Az igazság keze 1. rész

I.  
A három hold fényesen ragyogott a tiszta, kora őszi égbolton, mikor Marcus teherautójával áthaladt a kikötő kapuján. A bejáratot nem őrizték és a rozsdás kapuszárnyakat úgy benőte a folyondár, hogy becsukni sem lehetett volna őket. A szebb napokat látott Ókikötő hajdanán egy önálló, virágzó városka volt, melyet azonban a jelenkorra bekebelezett a metropolisszá duzzadó Wilburg. Idővel új, nagyobb, modernebb kikötőket építettek, ezzel pedig a környék elvesztette jelentőségét és a birodalmi főváros egyik nyomortelepévé züllött. Wilburgnak akadtak ennél rosszabb részei is, de a hely története valahogy mindig a saját sorsára emlékeztette Marcust. A kikötőben folyó kétes üzletek a korrupt helyi rendőrség orra előtt zajlottak, akik lényegében Ókikötő legerősebb bandájának számítottak. A férfi nem tudta, hogy elméletileg melyik nemesi ház felügyeli ezt a helyet, de gyanította, hogy a kenőpénzekből ők is megkapják a részüket.  
Marcus úticélja egy, a főváros határán kívül található üzem volt, ahova a helyiek által csak Csíkosként emlegetett Konvam Thaall utasításainak megfelelően el kellett juttatnia rakományát. Két méter feletti testmagasságával nehézkesen tudta magát kisebb autókba bepréselni, ezért munkaadója előzékenyen mindig megfelelően nagy járművek vezetésével bízta meg, ám ezeknek gyakran méretük volt az egyetlen előnyös tulajdonságuk. Ezúttal is egy roncstelepről kimentett csotrogányt bíztak rá, aminek láttán még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán el tudja vele hagyni a kikötői raktárépületet, ahol még jóval érkezése előtt megpakolták áruval. Az autó karosszériáját számos rozsdafolt borította és se az utasfülke, se a raktér ajtajának zárjai nem működtek. Tapasztalatból tudta, hogy számíthat ilyesmire, ezért a magával hozott gyorskötözőkkel indulás előtt rögzítette az ajtókat és rakott belőlük a leszakadáshoz közel álló bal oldali tükörre is. Az ütött kopott, fehér teherautó nélkülözött bármi fajta vállalati logót vagy nemesi címert és a menetlevele alapján méretéhez képest meglepően kevés ananász konzervet szállított.  
A jármű rozoga karosszériája ellenére egész jól működő motorral rendelkezett így Markus gyorsan áthaladt a lakott övezeteken, de az elhagyatott iparvidéken komoly lassításra kényszerült, mert az itt található méretes kátyúkat a kivilágítatlan úton kész életveszély volt kerülgetni.