Felszabadító fényképek 1. rész

Ez a történet jó pár éve esett meg velem, de tudom, hogy életem végén is az egyik legszebb napként fogok visszaemlékezni rá.
20 éves voltam akkortájt, pár nappal karácsony előtt járt a naptár. Egyetemista voltam, s az egyik olyan napra ébredtem, amikor semmi sürgős tennivalóm nem akadt, a vizsgákra folyamatosan készültem, így engedélyeztem magamnak egy szabadnapot.
10 körül felkeltem, s lenyomtam a szokásos egy órát a kondipadomon. Nemrég vettem, mert előtte jártam 2 évet konditerembe, de jobb szeretek egyedül gyúrni. Nyugodtan, kényelmesen, s nem várni a soromra, s közben nem hallgatni az izomagyúak idióta történeteit, hogy éppen hogyan és milyen lányt dugtak meg előző nap. E téma különösen fájó pont volt akkori életemben, hiszen már javában nagykorú voltam, s még mindig szűz. Pedig semmi okom nem volt a szégyenkezésre, értelmes, jóképű gyerek voltam, aki a rendszeres kondizás hatására végleg maga mögött hagyta a vézna kisgyerek-státuszt, ami miatt annyit bántották kisebb korában osztálytársai. Több mint valószínű, hogy a gyerekkori emlékek, traumák, állandó céltáblaként élés, visszahúzódás túl sokáig képezték mindennapjaim szerves részét, így később sem tudtam megnyílni senki előtt annyira, amennyi akár csak egy futó kapcsolathoz, egy szeretkezéshez szükséges.
Szóval ismét azon agyaltam a testedzést követően a kondipadom mögötti ablakon át a hóesésben elmerülve, hogy miként fogok változtatni ezen. Az elképzelésembe illeszkedett unokahúgom felvetése, akivel úgy általában mindent megbeszéltünk, nem voltak komoly titkaink egymás előtt.
Dorka épp egy fotósuliba járt akkoriban, s azt javasolta, hogy azzal is gyakorolhatnám a gátlásaim levetkőzését, ha csinálhatna rólam fotókat a kondipadomnál. Neki is jó lenne, a mostani félév témája úgyis az emberi test. Így belementem.
A megbeszélt időpontban csöngetett is, s gondoltam, meglepem azzal, hogy már eleve félmeztelenül nyitok ajtót. Ő is tudta ugyanis, hogy korábban még a strandon is kellett egy kis idő, míg le mertem venni a pólómat, s ez a gátlás még akkor is megmaradt, amikor már semmi okom nem volt szégyenkezni a felsőtestem miatt.
Azonban én lepődtem meg, mert az ajtóban nem csak Dorkát láttam, hanem egy másik lányt is. Beengedtem őket, felkaptam egy inget, a begombolásával már nem vacakoltam, s közben erősen számonkérő tekintetet vetettem unokatesómra, hogy mégis hogy képzeli, hogy beállít hozzám egy idegennel anélkül, hogy megbeszéltük volna.