém – válaszolta mosolyogva. – Amint látod, élek és jól vagyok.
– A sejk fáradhatatlan – ismerte el Mary nevetve. – Monique és én többet igazolunk, mint egy meccset, főleg Aisha segítségével.
– Nos, ma reggel teszünk egy 180 fokos fordulatot – mondta Wendy. – Már alig vártam, hogy megmutassam neked a múzeumot. Bármilyen csodálatos is, az üdülőhelyen a múzeum a koronaékszer. Ez a hab a tortán.

Wendy megdöbbenve látta, hogy Tony-t mennyire elárasztották az érzelmek, amint lassan átsétáltak a múzeumon. Hamid sejk is nagyon érzelmesnek tűnt.
– Még szebb és tökéletesebb, mint amit valaha is reméltem volna – mondta meghatottan Tony egy ponton. – Hogy végre így együtt lássam az egész kollekciót, csak a fejemben tudtam valaha is kipróbálni és elképzelni, de soha nem sikerült. Ezért volt értelme az egész életemnek. Nem tudom elégszer megköszönni.
– Minden nap egy-két órát töltök itt – mondta neki Wendy. – Valahányszor látok valami újat vagy új módon, mindig úgy érzem magam, mintha lebegnék. Arra is ráébreszt, hogy a legjobb darabokat tárolod a falamon. Ide kell hozni őket. Itt kell lenniük, ahol mindenki láthatja őket.
– Örülök, hogy felkerültek a falaidra – vetette ellen Tony.
– Ez az? – kérdezte Clara, amikor a kiállítása boltíves bejáratához értek. Egy fegyveres biztonsági őr állt az ajtó mellett. – Miért kell egy fotókiállításhoz biztonság?
– Amikor hétfő reggel nyitunk a nagyközönség előtt, ő gondoskodik arról, hogy 18 éven aluliak ne lépjenek be – magyarázta Wendy.
– Most már nagyon kíváncsi vagyok – mondta Hamid sejk. – Tudtam, hogy Ön fotós, de sajnálattal kell közölnöm, hogy nem ismerem a munkáit.
– Az ágyad feletti fotó is Clara munkája – tájékoztatta Wendy. – Az üdülőhely minden ágya fölött ott van Clara egy-egy fotója.
– Megcsodáltam a lakosztályomban. Már nagyon várom, hogy ezeket is lássam –   és beléptek, majd a paravánnal elzárták a bejáratot.
Mindenkitől zihálás, ó és jaj hallatszott, amikor beléptek, döbbenten álltak meg, és körülnéztek a mitológiai Édenkert különböző jeleneteiben.
– Ő itt Mary – jelentette ki Hamid sejk, és csodálkozással az arcán nézett rá.
– Biztosan ő – értett egyet Vera.
– Honnan tudod? – kérdezte Mary. – Maszkot visel.
– Tegnap este elég időt töltöttem az arcommal a bársonyos combjaid között ahhoz, hogy mindig felismerjelek – válaszolta nevetve Hamid sejk.
– Azt hiszem, ezt mindannyian elmondhatjuk – csatlakozott hozzá Jonathan is.
– Olyan kedvesen nézel ki, Mary – Sara megfogta a lány kezét.
– Tudom, hogy én vagyok az, de téged is látlak amikor ezeket nézem, Sara – bókolt neki Mary.
– És így is legyen – értett egyet Sara. –, de most rajtad a sor. Egy új generáció aki továbbviszi a dolgokat.
– Biztosan nagyon jól érezted magad közben – Vera lassan körbejárt a szobában, és nézegette a fényképeket.
– Igen és nem – sóhajtott Mary. – Négy különböző srácot kellett szopnom és szopnom 2, 3, 4 alkalommal éjszakánként hetekig, amíg Clara elégedett volt. Amikor dolgozik, akkor egy rabszolgahajcsár.
– Szeretném, ha ilyen fotókat készítenél nekem is – fordult Clara-hoz Hamid sejk. – A kilenc feleségemmel. Építek egy külön szobát, hogy tároljam őket.
– Megtiszteltetés lenne számomra – fogadta el az ajánlatot Clara.
– Ajándékboltunkban van egy gyönyörű művészi könyv, amely ezekből a fényképekből és a különböző lakosztályokban és szobákban található összes fotóból készült – mondta Wendy. – Csak 8x10”-os formátumúak, de így is nagyon hatásosak.
– Majd beszerzel egyet, Aisha? – kérte Hamid sejk.
– Örömmel, Sheikh.
– Mindannyian ajándékba kapnak tőlünk egy-egy példányt – ajánlotta Wendy.
– Köszönöm – bólintott Hamid sejk.
– Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de ezeknek a dögös fotóknak a láttán felforrósodok – szólalt meg kis idő múlva Mary – Azt hiszem, ideje már pucérkodni és a tengerbe ugrani.

A hétvége hátralévő részében a fényűző dekadencia elmosódottá vált, heves szexuális robbanásokkal tarkítva. Különösen este a tetőn, ahol még több heverőt kellett felhozniuk, hogy teljesen lefedjék a teraszt, valamint megduplázták a személyzet létszámát. Éjszakai orgia, reggae zene lengett át mindent, ahogy több mint 100 ember együtt vonaglott és lüktetett.

Mire hétfő reggel indulni készültek, mindenkit hihetetlen nyugalom szállt meg. Kimerült elégedettség mosolya az arcokon, ölelések, kézfogások és csókok körös-körül, amikor elmentek.
Jonathan elvitte Tonyt, Sarát, Hamid sejket és Aisha-t Montego Bay-be a Gulfstream-mel, hogy hazavihessék a 747-eseiket
Wendy, Mary, Monique, Clara és Shirelle a Wendy's Cessnával repültek haza.
Wendy-nek előtte még sikerült megtalálnia Conradot az irodájában. Bezárta maga mögött az ajtót. Az íróasztala mögé fordította és élvezettel, sokáig szopogatta a farkát.
– Csak nehogy elfelejts engem – felállt, ujjával kikapart egy kis kiszabadult spermacseppet a szája sarkából és felszürcsölte. – Péntek este jövök.
Ragaszkodott hozzá, hogy mindenki maradjon nála éjszakára a lakásában. Mind az öten az ágyába zsúfolódtak egy álmatlan, puncikényeztetéssel eltöltött csajos éjszakára.
– Olyan volt, mint egy álom – mondta ki Mary mindenki gondolatát, amikor másnap reggel munkába indultak.
– Soha életemben nem éreztem magam jobban – sóhajtott Wendy.

Mindannyian együtt kávéztak Jonathan irodájában. Wendy ragaszkodott hozzá, hogy Monique csatlakozzon hozzájuk és megkérte Irmát, hogy egyelőre üljön be a recepcióra. Boldogan megtette.
– A nyitás nem is lehetett volna tökéletesebb. – mondta Jonathan. – Több tucat e-mailt és telefonhívást kaptam olyan emberektől akik ott voltak, és nem tudnak eléggé lelkendezni a tapasztalataikról. Bármennyire is szerették a dolgok társadalmi oldalát, úgy tűnt, az előcsarnok és a múzeum volt az, ami leginkább megérintette őket.
– Ma reggel megnéztem, és a hétvégén ott lévő vendégek negyede már újra foglalt – jelentette be Wendy. – Sheikh Hamid és Tony is kérte, hogy egész évre bérelnék a lakosztályukat, ahogyan 7 másik vendég is a normál szobákban. Az összes hírcsatorna közöl valamit a nyitásról. Szinte minden platformon megjelentek az előcsarnokról készült fotók.
– Elnézést, de a CNN már tucatszor hívott – Irma lépett az irodába. – Be akarják ütemezni az interjút amit ígértünk nekik. Az a kép rólad és Jonathan-ról azzal a sejkkel és a feleségével viharsebesen terjed az interneten.
– Azt hiszem, jobb lesz, ha ezzel foglalkozom – mondta Wendy, és felállt. – Talán most nem kell megcsinálnunk az interjút, tekintettel arra a sok pozitív szabad sajtómegjelenésre, amit kapunk.
– Úgy fogjuk elkészíteni az interjút, ahogy ígértük – szögezte le Jonathan. – Meg kell találnunk a módját, hogy ezt olyanná alakítsuk, ami minden ingatlanunkra hatással lesz és segíti őket is.
– Fel fogom hívni az összes ingatlankezelőt, hogy beszéljek velük, és megnézzem, milyen elképzeléseik lehetnek ezzel kapcsolatban – mondta Mary. – Még ha nincs is ötletük, szeretném, ha tudnák: érdekel, mit gondolnak most, hogy Fred elment és azon töprengenek, mi lesz ha én váltom őt.
– Jó ötlet – mondta Jonathan. – „Sétálj halkan, de vigyél magaddal egy nagy botot is”. Tudasd velük, hogy te vagy a főnök, de inkább partnernek tekinted őket, nem pedig az alkalmazottaknak.
– Ahogy én látom, mindannyian sokkal többet tudnak arról, amit csinálnak, mint én, ezért tanulnom kell még tőlük.
– Hagyd rájuk az aprómunkát – javasolta Jonathan. – A te feladatod az, hogy szemmel tartsd a teljes képet. Minél kevesebbet kell tenned, annál jobb. Ideális esetben nem kell tenned semmit.
– Sok pénzt fizetsz azért, hogy ne csináljak semmit – mutatott rá Mary.
– És amint meg kell tenni valamit, minden egyes fillért meg fogsz keresni – ígérte meg Jonathan. – Próbálj meg tanulni abból amivel Wendy is küszködött. Csak dőlj hátra, és hagyd, hogy működjenek a dolgok. Ez a legnehezebb amit valaha is tehetsz.
Dolgozz a személyes kapcsolatokon a kulcsemberekkel. Ismerd meg az életüket, és időnként valódi beszélgetéseket folytass velük. Tudasd velük, hogy olyan embereknek tekinted őket, akik fontosak az alkalmazotti értékükön túl is.
Wendy következett.
– Javaslat/megjegyzés funkcióval egészítem ki a FreshBooks programot, hogy minden munkatárs névtelenül kapcsolatba léphessen velünk. 1000 USD bónuszt ajánlok fel minden olyan javaslatért amely változtatást eredményez. Szeretném alkalmazottainkat minden szinten bevonni, és azt éreztetni velük, hogy ők a Clandestine Group fontos részei, nem csupán alkalmazottak, és értékeljük hozzájárulásukat.

Wendy a következő fél órában telefonon a CNN-nel beszélgetett az ígért interjúról, miközben Monique átnézte a hétvégi számokat a Garden of Edenben, és Mary régi íróasztalánál ült.
– Istenem, utálom ezt az egész interjút – mondta ingerülten Monique-nak amikor befejezte a hívást.
– Nem értem, miért.
– Mert nem akarom elveszíteni a magánéletemet, azért – magyarázta Wendy. – Nem akarok híres vagy sztár lenni, csak a munkámat szeretném végezni, és a barátaimmal élvezni az életemet.
– A megnyitó után már nem lehet – Monique a fejét csóválta. – Bárhol nézem a neten, mindenhol van egy kép az előcsarnokról veled és a ruháddal, valamint Jonathannal, a sejkkel és Aishával. A fotós tökéletes képet kapott el. Meztelennek nézel ki, csillogó ékszerekkel mindenhol, és ragyog a szokásos gyönyörű éned. A helyedben fogadnék egy ügynököt, kötnék néhány üzletet és meggazdagodnék.
– De én már gazdag vagyok, gazdagabb, mint amennyivel tudnék mit kezdeni – nevetett Wendy. – Nincs szükségem több pénzre, és több figyelemre sem.
– Az élet szar, aztán meghalsz – emlékeztette Monique.
Wendy kiment Irmához, beszélni vele.
– Irma, szeretnél elsődlegesen recepciós lenni? – kérdezte. – Továbbra is lennének kapcsolataid a számviteli osztályhoz, de az első és legfontosabb felelősséged a recepció lenne. 10 000 dolláros emeléssel jár.
– Szeretnék – csillant fel Irma szeme.
– Jó. Tekintsd elintézettnek. És gratulálok.
– Kösz – nevetett Irma. – Gyakorlatilag mindannyian ragyogtok. Láttam a hírt. Úgy tűnik, fantasztikus volt.
– Az volt, minden további ragozás nélkül. De megtapasztalhatod te is a következő hétvégén, ha velem szeretnél jönni.
– Tudod, hogy szeretném.
– Pénteken munka után azonnal indulunk. Majd hozz át ide magaddal mindent, amire szükséged van a recepciós munkához. Most látnom kell Jonathant. Senki ne zavarjon, kérem – mondta neki Wendy, miközben kinyitotta az irodája ajtaját.

– Elfelejtettél valamit? – kérdezte Jonathan széles mosollyal az arcán.
– Igen – Wendy megkerülte, az íróasztala mögött maga felé fordította a székét, majd térdre rogyott előtte és a cipzár után nyúlt.
– Ez most komoly!? – zihálta Jonathan.
Lehúzta a cipzárt, majd benyúlt és kihúzta a farkát. Mindkét kezével körbefonta, és lassan felemelte. Érezte ahogy a fasz az érintésére reagálva megkeményedik.
– Nem erre vágytál mindig is? – kérdezte, és nyelvét a férfi farka feje köré húzta, mielőtt a szájába eresztette, majd végigcsúszott rajta az ajkaival és kinyújtotta a nyelvét, amikor úgy érezte, hogy a makkja már a torka hátulján van. A Negrilben töltött hetek alatt megtanulta, és addig húzta rá a száját, amíg az orra fel nem nyomódott a hasára, és a farka a torkában lüktetett.
– Szent ég! – lihegett Jonathan, ahogy lassan meghátrált levegő után kapkodva. Nyelve hegyével a férfi farkának rését tapogatta.
– Azt hiszed, én nem akartam?
Felállt és a derekára húzta a miniszoknyáját. Az ölébe terpeszkedett, maga alá nyúlt a farkáért, hogy a már csöpögő puncijához vezesse, majd lesüllyedt rá és megszorította a mély-izmaival. Kigombolta a blúzát. Széthúzta, felfedve a kemény bimbóit.
– Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy valaki azt mondja, nem érdemeltem ki a pozíciómat.
Megfogta a kezét és a mellére tette, aztán fel-alá kezdett lovagolni a farkán.
– Most már azt mondhatnak amit akarnak. Elég az Édenkertre mutatnom, hogy elhallgattassam őket.
Jonathan a mennyben volt. Több mint két éve csorgott a nyála, hogy Wendy-vel kettesben legyen az irodájában, de túlságosan tisztelte őt és az indokait ahhoz, hogy szót ejtsen erről. Most a semmiből váratlanul érkezve, a gyönyörű nő pinája a farkát dolgoztatta és szenvedélyesen baszta.
– Te vagy a legjobb – mondta, és előrehajolt, hogy szopja és rágja a nagy kemény mellbimbóit.
– Soha ne mondj mást nekem – suttogta Wendy, és leeresztette rá a punciját.
– Wendy! – lihegte figyelmeztetően néhány perccel később. Nézte, ahogy a lány lecsúszik a kő-merev faszról, és térdre ereszkedik előtte. Kezét a csillogó, ragacsos nyél köré fonta, és fölé hajolt, hogy a nyelvével körbefusson a fején, mielőtt beveszi.
Lehajolt rá, ismét a szájába és a torkába vette az egészet. Rácsukta a száját, hogy érezze magát rajta. Csak akkor hátrált meg, amikor érezte, hogy a farka dagadni kezd. Összezárta az ajkát közvetlenül a feje mögött, amikor az pulzálni kezdett.
Jonathan felnyögött, a kiömlő spermája elkezdte elárasztani Wendy száját és a nyelvét, ahogy elélvezett.
Tovább szopta, lenyelte az összes magját, és nem engedte ki a szájából, amíg ki nem szívta. Tisztára nyalta a farkát, majd hátradőlt, és folytatta a nyelést, nyalogatva az ajkát.
– Ez hihetetlen volt – Jonathan-nek végre sikerült levegőt vennie.
– Most én jövök – mondta Wendy, felállt és hátat fordított neki, majd lehajolt és a földre tette a tenyerét.
– Vedd el a puncimat – kérte a lány.
Wendy felnyögött, és a térde remegett, amikor megérezte Jonathan száját a vágytól csatakos punciján. Hallotta a nyelve erotikus zajait ahogy nyalta az édenkertjét. Felszippantotta a nedvét, felcsúsztatta a nyelvét a rózsabimbójához, mielőtt visszatért, hogy ismét mélyen belemerüljön. Végül felállt, kipirult az arca. Wendy szembefordult vele, visszaigazította a miniszoknyáját és begombolta a blúzát.
– Ez megismétlődik még? – kérdezte Jonathan.
– Amikor csak akarod – ígérte meg Wendy mosolyogva. Megfordult és visszament a saját irodájába.

És ez naponta meg is történt, általában Wendy ösztönzésére, amiért a napközbeni megnövekedett boldogsága és az esti randevúzások hiánya volt felelős
Mary és Monique rögtön ott folytatta, ahol abbahagyták.
Minden péntek délután egy órával korábban távozott a munkahelyéről és a repülőtérre ment, hogy Negrilbe repüljön, gyakran Mary-vel, Monique-kal vagy Shirelle-lel, néha Irmával.
Éppen időben érkezett a Sushi Jiro-ba a késői vacsorára, majd a Blue Note-ba ment, megnézte a show-t, mielőtt a tetőre indulna az éjszakai orgiára. A napokat a tengerparton heverészve töltötte, és élvezte a vizet.
Minden nap talált egy-két órát, hogy meglátogassa a múzeumot, amely most már zsúfolásig tele volt turistákkal.

– Meg kell szerveznünk a karácsonyi partit – ezzel fogadta Jonathan egy december eleji reggelen. Ő, Wendy és Monique együtt kávéztak.
– Mindenki szerette a Luigi-t tavaly. Miért nem csinálod újra ott?
– Erre szavazok – értett egyet Jonathan. – Ez volt a legnyugodtabb ünnepi parti, amit valaha tartottunk, és azt hiszem, a gyerekek élvezték a legjobban.
– Majd én gondoskodom róla – jelentkezett Monique.
– Van számodra néhány számom – mondta Wendy mosolyogva.
– A Garden of Eden 5 hete van nyitva, és a következő négy és fél hónapra már szilárdan lefoglalták,   minden szoba elfogyott.
– Ha 9 hónapra előre tekintünk, 80%-ban foglaltak vagyunk. A Garden of Eden megnyitása óta összességében 2, 6%-os emelkedést tapasztaltunk a foglalások számában a csoport többi szálláshelyén is.
– Az egész 7 Mile Beach gyakorlatilag elkelt a következő 6 hónapra. Egyszerűen szeretnek minket. A múzeumnak naponta több száz látogatója van, akik a többi, olcsóbb szállást foglalják el. Óriási szenzációnak bizonyul.
A Garden of Eden borravalója pedig – még ha figyelembe vesszük azt is, hogy további 25 lagúna – és strandgondnokot kellett felvenniük – 1350 dollár volt alkalmazottanként az első hónapban.
– A Shuiqi gyógyfürdő mindig tele van. Az emberek a szobafoglalással egy időben foglalnak helyet. Ugyanez a helyzet az éttermekkel. Terjed a hír. Van egy várólista a lemondásokra. Shanti teljes személyzete úgy döntött, hogy csak az övet viseli egyenruhaként. Tucatnyi kísérőt kellett felvennünk csak a fürdőbe, mivel a „teljes körű szolgáltatás” iránti igény kielégíthetetlennek bizonyult. Amíg a manikűrösök vagy stylistok végzik a dolgukat, a kísérők „teljes körű szolgáltatást” nyújtanak. A masszázs, a terapeuta és a kísérők kombinációja, az ügyfél ízlésétől függően.
– Conrad és Diva is biztosítanak arról, hogy a Garden of Eden új szintre emelte a szexet a Hedonism II-ben is. Mindketten azt mondják, hogy a magasabb kaliberű vendég mindent szebbé, jobbá tesz, hogy ott is sokkal kevesebb a becsmérlő visszajelzés és a durva viselkedés.
A személyzet egyike sem számolt be semmilyen problémáról a vendégekkel való interakcióval kapcsolatban.
– A hétvégén megyünk – mondta Jonathan mosolyogva. – Vera végig ezzel nyaggatott.
– Minden hétvégén megyek. Bármikor szívesen várom, hogy velem jöjjön – ajánlotta fel Wendy. – Mindig van legalább egy-két üres helyem. Kétlem, hogy a „párok szabálya” ránk is vonatkozna. Ez természetesen nem vonatkozik azokra az emberekre sem, akik éves bérleti díjat fizetnek. Jöhetnek egyedülállóként, vagy elhozhatják az összes barátjukat. Egyébként teljes áron; semmi kedvezmény, még Tonynak vagy a Sheikhnek sem. Ezt mindketten megtagadták. Azt is hogy a nyitó hétvégére elengedjük nekik a szobájuk árát. Hihetetlen dolog 3, 65 millió dollárról szóló hitelkártyás fizetést feldolgozni.
– Akkor a hétvégén velünk kell jönnöd – javasolta Jonathan. – Hülyeség, hogy mi ketten a Gulfstream-et visszük, te pedig a Cessnát. Vállalati csapatépítő tréningnek tekintjük.
– Szólok a lányoknak is – egyezett bele Wendy. – Még mindig varázslatos ott lenni. Olyan, mint egy külön univerzum. Az életemben mindenben jobb lett amióta megnyíltunk, és tudom, hogy az ott töltött időnek sok köze van ehhez.
– Nos, az biztos, hogy csodálatosan nézel ki így barnán.
– És nincsenek barnulási vonalak sem – Wendy, felállt és megkerülte az íróasztalát, felhúzta rövid szoknyáját, hogy megmutassa a meztelen punciját.
– Amit nagyra értékelek – Jonathan kikapta a farkát és nagyot sóhajtott mikor a lány az ölébe kúszott és lerogyott rá.
– Istenem, szeretem ezt a munkát – vallotta be miközben a lány dugni kezdte.

Karácsony előtti szombat volt. A teljes vállalati személyzet és családjaik összegyűltek Luigiéknál az ünnepi partira. Mostanra Wendy jól ismerte az összes munkatársát, és szívesen csatlakozott a különböző asztalokhoz, hogy a családokkal beszélgethessen.
Ismét ujjongás volt, amikor Jonathan körbejárta a termet, és egy rövid beszédet követően a bónuszokat osztogatta tájékoztatva mindenkit, hogy az előző év volt a legjövedelmezőbb a Clandestine Group történetében.
Jonathan 100 000 dolláros bónuszt adott Monique-nak, Wendy pedig hozzátette a saját csekkjét 1 millió dollárral. Monique nem tudott megszólalni, csak ült a helyén, a két csekket bámulta, és könnyek csorogtak végig az arcán.
Shirelle ugyanannyiról szóló csekket kapott tőle, Irma pedig kétszázezret.
Mary ezzel szemben szinte hisztérikus örömében ugrált fel-alá, miután 1 millió dolláros bónuszt kapott Jonathantól, plusz a Clandestine Group 1%-ának részvényigazolását, valamint egy új, 5 éves szerződést Properties Managerként.
Wendy remegő kézzel kinyitotta a bónuszborítékát, miközben Jonathan mosollyal az arcán nézte, amikor kivett egy másik részvényjegyet a Clandestine Group 5%-áról, így 10%-os részvényes lett. De a 465 millió dolláros csekk volt az, ami a legjobban letaglózta. Hitetlenkedve ült.
– Nem lesz több részvényjegy – mondta neki Jonathan. – de a bónuszod minden évben a Csoport teljes nyereségének 10%-án fog alapulni, amit ez a csekk is képvisel. Ezt fogom tenni Maryvel is. Minél jobban teljesítünk, annál nagyobbak lesznek a bónuszok.
– De mit kezdjek ezzel a sok pénzzel? – Wendy-nek végre sikerült megkérdeznie. – Nincs rá szükségem. Nem költök semmit.
– Csatlakoztál a klubhoz – felelte Jonathan együttérzően. – A pénz már évek óta nem jelent sokat számomra. Ha több van, mint amennyit 100 élet során el tudnál költeni, az már csak számok egy papírlapon. Az egyik legnehezebb lecke, amit megtanultam, hogy meggazdagodni szórakoztató kihívás, de amikor már az voltam és a hülye gazdagokról beszéltek akkor rájöttem, hogy az életben elért sikeremet csak úgy lehet mérni, hogy hány ember életére tudok pozitívan hatni. Anélkül, hogy észrevennéd, te már megtetted ezt tavaly és idén is amikor személyes bónuszokat adtál Marynek, Irmának, Monique-nak és Shirelle-nek.
– Mindig is sikeres akartam lenni – tűnődött Wendy. – és azt hittem, hogy néhány millió dollárral ezt elérhetem. Ezért támasztottam azokat a szerződési követeléseket, amelyeket akkor tettem, amikor felvettél. De aztán rájöttem: nem is olyan nagy mulatság, ha a barátaimnak nem ugyanazok a lehetőségeik vannak, hogy élvezzék az életüket anélkül, hogy valaha is a pénzre kellene gondolniuk. Bűntudatom volt amiatt, hogy nekem ilyen sok van míg nekik viszonylag kevés.
– Verával szinte a kezdetektől láttuk a lelked szépségét – mondta Jonathan mosolyogva. – Az olyan emberek, mint te, Fred, Mary, Monique, Shirelle, Irma, adnak kedvet a munkához. A legnagyobb áldás, ha megoszthatjuk az életünket ilyen emberekkel. Így fejezem ki a hálámat.
Körbesöpörte a karját, hogy átfogja a termet:
– Ha most begyűjthetnénk az örömet ebben a szobában, akkor meggyújthatnánk vele egy lámpát ami túlragyogná a napot. Mindig ez az év legjobb napja számomra.
– Nagyon szeretlek, Jonathan – Wendy sírva fakadt és a férfi vállába temette a fejét.

Néhány héttel később, amikor mindenki magához tért az ünnepekből, Wendy az asztalánál ült, és átnézte az egyes ingatlanok előző évi pénzügyi adatait, és látta, hogy az összes étterem átalakítása és a korszerűsítés költségei ellenére a nyereség általánosan nőtt.
– Wendy Rose – válaszolta automatikusan, amikor felemelte a megszólaló telefonját,.
– Szia, Wendy – üdvözölte Hamid sejk nyájas hangja.
– Hamid sejk!... – akadt el Wendy hangja. – Hogy vagy?
– Rendben, köszönöm – válaszolt. – És te?
– Nincs elég szó leírni, milyen jó az életem – mondta Wendy nagyot sóhajtva. – Olyan álmot élek, amilyet nem is képzeltem volna.
– A következő hétvégén az Édenkertbe megyek. Örülnék, ha megbeszélhetnénk egy üzleti ajánlatot. Gondolod, hogy ott találkozhatsz velem?
– Természetesen – válaszolta Wendy. – Minden hétvégén megyek. Egyszerűen nem tudok távol maradni.
– Aisha a felhők felett lebeg, mióta ott voltunk az ünnepélyes megnyitón. Ez egy igazi átalakuló élmény volt neki és nekem is. Bármilyen csodálatos volt mindig is, az a hétvége volt a katalizátor amely a leghihetetlenebb nővé változtatta. Olyan volt mint egy pillangó aki kibújt a gubójából, annyira átalakult. Nem is lehetnék boldogabb.
– Nagyon örülök, hogy ezt hallom – mondta Wendy mosollyal az arcán. – Ő nagyon különleges, a legértékesebb drágaköved.
– Azt mindig is tudtam, de az a szépsége, hogy most ő is rájött. Már nem fél semmitől.
– Veled lesz amikor jössz?
– Az életem mit sem érne ha nem lenne mellettem. Azóta pattog faltól-falig mióta elmondtam neki, hogy megyünk.
– Alig várom, hogy lássam mindkettőtöket. Ha értesítesz mikor érkezik a géped Montego Bay-be, odarepülök érted – mondta Wendy. – Mehetünk tovább Negril-be a gépemmel.
– Gondoskodom róla, hogy tájékoztassanak.

Mióta elment Jonathan-hoz, hogy elmondja neki az Édenkert előcsarnokának árát, Wendy másodszor remegett az idegességtől, amikor hétfőn késő reggel megérkezett a munkahelyére, miután megjött Negrilből és a hétvégéjét Hamid sejkkel és Aishával töltötte.
– Irma kérlek hozz nekünk kávét – mondta, amikor megérkezett, majd belépett Jonathan irodájába.
– Milyen volt a hétvégéd? – kérdezte, és az egész arca felragyogott, amikor meglátta. – Milyen volt a sejk?
– Szerintem ülj le – mondta Wendy, miközben szokásos helyére ült.
– Leülök – engedelmeskedett Jonathan nevetve.
– Mit? Ó, igen, jó volt. – nevetett Wendy is. – Sajnálom. Csak annyi, hogy...
– Tessék – mondta Irma, miközben belépett az irodába, és az asztalra tette a két kávét. – Akármi más?
– Nem most – mondta Wendy. – Egy ideig ne zavarjon senki, kérem.
– Nem probléma – Irma mosolyogva távozott.
– Miről lenne szó? – kérdezte Jonathan hátradőlve.
– Hamid sejk azt akarja, hogy építsünk egy üdülőszállót Dubaiban.
– A Közel-Kelet legnagyobb és legfényűzőbb szállodáját akarja építeni. 500 szobás – folytatta Wendy. – Azt mondja, hogy övé a Shuiqi gyógyfürdő körüli teljes terület a tengerig. Hajlandó átadni a gyógyfürdőt a szállodának. Azt akarja, hogy olyan legyen, mint az Édenkert, csak nagyobb, és semmi olyan felnőttkori móka, amit nem fogadna jól a kultúrájuk.
– Wendy, csak most fejeztük be a Garden of Eden-t – emlékeztette Jonathan.
– Tudom – bólintott Wendy. – Ő is partner akar lenni benne.
– Nincsenek partnereim – mondta Jonathan határozottan.
– Ezt mondtam neki én is, de ragaszkodott hozzá. Akarja a márkánkat és a vezetőségünket, és hajlandó a pénz felét adni, hogy ez megvalósuljon.
– De nekem nincsenek partnereim – ismételte meg Jonathan. – Nincs rájuk szükségem.
– Megérti, de szeretne a részese lenni – folytatta Wendy. – Ez büszkeség kérdése a számára.
– Wendy... – kezdte Jonathan.
– Azt akarta, hogy 50-50 arányú üzlet legyen. De mondtam neki, hogy csak akkor vesszük figyelembe, ha 75-25 lesz, és akkor is ki kell fizetnie az építési költségek felét. Csak a szobabérlés több mint 125 millió dollárt termel évente.
– Te... mi...?! – zihálta Jonathan, és majdnem kiborította a kávéját.
– Az egyetlen kérése, és ragaszkodik ahhoz, hogy a dekoráció tükrözze az ő kultúrájukat és örökségüket, sok arannyal, és lehetőség szerint helyi vállalkozókat vegyen igénybe – folytatta. – Amikor felhívtam a figyelmet arra, már sok panasz érkezett arra vonatkozóan, hogy a közel-keleti vállalkozók nem szállítanak megbízhatóan, biztosított arról, hogy ez nem lesz probléma, és a vállalkozók megértik, hogy a cserbenhagyásért kiszabott büntetés a dubaj-i üzletelésből történő kigolyózás lesz. Megállapodtunk, hogy a név The Dubai Sheikh Hamid lesz.
– Te beleegyeztél?! – meredt rá Jonathan és eltátotta a száját.
– Mondtam neki, hogy a jogi osztályunknak egy-két hétbe telik, mire elkészítjük a papírokat – felelte látszólag teljes nyugalommal a lány.
– Wendy! – nyögte ki Jonathan és a két kezébe temette az arcát...

Vége

(A fordító megjegyzése:  
Egy évig volt velem, és most búcsút veszek Wendy-től. Örülök, hogy bemutathattam nektek és annak is, hogy jól fogadtátok.  
Jó szórakozás volt a lefordítása... remélem ti is élveztétek. )  
Kép: Garden of Eden; forrás: internet)