A Jégmadár röpte 5. rész

Az este hátralévő része eseménytelenül telt. Meggyőződésem volt, hogy lebukom, hogy látszik rajtam, mit tettem. Hogy a szobában áll a szex-szag. De alighanem az már csak a fejemben gomolygott. Ajna természetesen viselkedett, viccelődött, csevegett, imádnivaló volt és én csak arra tudtam gondolni, minden elfuserálódott köztünk. Már-már rájátszottam az erőltetett „hiszen semmi sem történt” viselkedésre és semmi, de semmi nem tűnt fel neki. Letusolt, pizsamába bújt és az ágyunk megfelelő pontjain, egymásnak háttal elaludtunk. Könnyen és édesen jött az álom a szememre. Semmi bűntudatot nem éreztem és ez megrémitett utóbb. Álmomban mezőn futkostam, hóban tapostam mezítláb és valamiért a lottósorsolás konferansziéja is voltam, szóval, semmi erotikusat nem éltem meg. Egyszerűen túlléptem a tényen, hogy házas emberként egy másik nő arcába élveztem.

Persze, nem múlt el minden nyomtalanul. Ha eddig alig érintkeztünk a feleségemmel, most lényegében jóbarátokká, lakótársakká váltunk és nem is beszéltünk erről. Mindkettőnknek jó volt így. Ha pedig volt pár percem-órám egyedül, rákaptam Ajna videóira. Többnyire az én-nézőpontos, szopós videói izgattak. Személytelenek, közönségesek és mégis érzékiek voltak. Mégis, ahogy kezelésbe vettem magam, csak Laurára, a szolid, félszeg mosolyú Laurára gondoltam, aki úgy verte a farkam, mintha fél percen belül vége lenne a világegyetemnek. Hatalmas és keserves élvezések vártak rám és tudtam, hogy valami megváltozott, tán el is tört bennem. Hagytam. A törött kar, ha máshogy forr össze, az egészségtelen, de, gondoltam, a lélek más. Talán találok valami érdekeset. Talán ez csak fejlődés. Az élet nem egyenes vonal.

Aztán kiderült, hogy az élet egyenes vonal. Mindig visz valahová, mindenféle menekvés, eltérés lehetősége nélkül. Egy nap egy ismerősöm hívott, akinek sokat dolgoztam egy időben. Külsős munka, mondta, meg volt velem elégedve. A rajzaim, az ötleteim, a szövegeim, satöbbi, más szóba sem jöhet. Ragyogtam. Király, gondoltam, az élet visszacsatolást küldött: íme az új, szabad és kapós én, a sikeres én! Kérdeztem, kizárólag azért, hogy az egóm faszát még keményebbre gyúrjam: mégis, hogyhogy rám esett a választás? Kis röhincsélés és tétovázás után közölte: egy régi, közös barátunk ajánlott be. Most épp ő is a cégnél dolgozik és felvetette, én épp alkalmas lennék pár feladatra. Elmondta, persze, hogy Lauráról van szó, de tudtam e nélkül is. Mondjuk úgy: megéreztem.