Szobalányból kis kedvenc

Házasságunk után fél évre beindult mindkettőnk vállalkozása.
– Szívem, nem bírod te ezt a strapát.
– Mire gondolsz édesem?
– Látszik mennyire kimerít téged a vállalkozás és a házimunka együtt. Miért nem veszel fel valakit, aki legalább a főzést, mosást, takarítást elvégzi helyetted.
– Ugyan miért mondanék le egy alkalmazotti fizetésről? Nem is beszélve arról, hogy sok lenne az adó is. Meg nem szeretnék valakit, aki... Tudod...
– Nem értelek.
– Hát aki a személyes dolgainkban turkál.
– Azt én se szeretném, de mégiscsak könnyebb lenne neked.
Pár napra rá bevásárolni voltam és összefutottam Mirjammal. Ő már előző életemben is szerepelt.
Egy óvodába írattak be minket, és iskolába is együtt jártunk. Ha jól meggondolom, mindig is ismertük egymást, bár sose voltunk közeli jó barátnők. Az utolsó emlékem róla az, amikor egy buliban elhappoltam előle egy srácot. Azóta nem igazán kedvel, de mit tehettem volna, ha a srác jól nézett ki és én tetszettem neki. Mimi teljesen átlagos nő volt minden tekintetben. Illendőségből váltottunk pár szót.
– Szia, Erika. Rég találkoztunk. Hogy vagytok?
– Szia, Mimi! Kösz jól, csak mostanában nagyon lefoglalnak az üzleti dolgaim. Levegőt venni sincs
időm. Még az ilyen bevásárláskor is rohannom kell, mert most jövök a könyvelőmtől, de fél óra
múlva már jelenésem van az adóhivatalban.
– Ó, ennyire jól megy valakinek?
– Jól? Kész rémálom, ráadásul azt se tudom hol áll a fejem. Mindig kifelejtek valamit a bevásárlólistáról, ami már csak akkor jut eszembe, amikor nekiállok főzni. Ez az állandó rohanás...
– Te szegény! Tudod mit? Szívesen segítek neked, ha akarod. Most úgy sincs semmi dolgom.
– Öhm... Ezt hogy érted?
– Ha gondolod bevásárolok neked, és elviszem hozzátok.
– Az jó lenne. Tényleg megtennéd?
– Persze. Csak szólj, amikor hazaérsz és viszek mindent, ami kell.
Gyorsan elsorolom ami hirtelen eszembe jut. Számot cserélünk.
Később felhívom, hogy kell még pár dolog.
 Mint később megtudtam, e megállapodás mindkettőnknek jól jött, mert Miminek most nincs munkája. Nekem meg időm nincs. Kisegítjük egymást pár napig, amíg rá nem jövök, hogy lehetne ez másképp is.
Neki rengeteg ideje van. Megbízható és dekoratív is annyira, hogy amikor itthon kell fogadnunk
egy-egy üzleti partnerünket tárgyalásra, akkor se vallanánk szégyent vele. Felvetem hát neki, hogy dolgozzon nekem.