Születési rendellenesség 1. rész

Furcsa, és nagyon ritka születési rendellenességgel születtem, de ezt csak kb. 12 éves koromban mesélték el a szüleim. Amikor kibújtam, a szülés-nőgyógyász állítólag álmélkodva kiáltott fel, hogy ilyet még nem látott, és ahelyett, hogy ellátott volna engem és az anyámat, rábízott bennünket az asszisztenciára, és lázasan kutakodni kezdett a neten. Úgynevezett micropenis-szel születtem.
Az anyám a fent említett tényfeltáró beszélgetés során mutatott egy csomó újszülöttkori és későbbi fényképeket is, különös tekintettel az ágyékomra. Arányaiban óriási, a csecsemőkori combom közepéig érő zacsit és szinte felfedezhetetlen – szinte csak egy karikagyűrűre emlékeztető – hímtagot mutattak a fotók. A helyzet később sem sokat változott, és ekkor értettem meg, hogy amíg korábban a többi srácok az óvodában, vagy az iskolában gond nélkül előhalászták a farkukat a , nekem ez nem ment, le kellett ülnöm a wc-re, hogy ne össze magam.  
A későbbi – kiskamaszkori – farokméregetések eredménye is ekkor tudatosodott bennem. Az én pöcsöm talán ha egy cm-re állt ki a hasam aljából, míg a többieké 4-5 cm-es volt. Később, amikor túl voltam az első spontán éjszakai magömlésen, a helyzet javult valamelyest, egy-egy maszturbálás során a merevedésem elérte az 5-6 cm-t. Petyhüdt állapotban azonban leginkább egy 2-3 cm széles gyűrűt formázott, gyakorlatilag csak a makkomat eltakaró fitymám látszott. Mondanom sem kell, a srácok körében közröhej tárgya volt a férfiasságom, annak ellenére, hogy egyébként vezéregyéniségnek számítottam az osztályban. Vigasztalásomra az anyám elmagyarázta, hogy amelyik nő képes a hüvelyi orgazmusra, az az én méretemmel is el fog élvezni, amelyik meg nem, az még egy lómérettől sem. Farkam mérete miatti kisebbségi komplexusomat a sportban ellensúlyoztam. Futottam, úsztam, eveztem, és lejártam a konditerembe.
Persze, a pletyka gyorsabban terjed, mint a tűz, és mire 14 éves lettem, már az összes lány tudta a környezetemben, hogy nem tőlem fogja elveszíteni a szüzességét, ennek ellenére hajtotta őket a női kíváncsiság, mindegyik látni akarta a szenzációt. Kanos kamaszként gyorsan rájöttem, hogyan fordíthatom előnyömre a rendellenességemet, és csakis kölcsönös alapon voltam hajlandó megmutatni ékességemet. Ennek következtében több – alig pelyhesedő, vagy már teljesen szőrös – puncit láttam 16 éves koromra, mint az osztály többi tagja együttvéve.