Tetoválás

Elgondolkoztam rajta a minap, hogy nem lenne rossz egy tetoválás, de komolyan azért nem mélyedtem bele a témába. Aztán találkoztam vele. Ő egy amolyan meg nem értett kis művészgyerek volt, egy afféle zseni. Az a fajta ember, aki annyira titokzatos, hogy önmagában is izgató. Beszélgettem vele az ötletemről, és noha nem ismertük annyira jól egymást, csak kollégák vagyunk, rám nézett, és rögtön meglátta, mit szeretnék:

– Egy rózsa...
– Egy rózsa?! – hitetlenkedtem. Úgy gondoltam, tényleg nem ismer. Szeretem a rózsát, de nem varratnám magamra.
– Igen, egy rózsa – higgadt nyugodtsággal igyekezett meggyőzni róla, hogy igenis tudja, mit beszél, valóban látja, mi kell nekem – Olyan szenvedély van benned, ami igazi energiaforrás, csak akkor kezdesz bele valamibe, ha teljes gőzzel tudod csinálni, ezt a különlegességet fejezné ki a rózsa...
– Erre soha nem gondoltam így... De nem igazán tudom ezt így elképzelni... – pedig kezdett egyre jobban érdekelni a történet. Honnan a fenéből tudott rólam ilyesmit?!
– Felrajzolom rád úgy és oda, ahogyan és ahová én gondolom és meglátod, igazam van – mondta sejtelmesen mosolyogva.
Akkor még nem gondoltam, hogy ebben a sejtelmes mosolygásban több is van. Éreztem, ahogy elkezdett vibrálni közöttünk valami, zavarba jöttem. Már nem voltam annyira biztos magamban, de átlátott rajtam:

– Nyugi! Ha nem tetszik, lemossuk. Vegyük ezt le – fogta meg a pólóm szélét – és fordíts nekem hátat.
Kapóra jött, hogy elfordultam tőle, szerintem a talpamig vörösödtem, de nem igazán értettem, hogy miért vagyok ennyire zavarban, nem vagyok egy hamvába holt, szűz kislány. Egy padra ültem le lovagló ülésben, ő pedig szorosan mögém. Beleborzongtam az első érintésébe, pedig olyan lehelet finom volt, mint egy pihe. Szinte felizzott a bőröm azon a néhány ponton, ahol az ujjak hegye hozzám ért. Egy pillanatra úgy tűnt, szándékosan húzta azidőt, de lehet, hogy csak túlgondoltam az egészet és egész egyszerűen csak inspirálódott.
Valamiért fura hatással volt rám, jó értelemben véve a furát. Vonzó srácnak tartottam, ugyanakkor egy afféle hősszerelmes típusnak. Tudtam, hogy nős, ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy köztünk minden csak elméletben létezhet.