A tengerpart és a végtelen

A férfi kiült a partra egy pohár vörösborral a kezében, és a tengert nézte. Kicsit lazítani akart az egész napi feszültség után.  Lenyűgözte a víz ereje és nagysága. A monoton hang és a naplemente elálmosította, már alig tudta nyitva tartani a szemét, aztán elengedte magát, a poharat a homokba ejtette és lecsukta a szemét. Errefelé nem járt senki, mert a házakhoz portán keresztül lehetett csak behajtani és a telep végén kerítés zárta le a partot a hívatlan látogatóktól, ezért eszébe sem jutott, hogy veszélyes lenne elaludni itt a homokban. Egy nehéz éjszakai ügyeleten és nappalon volt túl, de amikor kiült a partra, még nem érezte magát eléggé fáradtnak.
A lány élvezte a forró homokot a lábai alatt és belülről ujjongva sétált végig a parton. A tenger neki, aki olyan helyen nőtt föl, ahol még egy tisztességes patak sem volt, maga a csoda. A ház ahol lakott egy nagyon elegáns lakóparkban volt a parton. Az alkalmazói vacsora után, azt mondták, hogy szabad és ő nem a városba vágyott, hanem ide a partra, végignézni a naplementét.  
Amikor meglátta az alvó férfit, akit éppen elért a víz, odaszaladt és ébresztgetni kezdte, majd mivel, azt hitte, hogy rosszul van fölsegítette és följebb támogatta. Az ő ruhája is vizes lett és a férfié is, akit arra biztatott, hogy menjen haza és öltözzön át, nehogy megfázzon. Az még mindig kissé nézett rá és látszott, hogy azt sem tudja az első pillanatban, hogy hol van. Végül a férfi fölállt és a ház felé indult, de megtántorodott és a lány újra a segítségére sietett, megtámasztotta és fölment vele a lépcsőn. A teraszajtón át léptek a nappaliba, ahol a hófehér kanapéra akart leülni a férfi, de Anna nem engedte. Várjon, mondta és rohant a fürdőszobába, amit rögtön meg is talált, mert a ház ugyanolyan elosztású volt, mint az, ahol ő vendégeskedett. Fölkapott egy fürdőlepedőt és a kanapéra terítette, majd elkezdte a férfi ingét gombolni és pillanatok alatt le is vette, aztán a nadrágtól szabadította meg és már engedte, hogy leüljön. Tomas már fölébredt és csodálkozva nézett a körülötte sürgölődő lányra, aki eltűnt a fürdőszobában a vizes cuccaival, majd egy fürdőköpennyel jött vissza, amit ráterített a hátára.
– Köszönöm – mondta végül és várta, hogy a tünemény majd el fog tűnni, de az maradt és zavartan állt előtte a testére tapadt ruhával.  
Látta, hogy borzong, a mellbimbói ágaskodtak a póló alatt. Fölállt és a törölközőt a lányra terítette.