Akarva-akaratlan 1. fejezet

35 éves egyedülálló, átlagos külsejű férfi vagyok. Életem története néhány szóban leírható. Ötödik gyerek voltam, három lány és egy fiú után úgynevezett "koton – szökevény".
Sosem voltam jó gyerek. A szüleim tizenegy éves koromban intézetbe adtak, mert egyre több rondaságot csináltam. Rossz társaságba kerültem, és nem is akartam belőle kimászni. Kocsikat törtünk fel, garázdálkodtunk, és kisebb lopásokat, betöréseket követtünk el a haverjaimmal.
A családommal lassan teljesen elhidegültünk egymástól. A nővéreim férjhez mentek, és családot alapítottak. A bátyámat és a szüleimet 20 éves koromban vesztettem el. Egy autóbaleset során mindhárman meghaltak.
Akkor már két éve laktam a saját lakásomban, egy szoba – konyhás lakótelepi garzonban. A temetésen találkoztam utoljára a megmaradt családdal, ami immáron 15 éve volt. Mindhárom nővérem két – két leánnyal örvendeztette meg a párját. Tehát hat unokahúgom volt. A legidősebb 20 a legfiatalabb 10 éves. A temetés utáni vacsorát a legidősebb testvér házában tartották és ott kifaggattak az életem alakulásáról. Elkövettem azt a hibát, hogy őszinte voltam és kíváncsi. Az ital hatására egyre jobban előtérbe került a szex mint téma és intim kérdéseimmel nem várt eredményt értem el, mikor borgőzös állapotomban bevallottam, hogy sokszor maszturbáltam arra, hogy mindhárom nővéremmel szeretkezem úgy, hogy ők meg vannak bilincselve és tűrniük kell mindent.
Ez nagy hiba volt, mert a három felbőszült kan elkapott és jól elvertek. A nővéreim pedig kitagadtak.
– Büdös ringyók! – kiabáltam – Egyszer úgyis megkúrlak benneteket! – fenyegetőztem vesztemre.
A három férfi majdnem agyonvert. Nem tudom, hogy hogyan keveredtem haza, de sikerült. Elhatároztam, hogy beváltom a fenyegetésemet, már csak azért is, hogy bosszút álljak minden valós vagy vélt sérelmemért az életből. Elkezdtem figyelni a legkisebb lányt, Évát. Egy hónapig minden áldott nap kilestem, hogy mikor van egyedül, mikor mit csinál, hova megy. Mindent tudtam róla, amire szükségem volt. Nem vettek észre semmit kémkedésemből. A cselekvés napját kitűztem és mindent a legapróbb részletekig kidolgoztam. Tudtam, hogy elég időm lesz rá, hogy megtegyem vele amit már régen akartam.
Szereztem a haveroktól egy hamis igazolványt és egy munkás overallt, amire Gázművek volt írva. Ebbe beöltözve és szerszámos ládával a kezemben csöngettem be Évához, miután már senki sem volt rajta kívül otthon.