Dunai hajós

Hirtelen nem tudtam, merre van a fönt és merre a lent. Megszédültem, elvesztettem a tájékozódást. Egy kis víz ment a számba és megijedtem. Egy örökkévalóságnak tűnt az a pár pillanat, nem lehetett több, mint egy másodperc. Mégis átéltem a halálfélelmet, ha el is suhant rögvest, ahogy megláttam a fényt és elindultam az irányába. Fejem ismét kint volt a vízből. Kiköhögtem a számból a vizet, miközben a többiek röhögését hallottam magam körül a stégről. Szememből is kidörzsöltem a vizet, hajam hátrasimítottam, miközben hevesen kapálóztam a lábammal, hogy fennmaradjak, majd leszidtam őket. Hogy nevethetnek azon, hogy én fuldoklom?! És ha ott maradok? Beugrott volna valaki értem? De tényleg? Amint az ijedtség elmúlt, már én is nevettem velük együtt. Kintről a stégről a baleset tényleg vicces lehetett: nekifutottam jó messziről, hogy nagyot tudjak ugrani a Dunába. Végigtrappoltam a síkos deszkákon, majd az ugrás pillanatában megcsúsztam és a fejesből egy szaltó lett. Most hirtelen kiemelkedtem a vízből, megmarkoltam a stég szélét, majd felhúztam magam. – Most röhögjetek!

És röhögtek. Mármint Iván és Dóri, egy barátom és egy lány a szomszédból.
– De ha nem egy perccel ezelőtt mondtad volna, hogy valaki el fog csúszni, nem is lett volna akkora poén – gúnyolódott Iván. Na én felmegyek, nálunk mindjárt ebéd van. Nyáron két dolgot nem szabad csinálni: tanulni és éhesnek lenni. Ti maradtok még?
– Maradunk? – kérdeztem Dórit.
– Csónakázzunk, ha benne vagy! – ajánlotta, miközben bájosan mosolygott.
Dóri maradt, mi meg elindultunk a nyaraló irányába: Iván ebédelni, én meg a gumicsónakért. Miután jó étvágyat kívántam, elváltunk és elindultam a házunk irányába. A nyaralónk a főút mellett van, körülbelül száz méterre a Dunától. A parton egy sétány halad, párhuzamosan a folyóval, ebből nyílik az a kis utcácska, ami hozzánk vezet és amely merőleges a főútra. Egy kis idő múlva kiszélesedik, jobb kéz felől van a ház. Beléptem a kapun, megkerültem a házat és leakasztottam a falról a csónakot. "Ez a legpraktikusabb módja, hogy ne legyen útban sehol: két csavar, melyekre a mentőkötél segítségével van felakasztva a csónak.

Az egyik éjszaka kintfelejtettük és ellopták, de szerencsére a rendőrök megtalálták.