Átalakulás

Ha kérdeznék, most azt mondanám, hogy nagyon büszke vagyok a pici mellemre, az átlagosnál nagyobb mellbimbóimra, a kis bimbóudvarra, a lapos hasamra és a csupasz, lebeny nélküli puncimra. Sőt mi több: szeretem, ha az emberek látják, amire büszke vagyok.
Ezt nem sokkal azután fedeztem fel magamról, hogy betöltöttem a tizennyolcadik életévemet. Éppen a város egy csendes részén sétáltam, amikor egy fiatal nő jött oda hozzám, és megkérdezte, hogy szeretnék-e könnyű pénzt keresni. Melyik korombeli lány ne szeretne, ezért megkérdeztem, mit kellene tennem.
– Csak pózolnod kell néhány fényképhez.
– Miféle fényképekhez?
– Kissé erotikus fényképekhez.
– Én, meg az erotikus fotók? Ezt komolyan gondolod? Nincs bennem semmi erotikus vagy szép. Csak egy átlagos, unalmas lány vagyok.
– Ezzel vitáznék. Gyere velem és hadd készítsünk pár felvételt, aztán nézd meg őket! Negyvenezret kínálok, csak azért, hogy két fényképet készíthessünk rólad!
– Hova kellene mennem veled?
– A fehérneműboltba a sétálóutcán.
– Fehérneműben pózoljak?
– Egészen pontosan bikiniben. Egyet-egyet a két képhez. Megtarthatod őket a pénz mellett.
Egy percig csendben voltam, aztán azt mondtam:
– Szóval.. hogy egyértelmű legyen.. azt akarod, hogy elmenjek abba a boltba, vegyek fel pár bikinit és pózoljak összesen két fényképhez, és ezért kapok negyvenezret.
– Így van!
– Kik lesznek még ott?
– Rajtad és rajtam kívül egy fotós és talán néhány vásárló.
Újabb percig csendben voltam, amíg ezen gondolkodtam. Eléggé nyilvános helyen, ahol vásárlók is lehetnek, ez elég biztonságosnak hangzott.
– Oké! Mikor? – kérdeztem.
– Most. Csak pár percnyire van. Mehetünk?
Ahogy a bolt felé sétáltunk, a nő azt mondta:
– A nevem Csilla, a bolt a barátom, Gáboré, és ő fogja a fényképeket készíteni.
– Eszter vagyok.
– Diák vagy?
– Igen, a helyi főiskolán.
– Akkor gondolom jól jön a pénz.
– Jól. A diákhitel csak annyira elég, hogy kenyéren és vízen éljek.
– Ez esetben... de hagyjuk! Majd a fotók elkészítése után megkérdezlek... De meg is érkeztünk!
Korábban sosem figyeltem fel igazán a boltra. Valószínűleg azért, mert nem volt pénzem a kínálatára.
– Eszter, ő itt Gábor, a barátom és a fotós. Gábor, ő itt Eszter, aki vállalta a modellkedést. Mit gondolsz? – mondta Csilla.