Soha nem bánom meg

29 évesen egy 1200 lélekszámú falucska tanárnénije, művelődés szervezője, lelki segítő szolgálat vezetője voltam.
Egy rövid, hangos, haragos, verekedős házasság után költöztem ide egy vályogfalu régi, de felújított, verandás, két szoba konyha, hozzá épített fürdőszobás házba. Nem éreztem magam magányosnak. Lekötöttem magam, kezdtem a falu kedvenc tanító nénije lenni a 90 éves emberek között is. A polgármester behívatott.
– Margókám! Tudom a maximumot adod a faluért, de szeretnélek megkérni még egy fontos feladatra. Pályázott a falu rengeteg EU – s pályázatra és többek között egy falusi kórus létrehozására is, ennek támogatására 1 évig pénzt is kaptunk. Na már most kéne egy kórus amit neked kéne megszervezni, vezetni, betanítani. Pénz van lehet menni falunapokra, kórusversenyekre.
– Palibá. Jaj ne már...
– De, de. A vasárnapi miséken mindig kihirdeti az Atya, hogy nálad lehet jelentkezni. Az alap lenne a templom kórusának 5 fős csapata.
Pár idős hölgy jelentkezett is, de kellett fiatalabb is és mély hangú férfi is. 3 hét elteltével már 14 fős volt a kis kórusunk. Tanultuk a dalokat hetente 3 este is. Egyik próba után Juci néni várt meg a könyvtár előtt.
– Margóka drágám. Van ám nekem egy kisunokám a Csabi gyerek, kicsit visszahúzódó, de szép mély hangja van. Na meg Sándorral együtt dolgoznak.
– Az nagyon jó lenne Juci néni, hozza magával.
– Megpróbálom kedvesem, de nagyon magának való a gyerek.
Következő két próbán nem jött. Én érdeklődtem utána finoman. 23 éves és állami gondozásban volt az utolsó évben vette gyámsága alá a nagymamája. Valóban mindenki szerint egy csendes, félénk, amint látják dolgos is, de nem a szakmájában, ami szakács lenne, hanem a falu gondnoka Sándor mellett mindenes. Nyáron füvet vág és az utcákon tesz-vesz. Télen síkosítás mentesíti a járdákat meg a középületekben tesznek-vesznek. Kerékpárral tekertem a suliból a könyvtárba. Pont azon az úton kaszálta a füvet Csabi. Látta,  hogy megyek és abba is hagyta, hogy nehogy kavics vágódjon hozzám. Megálltam mellette.
– Szia Csaba! – kiabáltam, ő leállította a kaszát, felhajtotta a rostélyt arca elől, levette a fülvédőt.
– Csókolom.
– Csókolod te... Szia, alig vagyok idősebb.
– Köszönöm szépen. Szia. – elnéztem a szép markáns arcát, izzadság csepp gördült végig rajta, a munka miatt vékony, tapadó, hosszú ujjú trikó ami alatt duzzadt a karizma, a heveder meg kihangsúlyozta mellizmait.