Mit csináltok, lányok? 3. rész - Lányok az uszodában

Néhány történet saját élményem és van, amelyik fikció, de van valóságalapjuk, csak nem velem történtek meg. Figyelemfelhívó jelleggel írom meg azokat. Ugyanis, a pubertás korú lányok ma már úgy viselkednek, ami veszélyes lehet rájuk nézve. Éppen ezért, egy rövid elemzést is írok a történetek végén, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos problémákra.  

Helyszín: München, egy fedett uszoda, a CoViD kitörése előtt két hónappal. Hetente kétszer jártam úszkálni oda. Csak egy ötven méteres medence volt ott, meg szaunák, meg más wellness finomságok. Az öltözőszekrények és az öltözőfülkék a galérián voltak megtalálhatók, utóbbiakat szinte senki nem használta. Hiába, Németország polgárai nem prűdek és nem szégyenlősek. Egy idő után, már én sem hurcolkodtam a cuccommal az öltözőfülkéig. Gyorsan átöltöztem a szekrényem előtt és nem érdekelt, hogy ki lát engem meztelenül, mert nincs nit szégyelljek a testemen.
Amikor kifizettem a pénztárnál a belépődíjat, a kapott kártyával mindig a 100-as értékőrző szekrényt választottam. A kártyát bele dugtam a zárba, bel raktam a kicsiny szekrénybe, amit gondoltam és bezárva az ajtaját kijött egy kulcs. Azzal lehetett kinyitni ugyanazt a számú szekrényt.  
Az öltöző koedukált volt, nők és férfiak vegyesen használhatták. Megszoktam ezt egy idő után és nem törődtem a prüdériával.
Aznap, miközben a pénztárnál várakoztam, két tini lány érkezett mögém. Nem törődtem velük és az értékőrzőhöz siettem.
„Hurrá! Szabad a 100-as! ” Pöcsölnöm kellett a pénztárcával, mert amint bele raktam a táskámba, máris lecsúszott az aljára. Nem is tudom, hogy miért tettem bele abba és miért nem tartottam a markomban... Mindegy. Pénztárca be, Ajtó be, kulcs ki. Közben megérkezett a két lány is mellém.
Felértem az imádott szekrényem elé. Elkezdtem vetkőzni. Akkor jöttem rá, hogy nem készítettem ki a fürdőgatyám, ezért a törölközőm a derekam köré csavartam. Nem tudom, hogy mit látott az a két lány, amikor oda léptek mellém de lehet, hogy egy pillanatra látták a bohócom.
Láss csodát! Melyik két szekrény volt a lányoké? Hát persze, hogy a 99-es és a 101-es! És nem teketóriázzak mellettem, pillanatok alatt levetkőztek anyaszült meztelenre, miközben én egyre zavartabban a fürdőgatyám próbáltam megkeresni, ahogy a padra ültem.
Szent isten! Előttem van két tini grácia meztelenül alkarnyi távolságra és már korántsem voltak deszkák! Ha, az arcukat nem láttam volna, simán mondhattam volna azt, hogy minimum tizennyolc évesek. De, nem is ez a lényeg, hanem ahogyan a lányok viselkedtek közvetlenül mellettem!
Ugyanis, a vetkőzés szinte villám sebességgel ment nekik, a fürdőruha felvétele már csigalassúsággal! Képzeljék el a szituációt: Én ott ülök megszeppenten egy szál törölközővel eltakarva és a két oldalamon két lány, akik... Mi tagadás, tényleg gyönyörű szépek és vonzók voltak. A péniszem meg már kezdett merevedni. Bocsi, de férfi vagyok! Ha, csupasz pinát és ciciket látok ráadásul alig harminc centire, az nem marad hatástalan rám. Valójában, a lányok viselkedése készített ki engem.
Ugyanis, a lányok egymás között cserélgették a bikini darabjait azt találgatva, hogy melyiket ki vegye fel. Közben megtaláltam a fürdőgatyám és azon dilemmáztam, hogyan vehetném azt fel, mert akkor a bohóc már felébredt és emelni kezdte a törölköző anyagát. Ekkor, az egyik lány megszólított:
„Nem tudjuk eldönteni, hogy ki melyik fürdőruhát vegye fel. Segítene a választásban? ”
„Asztakurvaéletbe! Megőrülök! ” Mosolyt próbáltam erőltetni az arcomra, de szerintem csak vicsorogni tudtam, amikor mondtam:
„Ezt te vedd fel, ezt pedig te. ” – és imádkoztam a teremtőhöz, hogy a szenvedésemnek legyen vége! Hogy a csitrik elhúzzanak mellőlem a picsába! Nem ez történt...
Az a lány, aki megszólított, valószínűleg az alfa csaj lehetett, mert a másik meg sem nyikkant, de a szemhéjai úgy ki voltak tágulva, hogy annál jobban már nem lehetséges. Megszólalt a vezércsaj:
„Szerinted szép lányok vagyunk? ” Mit mondhattam volna:
„Szépek vagytok. ” Közben már azon spekuláltam, hogyan szabadulhatnék ebből a helyzetből.
„De, melyikünk a szebb? ”
„Jááááj, Istenem, most segíts! ” – gondoltam.
„Mind a ketten ugyanolyan szépek vagytok. ” De a lány nem adta fel!
„És melyikünk melle a szebb? Meg is foghatja, ha akarja! ” Azzal, mindkét lány még közelebb lépett hozzám, nem mintha amúgy nem tudtam volna őket megérinteni, ha akarom. Éreztem a lábaik érintését a combomon. A cicik pedig az arcomtól csupán tíz centire voltak. Két pár, egyébként gyönyörű tini cici meredt mellbimbókkal.
Ez volt az a pillanat, hogy felpattantam a padról, hogy inkább bemegyek a férfi vécébe. Vajon, kitalálják, hogy mi történt? A törölköző rá tapadt a padra és sutty! Ott álltam meredt fasszal két tini lány előtt!
A lányok, mintha sóbálvánnyá változtak volna és hipnotizáltan csak a faszom nézték, amely erre lüktetve még inkább emelkedni kezdett. Megragadtam a törölközőm és az ágyékomra szorítottam, majd a fürdőgatyámmal a kezemben bemenekültem a férfi vécébe, azon belül is az egyik fülkébe. Reméltem, hogy ott legalább magam, ami egyébként illendő is úszás előtt és bíztam abban, hogy a lányok eltűnnek, mire átöltözöm és végzem ott.
Éppen a gatyám vettem fel, amikor nyílt az ajtó. Gondoltam, hogy egy férfi jött be üríteni. A lányok voltak! Bejöttek utánam a budiba és hallottam, ahogyan sutyorognak egymás között.
„Lányok! Most már elég a játékból, vagy szólok az úszómesternek, hogy mit csináltok! ” Ez hatott és hallottam az ajtó csukódását. Vagy öt percig ki se mertem dugni az orrom a fülkéből!
Amikor kiléptem az öltözőbe, a lányok már nem voltak ott. Hallottam, ahogyan leeseik és koppan a kő a szívemről a padlón! Akkor döbbentem rá, hogy a holmijaim, a telefonom mind a nyittott szekrényem előtt hevertek a padon!
„Bassza meg! Akárki ellophatta volna a telómat! ” Ekkor, már dühöt éreztem. Bepakoltam iindent a szekrénybe, bezártam és leballagtam medence melletti férfi zuhanyzóba, hogy leöblítsem magam, ahogy illik. A medencéhez érve először nem is láttam a két lányt, így hamarosan a víz fogta körül a testem. Úsztam pár hosszt és a sekélyebb részen megpihentem. Akkor láttam meg a két lányt, akik érdekes módon egyre közelebb és közelebb kerültek hozzám. Sutyorogtak, nevetgéltek és engem néztek.
Már majdnem mellém értek, amikor elegem lett és kimásztam a medencéből. Irány a galéria, én inkább megyek haza. Igyekeztem gyorsan szárazra törölni magam. Kitalálják, hogy mi történt? Hát, persze, hogy megjelent mellettem a két grácia éppen akkor, amikor már lankadt fasszal a hátam töröltem a törölközővel és vetkőzni kezdtek. Megint bemenekültem a budiba. Akkor már nem jöttek utánam. Jó negyed órán át a vécé kagyló lehajtott fedelén, miután ki mertem kandikálni a vécé ajtaján az öltözőszekrényem felé. Akkor, a lányok már nem voltak ott.
„Biztosan, vissza mentek úszni. ” Megkönnyebbülten és zavartalanul öltözhettem át. Amikor elhagytam az uszoda épületét, kiket látok? A két lányt a bejárattól harminc méternyire és felvidult az arcuk, amikor megláttak engem.
„Fasza! Ezek nem akarnak lekopni rólam? ” Bosszúsan elindultam a metró lejárata felé, de az volt vagy kétszáz méterre. Érezte már az olvasó azt az érzést, hogy azt érzik, valaki nézi önt? Hátra kellett néznem. A két lány úgy negyven méter távolságból követett engem!
„Bassza meg! Most követni akarnak hazáig? ” Akkor el mellettem egy villamos és akkor jött a gondolat: Arra fel kell szállni. Futni kezdtem és még fel tudtam szállni arra az utolsó ajtón. A két lány is futott utánam, de neki esélyük sem volt elérni azt.

Elemzés: Feltehetném ugyanazokat a kérdéseket, mint az előző két részben, ám most újabbakat teszek fel. Én nem tartom magam nagyon vonzó férfinak, ellenkezőleg. A paramétereim: 178 cm és 70 kg. Nem szép az arcom, átlag alattinak mondható. De azt tudom, hogy a nőknél soha nem lehet tudni...
Emlékszem Hernádi Judit egyik mondatára, amellyel Kern Andrást jellemezte: „Olyan csúnya, hogy már szép! ” Nnnna! A nő egy oximoron, egy ellentmondás! Örüljünk neki!
Éppen ezért nem firtatom, hogy miért én lettem annak a két lánynak az ideális alanya... nem is tudom, hogy mire! Értik a képzavarom? Már három év eltelt azóta, de ez az esemény ma is egy értelmetlen katyvasz!  
Egyértelmű az, hogy a lányok kifigyeltek engem már a pénztár előtt. Olyan véletlen nincs, hogy éppen a mellettem lévő szekrényeket fogják ki! Vajon, mi minden fordulhatott meg az elméjükben, hogy elhatározták: Rám kattannak!?
És azt nem lehet állítani, hogy nem lettek volna kitartók, bármi is volt a céljuk. Lehet, hogy csak faszokat akartak látni. Lehet, hogy az izgatta fel őket, hogy mutogathatják magukat egy negyvenhét éves férfinak és a reakciójára izgultak fel. Vagy, össze akartak velem jönni? Akár baszni is akartak velem? Vagy, csak orális szexet akartak megtapasztalni? Ki tudja?
Nem szégyellem, de engem akkor gyáván megfutamított két tizenhárom éves csitri és ezen jót mulattak! És érzik annak a problémáját, ha nincs viselkedési etalon? Ha olyan szituációval szembesülnek hirtelen, amelyet korábban nem tapasztaltak, de amiről még nem is hallottak?
Az embernek az agya ilyenkor szinte felrobban az erőlködéstől, hogy megtalálja a kiutat, hogy mit tegyen. És ekkor, bárhogyan reagálhat, mert nincs sablon, amelyet követhet.
Megtehettem volna, hogy ha már , akkor megfogdosom a mellüket, akár a puncijukat is. Megismerkedünk és nem úszni megyünk, hanem elmegyünk hozzám baszni. Mert, dönthettem volna így is! Talán, ez is volt a céljuk velem...
Tény, hogy az utóbbi tíz évben a gyerekek, de főképpen a lányok sokat változtak. Nem mindegyik vált extrémen bátorrá, ám egyre több az ilyen gyerek. (Tetszik, nem tetszik: Egy tizenhárom éves lány nekem még gyerek! ) Jó volna már ezzel a problémával is foglalkozni végre, mert ez valóban komoly probléma és komoly veszélyforrás a gyerekekre nézve.
Utólag visszagondolva, lehet, hogy az a két lány életében először látott merev péniszt, amikor a törölközőm cserben hagyott. Nyitott száj, kitágult szemhéjak és hipnotizált tekintet, mintha az idő is megállt volna számukra. Talán, a bátrabb lány meg is markolta volna, ha nem menekülök el!
Alfa csaj. Ez is érdekes momentum. Mindent ő irányított és valójában szinte mesterien próbált engem és a másik lányt is manipulálni. Felvette az irányítás fonalát és azt nekem el kellett tépni! De, mi van, ha hagyom, hogy irányítson és tereljen akárhová is?
 Eszembe jutott Billy Idol: Sweet Sixteen (Édes Tizenhat) száma. Nos, ha ma írná azt a számot, nem 1986-ban, akkor a kort levihetné tizenhárom éves korra is. Ma, ez az a búvös kor, esetleg a tizenkét év, amikor a lányok már kinyílnak a szex felé. Ez egy drasztikus változás, amivel érdemben nem foglalkozik a társadalom és ez nagy hiba!
Ki kell mondani az igazságot, bármennyire is nem tetszik egyeseknek: Ma sok tizenhárom éves gyerek (lányok és fiúk egyaránt) péniszt szopni, pinát nyalni és baszni akarnak és ezt a bátrabbak így, vagy úgy de el is érik! A lányok csábítással, a fiúk pedig úgy, hogy nem mondanak nemet egy csábításra.
Ma, egy férfinak nagyon észnél kell lennie, hogy mikor mit csinál! Van egy ismerősöm, aki a korábban említett parkban megdicsérte egy nő szépségét, tényleg nem bunkó módon. Eltelt tíz perc és a férfit rendőrök vitték el! A nő telefonon kért rendőri segítséget, igazából nem is értem, hogy miért.
Mi volt a vád? Szexuális zaklatás! Már valóban illedelmes módon bókolni sem lehet? Van, akinél nem lehet! És a férfi hogyan legyen szenzitív, hogy kitalálja, mikor, kivel mit lehet tenni és mit nem? Bár, nem ehhez a témához kapcsolódik, de részben éppen ez az oka annak, hogy ma már a nők pasiznak és nem a férfiak csajoznak! Szinte teljes mértékben a nők kezébe került a gyeplő! És ekkor csodálkozik a nő, hogy:
„Miért nem jön oda megszólítani engem ez a kapitális hím, amikor vibrál közöttünk a levegő is? ” Azért nem megy oda ismerkedni, mert akkor aknamezőre téved! Jó ez a nőknek? Akkor, élvezzék ezt a helyzetet de akkor annak a hátrányait is!
Ma már, összeszámolni is nehéz, hogy hányadik szexuális forradalmat éljük át, de ezt a ma éppen felnövekvő gyerekek is érzik! Már harminc évvel ezelőtt is ismertem olyan tizenkét éves lányt, aki baszni akart! Nem vicc, nekem ajánlotta fel magát. Amikor nemet mondtam, talált magának mást és két hónap múlva már ki volt lyukasztva, mint a keménypapírból készült vasúti menetjegy! Akkor, ma milyen lehet néhány, vagy akár sok lány?
Mindenki gondolkozzon el ezen a történeten és vonja le a következtetéseit. Ez valóságos, a közelmúltban megtörtént esemény, ideje felébredni abból a téli álomból, amelyben az emberiség szunnyad jelenleg a gyerekvédelemmel kapcsolatban. Mert, annak a gyerekeket meg kellene védeniük... Önmaguktól is!