Az elgázolt balett-táncos 2. rész

Az elkövetkező napok a készülődéssel teltek. A lány bement az egyetemre, ahol a tanszékvezetővel beszélt, aki nagyon sajnálta, hogy nem tanul tovább és megígérte neki, hogy megpróbál valami ösztöndíjat szerezni. Anna és Maja mindent előkészítettek, és sokat nevetgéltek. Peter és Maja eléggé szoros barátságba keveredett. Az indulás előtt, amikor Maja búcsúzni ment a férfival találkozni, boldog mosollyal jött vissza és elújságolta, hogy a férfi is elkíséri. David és Maja a társulattal utazott, Peter és Anna együtt indultak egy másik géppel. Párizsban aztán a lány teljesen elveszettnek érezte magát a hatalmas reptéren. Peter eléggé jól tudott tájékozódni és a karját fogta a lánynak, hogy el ne vesszen, majd taxiba ültek és a közös lakásba mentek. A sofőr segített fölvinni a csomagokat. David és Maja már ott voltak. A férfi átölelte a lányt és a fülébe súgta
– Meglátod, milyen csodás napjaink lesznek.
Anna tudta, hogy jól fogja érezni magát, de félt is ettől a kapcsolattól. Félt, hogy egyszer vége lesz, és ő abba belerokkan. Félt, hogy elveszíti a férfit, akinek talán ez a kapcsolat nem jelent annyit, mint neki. Annának még soha nem törték össze a szívét, még soha senkit nem szeretett ennyire.  
– Elolvastam az összes úti könyvet és rengeteg dolog van, amit meg szeretnék nézni – lelkesedett a lány. – Ti már biztos sokat jártatok itt és semmi érdekeset nem találtok ebben a városban, de nekem annyira izgalmas lesz az elkövetkező pár napom. Majd akkor megyek, amikor próbáltok. Sietek, mindig hazaérni, mire végeztek.
David újra megcsókolta. Maja és Peter már elvonultak a saját szobájukba.
– Veled szeretném fölfedezni Párizst. A te szemeddel szeretnék mindent látni. A mai napom is szabad, csak holnap reggel lesz próbánk. Már most elkezdhetnénk a megismerkedést a várossal. Van terved?  
Anna elővette a jegyzeteit és lapozgatni kezdte.
– A Bois de Boulogne-ba szeretnék elmenni, úgy tudom, itt van a közelben.
A férfi az ablakhoz húzta.
– Ott van – mutatta meg az utca végén kezdődő parkot a nagy kapukkal.
– Menjünk el most egy kicsit sétálni – kérte a férfit. – Úgyis annyira zúg a fejem a repüléstől. David beszólt Majának, hogy elmennek és már fogta is a lány kezét. Gyaloglás közben élvezte, hogy a lány mindent percét élvezi a sétának. Neki is felüdülés volt, hogy valaki ennyire tisztán és érzelmekkel lát. Egy idő után leültek és a nap felé fordították az arcukat, aztán a lány halkan szólt a férfihoz.