A kopott vén fotel 1. rész

Az egész eléggé ártatlanul kezdődött azzal a bútordarabbal, amit feleségemmel, Amandával vidáman csak „a szopó fotel” – ként emlegettünk.
Egy hétvégén Washingtonba utaztunk, hogy meglátogassuk Breanne unokatestvéremet. Brea és én korunkban közel álltunk egymáshoz. Most, a negyvenes éveink elején még mindig tartottuk a kapcsolatot szöveges üzeneteken és közösségi médián keresztül, de évek teltek el azóta, hogy utoljára láttam őt.
Sajnos a 3 órásnak tervezett autóút, kétszer annyi időt vett igénybe, és Amanda nem volt jó hangulatban, amikor végre célba értünk. A szálloda egy régebbi épület volt, közvetlenül a  belvárosa mellett. A szobánk meglehetősen kicsi. Egy jó nagy méretű ágy volt benne egy fém redőnyös nagy ablak mellett, amelyeket nyilvánvalóan régóta nem cseréltek ki. Az ágy másik oldalán egy radiátor volt, pont olyan zajos, mint a nyikorgó padlódeszkák.
Szobánk szinte rozoga volt, de barátságosan fogadott minket. Hangulatos volt, és összességében inkább egy panzió, mint szálloda hangulatát árasztotta. Azért az árért, amit Amandával fizettünk, több kényelmi szolgáltatásra számított az ember, de több mint elégedettek voltunk.
Amit viszont azonnal észrevettem, amikor először beléptem a szállodai szobánkba, egy bőrfotel volt.
Mint minden más a szobában, a fotel is régi volt és láthatóan kopott, de ez is hozzátartozott a varázsához. A bőr több helyen hámlott, az ülőpárnán pedig egy bemélyedés volt a hosszú évek használatából eredően. Rendkívül kényelmesnek tűnt.
De nem ez volt az első gondolatom, amikor megláttam.
Amanda észrevette buta vigyoromat.
– Mit nevetsz? – fáradt, éhes, és nagyon türelmetlen volt.
– Ez a tökéletes szék a szopáshoz!
A szeme vészesen összeszűkült, miközben a széket fürkészte, majd undorodva nézett vissza rám.
– Hadd tisztázzam, azt várod tőlem, hogy szopjak neked, miután hat órán át ültünk a forgalomban? Ezt nem hiszem el!
– Nem, természetesen nem most képzelem! De, hm, talán később?
– Csak erre tudsz gondolni? – vágott vissza a feleségem ingerülten.
– Csak rád gondolok, Mandy.
Amanda hallotta a vágyat a hangomban, és megfordult, hogy lássa szememben is, mennyire imádom őt.
A feleségem elképesztően szép volt, még ha túl szerény is ahhoz, hogy elismerje.