Az elgázolt balett-táncos 3. rész

A lány megörült az ajánlatnak, bár sajnálta, hogy egyedül kell fölfedeznie ezt a csodavilágot. Emlékezett rá az úti könyvből, hogy van Tokió mellett egy kis skanzen, egy település, amit teljesen úgy őriztek meg, mint ahogyan az régen működött és azt szívesen megnézte volna. Armand telefonált és megkapta a limuzint azzal a kikötéssel, hogy a szálloda egyik lakóját, egy üzletembert is elvisznek egy tárgyalásra, aztán rendelkezésre áll a kocsi. Anna nem bánta, ha más is utazik vele. Armand elment a titkárával megbeszélésekre. Anna egy kis hátizsákba pakolt és elindult a hallba, ahol a sofőr már várta. Az üzletember is megérkezett és gondterhelten ült be a lánnyal szemben, alig nézett rá, a papírjaiba temetkezett. Anna az útikönyvet nézegette és egy térképet, majd a férfi mellé térdelve a sofőrt kezdte faggatni az ablakon át. A japán férfi nem mindig értette mit akar kérdezni, és a lány már kézzel, lábbal magyarázott, mikor a férfi megszólalt japánul és kisegítette. Anna mosolyogva nézett rá.
– Köszönöm – mondta és most már a férfinak magyarázott. – Maga biztosan sokat járt már itt. Ismeri azt a skanzen falut, ahol minden úgy van megőrizve, mint régen? Oda szeretnék eljutni. Látja, ez az, itt írnak róla – mutatta a könyvet. A férfi félrerakta a papírjait és a nő úti könyvét nézte, majd szomorúan mondta.
– Sokszor jártam már itt, de ebben a skanzenben még nem jártam, igazából a tárgyalásokon kívül még sehol sem jártam. Éttermekben, bárokban, szállodai szobákban voltam csak – a lány rácsodálkozott.
– De hát ez lehetetlen. Ennyi csoda van itt maga körül és nem kíváncsi rá? Akkor igazából azt sem mondhatja el, hogy itt járt, ha nem is látott semmit – a lány lelkesen magyarázott. A férfi nézte a lányt, és amikor megérkeztek a belvárosba a tárgyalás helyszínére, mondott valamit a sofőrnek, aki a mélygarázsba hajtott és leparkolt. A férfi telefonált, majd egy öltönyös jött oda a kocsihoz és a papírokkal teli táskát átvette és aztán a férfi utasítást adott a sofőrnek és elindultak. Anna értetlenül nézett az utastársára.
– Látni szeretném, azt a települést – mondta a férfi és elmosolyodott kicsit bizonytalanul.
– Ez csodálatos – lelkesedett a lány. – Örülök, hogy nem kell egyedül lennem! – a férfi kivette a lány kezéből a könyvet és beleolvasott, de Anna elvette és letette, majd azt mondta. – Mostantól nem a könyvet olvassuk, hanem ösztönösen mindent kipróbálunk – a férfi még bizonytalanabb lett, de rábízta magát a lányra.