Vadászlakoma 4. rész - Csapdázás

Polgi a mikrofon előtt, felemelt jobb karja a mögötte tornyosuló épületre mutat. A közönség: a regionális fejlesztési tanács elnöke, a titkára, a jegyző, az iskola igazgatónője, a tanári kar, a kivezényelt kisiskolások és a bámész falusiak feje engedelmesen fordul a felújított tornaterem felé.
 A Polgi elégedetten szemlélte a jól elkapott fotót, és az íróasztala fölé akasztotta. Aztán megakadt a szeme a ritkuló hajú országgyűlési képviselőn. Az egyetlen, akinek a nyaka nem tekeredik az átadásra kerülő tornaterem felé. Rézsut, kissé előre néz, szeme pont az igazgatónő Laura, kerek, feszes fenekére tapad. Faszkalap, gondolta a Polgi, de van ízlése. A Polgi maga is mindig elismeréssel adózott a felesége csodás, gömbölyű seggének, de úgy tartotta, a tulajdonosi jogok gyakorlása kizárólag őt illeti. Nem egy nulla, mezei tornatanárt, sem egy országgyűlési képviselőt...
Persze Laurának is tudnia kellene, kinek dugja oda a seggét, ha az a nyikhaj huszonéves tornatanár egy reggeltől reggelig keményen álló fasz is. Meg a Józsi, amióta felvitte az isten a dolgát, tokát meg pocakot eresztett a parlamentben, de ugyanolyan kanos maradt, mint régen. Megfordult már néhányszor a vadászházban gidavadászaton is. Mégis Laurára csorgatja a nyálát. Elgondolkodott. Nem is lenne olyan rossz! Cimbi is habozás nélkül bedobta a közösbe az asszonyt. Meg is kapta az engedélyt a tehenészetre, ha a széljárás be is fogja teríteni a fél falut, és rögtön beiratkozott a társaság krémjébe. Adél pedig, igazi tapasztalt rúdugró, ezt hárman is tanúsíthatják. A Kapitány ugyan megpróbált lecsapni rá, de Adélka tudja, ki fújja a passzátszelet a faluban, és délután jól el fognak szórakozni odakint a vadászházban.
Laura megnyomta a csengőt. Ideges volt. Persze bízott Dalmában, biztos volt benne, hogy kitalált valamit. Régi barátnők, ki máshoz fordult volna? De a kapuhoz Imre jött ki, akivel végképp nem szívesen beszélt volna arról, hogy miért és kivel csalta meg a férjét. Tudta jól, a Kapitány maga is tagja a , és Ágival együtt hajtják a gidákat. Amúgy kedvelte a jó humorú, szőrős medvét.
– Szia, Dalmát keresem – nyomott két puszit a Kapitány arcára.
– Tudom. Gyere be!
– Megbeszéltük, hogy...
– Tudom, de nincs itthon.
– Ígérte, hogy segít...
– Tudom.
– Mi vagy te vadgalamb? Túúúdom, túúúdom...