Lelépő

– Köszi srácok! Még egyszer, köszi mindent IS! – emeltem fel poharam helyett az apró üvegecskét. Sorra koccantak hozzá a hasonló üvegek. Még egy gyors kézfogás a volt kollégáktól, a kolléganőktől egy gyors ölelés, és mindenki elsietett a buszok felé. Hiszen mindenkinek letelt a mai napra a meló, és mindenki szívesebben lenne már otthon. Nekem meg indul a hosszú hétvége annak ellenére, hogy még csak csütörtök van. És utána már vissza se térek ide, mivel több, mint négy év után ez volt az utolsó munkanapom. Most még jön több, mint két hét szabi, aztán irány az új munkahely. De ennek itt vége.
Utolsónak Viki maradt. Csak lazán fogta meg a vállam, szoknyája megbillent, és telt, piros ajkait már a számon éreztem. Csak egy pillanatra ugyan, de ez akkor is szám volt. Ez azért kicsit meglepő volt tőle, de legalábbis váratlan.
– Ez mi volt Viki? – kaptam el gyorsan a kezét, hogy ne tudjon elmenekülni. Ugyanis ez furcsa helyzet volt, és én szeretek tisztán látni – Ha az arcomra tervezted, akkor bénán célzol. Ha csók akart lenni, akkor meg bénán csókolsz.
– Nekem van pár alapelvem – kacagott fel Viki – Például sosem kavarok kollégákkal.
– És?  
– Te már nem vagy kolléga.
– Érthető alapelv – bólintottam rá – Mivel már nem vagyunk kollégák, nem volna kedved a többi alapelvedet is elmesélni? Valamikor. Valami nyugodt helyen. Mondjuk nálam.
– Bármikor szívesen – mosolygott rám, de úgy, hogy a vérem forrni kezdett ettől a mosolytól, mert annyira sokat ígérő volt.
– Mondjuk most megfelelne?
– Tökéletesen megfelel – bólintott rá.
– Akkor gyere – tereltem őt az én buszom felé.
Ahogy Viki fellépett a busz lépcsőjére, kísértést éreztem, hogy megpróbáljak a szoknyája alá nézni. De minek szórakozzak ilyen apró, huligán trükkökkel, mikor úgy néz ki, hamarosan maga fogja lehúzni a bugyiját? A buszban aztán elég volt eljutni a második kanyarig, még a parkolóban, és Viki nem tudott ülve maradni, eldőlt. Egyenesen rám. Közben combomba kapaszkodott, hogy valamennyire egyenesen tartsa magát. De nem markolt bele a lábamba, csak lazán, simán, gyengéden kapaszkodott belém. Majd gyengéden végigsimította a lábamat. Előbb a térdem felé, majd fel, addig, amíg a nadrágon keresztül a farkamhoz nem ért, ami követelőzve, rángatózva dörömbölt nadrágom belsejében, és oda érve meg is állapodott a keze.