Az utazás 2. rész

Anna bemutatta Lilinek Tamást, aki magukra hagyta őket és lement a partra Davidhez. Órák múlva, amikor visszament a házba a két lányt nem találta ott. Az asztalon volt egy levélke, hogy elmentek fölfedezni a szigetet. Anna és Lili nagy egyetértésben sétáltak és beszélgettek. Most minden eddig ellentétet elfelejtettek. Anna kezében ott volt a jázminteás doboz, amit időnként átadott a nővérének. Többször is megálltak sírni. Jól esett összekapaszkodni és sírni, anyára gondolni, arra, hogy mennyire boldog lenne, ha itt lehetne, hisz mindig ilyen helyről ábrándozott. A két lányt egyedül az vigasztalta kissé, hogy az anyjuk az utolsó hónapjaiban itt lehetett és talán boldog volt. Lili tartózkodóan viselkedett Tamással, ő nem tudott olyan felhőtlenül beszélgetni a férfival, mint a húga. Talán el is ítélte az anyját ezért a kapcsolatért.
Este csendben vacsoráztak négyesben. Tamás meghívta Davidot is enni, aki elfogadta. Megmondta Tamásnak, hogy most fogja eldönteni, hogy meddig maradjon. A vacsorát most is Anna készítette, és amikor végeztek David megdicsérte és megígérte, hogy legközelebb ő fogja a társaságot vendégül látni.
Elővettek egy üveg és a két férfi a teraszon ülve iszogatott. Lili és Anna nem kértek az italból. David, amikor a bor elfogyott elindult a hajóhoz elővéve a lámpáját. Anna elé lépett mielőtt lelépett volna a teraszról, és megérintette az arcát.
– Szép álmokat! – súgta halkan.
– Köszönöm. Neked is – lepődött meg a lány az érintésen – reggel találkozunk – mondta még a férfinak.
– Azt terveztem, hogy korán elhajózok – nézett rá fürkészőn a férfi.
– Sajnálom.
– Sajnálod? – a férfi hangja kicsit sértett volt.
Anna meglepődött a hangon. Megértette, hogy a férfi úgy érezte elhanyagolta őt, nem foglalkozott vele, úgy ahogyan remélte.
– Bocsáss meg, ha elhanyagoltalak – mondta és megpróbált csak bűnbánónak tűnni és nem gúnyosnak. – Mivel tudnálak kiengesztelni? – kérdezte és a férfi elé lépett, ahol fölfelé kellett néznie, mert a férfi magas volt, ekkor föllépett egy lépcsőfokot és megpróbált egy szintre kerülni David szemével.
– Ha így nézel rám nekem az már elég – suttogta a férfi és az arcát simogatta. – Lehet, hogy még holnap nem megyek el.