Házaspár fotózása 1-3. rész
Megjelenés: 2024. június 18.
Hossz: 102 775 karakter
Elolvasva: 1 476 alkalommal
1. rész – Előzmények: mobilvásárlás bonyodalmakkal
Rendszerváltás során nehéz anyagi helyzetbe kerültünk férjemmel. Erre az időre sikerült a , aminek nagyon örültünk, de a családi kassza sikeréhez nem járult hozzá. Hiába emelkedett a családi pótlék összege és más támogatások is, a kiadások egyre csak nőttek, mert az árak sokkal gyorsabban emelkedtek. Dolgoztunk mindketten. Én itthon egy helyi üzemben szalagmunkán voltam. A bér nem számított rossznak, de ebből éppen csak a rezsire futotta. Idehaza beszűkültek a lehetőségek, a fekete munka volt a divat, de az se fizetett túl jól. Nem érte meg a kockázatot. Amellett, hogy a bejelentés is elmaradt, hallottunk ismerősöktől olyat, hogy volt akinek pár ledolgozott hónap után nem is fizettek semmit.
férjem németországi munkával is megpróbálkozott, sajnos nem sok sikerrel. A beígért nagy pénz elmaradt, pedig a maradék megtakarított pénzünket áldoztuk a költségekre. A kiutazást önmagának kellett fedeznie azzal, hogy ottani munkába állását követő első havi béréhez hozzáadva visszakapja azt. Sajnos nemcsak ez maradt el, mert az első hónapban már megszűnt a munkahely is, a cég csődöt jelentett, így a munkabér kifizetése is elmaradt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy német nyelvtudását és ismeretségét latba vetve sikerült egy hetes alkalmi munkát találnia, amiből kifizethette addigi albérletét és maradt valamennyi.
Felhívott és megkérdezte tőlem mit tegyen. Egyik lehetőség, hogy továbbra is kint marad és egy másik, kevesebbet fizető munkahelyen dolgozik tovább. Az a munka könnyebb és még így is másfélszerese volt annak, mint amit itthon hasonló munkáért kapott volna. A munkakörülmények is csábítóbbak voltak és úgy tájékoztatták, hogy ez a régi cég stabilabb, fizetőképesebb.
Másik lehetőségként a maradék pénz szinte teljes egészében elment volna a hazautazásra.
Elmondta, hogy nagyon hiányzunk neki mindketten, a kislányom és én is. Ezt én is elmondhattam róla, neki. Nagyon hiányzott a mindennapjaimból és esténként is többször ébredtem fel arra, hogy de jó volna most az ő erős keze és teste ha itt volna.
Kiutazása nem maradt titokban sem az utcánkban sem a munkahelyemen.
Rendszerváltás során nehéz anyagi helyzetbe kerültünk férjemmel. Erre az időre sikerült a , aminek nagyon örültünk, de a családi kassza sikeréhez nem járult hozzá. Hiába emelkedett a családi pótlék összege és más támogatások is, a kiadások egyre csak nőttek, mert az árak sokkal gyorsabban emelkedtek. Dolgoztunk mindketten. Én itthon egy helyi üzemben szalagmunkán voltam. A bér nem számított rossznak, de ebből éppen csak a rezsire futotta. Idehaza beszűkültek a lehetőségek, a fekete munka volt a divat, de az se fizetett túl jól. Nem érte meg a kockázatot. Amellett, hogy a bejelentés is elmaradt, hallottunk ismerősöktől olyat, hogy volt akinek pár ledolgozott hónap után nem is fizettek semmit.
férjem németországi munkával is megpróbálkozott, sajnos nem sok sikerrel. A beígért nagy pénz elmaradt, pedig a maradék megtakarított pénzünket áldoztuk a költségekre. A kiutazást önmagának kellett fedeznie azzal, hogy ottani munkába állását követő első havi béréhez hozzáadva visszakapja azt. Sajnos nemcsak ez maradt el, mert az első hónapban már megszűnt a munkahely is, a cég csődöt jelentett, így a munkabér kifizetése is elmaradt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy német nyelvtudását és ismeretségét latba vetve sikerült egy hetes alkalmi munkát találnia, amiből kifizethette addigi albérletét és maradt valamennyi.
Felhívott és megkérdezte tőlem mit tegyen. Egyik lehetőség, hogy továbbra is kint marad és egy másik, kevesebbet fizető munkahelyen dolgozik tovább. Az a munka könnyebb és még így is másfélszerese volt annak, mint amit itthon hasonló munkáért kapott volna. A munkakörülmények is csábítóbbak voltak és úgy tájékoztatták, hogy ez a régi cég stabilabb, fizetőképesebb.
Másik lehetőségként a maradék pénz szinte teljes egészében elment volna a hazautazásra.
Elmondta, hogy nagyon hiányzunk neki mindketten, a kislányom és én is. Ezt én is elmondhattam róla, neki. Nagyon hiányzott a mindennapjaimból és esténként is többször ébredtem fel arra, hogy de jó volna most az ő erős keze és teste ha itt volna.
Kiutazása nem maradt titokban sem az utcánkban sem a munkahelyemen.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 47 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bár valamennyire mégis teljesült az ő kívánsága is, mert az nincs 100k kari.
Ehhez a karakterszámra még csak annyit, hogy akadnak itt többen, akik azt mondták, hogy nem az számít, hanem a tartalom. Hogy ez mennyire igaz, arra példa az itteni,. meg mondjuk ennek a sztorinak a megítélése: https://www.torte-net.hu/tortenet/12629-Szeretni-vagy-megfelelni - nem mintha én magamat hozzá akarnám hasonlítani, minthogy ennek a történetnek a mondanivalója is más lenne.
Nemrég egy hozzászólásban azt olvastam, hogy valaki szeretne a történelem tükrében mondanivalót megfogalmazni. (Vagy valami ilyesmi...) Ez ugyan nem régmúlt időket idéz, de szerintem a mondanivalója, akinek átmegy talán azt fogja bizonyítani, hogy ma is aktuális. Mert még mindig kiárusítjuk a nemzeti kincsünket, ami nem a mezőgazdasági termékek, hanem a szellem. Bizonyítja ezt az, hogy hazánkban nem kevés a végzett orvosok száma, mégis túlóráznia kell a kórházban dolgozóknak. Más területen sem jobb a helyzet, csak azért e példa, mert ez jobban érződik mindenkinek.
Ezt elég régen írtam és arra apellálva gondoltam közzétenni. A 2 rész nem tuti, mert a szerkesztőkre bíztam annak eldöntését, bár én 6 részre osztottam pusztán tagolásként. Emiatt az is elképzelhető, hogy 3 részben kerül majd fel. Ha így lesz, legalább ezt az igényed kielégíti majd, mert úgy érzem ennél többre nem számíthatok tőled.
Az alsónemű történelméről biztosan tudod, hogy nem a bugyi volt az első, hanem a férfi fehérnemű. Keleten - például Indiában az őserdőkben - már ősidők óta praktikus viselet volt a férfi vadászok számára az ágyékkötő, miközben az otthon hagyott nőknek csak bizonyos napokon volt muszáj eltakarniuk a nemiségüket. Bár fogalmam sincs most, ki lehet Angi, de tudom, hogy sok pasi is fittyet hány e téren az erkölcsnek. Akad olyan férfi, aki templomba se visel a nadrágon és zoknin kívül mást alul. Kamionban is praktikus viselet volt régebben a boxeralsó, bár amióta van bennük légkondi, ez nem mindig megfelelő.
Remélem megfeleltem ezzel a cserfes kicsikről alkotott nézetednek is, bár ez nincs 100.000 karakter így elég rövid is lett.
Álmodj szebbet, mint ez a történet. 🙂
Egy megtörtént eset feldolgozása, kissé kiszínezve. Természetesen a szereplők neve sem egyezik a valósággal.