A fájdalom után jön a jó 1. rész

A Volkswagen Passat anyósülésen ülök, nézem az elsuhanó fákat. Néha a jobb kezem a jobb combomba csíp. Még mindig nem álom, hogy itt ülök. Merengek a múlton, míg  Patrik keze a váltó helyett a bal combomon pihen.

Huszonnégy éves vagyok. Matek-fizika szakos tanár, az évzáróig. A tanári bérem élni kevés volt, meghalni meg sok. Tavasszal beadtam egy német üzletlánchoz a jelentkezésemet. Örömmel vették, a képzések után minimum középvezetőt akartak kinevelni belőlem. Hiába mondtam, hogy nekem vannak magántanulóim, győzködtek. A nyári szünet második napján léptem be. Első napom az új munkahelyen a munkavédelmi, tűzvédelmi oktatással, orvosi vizsgálattal telt el, egy nálam két évvel idősebb, de tizennyolcnak sem kinéző lánnyal Rékával együtt. Aznap még csak papírmunkákat végeztünk, ismerkedtünk a bolttal és az alkalmazottakkal. Rékát pénztárosnak, árufeltöltőnek vették fel. Én a vezetőhelyettes mellé lettem beosztva. Patrik huszonkilenc éves, jól kidolgozott testű, százkilencven centis, jó képű pasi. Korrekt és segítőkész volt velünk, újakkal. Erre a srácra mondják, hogy első látásra benedvesedik a bugyim tőle. Réka egy rámenősebb, szószátyár csaj volt, Patrikot szóval tartotta még akkor is, ha nem vele foglalkozott.  
A negyedik munkanapon Réka csúsztatva kezdett, tíz órakkor. Míg nem jött, mi Patrikkal nagyon jól elvoltunk. Sokat magyarázott, segített, a papírmunkát is mutatta, és dicsért. Nem csak verbálisan, hanem vizuálisan is, valamint érintésekkel, simogatásokkal, kedves hátveregetésekkel. A sok nevetést Réka bomlasztó viselkedése szüntette meg köztünk.
Majd egy hónap után úgy éreztem, hogy még lehetne is köztünk valami, de KO ütésként ért és küldött a padlóra, hogy kajaszünetben Réka és Patrik a rekeszek mögött csókolóztak. Az addig felforrósodottságomat ez a tény jegesvízként hűtötte le. Imádatom – a bolt felé – azonnal lenullázódott. Már a felmondáson gondolkodtam. Próbáltam kerülni a közös munkát, hogy ne is lássam a szerelmespár turbékolását, hiszen nem értettem, hogy mit eszik egy ilyen jó srác azon a semmi csajon. Nem elfogultságból mondom, de rajtam látszott, hogy a megyei ligában amatőrként kéziztem. Réka vörös haja, vörös szeplői, pipaszár lábai és a melleknek mondott valami nem volt nagy szám. Az orvosi vizsgálaton láttam egy pillanatra. Nekem tizenhat-tizenhét évesen volt ilyen a cicim. Most se sokkal nagyobb, de a 85/B kosaras melltartóban kényelmesen elvannak. Ez van. Kezdtem megszokni a helyzetet, tudtam elfogadó lenni – bármennyire is fájt, – hogy lett volna egy korban, értelmi színvonalban, valamint kivitelben is megfelelő pasi az életemben. Két hónap munka után tovább kellett maradnom, hogy bezárjak. Az iroda felől éktelen ordítozás, főleg Réka visítása hallatszott. Hirtelen ajtó csapódott, Réka, mint egy a gyerekeiért küzdő dúvad rohant ki. Köszönés nélkül elrohant mellettem, szinte kitörte a fotocellás ajtót.  
Patrik az arcát dörzsölte. Félre nem érthetően, négy ujj vörös helye rajzolódott ki a bal orcáján. Csendben, már rutinból zártunk. A felmosógép zümmögése volt a leghangosabb. Átöltözés után Patrik zárta az ajtót. Csendes elköszönés után indultam a helyijárathoz. Tíz perc múlva itt a busz.

– Elvihetlek? – kérdezte Patrik.
– Kösz, nem. Van elég bajod Rékával!
– Volt! – Elgondolkodva dörzsölte meg a bal arcát.  
– Tuti?
– Tuti! Jó éjszakát! – Tudtam, hogy előbb érnék haza, de van tartásom.
– Hát akkor szia! – Becsapódott a fekete kombi ajtaja.
Másnap Réka cserét kért. Patrik szárnyalt, mint Réka kapcsolata előtt. A munkaidő vége előtt az irodaajtóban támaszkodva megkérdezte.

– Figyi Oli! Van kedved hétvégén velem jönni Hajdúszoboszlóra?
– Bocs, nincs rá pénzem.
– Nem kell fizetni! Már régen megvettem, egy kis magánszállóban, közel a fürdőhöz.
– Vidd magaddal Rékát! – Vetettem oda félvállról, főleg, hogy már szerda volt.
– Úgy volt, de időben rájöttem rá, hogy neki a pozícióval lakhatás és pénz kell. Kérte az áthelyezését egy másik üzletbe. Nem teszek keresztbe neki. Akkor?
– Szerintem nem, de alszom rá egyet! – Mondtam tova illanva. Illanva? Egekben repülve.  
Másnap egy órát dolgoztunk együtt, ami alatt folyamatosan fűzött. Próbáltam hárítani.

– Én nem az a csaj vagyok!
– Tudom. Van lakhatásod, egzisztenciád. Haverként sem jössz?
– Ne haragudj, de nem.
– Külön szobába sem? – Kérdezte.
– Mennyi?
– Tizenöt, éjszakánként, kettőnknek.  
Hm. Két éjszaka az tizenöt, plusz az üzemanyag... Húszezrem van. – gondoltam át. Kétszer voltam Szoboszlón. Hangulatos hely.

– Oksa. Holnap meló után indulunk. – Bólintottam.
Már otthon gondolkodtam, hogy egy szoba tizenöt egy éjszakára, két éjszaka az harminc. De már mindegy, majd belenyúlok a spórolt pénzembe. A kis gurulósommal vártam délután háromkor anyuék háza előtt. Pár várossal arrébb megálltunk tankolni. Bementem üdítőt venni, a shopból kifelé jövet megfogta a kezem, majd a kocsiajtót kinyitva, nekitámasztott a kocsinak, és megcsókolt.
A Volkswagen Passat anyósülésen ülök, nézem az elsuhanó fákat. Néha a jobb kezem a jobb combomba csíp. Még mindig nem álom, hogy itt ülök. Merengek a múlton, míg Patrik keze a váltó helyett a bal combomon pihen. Álmomban sem gondoltam volna egy hete. A szívemet szorongató fájdalom enyhül. Lopva ránézek. Mosolyog, és az utat figyeli.
Egy alig tíz szobás szállodába érkezünk. Első – térdremegtető – tény, hogy teltház van, egy szobában kell aludnunk. A második, hogy a szobában a franciaágy nem széthúzható. A harmadik, hogy amint az ágytakarót levettük, kiderült, hogy csak darab egy 200*200 cm-es paplan van. Mindent végig gondoltam, csak ezt nem. A Winyó az agyamba újra indult.

– Én inkább a kocsiban aludnék! – Nyögtem kétségbe esetten.
– Közénk tesszük az ágytakarót! – Patrik hirtelen ötlete jónak tűnt, maradtam.
Andalogtunk a sétálóutcának kialakított úton. Ettünk főtt kukoricát. Ki-ki alapon fizettük. Sokat nevettünk, már a strand felé haladva. Patrikon póló, rövidgatya, rajtam combközépig érő, egybe pólóruha. Kis táskában a törölköző, napolaj, bár így késő délután már nincs olyan ereje a napnak. Jó volt a hullámfürdő, majd kifeküdtem napozni, de egyből el is szundítottam. Patrik puszilgatva ébresztett. Jó volt, finom, kicsit tettettem magam, hogy tovább tartson, de az ajkát az ajkamra tette. Csókolt. Átkaroltam a nyakát, – magam sem tudtam mi történt velem. Hazafelé gyrost ettünk, egy Dreherrel leöblítve. A szobában ismét csókolóztunk, és szó nélkül vetkőztünk. Nem volt , pedig átlagos farka keményen feszült hozzám, ahogy meztelenül ölelkezve csókolóztunk. A hátát simogattam, ő a seggembe markolt, és megemelt. Lábaimat teljesen felhúzva a derekánál kulcsoltam át. Bíztam benne, hogy ötvenöt kilómat elbírja. És elbírt. Lassan lépkedett, mindig más ponton nyomott a farka. Puhán eresztett az ágyra. Nem dobott, mint egy edzőtáborban a buszvezető srác. Igaz, neki nem volt ennyire kidolgozva a teste. Fölöttem tornyosult, de nem tehénkedett rám. Nyakamat, dekoltázsomat, melleimet puszilta, nyalta, nyálazta. Gondoltam egyet, és – régen, több hónapja megélt – kellemes emlékemet fel akartam eleveníteni, így toltam a testét, hogy forduljunk. Szavak nélkül megértette a jelzésemet.  
Szeméremdombján pár milliméteres volt a trimmelt szőr, de a farka és a golyói csupaszok. A combján ülve vettem szemügyre, markoltam meg hímtagot. Nem kellett tartani, állt magától. Feljebb a hasát néztem. Talán kockás volt valaha, de már van egy kis pocakja, ami most oldalra folyik. Mellei kidolgozottak, köztük kicsi szőrösödés, de nem bunda. Arca kisimult, szemei becsukva, tenyerét melleimre tette. Talán tapogatással térképezi fel. Nem durva facsargatás, inkább enyhe szorítások. Előre hajoltam, a kezét úgy fordította, hogy ellenállás nélkül tudjak közeledni hozzá, de nem engedte el a melleimet. Picike bimbóját megnyaltam. Apró szőrszálakkal körülvett, kemény, pici kis dudor. Jobban megmarkolt, valószínű jó lehetett neki, mert engedett is a szorításon, és két ujja közé vette a bimbóm, és enyhén csavargatta. A köldökével csókolóztam, majd nyalogattam a már szőrtelen farka tövét, a golyókat rejtő zacsiját. Nem volt kivasaltatva, és már húzódott össze, a golyóit feltolva a farka alá. Finoman húzgáltam a fitymáját, nyálaztam alatta. Pusziltam a makkocskát, majd az ajkaim közé fogva a nyelvemmel tapogattam ki, és nyitottam meg a húgycső vágatot. Elég kicsi, nem lehet belenyalni. Kellemes érzés volt ismét a számba venni egy hús-vér faszt. Pont jó méretű. Nem kicsi, nem nagy. Érzem, hogy van a számban, de nem akar az ajkam szétszakadni, görcsölni az állkapcsom. Szó szerint örömmel, élvezettel szoptam. Az idő és a tér megszűnt létezni körülöttem. Csak magamra figyeltem, Patrik sem érdekelt. Annyit éreztem, hogy simogatja a hajam, a vállam, majd eltolta a fejemet a farkáról. Mint a kiscica, mikor az anyja cicijéről veszik le, harcoltam, nem akartam engedni, de végül győzött. Éreztem az előváladéka nyálkásságát a nyelvemen. Fordított, fölém mászott. Úúúúú megéreztem a hüvelynyílásomnál a makkját. De jó, végre! A biosztanár kolléga tette be utoljára, a szertárban, tanítás után. Kapkodtunk, mert a felesége órája is véget ért, és mentek haza. A neje egy volt, 42 évesen – bukott operett énekesként énektanár, – és ragaszkodott a 34 éves faszhoz. Na, akkor éreztem utoljára, ahogy tágulok, ahogy belülről simogatja a farok a hüvelyem falát. Automatikusan nyúltam közénk. A farka csúszkált a kézfejemen, ahogy ujjammal simogattam a csiklómat. Éreztem a tempó élvezetes gyorsulását.

– Belém élvezhetsz! – Nyögtem, sóhajok között, hogy abba ne hagyja.  
Rám borult a szoba. Patrik mondott valamit, de nálam filmszakadás lett, sötét, de boldog világ. Csillagok röpködtek a sötét szemhéjamon. Milliárd idegvégződésem bizsergett, beleremegett a testem. Csúszkáltam az átizzadt lepedőn a lökések ütemében. Talán sikítottam is, majd a csendet Patrik nyögései, horkantása törte meg egy pillanatra. Testem lebegését Patrik rám boruló teste szüntette meg. Lüktetett a homlokom, nem volt levegőm, mire rájöttem, hogy tapadókorongként tapad a szám Patrik vállára. Akkor engedtem el, amikor lefordult rólam. Megfogta a kezem. Izzadt testem borzongott, ahogy a bukóra nyitott ablakon bejutó szellő végig siklott rajta. Néztem a plafont. Éreztem a puncimból kiszivárgó apatejet. Gyenge voltam letörölni. Patrik magához húzott, puszilgatott. Betakaróztunk a nagy paplannal, és elaludtam.
A hajnali világosságnál arra ébredtem, hogy a wc ülőkéjét nem tudom felnyitni, de már alig bírom tartani a . Álom volt csak, de szorosra zárt combokkal tipegtem a mellékhelyiségbe. Patrik hortyogott. Már leülés közben kitört belőlem a Niagara. Megkönnyebbültem. Izzadság szagom volt, ezért a zuhany alá álltam, folyattam magamra a langyos vizet. Megéreztem a hátamon Patrik tekintetét. Nem vezetett félre a hetedik érzékem. Az ajtóban állt, majd amikor mozdultam, beállt mellém. Ölelkeztünk. Állam a vállán pihent. Ölelve simogatott. Mióta este bejöttünk a szobába – pár szó kivételével – nem is beszéltünk,.

– Kimegyünk sétálni? – Csillogó szemekkel bólintottam.  
Próbáltam elfordulva öltözni, Patrik kuncogott, mire rájöttem, hogy minek takargatom magam? Melltartóban, bugyiban fordultam felé. Még láttam, ahogy a félig merev farkát elhelyezi a kisgatyájában. Tetszett a látvány! Ha nem ilyen friss lenne a kapcsolat, tuti rávetem magam, mint egy anyatigris a kölykét védve, és a fogammal szaggattam volna le fekete kisnadrágját. Így viszont csak az ajkamba haraptam és öltöztem.  
Séta közben mintha nyitni akart volna Patrik.

– Tudod, Olivia, a kezdetektől – amikor kezet fogtunk bemutatkozáskor – kellemes bizsergés futott át rajtam az érintésedre. Talán a visszahúzódásod... vagy... nem, biztos Réka rámenőssége volt, hogy engedtem a kis bestiának, a fekete özvegy behálózásának. Kiéhezetten vetette rám magát. Szerencsémre – mondhatom az utolsó pillanatban – tette le a telefonját az asztalomra, amikor kiment öltözni. Még pont nem zárolt a képernyő, amikor „Bikuci” üzent. Nem tudtam nem elolvasni. „Cicus, ha végeztél a bájgúnárral, siess, várlak! ” Míg visszafelé olvasgattam, kiderült, hogy folyamatosan vele volt, és ezért nem akart hosszasan nálam lenni. Amikor belépett, észrevette, hogy elolvastam az üzeneteit, elcsattant a pofon, kikapta a kezemből a telefonját és kirohant. – Patrik magához ölelt, csókolóztunk a kellemes kora reggeli napsütésben.
– És? – Kérdeztem.
– Még aznap kidobtam a nálam maradt dolgait. Megírtam neki, hogy Bikucival kikukázhatják, – ha akarják – és velem szemben a FŐNÖK-beosztott viszonyt tartsa tiszteletben.
– És jó döntés volt megpróbálni elcsábítani téged! – Simogatta meg a karom.
A szállodához értünk. Pont kinyitott az étterem szerény svédasztala. Két fajta felvágott, kifli, kenyér, tojásrántotta, szörp, szóda, tej, török kávé termoszban. Káka belemmel sem laktam jól, Patrik meg végkép nem.  
A strandon rögtön betúrt két lángost. Nyitás után nem sokkal, alig pár mamika ült a termálban. Patrik bátor rámenőséggel simogatta a víz alatt a combomat, egyre feljebb. Nem túrtam le kezét, nyakig a vízbe bújva nyitottam a combomat széjjelebb, felhívva a táncra. Patrik vette, talán túl bátran is. Pár simítás a bikini alsón, majd a textilt ügyesen félre húzva már a csupasz bőröm simogatta, nyomta ujját a megnyílt vágatomba. Megrándult testemen kívül semmi más jele nem volt a szemlélődők számára. Két fiatal ül egymás mellett, mint a többi néhány idősebb párocska. A bikinimet kívülről dörzsölte, csiklótájon. Tudtam, hogy álljt kell parancsolnom, ha nem akarom, hogy tovább torzuljon az arcom, elárulva, hogy mi történik a barna víz takarásában, lent a mélyben. Elhúztam a kezét, megérintettem a farkát. Így nem tud kiszállni.  

– Forduljunk hasra! – Javasoltam.
Patrik értette. Fecskéjéből kivettem a farkát, ő bikinifelsőmbe nyúlt. A cicim fogdosása és a markom játéka meghozta a lankadás előtti kilövését. Szerencsére a vízbe bugyborékolva nyögött, a kitörő geci pedig eloszlott, mire a felszínre tört. Hálásan nézett Patrik.

– Te egy igazi kis boszorkány, egyben tündér is vagy! – Megpuszilta a homlokomat, miközben rendbe szedtük a fürdő ruházatunk.  
A sétányon ebédeltünk, inkább nassoltunk. Egy-egy hotdog meg palacsinta. Délután beszéltem anyával, hogy nyugodjon meg, jól van a kicsi lánya. Patrik a boltot hívta vissza. Kiderült, hogy neki hétfőn nyitásra kell mennie. Örült neki   – kurva anyázások közepette, – hogy a másik helyettes szopja a főnök faszát, így mindent megtehet. Közben elkotyogta, hogy lehet, kinevezik vezetőnek és már két hete engem kért helyettesnek, bár így lehet, hogy összeférhetetlen lesz, de akkor ő nem vállalja a helyettes posztot sem. Elrohant a délután. Turbékoló gerlepár voltunk, és a kémia is érezhetően beindult. Forrott a vérünk. Vacsorázni a sétányon akartunk, ahol este élő zene is van. Zuhany után öltöztünk, közben Patrik kitalálta, hogy játsszunk „mondod vagy csinálod”-ot. Az első pár kérdés még simán ment.

– Hány pasival volt eddig szexuális kapcsolatod?
Gondolkodtam és bizonytalan voltam, hogy vajon a kérdésre adott válaszból mit szűr le, így visszakérdeztem.

– Mi a csináld?
– Bugyi és melltartó nélkül jössz vacsorázni.
Pörgött az agyam. Ő életemben az ötödik pasi. 24 évesen, lányként nem kevés, szerintem még úgy is, hogy ebből kettő tartós kapcsolat volt, a másik kettő meg nős ember.

– Nincs válasz! – Kezdtem turkálni a kis bőröndben. Egy farmert és egy bő pólót fogtam a kezembe.
– Szádba mehet végig?
– Igen.
– Hány pasi élvezett a szádba?
– Na, ne! Ha az előbb nem válaszoltam, most sem fogok!
– Ok! – Lépett a kis gurulósomhoz, és egy combközépig érő szoknyát és egy fekete, szűk pólót nyomott a kezembe.
– Na neeee! – Fakadtam ki.  
Elgondolkodtam. Egy tangából a seggem egy az egyben ki van. Bimbómra meg ragtapaszt teszek, így nem türemkedik ki. Anyukám kiskoromban belém verte, hogy mik fontosak egy kiránduláskor. Ezek között volt az intim mosakodó gél és a ragtapasz. Fél siker, de ezzel véget is vetettem a játéknak. Bezzeg ő laza pólót és bőszárú rövidgatyát vett, már-már buzis szinten.
Szuper volt a kacsa comb, tört, hagymás burgonyával, a két deci tokaji aszú, és a forró amerikai palacsinta. Áldom az apukámat, hogy megtanította a régi idők táncait. Keringő, tangó, twist. A kétfős zenekar retro zenét játszott, a csaj még Karádit is énekelt. Önfeledten táncoltunk, feledve, hogy bugyi nélkül vagyok, de a táncparketten ez érdekelt bárkit is? Az viszont nem volt jó ötlet, hogy felhevülve hideg ittunk. Erre akkor jöttem rá, amikor a bor és a duplán hatni kezdett.  
Tizenegy után jó volt a szellősebb parkban sétálni. Egy eldugott, alig látható padon telepedtünk le. Egyből a combjára ültetett, széttett lábakkal. A szétnyílt puncim csak úgy eregette ki a vágy illatokat. Patrik nem sokat teketóriázott. Azonnal megcsókolt, a mellemet simogatta, felhúzta, – inkább szaggatta – a pólóm. Felszisszentem, ahogy a leukoplasztot letépte a bimbómról. Félre dobta, majd már szopta is előbb az egyiket, majd a másikat. A bőszárú rövidgatyából elővarázsolta merev farkát és a combjai mozgatásával fölé igazított. Nekem se kellett több. Már csúsztam is rá, lábujjaimmal tartva meg magam. Tempósan mozogtam. Patrik a derekamat tartotta, mellemet a szájával izgatta, én ujjaztam a csiklómat. Egyre hangosabb beszélgetést hallottam az eldugott pad közelében. Megálltam, tövig magamban a fasszal. Oldalról tűnt fel egy pár. Egyből levették mi történik, talán ők is ezért jöttek.

– Bocsika! – Cincogta egy vékony női hang, majd kuncogások közepette távolodtak.  
Nekem elment a kedvem. Leszálltam, és kézzel vertem ki Patriknak, aki engem ujjazott, de nekem már elrobogott a vágy villamosa.
A szobában – zuhanyzás után – nyalt végig Patrik, így nyugodt körülmények között már élveztem én is. Másnap elhagytuk a szállást, de még bementünk az Aqua-Palace fedett élményfürdőbe. A barlangszerű, sötét, félkör alakú medencében csókolóztunk – és mint tegnap – ma is örömmel vertem ki a fürdőnadrágjából kivett farkát, még ő a bikini felsőből kiemelt mellemet szopta. Hosszasan, senkitől nem zavartatva, mivel kint meleg volt, és a marha drága, – kettőnknek plusz tízezer forintos jegy – az embereket nem csábította. Így szisztematikusan játszottam a fasszal. Amikor láttam Patrik arcán a változást, akkor abba hagytam, majd kis idő múlva, mikorra lenyugodott, folytattam. Ő az alsómon keresztül simogatott, majd jó negyedórás vízalatti kézimunkám eredménye a vízbe spriccelődött, a hangokat pedig mellem szájába tömésével csillapítottuk. Zuhanyozás után a közös kabinunkban várt a meglepetés. Patrik merev farkával szembesültem, és már tolta is belém, ahogy én az ülőkére guggoltam, hogy egy magasságban legyünk. Ha fél órán át nem dugott, egy percig sem. Amikor elzsibbadt a lábam akkor megfordított, és a kabin padjára támaszkodva hátulról dugott. A számat befogva élveztem el. Némán öltöztünk. A kabinos bácsi, – hetven és a halál közötti korú, – csak sandán mosolygott, és Patrik felé felemelt nagyujjával jelzett.  
Még hazafelé is azon nevettünk, hogy az öreg vajon mit hallhatott? Már szürkült, mire a kocsival megálltunk a házunk előtt. Patrik a kocsinak támasztott, ölelve csókolt. Én a Kádár-kocka házunk első ablakának kicsit félre húzott függönye mögött láttam anyát, hogy kitartóan néz.