Katica és Karcsika
Megjelenés: 2024. július 5.
Hossz: 20 849 karakter
Elolvasva: 2 022 alkalommal
Kexi69 ötletét közösen dolgoztuk fel Kékéggel.
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Katica
Első – megmaradt – élményem kb. kétéves koromból égett az agyamba. Egy férfi – az állítólagos genetikai ősöm, – nem az apám, mivel nem tekintem annak, nem találkoztam vele, nincs képem róla. Szóval, ez az ember verte az anyukámat. Piros nyál csurgott ki anya szája szélén. Anya felkapott, átrohantunk a szomszédba, és az éj leple alatt a mamához vitt valaki kocsival.
Tata és mama nevelt, anya sokat dolgozott, alig játszott velem. Oviba kerültem. Csak a dajkanéni és az óvónőim mellett ültem, nem tudtak még elzavarni sem. Az udvaron egy Karcsika nevű gyerek, – aki akkor középsős volt – csábított néha játszani. Pár hónap ovi után egyszer csak azt vettem észre, hogy ha anya jött értem, négyen mentünk haza. Anya, én, Karcsika és az apukája. A kapunkban anya mindig szájra puszival köszönt el a férfitól, aki mindig megsimogatta hajam. Később már előfordult, hogy Karcsi bácsi vitt haza magukhoz, vagy Karcsika jött hozzánk, aki mindig focizni akart, bárhol voltunk.
Egyik este anya mellém feküdt, hogy meséljen.
– Katicám! Szeretnék most egy fontos dolgot megbeszélni veled!
Izgatottan ültem fel.
– Mit szólnál hozzá, ha Karcsi bácsihoz költöznénk, ő lenne az apukád, Karcsika meg a testvéred?
– Nem, nem akarom! Én itt akarok maradni a mamiékkal!
– Sokat lehetsz majd itt is, de én nagyon szeretném, ha oda költöznénk. Tudod, nekik vannak cicáik, kutyusaik, meg a kedvenceid, a papagájaik. Mindig játszhatnál mindegyikkel, amikor csak akarsz. Lenne egy külön kis szobácskád, ahová bekuckózhatsz a cicákkal.
– Ott a Karcsika szobája mellett?
– Igen az.
– Az jó, azt szeretem, oda megyek, de ígérd meg, hogy sokszor jövünk a mamához!
– Megígérem!
Így költöztünk Karcsikáékhoz. Karcsika kezdetben ellenséges volt, a copfom húzta, nem engedte a cicákat átvinni a szobájából. Az apukája győzködte, aminek az lett az eredménye, hogy nehezen, de elfogadott. Több mint egy év kellett, hogy teljesen összekovácsolódjunk. Az általános iskola első osztálya előtt már apának hívtam Karcsi bát. Karcsika pedig anyának az anyukámat. Eddigre már imádtam apán csüngeni, anya meg Karcsika védelmezője lett, gyógyítgatta a mindennapos sebeit. Már Karcsika is mamázta a mamámékat, és én is az ő mamájáékat. Azok, akik nem ismertek minket, szinte csak a nevünk különbségéből jöttek rá, hogy nem vagyunk tesók.
Első – megmaradt – élményem kb. kétéves koromból égett az agyamba. Egy férfi – az állítólagos genetikai ősöm, – nem az apám, mivel nem tekintem annak, nem találkoztam vele, nincs képem róla. Szóval, ez az ember verte az anyukámat. Piros nyál csurgott ki anya szája szélén. Anya felkapott, átrohantunk a szomszédba, és az éj leple alatt a mamához vitt valaki kocsival.
Tata és mama nevelt, anya sokat dolgozott, alig játszott velem. Oviba kerültem. Csak a dajkanéni és az óvónőim mellett ültem, nem tudtak még elzavarni sem. Az udvaron egy Karcsika nevű gyerek, – aki akkor középsős volt – csábított néha játszani. Pár hónap ovi után egyszer csak azt vettem észre, hogy ha anya jött értem, négyen mentünk haza. Anya, én, Karcsika és az apukája. A kapunkban anya mindig szájra puszival köszönt el a férfitól, aki mindig megsimogatta hajam. Később már előfordult, hogy Karcsi bácsi vitt haza magukhoz, vagy Karcsika jött hozzánk, aki mindig focizni akart, bárhol voltunk.
Egyik este anya mellém feküdt, hogy meséljen.
– Katicám! Szeretnék most egy fontos dolgot megbeszélni veled!
Izgatottan ültem fel.
– Mit szólnál hozzá, ha Karcsi bácsihoz költöznénk, ő lenne az apukád, Karcsika meg a testvéred?
– Nem, nem akarom! Én itt akarok maradni a mamiékkal!
– Sokat lehetsz majd itt is, de én nagyon szeretném, ha oda költöznénk. Tudod, nekik vannak cicáik, kutyusaik, meg a kedvenceid, a papagájaik. Mindig játszhatnál mindegyikkel, amikor csak akarsz. Lenne egy külön kis szobácskád, ahová bekuckózhatsz a cicákkal.
– Ott a Karcsika szobája mellett?
– Igen az.
– Az jó, azt szeretem, oda megyek, de ígérd meg, hogy sokszor jövünk a mamához!
– Megígérem!
Így költöztünk Karcsikáékhoz. Karcsika kezdetben ellenséges volt, a copfom húzta, nem engedte a cicákat átvinni a szobájából. Az apukája győzködte, aminek az lett az eredménye, hogy nehezen, de elfogadott. Több mint egy év kellett, hogy teljesen összekovácsolódjunk. Az általános iskola első osztálya előtt már apának hívtam Karcsi bát. Karcsika pedig anyának az anyukámat. Eddigre már imádtam apán csüngeni, anya meg Karcsika védelmezője lett, gyógyítgatta a mindennapos sebeit. Már Karcsika is mamázta a mamámékat, és én is az ő mamájáékat. Azok, akik nem ismertek minket, szinte csak a nevünk különbségéből jöttek rá, hogy nem vagyunk tesók.
Ez csak a történet kezdete, még 10 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Végre, egy olyan mű, amely ráadásul tükörtörténetként több szemszögből is bemutat egy ilyen szituációt!
Olyan folyamatokat tapasztalhat az olvasó, amelyek bár léteznek, ám ma is tagadás homályába vesznek. Mert igen, akár így is megtörténhetnek szexuális események gyerekek között és nem csak nem vérrokonok között! Mert, akár két vértestvérrel is megtörténhet ehhez hasonló eseménysorozat.
Gyermeki egyszerűséggel írta meg az író ezt az egész történetet és éppen így volt a jó, hiszen a gyermeki elme is egyszerű, mert még nem korlátoza semmi. Ezért, ha valami számukra izgalmas, kellemes, akkor azt megteszik később is.
Hálás vagyok azért, hogy egy ilyen eseményt, akár valós, akár kitalált, éppen így tálalt elénk, mert igenis tudni kell azt, hogy ilyen szituációk megtörténhetnek egy családon belül.
Más kérdés a szülői reakció, persze akkor, ha egy szülő ilyen eseményyle szembesül, igen nehéz lehet józanul gondolkozni és reagálni, hiszen egy ilyen esemény látványa a szülők számára egy sokkélmény. De később a pofonok hatását korrigálták, ami becsülendő.
A szexuális felvilágosításról néhány mondatot: Egyértelmű a leírásból, hogy az már időben jelentősen megkésett, de még nem késő! Hiszen, akkor már a két gyerek már hosszú ideje nyalta-falta egymást. De, becsülendő, hogy utólag egészen korrekt felvilágosítást kaptak a szülőktől a gyerekek. Még ma is fogas kérdés a szülőknek az, hogyan valósítsák a szexuális nemvelést meg a gyereküknek. Sok szülőnek kényelmetlen atéma, ezért annak végzését az iskolai előadásokban bízva napolják. De ebben a történetben a szülők nem ezt tették és ez becsülendő!
Különös figyelmet igényel a történetben a megengedő magatartás. Hogy, a szülők nyilvánvaló egyeztetés után (Bár ez a történetből nem derül ki, csak következtetni lehet arra.) nem tiltották a gyerekek szexuális kapcsolatának folytatását. Talán éppen azért, mert az gymástól történő eltiltásról azt gondolták, hogy az nagyobb traumát és kárt okozna a gyerekeknek, mint a szexuális esemény maga? Elgondolkoztatt ez a kérdés is, legalábbis engem.
Egy valamit azért korrigálnék: Nem valami jó ötlet menstruáció alatt, de közvetlenül utána óvszer nélkül közösülni! Mert, a méhen kívüli terhességeknek egy része olyan, amikor a már megtermékenyült, éppen a vérrel távozni kényszerülő petesejt nemcsak a méh falába, hanem később a hüvelyfalba ágyazódik be és ott kezd el osztódni. Ez életveszélyes állapotot idézhet elő!
Összességében ez egy olyan mű, amelyre nagy szükség volt, van és lesz is! Sok tekintetben egyfajta etalont szolgáltathat azon szülők számára, akik ilyen, vagy ehhez hasonló szituációval szembesülnek. Mert, ebben a történetben a szülők sok szempontból a kisebik rosszat választották, amely követendő példa lehet.