A szomszéd

A vihar elvonult...
Csepegett az eső, most már éppenhogy csak szitált, szemetelt. A nyugati égbolton még óriási villámok világították be az eget, elhaló dörgések moraja szűrődött át a sűrű levegőn, de egyre távolibban, egyre elhalóbban.

Ahogyan a felhők és a vihar elhúzódott, a Hold is kibzukkant a takarásból. Sápadt arccal mosolygott, megvilágítva az eget, a távolodó felhőket, s jelenléte csendet parancsolt mindenre. A bokrok ágai engedelemmel járultak elé, hogy megtörjék ezt az égi csendet. Zizzentek, sziszegtek, nagyot sóhajtva; újra némaság és a gőzölgő lihegő természet megújultan tekintett a sötét éjszakába.

"Megigazította köntösét a konyhaablak jótékony sötétje mögött. "

Azt sem tudta, hogy mit látott. Létezik ilyen? Újra és újra megdörzsölte szemeit, de csak nem akart hinni nekik. Pár méter választotta csak el szomszédban heverő meztelen női testtől, de az ő teste sem volt képes mozdulni. Minden porcikája merev volt.
Ahogyan felébredt a vihar zajaira és nappali frissességet érzett minden tagjában, a vihar elülte után sem érzett egy szemernyi álmosságot sem. Követte tekintetével – a jótékony sötétbe húzódva – a szomszédasszony nem mindennapi"őrjöngését" követő lehiggadt lépteit, ahogyan a hálóingét keresi a pislákoló holdfényben...
Mindent látott...? Mindent? Látott?

Lehúnyta álmatlan szemeit.
Úgy, ahogyan volt, köntösben indult át... Jól tudta, hogy a szomszédasszony kapuja soha sincsen zárva; most sem volt. Benyitott rajta, papucsban, és elindult a kert vége felé, ahol Neki lennie kellett.
Lesz, ami lesz. Valami földöntúli erő szállta meg, valami babona, valami olyan késztetés, amit még sohsem érzett. Igen, most vagy soha. Alea iacta est. Hiába az a 10 év korkülönbség az asszony javára, hiába a társadalmi konvenciók, ő most megteszi. Nem "mgepróbálja", hanem megteszi! Minden agytekervénye ellene volt, semmi racionálsat nem tudott felhozni a tette mellett, de a lábai vitték, vére pezsgett, karja – lába zsibbadt az izgalomtól, lüktető szíve a torkában dobogott, amint a kertben lépdelt... Őfelé...
... amikor szembejött Ő. Már testére húzta a csuromvizes hálóinget. Csapzott haja sugárzó szemébe lógott, a sápadt hold hátulról világította meg.