Postás örömök 1. rész

Már gyerekként is postás bácsi akartam lenni. Postaforgalmi szakközépiskolát végeztem. A postán csücsülés, ügyfelezés nem tetszett és inkább postás bácsi akartam lenni.
Egy kis városban születtem pár 3 emeletes tömbházzal. Fiatalon ezt kaptam meg a lépcsőzés miatt. Hosszú évek alatt mindenkit megismertem, engem pedig a segítő készségem miatt ismertek meg. Reggel kávé az első ügyfeleknél, de nem volt ritka a reggeli, tízórai, üdítő, télen a tea. Bárki beengedett akár vécézni, akár melegben kicsit megpihenni, télen megmelegedni.
A legrosszabb, egyben legjobb időszak a nyugdíj kihordás volt. Fárasztó volt, de a sok borravaló pedig örömosztó volt.
Teltek felettem,  mint ahogy a régi lakosok között is az idő. Már a 45. évemet is betöltöttem.  A kis városszéli felújított házikóm még a mamáméké volt. Gyereket és feleséget nem akartam, így kéthetente a borravalókból futotta örömlányokra, de még néha ismerősök közül is volt felajánlkozó szeretőnek. Körzetemben a titkok tudója és őrzője voltam. Ki kivel kavar a férj, feleség tudta nélkül, sőt még privát postás is voltam kis juttatás ellenében. Soha nem éltem vissza a tudomásomra jutott dolgokkal, hiába a rengeteg példa a valóságban, elbeszélésekből, szóbeszédből. Így lettem én Józsi a mindenki postása.

Egy májusi nyugdíj időszakban történt meg ez a számomra is furcsa, elképzelhetetlen történet. Már szinte csak egy háztömb maradt 6 nyugdíjkifizetéssel és egy ajánlott levéllel. Mindig a felső emeletről kezdek lefelé haladva. Timike is a 3. – on lakott. Szerettem mióta özvegy lett, mert az özvegyi nyugdíjának vége 1835 ft volt amit soha nem kért el. Timike 60-as lehetett, férje egy nőcsábász  pasi volt akinek soha nem volt elég Timike a vékony, csinos felesége. Timike katonai ügyintéző alkalmazott volt.  A laktanya megszűnésekor nyugdíjazták elég jó pénzzel.  A férje nincs egy éve, hogy kerékpárral beesett a vizes árokba és ott fulladt meg.
Csodálkoztam, hogy résnyire nyitva a lépcsőházi bejárati ajtaja a rács meg kiakasztva. Ritka felelőtlenség, gondoltam meg is rovom majd érte,  hogy ilyet ne tegyen,  mert az ördög nem alszik. Mint mindig a postás kettőt csenget.
– Gyere. Gyere be. – kiabálta a lakás valamelyik szobájából.
– Szia Timike. – köszöntem az előszobában megállva. Teli talpának csattanását hallottam a parkettán majd közeldve mondta.