Születési rendellenesség 2. rész

Csilluka távozása után nem sokkal megérkezett az anyám. Női megérzései csalhatatlanul jelezték, hogy valami megváltozott bennem és a lakásban is. Egy pillantással felmérte a helyzetet, majd üdvözlés után így szólt:

– Volt itt valaki?
– Igen, vendégem volt. – Feleltem égővörös arccal, lehajtott fejjel.
– És ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni! – Folytattam, hirtelen elhatározásból.
– Kifújom magam, átöltözök, és beszélgethetünk. – Nézett rám az anyám olyan pillantással, mint aki a vesémig lát.
Elvonultam a szobámba, gondoltam, hogy majd szól, ha alkalmas. Ismét a jóbarátom segítségét kértem, – a Gugli-ét – hogy kinyomozzam, mi a fene történt velem? Sajnos nem találtam választ a problémámra. Vagy rosszul tettem fel a kérdést, vagy nem volt ilyen eddig a szakirodalomban. Ha azt írtam be, hogy „pénisz növekedése a vaginában” akkor a potenciazavarokról olvashattam, hogy a félig merev hímvessző közösülés közben vagy megkeményedik, vagy összemegy. Ha latinul tettem fel a kérdést, hülyeségeket dobott fel. Ha angolul, akkor pornóoldalakra vitt. Kezdtem elkeseredni, amikor az anyám bedugta a fejét a szobaajtón.

– Kisfiam, gyere vacsorázni!
Akkor jöttem rá, hogy órák óta bújom a netet, és azt sem vettem észre, mikor jött meg az apám. Vacsora közben vágni lehetett a feszültséget a levegőben. Gondoltam, az anyám megosztotta az információt az apámmal, aki jelentőségteljes pillantásokat váltott az anyámmal, kérdőeket vetett felém. A vacsora végén az anyám – szokásával ellentétben – nem állt fel, hogy leszedje az asztalt és elmosogasson, hanem egy sejtelmes mosollyal a szája sarkában az apámhoz fordult.

– Szívem, töltenél egy pohár nekünk? – Elkezdődött! Villant át az agyamon.
Az öregem pattant, ugrott, három borospoharat és három vizespoharat varázsolt az asztalra, a hűtőből kivett egy üveg száraz villányit, és egy bubis ásványvizet. Az ásványvízzel teletöltötte a vizespoharakat, a borból kb. egy-egy decit meg a talpas poharakba öntött, majd leült, hátradőlt, és feszülten várta a folytatást.

– A fiunknak ma vendége volt – kezdte az anyám.
Az apám majdnem megszólalt, de anyám egyetlen pillantással csendre intette.

– Ezzel kapcsolatban vannak kérdései – Folytatta az anyám, de az Öreg nem bírta megállni szó nélkül.
– Keféltetek?
– Igen – Válaszoltam, és úgy égtek a füleim, hogy azt hittem, bevilágítja az éjszakai égboltot.
– Remélem, nem csináltad föl! – Csattant a hangja.