Az idegen

Idegen szobában ébredtem. Hol vagyok? Mi történt? Hol van Kriszti? Az utolsó emlékem, hogy a mosdók előtt várom. Fú, de kemény este volt!
Egy pillanatra felbuggyanó emlékek között keresem a választ, de nem találom.  
A függöny miatt nem sokat látok, szürke szoba, sötét bútorok, motoros képek a falon. Egyértelműen egy férfi szobája. Ugyan mibe keveredtem már megint?  
Lépteket hallok és a szívem a torkomban dobog. Nem kopog, nem is áll meg, határozottan, egyenesen benyit a szobába.
– Szia, Gergő vagyok! Emlékszel valamire a tegnapról? Jól kiütötted magad.  
Nem is tudom, mit feleljek, túl sok érzés kavarodik bennem. Zavartság, szégyen, félelem. Mi a fenét keresek én itt? Ki ez?  
Valószínűleg mind az arcomra van írva, mert egy fél mosollyal elindult a mellettem lévő ablak felé, hogy elhúzza a függönyt. Erősen süt a nap és most látom csak, milyen kidolgozott a karja. Nem igazán szeretem a kondis pasikat, túl sokat foglalkoznak magukkal. Még magamon is meglepődök, milyen érzéseket kelt bennem ez az izmos váll, aminek a körvonala még a méregzöld pólója alól is jól kivehető. Nem tudok ellenállni, hogy ne nézzem meg jobban. Mikor az asztal felé fordult, hogy letegyen valamit ami a kezében volt, láttam, ahogy a hátizmai között, középen a gerincénél beesik az anyag, az alkarján dagadnak az erek, a fenekén feszül a nadrág. Biztos nem most kezdett sportolni. De ki ez és mit keresek itt?  
– Hogy kerültem ide? Hol vagyunk? – kérdeztem a meglepettségtől még mindig halk hangon.  
– A barátnőddel az utcán tántorogtatok, féltem, hogy bajotok esik, ezért inkább felhoztalak volna titeket, de Krisztinek sikerült elérnie a pasiját.  
– Miért nem hívtunk taxit nekem?
– Ide akartál jönni. – mondta Gergő és sejtelmesen felnézett és elmosolyodott.  
Azt sem tudom, hová nézzek. Világítanak a zöldes-kék szemei a nap barnított arcán, a haja sötét szőke, felül picit hosszabb, hogy hátra tudja fésülni enyhén. Teljesen zavarba hoz a külsejével.  
Beletúrt a hajába és elnézett, nem mintha a szemébe lógna. Talán ő is zavarban van.  
Félve kérdezem meg,
– Történt valami köztünk?  
– Nem. – felnevetett – még nem.  
– Ezt hogy kell értenem? – utolsó csepp méltóságomat is a földbe akarja döngölni ez a szerencsétlen? Feláll, de nem válaszol.
– Éhes vagy? – kérdezte kedves hangon.
– Miért kérdezed? – Nem értem, mit akar, hívnom kéne egy taxit. Amilyen helyes, olyan furcsa ez a... hogy is hívják? Ja, Gergő.
– Csinálok neked rántottát, biztos az vagy. Kérsz hozzá teát, krumplit?  
Habozva, de elfogadom.  
– Köszönöm, kedves vagy! Hol találom a mosdót?  
– Jobbra tőled.  
– Köszi!
Becsukta az ajtót, hallom, ahogy távolodik, ropog egy lépcső. Emeleten vagyok. Benyitok, de eláll a lélegzetem. Ez nem egy mosdó, hanem egy fürdőszoba. A csempe márvány mindenhol, alul szürke, felül világos szürke, minden kiegészítő arany és fehér. A falon meztelen testek részletei. Nem festmények, fotók. Némelyiken bronz és arany kötél van. Az egyiknek a hasán, a másiknak a hátán, a harmadiknak a melleinél. Vajon ez ugyanaz a nő? Milyen perverz ez? Nem szégyelli magát, hogy egy idegen nőnek tárja fel a titkait? Vajon Ő fotózta ezeket?
Iszonyú nagy ez a fürdő. Tetőtéri ablakok világítják meg, gyönyörű. A sarokban egy arany lábakon álló fehér kád van. Milyen gyönyörű lehet innen nézni a csillagokat!
Egy pillanatig vacillálok, hogy a tusolót vagy a kádat használjam. Hirtelen ajtó nyitódást hallok, gyors a fal mellé álltam, hogy ha esetleg benyit valaki, ne lásson rám.  
– A törölközők a mosdók alatt a szekrényben, mellette találsz fehérneműket is. Nem kell szégyenlősködni, használd őket nyugodtan!
– Kiabálta Gergő és becsukta az ajtót.
Furcsa szituáció. Ez valami szokás lehet nála? Minek tart itt női fehérneműket?  

Új, illatos, piros és fekete törölközők. Hazudnék, ha nem gyanítanám, hogy miért használ csak sötétet. Ezeket az ágyra szokták teríteni, hogy ha bármi is történik, ne hagyjon foltot. Szaftos emlékek villannak be, de ahogy jöttek, el is mentek. Félek kicsit, de a kíváncsiság miatt maradok. Mellette megtaláltam a melltartókat kis vállfákon. Csipkések minden méretben és mind átlátszó. Van rózsaszín merevítővel színes virágos valamilyen organzás, átlátszó anyagon. Van piros, fekete, de rikító színekkel is. Nem szoktam ilyet hordani, mert mikor ráfeszül a melleimre ingerli a csipke és átlátszik a bimbóm, de gyönyörűek. Mindnek van bugyija, harisnyatartója és csipke bodyk is vannak. Mit szokott csinálni Gergő ebben a szobában? Félelmetes de valahol mégis izgató a gondolat, hogy ez talán egy titkos férfi barlang, ahol különleges, extra dolgok szoktak történni. Legalábbis nem tudom elképzelni, hogy aludni jár ide.  

Belépek a tusolóba. Épített, márvány egy hosszú, magas üveggel és üveg ajtóval az elején. Kétszemélyes és mikor megnyitom a vizet észreveszem, hogy minden irányból jön a vízsugár a falból. Tusfürdő, sampon, minden van és minden teljesen új.
Jól esett felfrissülni.  
A tükör előtt, a mosdónál állva tanakodom, hogy melyik fehérneműt vegyem fel. Vajon melyik lehet a kedvence?  
Ahj, már kezdődik! Mik ezek a gondolatok? Minek akarnék én neki tetszeni?  
Felveszem a feketét, az olyan átlagosnak mondható. Azaz az lenne, ha nem lenne átlátszó. Egy fekete szatén köntös is fel van akasztva a falon egy címkével a vállfán "használj".  
Khm.  
Felvettem, még rendbe hoztam magam gyors. Épp nyitottam az ajtót, mire megjelent Gergő a reggelivel egy nagy lábas tálcán, amit ágyra szoktak tenni.
– Eszünk együtt? – kérdezte.
– Ehetünk – feleltem és mind a ketten leültünk az ágyra egymással szemben törökülésben.  
– Mivel foglalkozol? – kérdezte és bekapott egy krumplit a tányérjáról.
– Most kezdtem az egyetemet, biológus szeretnék lenni.  
Meglepettségről árulkodik az arckifejezése.
– Akkor még nem vagy 20 éves sem?  
– Nem, 19 vagyok. – ráncoltam össze a szemöldököm – És te mivel foglalkozol?  
– Lakásokkal. Felvásárlom a fantáziadús lakásokat, felújítom majd tovább adom.
– Jól hangzik. Akkor ez is egy ilyen lakás?   
– Igen.  
– A fürdőszobát is te tervezted vagy egy vásárló kívánsága volt? – kérdeztem félve.
– Úgy döntöttem, megtartom ezt a lakást, mert nagyon jók az adottságai. Imádom a tetőtéri ablakokat. A saját ízlésemnek megfelelően rendeztem be. – mondta kedves hangon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mintha a képek nem meztelen női testek lennének megkötözve, hanem gyümölcskosarak.
– Hobbi fotós vagyok, szeretek különleges élethelyzeteket megörökíteni.  
Biztos látta az arcomon, hogy a képek miatt kérdeztem.  
– Megkérdezhetem, te hány éves vagy?  
– 29.  
Gondolhattam volna, hogy nem egy korosztály vagyunk. A 20 éves fiúknak alig van arcszőrzetük, ellentétben Gergővel. Nagyon férfias a teste és az öltözéke is. A borosta az arcán, az ezüst óra a csuklóján, a hatalmas, erős keze, a parfüm illat ami körülveszi. Igényes, érett, magabiztos férfi, semmi kétség. Nem olyan, mint akikkel eddig találkoztam.  
– Mi a terved mára? Kérdezte megszakítva a gondolatmenetem.
– Fogalmam sincs, azt hiszem Kriszti már várja, hogy hívjam, talán találkozunk ma.
– Jól hangzik.  
– Neked mi a terved?  
Elgondolkodott kicsit, majd felnézett a tányérjából miután bekapta az utolsó falatot.
– Még nem tudom, tőled függ.
– Tőlem?! – kérdeztem meglepődve.
– Igen, tőled.
– Azt hiszem, nekem haza kellene mennem, hívnál nekem egy taxit kérlek? Nem tudom, hol vagyok.  
– Nem. – mondta határozottan.
– Hogy hogy nem?  
– Nem kell hazamenned, itt töltöd a ma éjszakát. – mondta és felállt, majd elindult az ajtó felé.  
– Szerintem ezt nem te fogod eldönteni!
Kiment, én gyorsan felöltöztem, eltettem mindenem kivéve a telefonom. Hol a telefonom?! Nyitottam volna a kilincset, de zárva!  
– Gergő!! – kiabáltam
– Pihenj egy kicsit! Van Netflix, a távirányító az éjjelin. Üdítőt, vizet találsz a hűtőben, rágcsa a szekrényben. Nemsokára jövök.  

Nagyszerű... egy pszicho szexis félisten bezárt a kéjlakjába. Nézzük a jó oldalát. Legalább nem kell anyám lenéző képét néznem miután megint reggel értem haza. Ugyanis nem értem haza. Szegény, biztos aggódik. Elszomorodok. Mi történik velem? Mi van, ha bántani fog? Kinézek az ablakon, de semmi nincs a közelben csak fák és madarak csicsergése. Feltúrom az összes szekrényt, hátha itt a telefonom, de nincs. Szét vet az ideg, de próbálok higgadt maradni. Bekapcsolom a Netflixet. A legutóbb nézett filmjei a 365 nap, Szex szobák és egy csomó hasonló. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal. Vajon mennyire megbízható ez a férfi? Végül is senki nem ismeri, pletyka nem lenne belőle, mert nem az én korosztályom. Mi van, ha... és elképzelem ahogy benyit az ajtón, elkapja a karom, a másik kezével az orcám két oldalát és megcsókol, majd ledob az ágyra mint egy rongybabát. Olyan erősnek tűnik... biztos könnyen azt tenne velem amit akarna. Lefogná a kezeim az ágyon a fejem felett és elkezdené csókolgatni a nyakam. Szinte bizsergek, átjár a melegség. Elfordítom a fejem a fürdőszoba felé és eszembe jutnak azok a képek. Vajon hogy készültek?  

Nem, nem, nem. Hiába annyira csábító ez az erőt sugárzó férfiasság, veszélyes is lehet. Ha kinyitja az ajtót, elmegyek.  

Nem tudom, mennyi az idő, nincs óra sehol, de nagyjából két óra telhetett el. Az a két óra egy érzelmi hullámvasút volt. Csak jönne már meg, hogy elmehessek! A fényeken látom, hogy talán délután lehet, három óra?
Hirtelen lépéseket hallok, megijedek.  
Kopog, az ajtó nyílik. Megint meglepődök milyen helyes, magas, erős. Majdnem két méter lehet. Az én 160 centimhez képest egy monstrum. Ha nem vagyok elég okos, azt tehet velem amit csak akar.  
Felpattanok az ágyról, hogy kiszaladjak, de elém áll.  

– Nahát, mire készülsz? Ne félj, nem akarlak bántani – mondja kedvesen mosolyogva –   Csak az történik, amit te szeretnél.  
– Haza akarok menni!  
– Azon kívül persze.
Összezavar mikor valaki máshogy kommunikál, mint ahogy cselekszik. , mégis kedves.  
– Azt hittem, idősebb vagy. Olyan tapasztaltnak és érettnek tűntél este, hogy azt hittem, 25 körül lehetsz.  
– Hát tévedtél. – vajon ha 25 éves lennék, szerinte normális lenne elrabolni?
– Rendben. Figyelj rám – felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek –, maradj itt, jól fogjuk magunkat érezni, ígérem. Beszélgetünk, kártyázunk, iszogatunk. – a vízipipára nézett a sarokban 
– Sok helyen jártam már, sok emberrel találkoztam, de van benned valami különleges és tudni szeretném, hogy mi az. Akarom, tudni akarom.  
– Akkor sem rabolhatsz csak úgy el.
– Van nálam egy szabály. – kezdte, teljesen figyelmen kívül hagyva a helyzettel kapcsolatos problémáim –  Játszunk. Ha szót fogadsz, megjutalmazlak. Ha nem, megbüntetlek, de nem kell tőlem félned, nem foglak bántani. Ahogy mondtam, csak az fog történni, amit te is szeretnél. Melyik a kedvenc színed? – nézett rám kérdőn, szinte kíváncsisággal a szemében.
– Zöld.  
– Rendben. Ha majd eljön az idő és olyan történik, amiben biztos vagy, hogy nem szeretnél, mondd ki! Ne felejtsd el! Ez lesz a biztonsági szó.  
– Nem értem miről beszélsz, milyen biztonsági szó? Minek?  
– Majd megtudod – mosolygott – csak ne felejtsd el.  
– Most nézz balra – mondta – most nézz jobbra. Jól van, jó kislány.  
Éreztem, ahogy az indulattól megfeszülnek az izmaim. Ösztönösen, haragból, akaratlanul lendült a kezem, de már csak a csattanás után nyitottam ki a szemem. Visszalépek kettőt, mert magamtól is megijedtem és félek, hogy vissza fogom kapni.
– Mit képzelsz magadról, hogy a játékszered lehetek? A szexbabád? Normális vagy?! Miféle ember vagy te?!  
Mintha semmi nem történt volna, higgadtan ugyanott állt, szinte mintha még tetszett is volna neki.  
– Majd megérted. Bízz bennem! – mosolygott –, tetszeni fog. 2 óra múlva visszajövök – a kezembe nyomott egy stoppert – az ágy szélén ülve várj a köntösben, alatta meztelenül. Ezt veheted parancsnak. Szófogadás, jutalom, szófogadatlanság, büntetés, ahogy mondtam.  
Megfordult és bezárta az ajtót maga mögött.  

Sokkos állapotban állok ott, ahol hagyott. Mit csináljak és miért izgat ennyire ez a nyers, nem is tudom... dominancia? Mérgesnek kéne lennem, de nem vagyok. Egyszerre félek és várom. Mit csinál ha megteszem és mit csinál, ha nem? Azt sem tudom, én mit akarok. Gyönyörű kezei vannak, nem tudom kiverni a fejemből, ahogy markolássza a fenekem vele, az ujjai a bőrömbe mélyednek, a felkarján megfeszülnek az izmok, ahogy felemel és a falnak szorít.   Mégis mit akarna velem meztelenül? Nem, nem, ha most azonnal beadom a derekam, olcsó leszek és én nem vagyok olcsó! És egyébként is mit képzel magáról?  
Felocsúdva a cikázó gondolataimból megmosom az arcom és elhatározom, hogy nem fogadok szót, még akkor sem, ha megbüntet. Nem tehet velem amit csak akar, nem ő parancsol. Ez az én testem, az én döntésem. Csak azért maradok, mert kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből.  
Már csak 10 perc van. Felveszem a legkevésbé kihívó bodyt, igaz ez is átsejlik és rá a köntöst. Hallom a lépteit, nyílik az ajtó. A szívemet a fülemben hallom dobogni. Azt fogja hinni, szót fogadtam
Itt ülök, ahogy mondta.  
– Hűha, gyönyörű vagy!  
Felnézek a földről félve, mint az őz a vadászra. Pont úgy is érzem magam.
– Jó kislány. Mindkettőnk érdekében szívből örülök. Gyere ide! – hív és kinyújtja a kezeit felém. Megölel. Milyen más érzés, mint mással. Furcsa, milyen biztonságban érzem magam, pedig az eszem azt súgja, nem vagyok. Az egyik kezével ölel, a másikkal a telefonján zenét kapcsol a hangfalakra. "Amanati". Sosem hallottam még róla, de nagyon különleges zene, szívesen táncolnék rá.
Érzem a lélegzetét a homlokomon ahogy felém fordítja az arcát. Lassan megpuszilt.  
– Mit kérsz inni?  
– Kérhetek Mojitot?
– Persze, egy pillanat
Valakinek ír, elteszi a telefonját és átölel. Elkezd mozogni a zenére. Szívesen ellenállnék, de túl jó, ahhoz, hogy ellenkezzek, vele táncolok. Kopognak az ajtón.
Egy nő az, erősen hiányos öltözékben. Hosszú fekete zoknit visel rövid bőr szoknyával, fekete, középen necc bodyval. Színes tetoválások tarkítják a karjait. Éjfekete bob haja van, a válláig ér. A titkárnős szemüvege keretet ad az egész öltözékének.  
– Meghoztam – mondja csicsergő hangon – és betolja a .
Nem csak italt hozott, van a tálcán pizza és party falatok is.  
– Ó de szép – mondja hirtelen rám nézve ahogy összetalálkozik a tekintetünk.  
Elpirulok.  
– Jó szórakozást! – mondja és már el is tűnt.
Gergő a komódból kivesz egy játékot, kártyák vannak benne.  
– Játszunk, gyere, üljünk le az ágyra! Ez olyasmi, mint egy felelsz vagy mersz, de itt kártyákat kell húzni és azt kell tenni amit mond. Majd én kezdek.
– Rendben.  
Kihúzta az első kártyát. Izgatottan figyelem, mi az.
– Ez egy kérdés feléd. "Hány partnered volt eddig? " 
– Micsoda kérdés ez? Nem illik ilyet kérdezni egy nőtől! – ripakodok rá felháborodottan.  
– Ez is hozzá tartozik a másik mélyebb megismeréséhez. Majd te is feltehetsz ilyen kérdéseket. Feltéve ha kihúzod – kacsint.
– Rendben, végül is teljesen mindegy. 6.  
Sejtelmesen elmosolyodott.  
– Az sok vagy kevés? – kérdezem
– Mondd meg te magad. Szerinted?
– Szerintem sok.
– Minden élmény egy tapasztalat. Minél több van, annál jobban megismered magad.  
Tetszik, hogy nem ítél el ilyesmiért. Mondjuk semmi joga nem volna a kötözött női képek és az elrablásom után.  
Ahogy húztuk a lapokat, egyre többet tudtunk meg egymásról. Például, hogy ő nőtlen, sosem volt szerelmes, de keresi, a szülei meghaltak, nincs testvére. Egyre szimpatikusabb és minél jobban megismerem, annál helyesebbnek látom, pedig nem gondoltam, hogy lehet még fokozni. Szerintem ő is legalább annyira jól érzi magát, mint én.  
Leteszi a következő kártyát.  
"Csókold meg a nyakát"
Közel hajol, érzem a forró lélegzetét, ahogy elidőzik a nyakamnál. Hagyom neki, nagyon jó érzés. Az egész testem libabőrös. Lassan megcsókolja a nyakam, de nem hagyja abba, én pedig nem állok ellen. Annyira jó illata van! Ez olyan, mint egy álom. Együtt egy férfival, aki tudja, mit akar, hogy akarja, erős, magabiztos egy titkos helyen. Azt mondta csak az történik, amit én is akarok, ezért biztonságban érzem magam még ebben a helyzetben is. Pedig őrültség, tudom, hogy az.
Felfele halad a nyakamon, az egész testem bizsereg. Lassan körbe puszilja a számat, majd az arcomat a hatalmas markában tartva megcsókol. Elolvadok a kezeiben a szenvedélytől. Lassan lehúzza a vállamról a köntöst, de megáll.  
– O-ó. Megegyeztünk, igaz? Azt mondtam, meztelenül várj. Nem fogadtál szót.  
– Sajnálom! – mondom szinte kérlelve.  
– Én is sajnálom, de a szabály az szabály. Jó éjt!
Felkelt és kifelé vette az irányt.  
– Elmész?! – próbáltam magam visszafogni, de a kétségbeesés úrrá lett rajtam.
– Nem engedelmeskedtél. Ez a büntetésed. Holnap találkozunk. Álmodj szépeket Hercegnő!

10 percig szótlanul ültem az ágyon egyedül, bezárva. Nem is értem, mi történt és mi történik bennem. Mérges vagyok és csalódott. Talán a holnap majd jobb lesz. Haza akarok menni!  

Másnap reggel

Kopognak az ajtón. Ahogy kinyitom a szemem, látom, hogy már felkelt a nap.  
– Jó reggelt Hercegnő! Remélem, ma ügyesebb leszel. Érted már? – bólintok – Állítsd be a stoppert! Három óra múlva jövök. Azt akarom, hogy itt térdelj az ajtó előtt meztelen, fejeddel a szőnyegen, fenekeddel az ajtó felé. Látni akarom, hogy az enyém vagy. Világos?  
– Igen.   
– Ügyes kislány! Küldök be neked reggelit. Azt eszed, amit én adok.  

Ezzel kiment és bezárta az ajtót.  

Még mindig olyan, mintha álmodnék, annyira abszurd ez az egész. De ha álmodok, mindent szabad, igaz? Azt hiszem, elengedem ezt a folyamatos gátlást, ami visszafog. Lesz, ami lesz.  

Ugyanaz a csinos hölgy hozta a reggelit, mint a tegnapi italt. Most egy kis virágos ruhát visel, kékeset fodrokkal az alján ami a feneke széléig ér. A csípőjénél kivágott két oldalon, de dekoltázsa nincs. Van valami ebben a nőben. Annyira szexis és magabiztos. Pont akkor ért ide, mikor kijöttem a fürdőből.
– Szia! Kérdezhetek tőled valamit?
– Szia Kedves! Nem, nem válaszolhatok kérdésekre, a falnak is füle van, de igyál sokat! Szükséged lesz rá. Érezd jól magad! – kacsint és kecses léptekkel távozik.
...

5 perc... nagy levegő... mindened remeg, szedd magad össze kiscsaj! Azt hiszem, pánikrohamom lesz a stressztől. Utolsó simítások...  
1 perc. Iszonyatosan izgulok. Lépteket hallok, letérdelek a helyemre.  
Remélem meg lesz velem elégedve!
Nyílik az ajtó. Hallom, hogy akkorát sóhajtott, hogy azzal papírsárkányt lehetne reptetni.  
– Tyű, micsoda szépség... az utolsó szóba már a hangja is elcsuklott. Azonnal ő is a térdére esett és mozgás közben rúgta be az ajtó, hogy ne kelljen hatát fordítania egy másodpercre sem.  
Érzem a forró leheletét a combomon, ahogy a térdhajlatomtól felfelé halad lassan, közben néha hozzám ér a puha, finom ajkaival. Ahogy megéreztem a hüvelyem mellett, beleremegett a testem. Érzem, hogy kezdem elveszteni az eszem, de már semmi más nem érdekel csak ő. Nagyon lassan puszilgat körbe, néha nyalogat, aztán az ajkaim közé nyomja a nyelvét, egyre mohóbb. Imádom ezt a telhetetlenséget. Az egész arcát bekeni velem. Azt hittem, szúrni fog, de iszonyú izgató, ahogy dörzsöl a borostájával. Felnyögök az élvezettől.
Igen? – kérdezi kéjes hangon és még mohóbban nyal, hogy még több hangot csikarjon ki belőlem. Sikerült neki, abba sem bírom hagyni. Érzem, hogy matat valamit, elnézek a lábaim között, hogy lássam. Levetkőzött és lentről felfelé többször végig nyal a forró nyelvével.  
– Valaki nagyon csúszik – suttogja és bedugta az egyik ujját a puncimba. – hú te forrsz kicsi lány! Tetszik?  
– Igen! – mondtam nyögve. Már nem tudok beszélni. Ritmusra jár miközben nyal. Még! Kérek még egyet, de mondanom sem kell, mert érzi rajtam. Kapok még kettőt. Vajon honnan tudja, hogy mit hol kell nyomi? Te jó ég, jobban ismer engem, mint én magam! Majdnem elélvezek, de befejezi.  
– Még nem szabad – mondja és már előttem van. Gyengéden hátra fogja a hajam és belenyomja a fejem a hatalmas farkába. Hajszál híján megint elélveztem csak az érzéstől, hogy kitölti az egész szám és alig kapok levegőt.
– Nézzenek oda, folynak a könnyei! Ez az Hercegnő, fantasztikus vagy!
Vissza nyom a farkára még kétszer, aztán a hajamnál fogva felemel a szájához és szenvedélyesen csókol, szinte elveszünk egymásban.   
– Érzed? Mindenhol te vagy! Imádom az ízed!  
Meg sem tudok szólalni már. Egy egyszerű mozdulattal felemelt a két kezében, ahogy a menyasszonyokat viszik be az ajtón a filmekben és ledob a puha ágyba. Azonnal felém fekszik, felém könyököl és mélyen egymás szemébe nézünk a lehető legközelebbről miközben belém hatol. Teljesen elváltozott a szeme, az arca a , kitágultak a pupillái. Örülök, hogy ő is ennyire élvezi. Hatalmas!  
– Fáj?
– Kicsit.
– Addig óvatosabb leszek, mindjárt kitágulsz.
Igaza lett. Az egészet akarom, mindet. Érzi rajtam, mennyire éhes vagyok rá. Feltette a lábaim a vállaira. Szinte összecsomagolt maga alatt. Mindketten nyögünk a gyönyörtől. De hirtelen szinte kirántja, a következő másodpercben meg már négykézlábon vagyok. Repülök a kezeiben. Az egyik kezével a csípőmet fogja, a másikkal a hajam és minden mozdulatnál magára húz, aztán minkét kezét a nyakamra teszi. Enyhén fojt, levegőt még kapok, de a gondolattól, hogy teljesen Ő irányít és nem tehetek ellene semmit, azt tesz velem, amit akar, egy hatalmas, állati nyögés kíséretében akkorát élvezek, hogy az egész testem másodpercekig remeg. A felénél éreztem, hogy ő is belém lüktet.
Azt hittem vége, de folytatja, meg sem puhult.
– Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod! Ülj bele!  
És már a hátán fekszik és húz rá. Hátra dőlök rajta, hogy még jobban érezzem, közben a bejáratomnál simogat. Olyan, mintha az ujjaival is tágítani akarna és már érzem, ahogy egy újabb orgazmus épül fel bennem, az egész testem bizsereg és azonnal mélyebbre húz a csípőmet elkapva. – aaahhhhh
– Már kettő! Hányat tudsz Hercegnő?
Lihegve, halkan felnevetve mosolygok és megpuszilom a száját.  
– Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám!
– Gyere, szopj le hálából!
Másodpercek múlva a számba élvez édes, mély hangon morogva. Hogy fogok innen hazamenni, ha sosem akarom abbahagyni?  

Gergő szemszögéből 

– Jól érezted magad, Hercegnő?  
– Igen. – mondta Alíz pihegve az ágyon mellettem.  
– Gyere velem!
Olyan finom, halk léptei vannak... szeretem hallgatni. Ő lép először a tusolóba. Megremeg a langyos víztől a felhevült teste, de szemmel láthatóan nagyon élvezi. Ahogy észrevette, hogy nézem, ő is végig nézett rajtam. Mintha csak mi ketten lennénk ezen a világon, minden megszűnt. Csak az itt és most van, csak az ő és én. Odaléptem hozzá és magamhoz húztam a csípőjénél fogva. Érzem, ahogy megint keményedek, pedig az egész délutánt az ágyban töltöttük. Van valami ebben a lányban. Furcsa érzéseket vált ki belőlem, a farkam csak a tünete annak, ami bennem zajlik. A bőre mint a bársony, siklik a tenyeremben. Felemeltem a formás fenekénél fogva és a falhoz nyomtam a hátát, Be sem dugtam még, de már nyög. Istenem, de gyönyörű! Csupa libabőr lett, ahogy csókolgatom a nyakát. Óvatosan széthúzom az ajkait a kezeimmel, ahogy a fenekét fogom. Meg tudnám szokni ezt, itt minden este. Hangosan felsikított a gyönyörtől, ahogy becsúsztattam.
– Bocsi, véletlen volt. – súgta a fülembe
Még nem érti, hogy az a célom, hogy minden alkalommal sikítson, de nincs türelmem most ezt fejtegetni csak a nedves punciját látom a fejemben, a puha bőrét érzem a kezemben és már arra gondolok, hogy milyen büszke leszek rá a klubban, hogy ennyire édes és felszabadult.  

Nagyon megéheztünk, még jó, hogy Vikivel lebeszéltem, hogy hoz vacsorát.  
Ettünk, benyomtunk egy filmet. Azt hittem már alszik a karomban.  
– Kik azok nők a képeken a fürdőben?
Talán féltékeny? Végül is érthető a kérdés.  
– Bemutatlak neki valamelyik nap.  
– Jó. – mondta, de hallottam a hangján habozást. Vajon mikor kérdez meg a kötelekről?  
Mindkettőnket kiszívott ez a nap, gyorsan elnyomott az álom.