Csodás családi kapcsolatok 3. rész - Anikó lányai

Nem akarom hosszú lére ereszteni a bevezetést ~gondolom a lényegre vagy kíváncsi~ de pár infót el kell mondanom, hogy megértsd az egészet.
Kb. 20 éve orrba~szájba nyomtam a Honfoglalót a neten. Nagyon rákattantam, minimum napi 5 órát tuti toltam, de volt, hogy többet is. Játszottam haverokkal, idegenekkel, a szerverrel, kötöttem haverságokat, ismeretségeket, de volt nem is egyszer, hogy szexpartnert is összeszedtem rajta.  
Az egyik ilyen nő Anikó volt. Egy alacsony ~kb. 155 cm~ de bombatestű MILF, imádnivaló kőkemény seggel, nagyon szép arccal és tutajos szemekkel. Nagyjából fél évig tartott a kapcsolatunk és csak a szexről, meg a játékról szólt. Hetente párszor játszottunk meg beszélgettünk és havonta kétszer feljött hozzám Pestre amikor is orbitális kefélésekben volt részem vele. Szinte alig árult el a magánéletéről valamit. Azt mondta ha ezt így elfogadom oké, ha nem akkor elköszönünk egymástól. Naná, hogy elfogadtam. Annyit tudtam csak, hogy van két lánya és egy férje, meg egyszer véletlenül elszólta magát, hogy amikor hozzám jön akkor tulajdonképp egy pesti orvoshoz is jár valami kezelésre. Nem volt látható baja és nem is volt hajlandó mesélni róla, de azt mondta semmi gond. Ezért is döbbentem le amikor egy közös honfis ismerős egyik este rámírt, hogy hallotam~e: Anikó ma délelőtt meghalt.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem akadtam ki, reggel még beszéltünk, terveztük, hogy két nap múlva találkozunk és ennyi?
Eléggé a padlóra tett az eset. Napokig zombi üzemmódban léteztem, ki voltam akadva, mint az órarugó.  
Én akkor voltam 25. Ő picit több, mint egy tizessel volt idősebb, a gyerekei meg 16 és 18 évesek, a férje viszont egy 40~en fölüli pasi volt. Ezt is a közös játékostárstól tudtam, mert Anikó ~ahogy már említettem~ szinte semmit nem árult el magáról.
Nem tagadom, hogy megsirattam rendesen. Volt egy kósza gondolatom, hogy elmegyek a temetésére, de aztán mégse. Nem kellett a bonyodalom, hogy megjelenik egy vadidegen pasi akiről senki se tudja, hogy kicsoda. Magamban meggyászoltam és ahogy teltek a hetek az élet ment tovább nélküle. De aztán ~ahogy mondani szokták~ derült égből jött a villámcsapás. Egyik reggel a telefonom, ismeretlen számmal.
~Halló! Tessék!
~Jó napot kívánok. Én K. Blanka vagyok. És G. Zoltánt keresem ~mondta egy kissé bizonytalan női hang.
~Én vagyok.
~Tudnánk találkozni személyesen délután valahol?
~Az attól függ milyen ügyben.
~Azt majd személyesen elmondom.