Az elgázolt balett-táncos 1. rész

Az előadás végén az öltözőben a kanapén fekve próbált kicsit fölengedni David, de nem sikerült a relaxálás. A taps még mindig a fülében zengett és a tagjaiban még mindig nagy volt a fájdalom. Az utolsó felvonásban érezte a roppanást a lábában. Tudta mi ez, ismerte ezt az érzést, nem először jelentkezett. Az elkövetkező napok fájdalmasak lesznek, pihennie kell, hogy a következő előadást is ezen az általa felállított szinten tudja teljesíteni, száz százalékosan. Minden erejét össze kellett szednie, hogy rászánja magát az indulásra. Szerencsére a kollégái hamar megértették, hogy ilyenkor egyedül akar maradni és senki sem zaklatta azzal, hogy menjen el a partira, amit a huszonötödik előadás tiszteletére rendeztek. Hallotta, amikor a többiek elindultak, ezért úgy döntött, hogy végre ő is elindul. Amikor kilépett a művészbejárón látta, hogy esik az eső, visszalépett és a portásfülkében lévő esernyőtartóból kiemelt egy esernyőt.
Közel lakott a színházhoz, ezért az eszébe sem jutott, hogy taxiba üljön. Lassan haladt, mint aki ráér, és szívesen sétál az esőben, aki látta azt hihette, hogy még élvezi is ezt a sétát. Ha a fájdalmat nem érezte volna minden lépésnél, akkor talán tényleg élvezte volna. A sarkon befordulva örült, hogy ezt a közeli lakást választotta és már alig várta, hogy a következő sarokhoz érjen, ahonnan már ráláthatott a bejárati kapujára.  
Az utolsó saroknál egy megkönnyebbült sóhajt is elengedett, bár ami ezután történt, arra nem számított. A vihar, ami elsodorta olyan volt, mint egy trópusi hurrikán. David egy pillanatig azt sem tudta, hogy mi történt. Ült a földön a vízben és próbálta összerakni az eseményeket. Minden szinte egy pillanat alatt történt és mégis, mintha lassított felvételen játszódna. Amikor kilépett és befordult az utcába, ahol lakott, hirtelen egy kerékpáros sodorta el és haladt át a lábán, ami újra hatalmas fájdalmat okozott. A kerékpár viharosan érkezett tulajdonosa rajta feküdt és folyamatosan beszélt. Aggódva kérdezgette, hogy jól van-e és közben minden második mondata az volt, hogy „mit tettem”. David megpróbált fölállni, ami nehezen sikerült, mivel a nő még mindig rajta feküdt és kapálózott kifelé a kerékpárja alól. Mikor végre már mindenki állt, a kerékpár, a lány és ő is, akkor csodálkozott el, hogy ez a filigrán lányka, hogyan tudta őt lesodorni a lábáról.