Állásinterjú

Anna úgy érezte ez a nap fordulópont lesz az életében. Az iskola elvégzése után jöttek a gyerekek, majd a két gyerek születése után csak az anyaság játszotta a főszerepet az életében, na és most elváltan, két gyerekkel, akikért harcolnia kell, munkát keres. Ennek az állásinterjúnak sikerülnie kell, mert ha nem sikerül, akkor talán még a gyerekeket is elveszítheti. Amikor az ügynökség bejáratánál megnézte magát a kirakatban, akkor érezte először, hogy mennyire elhanyagolta a külsejét az utóbbi időben. Úgy érezte az nem annyira fontos, hogy ő hogyan is néz ki, csak az a lényeg, hogy a gyerekek boldogok legyenek, és ne vegyenek észre semmit a felettük dúló viharokból. A kirakatban egy hosszú hajú nőt látott, akinek a haja simán hátra volt kötve, szorosan lesimítva, a ruhája bő volt, a szandálja lapos, kényelmes. Nagyon jó megfigyelőnek kellett lenni, ahhoz, hogy meg lássák benne azt a kedves, gyönyörű nőt, aki igazából volt. Mintha arra törekedett volna, hogy elfedje minden báját és szexepiljét. Az arcán nem viselt sminket, úgy gondolta a természetessége megfelelő lesz ajánlólevélnek.
Az irodában az előtérig jutott, ahol egy pult mögött ülő asszisztens váratta, két órán át és közben egyszer sem nézett rá igazán. Úgy érezte láthatatlan, mikor végre bebocsátást nyert a nagyfőnök irodájába. Az idős férfi az önéletrajzát nézegette, ami nem volt túl hosszú, mivel eddig még nem tudott munkahelyeket felsorolni.
– Miből gondolta, hogy megfelelő lesz erre az állásra? – kérdezte meg tőle és ő erre nem igazán tudta a választ csak azt, hogy dolgoznia kell, mert ha nem mutat föl munkahelyet a bíróságon, akkor veszélyben a gyerek elhelyezés.  
Úgy döntött, hogy őszinte lesz.
– Nincs sok tapasztalatom asszisztensként, de anya vagyok, akinek nap, mint nap meg kell oldania feladatokat, na és ebben nagyon jó vagyok. A második érvem az, hogy erre a munkára nagyon nagy szükségem van, mert ha nem kapom meg, akkor elveszíthetem a gyerekeimet. Ha felvesz, akkor egy olyan hűséges és odaadó munkaerőt kap, amit eddig még soha – a férfi ledobta az asztalra az önéletrajzot és figyelmesen nézte a nőt.  
Ő már látta mennyire szép, a belső szépségét látta meg. A nő elhallgatott és könnyek gyűltek a szemébe, de nagyokat nyelt, hogy ne sírja el magát. A férfi még mindig elgondolkodva nézte, majd lassan fölállt az ablakhoz lépett és hátat fordított a nőnek. Anna úgy érezte ez nem jelent jót, mert a férfi nem mer vele szembe nézni, és ez elutasítást jelent.