Eső

Nyár van. Sötét felhőktől terhes ég alatt fekszem a hulló esőcseppek közt. Bőrömön érzem a forró levegőtől átmelegített esőcseppek zsibongó – rázó érintését. A fű körülöttem magas, hajladozik a szélben. Forró szél, érintése borzol, nyugtalanít. Különös, hajszoló – űző érzést vált ki belőlem. Biztosan a fűszálak is ezt érzik, ezért hajladoznak olyan nagyon. A mezőn, mintha tenger lenne, hullámokban hajladoznak. Összehangoltan, kollektíven.

Érintik a bőrömet. A hasamat, a combomat. Nedvesek, csípő – viszkető érzést keltenek, de nem baj. A víz csak hullik alá az égből. Kinyitom a szemem, és úgy érzem, egy alagútban vagyok. Száguldok valami felé, egy halvány, sötétszürke valami felé, miközben csillogó kristályok szállnak mellettem, körülöttem a tiszta, forró térben. A víz hull az arcomra, belefolyik az orromba, a nyitott számba, lecsurog az államon, a halántékomon. A szemembe hulló cseppek egy pillanatra elhomályosítják a képet, mintha egy óriás szélvédő lenne. Halk, egyenletes zúgás, szinte már nem is figyelek rá. A zúgás összeolvad a szél susogó hangjaival, és együtt egy különösen nyugtató, kellemes hangulatot árasztanak, amit már a fűszálak is megéreztek. Nyugodt ritmusban, semmivel sem törődve hajlonganak körülöttem. A zúgásban egyenletes légzést hallok. Nem az enyém.

Ő fekszik mellettem, csendben, lehunyt szemmel. Karomon érzem fejének súlyát. Olyan, mintha testem része lenne. Puha, barna haja nedvesen szétterül karomon, de érzem nyakának melegét, tenyerem széle vállához ér. Gyönyörű, barna hajának egy – egy tincse ázottan tapad nyugodt arcára. Bőre tiszta, halvány, és csillog a nedvességtől. Fény villan, villám cikázik át az égen. Néhány másodperccel később tompa de azért hangos morajlás. Érzem, ahogy összerezzen. De csak egy pillanatra. Ahogy levegőt vesz, megemelkedik mellkasa. Nyakán finom izmocskák játszanak a bőr alatt. Bársonyos, puha bőr. Gyönyörű. Szemem, agyam, testem issza a látványt. Kecses, puha tökéletesség. Szám a vállát érinti. Érzem bőre illatát, az esőcseppek összekeverednek bőrén, nyelvemen érzem a víz ízét. Puha, puha selymes bőr, ahogy megérintem, szinte keménynek érzem a sajátom. Érzem a csontokat, a kulcscsontját, aztán alatta a bordakosár már más érzés. Keze beletúr a hajamba. Megcsókolom a nyakát.