Boldogság, maradj velem

Egy halastó stégapartmanjában boldogan gondolom végig az életem. Két férfi durmolása megnyugtat. Egyik a második férjemé, a másik a velünk nyaraló 25 éves fiamé.

Korán érő, magas növésű, de vékony lányka voltam. Tizenkét évesen már menstruáltam. Tizenhat évesen a nyári hőségben a fűzfa árnyékában vette el a szüzességemet az akkor már tanárnak tanuló későbbi férjem. Figyelmes volt, fájdalommentesen lettem nő. Nem kívántam másik pasit, bár lett volna jelentkező, . A túlságosan nagy szerelem eredménye rosszul sült el. Már a gimi negyedik osztályában terhes lettem. Pocakosan érettségiztem, és sikeresen felvételiztem levelezőre, én is tanárnak készülve. Ősszel esküvő, télen szülés. Férjem iránti szeretetem, vágyam a testére, terhesen sem múlt el. Minimum kétnaponta kielégítettem, kézzel, szájjal és lovagolva az imádott faszon. Szülés előtti reggel is még boldoggá tettük egymást. Mint aki tudja, hogy egy kis szünet lesz, hátulról, óvatosan, de alaposan megdugott, majd miután kielégültem, megszopatott, amit mindig boldogan tettem meg.
Szüléskor bent volt, boldogan konstatáltuk a doki nyugtatását.

– Egészséges, nagypöcsű fiúk szülei lettek. Sok boldogságot az élethez!
Gyorsan hazaengedtek, és valóban nagy pöcse volt a fiamnak. Tejem viszont kevés. Férjem segített fejni, szívni, hogy meginduljon. Sikerrel jártunk. Olyannyira, hogy literszám adtuk le annak ellenére, hogy a fiam, de a férjem is bőségesen táplálkozott belőle.
A szülés előtt riogattak, hogy a szexet egy időre megunom, hát nálam nem jött be. Még megereszkedett hassal, szopógépként szoptam a faszt, nyeltem a gecit, és szinte huszonnégy órából huszonnégyben kívántam a férjem nyalását. Perverz disznónak tartottam magam. A fiam a cicimet szopta, előttem térdelve a férjem nyalt kielégülésemig, majd a fiam feje felett szoptatott meg a férjem. Senkinek nem mertem erről a perverz életmódról beszélni. A mellett végeztem a magyar-töri-angol szakot. Gyakorlatra a volt gimimbe jártam, ahol a férjem már fizika-kémia szakos tanár volt. A kis Csabikámra a lyukas órás tanárok és a nyugdíj előtt álló dirinőnk vigyázott, mint az unokájára. Kishíján vörös diplomával, de rektori dicsérettel végeztem. Az én kis Csabim ovis lett, a férjem – a nagy Csabi – igazgatóhelyettes, és nagy eséllyel a megye legfiatalabb diri-várományosa, ami Krisztusi korában, harminchárom évesen be is következett.

Rohant az idő. A kis Csabika Csabi lett. Tizenkét évesen fedeztem fel először az ágya lepedőjén a szúrós szagú, megkeményedett, sárgás foltot. Az apja leült vele, – mint férfi a férfival – beszélgetni. Elmondta, és fizikálisan is megmutatta neki a szexualitást, a maszturbációt. Attól kezdve a fiamat nem zavarta, hogy otthon vagyok, a szobájában verte magának, és hangosan élvezett. Tabumentesen neveltük a naturista életformára, külföldi naturista szállodákba, tengerpartokra járva üdülni. A szexuális áttörése tizennégy évesen jött el. Az apjától megkapta a végső felvilágosítást, és soha nem vallották be, – de vérre menően nem is tagadták, – hogy apja az akkorra őt is túlnövő farkú fiát biztatta, hogy lesse meg, ahogyan és amit mi a kettőnk intimitásában teszünk, és azt alkalmazza a gimis csajok között. Elsősként, másodikosként a végzős csajokat húzta a farkára, gyűjtötte a trófeáikat. Mi is magas növésűek voltunk, de ő tizenöt évesen már jócskán túl volt a száznyolcvan centin. Titkos naplójában vezette élményeit, – amit én, mint anyatigris – mindig megtaláltam és olvastam előszeretettel.
Egy tanári értekezlet miatti tanítási szünetben páran felmentést kaptuk az értekezletről, én boldogan mentem haza, az elmaradt házi munkám bepótlására. Már az előszobában a semmivel nem összetéveszthető hangokra lettem figyelmes a fiam szobája felől. Női hangok, – inkább nyögések – és nem a fiam ismert faszverős hangjai. Csendben, lábujjhegyen lopakodtam be, egy kicsi, de elhessegetett szégyenérzéssel. Beérve a döbbenetem fokozódott. Egyik fiatal, – két éve végzett – kollegina szopta a fiam méretes farkát. A férjemé se kicsi a tizennyolc centijével, de a fiamé látszatra is nagyobb. A kollegina menstruációs görcsre hivatkozva kért felmentést az értekezletről. Etikailag kissé visszás volt, de mivel a fiamat nem tanította, nem egetverő. Hosszasan szopta, és a végén fuldokolva nyelte a fiam gecijét. Nem elsőre lehettek együtt, mert a csaj már dobta is magát a hátára, széttett lábait az égnek emelve várta, hogy a fiam feldugja a pinájába a farkát. Ütemesen gyömöszölte, a melleit gyűrte, a vállain nyugvó lábait puszilta, és simogatta a csiklóját. A kollegina eszement orgazmus hulláma még a Holdon is észlelhető volt. Nem túlzás, de jó fél órán át dugta. Amikor végeztek, a nő széttett lábakkal ment kifelé, amit már a szobámból lestem. A fiam megdöbbent, – amint meztelenül, még mindig félig kemény fasszal – belépett a szobánkba, hogy az ágyunkon elheverve nézem a tévét.

– Szia, anya! Hát te?
– Szia, köszönöm jól vagyok, ahogy Franciska tanárnő menstruációs görcse is.
– Na, ne izélj már! Ne játszd a becsület bajnokát, mint aki nem tesz ilyet!
– Milyet?
– Kérdeztem vissza.
– Tóni tanár úr. – Elvörösödtem, szinte az egész szobát lángra gyújtva.
Igen, két hónapja egy helyettesítő, negyvenes tesi tanártól jól esetek a bókok, majd három alkalommal más is. Mind itthon történt, amikor Csaba megyei értekezleten volt, a kis Csaba meg karate edzésen. Vagyis úgy tudtam. Na, a takony kis pimasz, tizenöt éves és nyolc hónapos fiam a harminchárom éves anyját lefegyverezte, sőt sarokba szorította.

– Nincs több kérdésem! – Magamhoz öleltem a szextől megizzadt, bűzlő fiamat, ezzel jelezve, kérve titkunk megőrzését.
Sajnos nem kellett sokáig őriznie. Egy – az igazgatói irodában üzemelő – gázos vízmelegítőből kiszabaduló csendes gyilkos a férjemben, nagy Csabiban találta meg az áldozatát. A fiammal ketten maradtunk. Az első perctől nem hordtam feketét, de a gyászévet megtartottam. Se buli, se szórakozás, sehol, senkivel. Nem esett nehezemre. Csak a szex hiányzott, főleg, hogy a fiam szó szerint szinte mindig más nőt hozott haza, és vad orgiákat rendezett. Egyik alkalommal, amikor ilyen este elé néztek, én is felkészültem, hogy őket hallgatva rezgő barátommal könnyítsek magamon. Ritkán ittam , de akkor kényszert éreztem egy pohár száraz rozéra, amiből kettő lett. A paplan felett rezegtettem magamban Rudikát, de a kéj helyett az álommanók közeledtek. Álmomban hangoskodás volt a fiam szobája felől, de nem a szex hangjai, hanem veszekedés, majd csend. Az alvástól – és főleg a rozétól – bódult éberségben éreztem, hogy kihúzzák belőlem Rudit, majd egy élethű, méretes farok kezd tágítva belém nyomulni. Nem akartam hinni szememnek! A fiam, Csaba tornyosult fölém.

– Hé! Mit csinálsz? – Kérdeztem, és erőtlenül toltam el, de a szánk összeért, és elvesztettem azt a gyenge kis ellenállásomat is.
Végre valósan éreztem a nagy Csabával ezerszer átélteket. Éreztem a melleim megdolgozását kézzel, szájjal. Simogatás, szopás, markolás. A csiklóm egyre inkább felturbózta bennem a gyönyör ismert, de már-már elfeledett érzését. Elélveztem, de a kéj nem csitult, nem szűnt, hanem fokozódott, eddig még nem ismert végletekig. Nagy adag fehérje vágódott a nyakamra, melleimre, hasamra, majd csend lett, és az egy éve tartó magány.
Ragacsosan, bűzölögve ébredtem, fájó fejjel. Tudtam, hogy ezt nem csak a hat deci rozé okozta. A fiam az éjjel megdugott. Kerestem, de már úszni volt. Szó szerint támolyogtam az úton, az órákon, és ügyeletesként a szünetekben a folyosón. A fiam egy csajt karolva, rám mosolyogva köszönt.

– Szia anya! Elég szarul nézel ki, pedig azt gondolná az ember...
– Csaba!
– hogy nem így kéne kinézned! – De lelassulásomban reagálni sem tudtam, csak néztem utána.
Tanítás után az igazgatóiba rendelt az ideglenes, – nyugdíjból visszarendelt hetvenes – dirinő. Egy pasi volt vele. Jó képű, magas, negyvenes.

– Tündi, Ő itt Király Gábor, szerintem ismered. – A pasi nyújtotta nagy tenyerét, erős szorítású volt kézfogása. Tudtam, hogy láttam már, de hirtelen nem tudtam hova tenni.
– Kedves Tünde! – Kezdte már a pasi, a fotelra mutatva, hogy üljek le, de engem a hely, – a férjem emléke – taszított ebben a szobába, így állva maradtam.
– Nos, a tiszteletköröket félre téve, a közepébe vágok. A megye tanügyét két helyen szorítja a cipő. Egyik, hogy Márti néni már nem vállalja tovább az iskola vezetését.
– Nem! – Vágtam rá a folyosói pletykákból már ismerve, hogy legyek én az új igazgató.
– Megértem és így is gondoltuk, de...
– Nem! – Ez már határozottabb volt.
– Jó, jó! – Viszont a másikra nem fogadom el az elzárkózást. Tanfelügyelőre van szükségünk, és rád gondoltunk. – Ekkor esett le, hogy ő a megyei tanfelügyelők vezetője.
– Nem tudlak mentesíteni az óráid alól, maximum párat helyettesíteni. Plusz teher, kevés juttatás.
Elgondolkodtam, most lehet, hogy jól is jönne mindkettő. Nem kell idő a gondolkodásra, az özvegyi nyugdíj is lejárt.

– Beszéljünk róla, de nem itt! – Mondtam.
– Menjetek át a könyvtárba! – Javasolta a dirinő.
A jó három órás megbeszélés az amúgy is lestrapált agyamat teljesen leszívta, és tudtam, hogy otthon még vár egy kellemetlen beszélgetés.
Nem jött össze. Csaba egy nővel volt akcióban, én a zuhany után elaludtam. Álmomban átéltem ismét, amit az előző éjjel valóságban. Reggel – ha lehet – még lestrapáltabban ébredtem. A kávét szürcsöltem, amikor Csaba beviharzott. Ivott a kávémból és megcsókolt. Pofonra lendült a kezem, de megfogta a csuklóm.

– Már nem mindegy? Azok után...
Nem tudtam reagálni rá, csak a hátát, széles vállát láttam eltűnni az ajtóban. Elgondolkodtam. Hol ostoroztam magam, hol azon merengtem, hogy ilyen intenzív élvezetben nem részesített senki.
A munkában nem volt időm saját magamra. Futószalag szerűen jöttek az osztályok, gyerekek, különböző témák. Már szakfelügyelőként megtapasztaltam, hogy ha gépként mész az órára, akkor egy rideg, monoton, a tananyagot elhadaró órád lesz, de ha szívvel teszed, ha szünetben – akár csak perceket is de – rákészülsz, akkor a gyerekek megelégedésére, értelmesen adod le az anyagot, beszélgetés formájában. Na, ha így tanítasz, akkor kifáradsz a nap végére. Otthon meg vár a háztartás, a dolgozatok javítása, a magány, és most jó lenne a fiammal is elbeszélgetni. Szerencsém volt. Az utolsó dolgozatok kijavítása után fordult a kulcs a zárban. Szerencsém volt, a fiam – kivételesen – egyedül jött haza, ami pubertás kora óta pénteken még soha nem történt meg. Beköszönt és a neveltetése, a családi szokás miatt, – hogy köszönés után zuhanyozás – a homlokomra kaptam egy gyors puszit és már dobta is a fotelba a pólóját, ahogy az apja is az ingével tette. A konyhában a tegnapi kaját melegítettem, – majd holnap főzök csontlevest meg rántott karfiolt, gombát rizzsel gondoltam, – amikor Csabi egy szál törölközővel körbe tekerve, vizes hajjal belépett. Mögém állt, előre nyúlva átfogta kicsi pocakomat, és puszilgatta a nyakam. Az ételt félre toltam a gázról, és elzártam a csapot.

– Elég, fiam! – Toltam el magamtól. – Ez nem járja! Igen, egyszer megtörtént... – még nyírkos tenyerét a számra téve fojtotta belém a magamban már ezerszer megfogalmazott mondókámat.
– Figyelj anya! Vagy most inkább Tündikém!
Éreztem a mentolt leheletében.

– Apa sokat, nagyon sokat beszélgetett velem a szex témában. Emlékszel, amikor kivitt a pride-ra, hogy lássam, tudjam, megértsem? Akkor azt mondta. „Fiam, nem érdekel az sem, ha a saját nemed vonz. Az érzelmek nem korlátok közé való dolgok! Engedd őket szabadon szárnyalni! DE! Amit, s akivel teszed, az a négy fal között, vagy kint a természet lágy ölén, de kettőtök között történjen. A helyes mindig az legyen, hogy ami akkor ott történik, ott is maradjon! És nem lesz gondod, gondotok belőle. ”
Elengedte a szám. Én csak néztem, hallgattam, és valóban, a halott férjem hangját hallottam és láttam magam előtt, a fiamnak álcázva magát.

– Emlékszel, amikor rajta kaptál a tanárnővel? Nos, akkor én elmondtam apának, hiába voltam milliárd százalékban biztos benne, hogy te nem mondod el, és nem azért. Apa ezredik tanszövege mostanra lett csak igazán aktuális a számomra. „Tudod fiam ez megint egy érzékeny, pengeélen billegő téma, amit magadban, magatokban kell kezelni, mindent a maga polcán tartani. Igen, a tanárnő, helyes fiatal, szinte vetekszik anyukád szépségével. Nem csodálkozom, sőt büszke vagyok az ízlésedre. Megtörtént, megtörténik, ha mindketten akarjátok, de ne feledd a kettős mércét. A suliban ő a tanárnő, a magán életetekben pedig egy csinos, fiatal, kívánatos nő. Ne feledd ezt, és a négy falon kívülre nem juthat ki! Köszönöm, hogy megbeszéled velem, de innentől fogva ebben a témában lakat a szádon, szátokon. ” – Ekkor a fiam szájon puszilt.
– Nos, nekem most egy csinos, kívánatos nő vagy, aki nagyon hasonlít az anyámra, akiről sokat ábrándoztam. Mikor apa döngetett, de sokszor lettem volna a helyében! És sajnos eljött, eljön az az idő, amikor megtörtént, megtörténik. – Csúsztatta le a törölközőt az ágyékáról.
Merev fallosza félig előre, félig az égnek meredezett. Hápogni kezdtem volna, hogy apád ezt nem az anyádra vetítette, de ekkor a derekamnál fogva az egyik erős karjával magához húzott. Méretes szerszáma hozzám feszült. Másik keze a tarkómnál fogva fejünket egymás szájához vezette. Jól csókolt a gyerek, vagyis Csaba, mint a mestere, tanítója és nemzője tette. Minden előítéletem a sutba zuhant. A nyakába csimpaszkodva, a nagy Csabát képzelve helyébe magamhoz feszülve, önfeledten csókoltam vissza. Hosszú, kitartó, nyálas csók volt, miközben kis Csabi, mint régen a szerelmem, úgy fejtette le itthoni ruhámat a testemről. Bőr a bőrrel érintkezve tolt, hátráltunk. Megéreztem az ágyamat a combommal, majd lassan letettem a fenekemet. Csaba elém térdelt, szopta a számára régről ismert, bár már nem azt a kemény mellem, mint akkor volt. A hátamra fektetett és már hatolt is befelé. Fellegekig repített az érzés. Feszített, mint az apjáé, bár egy kicsit jobban és mélyebben éreztem, amikor teste a testemnek feszült. Ráérősen mozgott ki-be, mint az apja, amikor a fiunk táborban volt, és nem hamar-hamar legyünk túl menet volt, nehogy a gyerek megzavarjon. A testek állandó ritmusú egymáshoz csapódása jó hatással volt a csiklómra. Szuszogás, sóhajok, visszafojtott sikolyok hallatszottak. Azt éreztem, mint legelőször, spiccesen. Lebegtem a semmiben. Kivette a farkát, és mint egy rongybabát rakott az ágy közepére. Combjaimat széttolta, hogy a válla, feje közéjük férjen. Úgy nyalta a cunám mint Csaba... És igen, Csaba nyal, – a kicsi, a gének öröklője. Ismét bódító kéjhullámok borították el a testemet. Ismét dugott, már fájt, már az határán táncoltam és féltem, hogy átbillenek, de akkor is akartam. A hasamon landolt a sperma, szétkentem reflexből. Próbáltam beszélni, de erre sem volt erőm, elaludtam. Pár óra alvás után erotikus érzékem volt. Figyeltem a testem. Ujjak mozogtak a pinámban, majd a szemem kinyitva a fiam tornyosult felettem. Féltem, hogy büdös a leheletem, így nem szóltam, csak csóváltam fejem, hogy ne. De késő volt. Ujjak helyett a kemény fasz volt már bennem, és a melleimet szopta. Most vadabb volt. Hangos nyögésekkel tolta ki tüdőmnek feszülő hasam a levegőt, hogy kihúzáskor újat szívhassak be. Összefolytak az orgazmusok. Az egész álomszerű volt, de a testem érezte, ami vele történik. A hólyagom amúgy is feszült, de most a teste súlya tovább akarta kipréselni a vizeletet. Letoltam magamról. Két tenyérrel szorítottam magamat, és tipegtem a vécére. Alig ért le a fenekem, már zuhatagként ömlött is belőlem a vizelet. A fiam riadtan jött utánam.

– Baj van? – Kérdezte.
– Már nincs. – Sóhajtottam ki magamból a szavakat, az arcom előtt egy csillogó fasszal.
Szopó énem a felszínre tört. Mindegy, kié ez a csodás testdarab, az ajkaim közé szívtam. Előjöttek az ösztönök. A férjemnél bevált technikámmal dolgozott a szám, az ajkam, a nyelvem. Az előváladék megjelenésekor – az évek hosszú során belém égett – férjem spermájának íze villant be. A másik – a helyettes tanár – sperma íze csak az akkor magamban megállapított tényként jutott eszembe, hogy sósabb, keserűbb, fanyarabb volt a férjeménél. Alig vártam, hogy az életem harmadik, számban landoló geci ízét megérezzem. És jött. Nem is akár hogy! Nyelnem kellett, mint kacsának a nokedlit. A végét tudtam csak ízlelgetni. Így – a távlatból – úgy ítéltem meg, hogy édesebb a néhai férjeménél, bár tudom, ez függ az étkezéstől is. A hosszú ülés után a fenekembe, combomba rajzolódott a vécéülőke mintázata, de nem bántam. Visszamentünk tovább aludni.
Ez a hétvége a nő és a férfi szeretkezéséről szólt. Majd a hétköznapok, az iskola, az anya-fia kapcsolatról. Fiam nőzése egyértelműen csökkent. Egyre többet aludt velem, ami után egy kicsavart mosogató rongy érzetem és kinézetem volt, de mérhetetlenül boldog is voltam.

Múlt az idő. A fiam leérettségizett, felvételt nyert matek-fizika-informatika szakra. Az addigra kitaposott ismeretségemmel sikerült államilag finanszírozott koleszt is intézni. A szakfelügyelői pályámon is jól éreztem magam, és Gábor, – a felettesem – is egyre közvetlenebb, barátibb lett. Az értekezletekről gyakran haza hozott, egyre többet beszélgettünk a magánéletünkről. Nehezen hitte el, hogy az özvegység ellenére, ahogy virulok, csillogok, szárnyalok, nincs társam, partnerem. Ha tudta volna...
Ő elvált. A felesége megcsalta, és őt kidobták a közös lakásukból. Jelenleg egy harminchét négyzetméteres – egy szobás, amerikai konyhás és egy pici zuhanyzós, vécés – albérletben lakik. Fiamnál három évvel fiatalabb, gimis lánya van, aki programozó matematikus akar lenni. Egy szakfelügyelői csapatösszetartás után Gábor vette a bátorságot, hogy a kiürült parkolóban megcsókoljon. Egy addig ismeretlen, tőlem távol álló csókolózási stílussal szembesültem. Vad és szinte felfaló volt. Tudtam, ha lesz még egy ilyen, ezen változatunk. És lett. Pár nap múlva felhívott.

– Szia, Tünde! A városban lesz dolgom, és délután találkozhatnánk egy kávé mellett átbeszélni pár szakmai dolgot.
– Szia, Gábor! Ma nem ez volt betervezve, de a munka felülírja. Fél négykor végzek.
– Oké, felveszlek a suli előtt.
– Biztos, hogy nem. Kocsival vagyok.
– Akkor mond meg hol?
– Gyere utánam, a téli teraszomon elkávézunk.
Úgy is lett. Kiderült, hogy csak látni akart, és érezni a közelségem. A kávé még el sem fogyott, amikor már ismét falta a szám.

– Figyelj Gábor! – Bontottam a csókot. – Én a vadságot nem bírom. Kérlek, vegyél vissza a tempóból!
A monológomat nem tudtam befejezni, mert ismét csókolt. Már nem azzal a vadsággal, de még mindig gyors rámenőséggel. Kezei is már a blúzom alatt, a melltartóm kapcsával bajlódtak. Kigombolta a blúzomat, csupasszá tette felsőtestem.

– Várj! Izzadt vagyok...
– Nem érdekel! Akarlak, szinte már a megismerkedésünk első percétől, amikor még élt a férjed! – Hízelgő volt női hiúságomnak. – A mellbimbómat harapta.
– Gábor, ne harapj, nem szeretem! – Sóhajtottam.
Talán rájött, hogy a lágyság az, ami nekem bejön. Úgy is folytatta, de rámenősen. A szoknyámmal bajlódott. Igazából akartam én is, úgyhogy besegítettem neki. Ő is ledobálta a ruháját. Már csak bugyi, kisnadrág volt rajtunk, amikor magam után húztam a nappaliba. A nagy ülőgarnitúrára lökött. Lehúzta a bugyimat. Az utolsó pillanatban szakítottam le a betétet. Gábor megszagolta a bugyimat, de rájött, hogy mi volt az a hang.

– A picsába, betét. Pedig szeretem a használt női bugyik illatát! – És már hajolt is az ölembe.
Szerencsére a hétvégén epiláltam csupaszra magam, így elvileg nem lehet elviselhetetlen szagom azon a tájon, hiszen mindig intim törlőkendőt használok. Megéreztem törtető nyelvét a vágatomnál. Érezhetően nem velem törődött. Mint egy kiéhezett macska a tejes edényének, úgy esett nekem. Hangosan lefetyelt, szívta ki a nedvemet a nyálával együtt. A gyors letámadása, ténykedése engem sem hagyott hidegen. Többet akartam. Felfelé húztam a vállánál fogva, és felültem, hogy lehúzzam a gatyáját. Megelőzött. Az arcom előtt egy számomra kicsi, de merev, körülmetélt pénisz ácsingózott. A szülei zsidók voltak, és még tartották a vallási szokást. Én tizennyolc-húsz centishez voltam szokva, sőt, életem egyetlen félrelépésekor közreműködő tanár tizenhatja is nagyobb volt ennél. Tudtam, hogy én a szerencsés nők közé tartozom, mert a tanáriban, a pletyka rovatban sok kollegina áradozott, hogy mekkora nagy farkú pasija van, a tizennégy centivel. Én soha nem dicsekedtem, és tessék, itt van velem szemben egy törpike. Félve vettem a számba. A megszokottakhoz képest alig éreztem valamit. Nem fuldokoltam tőle, mert alig töltött be a számat, amikor az arcomat a szőrzetébe dörzsöltem, a farkat teljesen eltüntetve. Volt elég hely a szájüregemben, hogy a nyelvemmel simogassam a makkocskát. Zacskója is kicsi, szőrös, a golyóit a farka tövében tartva nem himbálóztak, mint a férjemé. Talán túl jól is szoptam, mindhárom eddigi partnerem dicsért. Gábor is kivette a számból, elfektetett és rám dőlt. A mellemet szopta és belém tolta. Naaaa, éreztem magamban a kicsi, nem túl vastag falloszt. Fura az emberi test. A hüvelyem alkalmazkodott a mérethez. Az most nem volt baj, hogy erőből tolta be, mert nyomta a csiklómat, de a sebességtől tartottam. Ha így folytatja, még elsül. Hirtelen fordultunk. Ülve mozogtam, ő a melleimet gyúrta, mint pék a kenyértésztát. Nem zavart, mert tudtam, hogy élvezni fogok. Nyögéseimre fokozta a feneke emelgetését. Elélveztem, ő még mindig dugott. Aúúú hoppácska! Belém élvezett. Jó, nincs gond, túl vagyok a peteérésen, meg kérek majd esemény utáni pirulát. Nem is jeleztem Gábornak. Rajta fekve éreztem, hogy kicsúszik belőlem. Na, én már nem ehhez vagyok hozzászokva. Gábor dicshimnuszokat regélt rólam, a szeretkezésünkről, majd fürdés nélkül távozott. Kicsit furcsállottam.
Egyre több időt töltöttük együtt a magánéletben. A fiam hétköznap nem tartott igényt rám, ott voltak az egyetemista csajok, de hétvégén igen is jól megdolgozott. Kezdett Gábor előtt ciki lenni, hogy a hétvégéket nem tudom szabaddá tenni, hogy ne csak hétközben legyünk együtt. Csaba fiam tudott Gáborról.

– Tündi, amíg kiélhetem veled a vágyaimat, nem érdekel! – Mondogatta, és pont ezzel stresszelt, hiszen azt hittem, hogy majd elenged idővel.
Jó egy évig tudtam elodázni, miért nem vagyok hétvégenként Gáborral. A fiam bezsarolt, hogy lebuktat, még ha ő is börtönbe kerül. A szívem tudta, hogy nem teszi meg, de a testem követelte azt a fajta élvezetet, amit Gábor kicsi farka nem adott meg. Már menyasszonyaként, eljött számonkérés ideje, amitől féltem,

– Figyelj Tündi! Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Tudom, hogy neked is, és nekem is vannak titkaink. Menjünk el hétvégén egy nyugis helyre, és beszéljük át, hogy a házasságba tiszta lapokkal induljunk! – Fogta meg a vállaimat, válaszra várva. Tudtam, eljött az idő, amikor színt kell valljak.
– Rendben. – Húztam az időt.
Őrlődtem, de a Csabival való telefonálás után beláttam, hogy igaza van. Tegyek fel mindent egy lapra és valljak színt! Mi történhet? Visszaveszi a gyűrűt? Bizonyítéka nincs, mondhatjuk, hogy csak egyszerű vádaskodás, mert kikosaraztam. Még mi jelentjük fel rágalmazásért, hitelrontásért.

Tényleg, a falusi turizmus részeként, egy csendes kis faluban lévő, nádtetős parasztházba mentünk. A környéken még állatok se voltak, nem hogy emberek. Az udvarban dézsa jakuzzi, csend és tisztaság. Csak a koranyári eső nem hiányzott. Feszültek voltunk az előttünk álló beszélgetés miatt. Meztelenül ültünk a lugas alatt, a bekészített iszogatva.

– Kezdjem, vagy kezded? – Kérdezte Gábor.
– Kezd! – Mondtam.
Biztosra mentem, a telefonokat a kocsiba zártam, ami ellen nem is tiltakozott, hiszen valószínű, hogyha beszélni akar róla, az neki is lehetne, ha fény derülne arra, ami az ő titka.

– Jó. – Kortyolt a borból.
– Még tizenöt évesen, kiéhezett kamaszként, együtt voltam a gyerekkori, lépcsőházi barátommal. Közös faszverésnek indult. Izgató volt. Csókolóztunk, majd leszoptuk egymást. A hátsó behatolás, – már mindketten házasként, – egy osztálytalálkozó után történt meg. Azóta is barátok vagyunk, de még felvetés szintjén sem merült fel többet köztünk. Azonban a karma visszanyalt. Tudod, a feleségem hagyott el, és a párjával és a lányommal él együtt a házunkban. Hiába volt a válás utáni vagyonmegosztás, a lányom miatt nem tetettem ki őket. Igen a karma. A feleségem új párja nő, aki a lányomat is megrontotta, megrontották. – Ismét ivott, ittam én is, de a hallottaktól nem lettem nyugodtabb, pedig...
– Ami engem illet. Magányomban perverz dolgok jutottak eszembe, az addig is meglévők mellé. Falun, a mamáékkal közös telken nőttem fel, tizennégy éves koromig ott laktam. Sár, piszok, trágya. Mindig imádtam a sárban fetrengeni, az anyukám bánatára, a ruhák miatt. A nemi érésem előre haladtával már ruha nélkül is hemperegtem a sárban. A mama által a padlás tapasztására bekevert masszát, – agyagos sárba tett tehén szart – felhígítottam, magamra kentem, pinát gyurmáltam belőle, és abba dugdostam farkam. Elmúlt, de esőben, a nedves földön sokat szeretkeztem a feleségemmel. Piszkos szexnek hívtuk.
Hallgattam. Taszított, de nem volt jogom megvetni. És igen, néztünk hasonló pornót a férjemmel is, de nem volt lehetőségünk kipróbálni a kis Csabi miatt.

– és az utolsó. – Ezek szerint valami kimaradt a gondolkozásom közben.
– Szeretek az aranyesőben fürödni, szétkenni magamon. – Értetlenül nézhettem, hiába tudtam miről beszél.
– Ez a gondolat a tatámtól származik, akik, ha felsértették a lábukat, vagy a kezüket, vizelettel mosták le, amitől a is csillapodott. Valami Lolo Bri és a magyar díva... táncosnő... – nem jut eszembe a neve – napi szinten a reggeli vizeletükben mosakodtak, ezért nem ráncosodtak. Megvan! Medveczky. Na, nálam ez nem ilyen durva. Néha az exem rám . Ennyi, ami az én titkom. – Mindkettőnknek öntött .
– Megvetsz érte? Visszaadod a gyűrűt?
– Az én titkom durvább... – Még mindig azon gondolkodtam, hogy megszerettem , még ezen baromságaival együtt is lennék a felesége, de a fiam...
– Már pár éve szeretkezem a fiammal. – Kimondtam. Megkönnyebbültem. Csend lett. A gyűrűt lehúztam és a tenyerembe tettem, hogy ha visszakéri, nyújthassam azonnal.
– Igen, és még? – Kérdezett vissza, bár láttam a zavarát. Én csak a fejemet csóváltam.
– Nincs más. – Hosszúra nyúlt hallgatás következett, aztán megszólalt.
– Igazából – gyerekkoromban – az egész falu tudta, hogy a Gizi meg a Tóni nem csak testvérek, de egy pár is. Akkor az mondták, ha nekik így jó, ha Isten áldását adta rá, akkor tegyék. – Ismét csend következett.
– A teremtés szerint Évától és Ádámtól valók vagyunk. – Elhallgatott. – A gyerekeik egymással szaporodtak. – Ekkor már engem nézett.
– Ha az eltussolt, elhessegetett, elbaszott családomra gondolok... – megfogta a kezem – nagyon szeretlek. Féltékeny vagyok az igaz, de idővel... Végül is, hogy is mondják?... A családban marad.
Az asztal felett áthajolva megcsókolt, és behúzott a szobába. Nagyot szeretkeztünk. Telefonon megnyugtattam a fiamat, hogy nincs gáz, így is feleségül akar venni, majd csak meg tudnak osztozni rajtam valahogy.
Hiába beszéltünk a helyzetről két héten keresztül minden nap, a péntek este nekem nagyon cikis volt. Vacsorakor ők – mint máskor is – beszélgettek, viccet mondtak. Én csak feszengtem, rendet raktam a konyhában. Csaba lépett mögém, karolt át hátulról és fordított Gábor felé, aki csókolt és vetkőztetett. Csabi a már kiomló mellem fogta, amit Gábor nem kényeztetett a szájával. Csabi megfogta a puncim, és dörzsölte még a nadrágon keresztül. Tudta, hogy ez oldja a gátlásaimat. Már meztelen voltam.

– Ti nem vetkőztök? – Kérdeztem.
Erre ledobálták a ruháikat. Gábor szája nyitva maradt Csabi mérete láttán.

– Csabi, bazd meg... – Oda nyúlt, megérintette – Ez igazi, és kemény is!
– Hé fiúk! Itt vagyok én is! – Oldódtam fel, hiszen nekem mindkét farok, mindkét test, mindkét lélek, mindkét férfi egyformán fontos, kívánatos.
Ekkor elindult az, amit a felnőtt filmekben már láttam, de most éreztem is. Négy kéz, két farok, két száj. Egy ideig tudtam követni, ki mit csinál. Kinek a farka jár bennem, kiét szopom, de az idő haladtával elszakadt a film, csak a kéj volt, amit éreztem. Azt hiszem, Csaba után azt mondtam, hogy nincs nagyobb élvezés, de ismét tévedtem.
Reggel – az átszeretkezett éjszaka után – félhullaként mozogtam. Izomlázam volt, a szám, a pinám zsibogott még mindig, izzadság és geci szagú voltam, ragadtam mindenütt. kérdeztem, mi lett vele?

– Tudod, mi beszéltünk Csabival is. Tudtam, hogy fiatal és bírja, én meg szereztem kék bogyót.
– Köszönöm! – Öleltem meg, de inkább belé csimpaszkodtam.
Magánéletemben, munkában már nem vágytam, – nem is tudtam volna – többet vállalni. Az esküvőnk szerény volt. Csak a munkatársak voltak a szertartáson, ahol a fiam volt a tanúm, Gáboré a lánya. Nem zavart, hogy ott volt az exe is, a csajával. Sőt, híztam a büszkeségtől. Mind a volt feleség, mind a jelenlegi párja öregebbek és lestrapáltabbak voltak nálam. Már szinte barátságot szerettek volna, de Gábor piócáknak tartotta őket. A lánya viszont a barátnőm lett, már jobban vonzódott hozzám, mint az anyjához. Csabival a munka miatt is jól kijöttek, programokat írtak fejben. Igazi családi idill volt hétvégeken, de ha Kati ott volt, Gábor kérésére nem volt a fiúkkal közös alvás.
A nemi életem az első hármas után lett igazán kiegyensúlyozott. Hétköznap Gáborral egyszer szeretkeztünk, tartogatta az erejét a hétvégére. Én is regenerálódtam. Rávett az análra, de beöntés nélkül nem mentem bele. Nem élveztem, de a mérete és kellő síkosító mellett kibírtam. Kivitt a sárba szeretkezni. A kielégülés új varázsa után jött a para a fertőzéstől. Nem lett semmi bajom. Az aranyesőt is megadtam neki. Sokat ittam, majd ő a zuhanyba feküdt, ült, én fölé álltam, és kieresztettem. Nem néztem hova, csak ömlött belőlem, majd elrohantam. Nem érdekelt mi történik utána.

Teltek az évek. Férjem mindenfajta természetes vágyfokozóval turbózta magát, hogy bírja a hétvégi hármast. Bírta, de már a hétközbenieket is. Ha tehettük, sokat kirándultunk kihalt, nem felkapott helyekre, főleg panziókba. Most is egy halastó stégapartmanjában, boldogan gondolom végig az életemet. A két férfi durmolása megnyugtat. Egyik a második férjem, a másik a velünk nyaraló 25 éves fiamé. Ilyenkor mindig Cserháti Zsuzsa „Boldogság, gyere haza” dalát dúdolom, „Boldogság, maradj velem” – re átírva..