Gondolatok

Mit tennél, ha meglátnád a láthatatlant, ha megismernéd az elme mélyén rejtőző titkokat? Én személy szerint nagyon tudtam élvezni.
Átlagos voltam. Kicsit visszafogott, de normális. Nem voltam túl népszerű, csak pár barátom volt. Az eset után sem változott ezen semmi, azon kívül, hogy új képességem lett. Tudtam gondolatot olvasni.
Azt gondolhatod, hogy ez nem olyan nagy képesség, hogy igazán segítene egy olyan perverznek, mint én. De tévedsz! Ez nagyszerű képesség volt, és nagyon jól éreztem magam vele. Hadd mondjam el, mit tettem, és te magad ítélheted meg!
A nevem Tamás, tizenkilenc éves vagyok és elsőéves a helyi egyetemen, pontosabban most fejeztem be az első évemet. Úgy terveztem, hogy a városban maradok majd ha végzek és addig is dolgozom, hogy legyen egy kis költőpénzem. A városnak volt egy csomó előnye. Először is ott volt maga az egytemen, vagyis egy csomó dögös egyetemista lány. Másodszor, volt strandja, ahol az említett dögös egyetemista lányok fürdőruhában jártak. Munkát kaptam egy helyi kis vegyesboltban, ami nem volt messze a kollégiumtól.
Szóval itt dolgoztam kisegítőként. Az üzlet sokáig tartott nyitva, és nagy segítség volt a bulizóknak valami ennivalóhoz jutni. A bolt tulaja nagyon kedves ember volt, aki az apámra emlékeztetett: éppoly perverz volt. Kicsit durva, de mulatságos volt hallani egy-két lányra tett megjegyzését.
Szóval vissza a mókás részhez: az eset a tavaszi szorgalmi időszak utolsó hetében történt. Ekkor jöttem rá a képességemre. Későn keltem és körülnéztem. Valamiért kicsit hangosan hallottam körülöttem mindenkit. Nem sokat gondolkodtam rajta: a hallásom meglehetősen érzékeny, és a kollégiumi falak nem voltak különösebben hangszigeteltek. Gyorsan elkészültem és elindultam. Megint hallottam az emberek hangját, a tömeg hangját. Néhányszor körülnéztem, de csak néhány embert láttam mozogni. “Mi a fasz? ” – gondoltam. Megálltam és meghallgattam néhány beszélgetést. Leesett az állam.
Amit hallottam, nem beszélgetések voltak, hanem gondolatok. Nem is volt olyan nehéz megmondani: nyilvánvalóan magánjellegű dolgok voltak, amiket senki sem mond ki hangosan még akkor sem, ha egyedül van. Újra körülnéztem, és egy női hangot hallgattam: „Basszus már megint! A fenébe is, most nem akarok neki szopni! Nem tudna kicsit meglenni szex nélkül? "