Szeretni vagy megfelelni

Olivér, a fiatal rendőrhadnagy alig hitt a szemének. Az előtte haladó aranyszínű Peugeot kabrió hol a parkolósávban cikázott, hol nagyot zökkenve felfutott az alacsony útpadkára. A vezetőülés fejtámlája mögül időnként szőke, női fürtök lobogtak szembetűnően a lámpák gyér fényében, de a fiú az az autót sem ismerte, és a tulajdonosát sem látta szemtől szembe. A veszélyes helyzetben nem gondolkodhatott sokat, egyébként is kihívást, különös izgalmat jelentett a vészhelyzetbe került hölgy balesetének megelőzése. A fiatal és tettre kész rendőr azonnal szolgálatba helyezte magát. Gázt adott, hogy utolérje a rendetlenkedőt, lelki szemei előtt már a főnökei dicséretét gyűjtötte be a sikeres akció után. Annak az egynek nagyon örült, hogy a késő éjszakai órán senki más nem közlekedett a csendes kisváros kihalt főutcáján. Mielőtt azonban a Peugeot mellé hajtott volna megállásra szólítani a sofőrt, az lehúzódott, és magától is megállt. A járda közepén cövekelt le a városnak egy parkosabb részén, ahol épületek nem lévén, csak a sétány díszes lámpái világították meg az aranyszínű autót. A kanyarodásra képtelennek tűnő kocsinak egy szürke kéreggel borított hatalmas platán állta útját, de az aztán rendíthetetlenül.  A szőke nő fejjel a kormányra borult. Szemmel láthatóan nem volt teljesen magánál, a hadnagy pedig félve gyanította, hogy komoly baj okozhatja a gyengélkedését.
– Asszonyom, jól van? – érintette meg a nő göndör fürtjeivel takart, meztelen vállát, aztán hátrább lépett, mikor a nő haragos fintorral felé fordult. Azonnal tudta, kivel akar beszélni. Az arcáról azonosította a városka polgármesterének feleségét, aki zilált külseje miatt abban a pillanatba eléggé torz látványt nyújtott. Korábban az ifjú rendőr mindig fess és dekoratív nőként értékelte a középkorú first ladyt. Kimondottan tetszett neki a hölgy, pedig az soha egyetlen egy pillantásra sem méltatta, csak bájolgott a saját kis miliőjében és elit udvartartásában.  
– Te ki vagy, és mi a faszt akarsz? – morogta a nő, borgőzös lehelete még a nyílt utcán is megcsapta a rendőr orrát. A hadnagy elbizonytalanodott. Sosem szeretett senkit büntetni, itt ráadásul egy tiszteletre méltó, alapjában véve kedves ember jóhíre forgott kockán, és nem utolsó sorban egy fölöttébb kényelmetlen helyzet állt elő. Mérlegelte a lehetőségeit, aztán hamar döntött. Nem alázhatta meg a asszonyt mások előtt, és nem sodorhatta bajba saját magát sem a főnökei, és főleg a polgármester szemében.  
– Szálljon ki, kérem, és üljön át az én autómba! – közölte Olivér erélyes fellépéssel, majd sietősen nyitotta a Peugeot ajtaját és húzta maga után a testet. A nő valamiért nem ellenkezett. Meglepően könnyedén tudta irányítani a mozdulatait, csak azért érzett bűntudatot, mert az ezüstösen csillogó, szakadt kisestélyi ruha nem takarta a hatalmas mellű asszony bal oldalát, a csipkés melltartó pedig oda vonzotta a férfi tekintetét. Meg kell hagyni, különleges méretei voltak. Megfordult a srác fejében, hogy szilikonnal vannak feltöltve, de csalódottan magát, hogy máshová nézzen. A máshová itt a virágmintás, fekete harisnyás combokat jelentette, amelyek mezítláb próbáltak egyensúlyozni azon a pár méteren, ami valószínűleg egy háborgó tenger hullámzásával érhetett fel az asszony érzékeiben. Csodás lábai ínycsiklandó merészséggel voltak közszemlére téve, a fiú tudomása szerint mindig is nagyon sokat adott magára. Futott az alakjáért, rendszeresen fittneszre járt a helyi edzőteremben. Akár önmagáért tette, akár a férje büszkeségéért, a befektetés meglátszott a vonzó testen.
– Hova viszel? – kérdezte a fiút ráeszmélve, hogy valami történik vele, de választ megint nem kapott. Behuppant a rendőr magánautójának hátsó ülésére, és hosszú pillanatokra ismét a tenyereibe temette az arcát, mint ha a szédelgéstől elvesztette volna a cselekvőképességét. A hadnagy sietve állt be a Peugeottal egy parkolóhelyre, majd még sietősebben vette magához a nyitott neszeszert és a fekete lakkcipőket. Megfordult a fejében, hogy akár lopással is meggyanusíthatják, de az adott helyzetben nem volt más lehetősége, tette hát, amíg diktált a megérzése. Zsebre vágta a slusszkulcsot, bepattant az autójába és már indult is a meggörnyedt utasával, aki a megmozduló autóban feléledt.  
– Kibaszott szarul vagyok. – nyitotta a nő szóra a száját – Ki a fene vagy? Ismernem kellene téged? – akadozó nyelvével nehezen préselte ki a szavakat.
– Nem, nem hiszem, hogy ismer. Rendőr vagyok. Találkoztunk már néhány ünnepségen, de sohasem kerültem olyan helyzetbe, hogy bemutatkozhatnék önnek. – próbálta nyugtatni a hadnagy, miközben elkanyarodott az általa rövidebbnek ítélt útvonalra. A nő furcsa módon megélénkült.  
Irtózatos sebességgel mérhette fel a helyzetet, és még gyorsabban kapcsolt, hogy a város rendőrőrsse felé tartanak. A fiú látta a tükörben, hogy keserves mimikával húzza félre a száját, kicsit még meg is sajnálta, mert valószínűleg akkor jutott el az asszony tudatáig, mennyit takar és mennyit mutat a szakadt ruhája, és milyen elmosódott lehet a sminkje. A keze hirtelen felemelkedett, és próbálta elfedni a túlméretes, fekete melltartót a kicsi kezével. A röpke mozdulat után találkozott a tekintetük a visszapillantó tükörben. Elkenődött festék ide, vagy oda, a fiú még így is nagyon vonzónak találta, pedig a züllött ábrázat kicsit kiábrándítóan hatott, a borzas, göndör hajfürtök viszont inkább vadságot kölcsönöztek, mintsem rontották volna a festék mögötti, igazi szépséget. Már döntött. Kötelességének érezte hazavinni a hölgyet, és titokban tartani az affért mindenki előtt.  
– Baszd meg! Nem vihetsz a rendőrségre! – kapott észbe a nő, de a fiú csak megcsóválta a fejét, hiszen eleve nem állt szándékában olyat tenni. Az ijedtségtől megélénkülő nő viszont nem hogy megnyugodott volna, dühösen ütötte meg a vezetőülés háttámláját.
– Figyelj! Kössünk üzletet! Megállsz valahol, leszoplak, aztán visszaviszel a kocsimhoz és mindenki megy a maga dolgára. – az ajánlattal kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy a büntetést és a vele járó szégyent elkerülje. A hadnagy belesápadt a hallottakba, forróság áramlott végig a testén, szinte megpezsdült a vér az ereiben. Nem tudta, mit felelhetne ilyen szavakra, csak hajtott tovább, és próbált úgy tenni, mint aki a nő hangját meg sem hallotta. Önkéntelenül nézett a tükörbe, és kelleténél talán kicsit nagyobbra rúzsozott ajkakat . A sötétben is meg-megcsillant a kültéri lámpák fénye a bordóra színezett száj görbületein, és a buta agy máris összekapcsolta a látottakat a hallottakkal. Újabb bizsergés száguldott végig a férfi gerincén, pedig azzal nyugtatta magát, hogy ez a nő is csak egy olcsó kurva, ha ilyen ajánlatokat mer tenni ismeretlenül.
– Válaszolj már! Nem hallottad? Azt mondtam, leszoplak, és megy mindenki a maga dolgára! – kiáltotta emelt, kissé artikulálatlan hangon az asszony, megrángatta a hadnagy vállát.
– Nyugodjon már meg, nem viszem a rendőrségre! Üljön vissza és maradjon csendben! – csattant a szigorú, ideges hang. A hadnagy ismét belenézett a tükörbe. Hátul a nő előbb megfeszítette magát, aztán felfogva a hallottakat végre hátradőlt. Pillanatok múlva már sírt, és keserves igyekezettel törölgette a könnyeit egészen addig, míg el nem haladtak a rendőrőrs előtt. A tekintetét az épület felé fordította, és valahogy megnyugodott, ahogy az épülettől eltávolodtak. Erőt vett magán, és már sokkal csendesebben beszélt a fiatal rendőrhöz.
– Miért viszel ilyen messzire? Valami mást vagy többet akarsz? – simogatta meg hátulról Olivér vállát és nyakát – Vagy pénz kell? Látom, nem vagy oda a szopásért. Bármit meg tudunk oldani, megdughatsz, ha azt szeretnéd, akár seggbe is!
– Jobban örülnék, ha csendben maradna. Tudja egyáltalán, mit beszél? – bosszankodott a fiatal férfi, és inkább gázt adott, minél hamarabb a polgármester házához jussanak.  
– Akkor baszódj meg! – sziszegte a nő, duzzogva, karba tett kézzel bekuporodott a vezetőülés mögé, hogy a sofőr ne láthassa őt a visszapillantó tűkörben. Mire pár perc múlva megérkeztek a házához, már bódult álomba is szenderült.

A hadnagy türelmetlenül nyomta a masszív, kovácsoltvas kerítés oszlopára szerelt csengő gombját. Nagy sokára gyulladt fény egy emeleti ablakban, majd egy perc múlva megjelent a kijárón egy kényelmesen sétáló, kétméteres óriás papucsban, hello Kitty mintájú polárpizsamában, ami nem volt elég hosszú ahhoz, hogy végigérjen a végtagjain. A fiú megilletődött. Nem férfi volt a tagbaszakadt alak, hanem a város női kosárlabdacsapatának legmagasabb és legtehetségesebb játékosa. Olivért némi kisebbségi érzés kerítette hatalmába, de a késő éjszakai óra ellenére kedves és udvarias fogadtatás hamar feledtette a fiatalemberrel a szintkülönbséget.  
– Polgármester úr itthon van? – kérdezte a fiú illedelmes köszönés után. Nem vette észre magát, elgondolkodva bámulta a magas lányt. A lelátóról kicsit más képet festett piros mezben, mint álmosan a szűkös pizsamában.
– Nincs, a héten valószínűleg már nem is lesz. Mi ilyen sürgős az éjszaka közepén? – kelletlenkedett a lány, álmos grimasza inkább a késői órának szólt, mint az alkalmatlankodó idegennek.  
– A feleségét hoztam haza. Itt van a kocsimban a hátsó ülésen. Kicsit többet ivott a kelleténél. – magyarázott a srác, miközben tanácstalanul izgett-mozgott, mit és hogyan kellene a továbbiakban tennie. Szeretett volna a kényelmetlen helyzetből minél hamarabb szabadulni.
– Oh. – lepődött meg a lány – Bekíséred? Mutatom az utat. – lépett a fiatal hadnagy után, benézett a kocsi hátsó ülésére, ahol a szőke nő addigra mélyen aludt.

Felkelteni is nehéznek bizonyult, de még jobban bosszantotta a fiút, hogy a kocsiból már nem volt hajlandó kiszállni.  
– Nem bírok járni! – ismételgette az unszolásra, ezért a férfi ölbe vette, úgy cipelte a karjában. Nehéz volt, mivel teljesen elengedte magát. Valamennyire kapaszkodott, ráborult az erős vállra, de még a bejáratiajtó átlépése előtt elhányta magát, összepiszkítva a saját ruháját, és a cipekedő hadnagy világoskék ingét. Mi mindent kell elviselni egy rendőrnek? A fiú legszívesebben káromkodott volna, de a magas lány előtt visszafogta magát. Egyébként pedig azon gondolkodott, hogy egy ilyen kaliberű nő, aki mindig ad a látszatra, ok nélkül nem volna le ennyire, még akkor sem, ha történetesen egy olcsó szajha. Ez a feltevés megerősítette abban, hogy segítenie kell. A kosárlabdázó csaj fintorogva irányt váltott. A Pazar berendezésű előszobából egyenesen a gyönyörűen csempézett, makulátlanul tiszta fürdőszobába vezette őket, és a fiú legnagyobb megnyugvására segített a lábára állítani a , asszonyt, akiről elkezdte a mocskos ruhát lehámozni, majd mosdószivaccsal rendbehozni. A hadnagy elfordult. Zavartan motyogta, hogy jobb, ha megy, de a lány bosszúsan rámordult, ott ne merje hagyni.  
– Ha eddig is láthattad a fél melltartóját, nem mindegy, ha láthatod a másik oldalát is?
Maradt hát, segített megtartani az agonizáló testet, aztán átcipelte egy földszinti szobába az asszonyt, ahol kényelmes ágyra tudta fektetni.
– Add ide az inged, kimosom. A szárítógépben pár perc alatt megszárad. – szólt hozzá halkan a lány.  
– Nem szükséges. – mentegetőzött Olivér, pedig a hányás bűze kifejezetten irritálta az orrát – Van jogsid? – kérdezte végül, mert fejben már sokkal előrébb járt.
– Így nem mehetsz el, add ide az inged! – szólt megint a lány, ellentmondást nem tűrően nyújtotta a hosszú karját, szinte megérintette a mocskos inget.  
– Van jogsim, miért kérdezted? – váltott nyugodtabb hangnemre, elvette a koszos ruhát, megmosolyogva a fiú szemérmességét.  
– Holnap délután el kellene jönnöd az autóért. A belvárosban parkoltam le. – fordította el Olivér a fejét a mély álomba merülő nő fedetlen testéről. Úgy érezte a gondolataiba látó lány a sóvárgó képén mosolyog. Kukkolónak érezte magát, pedig nagyon is diszkréten takart a csipkékkel körített, márkás fehérnemű. A hatalmas mellek azonban túl csábítóan vonzották a tekintetét, minduntalan visszanézett rá, és ez elkezdte rettenetesen feszélyezni.
– Megoldhatjuk, de legkésőbb kettőig, mert utána edzésre kell mennem. – hallatszott a válasz, és a fiú megcsodálta, milyen gyengédséggel takarja be a lány pléddel a horkoló asszonyt, aztán méretes kezével szeretettel végigsimít a homlokán, félretolja arcából a kusza, bozontos tincseket.

A srác felült a fürdőkád szélére, onnan leste a kosárlabdázó hölgy méretéből adódó, de cseppet sem suta mozdulatait. Magában megállapította, hogy milyen gyakorlatias és mennyire ügyesen, talpraesetten mossa ki a foltot az ingén. Valójában az alakját nézte. Kicsit túlméretes a kicsike, de csinos lábfej kandikál a tangapapucsból, a térd alatt végződő pizsamanadrág az izmos lábakon egyáltalán nem nevetséges, inkább aranyos, feljebb a kicsinek tűnő, de hetyke mellek kidomborodnak a puha felsőből. Teljesen arányosnak találta annak ellenére, hogy szokatlanok voltak a méretei. Eltűnődött a hosszúkás arcon. Maga sem tudta sokáig, mi nem stimmel a lányon, aztán rájött, hogy a hajával nincs kibékülve. A feje búbján meg volt hagyva hosszúra a fekete , befonva leért a nyakszirtjéig, míg mindenhol másutt a hosszú tincs körbe lett borotválva egész magasan. Pedig milyen jól állna neki, ha meglenne az összes haja, és be lenne göndörítve, képzelgett magában.
– Viola, ismerlek a kosárlabdacsapatból. Szoktam látni, milyen klasszul játszol, és szoktam neked szurkolni. – mondta végül, miközben még mindig a lány vonásait tanulmányozta egészen közelről – Engem Koszta Olivérnek hívnak.  
– Ah, be sem kell mutatkoznom, ebben a városban mindenki ismer. – mosolyodott el a lány, rávillantotta a mélybarna szemeit. A fiú pedig hirtelen erős vágyat érzett, hogy többet tudjon a lányról. Ilyen Pazar méretekkel megáldott tündérrel úgy is ritkán adódik alkalma ismerkedni.
– Milyen minőségben vagy itt? Úgy tudtam, a polgármesterünknek csak fiai vannak, azok is elmentek a fővárosba tanulni.
– Árpi a keresztapám, ő patronálja kosárlabdacsapatot, azon keresztül engemet is. Nekem ez egy hatalmas lehetőség, mellette tanulhatok is. – rántott a vállán Viola – Hogy szedted össze a Timit? – váltott témát egy pillanat alatt, mint ha zavarná, hogy róla folyik a beszélgetés.
– Előttem kocsikázott a főúton és majdnem balesetezett. Kötelességem volt intézkedni, mielőtt kárt tett volna magában, vagy valaki másban. Nem tudom, előtte hol járt és mit csinált, csak ha már szerencsésen megállt, átültettem a kocsimba és hazahoztam, mielőtt valaki más tette volna meg. Csak látásból ismerem, de a jóhírét kötelességem megvédeni. Aztán lehet, majd holnap kiderül, hogy mégis csinált valami butaságot.
– Kötelességed? – vonta fel a lány a vastag szemöldökét. Nem volt rajta semmilyen smink, a fiú mégis meglátta benne a szépséget, persze arra nem vetemedett, hogy meg merje dicsérni.
– Rendőr vagyok, pillanatnyilag civilben.  
– Járőr? – kíváncsiskodott tovább a lány, miután bedobta a szárítógépbe az inget, letelepedett a kád szélére a fiú mellé. Olyan közvetlennek tűnt, mint egykor azok a barátnők, akikkel a serdülőkora elején ismerkedett. Ez a természetesség nagyon tetszett a hadnagynak, elkezdte a lány közelségét élvezni.
– Nyomozó hadnagy. – közölte büszkén, aztán begyűjtötte a lány elismerését. Maga sem tudta, mit mondhatna még, valahogy minden megváltozott egyszeriben, és a hatalmas termetű lány zavarba hozta a nézésével. A szárítógép hangos zakatolásában beállt rövid csendet a lány törte meg végül.
– Gondolom, bomlanak utánad a lányok. Jóképű pasi, jó egzisztenciával. Kell ennél több? Biztosan sok egyéjszakás kalandban van részed.
– Nem, nem hajtok ilyen kapcsolatokra. Már egy éve nincs senkim. – vörösödött el a fiú, bántotta a feltételezés. Képlékeny ráncok szabdalták a fiatal homlokát gondterheltté, a kimondatlan düh az arcára ült.
– Bocs, nem akartalak megbántani. – reagált Viola, miután leolvasta a keserűséget a srác arcáról. Hirtelen felállt – Hozok neked valamit inni. – mondta, és csak tíz perccel később jelent meg jeges teával a kezében. Még egyszer bocsánatot kért, aztán útjára engedte a fiút, aki csalódottan távozott, mert úgy érezte, nagyon elrontott valamit.  

Két héttel az ominózus eset után a fiúban még mindig nagy volt a hiányérzet. Már réges-rég el kellett volna felejtenie azt az estét, már csak azért is, mer Viola helyett egy szakállas férfi ment el az autóért. Ez azt jelentette Olivér számára, hogy a család számára nemkívánatos személy. Annál jobban meglepődött, amikor meghívót kapott a polgármester házába egy állítólagos könyv bemutatójára, amit maga a város első embere írt valamiféle természetvédelmi vonatkozásban. Fogalma sem volt a könyvről, még kevésbé a polgármesterről. Gyanította, hogy nem az író maga, hanem a felesége intézhette az összejövetelt, mert a sokatmondó, csinos kis meghívókártyán szűk körű rendezvény szerepelt. Esze ágában nem volt megjelenni, mégis odavonzotta és tudat alatt erősen befolyásolta a Violával való találkozás lehetősége. A lány valahogy más volt számára, mint a többi nő, akiket időnként szinte gyűlölt. Egyébként pedig simán bemagyarázta magának, mivel széles érdeklődési körű, és nagyon is szereti a könyveket, ott a helye tanulni és tapasztalni valami újat.

Fess öltönyben, nyakkendőben érkezett. Előtte persze gondosan megborotválkozott, befújta magát illatos férfidezodorral, mindent elkövetett azért, hogy eléggé megnyerő legyen. A lakkcipőjén valósággal hasra esett a napfény, mégsem volt magával igazán elégedett. Úgy érezte, hogy az a társaság, amibe majd részint hívatlanul belecsöppen, társadalmilag magasan fölötte áll, hiszen neki nincs meg a megfelelő műveltsége, hiányzik a vagány fellépése, ráadásul nincs olyan jól szabott, drága öltönye, mint amiben az urak általában ilyen színvonalas rendezvényeken feszítenek. A bejáratnál persze már akkor inába szállt a bátorsága, amikor Tímea, a ház asszonya kivörösödő arccal eléje sietett, hogy a korábban érkezettek ne hallhassák a kettejük között elhangzó beszélgetést. A fiú megcsodálta a nőt szépségét, aki ismét régi fényében ragyogott háziasszonyi szerepében. Nem tudta viszont feledni, sőt talán még taszította is az a viselkedés, ahogyan megpróbálta őt az asszony megvesztegetni. Nem bírta a fejében helyre tenni azt az estét, képes lett volna egy ilyen klassz nő, egy olcsó ribancként, hogy megőrizze a méltóságát a világ előtt. Persze a makulátlan kinézet időnként csak elfedi egy ember valódi jellemét, de ő még hinni akarta Tímea tisztességét, ha kétségek is gyötörték. Világoskék kisestélyi ruhája tökéletesen simult a testéhez, a szőke haja ugyan borzos maradt, mégsem a vadságot, hanem a bájt sugározta a meztelen vállaira omolva. A világoskék magassarkú szaporodó kopogása örömteli lépteket sugallt Olivér felé. A fiú tudta, nem szabad a háziasszony hatalmas melleit bámulni, de futó pillantása azért végigpásztázta a nem mindennapi dekoltázst. Erős vonzást érzett, ezért próbált az őzikebarna, örömtől csillogó szemekbe nézni. Egy egészen más nőt vélt felfedezni a smink mögött. Ez a lény vidám volt, rendkívül nyájas, és csengő hangon szólt Olivérhez a barnába hajló, rúzsos ajkaival, amelyek a fiú eszébe juttatták a korábban felajánlott gyönyört. Bele is borzongott rendesen, furcsa gyengeség futott végig a testén.
– Szia, Olivér! Úgy örülök, hogy eljöttél! – nyújtotta Tímea a finom, puha kezét, megcsillantotta a hivalkodó aranygyűrűit és érzéki, sötétkék színben pompázó körmökben végződő ujjaival megragadta a fiú kézfejét. Olivér intimnek érezte az érintést, ráadásul a nő tudta a nevét, ami felkészületlenül érte. Gyors pillantást vetett mögé. Senki sem foglalkozott kettejükkel, a vendégek kis csoportokba verődve beszélgettek mit sem törődve az ő személyével.
– Jónapot, asszonyom. – nyögte ki mosolyogva, meglehetősen félszegen, a hangján nem érződött az a megvetés, amit az asszony lealacsonyító viselkedése korábban automatikusan betáplált a fejébe. Ugyan milyen jogon tegezhette volna a nála sokkal idősebb nőt? A korát ugyan nem ismerte, de legalább negyvenesnek képzelte, ami nem adott kellő bátorságot a visszategezésre.  
– Gondolom kitaláltad, hogy szeretnélek kiengesztelni a múltkori akcióm miatt. Bocsánatot szeretnék kérni, és megköszönni, amit értem tettél. – fogta az asszony suttogóra, még jobban kipirosodtak az arca rózsái, és nem akarta elengedni a hadnagy kezét.
– Nem emlékszem, hogy olyasmi történt volna, amiért bocsánatot kellene kérnie. – rázta meg Olivér a fejét, kezdett kételkedni a mocskos gondolatai sugallta emberismeretében, hiszen ez a nő józan valójában maga a megtestesült tisztesség.  
– Hacsak az nem, hogy nem engedett eleget beszélni, magácska beszélt helyettem. – hátsó gondolatait takargatva akaratlanul is lenézett Olivér a combközéptől lefelé teljesen meztelen, gyönyörű, szoláriumbarna lábakra.
A nő elkezdett nevetni.  
– Milyen becsülendően diszkrét valaki! Úgy hallottam, érdekel a természet, ezért meghívtalak erre a könyvbemutatóra. Meg persze azért, hogy tudjak veled pár szót beszélni. – emelte fel a szemeit, és kislányos, zavart tekintettel jelezte a fiú felé a rajongásszerű érzelmeit – Most menj be a terembe, foglalj helyet valahol, és remélem, tudunk majd hamarosan szót váltani! – engedte végül útjára Olivért, és rendületlen mosollyal visszaállt a bejárat elé várni a további vendégeket.

Olivér tanácstalanul sétált be a terembe, ahol egy asztalon könyvek sorakoztak dedikálásra várva, előtte több sorban, félkörben székek tátongtak még javarészt üresen. Körülnézett. Violát kereste a szemével, de a lány nem volt jelen. Meg kellett elégednie néhány közelben ácsorgó párossal, akik halkan nevetgéltek a legtöbbször semmitmondó beszélgetés közben. Csalódott a lány hiánya miatt. Bámészkodott kicsit, legeltette a szemét a csinosan öltözött hölgyeken, aztán visszapillantott Tímeára, és megállapította, hogy ő minden nő közül a legdögösebb. Az asszony is pont őt figyelte, és a fiú mosolyogva elgondolkodott azon, vajon mi járhat a nő fejében. Biztosan csak színpadiasan a kedvét keresi, hiszen a lekötelezettje, a valódi érzelmeit biztosan mosoly mögé rejti, gondolkodott elmélyülten, végül leült a leghátsó sor szélére, és várta a bemutatót, magányosan számlálta a lassan telő perceket.

A bemutató kezdetére megérkezett végre Árpi a polgármester, Violával az oldalán. A fiú melegséget érzett, és mindenről megfeledkezve bámulta a polgármesternél is sokkal magasabb lányt. Elragadónak találta annak ellenére, hogy az izmos alakjára fantasztikusan ráfeszülő, fekete, latex testnadrágja nem volt épp alkalomhoz illő. A régi korok emlékét őrző felsője feketén csillant, mint egy domina bőr fűzője, pánt nélkül remekül tartotta a közszemlére felpúpozott mellek csalogató halmait. Nem látszott a lányon semmilyen ékszer, vagy festék, csupán a feje tetején csuriba fogott hajtincs lengedezett könnyedén szinkronban a hosszú lábak lépteivel. Olivérnek minél jobban tetszett a lány, annál nagyobb szomorúságot érzett, maga sem tudta megmagyarázni, miért. Összetalálkozott a tekintetük. A fiú elmosolyodott, érzékeltetni szerette volna a lány felé a csodálatát, elismerését, de Viola nem adta semmi jelét a viszonzásnak, csak leült az asztal mellé, és keresztbe rakott lábaival várta a rendezvény kezdetét. Néha gyors, lopott pillantást vetett a fiúra, aki ezekben a közömbös mozdulatokban nem a kedvességet vélte felfedezni, hanem egyfajta megvetést, ami szólhatott az alacsonyságától kezdve bárminek is, az igazi okot nem tudta kivesézni. Hallgatta hát Árpi beszédét, de legszívesebben máshol töltötte volna az idejét. És hiába volt tetszetős a környezetvédelmi téma, elsőként szeretett volna az előadás végén elszelelni. A kijáratnál Tímea állta útját, a fülig érő szájával ismét megmelengette a fiú kihűlt szívét.
– Nem tetszett az előadás? – kérdezte neheztelés nélkül.
– Az előadás tetszett, csak valahogy egyedül éreztem magam. Senkit sem ismertem a társaságból, azt gondoltam, ideje lelépni. – vallott őszintén a fiú, de Violát nem említette. Magában örült, hogy látta a lányt, de a hiányérzete csak egyre nőtt, ezt viszont nem köthette a házigazdája csinos orrára. Az asszony kikísérte a fiút az ajtó elé, és amikor úgy érezte, nem hallhatja őket senki, megint megfogta Olivér kezét.
– Mond csak, nagyon kellemetlen volt a színjáték, amit a kocsiban rendeztem?  
– Nem, nem is történt semmi. Ön is, és az autó is épségben hazaért. – vágott kedves képet a fiú, és közben azon gondolkodott, mire emlékezhet az egészből Tímea. Meg is lepődött, amikor a nő, mint ha olvasna a gondolataiban, válaszolt a fel sem tett kérdésre.
– Ez igaz, de akár meg is történhetett volna bármi. Mindenre emlékszem. Arra is, milyen aranyos voltál, és arra is, én mikkel akartalak megvesztegetni. Szégyen, de akkor, abban a pillanatban az tűnt kézenfekvőnek.  
Olivér nem tudott válaszolni. Végigfutottak a fejében az akkori események, megbizsergette az elmaradt szopás buja elképzelése, és önkéntelenül megbámulta a nő vastagon rúzsozott ajkait, miközben újra és újra átértékelte Tímea jellemét. Lehet, hogy ő is csak áldozata volt valaminek, amiből próbált méltóságán alul valahogy kikeveredni? Nem kezelheti olcsó kurvaként, hiszen nem is történt semmi.
– Nem haragszol rám? – kérdezte végül rövid csend után Tímea.
– Dehogy, nincs miért! – tiltakozott Olivér, és mint ha megérezte volna az asszony titkokkal teli szenvedését.  
– Én akkor sem haragudtam volna, ha valami mégis megtörténik. Jólelkű srác vagy! – lépett közelebb a nő, és ágaskodva megpuszilta a fiút.
– Kérdezhetek valamit? – folytatta kissé hátrébb lépve, hogy láthassa a hadnagy szemeit, de választ nem várva suttogott tovább – Ennyire nem tetszem neked? Miért nem használtál ki? Bármit tehettél volna velem.
– Maga a városban a legvonzóbb és legdögösebb nő, nem gyalázhattam meg a szépségét csak azért, mert épp valami komoly válsággal küszködött. – hangzott az alaposan megfontolt válasz, és a fiú, aki teljesen őszintén közölte a véleményét, nem győzött a kutató pillantások között elhomályosodó barna szemek szeretetéből szabadulni. Tímea beszédes arca előbb kivirult, aztán elvörösödött.
– Nekünk egyszer egy tea vagy kávé mellett beszélgetnünk kell! – közölte sugárzó mosollyal – Az ajánlatom pedig még él! – tette hozzá végletekig elpirulva. Olivér belesápadt. Nyílt üzenetet kapott, amit az esze nem volt hajlandó a helyére tenni. Álmodozott ő már rengeteg szép és idősebb nőről, de más álmodozni, mint a valóságban egy kétszer annyi idős nővel összejönni. A felajánlkozás pedig elhomályosította és tönkretette a romantikus gondolkodású fiú fejében összerakott, idilli képet.
– Örömmel. – nyögte ki végül, pedig egészen mást sugalltak a gondolatai, de nem tudott a nő bűvköréből szabadulni.
– A parti csak most kezdődik, nem mehetsz el éhesen. És ha egyedül unatkoznál, akkor keresek melléd valakit, aki legalább annyira egyedül érzi magát egy ilyen összejövetelen, mint te magad. – karolt Tímea Olivér karjába, és visszavezette a hezitáló fiút. Olivér elképzelni sem tudta, ki lehet, aki nem szereti a partikat, de görcs állt a gyomrába, amikor Tímea az asztal mellett Viola elé vezette, és megkérte a lányt, hogy viselje gondját a kedves vendégének, majd elviharzott ellátni a háziasszonyi teendőket. Látszólag mindenkit ismert a teremben, mindenkihez volt egy kedves szava, és tulajdonképpen ez is volt a kötelessége.  
– Szia. – ismételte meg a fiú, amikor kettesben maradtak a kosárlabdázóval.
– Azt hittem, kerülsz engem, vagy talán pont előlem akartál megszökni az imént? – vigyorodott el Viola, és egy széket húzott egészen közel maga mellé, azzal jelezve, hogy Olivér ott foglaljon helyet.  
– Nem, nem kerüllek. – tiltakozott a fiú, elhelyezkedett a lány mellett, és le sem tudta venni róla a szemét. Viola klasszikus értelemben nem volt a legszebb nő, de Olivérnek akkor is mindenkinél jobban tetszett a nyúlott arcával, rettentő hosszú végtagjaival és izmos testével egyetemben. Túl vonzónak találta, miközben lázasan gondolkodott Tímea megismételt ajánlatán. Lehetetlennek tűnt megszabadulni az örökösen visszatérő erotikus gondolatoktól, meg a felszakított sebként nyomasztó nőgyűlölettől, de uralkodott magán, és a felejtés kedvéért simogatta a szemével Viola hosszú combjait, magát, hogy ne nézzen Tímea után.  
– Úgy érzem, legutóbb megbántottalak valamivel. – jegyezte meg a lány, nemes egyszerűséggel, elnézően vette tudomásul a rajta bámészkodó fiú kíváncsiságát.
– Nem! – kapott észbe, és szégyellte el magát Olivér – Nem bántottál meg, és nem te tehetsz róla, csak eszembe juttattál valami rossz emléket. Különben nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért annyit bámultalak.  
Violának nevetésre húzódott a szája.
– A cirkuszban is mindig a legnagyobb lovat bámulják. – jelentette ki elnéző mosollyal – Volna kedved lelépni innen? Itt nem lehet nyugodtan beszélgetni. – hajolt közel a fiúhoz, a következő pillanatban pedig már talpon volt és Olivér felé nyújtotta a kezét.  
– Örömmel, legalább nem zavarunk majd senkit. – pillantott körbe a fiú, és meghatódottságot érzett, amikor megfoghatta Viola hosszú ujjait. A lány átvezette egy másik helységbe, ahol svédasztal várta a vendégeket.  
– Mit szeretnél enni? Fel kell tankolni, hosszú az éjszaka! – fogott egy tányért Viola, elengedte Olivér kezét, és csöppet sem zavartatva magát pakolta az ínycsiklandozó falatokat rakásra. A tányér megrakása után ismét megfogta a fiú kezét, és vezette az italos asztalhoz. Olivér kicsit feszélyezve érezte magát, de a kézfogás mindennél többet ért. Az egyetlen, amitől tartott, hogy Tímea meglátja őket. Maga sem tudta, ettől a lehetőségtől miért félt, de valahol a nő elutasítását jelentette volna, amit nagyon vágyott elkerülni. Lassan érlelődött benne az elhatározás, hogy Violával úgy sem juthat el egy bizonyos ponton túl, már annak is örülni kell, ha beszélgethetnek egy kicsit, Tímeát pedig ráér alaposan megfontolni. Az időnként fellángoló megvetése ellenére hajlott volna a testiségre, ha nem ismerte volna a nő férjét, a polgármester urat.  
– Vörös, vagy fehér? – álltak meg egy asztalnál, ez kizökkentette a fiút a gondolatmenetéből.
– Fehér. – választott Olivér.  
– Tudod mit, hozz mindkettőből egy palackkal! – döntött Viola, és miután a fiú két üveg ügyetlenül összefogott fél kezébe, a lány kivezette őt egy ajtón, fel egy nyikorgó csigalépcsőn, és egy csendes padlástéri szobába tessékelte, majd bezárta maguk mögött az ajtót.
– Klassz szobád van! – nézett körül Olivér a nappali világosságnál. A falon lógó, újságokból ollózott kézilabdás képek kicsit elvettek a helység takaros jellegéből, de még ennek ellenére is nagyon barátságosnak tűnt minden a fiú szemében. És semmi nem volt rózsaszín, de talán ezt még sajnálta is. Világosbarna szekrények, egyszemélyes fenyőfa ágy sötétbarna takaróval, és keresztbe a szobán hosszú futó szőnyeg. A távolabbi sarokban egy asztal számítógéppel, mellette kicsi könyvespolc. Nem volt zsúfoltnak nevezhető Viola lakhelye. A legjobban az ablak fogta meg a fiú fantáziáját. Mint egykor a várakban a lőrések, széles alagútszerű folyosó vezetett a boltíves ablaktáblához. Úgy be lehetett oda ülni, mint régen a végvári vitézeknek a várfalba ágyazott pihenőhelyekre, csak ez szépen ki volt bélelve pléddel.
– Egyedi megoldás, ugye? Itt szoktam tölteni a szabadidőmet. – találta ki Viola a fiú gondolatát – Ha felülünk az ablakba, mindent láthatunk, ami a bejáratnál és a ház előtt történik. Bújj be, hozok dugóhúzót és én is megyek. – tette le Viola az ennivalót, majd az íróasztalához sietett. Olivér utána pillantott, amíg levette magáról a zakóját. Beleborzongott, ahogy a lány lehajolt, és izmos combjai, feneke az arcába nevettek. Ez sem lesz a tiéd, akármennyire is szeretnéd, sugallták minden rezdüléssel. Elfordította a fejét, majd feltérdelt a kicsempézett párkányra, és kimászott az ablaktábláig. Tényleg szép kilátást nyújtott az egyedi ablak, ahol kényelmesen elfért a boltív alatti, függőleges fal jobb sarkában. A lány baloldalt a hátát a falnak vetve kibámult az ablakon. Közel voltak egymáshoz, a térdük is összeért. Csak a légkondi hangja csempészett némi zajt a pillanatnyi csendbe.
– Szóval vörös, vagy fehér? – kérdezte Viola ismét, és hosszú kezével hátranyúlt a palackokért, majd az púposan megtöltött tányért is kettőjük elé tette.
– A fehéret jobban szeretem, de a vörös jobban oldja a nyelvem. – vigyorgott Olivér, és elvette a lány kezéből a dugóhúzót, hogy kinyissa a vörösboros palackot.
– Rád fér! Aztán mesélhetnél, mi volt az a rossz emlék.  
Olivér Viola felé nyújtotta a palackot. Tudta, hogy szándékosan nem is kerestek poharat, ezt valahogy megérezte, és tényleg nem is volt rá igazán szükség. A lány nagyot húzott a borból, aztán visszaadta, Olivérnek.  
– Ez olyan, mint ha megcsókolnálak. – nézte a fiú a palack nyáltól és nedves száját, aztán ivott pár kortyot mosolyogva. Nem is értette, honnan jött a bátorsága kacér szavaival megcsiklandozni a lány zsigereit.
– Még nem is ittál! Mi lesz, ha ? Félnem kellene tőled? – kacagott visszafojtottan a lány.
– Nem! Nem rúghatok be, kocsival jöttem, másrészt pedig semmiképpen sem bántanálak téged. Szándékosan biztosan nem. – rázta meg a fejét a fiú.
– Tudom, a szemeidbe van írva minden gondolatod. – komolyodott meg Viola – Akkor most mesélhetnél arról a rossz emlékről!
– Semmi különös. – kezdte a fiú, mint ha nem is lenne jelentősége a mondanivalójának – Tavaly sötét évem volt. Túl sötét. Előbb váratlanul meghalt, elvitte a szíve édesapámat, aztán utána ment egy nagyon kedves barátom, aki évek óra rákkal küzdött. Négy évig próbáltam benne a lelket tartani, de sokszor azt sem tudtam, mit mondhatnék még. Szörnyű volt megélni. – hajtotta le a fejét, mint aki felidézi a régi kellemetlenséget, aztán dacosan megemelte – És volt még valami, ami kirúgta alólam a széket. – kis szünetet tartott, mint ha erőt kellene gyűjtenie, aztán nagy levegőt vett – Augusztusban elmentünk fesztiválozni a volt barátnőmmel. Többet ittam, mint kellett volna, nem figyeltem rá eléggé. Ennek az lett a következménye, hogy előbb elvesztettem, aztán rajtakaptam a ribancot három pasival egy sátorban szex közben, fényes nappal. Azt hittem, megőrülök. Azóta sem tudom, hogyan történt, de ott látni három meztelen pasi között, rettenetes volt. És nem tudok neki megbocsátani. Nem azért, mert lefeküdt velük, hanem azért, mert állítólag velem járt már hét éve. És ki tudja, hányszor lépett már félre addig is. Minden bizodalmam megrendült, még mindig nem tudtam magam ennyi csalódáson teljesen túltenni.  
A fiú szeme elhomályosult, a hangja minden szónál halkabbá és halkabbá szelídült. Érezte, hogy Viola az arcát nézi, de ő csak mereven bámulta az udvaron növő tujákon ugráló, apró verebeket.  
Viola megsimogatta a karját, majd egy pillanatra a tarkójára tette a meleg tenyerét.
– Sajnálom. – rebegte, ivott két kortyot, majd a fiúnak nyújtotta az üveget, de az talán észre sem vette a mozdulatot.
– Ne haragudj, hogy elérzékenyültem. Nem szoktam róla beszélni. Mindjárt összekapom magam.
– Igyál egy kicsit, attól megnyugszol. – emelte a lány ismét a saját szájához az üveget, aztán tartotta Olivér felé.
– Megint megcsókollak. – vigyorodott el a fiú könnyes szemmel, elsütötte még egyszer a gyenge poént, aztán nagyot kortyolt a vörösborból.  
– Ahogy gondolod! – rántott a vállán a lány, és a lehengerlő mosolyával igyekezett a fiút jobb kedvre deríteni.  
– És te? Hová való vagy? Nem hiányoznak a szüleid? – kíváncsiskodott Olivér, hogy ne csak róla legyen szó. Valójában nagyon is érdekelte minden, ami a lánnyal kapcsolatosan szóba kerülhetett.
– Ó, én az ország keleti végéről származom, egy icipici faluból. Szerintem még nem is hallottad a nevét. A kosárlabda miatt vagyok itt. Ki kell használni a lehetőségeim, ebben látom a jövőm, és imádom is csinálni. Jó dolgom van itt, szeretem Timit, jól megy a főiskola is, nincs okom panaszkodni.
– Nagy sztár vagy a kosárlabdapályán, játszhatnál nagyobb csapatban is. – Bólintott Olivér maga mögött hagyva a gyengeségét.
– Köszi, édes vagy! Biztosan nem tudsz róla, de én holnap elutazok Atlantába. Nyertem egy féléves ösztöndíjat, amit semmiképpen sem hagyhatok ki. Nekem ez egy hatalmas lehetőség, ezért is örülök, hogy itt vagy, mert nincs más senkim, akitől elbúcsúzhatnék. Timi vigyáz rám, de neki sok dolga van, veled meg most kibaszottul szeretném jól érezni magam.  
– Tessék? – hitetlenkedett Olivér – Ez most nagyon meglep. Nem hallottam sehol, hogy külföldre szerződnél. – fintorgott egyet a rossz hírtől, ami csak számára volt elkeserítő, de nem akarta rontani a lány kedvét.
– Hiányozni fogsz! – jelentette ki szomorkás hangszínnel – Persze, miért ne mennél, ha ott könnyebb neked előbbre jutni? – helyeselt Olivér – Viszont a magányosságod, már ahogy kifejezted magad, az nagyon mélyen érint akkor is, ha most velem jól is érzed magad. De azt remélem, érzed, hogy én is kibaszottúl jól érzem magam, veled! – mosolyodott el a fiú, és amit addig próbált kerülni, engedte végre szétáradni magában a kedves és vonzó lány társaságának kellemes, erotikus légkörét. Viola közelsége addig is kellő izgalomban tartotta, de folyamatosan ott volt közöttük valamiféle tartás a másik személyétől, ami fokozatosan felszívódott, és helyét átvette a bizalmas könnyedség.  
– Nincsenek barátaid? – szörnyülködött Olivér. Legbelül sajnálatot érzett, másrészt örült, hogy ő tölthetné ki ezt a képzeletbeli űrt.
– Vannak, de mind szerteszét, és többnyire csak a csapattagjaim. Mind lány. A fiúk a közelembe sem mernek jönni, csak bámulnak tisztes távolságból.  
– Meg tudom érteni, pedig nem kellene tőled félni, aranyos lány vagy.
– Aranyos? Szart se ér! Elég, ha rám néznek, és máris inukba száll a bátorságuk. – vont vállat a lány vigyorogva, Olivér pedig megérezte, hogy sok tekintetben hátrányt jelentenek Viola méretei.
– Sokféleképpen lehet félni egy nőtől. – jelentette ki a fiú magabiztosan.
– Éspedig? – a kérdés játékosan hangzott, mégis illett rá normálisan felelni.
– Szerintem a fizikai különbségektől való tartás a legtöbbször alaptalan. Nem gondolom, hogy a méret számítana ilyen esetben, hiszen egy férfi az izomzatával erősebb, mint egy nála megtermettebb nő. A félelem sokkal inkább lelki hátterű. Mi az emberek véleménye egy olyan valakiről, aki egy nála magasabb lánnyal jár? A közfelfogással van a baj, amit senki nem mer magára venni. Aztán lehet félni a nő habitusától, a hisztitől, akaratosságtól, meg sok mástól, de az egyik sem méretfüggő. – gondolkodott hangosan Olivér.  
– Attól tart szerintem a legtöbb pasi, hogy nem tud egy nála nagyobb termetű nőt kielégíteni! – kuncogott Viola, le nem vette a szemét Olivér profiljáról, aki megint a verebek csivitelő ugrándozásán nyugtatta az agytekervényeit. A fiú Viola felé fordította a fejét. Önkéntelenül nevette el magát, miközben átjárta valami egészen kellemes, bizsergető érzés.
– Tudod, odalenn, a kapuban, amikor felfelé kellett rád néznem, nekem is volt némi kisebbségi érzésem. Hamar elmúlt, mert a kedvességed nagyon sokat segít. – tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta a gondolatait – Tudtad, hogy a női hüvely átlagosan hét centiméter hosszú? Ez azt jelenti, hogy egy viszonylag kis farkú férfi is tud bármelyik és bármekkora nőnek örömet okozni. – a magabiztosság nyugalommal töltötte el a fiú lelkét.
– Ez most olyan, mint ha készültél volna belőlem. – villantotta meg Viola csodálatos, hatalmas barna szemeit, szinte zavarba ejtően nevetett a fiúra.
– Készülhettem volna, de nem is reméltem, hogy kettesben tudunk majd beszélgetni. Ez meg csak egy olyan információ, amit olvastam valahol, semmi köze a magasságodhoz.  
– Tájékozott vagy, az látszik. – a lány elismerően megbólintotta a fejét. – Kérdezhetek valamit?
– Persze, amit csak szeretnél. – válaszolt a fiú, és eldöntötte, bármit kérdez is Viola, őszintén fog rá felelni. Addig is azt tette, talán azzal vívta ki a nő tetszését.
– Miért nem használtad ki Timi ? – tette fel Viola a nagy kérdést. Látszólag nagyon is érdekelte a válasz, az arckifejezése árulkodóan megkomolyodott.
– Mennyit tudsz erről? – bizonytalanodott el Olivér, ez mégis csak egy másik személyről szólt, akit nem illett kibeszélni.
– Timi olyan nekem, mint egy nagyon bizalmas barátnő. Nem anyáskodik, nem akar irányítani, de szeret velem mindent megbeszélni. A kényes dolgokat is. Az ominózus eset utáni másnapon, amikor felébredt, trécseltünk kicsit. Elmondta nekem, mekkora ostobaságot csinált előző este. , verekedett, és azt is, milyen szégyentelen dolgokkal akart téged megvesztegetni. – lebegtette meg a lány nevetgélve az ismereteit Olivér előtt.
– Kivel verekedett? – akadt fenn a fiú a szó valódi tartalmán.
– Árpi egyik nőjével, de nem ismerem, nem tudom, ki az. Árpinak mindig más nője van. Timi meg inkább arra volt kíváncsi, téged ismerlek-e.  
– Nagyszerű, akkor tulajdonképpen mindent is tudsz, vagy sokkal többet, mint én. És hogy a kérdésedre válaszoljak, nem vagyok olyan, aki ki tudna egy ilyen alkalmat használni, soha nem tudnám igazán élvezni. Eleve egy olyan nőről beszélünk, akit egyébként minden tekintetben tisztelek és becsülök. Csak rossz napja volt, ennyi. Nem tudnék utána tükörbe nézni.
– Értem. – bólintott a lány – És ha engem kapsz el akkor este, nem őt? – a vigyor elterült az amúgy is nyúlánk ábrázatán, átformálta az arcvonásait, és igazán szexivé tette a ajkait.
– Hát! Szerintem a te ajánlatodnak nem tudtam volna ellenállni, még mindig otthon tartanálak a hét lakattal lezárt szobámban, és esténként malackodni akarnék, de lehet, gyakran napközben is. – nevetett a fiú, majd megkomolyodva Viola kézfejére tette a tenyerét – Nincs az a nő, akinek a helyzetével így vissza tudnék élni! Érted?
– Tudom. – fordította fölfelé a kezét a lány, az ujjaik összekulcsolódtak. Olivéren remegés futott végig, a lány viszont tovább beszélt.
– Fura, hogy egy pasi visszautasítson egy szopást, egy dekoratív, nagyon csinos nőtől.  
– Annyira azért nem fura. Lehet, hogy pillanatnyi örömöt jelentett volna, de utána örökké gyötörne miatta a bűntudat. És láthattad, milyen állapotban volt, , alig bírt beszélni. – érvelt a fiú, miközben az ujjai simogatták a kosárlabdázó kéz lehetetlen hosszú ujjait.
– Ha már a segget említetted, csináltad már? – Viola kacér ajka a füléig ért.
– Mit csináltam? – vörösödött el Olivér. Élvezte a pajzán beszélgetést, örült, hogy percről percre egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de a téma azért elég kényes volt ahhoz, hogy palástolja az érzéseit.  
– A farbakukit. – ragyogott fel Viola képe, kedvére volt zavarba hozni a fiút.
– Basszus, Timi tényleg mindent elmondott neked? – csordultak ki a nevetéstől Olivér könnyei.
– Igen, ő mindent bevallott részletesen, de te még nem mondtál nekem semmit! – húzódott át a lány a fiú felé, felsőtestével a vállára dőlt, és hagyta magát átkarolni. Olivér orrát még jobban megcsapta a csodás parfümillat, önkéntelenül adott egy puszit Viola homlokára, a másik kezével tovább szorongatta a hatalmas kezet.
– Egyszer. Egyszer csináltam. Egy autóban a volt barátnőmmel. Megpróbált beleülni, de nem volt nálunk semmilyen kenőanayag, csak a puncija nedvességét tudtuk használni, ami egy ilyen akcióhoz eleve kevés. Tapasztalatlan és tájékozatlan voltam, de akartuk, hát megtörtént.  
– És jó volt? – hallotta Olivér Viola elgondolkodó kérdését.
– Igen, jó volt, de amint bejutottam, azonnal végem is lett. Utána már nem adódott alkalmam, és azt a nőt soha többé nem is akarom már látni, bármennyire fáj a hiánya, és bármennyire mondogatta utána sokáig, hogy szeret.  
– Szerinted milyen az a nőnek? Milyen érzés? Lehet élvezni? – kíváncsiskodott tovább Viola. Elemében volt, kacér mosollyal késztette igazmondásra Olivért.
– Az sok dologtól függ. Vannak, akik a fiú mérete miatt utasítják el, de a legtöbben szerintem inkább perverznek vagy mocskosnak tartják. Pedig a szakkönyvek szerint élvezhető, mert rengeteg idegvégződés van azon a környéken. Csak vigyázni kell a nőre, kellően előkészíteni, és az akadályokat izgalmas légkörben le lehet küzdeni.
– Úgy beszélsz, mint ha szakértő lennél. – rötyögött Viola, játékosan belecsípett Olivér karjába.
– Dehogy! Nem vagyok szakértő, csak már megtanultam néhány dolgot, amit korábban nem tartottam fontosnak.  
– Milyen dolgot? – kapott a szón a lány, teljesen ki akarta a fiút faggatni.
– Olyanokat, mint hogy illik a farbakukihoz egy gumi. Szükséges hozzá síkosító, vagy olaj, vagy vaj, vagy zsír, vagy ami csúszik, kell hozzá sok idő, hosszú és türelmes előkészítés, meg nem ártana előtte egy beöntés.
– Beöntés? – vörösödött el Viola.
– Lehet anélkül is, főleg, ha a vágy annyira erős, hogy győz felette a spontaneitás. – vigyorgott Olivér.  
– Szóval alapos előkészítés és spontaneitás. – bólogatott elgondolkodva a lány, majd alaposan zavarba hozta Olivért a következő kérdéssel.
– Szeretnéd csinálni? – az arcán kaján vigyor terült szét, de a fiú érezte, hogy ez csak egy beszélgetés, és nem volt oka füllenteni.
– Teli van izgalommal, persze, hogy szeretném.  
– Én is csinálnám, ha lenne hozzá megfelelő pasi. Egyszer az életben mindent is ki lehet próbálni, és ez csak szex, ha nem megy így, van más mód is. – közölte pofon egyszerű tényként a lány, mint ha valami hétköznapi dologról lett volna szó. – Te bármit elmondanál nekem? Miért vagy ilyen nyílt velem? – lepte meg a fiút a következő pillanatban.
– Egyszerű, szerintem te is érzed, hogy tetszel nekem.
– Igen, érzem, egyetlen pillanatig sem hagytál mást gondolni.  
– Nosztalgiázok egy kicsit. – igazított a helyzetén a fiú, elengedte Viola kezét, és a lány meztelen mellkasára tette a tenyerét. Érezni akarta a bőre forróságát, a lélegzetvételei élettel teli nyugalmát, és nem utolsó sorban a ruhába szorított mellekhez óhajtott közelebb kerülni. – Van egy unokanővérem, aki majdnem, hangsúlyozom, majdnem olyan magas, mint te. Már gyerekkoromban is imádtam rá felnézni, serdülő kamaszként még szerelmes is voltam belé. Nem te nőttél nagyra, én maradtam túl kicsi! – dédelgette Olivér a méretes testet, és érezve, hogy a lány felé fordítja a fejét, azonnal csókra hajlott. Valahogy tudta, hogy Viola nem fog elhúzódni. Talán szokatlan volt a vastag ajka, talán nem érte át annyira, ahogy szerette volna erős karokkal átölelni, de minden fantasztikusnak tűnt, és a vére elkezdett iszonyatos módon dübörögni.
– Olyan jó, hogy itt vagy. – mondta a lány, miközben egy hosszú csókcsata után igyekezett levegőt venni.
– Erre vágytam, mióta felnéztem rád ott, a kapuban. – suttogta a fiú. A nyelvével lágyan érintette a buja ajkakat, időnként beszívta hol az alsót, hol a felsőt, a nyelveik pedig óvatos cirógatással kerülgették egymást. Violával valahogy újra kellett tanulnia a csókolózást, de annál nagyobb örömöt jelentett a kellemes gyakorlatot elsajátítani. A keze hamar rátévedt a műbőr felsőre. Már rég kifigyelte, hogy rejtett cipzár tartja össze elől, a két mell között, és nem habozott Violát kicsomagolni. Ha hagyja magát a lány, akkor bármi megtörténhet ezen az estén. Eszébe jutott Timi, és az általa felajánlott testiség, de a kibuggyanó mellek elterelték a figyelmét, azokat kellett simogatni, emelgetni, tenyérbe fogni, és minden egyes érintéssel közelebb jutni a gyönyörhöz. Türelmet tanult. Akarata és feszülő pénisze követelőzött, mégis kordában tartotta a vágyait. Lefektette a lányt a plédre, és úgy csókolta a homlokától a köldökéig, miközben ő maga is levette az ingét. A lassúság különlegessé tette ezt az előjátékot, Olivér remélte, hogy Viola is ugyanígy gondolkodik a kettejük között kialakult érintésekről. A hosszú kezek simogatták a hátát, beletúrtak a hajába, a nő teste pedig együtt élt a férfi mozdulataival. Hol a nyakát tartotta a csók elé, hol a melleit engedte át a fiú kénye-kedvére, s hagyta, hogy a hetyke bimbókat, mint kisded az életet jelentő csecset, szájába szívja Olivér. Szavakra nem volt már szükség, csak annyi kellett, hogy figyeljenek egymás mozdulataira, és kiszolgálják az érzékek szükségleteit. A fiú volt az, aki tovább akart lépni. Kezével áttért a felhúzott, hosszú combok simogatására. A műbőr nadrág időnként tapadt a tenyerén, de mindenért kárpótolta a kidolgozott izmokkal gazdagon pompázó testrész, és még jobban felajzotta Viola mély lélegzésének zaklatottsága, ha időnként közeledtek a szeméremtestéhez a fiú ujjai. Egyre nehezebbé vált megállni, hogy a csillogó nadrág fenn maradjon még. A lány már emelte a csípőjét, amikor a fiú keze közeledett a puncija felé, de a kéz örökké visszafordult. Hely nem volt elég a lábait kinyújtani, kirúgta volna az ablaktábla üvegét. Ha csalódott is minden visszatáncolásnál, akkor sem vette át a fiútól a kezdeményezést. Csodálatosnak találta a hosszú, türelmes játékot, és ezen keresztül a testét izzó lávaként járta át a kéj. Végül a kéz mégis elért a szeméremajkakra simuló műbőr felületig, majd követte egy tenyér, gyengéd ujjak takarták be a szeméremtest teljes felületét, és semmit sem számított, hogy nem érezte a meztelen érintést, az enyhe nyomás és apró simítások elhozták számára a kielégülést. Átszellemült arcán és testének hullámain Olivér elcsodálkozott. Meglepte, hogy igazi aktus még nem is történt, de annál nagyobb örömmel fektette az arcát a puha, lélegző hasra, hogy hagyja a nőt egy picit megnyugodni. Két, nagyon kedvesen hajába túró kéz jelezte, amikor ez megtörtént, és a fiú szinte teljesen megfeledkezett a saját vágyairól, annyira lenyűgözték Viola testének reakciói.  

A csók lágyan csattant, később a nyelv mohón tört utat Olivér szájába. Viola megint tettre készen, kihívóan, szinte követelőző szenvedéllyel provokálta ki a fiú érintését. Olivér tudatos volt és célratörő, hamar ráérzett a lány mozdulataiban megnyilvánuló vágyakra, amiket igyekezett is kiszolgálni. Egy erős nő, aki diszkréten fejezi ki a vágyait, mégsem tesz érte, csak hagyja, hogy örömet okozzon az, aki irányít. Egyre jobban kedvelte ezt a viselkedésmódot, és persze egyre jobban beleszeretett a lányba észrevétlenül. Viola habitusa volt az, ami felnyitotta a kapukat a fiú előtt, tulajdonképpen csak szeretnie kellett, és vigyázni a testére és lelkére, mindenekelőtt szeretettel elhalmozni, az pedig egyáltalán nem volt nehéz.
– Be fogok nyúlni a bugyidba. – hajolt Olivér a lány füléhez. Nem érezte szemtelenségnek, ha kimondja a gondolatait.  
– Azt hittem, már sosem jutsz el addig. – évődött a lány kuncogva, összeszorította a combjait, de amint a hasfalán bugyiba csúszó ujjakat megérezte, mély sóhajjal elengedte az izmait, és hagyta, hogy a fiú megérintse végre a fülledten forró, szőrszálak erdejében megbúvó, duzzadt szeméremajkakat. Benne ragadt a lélegzet, úgy fuldokolt az érintések élvezetében, mint hajótörött az óceán hatalmas hullámai között, és úgy élvezte a vaginájába csusszanó középső ujjat, hogy a fiú kezére szorította a kezeit, mint ha nem szeretne ebből az állapotból többé szabadulni. A fiú persze vérszemet kapott, minél hamarabb látni akarta ismét a kielégülés misztikus jelenségét. Az ujja felvett egy lassú ritmust, az ajkai rátapadtak a lány mellére, és innen már Violának nem volt menekvés a testét megfeszítő orgazmus beálltáig. Olivér csodálatosan érezte magát. Mint ha megtalálta volna azt a zsákot, amire foltként szeretett volna mindig is tapadni. Habzsolta, szívta magába a lány minden rezdülését, és csókolta, csókolta a végtelenségig elengedve a punciját, de tudta, hogy hamarosan vissza fog rá térni.  
Megint csókolóztak. Olivér közben körülményesen megszabadult minden ruhadarabjától, Viola pedig feküdt még mindig hanyatt, gyűjtötte magába a gyönyört, hogy meglovagolhassa annak egy újabb hullámát. Olivér érezte, hogy bízik benne a lány. Minden félelme elpárolgott annak ellenére, hogy időnként a volt barátnőjéről beugrottak a kellemetlen emlékei. Ahogy simogathatta, élvezhette a női test érintését, úgy lett egyre magabiztosabb és nyugodtabb. Szárnyaltak a gondolatai. Ráhúzta Viola bal kezét a péniszére, és hihetetlenül kellemes bizsergést érzett, amikor a hosszú ujjak alig érintve bebarangolták a megkeményedett játékszert a hegyétől a tövéig.  
– Veled akarok lenni. – suttogta a kivörösödött arcú Violának, majd kibújt az ablakból, és kézen fogva húzta maga után a lányt az egyszemélyes ágyra. Viola lefeküdt, a mellei csalogatóan elterültek, magasan, hívogatóan ágaskodtak a mellbimbói. Azt is hihetetlenül élvezni tudta, ahogy a fiú a méretes idomaiban, kidolgozott testében csillogó szemmel gyönyörködik. Olivér fölé hajolt. Egy csók, és mint ha fukarkodna, máris a nő nyakának finom bőrén landolt az ajka. Haladt ismét lefelé. A vállak szinte csak közjátéknak számítottak, mégis fontos volt az érintésük. A ruganyos mellek borotvált arccal történő simogatása megnevettette a lányt, a köldökébe csókot lehelni pedig olyan gyengéd gondolatokat ébresztett a fiúban, mint ha a kislányát tudhatná már Viola pocakjában. Lejjebb hajolt. Egy pillanatra elgondolkodott, hogyan tovább, de tudta, mit akar.
– Fordulj hasra! – mondta a lánynak. Helyet hagyott, hogy mindez megtörténhessen, aztán ráfeküdt a hátára, de csak annyira, hogy a bőrük minél nagyobb felületen érintkezhessen, nagyon vigyázott, rá ne nehezedjen a terjedelmes, de mégis csak egy óvni és csodálni való női testre. Megint csókok a nyakra, a gerincre, bebarangolva immár a hát különböző részeit. Boldoggá tette, hogy Viola mély sóhajai folytatásra ösztönözték.
A nadrágot lehúzta a lány fenekéről egészen a térdéig, majd hozzátolta a diszkrét, apró bugyit is. Ráfektette az arcát a puha fenék félgömbjeire, mielőtt adott volna mindkét oldalra egy-egy puszit. Ismét felemelkedett.
– Fordulj vissza! – kérte a lányt. Az ágy sarkába ült, úgy vetkőztette a hosszú lábakat, amelyeket megcsókolt bokánál, amikor Violáról lekerültek a nadrág szárai is. Betérdelt a hosszú combok közé, még jobban széthajtotta Viola lábait, és közelebb helyezkedett. Pénisze ellentmondást nem tűrően tört a mennyezet felé. Ráhajolt a lány testére. Érzékelte, hogy egészen más lesz szeretkezni Viola méretes bájaival, mint a kistermetű, volt barátnőjével. Nagyon lassan igazította a hímvesszőjét a szeméremajkak közé, még lassabban tolta be tövig. Nem akart pofátlan lenni, ezért bármennyire érdekelték, nem ünneprontóan a lány szeméremtestét, megelégedett a forró érintkezéssel. A szemeik összekapaszkodtak, mint ha azok is egyfajta szeméremtestként viselkedhetnének, így Viola sem csukta le a szemhéjait.  
A forróság pillanatok alatt elöntötte a fiút, kénytelen volt lefékezni a gyorsítást követelő testét. Az erőfeszítését humorral próbálta palástolni.  
– Eszembe jutott még egy opció a félelemre. Igaz, nem a lánytól kell félni, hanem attól, hogy az a lány túl szép és túl izgató. Legjobban attól kell tartani, hogy egy korai magömléstől az aktus idő előtt befejeződik. A fiúk pedig sokszor félnek ilyentől.
– Bolond! Ne gondolkozz ilyen hülyeségeken! Élvezz nyugodtan belém! – nevetett a lány. Mélyen lehajtotta a fejét, hogy Olivért meg tudja csókolni, aztán csak megsimogatta a fiú arcát, és hogy időt hagyjon neki, a mellei közé fektette a simára borotvált arcot – élvezni fogom azt is, ha most rögtön elmész bennem. És szomorú lennék, ha nem történne meg. – tette hozzá nagyokat lélegezve, és nem felejtette el a simogató kezeivel a srác tarkóját nyugtatgatni.  
– Ilyen tündéri lánnyal még nem találkoztam. – suttogott a fiú. Kezdett elmúlni benne a feszítő érzés, ami korábban azonnali gyönyört ígért, mégis el akarta ezt a forró pillanatot a lehető leghosszabb ideig nyújtani.
– Mert csak egyetlen barátnőd volt eddig, és nincs sok tapasztalatod. Én nem vagyok különleges, csak te gondolod így, mert szokatlan neked ez a helyzet. Látszik, hogy nem az eseteid az egyéjszakások, de legalább nem is rontottak el rossz lányok. – tette helyre Viola.
– Na, kell nekem bármit elárulni! – emelte fel a fejét a fiú. Megrohanták a kellemetlen emlékei, amit azonnal feledtetett is az ágyékában dobogó szíve. Nem érezte sértésnek Viola szavait. Meghatotta, mennyire jól látja a lány a pillanatnyi helyzetét, és elkezdett abban bízni, hogy ezt hosszú távon is szerethetőnek fogja majd tartani. Azt mondta Viola, holnap utazik, tehát nem látja majd fél évig, de azt ki fogja bírni, ő várni fogja mindig, hogy hazajöjjön. Megmozdította a csípőjét. Nagyon lassan csusszant ki, majd keményen döfte a farkát a lány testébe. vegyülő magabiztossággal közösült, elmúlt a feszítő érzés is, ami majdnem tönkretette az első együttlétüket. Egy kicsit olyan lett a szex, mint egy testen kívüli érzés, ahol csak a nő rezdüléseire, a lélegzetvételeire, az arcának gyönyört átélő mimikájára kellett figyelni. Fantasztikus öröm irányította a mozdulatait, és annyira bele tudott feledkezni, hogy már minden izma megfeszülve pumpálta a kéjnedvet Viola méhszájára, mire az élvezet hajszolásából feleszmélt. Ráborult ismét a lányra, őrült módon megcsókolta a melleit, aztán azon vette észre magát, hogy kicsordultak az örömkönnyei. Ez volt az első alkalom, hogy Viola vette kézbe az irányítást. Oldalra fordultak mindketten, a lány lejjebb tolta magát, és ölelkeztek hosszú, nyálas és érzelmes csókban összeforrva, miközben hosszú, kosárlabdázóhoz méltó ujjak hátulról a fiú combjai közé nyúlva gyengéden simogatták annak heréit.  
– Nincs kedvem holnap elutazni. – nyöszörgött Viola, nem firtatta a könnyek eredetét.
– Én sem szeretném, hogy elmenj, de ez túl nagy lehetőség neked, nem szabad elszalasztani. – morfondírozott a fiú, közben persze igyekezett a simogatást viszonozni. Írtóra tetszett neki az erős derék, és az időnként megfeszülő izmoktól kemény fenék. Nem is habozott birtokba venni, és attól sem tartott, hogy a korábbi beszélgetés után bűn lenne megérinteni Viola ánuszát. A közvetlen tapintásra persze a lány elkezdett nevetni, majd jóleső sóhajjal feljebb húzta a felső lábát, helyet hagyott a nem mindennapi játéknak, és amikor tapasztalta, hogy a fiú nem tágít, rákérdezett.
– Szeretsz kísérletezni?
– Persze, mint mindenki más. Ha zavar, abbahagyom! – húzta el a fiú a kezét, inkább simogatta Viola hosszú gerincét.
– Nem zavar, minden jó, amíg gyengéd és figyelmes az érintés. Timi mondja nekem mindig, hogy szeretne új dolgokat kipróbálni, de csak mondja, mert senkije nincs, Árpi meg inkább megbassza a fél várost, mint hogy hozzá kelljen érnie a feleségéhez. Sosem fogom őket megérteni. Timi nem hagyja el Árpit, mert még mindig szereti, Árpi meg Timi nélkül elveszett ember lenne. És nem csak azért, mert nem lenne kinek reprezentálni. Összenőttek már teljesen. Szeretik is egymást, meg nem is. Lehet, csak Árpi fejében kellene rendet tenni.
– Timi azért rúgott be, és azért verekedett, mert kikészültek az idegei? Elég szar lehet így élni, de ahogy tapasztalom, a legtöbb házasság ilyenné, vagy sajnos még rosszabbá válik. A munkám miatt legtöbbször csak ilyenekkel tönkrement kapcsolatokkal találkozom, de hiszem, hogy van más út is.
– Érdekes a munkád. – beszélgetett Viola békésen pihentetve a szemét Olivér arcán. Befejezte a pettinget, pihentető ölelkezésbe és szentimentális szemezésbe fektette az energiáit.
– Néha tényleg izgalmas, de sokszor csak rosszat látok és tapasztalok. Olykor undorító, gyakran kiábrándító, de csinálni akarom, amíg idegekkel és gyomorral bírom.
– Kitartó vagy és türelmes, én meg szomjas! – mozdult meg Viola, felült az ágyon. A fiú gyorsabb volt, egy pillanat alatt termett az ablaknál, nem hagyta a lányt felállni. Valójában igazi szeretettel nyújtotta át az üvegben lötykölődő nedűt. Miután Viola csillapította a szomját, a fiú fölé hajolt, hogy megcsókolja. Gyengéd visszanyomta a lányt az ágyra, és végigsimított a hosszú test formás vonalain. A szőrös szeméremdombon egy kicsit elidőzött, aztán visszatért a puha mellek halmai közé.
– Lehet, hogy magasra nőttél, de olyan szelíd vagy, mint egy kiscica. – jelentette ki mosolyogva. Megcirógatta a lány arcát, hüvelykujjával végigsimított a nő vastag ajkain. Szabad kezébe vette a borosüveget, és elégedettem konstatálta, abban csak néhány csepp maradt csupán. Ellépett hát a fehérborért, azt is kinyitni. Keveset kortyolt, majd visszafeküdt hanyatt Viola mellé, aki oldalról ölelgette kedvesen.  
– Megfognád a kedvemért? – kérdezte a fiú, miközben elgondolkodott azon, mi lenne, ha Timit is ilyesmire kérné. Szándékosan nem nevezte nevén a dolgokat. Egyik kezével átölelte a lányt, a másikkal várta a helyezkedést, hogy majd a vállára fekvő kosárlabdázó izmos karját fogja cirógatni.
– Szívesen! – hajolt közelebb Viola. Szabad keze előbb az érintéstől behorpadó hasra gyakorolta forró hatását, majd végigfektette a tenyerét a lekonyult hímvesszőn, ujjai hegye a heréket érintették. A fiú azonnal reagált a meleg és izgalmat ébresztő mozdulatra.  
– Olyan csodás, nem kell vele semmit sem csinálni, csak megnő a közelségemtől. – suttogott Viola, és ahogy terebélyesedett a pénisz, úgy fordította rá az ujjait, hogy a bőrt lassan hátrahúzogatva elérje a maximális keménységét, és látni is akarta a nemes testrészt. A fiú szuszogott, de olyan édes érzések szabadultak el az agyában, amit nem akart elveszíteni. Arra is gondolt, milyen jó lenne így elélvezni, de ez csak addig motoszkált a fejében, míg ki nem nyújtotta a kezét és a lány combjai között meg nem kereste a nedvesen csalogató rést. A kölcsönös petting hamar mohó csókolózáshoz vezetett, ami persze nem folytatódhatott mással, csakis ódaadó közösüléssel.
Olivér a karjain támaszkodva tette magáévá álmai nőjét. Kicsiket mozdult, keveset ficánkolt, és nem is saját magára, hanem a lányra összpontosított. Gyönyörűnek találta. Az is meghatotta, milyen édesen ringanak minden tolásnál a mellei, de a barna szem, ami egyetlen pillanatra sem hagyta lankadni, valahogy elérte a gyémántfényű csillogásával, hogy még jobban egymáshoz tudjanak kapcsolódni nem csak fizikailag, lelkileg is. A szerelem, ami pók hálójához hasonlóan megszerezte és fogva tartotta Olivér szívét, példátlanul feltúrbózta a fiú szexuális vágyait. Baszott. Baszott, mert az agya felfogta, ízlelgette és dédelgette a szót, pedig ezzel kapcsolatban támadtak bizonyos ellenszenves érzései a volt barátnőjére asszociálva, valójában mégis csak szeretkezett Violával. Nagyobb szeretettel már nem is nyúlhatott volna a nőhöz, akkor, abban a pillanatban ezt fel sem fogta ésszel. Gyönyörködött Viola arcában és mimikájában. És még akkor is csak gyönyörködött, amikor a nő másodszor élvezett el csendben. Még akkor is úszott, amikor Viola eltolta magától, és felült, hogy megcsókolhassa a gondolatokban elkalandozó, révedő tekintetű hadnagyot. A fiú el volt varázsolva, de Viola vastag ajkainak beszippantó erejű csókjai és a péniszére tekeredő ujjai boldogsággal töltötték el, a lány pedig nem sietett az aktust befejezni, valósággal játszott a lilába forduló makkal a kőkeményre duzzadt hímvesszőn. Olivér még mindig a térdein tartva a súlyát felegyenesedett, Viola közelebb ült, és a mellei közé vette a fiú ágaskodó farkát. Egy pillanatig így maradtak. A lány a pénisz rándulásait figyelte, Olivér Viola szívveréseit számolta, vagy legalábbis annak titulálta a lihegő nő mellkasának rezdüléseit, valójában azonban a saját szíve dübörgött kegyetlen tempóban.
– Kérdezhetek valamit? – szólalt meg a lány halkan.
– Persze, amit csak akarsz. – feküdt le Olivér váratlanul, és magával húzta Violát is.
– Véletlen, hogy úgy érzem, valami megakadályoz abban, hogy elélvezz velem. Szex közben eszedbe jut a régi barátnőd? Vagyis – nehezen formálta meg a mondatot, mit is szeretne tudni – Vagyis vannak ellenérzéseid a nők iránt, ha többet akarnak nyújtani, mint amit te elégnek ítélsz? Ah, nem tudom jól megértetni magam. Úgy értem, van-e valami negatív érzésed azokkal a nőkkel kapcsolatban, akik több, vagy más szexet akarnak.  
– Nem értem, mire akarsz kilyukadni. – értetlenkedett Olivér, pedig jól tudta, hogy a múlt fájó emléke sajnos szívszorítóan kisért.
– Azért nincsenek egyéjszakás kalandjaid, mert nem tartod tisztességesnek azokat a nőket, akik első találkozáskor odaadják magukat? És azért nem fekszel le senkivel, mert undorodsz a női nemtől?
– Talán. – döbbent rá és ismerte be a fiú a valóságot – Nem lenne szabad ítélkeznem, de a rossz élményeim miatt nem tudom, ezt az érzést le tudom-e valaha is vetkőzni, ez egy mélyen gyökeredző beidegződés. – mondta végül, mintegy mentegetőzésképpen. Hirtelen felült, elfordulva kiült az ágy szélére. Viola azonnal követte. Hátulról beakasztotta a lábait Olivér combjai közé, és úgy átkarolta erős jobb kezével, nem lehetett az erős fogásból szabadulni. Odahajolt a füléhez, és nem felejtette el a péniszét sem a baljával kényeztetni.  
– A barátnőd ott, a sátorban többet is csinált egy misszionárius szexnél?
– Igen, sokkal többet. – hangolódott le a fiú, még Viola aktív közreműködésével sem lehetett ezt elkerülni, pedig sebesen dolgozott az orgazmust kicsikarni akaró kéz.  
– Láttad? Láttál olyat, amit nem szerettél volna?
– Igen, sajnos igen, de miért szakítod fel bennem a fájdalmat, amikor igyekszem végre eltemetni? – Olivér hangja kissé ingerülten csengett.
– Felszakítom, hogy kitisztítsam a sebet, és be tudjon végre gyógyulni, mert a felszín alatt még mindig gennyes, és hiába próbálod leplezni, tudat alatt nagyon is háborogsz. Hordozod magadban már régen a sérelmet, elfolytod a vágyaid, az indulataid. El kell engedned végre, és élvezni a szexet.
– Élvezem a szexet! – szólt vissza a fiú. Nem neheztelt, csak ámult, Viola megérzésén.  
– Élvezed, de nem eléggé. Nem mersz, vagy nem tudsz elélvezni, nem mersz úgy hozzám nyúlni, ahogy szeretnél. Azt hiszed, hogy minden nő csakis misszionárius pózról álmodik? Hát tévedsz! Azt csakis a kurvák teszik, akik szeretnének maguknak egy szerető férfit, de az szinte sosem adatik meg nekik. Van benned egy pszichés fék, és úgy képzelem, hogy a barátnőd miatt általánosítasz.
– Ne rontsd el ezt az estét! – figyelmeztette Olivér, de magában azért be kellett ismernie, Violának nagyon is igaza volt.
– Nem akarom elrontani, de jobban örülnék, ha a szemeid helyett a faszod könnyezne. Élvezz el a kedvemért, és ne azt nézd, hogyan történik, csak azt, mi lenne jó neked! – bújt hozzá a lány még szorosabban, és még gyorsabban verte a fiú farkát.
– Nem tudom, hogyan tudtál ennyi idő alatt kiismerni, de helyesbítenék. Egészen más járt a fejemben, amíg szeretkeztünk. A fék viszont tényleg létezik, csak magamnak sem akarom beismerni. Szerintem az a fék csak addig baj, amíg nem találom meg az igazit.  
– Te szegény! De most ne beszélj, csak spriccelj nekem! – csókolta meg a lány Olivér arcát a válla felett – Élvezz el! Élvezz el! – suttogta lágy hangszínén.
– Még nem akarok. – felelte a fiú, hátrahajtotta a fejét. Nem lehetett érzelmeket leolvasni az arcáról, de egy kis idő után szaggatott lélegzettel ismét megszólalt.
– Tény, hogy nem tudom Amandát elfelejteni, de nem úgy, mint nőt, hanem a helyzetet, amiben találtam. Gecis szájjal szopott valakit, és ketten dugták elől és hátul egyszerre. Én meg azóta szívem szerint büntetnék minden nőt, de inkább elkerülök mindenkit, nem hozom magamat kellemetlen helyzetbe. Pedig tudom, hogy nem lenne szabad általánosítani, ahogy te mondtad az előbb. Kiábrándultam minden nőből. – sóhajtott a fiú hatalmasat.
Viola egy pillanatra leblokkolt, felhagyott a pettinggel, lefektette Olivért, és szorosan átölelte.
– Engem is kurvának tartasz, amiért első adandó alkalommal lefeküdtem veled? Egyáltalán nem éreztem, hogy úgy bánnál velem.
– Nem, szó sincs róla! Más nőkkel ellentétben veled ez meg sem fordult a fejemben. Nem szeretkeztünk volna, ha így lenne! – tiltakozott Olivér.
– Akkor úgy veszem, én vagyok most a terápiás nővér. – mosolyodott el Viola – Mond meg nekem, miben lehetek a szolgálatodra, és ha tudok, szívesen segítek bármiben! – a nyomasztó beszélgetésnek véget akart vetni, de a fiúnak még akadt egy kérdése.
– Csak azt az egyet mond meg nekem, miért hoztad szóba ezt az egészet! – odafordult a lányhoz, a szemeiben az őszinteséget akarta ellenőrizni.
– Mert érzem benned a feszültséget. Tudod, a nő finom lélek, és ha szereti is valaki a szexet, a túl hosszú aktus egy idő után kellemetlen. Olyankor tartani kell egy kis szünetet, ami meg is lett volna, ha velem együtt elélvezel. Nem tudom, hogyan, csak megéreztem, hogy valami nincs rendben a lelkedben. És tudni szerettem volna az okát, mert végtelenül kedves vagy velem.
– Rossz voltam? – kedvetlenedett el még jobban a hadnagy.
– Nem, Olivér! Túl jó voltál. És ne haragudj, nem akartam tönkretenni az esténket. Engedd, meg hogy segítsek. Mondd meg nekem, mi kellene ahhoz, hogy igazán el tudd engedni magadból azt a régi fájdalmat! – Viola kedvessége meghatotta a fiút.
– Szerinted én tudom azt, mi segíthetne rajtam? Tetszenek a nők, megnézem őket, vágyom a közelségükre, és mégis félek, hogy egy olyanba botlok, mint Amanda. Egy többhónapos talán segíthetne, ahhoz viszont olyan lány is kell, akit szeretek – válaszolt a hadnagy célozgatva.
– Édes vagy, de tudod, hogy azt nem lehet. – simogatta meg az arcát egy hatalmas, de nagyon finom kéz.
– Mindent lehet, csak akarni kell! – ült fel Olivér ismét. A lány azt hitte, a fiú el akar menni, ezért ő is gyorsan felült, de az csak lenyúlt az ágy mellé, és felemelte a vörösboros palackot. Átnézett rajta, megrázta a benne maradt pár cseppet, aztán a megkomolyodott nő arcára nézett.  
– Kurvára fájnak dolgok, de te meg tudnál gyógyítani. – valóban elérzékenyült a fiatal nő kedvességétől, pedig a torkát szorongatták a felszakított sebek. Hallgathatott volna, mégis vallott Violának, amit másnak sosem tett volna meg. A lány feje felé emelte az üveget, és rácsepegtette a bal mellbimbóra a tartalmát. Viola előbb meglepődött, aztán elvigyorodott. Lehajtotta a fejét, utána nézett a piros csíkot maga után hagyó vörösbor cseppeknek.
– Azon leszek, hogy meggyógyulj, de a mai éjszakával be kell érned! – mondta nevetve, és nem ellenkezett, amikor a hadnagy a lábait maga felé fordította, majd az égnek emelte. A férfias határozottság terpeszbe a lehetetlen hosszú combokat, majd a sóvárgó képű fiú az ágy elé térdelt. Előbb csak mustrálta a szőrös szeméremdombot, aztán a tekintete a gyűrött, sötétbordóba hajló szeméremajkakon időzött el.
– Szégyellem magam, de felizgat, ahogy nézel. – suttogta Viola, és valóban, a vagina bejárata egyre fényesebben csillant, a szeméremajkak szinte elterpeszkedtek. A fiú megragadta a termetes lány combját, kihúzta egészen az ágy szélére. Köntörfalazás nélkül belenyalt a punciba. Egy pillanatig felrémlett Amanda mindig frissen borotvált szeméremdombja, de Viola méretes szeméremajkainak simasága, és a lány zaklatott nyögése észre térítették. Magában sokszor végiggondolta a beszélgetést, és tudta, hogy Viola csak jót akar. Már csak az volt a kérdés, hogyan mondja meg, hogy várni fogja haza Atlantából.  
Viola lábai Olivér hátára kerültek. A férfikezek két oldalon gyengén húzták szét a puha bőrt, hozzá sem kellett a puncihoz érni, mert a játékos, de lassan munkálkodó nyelv és a forró leheletek gyors lefolyását eredményezték az aktusnak. Ismét elcsodálkozott, milyen könnyű kielégíteni ezt a nagyra nőtt kiscicát, de már tudta, hogy egy bizonyos pillanattól kellemetlenné válik az érintése, ezért boldogan emelte el a fejét, amikor Viola a punciját eltakarta a tenyerével, és a lábai különös táncot járva a hátán, szinkronban hullámoztak a testével. Viola hirtelen felült. Erővel emelte fel magához Olivér arcát, és egy darabig csak bámulta, aztán megcsókolta végre. Abban a csókban azonban benne volt minden szenvedélye, minden köszönni akarása, és határozottan húzta magára a fiút, kifejezve a mozdulataival, készen áll egy újabb szeretkezésre.
Olivér azonnal belé hatolt, de most nagyon lassan tette magáévá az elernyedő testet. Tanulnia kellett a vele való bánásmódot, ami tulajdonképpen sokkal többet jelentett lelkileg, mint ha egy egyszerű numerára került volna sor. A lány pedig, mint ha alkalmazkodna hozzá, mindig tudott valami újat mutatni. Úgy simogatta a saját melleit, hogy a fiút az őrületbe kergette, és a szeme egyfolytában nevetett, ha éppen nem volt lecsukva a kéj gyönyörétől. Olivér ismét megtapasztalta a vagina szorítását, és megint belefeledkezett a megvonagló test elernyedésébe, de már tudta, hogy abba kell hagynia az aktust, mivel még mindig nem sikerült neki is elérni az orgazmust. Nem volt csalódott. Kifejezetten örült, kudarc helyett büszkeséget érzett. Lenézett a péniszére, és akkorának látta, amilyennek még sosem. Ez a nő ki tudta fordítani önmagából. Visszatérdelt az ágy elé, és az arcát a még remegő Viola hasára fektette.  
– Gyere ide, mellém! – szólt a lány halkan, egymást segítve találtak megfelelő, kényelmes fekvést. Viola befúrta a fejét a hadnagy vállgödrébe, és lágyan megsimogatta a lila fejjel megránduló péniszt, időnként megemelgette a heréket, és hosszú ujja végigszántott az ágyékon az ánuszt is megérintve. Tetszett neki, hogy Olivér olyankor összerándult.
– Tudom, hogy túl érzékeny vagyok, és ezért túl hamar a csúcsra érek, de mit csináljak, ha olyan jó veled? Más nő talán szereti a hosszú szexet, nekem sajnos kellemetlen odalenn minden érintés orgazmus után közvetlen. Segíts! Mondd meg, mit csináljak, hogy jó legyen neked is! – kezdett lassú fitymahúzogatásba, másik keze az érzékeny ágyékot ostromolta.
– Csak simogass nagyon lassan. A legjobb, hogy itt vagy mellettem, nem az elélvezés érdekel. – mosolyodott el Olivér. És valóban, hihetetlen nyugalom szállta meg a szexuális izgalom ellenére.
– Amandával el tudtál élvezni?  
– Eleinte vele sem ment egyszerre, de aztán megtanultuk, kinek mi a jó.
– Timi tapasztalt nő, szerinted vele menne?
A fiú összerezzent.
– Nem tudom. Veled menne, csak egy picit több idő kell, vagy egy picit másképpen kellen csinálni, hogy mindkettőnknek egyszerre legyen jó. – válaszolt óvatosan, Timit igyekezett kihagyni, mint ha nem is létezne.
– Általában a nőknek fontos az előjáték, de ezen segíthetünk, azt hiszem. Hogy jobb neked, ha látod, mit csinálok, vagy ha csak becsukod a szemed, és az érzékeidet használod?
– Az attól függ. Minden fiúnak élvezet a vizualitás, de ha becsukom a szemem, nekem sokat segít a képzeletem. – vigyorodott el Olivér. Megbűvölten nézte a hosszú ujjakat, amelyek körbefonták a péniszét, és még csavartak is rajta egy kicsit minden felfelé irányuló mozdulatnál, hogy minél több kéjt csikarjanak ki a fiú altestéből.
– Ha most becsukod a szemed, mit tudsz elképzelni? – faggatta tovább Viola, mesésen jó kedve támadt, és a játék segített ellazulni mindkettőjüknek.  
– Mondjuk azt, hogy térdelek fölötted, és a melleid közé élvezek.
– Abban mi az izgalmas? – lepődött meg a lány. Talán mást várt, de így is tudni szerette volna a miértet.
– Hát. – gondolkodott el a fiú, miket merjen elmondani – A jó, hogy a farkam a mellbimbóidhoz érinthetem. Aztán ott van még a lehetőség, hogy amikor elélvezek, láthatom, hogy terít be a spermám, és – elhallgatott, széles vigyor ült ki a képére, és el is pirult.
– És? – akarta beszédre fogni Viola, majd látva a fiú arcát, pimaszul vigyorgó képét, felnevetett.
– És az arcodra is spriccelhetek. – használta ki az alkalmat Olivér, együtt röhögött a hosszú nővel. Kezdte fantasztikusan érezni magát, és nem gondolni a másnapra. Ezt a pillanatot csak élvezni kellett, ezért félretett minden gonoszkodó és belső rettegést okozó gondolatot, csak a lány üde és érzéki társaságára szentelte a percet.  
– Nem lesz baj, ha egy kicsi az arcomra kerül. Majd becsukom a szemem. – búgta Viola, mintegy engedélyt adva Olivérnek, de a fiú nem mozdult. – Valami még hiányzik? – tudakolta Viola rövid várakozás után.
– Nem, nem hiányzik semmi, csak nem szeretném, hogy hányingered legyen. Vannak attól kellemesebb dolgok is. – mozdult meg a fiú hirtelen, kibújt a lány öleléséből, és egy pillanat alatt csúszott lejjebb, hogy a combjai közé hajolhasson. Pár puszit nyomott a csiklóra, aztán beszívta a szeméremajkakat.
– Jesszus, már megint? – helyezkedett kényelembe Viola. Szétdobta a lábait, és lecsukva a szemét átadta magát az élvezetnek.  

Fél órával később már egymás mellett hason fekve csipegették a felhozott vacsorát, egymást etetve nevetgéltek jóízűen. Különleges örömet találtak egymás társaságában, amihez hozzájárult a kortyonként elfogyasztott bor bódító hatása. Viola könnyed csevegéssel fecsegett a pszichológiai tanulmányairól, a kosárlabdacsapat tagjairól, még pikáns részleteket is meglebegtetett egyik-másik csapattársáról. Az is kiderült a fiú számára, Viola mennyire tart az atlantai fogadtatástól. Nem sajnálta őt, inkább csak féltette.
– Várni foglak, hogy hazagyere fél év múlva. – mondta Olivér teljesen beleélve magát, hogy a lány is ezt akarja. Mi mást akarhatna ilyen csodás éjszaka után?
– Nem jövök haza. Úgy tervezem, ha menni fog a játék, ott maradok végleg. – sóhajtott a lány, a vállával meglökte az elképedő hadnagyot – El ne kezdj picsogni, ezt már régen eldöntöttem. Majd rád uszítom a kosárlabdacsapatból a lányokat. Ha elég diszkrét vagy, minden nap más puncit nyalhatsz, vagy akár egy nap többet is.
– No persze, mert majd sorba állnak értem. – felelt Olivér vállrándítással, de közben már Viola hiányát érezte, elképzelte, milyen magányos lesz nélküle.
– Valaki már most is sorban áll! – vágott vigasztaló képet a lány. Megérezte a fiú szomorúságát.
– Nem hinném, senkit sem ismerek a csapatból.
– Timire gondoltam. – tette helyre Viola.

– Ugyan! Timi egy nagyon jó negyvenes csaj, de nem rá vágyom, hiába annyira vonzó. Azon kívül, hogy szép és dekoratív, valójában nem érzek iránta semmit szexuális vonzalmon kívül.
– Ötvenhárom, de tényleg fantasztikusan néz ki. Le kellene feküdnöd vele, vagy legalább egy jót beszélgethetnétek.  
– Miért akarsz rábeszélni? Most mond meg, miért akarsz rábeszélni! – értetlenkedett Olivér.
– Csak. Csak azért, hogy neked jó legyen.  
– Persze, bujkálni örökké, és félni a lebukástól. Kezdeni egy olyan kapcsolatot, aminek nem lehet jó a vége. Ezt te sem gondolod komolyan. – háborgott a fiú. Viola fiatal homloka ráncokba rendeződött.
– Neked most egy olyan nő kell, aki képes szeretni téged, és elhalmozni testiséggel. Ki kell gyógyulnod ebből a nőgyűlöletből, és Timi erre a feladatra tökéletes lenne. Ő egy szuper csaj, aki szomjazik a közelségedre, és mellette elfelejthetnéd a sebeidet. Tényleg csak élvezned kellene a kefélést, de úgy látom, te valami másra vágysz.
– Amire én vágyom, az úgy tűnik, elérhetetlen. Nem is értem, minek töröm rajta a fejem. – fújt nagyot a fiú, kissé bosszúsan ült fel. Letette a földre az étel maradékát tartalmazó tányért, majd a hason fekvő Violát az ágy közepére tessékelte, hogy ráülhessen az izmos combjaira. Várta, hogy a lány rákérdez, mi az az elérhetetlen, amit nem célzás nélkül említett, de Viola csendben maradt, kerülte a témát.

– Szereted a hátmasszírozást? – simogatta végig Olivér a gyönyörű hosszú hátat, deréktájon megdörzsölte a gerinc mentén sorakozó izmokat, sóvárgást érzett ismét a hibátlan test láttán.
– Ó, imádom! – mosolyodott el Viola – Nagyon finom kezed van! – közölte lágy hangon, mély sóhajával kiengedve magából minden rossz gondolatát. A fiú lassú és gyengéd kézmozdulatokkal igyekezett minél kellemesebb pillanatokat okozni és valahonnan a finom szóra felötlött benne egy régi emlék, amitől elmosolyodott.
– A finomságról jut eszembe. – kezdte lassan a mesélést, szándékában állt a lányt megnevettetni – Egyszer egy közösségi oldalon bejelölt egy fiatal fiú ismerősnek. Nem ismertem, a profilképén csak annyit láttam, hogy kamasz gyerek, hátrafordított basaball sapkában. Elfogadtam a jelölést. Azt gondoltam, semmi bajom nem lehet belőle, de tévedtem. Egy percen belül kaptam egy üzenetet.  
– Hú, itt valami rosszat sejtek! – fordította a fejét hátra Viola, hogy egy pillanatra Olivér szemébe nézhessen.
– Feküdj vissza, és ne nevess! – vigyorodott el a fiú, a hátmasszázst egy pillanatra sem hagyta abba – Szóval kaptam egy „mizu” üzenetet. Egyetlen szóból állt, de én a kis naiv visszaköszöntem illedelmesen. Megint jött egy üzenet, de csak azt kérdezte, segítenék-e. Megkérdeztem, miben, erre jön a bolond gyerek, hogy nem tudja, hogyan kell csókolózni. És voltam olyan hülye, hogy elkezdtem neki magyarázni, majd megismer egy lányt, aki segít neki. Csak el kell kezdeni, aztán minden megy magától. Nem ördögtől való a csók, de hiába írtam bármit nem tágított a gyerek. Kérdezte, hogyan kell használni a nyelvem, meg hasonló baromságokat. Aztán a sokadik üzenetváltás után a bolond megkérdezte, megtanítanám-e csókolózni. Azonnal tiltottam, és nem csak azért, mert nem volt a zsánerem.  
– Jól csókolsz, igazán segíthettél volna szegénynek. – röhögött Viola hangosan, az egész ágy beleremegett. Olivért nem zavarta, csak gyönyörködött a nevetés rázta vállakban, és odahajolt a lány füléhez. Előbb gyengéden megharapdálta a fülcimpát, majd beledugta egy pillanatra a nyelvét, mielőtt visszaült volna a puha combokra. Viola elrántotta a fejét, még nagyobb nevetésbe kezdett.
– Szeretem a nevetésed. A szemeid, a sóhajod, az érintésed. Olyan vagy nekem, mint a nap, amire felnézhetek és örök ragyogásával melengeti a szívemet.  
– Van rajtam olyan hely, amit nem puszilnál meg? – komolyodott meg Viola, elgondolkodva fektette a bal profilját az egymásba font karjaira.
– Nincs. A fejed búbjától a kislábujjadig tetszel.  
– Biztos vagy benne? – évődött tovább Viola.
– Egészen biztos! Hol nem pusziltalak még meg? – nézett végig a pompás háton Olivér. Tényleg mindenét imádta a hosszú termetű lánynak. És hogy bizonyítson, apró puszikkal végigcsókolta a gerincét, mint ha csak ajkaival számolgatná a kiálló csigolyák feszes bőrbe bújtatott halmait. Derék magasságban megállt. Az arcával melengette kicsit a csípőcsont kemény kitüremkedéseit, aztán gondolt egyet, és két keze szétfeszítette az izmos farpofákat. A szeme a rejtőzködő, teljesen tiszta és szőrtelen ánuszt kereste, ami a felfedése következtében összerándult, mint ha próbált volna még mélyebbre bújni a kíváncsi pillantások elől. Mint ha önálló életet éltek volna, az izomgyűrűk pár másodperc múlva elengedtek. A fiú még hátrább tolta magát, gondolkodás nélkül megérintette nyelvével Viola ánuszát. A nyelve lágyan végigsiklott az ismét görcsbe ránduló, apró testrészen.
– Ó, baszdmeg! – szakadt ki a lányból. Olivér nem látta, csak érezte, hogy Viola mosolyogva káromkodott. Nem próbálta lelökni magáról, nem ellenkezett, ugyanúgy feküdt, de már nyugodt lazulás helyett feszült várakozással nézett a folytatás elébe. A fiú visszaült Viola combjára, megpaskolta játékosan az ellazuló feneket.
– Szerencséd, hogy nem készültem! – akart viccelődni, pedig érezte, hogy pillanatok alatt visszatért az élet a péniszébe, sebesen éledezett benne a szexuális vágy.  
– Ha van a pucádban vér, megmondom, hol keress síkosítót, én meg kerítek neked egy gumit. – vetette fel a lány, egyik kezével hátra nyúlt, megsimogatta Olivér combját.
– Hol kellene keresnem, talán neked van? – lepődött meg a hadnagy.
– Ha kimész a folyosóra, a második ajtó balra. Timi éjjeliszekrényében találsz. – suttogta Viola elpirult arccal.
– Azt hittem, a tiéd. – vált mozdulatlanná Olivér.
– Nem, sosem használtam még, csak tudom, hogy Timinek van, mert hüvelyszárazsággal küzd hosszú ideje. Gumit meg tartogatok már évek óta egy megfelelő pillanatra, ami most jött el, azt hiszem. Feltéve, ha nem járt még le a szavatossági ideje.  
– Ettől többet nem akarok tudni! – hajolt le a fiú, és a ragyogóan pirospozsgás arcra nyomott egy puszit. Vette a nadrágját, de Viola vihogva lefogta a kezét.
– Itt van pár méterre, ne mond, hogy nem mersz meztelenül kilépni érte!  
– És ha belefutok valakibe? Odalenn javában megy a buli! – húzta el a száját a fiú, pedig az izgalom kellően bátorrá tette alaposan megemelve az adrenalinszintjét.
– Hát siess! – indította útba Viola, ő maga pedig a szekrényhez lépett.

A díszesen csempézett folyosó néptelen volt ugyan, de mégis rettentő közelről szólt a zene, és szinte kivehetően csengtek a hadnagy fülébe a földszinti beszélgetések. Mezítláb nem csapott zajt, mégis rettegett a lebukás veszélyétől. És mi van, ha a Timi szobájában van már valaki? Remegő kézzel nyomta le a kilincset, aztán csak a fejét dugta be, mielőtt belépett. Kapásból a rossz oldalon húzta ki az éjjeliszekrény fiókját, iratok és sportújságok lapultak benne. Gyorsan átlépett a másik szekrénykéhez, és a felső fiókban valóban ott lapult egy vibrátor formájú Durex síkosító műanyag flakonja, amit sebtében felmarkolt, és futott vele, ahogy csak a lába bírta. Viola szobájában a zárt ajtónak támaszkodott, nagyokat fújtatott. Imádta a lányon legeltetni a szemét, aki a térdeit csapkodva vihogott a meztelen, pitiáner tolvajon, de ez csak szépítette és mélyítette az Olivér érzelmeit felkorbácsoló, viharos gyorsasággal szövődő szerelmet. Egy újabb közös titok került a felejthetetlen emlékek közé, és a napnak korántsem volt még vége.  

Két perc múlva már vadul csókolóztak a szőnyegen. Hogy miért ott? Mert annyira nevettek, hogy Violának megfájdult a hasa a szűnni nem akaró röhögéstől, és szinte már fetrengett, a hadnagy pedig nyámnyila tanácstalansággal szorongatta a kezében a síkosítót, ami a lányt még nagyobb vihogásra késztette. A fiú végül a puha has fölé térdelt, és puszikkal gyógyította a rángatózó testet. Viola megkomolyodott, két tenyerébe fogta a hadnagy arcát, és egyik pillanatról a másikra mohó csókot nyomott az ajkára. Innen már egyenes út vezetett a nyálas smárolásig, amelyek nem szűkölködtek az érzelmes szenvedélyben. A hadnagy a kezdeti tanácstalanságtól megszabadulva átvette az irányítást, és a lány élvezte, hogy forró kezek türelmes érintése teszi egyre izgalmasabbá az egyre fokozódó izgalmat. Olivér hasra fordította a lányt, visszaült az izmos combokra. Olyan dologra készült, amit korábban sosem tett, ezért még nagyobb odafigyeléssel simogatta végig a hosszú hátat, minden pillanatban fel volt készülve, hogy Viola nemet mond a következő lépésére. Nem sietett, ismét arcával simogatta a vállakat, lapockákat, és próbálta leküzdeni magában a kezdeti szorongást. A nem mindennapi aktusnak az elképzelése is felizgatta. A síkosító szinte már megmelegedett a kezében, mire elszánta magát a tényleges cselekvésre. Keveset nyomott a farpofák közé, aztán iszonyatosan erős vággyal szemlélte, hogy folyik az átlátszó anyag lassan az ánuszra. Annyira felizgult, alig bírta megállni, hogy ne próbáljon azonnal behatolni, a testét azonban gúzsba kötötte a szeretet, így csak az ujjával érintette Viola vagina fölötti, titkos barlangját. A síkosító tette a dolgát, egyik hüvelykujja szinte akadálytalanul csusszant a lány fenekébe. A tudat, hogy ez mennyire könnyen ment, kicsit megnyugtatta, és az apró, körkörösen mozgatott ujja tágító hatása mellett volt lehetősége Viola füléhez hajolni.
– Csak egy szavadba kerül, hogy abbahagyjam. Szólj, ha bármi kellemetlen neked! – suttogta.
– Megbízom benned. – érkezett azonnal a válasz, és Olivér visszahelyezkedett a combokra, hogy további síkosítóadagot használva a két, egymáshoz tartott hüvelykujja egyszerre munkálkodhasson a kellemes élmény érdekében. Itt már sokkal óvatosabb és alaposabb volt. Kitapintotta az időnként összehúzódó izmokat, és csak azokat simogatta, kenegette hihetetlen türelemmel, amíg azt nem feltételezte, hogy az alapos előkészítés már elég lehet. Játszadozni akart. Számított rá, hogy a behatolás nem lesz egyszerű, nem volt kellő tapasztalata, az a néhány film, amiben pedig alaposan megfigyelte, valószínűleg több, mint jól össze lehetett vágva. Közelebb húzódott. Remegő kézzel felhúzta az óvszert, lefeszítette az izgalomtól merev péniszét, és a makkját a lány ánuszához helyezte. Nem próbált meg azonnal behatolni, csak millimétereket haladt előre, és hogy Viola feszült várakozásával is kezdjen valamit, síkosítót kent a hátára, majd erős kézzel, de mégis finoman masszírozgatta a gerinc menti izmokat, miközben enyhe nyomást gyakorolt az előkészités után is ellenálló fenékre, és nagyon lassan, de mint egy faltörő kos, megállíthatatlanul csusszant beljebb. Viola megmerevedett. Egy pillanatig ösztönösen védekezett a teste, majd ellazult teljesen, amikor a fiú pár centiméteren belé hatolt. Szuszogott, nyögdécselt, de tűrte a masszírozást és a fenekét feszítő tolásokat.  
– Nem rossz? – tudakolta Olivér egy idő után a lánytól.
– Nem, dehogy. – sóhajtotta Viola, és hátranyúlva megsimogatta Olivér combját. A fiú még mélyebbre hatolt. A látvány teljesen lefoglalta, és szinte elvette az eszét. Legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy megteheti ezt egy nővel, de az esze azért a helyén maradt minden ámulata és ellenére.
– Nem fogsz tudni így elélvezni szerintem. – gondolkodott hangosan.
– Nem tudom, valószínűleg tényleg nem. – kuncogott Viola. Igazán kedves volt tőle Olivér lelkének a simogatása azzal a kellemes, édes hangsúllyal, ahogyan válaszolt.
– Csinálhatnánk másképp? – Olivérnek már kész tervei voltak.
– Persze, ha tudsz valami jobbat!  
A hadnagy visszavonult, leült a szőnyegre és a hátát az ágynak támasztva nyújtotta a kezét Violának.  
– Gyere, háttal ülj az ölembe. – és kalauzolta a hosszú testet. Vezette a lány mozdulatait, amíg a felhúzott combjaira nem került Viola súlya, amivel irányíthatta a behatolás mélységét, és a pénisze vissza nem siklott a szoros ánuszba. A lány kifordította a felsőtestét, egyik karjával átkarolta Olivér nyakát. A talpa nem érte a földet, de forrón csókolta a fiút, aztán szenvedélyesen beleharapott az alsó ajkába, miközben a szabadon maradt kezével édesen cirógatta a borostás arcot.  
– Így nem tudunk mozogni! – sóhajtotta halkan, ráengedte magát teljesen a kemény férfiszerszámra, ameddig a fiú combja engedte.
– Nem baj, nem is kell! Csak tedd széjjelebb a lábad, hogy leérjen a szőnyegre, a többit rám bízhatod. – suttogta teljesen begerjedve Olivér, és amint a méretes combok utat engedtek, a keze megtalálta az utat a rendkívül nedves, izgalomtól teljesen megduzzadt puncihoz. A lány azonnal összerezzent, a levegő egy hosszú másodpercre a mellkasába szorult, hogy élete legnagyobb sóhaját engedje szabadjára. Olivér a másik kezével megmarkolta a szabadon lógó mellet. Ott nem finomkodott, viszont a puncit simogató ujjai sokkal lágyabban köröztek a duzzadt csiklón. Viola híven a korábbi önmagához nagyon gyorsan száguldott az orgazmus felé, és amikor az bekövetkezett, halkan felsikított. Nem tudott az ölelésből kibontakozni, feneke kemény összehúzódásokkal tette boldoggá a hadnagyot, aki meg volt győződve arról, hogy a farka a nyomás alatt összeroppan. Meg is ijedt egy pillanatra, de fontosabb volt tartani az elernyedő izmoktól összeroskadó nőt. A fiú boldog lett, és most az egyszer nem igyekezett elengedni az érintéstől is megvonagló lány fülledt és nagyon forró punciját.  
– Maradj! Maradj! – nyugtatta, és igen rövid szünet után ismét dörzsölgette a lucskos szeméremajkakat, miközben Viola eszeveszett szenvedéllyel fordította csókra az ajkát. Elemében volt, szinte követelte az érintést, és a keze hamarosan Olivér ujjain landolt, hogy saját ritmusával segítsen beteljesíteni a végzetét.

– Kicsinálsz! Elég, nem bírom tovább! – tolta el magától a hadnagy kezét a sokadik testet rengető gyönyöre után, aztán megpróbált felkászálódni, de csak a fiú kiegyenesedő combjaira bírt távolabb ülni. Lenézett a lankadó péniszére, amin még ott világított a spermával teli kondom.
– Mikor élveztél el? Észre sem vettem. – búgta erőtlenül, de hosszú, remegő ujja megkereste az óvszer tövét, és óvatosan lehúzta.
– Hú, már magam sem tudom, vagy két orgazmusoddal ezelőtt. Lehetetlen volt visszatartani. Sosem hittem volna, hogy valami ilyen jó lehet, és ennyire mélyen érint.
– Mélyen engem érintett. – mosolyodott el Viola, visszahajlott a fiú vállára egy puszi erejéig – Most viszont sürgős dolgom akad, mindjárt jövök! – pattant fel az óvszerrel a kezében, és úgy, ahogy volt, anyaszült meztelenül kiszaladt a szobából. Tíz perccel később került csak elő, nedves bőrrel, pazar illatokat árasztva, odabújt az ágyon már majdnem elszundikáló Olivérhez.

A hajnal ölelkezve találta a fiatalokat. A napfelkelte korai fényei az ablakon keresztül pont a békésen alvó pár női tagjának szemhéján járta melengető táncát. Viola felébredt, és mocorgásával felkeltette a hadnagyot.
– Olivér, menned kellene. Nem akarom, hogy kényelmetlen helyzetbe kerülj miattam. – suttogta a lány, de azért még csókra hajlott, mielőtt felkönyökölt volna. Meztelen melle a napfényben még csodálatosabban pompázott, de a fiú mégis az arcát nézte érzékeny csodálattal.
– Várni foglak, az a fél év nem olyan sok. – remegett meg Olivér szája, s a nő után kapott, hogy maga mellett tartsa.
– Figyelj! Már mondtam, nem jövök többé haza. Ez volt életem első és talán az utolsó egyéjszakás kalandja, de örökké bánnám, ha meg sem történt volna. Remek pasi vagy, de nem köthetlek magamhoz. – konyult le Viola szája. Megsimogatta a bánatos férfiarcot, aztán beállt az ablakpárkány elé összeszedni a ruháit.
– Miért csináltál velem annyi mindent, ha most mégis itt hagysz, és szinte belém rúgsz? – Olivér vádló szavai idegenül csengtek a hajnali órán, de a fiú pont akkorának is érezte a csalódást. Viola visszafordult hozzá.
– Tudod, az ember két okból tesz meg dolgokat valakinek. Vagy azért, mert szereti, vagy azért, mert meg akar felelni. Döntsd el, kettőnk között ez melyik volt. – pár pillanat múlva visszalépett az ágyhoz, és a felé könyöklő Olivér arcát a meztelen hasához fogta. Hagyta, hogy a fiú az orrát belefúrja a szeméremszőrzetébe, aztán egyet gondolt, visszanyomta a hadnagyot az ágyra, és az arca fölé térdelt. Olivér ugyan nem látta, de esküdni mert volna, vagy legalább is azt képzelte, hogy a lánynak a könnye is kicsordult, és első alkalommal tapasztalta meg, milyen nehezen jutott Viola a kielégülésig. A következő másodpercben, villámgyors csók után Viola meztelenül kiviharzott a szobából, és tudható volt, soha nem jön vissza.

Nyomorúságos napok következtek. Olivér Viola távozásával elvesztett valamit, ami nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem volt pótolható. Bújta a helyi híreket, hátha megtudhat valamit a kosárlabdázó lányról, hátha fel tudja venni vele valahogy a kapcsolatot, de érezte, hogy Viola direkt nem hagyott hátra semmilyen megközelítési lehetőséget. Belebetegedett a hiányába, és bármennyire nem akarta, haragot érzett, hogy az a lány, aki számára valóságos angyalnak tűnt, csupán kihasználta. Még mindig ott csengett a fülében a megfelelni szó. Szóval csak azért vállalt be bármit, hogy neki megfeleljen? De miért? Azt már remélni sem merte, hogy azt a bármit is szeretetből tette volna Viola, aki ráadásul nagyon jól tudta, hogy a női nemmel kapcsolatban súlyos problémái vannak egyébként is. Maradt hát az önsajnálat, és a düh, amit már korábban is próbált elfojtani magában. Ő maga sosem tett volna hasonlót egyetlen nővel sem. Távol állt mindig is tőle, hogy kihasználja és eldobja a nőket. Nem azért, mert nem kívánt meg egy-egy szebb lányt vagy csinos asszonyt, hanem azért, mert elvei voltak. És pont ezek az elvek tették olyan nehézzé feldolgozni a cserbenhagyást, amit most Viola elkövetett. Kereste az okot a magasságkülönbségtől kezdve minden fizikai adottságban, de a legjobban a szíve sajgott, hogy ennyire félre lett vezetve, pedig Violában megvolt az empátia, a szeretet, és mint kiderült, a megfelelni akarás. Nem akadt más az utazás előtti utolsó estélyén, aki elszórakoztatta volna? Miért pont őt szemelte ki? Miért nem mondta meg neki már az elején, hogy csak szexet akar?  Visszagondolva azonban be kellett ismernie, hogy Viola szólt, csak ő nem akarta meghallani.

Egy héttel a kellemetlenül végződő, de felejthetetlenül kellemes éjszaka után Olivér a munkahelye melletti parkolóban, az autója mellett belebotlott Tímeába, a polgármester dekoratív feleségébe. Gyanútlanul rámosolygott a nőre, köszönt illedelmesen, de simán tovább haladt volna, ha a nő meg nem állítja. Gondolt rá néha, többször megjelent bujább álmaiban, amelyekben aljas módon, önzően kihasználta a nő engedelmességét és kiélte rajta szexuális vágyait. Időnként eszébe jutottak Tímea sejtelmes ajánlatai, meg sajnos az a taszító ellenszenv is, amit kiváltott a felajánlkozás, és a rossz érzés csak felerősödött az újabb csalódás által. Semmilyen tekintetben nem érezte magát elég jó társaságnak, ezért nem is akart közeledni. Tudta, hogy nem valószínű a valóságtartalma, mégis az a téves eszme vezette félre a megbántott agyát, hogy Tímea is, mint minden nő, csupán csak szexet akar, és ez a gondolat jelenleg még egy baráti beszélgetéstől is elriasztotta.
– Egy hete kereslek, próbálok a közeledbe jutni. – érintette meg Tímea a hadnagy vállát. Sugárzó, barna szeméből félrebillentette a szellő borzolta, szőke tincseket, és finoman ívelt, kárminvörös rúzzsal kikent ajkával – Azt gondoltam, keresni fogsz! – hozta Olivér tudomására a csalódását.  
– Bocsásson meg! – makogta Olivér, és hirtelen semmilyen elfogadható kifogás nem jutott eszébe, csak végignézett a nő ruháin, a hatalmas melleket takaró, fehér vászoningen és az átlagos, lábakra feszülő farmernadrágon, aztán szemlesütve tanulmányozta a makulátlan, fehér sportcipőket. Zavarban jött. A nem kívánt ingerek előtörtek az elméjéből, és ha akarta, ha nem, el kellett ismernie, hogy nagyon vonzónak találja az anyja korabeli nőt.  
– Tegezz már, szólíts Timinek! – mosolygott a nő elbűvölően, majd még közelebb állt.
– Szabad vagy holnap délután?
– Igen, holnap szabad vagyok. – ismerte be a fiú, de azonnal meg is bánta, amint kimondta a mondatot. Nem volt kedve Timi társaságához, valójában senkiéhez sem.
– Eljönnél a Rákózi út kilencbe úgy két óra magasságában? Ott beszélgethetnénk egy kicsit. – közölte a nő. Szinte belepirult, pedig nem is mondott semmi kompromittálót.
– Rendben, ott leszek. – döntötte el Olivér, mert Tímea ellenállhatatlansága azt sugallta, addig úgy sem tágít, amíg igent nem mond, jobb lesz tehát túlesni a találkozón.
– Remek! Akkor holnap találkozunk! – ült ki az asszony arcára az öröm, aztán a fiú arcvonásain felfedezett valamit, aminek hangot is adott – Történt valami? Nem vagy túl jókedvű! Már akkor láttam rajtad a szomorúságot, mikor még észre sem vettél. Nagyon elgondolkodó üzemmódban kullogtál az orrod után.
– Csak fáradt vagyok. – füllentett Olivér. A gondolatai már a másnapi találkozón jártak. Azt sem tudta, hol van az utca, az épületet pedig csak sejtette, hogy vagy étterem, vagy kávézó, mindenesetre diszkrét helynek kellett lennie.  
– Majd én jobb kedvre derítelek! – vágott bíztató képet a nő, majd pár pillant múlva azzal az ürüggyel távozott, hogy a nyílt utcán nem akar feltűnést. Olivér feje zsongott. Nem akart senkire gondolni, de Viola emléke nem halványodott, és Timi sem tette könnyebbé a megnyugvását. Nem akart szexelni vele, hiába érezte az idősebb nőt rendkívül csábítónak. Tovább bonyolítani az amúgy is megnyomorított lelkivilágát nem volt ajánlatos dolog.

A Rákóczi úti cím egy befejezetlen, félkész házra mutatott, amire utólag húztak egy emeleti szintet. Tanácstalanul állt a kapu előtt, és azon gondolkodott, Timi rossz helyre küldte, vagy ő emlékezett rosszul, amikor végre megérkezett a Peugeot kabrió, és az asszony loboncos hajtincseit látta megvillanni belőle. A nő nem volt szívbajos. Hatalmas kulcscsomóval nyitotta a kaput, betessékelte Olivért a kifüggesztett, eladó táblával hirdetett házba, ahol az emelet ugyan befejezetlen maradt, de a földszint nagyon is jó minőségben, berendezve várta az új tulajdonosát.  
– Tudod, az a jó az ingatlanügynöki munkámban, hogy néha eljöhetek otthonról azzal az ürüggyel, eladó házat kell valakinek megmutatnom. – tájékoztatta a hadnagyot nyíltan beismerve, hogy akár tilosban is járhat, és a fiú, amint lépkedett a korlát nélküli lépcsőn Tímea után, nem tudta levenni a szemét a rövid, fekete ruha alól átlátszó, sötét harisnyába bújtatott lábakról. A színben teljesen harmonizáló magassarkú cipő pedig úgy megformálta az izmos vádlikat, hogy a fiú csak nyelt egy nagyot, és nem bánta volna, ha több emeletnyit kellett volna felfelé gyalogolnia ezzel a nem mindennapi kilátással. Tudta, hogy Timi miatta öltözött ki, miatta villantott szexi combokat, de azért ez nem hozta annyira lázba, hogy a kisújját is megmozdítsa a nőért. Kívánta is, meg nem is. A korábbi, rossz élményei miatt kóválygott valahol a vágy és elutasítás határán, ugyanakkor el kellett ismernie, hogy ha tényleg ötvenhárom éves a nő, remek formában tartja magát, és egyszerűen csodás minden porcikája. A fekete szett temetési hangulatát feledtette a kesze-kusza, szőke hajával, meg persze az orrba tolakodó parfümillatban úszó, kihívóan szexi öltözetbe csomagolt, fitten tartott testével. A karján plázacicás nemtörődömséggel lóbálta a kicsi neszeszerét.
Egy kisebb toronyba kapaszkodtak fel, ahonnan fantasztikus kilátást nyújtott a befejezetlen erkély magassága. Jól tervezett kilátóként szolgált a város határában folyó patakra és az azt övező sétálóparkra. A nő félelem nélkül ült ki a korlát nélküli erkély eső mosta, betonozott szélére. Szívbaj nélkül, könnyedén lógatta le a lábát, és helyet maga mellett. Az sem érdekelte, hogy a ruhája poros lett. Olivér vigyázva mellé ült, ne érjenek össze, aztán óvatosan lenézett. A tériszonya öt méteres magasságban még nem jelentett komoly félelmet, és most egyébként is másfajta veszély közeledett.
– Nem baj, hogy ide hívtalak? Itt minden olyan csendes és nyugodt, ráadásul nem láthatnak kíváncsiskodó szemek. – tanulmányozta Tímea Olivér arcát, és egy percre sem felejtett jóképet vágni mindenhez.
– Nem, nem baj. Sokkal jobb, mint egy zsúfolt cukrászdában sugdolózni.
– Még nem tudom, hogyan köszönjem meg, hogy aznap éjszaka nem mártottál be és nem vittél be a rendőrségre. Hatalmas blamázs lett volna nem csak nekem, de Árpinak is, ha kiderül, hogy vezetek, és más, rosszabb dolgot is tettem.  
– Nem! Nem tartozol nekem semmivel. Egyébként is mindig egy rendes, tisztességes nőnek ismertelek. Azt gondoltam, nyomós oka lehet a . – vonta meg a vállát Olivér. A szőke fürtök alól kandikáló, kutató szemek zavarba hozták.
– Hát volt, sajnos nyomós ok. – bólintott a nő, vágott egy grimaszt – Még verekednem is kellett.
– Kivel verekedtél, megkérdezhetem?  
– Árpi jelenlegi egyik kurvájával, egy fiatal, hazug kis ribanccal. Egy parkolóban elkaptam, amikor be akart szállni a kocsijába, és megtéptem, hiába is tagadott mindent. – keseredtek meg a vonások Tímea egyébként sima homlokán.
– Ez a viselkedés nem rád vall, és nem magyarázza meg a . – vetette fel Olivér, pedig magában azt gondolta, neki nem is kellene tudnia az előzményekről.
– Oh, ez igaz, de aznap ünnepeltük az egyik barátnőm szülinapját, és többet ittam a kelleténél. Ő világosított fel, hogy ki Árpi legújabb kiszemeltje, kit kell elintéznem. Idegességemben még többet vedeltem, elvesztettem a fejem. Nem így kellett volna lerendezni a dolgokat, de utólag már mindegy, megtettem sajnos.  
– Ha tényleg egy kurva, akkor biztosan megérdemelte. – bólintott a fiú – Nem tudok semmilyen verekedésről vagy feljelentésről, úgyhogy ezt megúsztad, de vigyázz, ne csinálj máskor ekkora esztelenséget.
– Nem fogok, elhiheted. Nem először vagyok megcsalva, mégis minden egyes alkalmat egyre nehezebben viselek. Árpi sajnos a farka után megy.
– Sajnálom! Azt hiszem, ebbe nincs beleszólásom, de meghallgatlak szívesen. Gondolom ez olyan dolog, amiről nem szívesen beszélsz akárkivel, és gyanítom, hogy nekem is csak ezért mondod el, mert szükségét érzed.
– Neked azért mondom, mert nem akarom, hogy olyannak gondolj, amilyen nem vagyok. – szünetet tartott, a fiú arcának rezdüléseit figyelte, elégedetten vette tudomásul, hogy Olivér egyáltalán nem neheztel – És azért is mondom, mert akkor este valójában megszületett bennem a bosszúszex gondolata. A bosszúszex egy csinos, segítőkész, erős fiatalemberrel. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, de látom, hogy ez a lehetőség téged nem érdekel. Így valami mást kell kitalálnom, hogy a kedvedre tegyek.
– Igazán hízelgő, hogy rám gondoltál. – vigyorodott el Olivér kényelmetlenül, de maga sem tudta, mit kellene még a hallottakhoz hozzáfűznie.
– Van barátnőd? – váltott könnyedebb stílusra Tímea.
– Nincs, és egy darabig nem is lesz. – mondta ki a fiú meggondolatlanul, elnézett a semmibe. Az emlékeiből ismét előtört a sátorban lezajlott pornójelenet, meg a Violától elszenvedett lapátra tétel, de beszélni nem akart róla.  
– Ó kérem, itt valakit szerelmi bánat gyötör. Ki bántott meg ennyire? – kiáltott fel a nő, a következő pillanatban pedig megijedt, sokkal halkabban folytatta – Csak nem én voltam a tettes? A hülye pofámmal kényelmetlen helyzetbe hoztalak, leromboltam benned valamit. – hosszan gondolkodott, Olivér arcizmainak rándulásait figyelte.
– Nyugtass meg, hogy nem belém voltál szerelmes! – szólította Tímea az elrévedt Olivért, mire a fiú visszatért az életbe.
– Nem, nem beléd voltam szerelmes. Valaki átvert, azt viselem nehezen. – közölte szűkszavúan. Violát nem akarta megemlíteni. Csodás volt a vele töltött éjszaka, még ha csak szexre is kellett a lánynak.  
– Oké, nem faggatlak, látom, mennyire nincs ínyedre. – sóhajtotta Tímea lehangoltan. Felkászálódott, mint aki indulni készül. Felelőtlenül állt az erkély szélén, elég lett volna egy apró hiba, az ingatag magassarkúról ugyancsak mélyre tudott volna esni. Elgondolkodva porolta le a fenekét, és meglepődött, amikor Olivér megfogta a kezét, hogy biztos támaszt nyújtson. A fiú szemében kedves előzékenység csillant.
– Azt hittem, tartasz tőlem, mint ha leprás lennék, megérinteni sem mertél eddig. – jegyezte meg Tímea, de semmi neheztelés nem volt a hangjában, tényként közölte az észrevételét.
– Jaj, dehogy, csak rossz a kedvem. Tudtam, hogy nem leszek most jó társaság. – vezette a nőt lefelé a lépcsőn kézen fogva, és közben elmerengett, hogyan tud egy ilyen csábító alkalmat elutasítani. Timi valóban rendkívül vonzó, ő meg elég hülye ahhoz, hogy elfojtva magában a reményt, minden gyönyörű ígéretet visszautasítson. Pedig elég volt csak a kikerázott asszonyra nézni, máris szorongatta a kísértés szívdobbanást serkentő vágya. Talán most visszavághatna a női nemnek? Bosszút állhatna, kihasználhatná az idősebb nőt? A feje zsongott, és a saját nőgyűlölő bosszújának tudatától még kedvetlenebb lett.

A kapuban Timi elköszönt. A puszija édesen cuppant, a mosolya megértésről tanúskodott, mégis valami rettenetesen hiányzott Olivérnek. Mindketten a saját autójukhoz indultak, közben kicsit összemosolyogtak. Egyikük sem így tervezte ezt a délutánt, de így sikeredett. Olivér beült az autóba, és már majdnem indított, amikor a másik oldalon kinyílt az ajtó. Timi dugta be a fejét.
– Várj, tényleg szeretnék megköszönni neked mindent. Találd ki, mit szeretnél, kérlek! – villantak a meleg szemei barátságosan. Olivér előbb összerezzent, valami forróság járta át a testét, és olyan lépésre szánta el magát, amit még soha senkivel nem tett meg. Valójában gyűlölte az érzést, nyomoroncnak és aljasnak érezte magát, mivel szerelem nélkül engedni akart a kísértésnek. A hangja megremegett, amikor intett Timinek, üljön be.
– Mi jutott eszedbe? – ragyogott fel a nő arca helyfoglalás közben, valószínűleg nem számított arra, ami a következő pillanatban eljutott a füléig, és a szíve mélyéig sistergett.
– Szeretném, ha leszopnál. – rebegte a fiú alig hallhatóan. Timi elsápadt egy pillanatra, aztán újra elterült az arcán az elégedett vigyor.
– Jó, de ne itt! Menjünk vissza a házba, vagy vigyél el egy elhagyatott helyre! – tette a kezét a fiú combjára. A fokozódó izgalomtól égett az arca, de Olivérről a szemét egy pillanatra sem vette le. A fiú idegszálai pattanásig feszültek. A keze megremegett indítás közben, a gyomra pedig utánozhatatlan sebességgel liftezett, szinte már a torkában érezte. Gázt adott. Egyetlen másodperc ezredrésze alatt értékelte át az utasa közelségét, és hogy ne tűnjön megátalkodottan önzőnek, megsimogatta a nő kézfejét, amiben várakozása ellenére igenis örömét és megnyugvását lelte. Egy kurvával másképp bánt volna, de ennek a nőnek itt vannak érzései, és ez belőle is kiváltja a megbocsátó, szolid emberséget.
– Miért gondoltad meg magad? – kérdezte Tímea lágy hangon.
– Mert gyönyörű vagy, és ellenállhatatlan. Nem tudok úgy rád nézni, hogy ne kívánnálak. Azóta a nap óta nem hagy nyugodni a képzeletem, örökké arról fantáziálok, milyen lehet veled lenni. – ismerte be a fiú. Azt nem tette hozzá, hogy ez most nála is egyfajta bosszúszex lesz. Érdekes módon Timit sem tudta már gyűlölni, mint más nőket, mégsem ahhoz hasonlót érzett, amit Violával megtapasztalt. Abba a lányba első pillantásra szerelmes lett, a mély érzések hatására simán kizárta minden korábbi, negatív előítéletét. Timit meg nagyon kedvelte, ha nem is szerette szerelemmel, valahogy egészen közel került hozzá lelkileg a rövid beszélgetés ellenére. Szavait nyomatékosítani rámosolygott az egyre jobban viruló arcú asszonyra.
– Édes vagy, nem fogod megbánni. – mondta a nő, de szemmel láthatóan az izgalom, és a kezdeti feszélyezettség miatt szembetűnő lett a merevsége.
Hosszú, feszültséggel teli, már-már csend következett. És mi a legnehezebb feladat ilyen helyzetben? Természetesen egy eldugott helyet találni. Olivér ismerte a környéket, így azt az öreg akácerdőt is, ahová régebben gombát jártak szedni Amandával. Azzal az Amandával, akivel akkor még a kocsi hátsó ülésén önfeledten szeretkezett, és akit azóta nem kíván a háta közepére sem. Megállította az autót a jól ismert helyen, ahol korábban még soha senki sem zavarta meg az Amandával megélt együttlétüket. Kicsit tanácstalan lett, hogyan tovább. Megcsókolja a nőt, vagy csak dőljön hátra, és hagyjon megtörténni mindent. A csók mellett döntött. Tímea előbb szégyenlősen elfordította a fejét. A hadnagy tudta, hogy a nő is bizonytalan, talán a házasságtörés miatt hezitál, ezért megsimogatta az asszony szőke üstökét és maga felé fordította a szégyenlősen égő arcot. A tekintetük találkozott, és valahogy egyszeriben minden könnyebb lett. Tímea puha, erőtlen ajkai alig mozdulva fogadták Olivér száját, és pár pillanatig a furakodó nyelvvel sem tudott mit kezdeni. A fiú minden átmenet nélkül megfogta ruhán keresztül a mellét, és lágyan dörzsölgette. A cicik dús méretei, és a csók felforralták a vérét, a fokozódó bizsergést pedig minél hamarabb akarta beváltani élvezetre. Elszakadt a nőtől, sebesen tekerte lejjebb az ülését félig fekvő helyzetbe, majd hátradőlt, és várta Tímea ténykedését.  

A puha tenyér lágyan idomult a nadrág domborulatának alakjához. Simított rajta le-fel néhányat, egészen az ágyékig lemerészkedett, aztán visszatért, hogy a ruha alatti méret legkisebb változását is feltérképezze. Nem húzta az időt, de nem is nagyon sietett. A szeme belenevetett Olivér arcába, miközben feszült figyelemmel húzta le a farmernadrág cipzárját és kigombolta a beesett hason meglazuló fémgombot. Nagy gonddal hajtotta széjjelebb a nadrágot, csak azután érintette meg a világoskék alsóban rejlő, időnként megvonagló kincset. Az ujjai felmérték a hosszát, a vastagságát, csak aztán került ki az alsónemű fogságából. Az ajkába harapva markolta meg, és máris húzott rajta néhányat, hogy a játékszerét teljes pompájában megszemlélje. Visszafojtott lélegzetvételei komoly szexuális izgalomról árulkodtak. Közelebb hajolt, de kényelmetlen volt az autó, ezért ledobta a cipőit, és az első ülésre térdelve hajolt a hadnagy fölé. Az egyik keze még mindig a fiú péniszét tartotta egyenesben, a másik Olivér arcán keresett magának helyet, ujjai a fiú ajkait vették célba, és az arcát simogatták meg kellemesen, aztán a fiú teste mellett megtámaszkodott, hogy előrébb hajolhasson. A pénisz végére előbb adott egy puszit, aztán az érintéstől felbátorodva egyre erősebben nyomta az ajkához a fitymafék környékét, pergő nyelve megbátorodva nedvesítette körbe a feszüléstől lilába hajló makkot. Olivérben elakadt a lélegzet. A nő a szájába eresztette a makkot, beleszívott, majd hangosan cuppantva elengedte. Valószínűleg érezte a pénisz izmainak megfeszülését, mert a fiúhoz fordult.  
– Ne élvezz a számba, kérlek. Szólsz, ha érzed, hogy jön? – kérte megható kedvességgel, és amikor a hadnagy bólintott, mosolyogva vette az ajkai közé az újra megránduló hímtagot. Lassan és módszeresen szopott, mint aki minden centimétert külön ki akar élvezni. Ajkai alig érintették a feszülő péniszt, mégis volt Olivérnek oka gyönyörködni. Előbb összefogta Timi haját, hogy láthassa a munkálkodó ajkait, aztán egy újabb ötlettől vezérelve feljebb tekerte az ülést, hogy elérjen az asszony hátsójáig. Előbb a melleken siklott végig a keze. Eszébe nem jutott rámarkolni a melltartóban duzzadó, hatalmas emlőkre, de az érintésük tovább tüzelte a fiú vágyát. Kíváncsian haladt tovább, miközben a szopásból adódó gyönyört igyekezett kordában tartani. Benyúlt a ruha alá, a nő combján fölfelé megtapogatta a csalogató, meleg hússal megtöltött harisnyanadrágot, és a keze meg sem állt a bugyival fedett vénuszdombig. Meg akarta simogatni, s bár a harisnya útját állta, mégis érezte a rejtőzködő punci párás forróságát. Ennyivel azonban nem elégedett meg, fogást váltott. Tímea fenekén felhúzta a ruhát, hogy megfoghassa a harisnyanadrág szélét. Úgy érezte, egyre jobban kezd beindulni, és nem tudott tovább parancsolni a kezének, a gerincén oda – vissza szaladgáló élvezet elhomályosította az elméjét. Mindent akart, és ebbe a mindenbe beletartozott a nő egész teste. Sietve cibálta le combközépig a harisnyát, majd a finom csipkebugyit, hogy a tenyerét az asszony meztelen fenekének kellemesen sima bőrére tehesse. Belemarkolt a puha félgömbökbe, és az ujja rátalált az érintéstől összehúzódó ánuszra. Tímea egy pillanatra megmerevedett, majd összenéztek, és a nő, aki megadóan viseltetett a hadnagy vágyai iránt, elnevette magát. A fiú megnyugodott kicsit. Már semmi nem ronthatta el a szórakozását. Tímea ismét szopott, de már sokkal nagyobb hévvel, és nem adta jelet ellenkezésnek, amikor egy puhatolózó ujj csusszant egyre mélyebben a fenekébe. Olivér felsóhajtott. Annyi csodás inger és boldogság áradt szét a testében, lehetetlen volt tovább nyújtani az érzéki aktust.
– Vigyázz, jön! – szólt Tímeának – Megtennéd, hogy amikor elélvezek, elengeded a farkam, és a tövénél finoman harapdálod? – beszélt belőle a képzeletben felépített éppen legszebbik vágya. Az asszony valóban elengedte. A kemény pénisz végigfeküdt a fiú hasfalán, és éles fogak fogták közre a herék felett. Az első harapás enyhe nyomása elég volt, hogy beinduljon a gépezet, és a nő arcán öröm suhant át, ahogy a lüktető péniszt megszorította a fogsora. Olivér majdnem elájult, de az utolsó csepp sperma előbukkanásáig megszállottan bámulta a nő ajkai között vergődő péniszét, és hihetetlenül élvezte az összehúzódásokat nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is. Timi hagyta a hadnagynak kifújni magát. Ismét kezébe vette az alig megpuhult hímvesszőt, az ajkával megérintette a makkját. Játékos nyelve körbecirógatta, és nem írtózott lenyalni a maradék ondót, amitől kikerekedett a fiú szeme, de megszólalni nem bírt, annyira elvarázsolódott Tímea hatása alatt.

– Nagyon szépet kaptam tőled, felejthetetlent! – lelkendezett a hadnagy, amíg a Timitől kapott papírzsebkendőkkel próbálta rendbe tenni magát. Az asszony a legcsodásabb mosolyát villantotta rá, közben a harisnyanadrágját igazította vissza a derekára.  
– Ne túlozz! Megérdemelted, mert olyan aranyos voltál aznap is, mint most.  
– Csak nem kellett volna közben nyúlkálnom. Amikor megérezted az ujjam, úgy megálltál, azt hittem, mindjárt kapok egy maflást. – vigyorodott el a fiú. Tényleg megkönnyebbült, hogy megúszta a pofátlan műveletet.
– Meglepődtem, de attól izgalmasabb a veled töltött idő, hogy tudom, érdekes, vagy inkább különleges dolgokra is számíthatok. – válaszolt a nő sejtelmesen, majd odahajolt Olivérhez. Egy igazi, lágy csókot lehelt a szájára, és közben az arca sugárzott.
– Nem félsz? – kígyóztak vissza Olivér agyába a valóság keserű pillanatai.
– Mitől? Tőled? Tőled nem. Szelíd vagy és galamblelkű. Vagy arra gondolsz, Árpitól? Bűntudatom van, de ha ő csal engem, akkor én is csalom őt. – körbenézett a homályos erdőben, aztán könyörgő képet vágott – Volna kedved jövő héten találkozni velem?  
– Mindenképpen, de miután kiengedted a szellemet a palackból, nem mehetsz így haza. – csóválta meg a fejét Olivér kaján vigyorral.
– Hogy érted? Hogy nem mehetek haza? – hökkent meg a nő, de félelmet nem mutatott.
– Gyere, és megtudod! – pattant ki a fiú az autóból, hogy a másik oldalon, mint egy királynőnek kinyissa az ajtót. Tímea gyanútlanul nyújtotta a kezét, és követte a fiút, aki az autó elé vezette a kíváncsi nőt, majd a motorház felé fordította.  
– Hasalj rá! Ne aggódj, nagyon tiszta, frissen van lemosva. – mondta határozottan, de mielőtt a kezével irányította volna a nőt, magához húzta egy csókra, csak aztán döntötte a motorháztetőre – Homoríts, és állj egy kicsit terpeszben, kezeket az autóra! – Kész terve volt, legalább is, tudta, mit akar, ha még fejben nem is gondolt mindent végig. Úgy érezte, minden képlékeny, és a folytatás nem rajta múlik. Megsimogatta a nő hátát, aztán a keze lassan lefelé haladva mintát vett az alakjáról, főleg a kinyomott fenékre összpontosítva. A nő mozdulatlanul tűrte, inkább csak kuncogott a ruhát ismét derekára húzó kezeken. – Nyomd ki a segged! – szólította az asszonyt, egy kicsit szemlélte a harisnyán átvilágító bugyit, aztán lerántott egyben mindent combközépig, hogy belemarkolhasson a puha húsba, és szétfeszítse a farizmokat. Ezzel azonban nem elégedett meg, két másodperc múlva már térdre hullva tolta az arcát a megremegő combok közé, hogy a vagina bejáratát a nyelvével elérje. Érezte, hogy nem kellene ennyire sietnie, és illene szelídebben bánni a nővel, de nagyon akarta a szexet, csak nem volt elegendő türelme lassítani, vagy várni. És mellette még tartott a lebukástól is, hiszen egy járókelő bármikor megjelenhetett a közelben. Fülelt folyamatosan, de szinte ész nélkül nyalt a nedves, kitolt punciba, és még nagyobb elégtétel volt számára a nőgyülöletével szemben, hogy időnként a gáton is átbukva a cikázó nyelve az ánuszt is megtorpedózhatta. Úgy gondolta, hogy ez a testhelyzet Tímeának kissé lehet, de talán épp ezért csinálta mohón, és abban reménykedett, hogy Timi azért majd elélvez. A gondolatait elhomályosította az izgalom . Ha nem élvezett volna el két perccel korábban az asszony kéjesen szopó ajkaitól, legszívesebben megbaszta volna a nőt hátulról, de még nem tért vissza a testébe az élet, csupán a nyelve pergett fantasztikus sebességgel. A füleibe kúszó szuszogás még nagyobb és intenzívebb nyalásra késztette, és hogy még közelebb húzódhasson, szabályosan belekapaszkodott a megfeszülő combokba, amikor Tímea elélvezett. Picit még simogatta a megránduló test puha gyönyörforrását, aztán felállt, és a nőt felsegítette, majd kérdés nélkül felültette a motorháztetőre. Cseppet sem aggódott azon, az asszony mit szól ehhez, viszont az idősebb nő finom lénye kedvességre ösztökélte, ezért megcsókolta a helyzet pikantériájától elvigyorodó nőt, aztán lenézett a ruhára, és felemelte a szélét, hogy láthassa Tímea szőrös ölét. Beletúrt a vénuszdombot takaró szőrszálakba, és elgondolkodva kérdezett.
– Van még bűntudatod? – nem is nézett az asszony szemébe, pedig érezte, hogy az vágyakozva keresi a tekintetét, és inkább még egy kis levezető simogatásra várna.
– Még van, de nem vészes. Egyelőre nem térek magamhoz a meglepetéstől, ezért nem is akarok foglalkozni a későbbiekkel. – suttogta a nő, és lágyan csúsztatta le az ujjait a fiú karján, hogy a szeméremdombján motoszkáló kezet megsimogassa.
– Akkor most repeta, csak más stílusban! – emelte fel a hadnagy Tímea combjait. Kivárta, amíg a nő óvatosan nevetgélve a hátára feküdt, aztán a lábait az égnek irányította, és megcsodálta a megnyíló punci megcsillanó, rózsaszínű szépségét – Imádom az illatod, és gyönyörű a puncid. Fel kell készülnöd rá, hogy mindjárt ki foglak nyalni, de megígérem, hogy most gyengéd leszek, és megpróbálok minél több örömet szerezni. – bántotta a fiút a korábbi, önzően kapkodó stílus, ahogy állatiasan bánt a nővel, hiszen az nem érdemelte meg azt a kiszolgáltatottságot, amit ő elvárt tőle.
– Szerinted nem szereztél elég örömöt? – érezte ki a nő a fiúban dúló bizonytalanságot.
– Nem úgy tettem, ahogy kellett volna. – ismerte be Olivér, de a nő lábait nem engedte le, tovább csodálta a furán gyűrődött, nedvesen csillogó szeméremajkakat, és azon gondolkodott, hányadik pasi lehet Tímea életében. Biztos volt abban, hogy nem ő az első szeretője, ezért is ment bele végül a szexuális kapcsolatba. Miért utasítaná el, mikor a szex mindkettőjüknek kell? Az elutasításból észrevétlen lépett át a kihasználás ingoványos mezejére. Bár nem érzett mást, csak erotikus vonzalmat a dekoratív nő iránt, azért bántani semmilyen módon nem szerette volna.
– Szokatlan. Szokatlan és arcpirító, ahogy bámulsz, ahogy ki kell tárulkoznom előtted. Szokatlan, ahogy hozzám nyúlsz, de mindennek ellenére én élvezem, és tudom, hogy nem teszel olyat, amivel bántanál engem.  
– Már megtettem sajnos. Zárd össze a lábad, kulcsold össze a bokáid! – parancsolta mégis annak ellenére, hogy a megbánás gyomorszájast mért az elméjére. Ő maga fogta össze a harisnyás bokákat, majd a záródó combokat a hatalmas mellekhez préselte. Még mindig a gyönyörű, összepréselődő szeméremajkakat és kitüremkedő csiklót gusztálta, megnyugtatására a látótere peremén ott ragyogott Tímea boldog, elnéző mosolya. Lehajolt, fél kézzel továbbra is tartotta a térdben behajló lábakat, de már csak a tökéletesen megközelíthető, rejtélyes vágássá szelídült punci foglalta le minden figyelmét. Megérintette az orrával, beszívta az illatot, ami még a parfüm émelyítő, édes hatását is felül tudta überelni. Bedugta a keskeny résbe a nyelvét, és lágyan préselte felfelé, egészen a kicsi csiklóig, majd visszatért a zárt hüvelybejárat másik végére, hogy végtelenszer ismételje a számára kimondhatatlanul kedves és izgalmas mozdulatot. A nő gyorsuló lélegzetével együtt megjelentek Olivér fején a simogató kezek, és a fiú elgondolkodott azon, hogy lám, ez a nő akkor is elfogadja, ha önzően bánik vele. Szerette ezt a pillanatot. Amanda annak idején tiltakozott volna, de Tímea, ha igazak voltak Viola szavai, kísérletezni akart, és most pont azt kaphatta, amit más talán nem tesz, vagy nem tett volna meg neki. Egy pillanatra rossz érzései támadtak Viola emlékeitől, de az idősebb nő kéjre éhező sóhajai észre térítették.  A világ minden kincséért sem gyorsított volna a kellemes bizarr nyalás sebességén. Kicsit ezzel akart, meggyőződése volt, hogy a nő előző szeretői már biztosan tettek olyat is, amit tőle Tímea soha nem fog megkapni. Minden gondolatában ott fészkelt azonban a kétely, hiszen Viola is azt mondta, hogy a nagynénje csak szeretne kísérletezni, mert nincs, és soha nem is volt senkije. Vajon melyik verzió az igaz? Egy pillanatra dühös lett magára, és átértékelte az asszony szerepét. Ki ő, hogy pálcát törjön felette? Nem Amanda, aki megcsalta, és nem is Viola, aki átverte és kihasználta, Ez a nő itt egy hús-vér, érző ember, és mi van, ha tényleg csak életében először váltja valóra a bosszúszex gyönyörét? Megállt. A nyelvét a legnagyobbra nyújtva behatolt a hüvelybe, majd az ajkai közé szívta a szeméremajkakat, és addig játszott a keletkező vákuummal, míg a nő teste meg nem feszült. Még volt annyi ideje, hogy az összeránduló ánuszra tegye a szabad kezének hüvelykujját, aztán csak arra gondolt, hogy ha már szerető, akkor legalább adjon annyi örömöt Tímeának, amennyi csak tőle telik.  

Az autó lomhán tolatott a fák közé, hogy a keskeny, erdei úton megfordulhasson. Olivér sebességváltás közben véletlenül ért a nő térdéhez, aki még mindig kipirulva bámulta a fiú elgondolkodóan merev arcélét.  
– Timike! Nem bántam úgy veled... – harapta el a kérdés végét, nem is nézett a nőre, csak bámult előre nagy összpontosítást színlelve.
– Hogy bántál? Nem értem! – lepődött meg az asszony, aztán a keze megtalálta Olivér sebességváltón nyugvó kézfejét – Mint egy kurvával? – mondta ki hangosan, és a fiú érezte, hogy a nő hangjában nincs neheztelés.
– Igen, úgy. Nem lett volna szabad azt csinálni veled, nem lett volna szabad kihasználni a kedvességed. – mentegetőzött Olivér.
– Semmi olyat nem tettél, amit én ne akartam volna. Miért bánt ez téged? Talán megbántad? Nem volt jó neked? Nem akarsz többé találkozni velem? – sápadt el Tímea.
– Nem, szó sincs róla, csak attól félek, hogy neked nem volt olyan jó. És ha jövő héten találkozunk, ígérem, sokkal, de sokkal kedvesebb leszek, nem fogok annyira nyomulni.  
– Így is pont annyira vagy kedves, amennyire kell. Nem értem mi bajod van! Pasiból vagy, és ha nem nyomulnál, azt hinném, nem érdekellek. Hidd el magadról, hogy ügyes voltál! – mosolygott Timi a fiúra, megsimogatta az arcát – És leleményes! – nevetett, aztán csendesebben kérdezett – Tényleg nincs senkid, aki miatt bűntudatot érezhetnél?  
– Nincs. – rázta meg a fejét a hadnagy, és elmosolyogta magát Tímea dicsérő szavaira.
– Na és ki az a lány, aki összetörte a szíved? – tudakolta az asszony.
– Már nem számít, itt vagy nekem te! És tudom, hogy az ajkaid kárpótolnak mindenért! – tért ki a válasz elől Olivér. Nem tudott igazán haragudni Violára, de gyűlölte azt a helyzetet, amibe a lány keverte. Mi értelme lett volna nevén nevezni? Majd lassan kiábrándul belőle, és akkor jókat fognak szeretkezni Timivel.  
– Az ajkaim mindig készen állnak majd rá, te kis perverz! – nevetett jót a polgármester dögös felesége, majd besüppedt az ülésbe, mikor beértek a városszéli utcába. Olivér Timi autója mögé parkolt, aztán rámosolygott a még mindig pirospozsgás arcú nőre.  
– Mikor érsz rá? – kérdezte, és legszívesebben megcsókolta volna Tímea száját, de a nyílt utcán, még ha a kocsi zárt terében is ültek, diszkréten kellett viselkednie. Az ördög soha nem alszik.
– Nekem jövő csütörtök lenne jó, délután kettőkor, mint ma is, de ha lehet, ne az erdőbe menjünk, ebben az eladó házban van egy szuper ágy, és itt senki nem keresne.
– Csütörtöknél hamarabb nem lehet? – türelmetlenkedett Olivér.
– Nem. Így is sokat kockáztatok, be kell tartanunk bizonyos szabályokat. Még sosem csináltam ilyet, és óvatosnak kell lennem. – magyarázta az asszony, és Olivér kezdte elhinni, hogy a nő, akiről Viola majdnem szentként vélekedett, valóban most csalja meg először a férjét. Kicsi szánalmat érzett, ugyanakkor a sajgó szívét megnyitotta valami új előtt, ami ha nem is volt szerelem, valami nagyon mély, barátságon túlmutató érzelmet jelentett Tímea iránt. Félreismerte, és ez arra sarkallta, hogy minél jobban bánjon vele az elkövetkezendő időben.
– Értem. Akkor jövő csütörtökön itt találkozunk.
– A kulcsot majd a postaládában hagyom, csukd be magad után az ajtót belülről, légy szíves. – beszélt a nő halkan.
– Várnál rám meztelenül? – ragyogott fel Olivér képe.
– Igen. – bólintott Tímea, majd szétnyitotta a combjait, mert a fiú határozottam csúsztatta felfelé a kezét a lábán, meg akarta érinteni a szeméremtestét. A simogató kéz még harisnyán és bugyin keresztül is forróságot okozott Tímea testében, hátravetette a fejét az ülésben, és nagyot sóhajtott.
– Nem , de nagyon szerettem volna megérinteni a puncid még egyszer. – suttogta a fiú, majd útjára engedte az asszonyt, aki rákvörös arccal lépett ki az autóból, majd a lehető legdiszkrétebben dobott még egy puszit, mielőtt beült volna a saját kocsijába. Ragyogott, és Olivér elkezdte tervezgetni, milyen kellemesen fogja simogatni, ha az az ágy valóban annyira szuper, pedig nem is az ágy kényelméről szólt a találkozásuk szépsége. Volt min gondolkodni a fiúnak. Kicsit felszabadult a Viola árulását követő enyhe depresszióból, és ha nem is tudta kihagyni a kosárlabdázót a gondolataiból, azért igyekezett Timire minél többet gondolni. Ha nem is túl jól, de megfértek ők ketten egyszerre a fejében. És várta, nagyon várta azt a csütörtöki napot, hogy Violát végleg elfelejthesse. Legalábbis azt képzelte, ez megtörténhet, ha Timibe beleszeret, vagy legalább lefoglalja a gondolatait, pedig ahogy a napok teltek, Viola megint úgy került egyre jobban előtérbe, és a hiánya az átmeneti jókedvét is újra letörte.  

A csütörtök nagyon alapos tisztálkodással telt. A fogyatkozó türelem már délelőtt beállíttatta Olivért a zuhany alá. Készült nagyon, még új, férfiasabb illatú tusfürdőt is vett a nem mindennapi alkalomra, és igyekezett mindennemű, maszturbálásra ösztökélő késztetést elnyomni magában, pedig a lelki szemei végtelen és képtelen szeretkezések sokaságával hergelte az érzékeit. Viola azonban mindig ott tolakodott kéretlenül, és ha csak felnézett a zuhanyrózsára, önkéntelenül azt számolgatta, mennyivel magasabb tőle a kosárlabdázó termetű lány, és vajon hogy mutatna szexi magassarkúban. A sértettsége csillapodott, de elengedni nem tudta sem a fájdalmát, sem a Viola iránti vonzalmát, ezért próbált visszamenekülni a Timivel folytatott erotikus álmodozásba, és délután kettőkor, remegő kézzel lenyomta a kilincset, amellyel azt hitte, egy új korszakot kezdhet az életében. A szobát nagyon könnyen megtalálta a berendezett földszint sétálópark felőli oldalán. Az első pillanatban a betűző naptól hihetetlenül világos szobában csak a nagy baldachinos ágyat vette észre, ami tükörmennyezettel volt hivatott szebbé tenni a testiség élményét, minden más berendezés eltörpült az ósdinak tűnő, de az összképhez nagyon passzoló bútor mellett. Mint egy századfordulós maradvány a többi helységhez képest, de nem maradt ideje végiggondolni az eszmefuttatását, egy szőke fürtök közül kandikáló szempár elvonta a figyelmét. Ő volt, érte jött, és Timi pillantásainak melege megremegtették Olivér térdét. Nem volt menekülés. Nem, mint ha eszébe jutott volna kitérni a kihívás elől, és megmásítani az egy héten át tervezgetett szexualitást. Halkan elrebegett egy sziát, mosolyogva az ágyhoz lépett. Timi pillantása és megrezdülő ajka is felért egy boldog üdvözléssel, valahogy egyikük sem tudta, hogyan kellene, miként illene üdvözölni a másikat. Beszédes szemeik azonban megtették ezt helyettük. A hadnagyban máris megfogalmazódott az első gondolat, és elsőként a lepedőért nyúlt, lassan lehúzta az asszony meztelen testéről, majd félrehajította, hiszen nem is volt rá szükség. Nagyot nyelt, beszívta az asszony intenzíven édes, egész testéből áradó parfümillatot. Tímea pőre teste zavarba hozta, a meztelen, hatalmas melleket a nő a karjaival igyekezett egymáshoz préselni, míg a vénuszdomb felett összekulcsolt ujjak egy hengeres, rózsaszínű tárgyat rejtettek. A lábak keresztbe rakva próbálták a szűziesség és szégyenkezés buta látszatát kelteni. Olivér felismerte a Durex síkosító flakonját, és majdnem elszólta magát, amikor felidézte Viola szavait, miszerint Timi évek óta hüvelyszárazsággal küzd. Elnyomta magában a késztetést, hogy szóba hozza, inkább nem tett semmilyen említést. Majd úgy tesz, mint aki újdonsággal találkozik. Legeltette hát a szemét Timi bájos arcán, vérvörösre rúzsozott ajkain, közben meg lassan vetkőzni kezdett. Mindent jól megfigyelt a nőn. Rettentően megtetszettek neki a hatalmas, nyomástól megemelkedett mellek a méretes, barna bimbóudvarokkal és felfelé ágaskodó csecsekkel, amelyeket a mennyezeti tükör erotikusan megkettőzött. Mint ha két nő között foglalhatna helyet szerény személye. Ekkora cicit életében csak képeken látott, de a simaságukkal, csalogató szépségükkel nem győzött betelni. Izgalmat érzett, mégsem következett be a merevedése, folyamatosan nyugtatta magát, hogy mindennek eljön az ideje, de előbb a nő kedvében kell járni. Legszívesebben a formás lábfejekkel kezdte volna az ismerkedést, hogy onnan egyenes út vezethessen a vagináig, de megemberelte magát, és barátságosan lefeküdt Timi mellé, hogy összeölelkezzenek. Az érintés forrósága felébresztették a férfiasságát, és már az első csók után követelőző feszülést érzett az ágyékában. Az asszony a forró combjaival, hasával szította a fiú tüzét, majd az első, hosszú és tartalmas csókcsata és simogatás után megkérdezte Olivért.
– Tudod, mit hoztam? – emelte meg a gömbölyített végű, hengeres tubust.
– Tudom kedves, hamarosan használni is fogom. – válaszolt komoly képpel Olivér, és ismét csókra hajlott, a tenyere bebarangolta Timi hátát, megcirógatta a gerincét, aztán lágyan belemarkolt a futástól egészen izmos fenékbe. – Meddig érsz rá? – tudakolta az asszonytól, hogy minél jobban beoszthassa az idejét.
– Csak két órám van, vagy inkább két és fél. – húzta el a száját Timi. Ragyogó pillantással követte Olivér tekintetét, ami elidőzött a hatalmas bimbóudvarain, majd hátrább hajolt, hogy a fiú kézzel is elérhesse a játékszereket. Már nevetett az elvarázsolt arcon, és igazi szeretettel hagyta dédelgetni a természetes szépségeit, amit a fiú hol tenyérrel, hol az ajkaival illetett. Húzta-nyúzta, csókolta, méregette Olivér a mellek puha halmait, de közben kinyitotta a tubust is, az egyik tenyerébe síkosítót nyomott. Egyik pillanatról a másikra tette a kezét a nő ágyékára, aki a hideg folyadéktól egy kicsit összerándult, aztán még jobban megnyitva a combjait a szeméremajkai közé engedte a fiú ujjait. Lágy és meglehetősen sikamlós ujjazás következett lassú előrehaladással. Timi előbb csak csókolt, aztán viszonzásképpen hátrahúzta a fiú péniszén a bőrt, és lopva a gélből, bekente azt is, hogy jól csúszhasson, amikor végre együtt lesznek. Tudatos volt mindkettejük részéről az irány, már csak be kellett teljesíteni egymás vágyait.

Az ágyhoz szegezett nő úszó arccal fogadta magába a fiatal fiút. A karjait kemény és erős kezek tartották fogva a feje fölött, csak a lábait használhatta a türelmes, de nagyon határozott férfi combjainak időnkénti simogatására. Teljesen átengedte a testét az élvezetnek, és a fiú szerint ekkorra már semmilyen szégyent nem érezhetett. Olivér már teljesen birtokolta a középkorú nő testét, és igyekezett is a kedvessége mellett ezt kihasználni, valamint mindkettejük javára fordítani. A síkosító használata nem várt hatást eredményezett, végtelennek tűnő, hosszúra nyúló aktusra ítélte a szeretőként találkozó, egymást még alig ismerő párost. Ez az elnyújtott kéj azonban nem hogy lelombozta volna a kedvüket, sokkal inkább még szépítette a kielégülés útját. A szigorú misszionárius póz pedig lehetővé tette, hogy egymásban gyönyörködve és élvezkedve néha összenevessenek, játékos bohócsággal korbácsolják az egekig egymás szenvedélyét. Timi élvezett el előbb, és síkosító ide, síkosító oda, Olivér nagyon jól érezte a csúcspont földöntúli szépségét, a hüvely össze nem téveszthető összehúzódásait, ami magával ragadta őt is, és semmivel sem törődve, zihálva élvezett bele a tökéletes csendben élvezethullámokkal együtt pulzáló nőbe, hogy aztán a hatalmas melleken pihentetett arcával várja ki, míg az orgazmus utáni csodás érzések megnyugodnak, lecsendesednek.  

– Nem tudom, de valahogy azt érzem, olyan lagymatag vagy ma. – simogatta meg Olivér arcát Tímea, miután kifújták magukat, és csak feküdtek a tükörmennyezeten keresztül egymás arcába mosolyogva.
– Lagymatag? – nevetett fel a fiú – Maratoni menet volt, csodálkozol, hogy lagymatag vagyok?  
– Nem úgy értem! A fantáziád az, amiből visszavettél. Szinte az első percben tudtam, hogy ma szeretkezni fogunk, és lám, fantasztikusan megszeretgettél, de ott az erdőben még egy belemenős, szexuálisan kíváncsi fiú voltál.  
– Most is az vagyok! – vigyorodott el Olivér, és hogy bizonyítson, közelebb vonta a nőt. Az tenyerét nyaktól lefelé haladva végighúzta a gerincén, aztán a középső ujja utat tört magának a síkosítótól nedves ánuszig. Gondolkodás nélkül kezdett el a rejtett kiskapura játszani, közben pedig szégyenérzet nélkül beszélt.
– Tudod, amikor bejöttem azon az ajtón és lehúztam a lepedőt, legszívesebben végigcsókoltam volna a lábaid, hogy minél hamarabb belenyelhassak a puncidba, még az előtt, mielőtt megduglak, de úgy éreztem, hogy te nem azt szeretnéd, csak egy kellemes együttlétre vágysz.
– Tényleg arra vágytam, de bármi másra is, amivel meg tudsz lepni. – vigyorgott Tímea – Nem fogok nyavalyogni, ha a fenekemet tapizod, és akkor sem, ha előbb nyalsz, utána kúrsz meg. Úgy kell együtt lennünk, hogy mindkettőnket kielégítsen. Valamiért úgy érzem, néha bizonytalan vagy. Előbb azt hittem, azért, mert idősebb vagyok, de az erdőben rájöttem, hogy tudsz te gátlástalanul szexi lenni. De mindegy, majd kitanulmányozzuk egymást kívül-belül.  
– Rajtam kívül van valakid? – kérdezte hirtelen, meggondolatlanul Olivér.
– Nincs! Hová gondolsz? A férjem előtt volt egy pasim, de azóta egy sem. Te is csak azért, mert a sors eléd vetett és tréfát űzve a kiszolgáltatottságomból a karjaidba lökött. Bár tervezgettem a bosszúszexet, magamtól nem léptem eddig.  
– Én csak egy bosszúszex vagyok? – sóhajtott ijedten a fiú, visszavonulót fújt a síkos izomgyűrűk között csúszkáló ujjának is.
– Jaj dehogy! Ha nem tetszenél, nem is találkozunk, és nem ígértem volna, hogy a számmal kényeztetlek. Az akkor felszabadította a gátlásaim, és megmutatta, hogy veled mocskosul szeretnék szeretkezni.  
– Azt hittem... – kezdte a fiú, de aztán lenyelte a gondolatait.
– Azt hitted, egy olcsó nő nagyok, aki falja a pasikat, és ez a tudat neked szenvedést okozott. Túl szerény, érzékeny és romantikus vagy. Én most ezt gondolom, pedig nem hiszem, hogy féltékeny lennél, és nincs is mire, csak veled akarok lefeküdni. – magyarázott a nő, aztán megcsókolta a fiút, hogy kifejezze, nem haragszik a feltételezésért. Látva Olivér tekintetének elrévedését, nevetve incselkedett a gondterheltté váló fiúval – Egyszer talán kipróbálnék egy női szeretőt. Azt mondják, ők igazán tudják, hogy kell egy másik nőhöz hozzányúlni. – a mondat azonban, ha el is ért a hadnagy agyáig, nem aratott osztatlan sikert. Olivér éppen azzal volt elfoglalva, hogy Timit felmentse minden korábbi képzelgésének mocskossága alól. Lám, valóban egy aranyos és kedves nő, vele szemben nem lett volna szabad semmilyen degradáló előítéleteknek megszületni.
– Itt vagy? Nagyon el vagy gondolkodva! – bújt hozzá ismét egészen szorosan a nő, aki, ha nem is látott a fiú lelkébe, azért az apró jeleket nem tudta nem észrevenni.  
– Persze, csak hoztam neked valamit. – hajolt le az ágyról Olivér a nadrágjáért, és egy kulcsot vett elő a zsebéből, meg egy kézzel írott papírt – Ez a címem. Egy minigarzon, de nekem elég, és ha néha el tudnál szabadulni, bármikor...
– Köszi, megpróbálom majd, ígérem.

Egy hétig ismét nem találkoztak. Olivér, mint ha semmi sem történt volna Timivel, amint egyedül maradt, ismét Violáról kezdett el álmodozni. Hiába követelt magának nagyobb helyet a szívében és a gondolataiban az idősebb nő, ő csak ábrándozva szorongatta a kosárlabdacsapatról készült újságkivágást a kezei között, amelyen Viola minden szempontból kimagasodott a csapattagok közül. Már régen szorongatta a torkát az a szánalmas tudat, hogy lám, a szexért hajlandó ő maga is elfogadni egy ismeretlen asszony ajánlatát, tehát nem különb ő sem, mint bárki más. Ettől a felismeréstől kevésbé érezte fájónak Viola lelépését, és nem bocsátotta meg Amanda félrelépését, mégis másként kezdte értékelni az élet nyújtotta örömöket. Nem kezdett el más nők után koslatni, nem hajtott egyéjszakásokra, mégis tudta, hogy meg kellene változtatni a szemléletét ahhoz, hogy ne érezze a korábbi csalódások állandó keserűségét. Azok pedig rettentően tudtak fájni a monogám beállítottsága miatt, és bármi történt, nem akartak igazán halványulni. Volt, amikor Amanda keskeny arca jelent meg álmában. Hosszú, és lehetetlenül sima, barna hajával annyiszor tudta a szívébe lopni magát, mégis ingerülten dobta sutba minden korábbi, csodálatos és kevésbé szép emlékét, ha felidézte az átkozott sátor homályában végképp elhalálozó szerelmének érzését. Timivel tervezett, Violával álmodott, és sosem tudott igazán megnyugodni, Amandát meg úgy kerülte, mint egy leprást, aki betegséget terjeszt.
Azt az egyet szomorúan vette tudomásul, hogy Timi csak csütörtökönként tudott vele két órácskát együtt tölteni. Ez volt az az idő, amikor végre meg tudott szabadulni a gondolatai súlyától, és felszabadultan, minden béklyótól mentesen, kellemes társaságban tölthette az idejét. Megtanulta, hogy ne legyen túl rámenős, de azt is megtanulta, hogy Timit könnyű belevinni bármilyen játékba. Így aztán, amikor egy hónappal később ismét a tükrös baldachinos ágy közepén találta magát, a kezdeti kényeztetés és síkosítás után simán kimondta, mit szeretne, és mozdult is, hogy elősegítse a képzelete megvalósítását. Már nem volt újdonság, hogy a misszionárius póz után átforduljon, és oldalról behajolva a nyelvével kényeztesse Tímeát. Az volt a kedvence, ha félig megvalósított hatvankilencben nyalhatta-falhatta a lucskos és síkosítótól eperízű puncit, és elvárta, hogy addig a nő ne csináljon semmit. Imádta a nő gerincére fektetett karjával közelebb húzni az engedékeny csípőt, és így, ebben az egyoldalú, kissé mocskos, de annál vágyottabb pózban kielégíteni a saját és szeretője szükségleteit, miközben az ujja enyhe mélységben behatolt a titkosabbik járat izomgyűrűi közé. Az egyik ilyen, fenséges és már-már meghitt aktus után a fiú véletlenül rákérdezett a gondolatai tárgyára.  
– Mi van Violával? Tetszik neki Atlanta? – tudakolta meggondolatlanul.
– Nem is tudom. Szerintem nem érzi jól magát. Gyanítom, hogy valami más van a dologban, mert a kosárlabdával nem lehet gond. Valami nagyon nem tetszik rajta, nagyon szomorúnak látom. Nem panaszkodik, nem beszél róla, de biztosan van valami baj. Honnan jutott most eszedbe? – kérdezett vissza Tímea.
– Nem tudom! – sápadt el a fiú – Már régen voltam kosárlabdameccsen.
– Tényleg! Te beszélgettél vele, mielőtt kiutazott! Még három hónap, és végre hazajön, amikor letelik az ösztöndíja. Tudod, nekem nagyon hiányzik, úgy szeretem őt, mint a saját lányom. – révedt el Timi a gondolataiban.
– Nem akar hazajönni, nekem azt mondta, soha többé nem jön haza. – vallotta be a fiú, hogy többet tud, mint az asszony, és látnia kellett a szörnyülködő arcot, ami fogadta.  
– Neked ezt mondta? Miért vert át bennünket? Nem érezte jól magát nálunk? – ütötte szíven Tímeát a tudat, és a fájdalom mély ráncok formájában kiült az arcára.  
– Nem, nem erről van szó, csak ott van lehetősége sportkarriert építeni.
– Azért közölhette volna, hogy nem áll szándékában hazajönni. Nem is értem, miért titkolta el. No, majd úgy is beszélek vele, hátha végre megnyílik, és őszinte lesz. Megijedtem egy pillanatra. Már az is megfordult a fejemben, hogy azért nem jön haza, mert Árpi kikezdett vele, de nem, nem hiszem, hogy a férjem ilyesmire vetemedett volna.  
– Szeretett nálatok lakni, téged meg különösen szeretett. – simogatta meg Olivér a nő arcát, aztán mélyen elgondolkodva cirógatta a hatalmas melleket. A fejében már Viola szomorúsága vette át az irányítást, földbe döngölte a szomorú tudat, és ettől a hírtől kedvetlen lett. Maga sem tudta, mit kezdjen ezek után Timivel.

A televízió képernyőjén egy gyönyörű, szőke nő olvasta fel a huszonháromórás híreket. Olivért nem igazán érdekelte, csak ácsorogva könyökölt a minigarzon ablakában, és céltalanul bámulta a lakótelep kísérteties, éjszakai fényeit. Szombat este lévén a tér már elcsendesedett, néha látott a ház előtt elsietni egy – egy embert vagy szórakozva andalgó fiatalokat, de alapvetően semmi sem történt, ami kimozdította volna a fiút a magányos önsajnálatból. Ki máson, ha nem Violán járt volna az esze? Nem tudott szabadulni a magas röplabdázó hiányától, pedig már hosszú hetek teltek el azóta, hogy szó nélkül elment, és itt hagyta őt az ólomsúlyúvá nehezedő érzelmeivel. Mondja meg Timinek, hogy beszélni szeretne Violával? Pont Timinek, amikor a nő egyre jobban szereti őt? Okozzon csalódást? Nem, azt nem szabad. Viola nem akarja látni őt, és ezzel minden el van döntve. Csak ne fájna ennyire. – sóhajtott nagyot, amikor a bejárati ajtó zárjának lett figyelmes. Betörő? Rögtön Timi jutott a fiú eszébe, csak neki adott kulcsot, ezért meg sem mozdult, csak a megkönnyebbülés sóhaja távozott a mellkasából. A következő pillanatban óvatos léptekkel egy svájcisapkás, fekete hajú nő jelent meg a televízió fényében. Olivér elmosolyodott. A sapka ugyan nem volt egy tetszetős darab, de a fekete paróka nagyon megdobogtatta a fiú szívét, Tímea bűbájos mosolya pedig kellemes melegséggel töltötte el Olivér arcbőrét. A nő otthonosan ledobta a retiküljét, aztán a sötét kosztümfelső is landolt a padlón, csak utána lépett a fiú mellé, akinek a szája is tátva maradt az ámuldozástól. Olivér örömet érzett. Timi jelenléte végre kicsit kibillentette a nyomorúságos gondolataiból. Egyből megakadt a szeme a nő áttetsző necc pólóján, hiszen még a televízió fénye is elegendő volt ahhoz, hogy átláthasson a fekete szöveten, ami alól hívogatóan domborodtak a nő mellei, gyakorlatilag magukat a férfiszemnek. Timi vigyorogva nyomott puszit Olivér szájára, aztán megállt az ablak másik sarkánál, hogy a fiú nagyokat sóhajtva gyönyörködhessen a kihívó öltözékén.
– Azt hittem, sosem jössz el hozzám! – sóhajtott Olivér. Erős késztetést érzett, hogy kinyújtsa a kezét és megérintse Timi mellét, de nem mozdult. Még nem tért magához a meglepetéstől.
– Délelőtt még én sem tudtam. Árpi ebédnél jelentette be, hogy két napra elutazik munkaügyben, nekem meg azonnal az jutott eszembe, hogy most végre megleplek ezzel a selyemfelsővel, amit rendeltem. Remélem, szexinek találod! – mosolygott a nő rendületlenül, kihúzva magát, a két kezét ugrásra készen belefúrta a feszes farmernadrágja korca alá, mint aki arra vár, hogy az is lekerülhessen. Olivér lenézett a lábakra, aztán a fehér edzőcipőn állt meg a tekintete. Magassarkú szandált, vagy cipőt várt volna, de még így is el kellett ismernie, hogy Timi az 53 évével csodálatosan alkalmazkodik a fiatalok divatjához, és ez csak növeli az érett nő örökké ragyogó fényét.
– Nem tetszel nekem! Még mindig az a szerelmi bánat gyötör? Csak tudnám, ki lehet az a lány! Itt szobrozol az ablakban csendesen, és bámulsz kifelé, de egészen máshol jár az eszed. – sóhajtott Timi. Ő nem teketóriázott, kinyújtotta a karját és megsimogatta a fiú méltatlankodó arcát – Jól van, ezt a témát nem feszegetem. Látom, hogy nincs ínyedre. – húzta vissza gyorsan a kezét kicsit csalódottan.
– Ha beléd szeretnék, meg tudnánk oldani, hogy örökre együtt legyünk? Úgy értem, nem csak a szex miatt. – kérdezett váratlant a fiú, kíváncsi volt Timi gondolataira.
– Ne szeress belém! Nem szerethetsz belém! Én sem vagyok szerelmes, csak nagyon imádom veled tölteni az időm. Annyi szépet kapok tőled, de be kell látni, hogy ez csak szex. Jó persze beszélgetni is, de tudod, hogy foglalt vagyok, és hozzád már egyébként is nagyon öreg. Megértesz? – kedvetlenedett el a nő, és már majdnem elfordult, amikor Olivér utána nyúlt.
– Tudom, és ígérem, megpróbálom széppé tenni azt az időt, amit velem tölthetsz. – visszahúzta Timit, és átölelte. Maga sem volt tisztában, miként szereti a nőt, de erős érzelmi köteléket jelentett az ismeretsége. A megbocsátó csók lágyan csattant, Olivér pedig megjegyezte egy életre, hogy nem szabad az asszonyt választások elé állítani, főleg olyanok elé nem, aminek nem tudna egyikük sem megfelelni. Pedig egy pillanatra nem tűnt rossz ötletnek állandósítani a kapcsolatukat, azzal is menekülni a viszonzatlan szerelem gyötrelme elől. Kicsit csalódottan tolta távolabb a nőt, és megmosolyogta, ahogy Timi kinézett az ablakon. Szinte látta a fejében megszülető gyanút, hogy az ablakon keresztül megláthatja őket valaki.
– Őrölten jó ez a fekete haj, nagyon tetszik! Vedd le a sapkát, légy szíves! – határozta el magát Olivér, és bíztató mosolyt küldött Timi felé. Kicsit talán meg is babonázta a látvány, elgondolkodva gyönyörködött a középkorú asszony szexiségében.  
– Ne aggódj, itt nem láthat senki, maximum árnyakat sejthet, aki benéz az ablakon. Nem ismerhet fel, legfeljebb azt láthatja, hogy taperolom a melleid. Egyébként pedig remekül álcázod magad ezzel a fekete parókával. – bújt ki Olivér komoly elhatározással a fehér pólójából. Az izmos felsőteste megvillant a televízió fényében, és ez a kísérteties fény vágyakkal tüzelve ragyogott fel Timi szemeiben.  
– Nem engem ismernek fel, téged szólhatnak meg azok, akik benéznek az ablakodon, és láthatják, hogy csintalankodsz. – igazította ki nevetgélve a sima, hosszúszálú parókát az asszony.
– Annál izgalmasabb lesz szeretkezni veled az ablakban. És csak nézzen, aki akar, ilyen klassz nője nem lehet másnak, csak nekem! – tolta le az alsóját Olivér, majd nem zavartatva magát a meztelenségében, a földön heverő retikülért lépett, majd átnyújtotta a nőnek. Ő maga nem szándékozott más holmija között kutakodni.
– Hoztál síkosítót, remélem! – dőlt az ablakpárkánynak háttal, és kivárta, míg Timi előhalássza a kis flakont, majd azonnal ki is vette azt a kezéből – Vedd le a nadrágot! – csattant az erélyes férfihang, és a nő vigyorogva teljesítette a parancsnak tetsző, de egyáltalán nem bántó utasítást. Csupán az átlátszó felsője maradt rajta. Egy pillanatig tétován állt Olivér előtt, mi lesz a következő teendője.
– Nahát! Nem volt rajtad fehérnemű?  A melltartót még csak értem! – hökkent meg a fiú, örömmel vegyes észrevételével együtt nevetgélni kezdett.
– Azért jöttem, hogy elvarázsoljalak és kényeztesselek, arra gondoltam, hogy ettől csak még izgalmasabb lesz az este. – mosolyodott el Timi is.  
– Én meg épp kemény akartam lenni, erre most kiestem a szerepemből. – csóválta meg a fejét Olivér, majd megfogta a nő kezét, és közelebb húzta magához. A testük különböző pontjai összeértek, és a bőrük forróságának kellemes érzése szétáradt mindkettejük lényében.
– Még lehetsz nagyon kemény, mindenre fel vagyok készülve! – nyújtózkodott Timi, hogy egy csókot követeljen ki magának, de a csók rettentően rövid volt, a fiú pedig inkább a füléhez hajolt.
– Az jó, mert most szopnod kell. Ereszkedj térdre! – közölte szinte parancsoló hangon. Timi egy pillanat alatt leereszkedett, Két kezét a fiú combjára tette, és nézett a lassan éledező pénisszel.
– Csak az arcoddal simogasd egy kicsit, azt nagyon szeretem! – rendelkezett a hadnagy.
– Azt én is nagyon szeretem. – suttogta a nő, majd odahajolt a lassan duzzadásnak induló fütyihez, és a forró arcbőrével azt a fiú hasfalához, hogy minél több gyönyört adhasson át a szeretőjének.
– Ne beszélj, csak csináld! – sóhajtott elfúló hangon Olivér. Felgyorsult az erekciója, pillanatok alatt kihúzta magát a hímvesszője, és elérkezett az a pont, amikor már minden érintés még több gyönyört követelt. A sűrűsödő, női sóhajok közvetítették Timi fokozódó izgalmát.  
– Most szopj, de ne nyúlj hozzá kézzel! – folytatta tovább Olivér a hatalmaskodást. Nem állt szándékában a nőt, hiszen ha Timi apró jelét adta volna a nemtetszésének, azonnal leállította volna magát, így azonban, hogy az asszony is látszólag élvezte a kiszolgáltatottságot, esze ágában nem volt abbahagyni a játékot. Megakadt a lélegzete, mikor a forró ajkak közé került a makkja, és közel került az ájuláshoz, mert Timi nagyon lassan, szoros szájjal tolta hátra a bőrt a farkán. Közben még fel is pillantott a fekete paróka alól. mosollyal kísérte a fiú felszisszenését, és behorpadó pofazacskókkal szopta erősen a szájából kifelé csúszó, nyáltól fénylő, kőkemény péniszt, majd újra és újra lecsapott, kiélvezte a férfitest rándulásait, hiszen azoknak a valószínűleg csodás érzéseknek ő volt a kiváltója. Nem csak öröm volt ez a részéről, hanem igazi büszkeség is.
Olivér nem állt a helyzet magaslatán. Még a lábujjait is behajlította az erőlködés, hogy elkerülje a magömlést. Tudta, hogy tönkretenné vele Timi kedvet. A síkosító flakonját az ablakpárkányra dobta, majd hirtelen lehajolt, felhúzta magához az asszony. Abban a pillanatban a csók volt a legjobb dolog, amit adhatott, meg az a gyengéd ölelés, amit legjobb szándékával el tudott követni. A bal keze szinte önkéntelenül csúszott le az ágaskodó Timi fenekére, a jobb a derekát markolta. Maga sem tudta hogyan, de a következő pillanatban már érezte, hogy a pénisze némi segítséggel utat talált a nő puncijába. Meg kellett állnia, és megállásra a nőt is.
– Várj még egy pillanatot! Még nem is kentem síkosítót. – pillantott az ablakpárkányon heverő flakonra Olivér.
– Nem is kell, életemben nem izgultam még ennyire, mint most. Érzed, milyen könnyen kerültél belém? – ölelte át a nyakát tüzes sóhajjal Tímea, és a fiú akarata ellenére aprókat mocorgott, jobb lábával igyekezett átkarolni a szilárdan álló combokat. A hadnagy meglepődött, talán ez volt az az apró mozzanat, ami kicsit csillapította a kéjvágyát, és hagyta megnyugodni a péniszét lüktetésre késztető ingereket. Csókba menekült, a lelassult mozgása új értelmet nyert, és már ő feszítette a testét, hogy a női szeméremtestbe minél kellemesebben elmerülve együtt ringatózzanak a gyönyör hullámain. Nem volt tudatos, ezért észre sem vette, hogy a bal keze középső ujja megkereste Timi ánuszának rejtekét, és lágyan kéredzkedett egyre beljebb. Jobban figyelt az átlátszó felső alatt, a testeik között időnként puha labdaként nyomorgó, hatalmas mellekre, amelyeken csodásan megkeményedtek a barna udvarban rejtőző bimbók, és amiket bármikor megsimogathatott kedvére. Észnél volt, hiába a szex szépsége, csak még jobban megtanulta értékelni az idősebb asszony közelségét és odaadását. Abban a pillanatban szeretett volna örömet okozni, mégse kelljen már ágaskodva, akrobatamozdulatokkal szeretkeznie Tímeának, amikor az Úr megadta a lehetőséget a vízszintes, kényelmes együttlétre. Megemelte hát a fenekénél az asszonyt, és folyamatos csókjai közepette elcipelte a keskeny, egyszemélyes ágyára. Határozott volt és mégis nagyon gyengéd, amit a nő bájos elismeréssel viszonzott. A smárolás mellett lassú pumpálásba fogott Olivér, s vele együtt az ágy is ritmikusan nyikorgott, amit Tímea nem tudott megállni kuncogás nélkül. A hadnagy azon gondolkodott, mennyire jó, hogy ilyen aranyos nő van most mellette, de hogy a kacarászás ne rontsa el az együttlét örömét, gyorsított. Az ágy persze szintén ritmust váltva követte a férfi mozdulatait, tempós aláfestő zenét szolgáltatva az aktushoz, és ha ez még nem lett volna elég, Timi vaginája is egyre hangosabban cuppogott. Ezt már Olivér sem tudta megállni nevetés nélkül, megállt. Csókot nyomott a nő félig beharapott ajkára, majd levetette magát Tímea mellé, és szeretetteljes ölelésben összebújtak.  
– Ne haragudj, kidobom ezt az ágyat! – nevetett Olivér, közben persze, hogy fenntartsa Timi érdeklődését, az engedékenyen megnyíló combok közötti résre siklottak az ujjai, és apró, körkörös mozdulatokkal folytatta a stimulációt az apró, nedvesen csiklón.
– Bolond, én élvezem, hogy ilyen jókedvre tudlak deríteni. – akadozott az asszony lélegzete, a keze megtalálta a kemény péniszt, de csak fogta és nem csinált vele semmit, ami azt jelentette a hadnagy számára, hogy még csinálnia kell a nővel valamit.  
– Szóval ezért vettél ilyen átlátszó pólót, hogy megőrjíts, hogy csókoljalak, hogy nyaljalak, hogy kívánjalak, ahogy még soha korábban? – évődött a fiú petting közben, a szeme ismét bebarangolta a necc alatt a melleket, majd a lágy nyakra hajolt, hogy csókolja a legvékonyabb bőrt a verőér fölött.
– Azt akartam, hogy kemény légy! – mosolyodott el Tímea, majd becsukta a szemét, és pár pillanat múlva már érezni lehetett, hogy megfeszülnek az izmai. Előjele volt ez a mindent elsöprő kielégülésnek, ami hang nélkül száguldott keresztül a női testen, hogy aztán elernyedve fogadja Olivér kezét az érzékenyé váló puncija helyett a boldogságtól megszépült arcán.
– Gyönyörű vagy! – ámuldozott a fiú, hagyta lélegzethez jutni az elhomályosult szemű asszonyt.
– Köszönöm, kedves vagy! Végre nem látszik az a bánatos arckifejezésed. Mióta nincs senkid? – kezdett Tímea beszélgetésbe, miközben nem hagyta lankadni Olivér szex iránti érdeklődését. Az apró, előbőrt stimuláló  mozdulatok kicsit türelmetlenné tették a hadnagyot, de megértette, hogy Timi beszélgetéssel szeretne közelebb kerülni hozzá.
– Már egy éve nincs barátnőm. – válaszolt kurtán, azon gondolkodott, nem mártja be Amandát, hiszen azzal elárulná a nők iránti haragjának a miértjét, és nem szerette volna Timit a többi nő közé sorolni. Timi más volt számára. Egy csodálatos, méltánytalanul elhanyagolt, de nagyon kedves barát, akinek megértette a vágyait és problémáit.  
– És egy éve ilyen búvalbélelt vagy miatta? Még mindig szerelmes vagy belé?
– Nem, már nem érdekel. Csak még nem tudom elfelejteni. – lavírozott a fiú az igazmondás és a megemlíthető információk között.
– Azért ez valami több, mint egy szakítás utáni kedvetlenség. Már régen el kellett volna múlnia. Nem beszéltél vele? Visszafogadnád még? – kíváncsiskodott Timi, közben árgus szemekkel Olivér arcát, hogy a legapróbb rezdülésekből is kiolvashassa a szeretője érzelmeit.
– Nem, az nem fordulhat elő. Nem szeretném, és beszélni sem akarok vele. Különben is, itt vagy nekem te, és nem akarok senkinek sem hazudozni, főleg olyan lánynak nem, aki esetleg belém szeretne.
– Pedig jobb lenne a dolgokat tisztázni, mert nagyon mély sebet hagyott benned. Bármi történt, meg kellene beszélnetek. Tudod, ezt miért mondom? Mert tegnap délelőtt beszélgettem annak a lánynak a kolleganőjével, akit Árpi miatt megtéptem. És tudod mit mondott? Hogy a lánynak egy éve nincs senkije, és ha el is fogad apró ajándékokat Árpitól, teljesen biztos, hogy nem fekszik le vele, senkit nem enged közel magához. Állítólag rendkívül zárkózott és kerüli az embereket. Hogy mi az oka, arról hallgat, de azt mondta ez a nő, hogy a lánnyal egy évvel ezelőtt történt valami, azóta ilyen, Árpi pedig felzaklatja és idegesíti, amikor állandóan a nyakára jár, és ha csak a közelébe megy. No ezt csak azért mondtam, mert tartozom annak a csajnak minimum egy bocsánatkéréssel, hátha attól jobban fogom én is érezni magam. ok nélkül, olyan valakire hallgattam, akire nem kellett volna. Nálad is lehet, hogy egy beszélgetés helyre tenne dolgokat a régi barátnőddel, az még semmire sem kötelez. És tudod, honnan veszem, hogy valami nagyon mélyen érint téged? Olyan gyakran vagy búskomor, és most is pillanatok alatt lelankadtál, és az biztosan valami rossz emléknek köszönhető. – nem hagyta, hogy a fiú válaszoljon, csókkal pecsételte le az összeszorított férfiajkakat, majd rátette az ujját, jelezve, hogy nem kell válaszolnia.
– Maradhatok hajnalig? Ma végre nem kell időre mennem sehová, és élvezni akarom a társaságod, és melletted felébredni! – vigyorodott el Timi, megsimogatta a hadnagy sápadtságból éledező arcát.
– Maradhatsz, sőt, mindenképpen itt kell maradnod. Majd valamikor szépen elmész ahhoz a csajhoz valami csekély ajándékkal, és kiengeszteled. De most... – helyezkedett a fiú megelevenedve. Félre kellett tennie a csalódásai emlékét legalább arra az időre, amíg az asszony társasága felejtethette vele a gondjait.  
– De most? – húzódott fel Tímea szemöldöke, de szinte tudta, mi következik. Megvárta, míg Olivér a combjai közé húzódik, aztán a jobb lábát kitéve oldalra, a szeméremtestét a fiatal szeretője ajkainak és nyelvének. Annyival húzódott feljebb, hogy az ágy támláján megtámaszthassa a fejét, és bár a nők nagy része nem annyira vizuális, ő mégis fokozott izgalommal és élvezettel nézte, ahogy Olivér nyelve eltűnik a puncija vágatában. Talán még sosem örült ennyire a lassú kényeztetésnek, mint most, amikor nem csak érezhette, láthatta is a vágyat a fiú szemében.  
– Nem szúr? Délután borotváltam. – nyögött nagyot Timi a lepedőt markolva.
– Nem szúrhat annyira, hogy meg ne kóstoljam! Sima, mint a legédesebb selyem, édes, mint a legfinomabb torta, és ez a legkedvesebb dolog, amit kaphatok tőled! – hízelgett a fiú két, szeméremajkakat kényeztető lágy csók között. Kezdte érezni, hogy visszaköltözik belé a vágy, ahogy a gyönyör kapujára koncentrálva Amandáról elterelődnek a gondolatai.
– Hogy tudsz még ilyenkor is udvarolni? – nyitotta még jobban szét Tímea a combjait, aztán becsukta a szemét, és próbált csak a zsigereiben egyre intenzívebben gerjedő gyönyörre koncentrálni. A következő pillanatban a hadnagy felpattant, megemelte az asszony mindkét lábát, a vállaira helyezte a vádlikat, és a teste tömegét használva maga alá gyűrte a nőt, és mélyen belé hatolt, majd a karjaira támaszkodva óvatosan, de határozottan tolta előre a csípőjét. Timiben a lélegzet is elakadt, kikerekedtek a szemei, aztán szinte el is homályosodtak. Megnyúlott az arca, elernyedtek az izmai. Olivér izgalma még magasabbra hágott, amikor megérezte a vagina szorítását. Lassított, de pár mozdulat után megadta magát a visszafordíthatatlan extázisnak, és boldogan engedte a magját Tímea testébe.

A vasárnap este megint ott találta Olivért a minigarzon ablakának magányában. Várta Timit, miután kora reggel a ragyogó mosolyú asszonytól ígéretet kapott arra, hogy a következő éjszakát is együtt tölthetik kettesben. Türelmetlenül számolta a perceket, tizenegy már régen elmúlt, Timi azonban még nem jelentkezett. Még a telefonját is ezerszer megnézte, de tudta, hogy nem talál majd semmit. Az asszony nyomatékosan megkérte, azon keresztül soha ne érintkezzenek. Talán túlzott volt a nő óvatossága, de néha, szeretkezés után elejtett egy-egy apró morzsát a házaséletükből, ami alapján Olivér megértette a félelmeit. Maradt hát az egyedüllét, és a csalódással teli álmodozás, pedig készült finom és enyhe tartalmú likőrrel is az éjszakára. Biztosan közbejött valami rendkívüli, gondolkodott reálisan. Az meg sem fordult a fejében, hogy a nő szándékosan maradhat távol, hiszen addig minden olyan csodásan alakult, és Timi biztosította, hogy ez, amíg kívánják egymást, így is marad.  
Éjfélkor Olivér kedvetlenül befeküdt az ágyába és megpróbált csukott szemmel, gondolatban szeretkezni Violával. Ez legtöbbször erekcióhoz és nehezen visszautasítható, maszturbálásra sarkalló ingerekhez vezetett, ami lassan egyfajta stresszlevezető, kellemes szokássá alakult. Így megkönnyebbülve rendszerint észrevétlen nyomta el az álom. Aznap viszont a maszti elmaradt, és az álom is csak szerelmes találkozássá szelídült, mégis szex nélkül is csodálatosnak hatott, amikor egy itt-ott hűvös, máshol mégis forró test bújt mellé az ágyba. Rögtön tudta, hogy Timi érkezett meg, akit nem bírt ébren megvárni. A nő teljesen meztelen volt, a bőre a hűvös combjait és a még kijózanítóbban hideg kezeit kivéve forrón dörgölőzött Olivér testéhez, és élénkpiros ajkai halkan duruzsolták Olivér fülébe, mennyire sajnálja, hogy hamarabb nem jöhetett. A hadnagy azonnal tettre készen ölelt, de a nő megállásra intette.
– Most ne, kérlek, csak össze akarok bújni veled. – csókolta meg a fiatal hadnagy meglepődött képét, majd szinte felsőtestének teljes súlyával a mellkasára nehezedett.  
– Ha ezt szeretnéd... – a fiú kicsit meglepődve helyezkedett nyugalomba, és a tőle telhető, legnagyobb szeretettel ölelte magához a nőt. Hogy ne érhesse szó a ház elejét, a hátát simogatta ágymeleg, forró tenyerével, intimebb zónákra nem merészkedett.
Tudod hol voltam? Nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, ezért még reggel átöltöztem, és egy doboz bonbonnal felkerestem azt a lány a lakásán, akit Árpi nőjének hittem. – beszélt nyíltan Timi, és Olivér megértette, hogy a nő fontosnak tartja a mondanivalóját, ezért csendben várta a fejleményeket.  
– Azt hittem, ajtót sem fog nyitni, vagy félni fog tőlem, de a kiscsaj meglátta a dobozt a kezemben, és megértette, hogy békülni mentem. Beengedett a lakásba és nagyon sokáig beszélgettünk. Hát tudod, nem csodálom, hogy Árpi koslat utána, mert nagyon csinos, vékony termetű, kimondottan helyes teremtés. És teljesen helyén van az esze. Ugyanolyan szomorkás a hangulata, mint időnként a tied, de a lényeg, hogy megbocsátott, és mosolygott rám, érezzem, hogy már nem neheztel.  
– Megkönnyebbültél? – kérdezett közbe a fiú.
– Igen, elmondtam neki, hogy mi miért történt. Nekem is jó volt elismerni a hibám, és úgy láttam, neki is jól esett, hogy őszinte vagyok vele.  
– Akkor sokat beszélgettetek.  
– Rengeteget. Megmutogatta a lakását, mesélt a családjáról, mutogatott róluk képeket. Elmondta, hogy Árpi ugyan sűrűn megkörnyékezi, de nála nem lehet semmi esélye, hiába olyan jóképű, és hiába polgármester. Először nem akarta elárulni az igazi okot, de este, amikor visszamentem hozzá, és elcsaltam egy csajos bárba, két után mesélt nekem magáról.
– Ez egyre érdekesebb. Miért mentél vissza hozzá? – akadtak meg a fiú gondolatai a hallottakon.
– Valamiért úgy éreztem, hogy szeretné. Mivel kiderült, hogy egyetlen barátja sincs, úgy gondoltam, hogy a kedvére teszek azzal, ha visszamegyek, és a barátságát keresem.
– Oké, értem. Neked sincs sok barátnőd, talán jó is, ha végre akad egy. Hátha akkor gyakrabban találkozhatunk, használhatnád a csajt néha alibinek, helyette találkozhatnál velem! – puszilta meg Olivér a nő homlokát.  
– De önző tudsz lenni néha! – kuncogott az asszony, aztán átváltott komolyba – Ez most nem rólad szól, drága. Ez a lány nagyon megérintett.
Olivér már a megérintett szó leszbikus jelentését szándékozott kiforgatni, de Timi hangsúlya komolyságra és figyelemre intette a hadnagyot, ezért csendben maradt.
– Ott a bárban Amanda egy darabig feltűnően harsány és vidám volt. Aztán elkezdett mesélni magáról, és akkor fogtam fel, milyen nehezen tud megbirkózni a problémáival. Képzeld! Azt mesélte, hogy együtt járt egy fiúval. Gyakorlatilag az álltalános iskola utolsó évei óta, vagyis hét évig voltak egy pár, és minden szép és egészen jó volt egészen addig, amíg rá nem jött, hogy más vágyai vannak. Onnantól csak sodródott az árral, de próbált kapaszkodni a fiú szeretetébe. Állítólag tavaly, egy fesztiválon csúcsosodott ki a probléma, mikor kicsit többet ittak mind a ketten. Azt mesélte, tavaly egy koncerten álltak a színpad előtt, fogták egymás kezét, és ő nem a srác, a barátja közelségét érezte, hanem az egyik vokálos lányra gerjedt rá. Megijesztette az érzés, ráadásul a srác elment , és elvesztették egymást. Kétségbeesett, hogy miért kell neki másnak lenni, mint a többi lánynak, és annyira összezavarodott, elvesztette a józan ítélőképességét, hogy azt gondolta, az a három srác, aki magával hívta őt egy sátorba, majd szépen bebizonyítja, hogy igenis a fiúkat szereti. De kapaszkodj meg, javában szexeltek, amikor bedugta a fejét a sátorba a barátja, aki kitartóan kereste őt. Azt mondta, azt a csalódott és szenvedő arcot, amit akkor látott, sosem fogja tudni elfelejteni, ráadásul a három fiúval a szexet sem tudta élvezni. Saját magát vádolja, hogy így megbántotta a volt barátját, és azt mondja, azóta nem is tudott vele beszélni, mert a fiú elkerüli és minden próbálkozását haragos tekintettel lerázza. Itt már nagyon sírt szegény, szinte zokogott, a vállamra borulva áztatta a nyakam a könnyeivel. Átkozta magát és én azt sem tudtam, hogyan segíthetnék rajta. – Timi szünetet tartott, Olivér arcát kémlelte a halovány fényben – Miért vagy olyan hallgatag? – kérdezte végül.
Olivér ereiben totálisan meghűlt a vér. Érezte, hogy az asszony beszéde közepette mennyire elsápad, mennyire összeszorul a szíve, hiszen a lány, akiről Timi mesélt, nem lehetett más, csak...
– A... – majdnem kimondta a nevét – A kurva életbe, mekkora nagy gáz! – vágta ki magát végül elfúló hangon, nagyot sóhajtva.
– Nem hagyhattam magára a kiscsajt olyan állapotban. – magyarázkodott a nő, a hadnagy pedig kimondottan örült, hogy Timi ilyen emberségesen viselkedett azzal a lánnyal, akit ő oly hosszú ideig gyűlölt a saját, hülye rögeszméje miatt, holott az igazi okot nem ismerte. Szegény Amandának már mellette is nehéz lehetett időnként, ha a lányokhoz vonzódott, mégis kitartóan meg akart neki felelni mindenben, legyen az szex, vagy csak egy szerelmi kapcsolat, amit ő annak tartott, de valójában talán soha nem volt az.
– Nagyon jól tetted. – nyögte ki Olivér. A száján volt, hogy elmondja az igazat Tímeának, de még mindig féltette a titkait. Úgy gondolta, nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát, hogy kiadja magát, aztán csak még nagyobbat koppan. Hiába tartotta Timit megértőnek, arra rájött, hogy Amanda sem árulta el az ő nevét, tehát a múltjuk a kettejük titka maradhat. Már abban a pillanatban döntött, beszélnie kell Amandával. Igaza van Timinek, valóban ésszerűbb túlesni egy kellemetlen beszélgetésen, mint dédelgetni a valótlan, vak gyűlöletet. Nem, nem kell szerelemmel szeretnie Amandát, de most, hogy tudja, mi történt valójában, neki kell a lány mellé állnia, a legjobb barátnak lenni, ha ő is akarja, és tisztázni mindennek az okát. Talán ezt hamarabb kellett volna, de a sértettsége megakadályozta, hogy tisztán láthasson dolgokat.
– Amandának hívják. Oh, annyira sajnáltam szegény lányt! A fiúkat nem szereti, a lányokhoz meg nem mer közeledni. Nagyon szar lehet ezzel az érzéssel élni.
– Mióta vonzódik a lányokhoz? – kérdezte Olivér. Nagyon érdekelte, mégsem a válasz volt igazán fontos számára, csak valamit mondani akart, hogy ne keltsen gyanút a hallgatása.  
– Azt nem mondta, de gondolom sokkal korábban kezdődött. Biztosan ellenállt, harcolt a kísértés ellen, amíg csak tudott, de valószínűleg nagyon sokat vívódott magában. Nem ok nélkül panaszkodott, hogy még azt az egy embert is megbántotta, aki bízott benne.  
– Borzasztó lehetett neki az utolsó év. – sóhajtotta a hadnagy, és letörölte a kibuggyanó könnycseppet, mint ha csak valami belement volna a szemébe. Tímeát azonban nem lehetett csak úgy megvezetni.
– Hát... Mindig tudtam, hogy nagyon érzékeny férfi vagy. Látom, megérintett Amanda szenvedése, és elérzékenyültél.
– Csak belegondoltam a sorsába, és azt hiszem, nagyon magányos lehet. – emberelte meg magát a fiú.
– Igen, pont erre gondoltam. Volt időszak, amikor én is nagyon magányos voltam, olyan emberekkel kellett jópofizni, akiket ki nem állhattam, de olyan igazi barátom vagy barátnőm nem volt, akivel megbeszélhettem volna a problémáim. – mélázott el Timi egy pillanatra.
– Te nagyon jószívű nő vagy! Lehet, hogy megbántottad azt a szerencsétlen lányt, a szavaidból mégis arra következtetek, hogy az előzményektől függetlenül segíteni szeretnél rajta. Nagyon emberi, amit tettél, és megható az együttérzésed. – dicsérte a hadnagy a nő finom lelkét, megsimogatva a parókás fejét.
– Nem tudom, mit tehetnék érte azon kívül, hogy barátként meghallgatom. Haza kellett kísérnem, nem hagyhattam magára olyan állapotban. Azt hittem, nyomasztani fog az a sok kéretlen információ, amit elmondott magáról, mégis jól tudtam érezni magam a lakásában. A sírás után szembetűnő volt a hangulatváltozása. Könnyes szemmel és ragyogó mosollyal váltott át valami látványos eufóriába a hangulata. Ez a változás világosan megmutatta, részéről mennyire nem játék ez az egész. Biztos vagyok benne, hogy minden szava igaz volt, ilyen bugyuta történetet nem lehet kitalálni.
– Miről beszéltetek? – érdeklődött Olivér felidézve Amanda hol duzzogó, hol nevető, de mindig aranyos arcát.
– Hogy miről? Hát a vonzalomról, szexről, megfelelésről, vágyakról. A téma adott volt. Feküdtünk egymás mellett az ágyán, és bámultuk a plafont, ő pedig mesélt, nagyon nyíltan beszélt arról a fiúról, akivel hét évig együtt volt.
Olivér összerezzent. Már ott tartott, hogy Timi mindent tudhat, és keresgélte a kibúvót, amikor a nő megsimogatta az arcát.
– Nem árulta el a srác nevét, de az látszik, hogy bármit hajlandó lenne megtenni a kibékülésükért. Annyira közvetlenül tudott csevegni a hajdan volt szexuális életükről, hogy észre sem vettem, nekem is sikerült feloldódni és megnyílni felé. Magam sem tudom, miért, de én is meséltem neki. Név nélkül természetesen, de annyi mindent mondtam rólad, az ügyességedről, a kitartásodról, a figyelmességedről, és persze a kettőnk közötti szexről. És ha tudnád, milyen részletességgel! – kuncogott Timi, kezdte magát egyre jobban érezni. Elmondta, amit akart, és már egészen más gondolatok kezdték el foglalkoztatni, mert minden átmenet nélkül nyúlt Olivér lábai közé, a heréit kezdte lassú, célratörő határozottsággal masszírozni.
– Jézusom, miket mondtál? – ijedt meg Olivér. Hideg borzongás száguldott végig a gerincén, hirtelen megpróbálta felidézni, milyen és mennyire tűnő helyzetekben tette magáévá a kétszer annyi idős, de csodálatos nőt. Legszívesebben tiltakozott volna a golyóit érő ujjak ellen, de a testében beinduló kémia felülírta a szándékait. Timi szexelni szeretne, és neki most az a dolga, hogy boldoggá tegye őt.
– Meséltem a közös élményeinkről. És persze az első szopásról! – emelte meg a hangját kihívóan a nő, és rámarkolt a fiú péniszére – Aztán meséltem arról, mennyire szeretsz nyalni, meg elmondtam, hogy bűntudatod volt az első alkalom után, és emiatt milyen fantasztikusat szeretkeztünk. Meg azt is mondtam, hogy majdnem minden szex után kinyalsz, és tudod, amikor erről beszéltem, rájöttem, hogy mennyire szeretnél minden egyes alkalommal a kedvemben járni. Meghatott az emlékezés, felidéztem az orgazmusokat, a csókokat, a puncimban járó farkadnak a lüktetését, és az jutott eszembe, hogy legközelebb nekem kell a te kedvedet keresnem. Az a legközelebb pedig most van. Határozottak a céljaim, nem tűrök ma semmilyen ellenkezést! – vigyorgott az asszony a hadnagy értetlen arcába, miközben forró ujjai érzéki lassúsággal keményítették meg a lankadt péniszt.  
– Mik a céljaid? Hátha tudnék benne segíteni! – mosolyodott el Olivér nagyot sóhajtva. Timi közvetlensége felvillanyozta a fiút. Gondolt persze Amandára, valahogy mégis megkönnyebbült, mivel tudta, másnap majd megkeresi a lányt, és mindent tisztáznak. És remélte, hogy a volt barátnője neki is megbocsát majd. Ettől többet nem is szeretett volna, legfeljebb a későbbiekben szívesen találkozna vele, de csak, mint barát, és mint legjobb barát, hátha jóvá teheti azt a fájdalmat, amit évek alatt a lány elszenvedett a kapcsolatuk alatt, és főleg utána.  
– Amanda mesélte, volt, hogy a pasija be volt indulva, de neki nem akaródzott szexelni. Vagyis valahogy furcsán fogalmazott, azt magyarázta, hogy nem akart a sráccal együtt lenni, viszont bármikor imádta a szájával kényeztetni a fiút. Arra gondoltam, ma én is azt teszem majd veled. – nyomott gyors csókot Tímea a fiú meglepődött szájára, és máris helyezkedett lejjebb, hogy helyet találjon a bizonytalanul megnyíló combok között. Olivér elérzékenyült. Csodás emlékek rohanták meg azokról az időkről, amikor a vékony ajkak felejthetetlen gyönyörben részesítették. Nehezen tudta összeegyeztetni az Amanda arcán akkoriban ragyogó örömet a legutóbb hallottak leszbikus vonatkozásaival, de új értelmet nyert a lány gyakori, testiség elleni tiltakozása. A szép emlékek közé azonban sötét gondolatok is társultak, Tímea után kapott, a karjainál fogva megállította.
– Várj! Ezt most miért csinálod?
– Mert tudom, hogy kívánod. – suttogta a nő – És mert szeretlek, ha nem vetted volna észre! – jegyezte meg szemrehányóan – Akarom, és kész! Muszáj megmagyaráznom?  
– Ne haragudj, össze vagyok zavarodva! – ijedt meg Olivér, hogy megbántotta az asszonyt, de maga sem tudta, mit kellene mondania.  
– Azt látom. – fintorgott egyet a nő, és a fiú azonnal kapcsolt, helyre kell hozni, amit esztelenül elrontott.
– Van hozzá egy feltételem! – próbálta menteni a menthetőt – Előbb szeretném, ha fölém térdelnél és kinyalatnád magad.
Timi egy pillanatig fürkészte a hadnagy arcát, aztán elvigyorodott.
– Hatvannyolcban, vagy hatvankilencben szeretnéd? – kérdezte ismét vidám hangon a fiút.
– Oh! Úgy látom, nagyon felvilágosult vagy! – húzta vissza Olivér a nőt, abban reménykedett, hogy egy érzelmes csók feledteti a csalódásokat. Összeértek az ajkaik. Timi szenvedélye kezdett máris kibontakozni, lányan megharapta Olivért.
– Mit csinálsz megint? – nevetett fel a fiú, megadóan hagyta, hogy a nő újra és újra a fogai közé fogja a szája szélét.  
– Így fogom a farkad tövét harapdálni, amikor elélvezel! – vágott vissza a nő félelmetes önbizalommal, majd pár centire felemelkedett, és a fiú szemeibe nézett – Te vagy az életemben a legjobb dolog! – közölte határozottan, és meleg mosolyával nyugtázta Olivér megértő bólintását.
– Nem választottál! Elölről, vagy hátulról szeretnéd?
– Honnan tudod, mi a hatvannyolc? A legtöbb nőnek fogalma sincs róla!
– Amanda elmondta, hogyan működik a hatvannyolc, és mivel azt állította, hogy a barátja is nagyon szeretett nyalni, gondoltam, talán neked sem lenne ellenedre. Egyébként is volt már rá példa, hogy ott érintettél a nyelveddel, és azt gondolom, egyáltalán nem volt véletlen.
– Lebuktam? – vigyorodott el Olivér , a kezei azonban még szorosabban tartották a nő derekát mozdulatlanságban.
– Nem, drága! Mindig csak jót akarsz nekem a saját vágyaidon keresztül, és nem győzöm meghálálni, milyen édes pasi vagy. Legszívesebben örökre megtartanálak! – érzelgősködött az asszony, aztán ugyanilyen gyengéden csókolta a fiú arcát, forró lélegzete megborzongatta a fiatal férfit, aki a korkülönbséget és a lehetőségeit kezdte ismét számolgatni egészen addig, míg Viola fájó emléke ismét be nem villant, és rendre nem utasította a tévelygő gondolatokat.
– Rendben, akkor egy fél hatvankilenc, aztán levezetésnek egy kis hatvannyolc. – adta meg magát Olivér.
– Úgy érted, egyoldalú? – hangzott a komoly kérdés, az izgalom kezdett érződni Timi hangjában.
– Igen, egyoldalú! Előbb én, aztán majd te csinálod. Nem tudnék egyszerre kétfelé figyelni. – csókolt a srác a nő nyakába, miközben arra gondolt, hogy a kétfelé jelenleg sokkal inkább négyfelé, mert Amanda legalább annyira jelen volt a gondolataiban, mint Viola szerelemmel ragaszkodó emléke.
Olivér percről percre egyre jobban értékelte Tímea személyiségét. A nő valahogy megtanította kordában tartani az érzelmeit, és bármikor ki tudott belőle facsarni valamennyi jókedvet. Tisztelte a megfontoltságát, a hidegvérét, a vehemenciáját, az őszinteségét, a méltóságát, és még rengeteg mindent, amit korábban nem tartott volna olyannyira fontosnak. És volt még valami, amit megtanult értékelni. Az a szabadosság, amit az együttlétük alatt megtapasztalt. Más nő talán a világ minden kincséért sem térdelt volna a nyelve fölé, de Tímea igen, megtett szinte bármit, amivel örömet szerezhettek egymásnak. Átszellemült arccal, minden érintést mélyen átélve sóhajtozott a szeméremajkai között ficánkoló nyelv csapásai között, és ha be is csukta a szemét, azért még jól tudta, ki az a valaki a feneke alatt, akinek köszönhető a nem mindennapi orgazmusa. Talán csak hálából fordította oda az alfelét a fiúnak, talán őt is izgatta a fenekébe nyomuló nyelv játéka, mindenesetre akkora csókkal hálálta meg a fiú igyekezetét, hogy már csak azért a boldogságérzetért érdemes volt a hadnagynak megdolgozni.  
– Szóljak, ha nem bírom tovább? – érdeklődött a legnagyobb figyelemmel Olivér, amikor a nő végre bekönyökölt a combjai közé, és első dolga volt, hogy végigcsókolja a kőkeményen ágaskodó péniszt, ami komoly rándulásokkal adta Tímea tudtára, hogy mennyire jó, ami hamarosan következik.  
– Nem, drága! Nem kell szólnod. Már elégszer voltunk együtt, hogy tudjam, mikor érkezik el az a bizonyos pillanat. És ha mégsem sikerülne elkerülnöm, akkor sem halok bele, ha két csepp belekerül a számba. Legfeljebb majd megcsókollak, és visszaadom. – kuncogott az asszony, az ujjai az égnek fordították a fiú farkát, az ajkai szép lassan körbefonták a makkot, és csak akkor kezdett nagyon lágyan szopni, amikor a fiú lélegzetvételeiből megérezte, hogy az kissé megnyugodott. Olivér fennakadt a visszaadni szón. Amanda volt az, aki mindig vissza akarta adni az örökítőanyagát, és milyen jókat nevettek ezen akkoriban! Timi tehát ezt is megtudta, és még ki tudja, mi mindent mondtak el egymásnak? Az esze azonban már nem úgy működött, mint általában, a női ajkak kiszívták az erejét, megbéklyózták a gondolatait, és élvezetért követelőzve emelgették meg az ágyékát, hogy minél mélyebbre hatolhasson Tímea gyönyörű szájába. Az asszony arcán mosolyba rendeződtek az izmok, ezzel együtt még mélyebbre engedte a szájába a kemény péniszt, aminek a látványától Olivér elérzékenyült. Önkéntelenül emelkedett a keze, valódi szeretettel és csodálattal simogatta meg Tímea bájos arcát, a fekete paróka hosszú, egyenes szálait kisöpörte az arcából, és még lélegezni is elfelejtett. A makknak feszülő nyelv nyomása megadta a kegyelemdöfést, elkezdődött a jól ismert érzés, ami megfeszít minden izmot és idegszálat.
– Vigyázz, jön! – nyögte a hadnagy, pedig abban a pillanatban éppen arra gondolt, Amandával ez milyen egyszerű volt, szólnia sem kellett, csak elengedni magát és belespriccelni a forró ajkak közé. Timivel nem tehette meg ugyanezt, de semmi pénzért nem hozta volna kényelmetlen helyzetbe az asszonyt. Elvégre az undor az undor, és hiába vágyott a mocskosabb befejezésre, megelégedett azzal a játékos örömmel, amivel Timi harapdálta a pénisze tövét, amíg az rángatózva lőtte a hasára a spermáját. Picit később szerető, női kezek simogatták a puhuló péniszt, játszottak a fityma alól kibúvó makkal, aztán Timi Olivér este levetett pólójával gondosan letörölgette mindenhonnan a spermafoltokat.  
– Gyors voltál. – kuncogott a nő, ismét a péniszhez hajolt, és apró puszikkal kényeztette a fiút hímvesszőjének elernyedő bőrét.
– Mert kegyetlenül felizgattál. Már az libabőrt okoz, amikor hallom a lélegzetvételeid gyorsulását, de amikor a nyelvemmel hozzáérek a csiklódhoz, és a kéj megfeszíti a tested, valahogy bennem is elindít valamit. Nem csak izgalmat érzek, hanem örömet és lelki kielégülést. Tovább már nem is mondom, mert még félreértesz. – kezdte ismét simogatni a nő arcát Olivér.
– Nem is kell tovább mondanod, úgy is tudom. – nevetett a hadnagy szemébe Tímea, majd levette a fejéről a fekete parókát, és kibontotta a szőke fürtjeit. Szexi fejrázással megigazította a frizuráját, aztán minden átmenet nélkül a szájába vette a félig lankadt péniszt.
– Mit csinálsz? – nyögött nagyot a fiú. Nem akarta ő megállítani az asszonyt, csak meglepődött, hogy újra akarja a fellációt kezdeni.
– Ma az enyém vagy, megegyeztünk. – élvezte ki a nő a kezdeményező szerepet, a fiú pedig hagyta, hogy a nyugalom helyét lassan hatalmába kerítse a szexuális izgalom. Volt ideje rengeteg erotikus gondolatat számba venni, hogy válasszon belőle egyet, ami a legjobban tetszik pillanatnyilag, ami a legjobban izgatja az elméjét, és ami talán a nőnek is örömet fog okozni hamarosan. Csak azt kellett megvárni, hogy az erekciója elérje a maximumot, akkor eltolta a nőt magától, majd a testi erejét latba vetve az ágyhoz szegezve hátulról belé hatolt. A puha fenék kellemes lökhárítóként gátolta meg a totális karóba húzást, a vagina, ami korábbi együttléteikkor még síkosításra szorult, most játszi könnyedséggel, fülledt nedvességgel fogadta magába a péniszt, a nő pedig megadóan simult az ágyra, és réveteg tekintettel bámultak a semmibe a csillogó, mélybarna szemei.
– Nem erről volt szó! – nyögte az erőteljes lökések alatt, de a szavai hamarabb szóltak az örömének, mint a fiú megállításának.
– Csak te mondtad, mit akarsz, én nem egyeztem bele! – támaszkodott meg a két kezén Olivér, és még nagyobbakat tolva az ágyékával feszülten figyelte a nő minden rezdülését. Timi erre már nem is válaszolt, sikamlós hüvelye hamarosan tapadós ragaszkodással lassította a hadnagy mozgását, majd lassan elernyedő teste megadóan tűrte az aktus folytatását, hogy újra és újra elérhesse a csúcspontot.  

A panellakás fémajtaján áthallatszott a bim-bam csengő harangokat utánzó dallama. Olivér felgyorsult szívverése idegességgel párosulva okozott köhögési ingert, amit a remény szerencsére el is nyomott hamarosan. Kis idő múlva apró kaparászás figyelmeztette a fiút, hogy valaki kinézett a kémlelőnyíláson, majd egy másodperc múlva résnyire kinyílt az ajtó, és egy borzos, barna hajú lány bámult ki rajta karikás, kialvatlan szemekkel.
– Szia, Amanda. – suttogta Olivér. Jól emlékezett a szép arcra, még ha a kopott hálóingben kicsit elesettnek is találta a volt barátnőjét.  
– Mit akarsz? Hajnali öt óra van! – tárult ki az ajtó, majd a lány egy bizonytalan lépést tett felé, de a következő pillanatban megtorpant. Olivér nem habozott, befejezte, amit a lány elkezdett. Megkönnyebbült örömmel ölelte át a vékony alakot, és érezte a viszonzást, amitől majdnem elsírta magát. Abban a pillanatban szabadult fel egy hatalmas teher alól, amit oly sokáig feleslegesen cipelt.
– Ne haragudj, olyan bolond voltam. Nem láttam, csak a saját orromig, pedig neked sokkal nehezebb lehetett minden. – dédelgette Amandát, és azon gondolkodott, hogyan felejthette el, hogy egy életen át védeni, óvni akarta a törékeny teremtést. Sajnos a gyengéd gondolattal együtt felsejlett a sátor emléke is, az őrjítő csalódást okozó esemény, de eldöntötte, hogy az többé már nem állhat közéjük, főleg, hogy más megközelítésből kell újraépíteni a kapcsolatuk. Ha ő nem is, Amanda bizony zokogott. Bújt a mellkasához, és kapaszkodott, mint fuldokló a tengeren az utolsó szalmaszálba. Olivért meglepte, Amanda milyen alacsony, pedig éveken át rengetegszer volt alkalma megölelni, aztán rájött, hogy a lány mezítelen lábbal áll a hideg csempepadlón, hát gyorsan ölbe kapta, és becipelte a jól ismert lakásba. Egyenesen az ágyra tette a szipogó szépséget, majd kicsit eltávolodott, hogy papírzsepit adjon. Az a buta gondolat ötlött fel benne, hogy most ebben a percben magáévá tehetné a megilletődött Amandát, de túl kimerítő volt az éjszakája Tímeával, és különben sem lenne jó vége ott folytatni a kapcsolatukat, ahol egyszer már vége szakadt. Simogatta hát a hófehér, vékony vállat, és az ágy szélére ülve várta, hogy a kedélyek lenyugodjanak. Amanda azonban felült, visszakapaszkodott a nyakába, mint ha ott biztonságosabb volna még pityeregni is, a fiú pedig bátorítón megsimogatta a hátát, így Amanda éreztette a megbocsátó férfi bizalmát, közben meg szidta saját magát, hogy mekkora bolond volt.
– Nagyon elbasztam. – szipogta végül Amanda – voltam, és kétségbeesett.
– Hagyd el. Már tudom, hogy éveken át küszködtél az érzéseiddel. Elmondhattad volna. Biztosan rosszul érint, de talán nem történik meg az, ami eltávolított minket egymástól. Remélem megérted, nem az volt a baj, hogy leszbikus vagy, hanem az, ami a sátorban történt. volt és kegyetlenül belegázoltál vele az önérzetembe.
– Nem akartam...
– Ne! Kérlek, ne szabadkozz! Ami megtörtént, megtörtént. Azért vagyok itt, mert szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat, és ha te is meg tudsz bocsátani nekem az utóbbi, borzalmas egy évért, lehetnénk megint barátok.
– Nem tudom! Most még nem tudom, le tudnék-e feküdni megint veled. – buggyant ki a remegő ajkakon, de a fiú elmosolyodott, és kedvességgel teli mozdulattal törölte le a lány egyik könnycseppjét.
– Úgy értem, hogy barátok lehetnénk. A legjobb barátok, vagy testvérek, ha úgy tetszik, akik mindent tudnak a másikról, de nincsenek elvárásaik. Én sem tudom, le tudnék-e feküdni most veled. Később biztosan megfordulna a fejemben, mert gyönyörű vagy, de az nem lenne helyes, most végképp nem. A barátságodra és a megértésedre, a figyelmedre viszont nagyon vágyom. A szexre most ne is gondolj, kérlek.  
A hadnagy lehajolt, hogy visszafektesse a lányt, de az csak kapaszkodott a nyakába, így ő is mellé kucorodott, és ölelte szorosan. A megnyugvás kellemes érzése könnyítette meg a lélegzeteit, közben persze folyamatosan jártatta a szemét a lány arcán, aztán együttérzően bámult a világoskék, fátyolos szemekbe.
– Mi közöd van a polgármester feleségéhez? Te vagy a szeretője? – vett erőt magán Amanda is egy kis sóhajtozás után, és már tudott haloványan mosolyogni, ami hamarabb hatott megértésnek, mint szemrehányásnak. Olivérnek csak akkor esett le, hogy a saját, forró és bolond feje után ment, és bármennyire nem óhajtotta a beszélgetésbe Timit belekeverni, nem gondolkodott előre. Az arcára lehetett írva a megrökönyödése, amikor Amanda megfogta a kezét, és a mellei közé vonta, mintegy melegedni, de főleg a bizalom jeleként.  
– Ne aggódj, nem árulom el senkinek! Timi beszélt rólad, de nem mondott nevet. Gyanítottam valamit, de csak most bizonyosodtam meg róla. Másnak meg sem mertem említeni a lányok utáni vonzalmamat, ezért világos, csak tőle tudhatod. – suttogta Amanda, kedvesen odatolta a homlokát a fiú arcához.
– Igen, valahogy úgy, bár nem tudom, mennyire nevezhetem szeretőnek magam. Néha találkozunk, de csak szex van. Éjszaka viszont nálam volt, és nagyon felzaklatta, amit tőled hallott. Úgy érezte, el kell mondania, ki kell valahogy beszélnie magából. A fesztivál említésénél már tudtam, hogy rólad van szó, de lapítottam, nem akartam, hogy megtudja az igazságot. Tudom, hogy te sem fedted fel a kilétem, ezért én sem akartam semmit mondani rólad. Nagyon szíven ütött, amit Timin keresztül a te szádból hallottam. El kellett jönnöm, hogy megbeszéljük.  
– Ó baszdmeg, én meg annyi mindent elmondtam rólad! Ha tudtam volna, inkább hallgatok. – kerekedett ki Amanda szeme.
– Már nem számít, nem ismert fel, csak egy kicsit megvilágosodott a szexuális életemet illetően. – nevette el magát a fiú, és végre kezdett oldódni a közöttük feszülő kételyek keservesen nyomasztó sokasága.  
– Legszívesebben itt hagynám ezt a kurva várost. Nem elég a magam baja, még a polgármester is pont engem tud kiszúrni magának, és a sok pletykás hülye miatt belekeveredek egy oltári nagy balhéba. Az utóbbi időben, a parkolói verekedést kivéve egyedül Timi volt, aki emberszámba vett. Árpi meg nem érdekel, de ezt Timi biztosan említette neked. Nem érdekelnek a pasik, nem tehetek róla. – panaszkodott Amanda, kicsit hátrébb húzódott, hogy láthassák egymás arcát – Érzem rajtad annak a nőnek az illatát. – sóhajtott, majd visszahajolt, és a fiú bőréről közelebbről megszagolgatta a női parfüm illatának maradványát.
– Sajnálom, nem akartam húzni az időt, csak magamra kaptam a ruháim és rohantam hozzád. Minden perc fontos volt. – mentegetőzött Olivér.
– Nekem kellett volna időben gondolkodnom, esetleg elmenni egy pszichológushoz, vagy őszintének lenni hozzád. Ott, a sátorban...
– Állj! Erről ne beszélj kérlek, bármiről, de erről ne. Nem akarok tudni róla. Ha azt mondod, hogy jó volt, azt megértem, de nem akarok többet tudni róla. Ez az egyetlen, amivel nem tudtam megbirkózni azóta sem. – vágott közbe a fiú, miközben végigsimított a lány gerincén, és tanácstalanul megálltak az ujjai a derekánál, mert nem tudta, mennyi az annyi, meddig mehet el a simogatásban.
– Jó, ahogy akarod. Látom, hogy ez nagyon fáj neked. – sóhajtott a lány, megpuszilta Olivér arcát, a következő pillanatban pedig már összeért az ajkuk. A csók lágy volt, puhatolózó, de Olivér okosan visszavonulót fújt.
– Ezt nem szabad. Most biztosan nem. – simogatott végig a hadnagy a hosszú, egyenes szálú hajszálakon, kissé ingerülten vette tudomásul, hogy ő maga is mennyire bizonytalan.
– Megint elbasztam. Túl sokat akarok, és túl hamar? – kérdezte a lány ráncolt homlokkal. Látszott, hogy kissé megijedt Olivér reakciójától.
– Dehogy basztad el! Akármennyire nem látszik rajtam, tudom, milyen az, amikor magányos vagy és bármit megtennél azért, hogy ettől az érzéstől szabadulj. Nálad pedig halmozottan jelentkeznek a problémák. Az előbb azt mondtad, nem érdekelnek a pasik, akkor velem mit akarsz? – fakadt ki a fiú. Már nem volt szerelmes Amandába, mégis felelősséggel tartozott az irányába, és a tőle telhető módon segíteni akart.
– Az jutott eszembe, ha visszakaplak, talán megnyugszom, megváltozik az életem. Szeretlek, és mindig szeretni foglak. Talán nem úgy, ahogy te szeretnéd, de nagyon szeretlek.
– És közben lányokról álmodozol? – csóválta meg a fejét Olivér, ugyancsak kényessé vált a békülési szándékból született szituáció.
– Igen, az előfordul. Arra gondoltam, neked is jó lenne néha leszbipornót nézni, miközben velem szeretkezel, vagy csinálhatnék bármit, hogy feledtessem veled ezt a beteges vonzódásom. Kétségbe vagyok esve, nem érzed? – kezdett megint sírásba Amanda, és a zaklatott lelke sajnálatra kárhoztatta a hadnagyot.
– Ne sírj, kérlek! Keresnünk kell egy olyan megoldást, ami mindkettőnknek megfelel. Nem akarlak kihasználni, és azt is tudnod kell, hogy részemről a szerelem elmúlt. Nekem idő kell, hogy megbarátkozzak ezzel az új helyzettel. Úgy szeretnék segíteni, ahogy csak tudok, de ehhez a helyzethez előbb neked is alkalmazkodnod kell.
– Már nem szeretsz? – kerekedtek ki Amanda könnytől csillogó bociszemei. Rémült tekintete vészjósló tettekre képes ijedtséget mutatott.
– Szeretlek, de nem szerelemmel. Értsd meg, nagyon nagyot csalódtam, és még nem tudtam kiheverni. Épp ezért mondtam, hogy segíteni akarok, de egyelőre úgy érzem, nem lehetek számodra több, mint a legjobb barátod.
– Bezzeg Timit megbaszod! – csattant a lány ingerült, duzzogó hangja, ami jól mutatta az érzelmi hullámzásait.
– Az más. Belé sem vagyok szerelmes, de mint embert, nagyon szeretem és mint nőt, egyszerűen kívánom. Sokat segített rajtam anélkül, hogy tudna róla.
– Ő is tudja, hogy szerelem nélkül baszod? – vonta kérdőre Amanda a hadnagyot.
– Tudja. – ismerte be Olivér, legbelül szomorúság ütötte fel a fejét, és a szerelmi kérdések boncolgatására ismét felerősödött a Viola utáni vágya.
– Rúgd ki, és gyere vissza hozzám! Engem bármikor...
– Nem! Neked most figyelem kell és segítség, és szex nélkül, mert ki vagy fordulva magadból. Előbb tisztába kell jönnöd a saját értékeddel, csak utána lehet szó bármiféle kapcsolatról. És hidd el, akár velem, akár mással kezdesz érzelmi kapcsolatot, előbb neked kell meggyógyulnod.
– Talán igazad van. – tért végre észre a lány. Olivér számára szomorú volt így látni, mégis valahol elkezdett reménykedni, hogy a támogatása segít majd valahogy Amandán.
– Figyelj, drága! – amint kimondta, rögtön tudta, hogy szereti még a lányt, de már nem akarta megmásítani a szavát, de azt sem akarta, hogy a lelki problémákkal küszködő nő túlságosan elbizakodjon – Minden nap! Hangsúlyozom, minden nap keresni foglak. A beosztásom miatt nem személyesen találkozunk, csak telefonon hívlak, de minden áldott nap. Egyelőre szerintem az a legjobb, ha sokat beszélgetünk, és jövő vasárnap eljövök hozzád egész napra. Hozok mindent, főzök, mosok, vasalok, hiszen ismersz, de szexet nem akarok. Amíg nem érzem, hogy a labilis lelkiállapotod nem gyógyul, addig nem lehet több köztünk egyszerű barátságnál.
– Édes vagy! – pislogott megcsillanó tekintettel Amanda – Nekem ez nagyon jó, legyen, ahogy akarod!  
– Rendben. Akkor most azt áruld el, miért beszélsz csúnyán! A baszdmeget lassan kötőszóként használod! – vigyorodott el Olivér. Megérezte, hogy jó úton sikerült elindulni, és egy kis könnyed, pajkos számonkérés igazán ráfért mindkettejükre.
– Nem tudom, baszdmeg! Észre sem veszem. – mosolyodott el a lány. Olivér hanyatt fordult, megkönnyebbülve sóhajtott egy hatalmasat.
– Tudod, sokat gondolkodtam, milyen az a leszbikus vonzalom. Mégis mi a fenét jelent? Puncit szeretnél farok helyett, vagy mi a franc? Tudsz erről beszélni, vagy inkább hagyjuk?
– Nem, ne így nézd! A punci csak egy dolog, de nem első sorban arra vágyom. Hamarabb megfog a szépség, a kellem, a báj, amit a férfiakon nem érzek, nem tapasztalok. Ha tetszik valaki, sosem azért tetszik, mert puncija van. Az érintés vágya a fontos, és nem csak a test birtoklása, a lélek közelsége is meghatározó, és ezt a fiúk esetében nem igazán érzem. – révedt el Amanda, és hogy az okfejtése ne bántsa a fiút, szeretettel megsimogatta az arcát.
– Jó, valamennyire felfogtam. Csak azt nem tudom értelmezni, engem miért engedsz, és miért akarsz közel tartani magadhoz. – Vonta fel a szemöldökét Olivér. Odafordította a fejét a lányhoz, megfogta, és megcsókolta a vékony ujjait.
– Te más vagy. Egyrészt nagyon régen, még abból az időből ismerlek, amikor rendkívül vonzónak tartottalak, a régi emlékek pedig nem halványultak el, még ma is nagyon klassz pasi vagy a szememben férfiként is. Másrészt érzékeny ember vagy, és ez akkor is tetszik benned, ha történetesen férfi vagy. Azt tudnod kell, hogy mindig imádtam veled a szexet. Volt, hogy nem kívántam, de igyekeztelek maximálisan kielégíteni, és akár most is megtenném szívesen, csak annyi kell hozzá, hogy akard.
– Kell egy kis idő, míg a gondolkodásmódodat megértem, de majd sokat beszélgetünk, és remélem, nem fogsz titkolózni többé. Akarom, hogy magadra találj, és jól érezd magad a bőrödben. De most mennem kell, elkések így is a munkából. – puszilta meg Olivér hírtelen Amandát, aztán sietve távozott rengeteg kérdéssel a fejében. Elhatározta, egy óra múlva már hívni fogja a lányt, és ha csak két szót is beszélnek, az is elég, hogy betartva az ígéretét elősegítse a gyógyulását.

A hét napjai valahogy rettentő gyorsan váltották egymást, köszönhetően a sok oknak, amin a hadnagynak gondolkodni kellett. Szigorúan tartotta magát a megbeszéltekhez, és megátalkodott akaratossággal és rendszerességgel hívta telefonon Amandát, aki érzése szerint napról napra egyre kedvesebb és jókedvűbb lett. A hangsúlyok és nevetések, ha nem is pótolták a személyes találkozást, a fiú mégis meg volt arról győződve, hogy előre léptek mindketten, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ez felvidította. Ugyanúgy álmodozott továbbra is Violáról, mégis megváltoztatta az életét a volt barátnőjének visszaszerzése, jóval kevesebb szomorkodásra és önsajnálatra volt ideje. Hiába ígért Amandának csupán barátságot, gondolatban azért eljátszott a szex lehetőségével, pedig a kétségei a lány szerelmét illetően nem csillapodtak. Sosem lehet igazán csak az övé Amanda, hiszen neki a nők tetszenek valójában. A csütörtök délutánt már-már felhőtlen örömmel tette szabaddá, de a megbeszélt randin Tímea nem jelent meg. Csalódottságot érzett. Bebeszélte magának, hogy Timinek fontosabb dolga akadhatott. Azt tudta, hogy a polgármester otthon van, ennek ellenére rossz érzések fészkelték be magukat a tudatába, ezért másnap az edzőterem előtt szobrozva próbált úgymond véletlenül összefutni a rendszeresen fitness edzésre járó szeretőjével, de ez az elképzelése is meghiúsult, mivel Timi nem került elő. Fura magány lett úrrá Olivéren. A lány, akibe belezúgott, tudni sem akart róla, és a világ másik végén élte az életét. Az is bosszantotta, hogy nem kérdezte meg Timit, Viola miért szomorú, de lehet, hogy nem is sikerült megtudnia. És ha már Timi jutott eszébe, az az áldatlan állapot is fájt, hogy soha nem lehet több közöttük a szexnél, mikor neki, a sérült férfinak is ápolni kellett volna a lelkét. És akkor még ott volt Amanda, akivel kicsit kilátástalan kapcsolat volt alakulóban. Kigyógyítani a leszbikusságból megkérdőjelezhetetlenül lehetetlen, mégsem ez volt az igazi baj, hanem az, hogy nem a volt barátnő után epekedett, Viola töltötte ki ezt a helyet a szívében, és a múló hetek ellenére nem hogy halványult volna a kosárlabdázó lány emléke, sokka inkább tolakodott előtérbe.

Szombaton Olivér nagyon hosszú műszakot teljesített. Nem ő akarta, de ilyen a rendőrélet, ráadásul még örült is, hogy az így ledolgozott órákat majd máskor használhatja fel. Kísértetiesnek érezte, hogy Amanda a telefonban többször is hamar lerázta. Feltűnően jókedve volt a lánynak, és mindig akadt valami kifogása, hogy a beszélgetést beszüntesse, de minden egyes alkalommal megígértette a fiúval, hogy a vasárnapot semmiképpen el ne felejtse, mert számít rá meleg szeretettel. Később paroláznia kellett a polgármesterrel, ami bűnös gondolatok özönét borította a fejére, megbicsaklott a tetteinek tisztaságára épített elmélete. Így aztán kicsit idegesen nézett televíziót késő estig az ágyából, pedig a film nem is érdekelte. Várt. Valójában reménykedett, hogy Timi megjelenik, mint előző hétvégén. Nem is a szex miatt várta annyira, hanem csak egyszerűen a társaságát igényelte. Különben is, illene megbeszélni vele az Amandával történteket. Annyira rendes nő, hogy megérdemli az igazságot. És miközben ezen elmélkedett, a kívánsága valóra vált. Timi ugyanabban a szexi, fekete ruhában és harisnyában jött, mint a Rákóci utcai találkozóra, még a magassarkúja is stimmelt, csupán a fekete paróka változtatta mássá a megjelenését. Boldognak látszott, lehengerlő mosolya megdobogtatta a férfi szívét. Olivér felpattant volna, hogy üdvözölje, de a nő már az ajtó zárása alatt rosszallóan nemet intett a fejével.
– Gatyát le, és csitt! Szólt játékosan köszönés helyett, majd elégedett szemekkel nézett végig a szófogadó, teljesen csupasz, kicsit szégyenlősen magát takargató, de vigyorgó hadnagyon. Megállt az ágy előtt, visszaparancsolta Olivér kezeit, amelyek kinyúltak felé, aztán szexi mozdulatokkal benyúlt a szoknyája alá, hogy előbb a harisnyát, utána a bugyiját is vérforraló lassúsággal levegye magáról, azután a magassarkút visszavette, s mint egy igazi domina, megált az ágy fölött terpeszben, és lassan, erotikusan táncolni kezdett az éppen a televízióból felhangzó zenére. Csak az ostor hiányzott, de még azzal együtt sem lett volna a nő félelmetes. A szituáció elég izgalmat nyújtott ahhoz, hogy beinduljon Olivér erekciója, de a fiú ezt cseppet sem szégyellte, és a pajzán szempár bűvöletében pillanatok alatt elfelejtett minden nyűgöt, amit a héten elszenvedett.
Kopogtak az ajtón. Már az furcsa volt, hogy nem a csengőt nyomta meg valaki a késői órán. Timi összerezzent.
– Nem nyitok ajtót, ne aggódj! Bárki az, majd elmegy. – suttogta Olivér. A televízió halk hangja talán nem szűrődhetett ki. A kopogtatás azonban megismétlődött.
– Olivér, engedj be, kérlek! Mondanom kell valamit. Tudom, hogy otthon vagy, láttam az ablakodban a fényeket. – hallatszott Amanda visszafogott hangja, majd egy ideig csend lett.
Timi felismerte a hangot, teljesen megmerevedett, a hang az ajtó mögött pedig ismét megszólalt.
– Olivér, kérlek! Ha van nálad valaki, az sem baj, csak el akartam mondani, hogy belezúgtam Timibe. Egész héten velem töltötte minden szabadidejét, és ma megcsókolt végre, mielőtt elment. Akartam, hogy tudd, boldog vagyok, és nagyon várlak holnap, teli szeretettel. Na, szia!
Olivér teljesen ledermedt, Timi cipősarkainak villámgyors koppanásaira is csak értetlenkedéssel reagált. Felfogta, amit hallott, csak valahol legbelül nagyon fájdalmasan érintette, hogy Timi is megcsalja őt. Bár a szó szoros értelmében nem lehetett a férjes asszony esetében megcsalásról beszélni, azért jócskán belesajdult a fiú szíve. Timi sápadtan tépte fel az ajtót, majd amennyire vissza tudta folytani a kikívánkozó kiáltást, rekedtes hangjával zavartan szólt a lány után.
– Angyalkám, kérlek! Gyere vissza, meg kell beszélnünk néhány nagyon fontos dolgot.  
Amanda a lezser nadrágjában és előnytelen felsőjében megállt a folyosón és visszafordult.
– Te? Pont te? – nyögte értetlenkedve.
– Sajnálom! Gyere vissza, kérlek, beszéljük meg! Nem olyan egyszerű semmi, mint aminek látszik. – vágott szenvedő képet Tímea, majd kilépett a folyosóra, és megragadva a tétovázó Amanda kezét, visszavezette a szobába, aztán az ajtónak támaszkodott, mint ha azzal is megakadályozhatná, hogy Amanda elszeleljen. Olivér maga köré tekerte az esti, még nedves törölközőjét, sután álldogált a saját ágya előtt rosszat sejtve, míg a lány duzzogó arccal leült a gyűrött lepedő közepére, színpadias mozdulattal széttárva a karjait várta a magyarázatot. Tímea végre közelebb merészkedett, lehuppant közvetlen Amanda mellé, de nagyon vigyázott, hogy ne érintse.
– Ne haragudj, nem akartalak megbántani. – ismételte Timi bűnbánó arckifejezéssel.
– Én vagyok a hülye, tudhattam volna, hogy te vagy itt. – sóhajtott a lány akkorát, mint ha megszakadt volna a szíve, közben meg Olivér szomorú szemeit leste.
– Ezek szerint te tudtál rólunk? Oh, csak most esik le, hogy Olivér volt a fiú, akivel kapcsolatod volt évekig. Szépen összebeszéltetek a hátam mögött? – rémült meg Timi, de Amanda megfogta a kezét, és nyugalomra intette.  
– Nem így volt, Timike, és nem volt semmi hátsó szándék! Múlt héten tovább mondtad Olinak, amit elmeséltem neked magamról, és akkor jött rá, hogy ki vagyok. És igen, eljött hozzám kibékülni, vissza akarja kapni a barátságom, de mielőtt balhézni kezdenél, tudnod kell, hogy nem én kellek neki. És semmi, de tényleg semmi rosszat nem követnénk el ellened. – beszélt halkan a lány, majd keserű képet vágott – Különben is, te jöttél ide olyan szándékkal. Hát ennyire hiányzik neked egy fasz, nem tudsz nélküle meglenni? – fakadt ki vádló tekintettel meredve az idősebb nőre. Timi átölelte, miközben Olivértől kértek bocsánatot a szomorú, mélybarna szemei.
– Angyalkám, ne haragudj! Nem mertem még hozzád testileg közeledni, mert előtte biztos akartam lenni saját magamban, és legjobban arról szerettem volna meggyőződni, hogy te is ugyanúgy akarod. Olivért sem szándékoztam megbántani, amíg...
– Én hátra lépek. – szakította félbe a fiú, aki megint saját magában kereste a hibát, amiért az asszony másvalakit választ helyette.  
– Mitől lépsz hátra? Ennyire nem vagyunk neked fontosak? Se Timi, se én? – kiáltott rá Amanda ingerülten, majd felemelte Timi csipkemintás, fekete bugyiját a padlóról, és miután mélyet szippantva beleszagolt, az érzelemivel küszködve beszélt Timi sápadt arcába – Tudhattad volna, bazdmeg, hogy annyi orgazmust kaphattál volna tőlem, amennyit csak akarsz!
– Tudom, drága, tudom, de nekem nem feltétlen az orgazmusokra van tőled szükségem. Arra is vágyom, de attól valami sokkal emberibbre pályázok. A közelséged, a mosolyod, a nevetésed tesz boldoggá, a szex csupán századrangú. Szeretném, ha ezen elgondolkodnál! – suttogta Timi, aki oldalra pillantva meglátta a lehorgasztott fejű Olivért. Nem ismerhette a gondolatait, mégis tudta, hogy a fiúban valami szörnyű önmarcangolás veszi kezdetét.
– Valami baj van, Olivér? – kérdezte előbb halkan, miközben elengedte Amandát, majd miután a hadnagy fel sem emelte a tekintetét, csak bámulta továbbra is a lábujjait, megismételte a kérdést hangosabban. Olivér megrázta a fejét. Timi egy pici szünetet tartott, aztán hangos elmélkedésbe kezdett.
– Tudod, Amanda, nagyon sokáig nem értettem, hogy ez a fiú miért nem járkál más lányok után, csak most jöttem rá, hogy vagy az érzelmektől fél, vagy a csalódástól. Talán gyűlöli is a nőket, mert amit a sátorban láthatott, biztosan nem tudja egykönnyen megbocsátani, te magad mondtad, milyen furcsa képet vágott, amit te sem tudsz elfelejteni. Valószínűleg azóta is minden nőre általánosít. Rányomja a feslettség bélyegét, akinél csak szóba kerülhetne a testiség.  
– Befejeznéd? – szólította a fiú, összeroskadva leült az ágy elé, elfordította a fejét, és mereven bámult ki az ablakon, holott nem láthatott ott néhány csillagon kívül abszolút semmit.
– Hú baszdmeg! – képedt el Amanda, de Timinek még nem sikerült kielégíteni a kíváncsiságát.
– Csak azt mond meg nekem Olivér, hogy velem miért kivételeztél, és ígérem, nem faggatlak tovább.  
Olivér kelletlenül Timire nézett. – Hogy miért? Mert kitartó voltál, és nagyon szép, dögös és módfelett izgató. Kívántalak. Akkor is kívántalak, ha taszított a felajánlkozásod. Sokáig hadakoztam, de te jöttél és mosolyogtál, aztán amikor megértettem és megbizonyosodtam, hogy szenvedsz a házasságodban, elkezdtem másként gondolkodni rólad. Meg egyáltalán minden nőről. Te voltál a gyógyszerem, a kezelés, ami jót tett a mindennapjaimnak, a nő, aki szeretetet adott feltételek nélkül, és nem várt el cserébe semmit. Megváltoztattad a nőkről és a szex utáni vágyról alkotott véleményem, hiszen én is ugyanúgy kihasználtalak, amikor megbasztalak, mint Amandát az a három...
– Elég, elég, elég! Ne mond tovább, csak felhúzod magad! És most megbántottalak még én is, hiszen elcsábítottam Amandát. Már csak azt nem értem, kibe vagy szerelmes, mert nem belém, és ezek szerint nem Amandába.
– Az a szerelem csak Plátói. Semmilyen jelentősége nincs. Ilyen a szerencsém, és ne aggódj, nem bántottál meg! Tisztellek, és mint embert, és mint nőt szeretlek is, talán sokkal jobban, mint illő lenne. Amandával is megbékültem, már el tudom fogadni, és talán kicsit később, a bizalom erősödésével vissza is fogadtam volna. Csak annyi kellett, hogy megértsem valamennyire, mi játszódik le a fejében, megtanultam a történtek ismeretében másként gondolkodni. Ettől még megmaradt az önzésem, a birtoklási vágyam, de legalább már el tudom fogadni, hogy nem lehet minden az enyém, és hogy nem érdemlek többet.  
– Oli! Ne beszélj így! – ripakodott rá Amanda.  
Nyomasztó csend telepedett a kicsi szobára, mint ha mindenki kereste volna a szavakat, amivel kimenekülhet a légkörből, végül Amanda vette magához a kezdeményezést egy cifra káromkodással.
– Basszátok meg! Nem gondoljátok, hogy ez a helyzet vér ciki? Valamilyen megoldást kell erre találnunk, hogy senkinek se fájjon jobban a kelleténél, ha már mindhármunknak sikerült így elkúrnunk az életünket. – mosolyodott el végre, bár a mosoly inkább szólt a többieknek, mint tükrözte volna a lány jókedvét.
– Ne beszélj csúnyán, még eltanulom tőled! – huzigálta meg Timi játékosan a lány egyenesszálú, barna haját, mintegy megragadva a pillanatnyi esélyt a fájó őszinteség enyhítésére.
– Szerintem a helyzet egyszerű, hagylak benneteket boldognak lenni, de a barátságotokat szeretném megtartani. – vont vállat Olivér, mint akinek minden mindegy.
– Megtennéd? Így megint sérülsz! – sóhajtott fintorogva Timi, megcsóválta a fejét.  
– Ne akarjunk most rögtön dönteni! Én teljesen elbizonytalanodtam. – vallott Amanda, miközben jelzésként előrehajolt, barátságosan megérintette Olivér arcát, majd megsimogatta Timi parókás fejét. Megint csend telepedett a társaságra, de a fiatal lány nem akarta hagyni, hogy a csalódások sorozata végképp tönkre tegye az estét. – Timike! Oli szex közben neked is beledugja a középső ujját a fenekedbe? – és már nevetett, jóízűen csilingelt a hangja, nem lehetett nem észrevenni benne a játékos közvetlenséget. Timi ugyan elpirult, de követve Amanda példáját, nevetve simogatta meg ő is Olivér rákvörös, elmosolyodó fejét.
– Eleinte taszított. Nagyon meglepődtem, de nem akartam balhézni, ha már nagy nehezen sikerült kiprovokálnom a szexet. Aztán valahogy megszoktam, megértettem, szereti ott tartani a kezét. Néha már várom, hogy ott érintsen, és ha megteszi, érzem, hogy mindkettőnknek jó. Neki valahogy lelkileg okoz kielégülést, engem meg elkezdett izgatni, mert tudom, hogy nem csak kellemes, utána még valami nagyon jó és kellemes jöhet.  
– Ez így tényleg halálosan ciki! Muszáj engem kibeszélni? Ne haragudj Timi, szólhattál volna! – vigyorgott a hadnagy kényszeredetten.
– Bolond! Szóltam, amikor nem akartam valamit. És minden jó volt, akármit is gondolsz a kettőn között történtekről. – érzelgősködött egy kicsit az asszony, bársonyosan puha ujjai végigsiklottak a férfi arcán, akinek szóra nyílott a szája és kirajzolódott a homlokán a tudatlansága.
– És mondd! Bocsi Amanda, de ezt meg kell kérdeznem Timitől! Egy hetero nő hogyan bonyolódik egy másik nővel kapcsolatba?  
– Hát... Előbb semmi ilyesmi nem merült fel bennem, csak ki akartam Amandával békülni és bocsánatot kérni a tettemért. Valahogy vele jól éreztem magam, nem úgy, mint Árpi barátainak karótnyelt feleségeivel. Jó volt vele beszélgetni, tetszett az őszintesége, vonzott és elvarázsolt a kedvessége. Nem is tudom, de talán az volt a kezdőlökés, mikor a leszbikusságáról mesélt. Előbb nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de másnap, vagy harmadnap, amikor egymás mellett feküdtünk, fogtuk egymás kezét, úgy beszélgettünk, valahogy megérintette a mellem. Már ne haragudj Angyalkám! – fordult egy pillanatra a kíváncsi tekintetű Amanda felé – A tudat, hogy leszbi, meg az érintés valahogy elindított bennem valamit, és nem mondom, hogy túl sokat, de gondoltam rá, igen. A testiségre is. Mégis valahogy a személyiségébe szerettem bele, csak ne káromkodna annyit! – nevetett végül a pirosodó arcú lány megcsillanó szemeibe.
– Értem. Ha kíváncsi vagy a véleményemre, ez mind nagyon szép, és nem szabad, hogy itt vége legyen. Csókoljátok már meg egymást! – bíztatta őket a fiú ösztönző kézmozdulatokkal. A két nő egymásra nézett, vidám mosoly és meghitt pillantások fonódtak egybe, mire Amanda elhatározta magát, és Timihez hajolt. A csók röpke és hirtelen történt, jobbára egy szájra puszival ért fel, Timi nem tudott elhúzódni előle, így csak elnéző pirulással köszönte meg Amanda szeretetének megnyilvánulását.  
– Szerintem nem igazi csók, ami nem tart legalább öt percig! Nagyon szépek vagytok, nem győzök bennetek gyönyörködni! – vetette a lányok szemére a fiú, hogy elégedetlen maradt.
– Nem csináld már! Öt perc teljesen felizgatna. – nevetett fel szégyenlősen Tímea, a szája elé tette a kezét, mint ha azzal bármit takargathatna. Amanda viszont kapott az alkalmon, vadmacskaként vetette magát az asszonyra. Ledöntötte az ágyra, a parókás feje még a falon is koppant kicsit, aztán felé magasodott, mohón keresték az ajkai Timi száját, amelyek előbb csak félve, utána egyre engedelmesebben simultak össze Amanda lágy és nagyon lassú, érzelmekkel gazdagon átszőtt csókjaiban. A hadnagy valóban gyönyörködött. Pillanatok alatt felizgult, pedig nem szándékozott megzavarni azt a csodát, amit a szeme előtt a két nő művelt. Nagyokat nyelve, lélegzetvisszafojtva figyelte a leszbikus csókok fantasztikus szépségét.  
Amanda volt a kezdeményező, Tímea csak sodródott az árral. Nehéz és izgalommal teli lélegzetvételeik eljutottak Olivér füléig, és a fiú, aki egy teljesen új szituációba csöppent, kezdte magát feleslegesnek érezni. A szemei egy pillanatra találkoztak Amanda tekintetével. Ez a pajkos, örömet sugárzó figyelem tartotta végül a szőnyegen. Amíg a fiatal lány szabad keze elindult az asszony testén lefelé vándorolni, addig Timi csak Amanda hátát, karjait merte visszasimogatni. A vékony kéz pedig nem kegyelmezett, szuszogó csókok árnyékában érintette meg a hatalmas melleket, megtapogatta, körbesimította, majd belemarkolt jól érzékelhető gyengédséggel. A fiú csodálta Timi bimbóinak ruhán keresztüli ágaskodását, és hálát adott az égnek, hogy melltartó nem került a ruha alá. A lánykéz itt nem állt meg, siklott lassan, kitartóan a hasra, az ujjak megszámolták a bordákat, aztán ismét a fitnessnek köszönhetően izmos hason terpeszkedett, hogy végső célként utat törjön a szeméremdomb felé. A keresztbe tett lábak egy pillanatra megakadályozták ebben, de Amanda nagyon határozottan irányította Timi mozdulatait. Olivérnek eszébe jutott az első alkalom, amikor Timi neki is mindent megengedett. Átérezte a helyzet forróságát, és elkezdte várni, hogy a volt barátnője ruhán keresztül megtapogassa az asszony csupaszra borotvált punciját, hiszen már nem volt ott a csipkebugyi. Ez még jobban megbéklyózta az akaratát, ezt a látványt nem volt szabad elmulasztani. A szívverése hangosan dübörögve követelte, hogy lásson valami felejthetetlenül izgalmasat és szépet, és minden esélye megvolt rá, hogy ez be is következzen. A vékony kéz persze Olivér csalódására nem állt meg a szeméremdombon, egyszerűen kikerülte azt, majd a bal combon végighaladva megérintette Tímea meztelen térdét, és cirógatva az érzékeny zónát elindult visszafelé őrjítő lassúsággal, maga után vontatva a ruha alját, és egyfolytában további nyitásra ösztökélte Tímea combjait. A fiú kezdte sejteni, hogy Amanda céltudatosan cselekszik. Azt is felfogta, hogy nem Timit akarja tőle elvenni, hanem neki is szeretne kedveskedni, örömet akar szerezni a szeretkezés látványával. A kivillanó, hófehér combok meg is bűvölték Olivért, és egyre izgatottabban várta, hogy a televízió változó fényerejében megcsillanjon Timi szeméremteste. Bízott benne, hogy nedves lesz, nem szükséges a rásegítés. Valahogy érezte az asszony izgalmát, az engedékeny simulékonyságát, pedig azt is tudta, hogy Timi ezt most nem miatta teszi. A combok teljesen megnyíltak, az egyik láb a padlón maradt, a másik szinte a levegőbe emelkedett magassarkústól, lelkesedéstől remegve, erotikusan lefeszített, formás lábfejjel. A terpesztől megnyíló sötét tónusú szeméremajkak hívogatóan fedték fel magukat Olivér szemei előtt. Amanda még mindig nem tért a lényegre, szabályosan körbesimogatta az érzékennyé vált testrészt, mint ha incselkedett volna a fiúval, de az is világos volt Olivér számára, hogy itt látszik a különbség a türelmes női érintés, és a türelmetlen férfikéz mohósága között. Igaz, nem volt ok semmit siettetni, a hadnagy mégis egyre jobban kívánta, hogy lássa Amanda ujjainak csiklandósan finom játékát Timi szeméremajkain. A vékonyka kéz végre megállapodott a szeméremdomb legtetején, az ujjak kétfelé nyíltak, majd besiklottak a combok közé, hogy közrefogják a duzzadt puncit, összeszorítsák érzéki puhasággal a szeméremajkakat. Olivérből felszakadt egy hatalmas sóhaj, és ez nem kerülte el a lányok figyelmét, a vad smárolást halk kuncogás váltotta egy pillanatra, aztán Amanda középső ujja minden nehézség nélkül besiklott Timi vaginájába. A csókok megmerevedtek, majd az ajkak még kíméletlenebbül estek egymásnak, a rakoncátlan középső ujj pedig ki-be csúszkálva minden irányváltásnál megérintette a világos rózsasziromként kiemelkedő csiklót. Timi felnyögött, csukott szemmel hagyta a testén eluralkodni az extázist. Amanda kihasználva a csókszünetet Olivérre nézett, a fejével intett, menjen hozzájuk közelebb, és amikor az elérhető közelségbe került, belaragadt a fiú hajába. Nem fájdalomokozás volt a célja, figyelmes gyengédséggel vontatta Olivér fejét Timi puncijához, és nagyon jól tudta, hogy a fiút boldoggá teszi, ha a végtelenül felizgatott vaginába belenyalhat. Ismerte őt régről annyira, hogy tudja, mit szeret, és mi teszi boldoggá a sok év ismeretség után elvesztett barátot. Olivér nyalt. Előbb mohón, aztán észbe kapva lassított, és Amanda mozdulatait utánozva körben mindenütt kényeztette az asszony szeméremtestét, mielőtt visszatért volna a szeméremajkak puha lebenyei közé. Timi a hátán keresztbe fektette a két lábát, nagyon figyelve arra, hogy a magassarkúval ne okozzon sérülést, és ez megnyugtatta a fiút, aki a legédesebb pillanatban is tudott annyi figyelmet szentelni, hogy megsimogassa a volt barátnője, Amanda segítőkész kezét. Cserébe kapott egy levegőbe elcuppantott hatalmas puszit, a következő percben pedig már Timi orgazmusa tette boldoggá az eufóriás hangulatba kerülő hadnagyot. Tudta, hogy az asszony ilyenkor szereti a simogatást bárhol, csak nem a szeméremtestén, ezért ráfektette a fejét a szeméremdombjára, és csak jóleső megelégedéssel várta, hogy a nő teste lecsillapodjon. Addig is gyönyörködött ismét a női csókok szépségében, próbált nem törődni azzal, mennyire felizgult, és próbált nem magához nyúlni. Kettesben bármelyik nővel lettek volna ötletei, de itt most jobbára tapogatódzó útkeresés folyt, amibe nem volt szabad belerondítani.  
– Basszátok meg! – suttogta Timi, miután kicsit kifújta magát, és megritkultak Amanda puszijainak cuppanásai.
– Hogy beszélsz? – nevetett a lány féktelen örömmel, a korábban punciban matató ujjai megsimogatták Tímea alsó ajkait, megpróbálták megcsípni a kidugott nyelvét – Kívánlak! – suttogta később, majd egy pillanatra felegyenesedett, hogy megszabaduljon a polójától és melltartójától, miközben el nem engedte volna Tímea szemet csillogtatóan forró tekintetét. Végül lerúgta a vászoncipőit, letolta a slampos farmerét, majd kibújt a natúr bugyijából, és váratlanul, vadul megcsókolta, majd félretolta Olivért, hogy ő kerülhessen közel a gyűrött, de gyönyörűen csillogó szeméremajkakhoz.
– Megbaszhatsz, ha akarsz! Szeretném. – közölte a fiúval szemrebbenés nélkül. Világos elhatározással fordította Timit az ágyon végig, majd a még mindig remegő combok közé térdelt. Behajolt, magasra kinyomva a fenekét. Világosan értésére adva a fiúnak, hogy őt elsősorban a másik nő érdekli. Olivér egy pillanatra megbántva érezte magát, de csak egy röpke másodpercig volt benne önzés, a következő másodpercben már érezte, hogy itt az ideje a férfias kezdeményezést magához ragadni.  
– Ah! Ah! – nyögött Timi tágra nyílt szemekkel. Nem akart, vagy nem mert ebben a kényszerszülte felállásban ellenkezni. Egyébként is hajlamos volt engedni a sodró lendületnek és érzéki akaratnak, hát most csak hagynia kellett megtörténni a dolgokat.
Olivér megérintette a régen tapintott feneket. Ismeretlennek hatott egy év távlatából, pedig a gazdáját nagyon is jól ismerte, vagy legalábbis azt gondolta, amíg meg nem történt az a sajnálatos baleset a sátor sötétjében. Kívánta is, meg nem is, mikor sajnos sokadszorra is eszébe jutott a férfitestek között nyomorgó barátnője teste, de a szeme elé táruló leszbikus látvány elhessegette a sötét gondolatokat, és egyébként is tartani akarta magát ahhoz, hogy a fájdalmát leküzdje végre, vagy legalább ne idézze fel örökösen. A vágy maximálisan megvolt már a fiúban, a vére szinte pezsgett, és miután az engedélyt is megkapta, azt tette, amit legjobban szeretett. Pár másodpercig még tanulmányozta a női nyelv meztelen szeméremajkak közötti játékának különlegesen érzéki munkáját, aztán bátran betérdelt Amanda mögé. Végre foglalkozhatott kicsit a saját vágyaival, amit addig próbált kordában tartani. És ha már ott tátongott a vékony lány enyhén megnyílt, szőrtelen és teljesen hibátlan hátsó fele, nem látta akadályát, hogy lehajoljon, és puszikkal ne köszöntse újra a félgömböket. A nyelvét persze ekkorra már a irányította, így lazán érintette a lány ánuszát. Pajzán kuncogás vette kezdetét. Amanda valamit jelezhetett Timinek, mert pár másodpercig mindkét nőt a nevetés, a hadnagy azonban már nem törődött ezzel. Rátört a sürgető kielégülés utáni vágy, ezért felegyenesedett, és a péniszét akadálytalanul Amanda vaginájába tolta. A forróság végigszáguldott a testén, és kényszert érzett, hogy erőteljes, heves mozdulatokkal nekiessen a lánynak, nem törődve azzal, hogy Amanda a gyönyörű, leszbikus kényeztetés ritmusából kiesik.
– Lassan, Olivér! Lassan! – szólt rá a lány, majd visszatért Tímea öléhez. Olivér kénytelen volt megállni. Megragadta a lány csípőjét, és minden igyekezetével próbálta mozdulatlanul tartani, míg ő a maga lehetetlen csigatempójában húzta-tolta a nedvességtől csillogó péniszét Amanda tökéletesen sikamlós, forró vaginájába. Ebben az izgalmas panorámában is megtalálta az igazi, szexuálisan elkápráztató gyönyört, bár hajtotta volna a vére, arra gondolt, hogy minél tovább kitart, annál szebb lesz a befejezés. Már régen megtanulta, hogy néha jó a spontán aktus, de az az igazi, amikor el tudja nyújtani az élvezet perceit.  
A kicsi garzont a tv halk hangja mellett fülledtségtől mély sóhajok és gyönyörrel teli nyögések töltötték meg. Volt ebben a többes szexben valami különleges, megismételhetetlen, és az izgalommal teli légkör feledtette valamennyire Olivérrel a szerelmi bánatát, mégis, ahogy belefeledkezett Amanda nagyon szép hátának bámulásába, Violát képzelte a volt barátnője helyébe. Mennyivel jobb lenne, ha ő lenne ott, gondolta, és nagyon tudta rejtegetni a gondolatait Tímea fátyolos, de vallató szemei elől. Amanda szuszogása megsűrűsödött. A fiú észre sem vette, annyira el volt foglalva a saját álomvilágával és élvezetével, ezért meglepte, amikor a lány elszakadt tőle, kitépte magát a kezei közül, és felkúszott Tímea száját csókolni.  
– Érints meg ott, simogass, kérlek, simogass! Veled szeretnék elmenni! – nyögte, a következő pillanatban már vadul csókolta az asszonyt, aki benyúlt a lány combjai közé, hogy bűbájos ujjmozdulatokkal juttassa közelebb őt az orgazmus felé. Olivér megértette, hogy Amanda ezt szeretné. Még csalódottságot sem érzett, inkább egyfajta hálát vélt felfedezni az érzései között, mert a szeme előtt játszódó, vérforralóan izgalmas játék kárpótolta mindenért. Amandát még sosem látta annyira vonaglani, mint a Timitől kapott orgazmus alatt. Elbűvölte az aktus szépsége, a legjobban mégis az utána következő csókok érzékisége jelentette szenvedély melengette meg a hevesen dobogó szívét. Szeretik egymást, semmi kétség, könyvelte el örömmel. Tudat alatt örült annak, hogy nem őt választotta egyikük sem. Őt még mindig Violához húzta a nehéz szíve, pedig tudta, hogy az már egy reménytelen szerelem. Elhagyta a keskeny fekvőhelyet, elment vizet inni, és két pohárral a kezében tért vissza, megállt az ágy szélén.
– Fogd meg neki! – hallotta Amanda pajzán szavait, de nem volt ideje kiolvasni a ránevető lány szeméből a valódi mondanivalót, Timi kinyújtotta a kezét és alulról megragadta Olivér félig lankadt péniszét, majd lágyan felhúzta rajta a bőrt, és elkezdett vele játszani, cirógatta, feszegette, örömmel nyugtázta, milyen gyorsan keményedik. A két nő nevetgélt. Nem nyúltak a poharakért, Olivér pedig nem akarta elrontani a nagyon kellemes ígéretekkel kezdődő játékot. Amanda közelebb hajolt. Mint ha csak megízlelné a péniszt, megérintette a nyelvével, Timi pedig kijjebb csusszant a lány alatt az ágy szélére, hogy alulnézetből jobban szemügyre vehesse Amanda ajkainak aprólékosan kivitelezett, kéjt okozó mozdulatait. Ő maga a fiú ágyékával, heréivel foglalkozott, míg a tekintetével mélyen magába szívta a különleges aktus minden apró szépségét. Amanda fokozatosan gyorsított, egyre mélyebbre engedte az ajkai közé a feszülő farkat, szemmel követhető volt az arcizmainak mozgása, és a fiú, aki ugyan már sokszor megtapasztalta Amandától ezt a fajta kényeztetést, most sem tudott ellenállni a mocskosan szép jelenet fokozott izgalmának.
– Elélvezek! – szólt, de csak azért, hogy figyelmeztesse a lányt, ő maga a világ minden kincséért sem szeretett volna önmagától hátralépni. A volt barátnő szinte mozdulatlanná vált, jobban lefeszítette a fokozódó nyomástól ágaskodni akaró hímvesszőt, és várt. A hihetetlen hosszú másodpercek tudatosították Olivérben, mi következik, és ha akarta, sem tudta volna megállni, hogy a megfeszülő teste ne kezdjen hatalmas összehúzódásokkal spermát pumpálni a gyönyörű lány szájába. Nem hörgött, nem nyögött, erővel tartotta vissza a lélegzetét is, hogy jobban figyelhessen a mocskosul kielégítő befejezésre. Végül Amanda még kényeztette kicsit, lassú, levezető érintésekkel simogatta a lankadni kezdő péniszt, majd belenevetett a hadnagy szemébe, jelezve, hogy ő is élvezte, amit megtett a kedvéért, utána pedig Timihez fordult.
– Egy puszit? – vigyorgott pofátlanul, hiszen nagyon jól tudta, hogy a nő nem szereti az örökítőanyag ilyen formájú érintését.
– Na, jó, egy picit. – egyezett bele szégyenlősen nevetgélve Timi, de a pici puszi valahogy mégis csókba torkollott, s látszólag nem viselte meg az asszony ingereit.

Öt perc múlva már teljesen meztelenül egymás mellett nyomorogtak az egyszemélyes ágyon. Tényleg csak apró cirógatásokkal pihenték ki a korábbi szex izgalmát. Timi középen, szinte összepréselve, feküdt hanyatt, és gondtalan, mosolygós arccal élvezte, hogy ketten, két oldalról kedvesen bánnak vele. A kevésbé intim érintések is magukban rejtették az együtt töltött idő kellemességét.
– Oli! Most, hogy már nincsenek egymás előtt titkaink, elárulhatnád, kibe vagy szerelmes, mert az biztos, hogy nem Kim Basinger, vagy Dua Lipa után epekedsz! Annyira már ismerlek, hogy hús-vér nőnek kell az illetőnek lennie. – kezdeményezte Amanda a beszélgetést, de a fiú amellett, hogy elvörösödött, nem akart felelni, csak vigyorgott félnótás nézéssel.
– Hagyd! Ha azt mondja, Plátói, akkor csak olyan valaki után epekedhet, akit nem kaphat meg. Ez lehet, hogy nem is szerelem, csak valami kamaszos vonzalom, amit annak nevez. – elmélkedett Timi könnyed eleganciával mentve a szótlan fiú helyzetét.
– Jól van, egyszer úgy is kifaggatom. – kuncogott Amanda, majd egy világosabb fénycsóvánál alaposabban körbenézett – Mindig tetszett nekem ez a kicsi lakás, teli van meghittséggel, de az utóbbi egy évben úgy látom, csak az változott, hogy kiraktad ezeket a női kosárlabdacsapatról készült posztereket. Régebben nem is rajongtál a kosárlabdáért, a poszterekért meg végképp nem. Mi történt veled?
– Semmi, csak unatkoztam, és új társaságot kellett keresnem. – borsódzott a fiú háta a faggatástól, ezért a válasza kicsit nyersre sikeredett. Tűrtőztette magát, pedig szívesen a volt barátnő szemére vetette volna a megcsalás fájdalmát. Tudta, hogy lehetetlen rájönni, hogy Viola miatt vannak a falon a képek, mégis egyfajta félelmet érzett Tímea érzései miatt. Mi lenne, ha rájönne? Balhézna? Megharagudna? Örökre elmenne?  
– Oli! Ne haragudj, kérlek! Tényleg nem jártál lányok után az elmúlt évben? Nem volt senkid? Ekkora nagy kárt okoztam az életedben? – fogta vissza magát Amanda, mint ha most értette volna meg, amit Timi a hadnagyról feltételezett.
– Te ne haragudj, Amanda! Nem szeretek erről beszélni, remélem megérted. – válaszolt a fiú meglágyulva, majd úgy gondolta, hogy itt az ideje némi őszinteségnek – Igaza van Timinek. Tényleg úgy voltam a nőkkel, hogy megnéztem őket, némelyiket még kívántam is, de úgy éreztem, hogy mindegyik egy olcsó és mocskos ribanc, és ezért kerültem mindet. Nem tudtam megbirkózni az érzéseimmel egészen addig, amíg nem találkoztam valakivel. Az a lány más volt. Közvetlen, provokatív és mégis valahogy bele tudott látni a fejembe. Talán a szeretetéhségem miatt szerettem bele első látásra, és talán csak ámítottam magam, hogy ő is szerethet engem, de hatalmas csalódás volt az egyetlen találkozásunk vége. Úgy rúgott belém, hogy közben nagyon jól tudta, mit tesz velem. Hát ennyi. Nem fontos, ki volt. Már nem, mert megjelent Timi, és rendet rakott a fejemben. – mesélt a fiú, ha nem is árult el részleteket. Megkönnyebbülést érzett, és csak remélni merte, hogy a lányok megértik, milyen megpróbáltatáson mehetett át egy éven keresztül.
– Lefeküdtél vele? – muzsikált kedvesen az asszony hangja.
– Igen. De már magam sem tudom, hogy történhetett meg, és hogy bolondulhattam bele.
– Ugyan már! Hosszú, szexmentes hónapok után egy kellemes élmény képes megszépíteni a legrondább nőt is. Vagy nem? – nevetgélt az asszony, de a fiú biztos volt abban, hogy a ki nem mondott gondolatok mögött Tímea mást forgat a fejében.
– Azért mondod, hogy Plátói, mert ő nem szeret téged? – szólt közbe Amanda, átnyúlt az asszony felett, és Olivér arcát simogatta, mint ha a válasznak nem lenne semmi jelentősége.
– Nem szeret, csak kihasznált egy éjszakára, aztán itt hagyott szó nélkül, és nem szeretne soha többé találkozni velem.
– Ezt honnan veszed? – érdeklődött még mindig a lány meglehetősen élénken.
– Nem hagyott egy kurva telefonszámot, vagy elérhetőséget sem, valószínűleg azért, hogy ne keressem soha az életben. – sóhajtott Olivér, s a nyomasztóan hatalmas levegőmennyiség, amit a tüdejéből kilélegzett, mint ha megállította volna a beszélgetés menetét.
– Nézi valaki a tévét? Már harmadszor ismétlik ugyanazt a híradót. – érdeklődött Timi egy idő után.
Olivér leszállt az ágyról, kikapcsolta a készüléket. – A híradót meg szoktam nézni, de ha nem nézek semmit, akkor is szeretem, ha valami duruzsol a fülembe. Utálom a csendet, csak felerősíti a magányosság érzését. – érvelt a fiú – Így sötét lesz, kapcsoljak világítást?
– Nem, lámpafény nem kell. Nekem jó ez a sötétség. – forgatta körbe Timi a fejét a városi fényszenny félhomályában.
– Mindjárt csinálok valami fényt! – fordult a hadnagy egy szekrényfiókhoz, mécseseket vet elő, amiket meggyújtva különleges, sejtelmes hangulatot varázsolt a kicsi lakásban. A pislákoló lángocskák táncoló fénnyalábokat sugároztak magukból, amit mindhárman elgondolkodva bámultak egy darabig.
– Olyan jó veletek itt lenni. Sosem gondoltam, hogy lesz egy fiatal szeretőm, arra meg végképpen nem, hogy beleszeretek és lefekszem egy lánnyal. – suttogta Tímea.
– Én sem gondoltam, hogy ezen a boldog napon egy fiúval fogok dugni. – kacagott hangosan Amanda, és még szorosabban odabújt az asszony oldalához.
– Nincs rá esély, hogy kibéküljetek? Olyan szép pár lenne belőletek, és az a hét év sem menne kárba! – vetette fel Timi a gondolatait, a hadnagy pedig rögtön megértette, hogy a nő nem vállalhatja fel nyíltan a kapcsolatát Amandával, azért kereshet kerülő utat.  
– Nem, az nem működne szerintem. Oli nem szerelmes belém, és én sem tudnék neki annyi szépet és jót adni, amennyit megérdemel. – cirógatta meg a lány az asszony hasát, miközben kedvesen, megértően, vagy inkább bocsánat kérően rámosolygott Olivérre.
– Meddig maradhatsz, Timi? Úgy tudom, a férjed ma repül haza Prágából. – helyezkedett vissza a hadnagy is a keskeny kis szabad sávra az ágy szélén, megkapaszkodott az asszony csípőjében, játékosan taszított a két nőn egyet.
– Hajnali egykor száll le a gépe, kettőre otthon kell lennem. De addig még van egy kis idő hancúrozni veletek. Ne beszéljünk otthoni dolgokról, ha lehet, mert bűntudatot ébreszt bennem, pedig nem akarok most gondolni semmire!  
– Akkor gondolj valami másra! – csókolta meg a fiú a grimaszt vágó asszonyt, szabad kezével pedig Amanda oldalát tapogatta végig, ő se maradjon ki a jóból.  
– Jól kezdődik! Elhoznád a síkosítót a táskámból? Veled szeretnék lenni! – vihogott Timi, mielőtt Amanda vette volna birtokba Olivér ajkának megüresedett helyét. Olivér komótosan elsétált a táskáért, és kihalászta a flakont. Az ágyon már forrósodott a levegő, Amanda heves csókokkal kereste az idősebb nő testén a fogásokat és erogén zónákat a meztelen bőrfelületén, esélyt sem adva hogy Timi kerüljön felülre. A fiú megállt. Még nem akart visszamenni. Az a látvány, ami a szemei elé tárult, mennyei élményekkel jutalmazták a szépérzékét. Felizgult, miközben felidézte Timivel a korábbi szeretkezéseiket, és mivel a legutolsó alkalom volt számára a legkedvesebb, úgy döntött, most is valami hasonlóra próbálja a nőt rávenni. Az ágyhoz már szilárd elhatározással lépett. Nem kell itt kérni, nem szabad gyáván sodródni az árral. Elérkezett a tettek ideje, és eszerint is cselekedett. Amandát gyengéden, figyelmeztetőleg félretolta, majd egy kispárnát tett az ágy közepére.  
– Hasalj rá, Timi, legyen a párna a csípőd alatt, és húzd fel az egyik lábad, amelyik kényelmesebb. – hívta a nőt, és segített neki beállítani az elképzelt pózt. Mögé térdelt, A megnyíló combok között végigsimított az ujjaival, majd jó adag síkosítót nyomott az asszony fenekének vágatába, hogy az lefolyva az egész nemiszervet elboríthassa. Amanda kíváncsian mellé térdelt, megsimogatta Tímea fenekét, aztán benedvesítette az ujját, és megelőzve Olivért, lágyan feltérképezte az enyhén megnyíló punci minden milliméterét, azok után pedig volt mersze pajkosan beledugni a hüvelykujját az érintéstől összehúzódó izgalmasan pulzáló ánuszba. Timi felnevetett, nem tudhatta, hogy Amanda érinti.  
– Olivér, most ne! – suttogta az asszony hátra sem pillantva, az arca vidám mosolyra húzódott, de a lány nem hallgatott a szóra, még mélyebbre merült az ujja, mielőtt visszavonulót fújt volna. Összenéztek a fiúval. Amanda szemében furcsa fény csillant, és amíg egy igazán érzelmes, nyelves csókot váltottak Tímea hátsója felett, addig a lány síkosítóval bekenve izgatta a fiú hímvesszőjét. Kivörösödött arccal húzódott végül a hason fekvő asszony fejéhez, s szó szerint nagy terpeszben nyalásra borotvált ölét.
– Csináld, Oli! Baszd meg Timikét! – szólította Amanda a fiút, sóhajtott egy nagyot, és feljebb tolta magát, hogy Timi ajka ne tudja tovább elérni a szeméremajkait. A finom, női ajkak helyett a saját ujjai kerültek a szeméremtestére, és Timi nyálától, valamint a saját nedvességétől csodásan siklott a kecses lánykéz a két szerető szemének gyönyörűségére. Olivér legalább is meg volt győződve, hogy Amanda ezt mindkettejük izgatásáért teszi. A következő pillanatban már Timi testére hajolt, és felnyársalta, szinte karóba húzta akadálytalanul. A karjára támaszkodva hajolt a volt barátnőjéhez közelebb. Mindig is szépnek találta, ha a slampos öltözködése nem is mindig tetszett. Amanda valamiért nem tartotta szükségesnek, hogy bármelyikük megérintse. Egyedül tevékenykedett, félig nyitott szemmel merült el a kéj közeledő beteljesülésében. A gyönyörűen lefeszített lábfejei szinte kifejezték, mennyire tudja magát a maszturbálásnak átengedni. Timi azért, ha mást nem is tett, megsimogatta a lábfejeket, szemmel bíztatta a kiviruló szerelmét, amíg ő magát is utol nem érte a gyönyör, pulzáló belsőrészei fantasztikusan közvetítették a kéj hullámait. Olivér megállt. A síkosító megakadályozta, hogy hamar elélvezzen, de egyáltalán nem bánta, hogy az aktus így sikeredett. Várt egy kicsit, és folytatta a lassú csípőmozgást, miközben elkalandozott a képzelete. Milyen lenne Violát látni maszturbálás közben? Vajon leborotválná ő is a puncijáról a szőrt? És milyen arcot vágna orgazmus közben? Megpróbálta lelki szemei előtt felépíteni az idilli képet, de Amanda érintésére visszazuhant a valóságba. A lány magához húzta őt, combjai közé csalogatta gyenge kezével. Olivér tudta, hogy most vele kell szexelni, őt kell maga alá gyűrni. Nem értette a gondolkodásmódját, de a kérésnek eleget kellett tenni, és igazi szerelmespárként forrottak egybe rövid időre. Pár mozdulat és heves csók után Amanda eltaszította magától, szó szerint Timi karjába lökte. Most őt kellett kefélni ugyanolyan lendülettel és ugyanolyan szeretettel. A fiú kicsit elgondolkodott azon, hogyan tarthatná az egyensúlyt a két szerető között, aztán lemondott róla, hogy bármit is eldöntsön, vagy megértsen. Amanda megint visszakérte. Hason elterült az ágyon, hátulról kellett belé hatolni. Timi szó szerint kézi irányítással segítette őket, nem volt útban, csak az ujjai simogatták a korábbi szerelmespárt, és az ajkai keresték a csókra alkalmas helyeket. Hatalmas, feszes mellei közé vonta Amanda arcát, mielőtt heves smárolásba kezdtek volna, és Olivér most először érezte az asszonyon, hogy a bujaság mennyire megélénkítette a mozdulatait. Vörös arcán a szenvedély tüze forróságot és vadságot sugárzott.
– Élvezz bele, élvezz bele! – tartotta vissza a farkánál fogva a fiút, és erőteljesebb, keményebb lökésekre biztatta, amikor az vissza akart térni hozzá. Olivér nem tehetett mást dolgozott tovább Amandán, és röpítette egyre nagyobb magasságokra. Nem gondolt terhességre, nem számolt a következményekkel, csak tette a dolgát, és mivel jól tette a dolgát, a gyönyörű test hálából vele is csodát művelt, szinte beleájult az orgazmus intenzitásába.  
Nagyokat szuszogva dőlt hanyatt a lány mellett, mint aki minden erejét kiadta magából. Amanda megcsókolta, aztán átengedte a fiú száját Tímeának. Annak a Tímeának, aki a csók után a fiú hímvesszőjére hajolt, és percekig lágyan szopta a puhuló húsdarabot, azután a figyelme csakis a lányra terelődött, három ujja ellentmondást nem tűrően csusszant Amanda mindenféle testnedvtől sikamlós puncijába. Világos volt, hogy az ütemesen mozgó ujjak újabb gyönyört szándékoznak kiváltani. És hogy ne csak a szex domináljon, a munkás kezeit egy pillanatra sem pihentetve felkúszott a lány arcához, forró leheletével és szenvedélyes csókjaival rávette, hogy az egyoldalú petting közben érzelmesen smároljanak. Olivér immáron sokadszor ámuldozott. Fogalma nem volt, meddig tarthat ez az idillinek látszó állapot, de pillanatnyilag végtelenül elégedett volt, a gyertyák pislogó fénye pedig misztikussá tette a meghitt pillanatot.
Az aktus igazán nem volt hosszúnak nevezhető. Amanda valamiért teljesen más lett, mint amire a fiú emlékezett. A benne munkálkodó szenvedély és tűz egy olyan oldalát mutatta meg, amit a hadnagy még sohasem látott, és az a gyengédség, amivel egy másik nőt simogatni tudott, mindent elárult az érzéseiről. Timi végül átkarolta és szorosan magához szorította a vékonyabb lányt. Pajkosan összenevettek, megnyugtató örömmel vegyülve, lassan csillapodott a légszomjuk.
– Tudjátok, gyerekek, most szeretnék meghalni. – sóhajtott Timi, miután kicsit kifújta magát.
– Hülye. – rázta meg a fejét Amanda, hogy mekkora ostobaság, amit az asszony mondott.
– Ne csináld! Hogy szeretkeznénk legközelebb hármasban? – vigyorodott el a hadnagy. Nem akart belegondolni sem, mit és miért hallott, nagyon jól tudta, hogy Timi boldog, és az is szeretne maradni.
– Olivér! Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy nem lehetsz belém szerelmes? – folytatta Timi, nem reagálva egyikük megjegyzésére sem.
– Persze. Lehet azt elfelejteni? De hogy jut most ez eszedbe?
– Tudod, ha egy picit többet beszélgetünk, valószínűleg teljesen odalennék most érted, de ne haragudj, Amanda csavarta el hamarabb a fejem. De azért tudnod kell, hogy nagyon, nagyon, nagyon szeretlek. – vallott az asszony, tenyere anyáskodó bocsánatkéréssel simított végig a fiú arcán.
– Tudom, hogy szeretsz, és én is nagyon szeretlek. Nem tudom, hogyan lehetne jól kifejezni, de remélem, hogy valamennyire érzed. – válaszolt a fiú halkan.
– Olyan szép pár lennétek! – ismételte Amanda kuncogva Timi korábbi szavait.
– Hát, meg kellene tanulnom becsületesen szopni, ha azt szeretném, hogy 80 éves koromban is rendesen ki tudjam elégíteni Olivért. – nevetett fel Timi, miután tőle nem megszokott módon játszott a szavakkal. Édes nevetése csilingelve terjengett a szobában, de a hadnagy azt sem bánta volna abban a pillanatban, ha az egész lépcsőház meghallja.
– Erre ne hivatkozz, engem nem érdekel, hány éves vagy, így szeretlek, ahogy vagy! – vágott durcás pofát Amanda.
– Tudom, angyalkám, tudom! Apropó, születésnap! Lesz nálunk egy kis buli, jövő szerdán, este tartjuk Árpi szülinapját. Meghívtunk néhány ismerőst, barátot, és szeretném, ha eljönnétek a kedvemért. Olivér, te már jártál nálunk, ismered a házat, elhozhatnád Amandát, mint ha egy pár lennétek. Az senkinek sem lenne gyanús, és legalább láthatnálak benneteket. Buli után meg talán lenne egy kis időnk egymásra. – vázolta fel a nő az elképzelését bűbájosan aranyos ábrándozással.
– Ne kísérts! Mit keresnénk mi Árpi szülinapján? Nem hiszem, hogy örülne, ha ott látna. – akadékoskodott Amanda, de Timi nem akarta elengedni, amit kigondolt.
– Az én vendégeim lennétek, és biztosítalak, hogy Árpinak csurogni fog utánad a nyála. Meg az enyém is, biztosan. – vigyorgott látványosan elpirulva – Látni akarlak, és magamnak akarom tudni a mosolyodat.  
– Mikor kellene odaérnünk? – szólalt meg Olivér, mint aki már bele is egyezett a találkozóba.
– Hát..., hét..., nem is, hat órára menj el az angyalkámért, hozd magaddal, és fogadj neki szót mindenben! – révedt el a nő rejtélyes tekintete, mint aki valami máson agyal.
– Rendben, de nem állíthatunk be üres kézzel. Mit vigyünk a férjednek ajándékba? – gondolkodott el Olivér, és megbökte Amandát, hogy segítsen a kitalálásban.
– Ó, azzal nem kell törődnötök, mire odaérsz az angyalkámhoz, már ott lesz nála a csomag. Egy üveg márkás whiskyt kap Árpi ajándékba, azt különösen imádja, és garantálom, hogy éjfél előtt a haverjaival a nyakára hágnak. Most pedig egy nagyon gyors zuhany, indulnunk kell. Ha nem haragszol Olivér, hazaviszem Amandát. Nem, mint ha félteném tőled, csak...
– Csak van egy kis megbeszélnivalónk. – ragyogott fel Amanda arca.

Olivér világos öltönyben, maximálisan kicsípve magát jelent meg már fél hatkor Amanda albérletében. Fel volt paprikázva, akarta is a bulit, meg nem is. Érthető okokból nem szeretett találkozni a polgármesterrel, de Timi magabiztos invitálásának nem tudott ellenállni. Még mindig élénken élt benne a hármas szeretkezés emléke, és buzgón vállalt volna mindent, hogy ismét együtt lehessenek, akárcsak beszélgetve egymással. Azóta ugyan nem találkozott Timivel, de sokszor beszélt telefonon Amandával, és a lány valahogy sokkal közvetlenebb lett, megértőbb és sokkal kacérabb hangnemet engedett meg magának. Úgy látszott, minden remekül alakul, és ez megnyugtatta a fiatal hadnagyot, sokkal többet mosolygott, magabiztosabb lett és jobban feltalálta magát a munkahelyi társaságban. A tudat, hogy két nővel is kapcsolatot tarthat, egyfajta önbizalmat szolgáltatott, amire majdhogynem büszke volt. Akkor is büszke és izgalommal teli várakozással állt az ajtóban, amikor az végre kinyílt, és Amanda egy szál törölközőben fogadva, az orrába hatoló erős párfülillattal képletesen szólva szinte behúzta maga után a meglepődött fiút, majd ugyanazzal a lendülettel, amivel becsapta utána az ajtót, a nyakába vetette magát, és szenvedélyesen csókolta. Nem volt rajta smink, a fürdés utáni üde és még nedves karja simult a fiú nyakába nagyon közvetlen örömmel.
– Olyan elegáns vagy! – örvendezett az öltönyös hadnagynak, majd bevezette a szobájába – Ülj le egy kicsit, nekem még készülnöm kell.
– Fél óra elég lesz? – kérdezte vigyorogva a fiú, ismerve a női készülődés hosszadalmas valóságát, miközben leült egy fotelba, és félretett egy elegáns, fekete, női harisnyanadrágot.
– Milyen fél óra? Hétre kell mennünk! – nevetett a lány – De jó, hogy korábban jöttél!
– Nem, Timi hatot mondott! – játszadozott Olivér elmélyülten a finom, üvegszálas harisnya simogatásával.
A volt barátnője visszafordult.
– Hét volt az, csak nem figyeltél oda. Olyan szétszórt vagy! – mosolygott Amanda, majd a fiú elé lépett – És hogy áll a nyakkendőd? Nincs, aki gondoskodjon rólad?  
A nyakkendőért nyúlt, és hogy jobban elérje a gallér alatti csomót, a hadnagy lábai között helyet követelt magának. Formás kezei ügyesen igazgatták a nyakkendőt, míg a szemei belemélyedtek Olivér tekintetébe. A következő pillanatban nagyot sóhajtott, beleharapott az alsó ajkába, és egy pillanatra megállt az idő mindkettejük számára. Az igazítás helyett a nyakkendőt meglazította Amanda, majd a hófehér, vasalt ing gombjait oldotta ki remegő kezekkel.
– Mit csinálsz, Amanda? – próbált szóban hárítani Olivér, de a keze valahogy nem ezt akarta, hagyta, hogy a mellkasa szabaddá váljon.
– Kívánlak. – suttogta a lány, az arca pillanatok alatt bíborszínűvé változott, és a törölköző is elengedte magát, felfedve az ifjú hölgy fantasztikus bájait. A kicsi, de gyönyörű körtemellek bimbói ágaskodtak, és a csaj lélegzete pillanatok alatt felgyorsult.
– Ezt nem szabad, nem ígértük ugyan, de Timi... – nézte a hadnagy a lányt, de nem tett semmit, hogy megállítsa. Az izgalom másodpercek alatt rá is átragadt, és mire a női kezek kioldották a nadrág sliccét, a gatyából már egy ágaskodó farokkal találkoztak. Amanda belenézett Olivér szemébe. Nagyon jól tudta, hogy a péniszre tekeredő ujjaival milyen kéjt okoz, és nem várt semmilyen beleegyezésre. Letérdelt a fotel elé, és azonnal az ajkai közé eresztette a megvonagló hímvessző makkját. Gyengéd volt, és félelmetesen lassú mozdulatokkal szopta, szívta, ami Olivér hirtelen eluralkodó vágyait is megfékezte. Olivér félrehúzta a leomló, lehetetlenül egyenes, barna hajtincseket, és magába szívta sokadjára is az aktus varázsát. Érezte, hogy a hirtelen jött vágy hogyan változik, szelídül Amanda ajkai között. Ismerte már annyira a lányt, hogy tudja, mit akar elérni, és megmosolyogta, mennyire kiismerhető volt a korábbi barátnő orális repertoárja.  
– Ne csináld, Amanda! – suttogta, a következő pillanatban meg azért fohászkodott, hogy vége ne legyen a váratlan, de annál csodálatosabb pillanatnak. A lány, mint ha semmit sem hallott volna, ügyesen ejtette a kéj fogságába a korábbi barátot, tisztában volt azzal, hogy Olivér imádja, amit éppen csinál a szájával. A korábbi akcióknak pedig megvolt az az előnye, hogy tudta, mikor jut a srác olyan állapotba, amikor már csak egy hajszál választja el az ejakulációtól. Kegyetlen tett volt, de Amanda tudatosan állt fel, és sietős mozdulatokkal vetkőztetni kezdte a partnerét.
– Nem akarom, hogy beleízzadj! – motyogta halkan, miközben megremegő kezekkel hámozta le a fiú ruháit, majd győzedelmes mosollyal visszatolta őt a fotelba, és fölé guggolt. A teljes felsőtestével rátapadt az ismerős testre, és az ajka mohón szívta be a hadnagy álmélkodó ajkait. A forró bőr érintése átjárta a fiú testét, pillanatok alatt visszatért a keménység, ami a vetkőztetés ideje alatt megnyugtatta, és kicsit le is csillapította a vágyait. A lány nem várt soká, vékony ujjai megkeresték az ágaskodó hímvesszőt, majd lassan, lehunyt szemmel ráereszkedett, magába fogadta, amennyire csak lehetett. A csókok abbamaradtak, de a forró ölelésben egyesülés legalább olyan pazar élményt nyújtott, mint a legvadabb kefélés.  
– Nem rossz neked? – bökte ki a hadnagy érzelmes figyelmességgel a kérdését, hiszen nagyon jól tudta, hogy lány nem a férfiakhoz vonzódik. Lehetetlen volt ezt a tényt elfelejteni.
– Nem, dehogy! Nagyon jó! Nem szűnt meg a szeretetem egyetlen percre sem irántad, és egy kicsit megint kezdenek a régi emlékek, az ölelésed hiányozni.
– Sokkal határozottabb vagy. Régebben úgy kellett mindenre rábeszélni. – mosolyodott el a fiú.
– Mert már tudom, mit akarok. Timivel beválik, ha kezdeményezek, ezért azt gondoltam, nálad is működni fog. – ragyogott Amanda önbizalomtól megszépült arca, és szép lassan elkezdett liftezni a hadnagy farkán. A szuszogása teli folt hihetetlen vággyal, az ajkai enyhén megnyíltak, és egy rövid időre átengedte magát a testi vágyainak, majd megállt.
– Még mindig szerelmes vagy abba a lányba? – nézett a fiú szemébe. Nem számonkérésként hatott a kérdés, sokkal inkább baráti kíváncsiság volt, ezért Olivér nyugodt szívvel válaszolt.
– Igen, és nem tudom, mikor fogom tudni túltenni magam rajta. Pedig csak egy lány, akit alig ismerek. Nem értem saját magamat sem. Még rajtad sem tudtam magam túltenni, de életem egyik legjobb döntése volt, hogy visszajöttem hozzád bocsánatot kérni.
– Olyan édes vagy! Nem bocsánatot, verést érdemeltem volna. – rázta meg a fejét Amanda, kereste Olivér tekintetét, hogy a fiú érezze, mennyire igazat szólt.
– Olyan szenvedésen mentél keresztül, amit nem tudtál megoldani. Ma már tudom, hogy mindennek oka volt. Kicsit fáj, de most itt ülsz az ölemben, és ettől nem lehet jobb dolgom. Örülök, hogy ismét együtt vagyunk, ha nem is úgy, ahogy valamikor képzeltem.
– És az a lány, akit szeretsz, mit csinálna egy ilyen helyzetben veled?
– Nem tudom, annyira nem ismerem. – vont vállat a fiú.
– Csukd be a szemed, és képzeld azt, hogy ő van most veled! – zárták le Olivér szemeit a vékony ujjak, amelyeken még sosem volt színes lakk, most azonban világoskék körmökkel pompázott. A teste ismét megmozdult, lágy vonaglásokkal, őrjítő csípőmozgással kápráztatta el a csukott szemmel mosolygó fiút, s boldognak látszott, amikor Olivér pénisze a pulzáló vaginájába ontotta a boldogság cseppjeit.

Összebújós, szeretgetős fürdést rendeztek. Olivér meghatódva vette tudomásul, hogy Amanda gondoskodott a kedvenc dezodoráról, ami azt jelentette, hogy eleve készült a szeretkezésre. Nagyon enyhe volt a bűntudat, amit Timi kihagyása miatt érzett, sokkal jobban fájt, hogy Violát nem tudta szeretkezés közben elég élethűen felidézni. Hiába élt a kosárlabdázó lány élénken az emlékeiben, valahogy Amandától sem tudott az aktus alatt elszakadni. Egyszerűen nem tudta megtenni, hogy szánt szándékkal egy másik nőre gondol, miközben a volt barátnőjével szeretkezik. Ez korábban mindig spontán jött, ha jött. Miközben öltözködött, felerősödött benne a Viola iránt érzett szerelem gyötrelme. Elnézte a szobában meztelenül fésülködő és sminkelő Amandát, és akkor valóban Violát szerette volna ott látni, elkezdte összehasonlítgatni őket, és nem csak külsőleg, a Violáról begyűjtött kevés ismeretét a képzelete mindenféle romantikával és szentimentalista tulajdonságokkal kiegészítette. Tisztában volt azzal, hogy nem reális a látásmódja, mégis boldogította a tudat, Viola lett a legklasszabb nő, aki már csak ezért is elfoglalta a méltó helyét a csökönyösen ragaszkodó elméjében.  
Amanda egy szekrényből világoskék báli ruhát, és hozzá illő hasonló színű magassarkú szandált vett elő. A csipkés, fekete fehérneműre, és a hadnagy alól kibányászott harisnyára azt vette fel, majd megpördült a szépségébe feledkező srác előtt.
– Így jó leszek? – kérdezte kihúzva magát.
Olivér nagyot nyelt.
– Mi az, hogy! Sosem láttalak ilyen elragadónak. Régebben nem vettél magadra a legfontosabb alkalmakra sem ilyen gyönyörű ruhát. Szuper vagy! – csillant fel a fiú szeme, valóban lélegzetelállítóan festett Amanda.
– Timike rám beszélte. És tudod mit, ebben a ruciban én is tényleg szépnek érzem magam. Kicsit hadilábon állok még a magassarkúval, de te majd támogatsz, legalábbis remélem, hogy nem hagysz majd magamra. – vette elő a lány a legszebb mosolyát, és hogy nyomatékot adjon a szavainak, vérvörös ajkaival megcsókolta a hadnagyot. Olivérben megfogalmazódott valami veszélyérzet. Előbb a szex, most meg ez a valódi angyal, mint ha nyomulna rá. Amanda nem annyira szexi, mint inkább hihetetlenül nőies volt. A térdig érő szoknyarész kihangsúlyozta a csípőjét, de a felső rész is diszkrét eleganciát sugárzott a zárt dekoltázzsal, így tudott a lány magamutogatás nélkül hihetetlen vonzó lenni. Olivér nagyon büszke volt, hogy ő lehet a gyönyörűvé avanzsálódott lány kísérője, és ténylegesen elgondolkodott azon, vajon lehet-e közös jövőjük együtt.

Ismerős érzés kerítette a hatalmába a fiút, amikor a polgármester házának bejárata felé lépkedett egy hercegnővel az oldalán. Megint Viola jutott eszébe, hiszen előző alkalommal csak miatta jött, de ezt a gondolatot elnyomta magában, hiszen egy fantasztikusan bájos, igazi, érett nőt kísért, és érezte, hogy kíváncsi szemek méregetik Amandát ugyanúgy, mint őt. Szeretett volna teljesen észrevétlen maradni, de a lány fénye beragyogta őt is, és még azok az emberek is köszöntek neki, akik máskor nem szoktak. Árpival az ajándék átadásakor feszélyezve fogott kezet, holott már nem az első alkalom volt, hogy a város első emberével paroláznia kellett. Óhatatlan is felötlött a pletyka a fiú fejében, ami arról szólt, hogy a polgármester egy dögös vörössel kavar egy ideje. Ez nem alaptalan vád volt, mint Amanda esetében, egyre több helyről hallotta vissza a férfi korábbi nőügyeit. Képtelen indulatokat keltett a kézfogás, valójában azonban a házaspár hűtlenségében a saját szerepét ítélte el. Féltékenyen figyelte, Amandára milyen szemet vet az éltes korú polgármester. Szinte hallotta a fejében a gőzgépként zakatoló fogaskerekeket, de a lányt semmi pénzért nem hagyta volna kettesben azzal az emberrel. Tímea megjelenése oldotta meg a feszélyezett pillanatot. Kihívóan szexi, feszes, pántok nélküli, világoskék ruhájából formás vállak és még formásabb, meztelen hát világított ki. A fiú már azon is csodálkozott, mi tartja a helyén az anyagspórolós ruhakölteményt. A csillogó harisnyától fényes combjai közszemlére téve kiáltoztak elismerésért, és a zárt, magas szárú bokacipő tíz centis sarkai alá a legtöbb jelenlévő férfi biztosan szeretett volna alázattal bekerülni. Ragyogott az arca. Platinaszőke hajának apró, gyűrűgöndör fürtjei feltupírozva, óriási hajmennyiséggel okoztak feltűnést. Jól állt neki ez a fiatalos szexiség. Olivér megcsodálta a sminkjét is. Gyönyörű vonalú szemöldök és hosszú szempillák alatt a barna szemek megremegtették a fiú szívét, mégis a hangsúlyosan formázott, sötétbarna ajkak tették a női arcot különlegessé. Nem volt az ötvenhárom éves nőnek párja a társaságban, legalább is ezt diktálta az elfogultság. Timi könnyed örömködéssel csókolta arcon háromszor Amandát, jutott neki a diszkrét, de Olivér számára árulkodó ölelésből, majd a szemeik hosszasan keresték egymásban a szeretet boldog csillogásban megnyilvánuló jeleit. Ettől Olivért szinte kiverte a víz, hiszen Timi tudta nélkül szeretkezett Amandával. Vagy mégsem? A cinkosságuk tapinthatónak tűnt, és a fiú eltöprengett azon, a jóravaló feleség hányféle módon tör borsot a hűtlen férj orra alá. Amanda volt erre a legjobb fegyver, és ha Árpi jópofát is vágott mindenhez, azért valószínűleg megfogalmazódott benne némi kétség és cselszövés a felesége részéről.

A már ismerős teremben hosszú, patkó alakú asztalsor végén kaptak helyet más fiatalokkal egyetemben. Voltak ismerősök is közöttük, a vacsora előtt mindig akadt valaki, akivel szót lehetett váltani, Olivér hiányérzetét azonban semmivel sem lehetett feledtetni. Minden pillanatban Violát várta a bejáratnál megjelenni, holott nagyon jól tudta, az nem történhet meg. Büszke volt a mellette ülő Amandára, és nagyon szeretett volna neki a lehető legfigyelmesebben kedveskedni, ha már Timit egyelőre meg sem közelíthette, csak a szemük villant időnként egymásra, de abban benne volt a titkolni vágyott, rejtőzködő szenvedély. Frissensült, meleg malacpecsenyét ettek, Tokaji ittak, aztán Olivér táncolni vitte a menyasszonynak is beillő, alkalmi párját. Amanda imádott lassúzni, így nem volt nehéz a kedvére tenni, és közben a hangos zene mellett tudtak beszélgetni. A lány olyan részleteket mesélt diszkréten a Timivel kezdett kapcsolatáról, amit a fiú úgy érzett, nem tartozik rá, valahol azért mégis elfogadta, hogy ezzel a bizalmat akarja benne Amanda erősíteni.  
– Nem lépünk le innen? – kérdezte a fiú a nyakába hajló, andalgó léptekkel táncoló lánytól.
– Nem, dehogy! Timi látni akar minket. A lelkemre kötötte, hogy várjuk ki a buli végét. – suttogta a lány, és megsimogatta a hadnagy arcát, kedvesen belemosolygott a szemébe.
– Hát jó! – fújt egyet Olivér.
– Jól érzem, hogy szexelni szeretnél? – pirított rá Amanda a csalódott srácra, és elnéző mosollyal nyugtázta, hogy a gondolata telibe talált.
– Gondoltam rá. – ismerte be a fiú.
– Én is gondolok rá, de ma már megvoltam neked. – nevetett a lány, édes fejmozgatással kirázta a haját az arcából.  
– Ezt most nem értem. Nincs kedved? – értetlenkedett Olivér.
– Van is, meg nincs is! – kacagott fel hangosan Amanda, majd szégyenlősen körülnézett – Úgy vigyázol rám, senki nem mer megközelíteni. – mosolygott rendületlen, aztán minden kertelés nélkül megcsókolta a meglepődött hadnagyot, és hosszas, ajakkényeztető csókja hosszú másodpercekig abba sem akart maradni.  
– Baj, ha tapadok rád? – merevedett meg végül a fiú a tánctér közepén. Amanda kibontakozott az ölelésből, maga után húzta a fiút az asztalig, és ott az ölébe ült, átkarolta a nyakát.  
– Figyelj, Oli! Imádom, ahogy kedveskedsz, de ne táplálj hiú reményeket. Szeretlek, és megint egyre jobban szeretlek, de mást is szeretek. Annyira jó, hogy vigyázol rám, és azt sem bánom, ha illetlen helyeken fogdosol, vagy kisajátítasz mások előtt, mint ha a tiéd lennék. Még várom is, hogy így viselkedj, de...
– De ott van Timi, akibe beleszerettél. – fejezte be a mondatot Olivér. A lány egy kis ideig várakozva tekintett a fiú arcába, aztán megcsókolta.  
– A kettőnké vagy, ne akard, hogy választanunk kelljen. És hogy ne légy nagyon csalódott, elárulom neked, hogy ma még szeretkezni fogok veled, ha te is akarod. Rendben? – ragyogott fel ismét a lány arca.
– Van valami tervetek? – könnyebbült meg a hadnagy, egyébként sem volt sok lehetősége, alkalmazkodnia kellett a helyzethez.
– Timike szerint tíz óra után elkezd feloszlani a társaság. Árpi a haverjaival elvonul egy zárt térbe a hátsó teraszra, és , mint az albán szamár, a fiatalok meg, mivel az ünnepelt nem lesz jelen, szépen elpárolognak.  
– Akkor csak várni kell? – értelmezte a fiú Amanda szavait. Maradtak kételyei, de a részleteket nem volt értelme tovább boncolgatni. Rábízta magát Timire és Amandára, átkarolta a lány derekát, és egyértelműen kisajátította magának.  
– Várni kell, meg csókolni engem, udvarolni, hízelegni, fűzni, elcsábítani, bókolni, rábeszélni olyan dolgokra, amiket csak szeretnél, elcsavarni a fejem. – szorította a lány a forró arcát Olivéréhez, miután az ujjain mutogatta, hány dolgot kell megtennie Olivérnek.

Tíz óra magasságágában tényleg ritkulni kezdett a társaság. A fiatalok csendben leléptek, a nyálasnak tűnő kapcsolatokat ápoló házaspárok illedelmesen elköszöntek az ünnepelttől, majd távoztak a nyájas házaspár kíséretében. Alig maradt valaki a teremben, többnyire csak azok, akik még igyekeztek az utolsó pohár ingyen is legurítani, mielőtt lapátra kerülnek. Árpi tényleg félrevonult egy szűk, előkelőbb haveri csoporttal, mint valami politikai konzultációra, zártkörű megbeszéléssé nyilvánították a féktelen ivászatot, holott már addigra is jócskán meglátszott rajtuk a . Még a zenét szolgáltató gép is elnémult, ezért Amanda sétálni hívta a hadnagyot, el nem engedte maga mellől, mint ha attól tartott volna, hogy valaki elrabolja. Olivér a másik, már üresen tátongó helység felé vette az útját, ahol előző alkalommal a svédasztal a sok finomságot. Most csak egy üres, berendezett tárgyalót talált ott vetítővászonnal a falon. A fiú elmerengett az ajtón, ami a csigalépcső felé vezetett. Mikor belépett rajta, még teli volt reménnyel, mikor kilépett rajta, már torkig volt csalódottsággal. Nem szabadna Violára gondolni, határozta el magát, mint ha az olyan könnyű lett volna. Végignézett inkább Amanda csinos alakján, és átkarolta, hogy megcsókolja. Cipősarkak kopogását hallotta, így befejezte a smacizást, de nem engedte el a lányt, kíváncsian fordultak a jövevény irányába. Tímea volt. Gyönyörű mosollyal tárta szét a karját, majd mindkettejüket átölelte egyszerre, és az arcához vonta a két fiatalt. Enyhén spicces jókedvvel adott puszit Amandának, aztán egy pillanatra körülpillantott, meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben. A bizonyosság bátorságot adott neki, és megcsókolta a lányt, aztán a meglepődött hadnagyot.  
– Alig vártam, hogy együtt lehessünk. Az a pár vendég is elmegy hamarosan. – harapott az alsó ajkába, és végignézett a lányon, majd Olivért is szemügyre vette.  
– Irtó dögös vagy! – ismerte el a hadnagy a nő szexiségét sokatmondó bólintással – És az illatotok fantasztikus. Összebeszéltetek, hogy hasonló színű a ruhátok, és ugyanazt a parfümöt használjátok?  
– Ó, köszönöm, drága. Láttam, az angyalkámat egész este nagyon szorongattad! – mosolygott a nő, és meggyőző helyesléssel hangzott a dicséret a szájából – A kedvedért igyekeztük kicsípni magunkat. – toldotta meg a szemöldökét felvonva.
– Sikerült. És ez a rúzs! – bámulta meg a hadnagy a sötétbarna ajkakat, amelyeket a nő látványosan körbenyalt.
– Valami eszedbe jut róla? – incselkedett az asszony, a szája lehetetlen széles mosolyra húzódott.
– Túl forró gondolat, kimondani sem merem. – mondta a fiú, egy pillanatra Amandára villantotta a szemét, ő mit szól ehhez a pajzán társalgáshoz, de a lány csak rákacsintott.
Timi odahajolt a fiú füléhez.
– Fogadjunk, hogy egy perc alatt elélvezel a számban. – vörös arca meggyőzte az elszántságról az elsápadó fiút.
– És ha nyerek? – vigyorgott Olivér , a vére pillanatok alatt felforrt, melegség bizsergette végig a gerincét.
– Számít az, hogy nyersz, vagy veszítesz? – kérdezett vissza az asszony, majd ismét körbepillantott, nehogy valaki megláthassa őket.
– Tulajdonképpen a végeredmény a fontos. – vörösödött el Olivér a végletekig. A nő ismét közelebb hajolt, de érthetően fejezte ki magát, hogy Amanda is hallhassa a szavait.
– Ha van egy perced, gyere, töltsd meg a szám, robbanj bele, és élvezd ki, ahogy kényeztetlek! – húzta maga után a következő pillanatban a fiút a lépcsőfeljáró ajtaja mögé.  
– Én majd falazok nektek. – vigyorgott Amanda, és mint egy strázsamester, megállt a nyitott ajtóban, ahonnan beláthatta a termet, és szemmel tarthatta a lépcső alján lecövekelő párt is.
Csókolóztak a mozgásra felkapcsolódó lámpa alatt. Olivér nem akarta számolni a perceket, Nem az volt a lényeg. A spicces nő annyira beindította a fantáziáját, ereje nem maradt, hogy ellenkezzen. Tudta, hogy a csók most azért kell, hogy felizguljon, és az asszonykéz szelíd simogatással segített, pedig nem ért az ágyéka közelébe sem. A gerjedelme pillanatok alatt a tetőpontjára hágott. És mivel rájött, hogy Timi nem igazán kezdeményez, ő maga szabadította ki a péniszét, miközben Amanda arcáról próbálta leolvasni, vajon mire gondol. Helyet cseréltek. A hadnagy állt a magasabb lépcsőfokra. Elérkezettnek érezte az időt, így megsimogatta a nő arcát, és elszakadva tőle a középső ujját egy másodpercre becsúsztatta a nedves, barna ajkak közé. Timi lenézett. Nyelt egy nagyot, majd felemelte a fejét, hogy meggyőzze Olivért az elszántságáról.  
– Nem kell megtenned, tudod! – suttogta a fiú, de szinte remegett az izgalomtól, és el kellett ismernie, hogy az az egy perc valóban mérvadó lesz, ha mégis bekövetkezik a felláció.
– Akarom. Az angyalkám ellátott mindenféle jótanáccsal, és eleget ittam, hogy megtegyem, amit a legelső találkozásunkkor megígértem. Már régen akarom, és nem csak azért, hogy beváltsam az ígéretem. – rázta meg a fejét a nő, majd leguggolt a fiú elé. nézett a megránduló, magasra ágaskodó hímvesszővel, aztán közelebb hajolt. Előbb a keze érintette, hogy lefeszítse maga felé, de a fiú rászolt.  
– Kézzel ne! – nem tette hozzá, hogy légy szíves, az izgalom eluralkodásától már gondolkodni sem tudott tisztán.
Timi szót fogadott, feljebb emelkedett. Az ajkai forró katlanként égették végig Olivér makkját, majd a rúzsos száj ráfeszült a megfeszülő izmoktól kőkemény hímvesszőre, és hátratolta a bőrt, miközben vízszintesre . A hadnagyba beleszorult a lélegzet. Látni a lámpafénynél a szopást sokkal izgalmasabb volt, mint amit valaha is elképzelt. Timi felpillantott. A szemei mosolyogni kezdtek, amit a fiú a bárgyú ábrázata látványának tulajdonított. Az önállósodni akaró farok még mélyebbre került az asszony szájában. Olivér szinte tudta, melyik gyönyör köszönhető a szájpadlásnak, és melyik a fitymaféket ingerlő nyelvnek. Bármennyire nem akarta, a jól ismert feszülés elindult a gerincén, és hiába hadakozott, hiába tekintett körül kétségbeesetten, a feszítő érzés csak egyre jobban kúszott felfelé, hogy az agyát is elködösítse. Érzékelte, hogy Amanda odalép Timi mögé, hátulról átfogja az arcát, majd az egyik keze a nő álla alá nyúl, a másik a homlokánál fogva hátrább húzza Timi fejét. Még látványosabb lett a forró aktus. Amanda keze Timi homlokáról a fiú péniszére csúszott. Átfogta tővénél, rákulcsolódtak a vékony ujjai, és elkezdte módszeresen fejni a robbanásig feszülő szerszámot. Ez volt a kegyelemdöfés, a következő pillanatban már kemény összehúzódások préselték a fiú örökítőanyagát Timi megnyíló ajkai közé. Az asszony hol kinyújtotta a nyelvét, hol a szájpadlásához szorította vele a lüktető makkot. Egy pillanatra, mint ha látszott volna a szemében az ijedtség, a fiú azonban látta, hogy a rémületet hamar átveszi valami büszke öröm, ami leírhatatlan szépséggel ragyogott Olivér arcába. Amanda még mindig fejt, kipréselte az utolsó cseppet is, és a hadnagy csak ekkor értette meg, hogy a Timi álla alatti kéz a ruha összemaszatolását volt hivatott elkerülni. Az asszony ajakmunkája hihetetlen gyengéd lett, lassú mozdulatokkal kényeztette tovább a puhuló hímvesszőt, amíg a fiú maga nem lépett hatalmasat sóhajtva hátrább. Amanda elengedte Timit, és megfogta a barátja combját. Pillanatok alatt vette a szájába a kielégüléstől ernyedő farkat, és beszívta, mint ha az utolsó érintés és ízlelés neki járt volna, aztán belenevetett Olivér szemébe, aki még mindig a két nő hatása alatt maradt, és szinte agyatlan zombiként, bénán figyelte az eseményeket.
– Ügyes voltál, Timike! – dicsérte meg a lány a mélyeket lélegző, látszólag nagyon elégedett asszonyt, akinek erre még jobban felragyogott a mosolya.
– Lenyelted? – kérdezte Amanda közelebb hajolva, de nem várt választ, szájon csókolta a nőt, aztán hirtelen felállt, és Olivér csókját kérte.  
– Ó, basszus! Nem te mondtad, hogy nyeljem le? – lihegett még mindig a kifulladt nő, és magához húzta Olivért – Gyere, adj egy csókot, te csődőr! – tréfálkozott, majd a smacizás után a szája elé tette a kezét, és kivörösödött arccal, kérdőn nézett a fiatalok felé.
– Nem kenődött el a rúzsom? Hogy nézek ki?  
Amanda megrázta a fejét. – Teljesen rendben vagy!  
– Most visszamegyek, megnézem mi újság a bulin. Ti addig menjetek fel a lépcsőn, és jobb oldalon, az első ajtón be tudtok jutni egy szobába. Ott várjatok rám, mindjárt jövök én is. – sóhajtott Tímea, aztán remegő lábakkal, düledező mozdulatokkal kitántorgott az ajtón.
A hadnagyban meghűlt a vér. Mint ha az átkozott karma ütne vissza az iménti élvezetért, Timi arra akarja rávenni, hogy visszamenjen Viola szobájába. A lelke mélyén persze örült, ugyanakkor fel is zaklatta a még mindig hevesen dobogó szívét. Nem várhatta, hogy a szobában ott találja a kosárlabdázó lányt, mégis nosztalgiával gondolt arra az éjszakára, és sajnos ezzel együtt egy picit a haragja is elkomorította a jól induló estét. Kétségek között vívódva vánszorgott Amanda után. A harisnyás lábak sem tudták elterelni a gondolatait, és még csak magyarázatot sem talált arra, miért olyan nehéz belépni a lány szobájának ajtaján. Még mindig az az utolsó mozzanat bántotta annyira, ahogyan Viola köszönés nélkül az ágyon hagyta, és az a szeretetlenség és mellőzöttség ami ránehezedett akkor. Kezdtek visszajönni azok a fránya fájdalmak, hiába tudta, hogy le kellene már egyszer s mindenkorra a Viola iránti érzéseit zárni. Tudta, de az érzései csak még elevenebben martak bele a húsába, még fájóbban szorították össze a fogait, és ahogy körülnézett az azóta sem változott szobában, úgy rohanták meg a gyötrelmes gondolatai. Amanda bezzeg vígan járta körbe a helységet, majd felült az ablakpárkányra, és magához csalogatta az elcsendesedett hadnagyot.
– Valami bánt? Olyan keserves képet vágsz! – húzta magához a fiút, s csókolni akarta, de az csak állt bambán, és az ágy felé bámult.
– A tiéd vagyok, nem is örülsz? – próbálkozott ismét a lány, majd leszállt és átölelte a fiút, aki még mindig megbabonázva, szoborrá merevedve gondolkodott magában.
– Most mi van? – csattant a lány hangja kicsit erélyesebben.
– Ne itt, Amanda. Kérlek! Nem érzem jól magam ebben a házban.  
– Timi férje miatt? Azt megértem, de most csak kettesben vagyunk. Nem mindegy, hogy hol csináljuk? – értetlenkedett a lány, kissé duzzogó arcot vágott, értésére adva a fiúnak, hogy sértve van.
– Nekem nem mindegy. Nem veled van a baj, gyönyörű vagy, csak engem ez a szoba nyomaszt.
– A szoba? – kapott a szón a lány – Az előbb még házat mondtál! És ezek a kosárlabdás poszterek a női csapatról? Neked is hasonlóak vannak otthon kiaggatva. Miről is van szó? – fordította maga felé a fiút, aztán megsimogatta az arcát. – Itt lakott? – kérdezte megenyhülve, és elmosolyodott.
Olivér csak bólintott. Gyűlölte, hogy nem tud Amandára koncentrálni, és hogy a lány arcában is Viola vonásait keresi.
– Ez olyan aranyos. – suttogta a volt barátnő, és elsétált az egyik képhez, rámutatott egy szép, szőke lányra. Ő az? – kérdezte kedves bájolgással.
– Nem. – lépett mellé a hadnagy, és Violára bökött – Árpinak rokona, és kérlek, Timinek ne mondj erről egy szót sem. Megígéred, hogy köztünk marad? – kérte szívhez szólóan egyre jobban elhalkulva.
– Azt a! Milyen magas! Értem már miért mondtad, hogy csak plátói szerelem, de én nem lennék ebben olyan biztos. Egy nő a szívével szeret, és ha szeret, fütyül a magasságodra. – kacsintott Amanda a fiúra, akinek egyre jobban kiült a félelem az arcára.
– Ugye nem árulod el Timinek? Amanda! Kérlek! – fogta könyörgőre a hadnagy.
– Nem, Oli, nem mondom el neki, ha ez téged ennyire megijeszt. Nem értem, miért titkolod, hiszen te magad mondtad, hogy csak egy rosszul végződő kaland volt. Mondjuk, ha a rokoni szálak miatt teszed, akkor van benne némi ráció. Most jövök rá, hogy nem is magadat, hanem Timikét akarod védeni ezzel. – elmélkedett a lány, s átsétált egy másik képhez, amin jobban kivehetőek voltak a kosárlabdázó arcának vonásai.
– Nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát. – helyeselt a fiú, szemmel követte Amanda tekintetét a poszteren.
– Édes csaj. Kicsit olyan meghatározhatatlanul magának valónak tűnik, aki vagánynak akar látszani, de belül magányos. Valahogy nem őszinte a mosolya. – beszélt a lány Violáról, aztán megfordult, és körülnézett – Egy lányról sok dolgot elárul a szobája. Mennyi plüssállatka van az ágyában, milyen ruhákat hord, milyen színeket szeret. Akkor találkoztál vele először és utoljára?
– Nem. Amikor Timit hazahoztam , akkor találkoztam vele először, és el sem mentem volna a könyvbemutatóra, ha nem akartam volna látni még egyszer. – révedt el a hadnagy tekintete, a tenyere végigsiklott az ágyon, mint ha azzal Violát simogatná.
– Ó, persze, ezt Timike is említette, de nem tudtam, hogy ő az. Hiányzik?
– Nagyon, ismerte be a fiú.
– Annak ellenére, hogy kihasznált és beléd rúgott? Te mondtad így, én részleteket nem tudok! – ment vissza a sráchoz Amanda, leültette az ágyra, és szorosan mellé telepedett, hogy átölelhesse a szomorkássá váló barátot.
Annak ellenére hiányzik. Próbáltam elfelejteni, de nem tudom! – kesergett Olivér, de a lány még szorosabban magához vonta.
– Ez annyira megható! – mosolygott folyamatosan.
– Neked. Neked lehet, hogy az, de én szenvedek ettől.  
Nyílt az ajtó, Timi lépett be rajta, és belülről gondosan kulcsra zárta maga után.
– No? Mi van? Ti csak nosztalgiáztok? – ragyogott az arca, aztán megérezte, hogy valami más a két fiatal ölelkezésének az apropója.
– Timike! Elmehetnénk valahová? Oli Árpi miatt nem érzi magát jól ebben a házban. – könnyítette meg a fiú dolgát a volt barátnő, de az asszonyt nem lehetett ilyen könnyen félrevezetni.
– Olivér, te nem akarsz mondani valamit? Az előbb még nem volt semmi bajod a házzal! – hervadt le az arcáról a mosoly, aztán körülnézett a szobában, és előbb csak elmosolyodott, aztán elnevette magát – De hülye vagyok. Ez a szoba lehet mindennek az oka. Ugye ő volt? Viola cipelt fel a könyvbemutató napján magával? – megkönnyebbülés látszott az arcán, és sietős mozdulatokkal ült a fiú másik oldalára, aki nagy boci szemekkel bámult, de megszólalni nem tudott.
Olivér meglepődött. Még csak nem is Amanda árulta el. Hálát érzett a lány felé, de Timi öröme meglepte.
– Olyan bolond vagy, miért nem merted elmondani? Olivér! Beszélj róla, neked is jobb lesz! – nógatta az asszony.
– Honnan tudtad meg? – kérdezte lemondóan a fiú, nagyot sóhajtva, bocsánatkérő szemekkel kereste az asszony tekintetét.
– Megéreztem, és összeraktam az apró részleteket. Előbb Viola kérdezgetett rólad, miután hazahoztál akkor éjjel, aztán a könyvbemutató napján gyanútlanul rábíztalak, és nagyon hamar szem elől tévesztettelek. Ráadásul mindkettőtöket. De a legárulkodóbb a képek voltak a faladon, meg az az ijedtség az arcodon, amikor megkérdezted, hogy érzi magát Viola Atlantában, és mondtam, hogy valami bántja rettenetesen. Hát ennyire tud neked fájni? – mosolygott a legszebb szemével az asszony, és megpuszilgatta a fiút.
– És most hogy van? Mondott már valamit, mi a baj? – erősítette meg Olivér az asszony szavait, miszerint Viola hogyléte jobban érdekelte.
– Ugyanúgy. Még mindig nem tudom, mi van vele, a kinn maradásról meg nem akartam kérdezni, hogy ne áruljalak el. Jól tettem? – nézett Timi együttérzően a hadnagy szemébe.
– Jól. Ez úgy is csak nekem fáj, ne okozzak neki gondot semmiképpen.
– Oké, akkor most szépen mindhárman hátradőlünk, és elkezdesz nekünk mesélni, de nagyon részletesen! A szex különben sem olyan fontos, mint a legkedvesebb pasinknak a szíve! – intett a fejével Timi, aztán elsőként helyezte magát kényelembe, s míg a fiatalok is lefeküdtek, ő az égnek emelt lábain kifűzte a cipőit, és lerúgta őket.
– Azért a mocskos részleteket is kérjük, hogy a történet teljes legyen. – hajtotta Amanda is a fiú vállára a fejét, és szedte folyamatosan az igéket.
– Rendben, beszélek, ha tudni szeretnétek. – egyezett bele Olivér, és mély levegőt vett. Egy pár másodpercig gondolkodott, hol is kezdje, aztán úgy döntött, hogy legjobb a legelején, azzal a mozzanattal kezdeni, amikor Amandára megsértődött.

– Talán ott kezdeném, hogy mindketten értsétek, amikor a fesztiválon megtaláltalak, Amanda. Ne érts félre, nem azért emlegetem fel, mert haragszom, csak ott kezdődött minden. És ne haragudj, hogy teljesen elzárkóztam előled akkoriba. Bele voltam betegedve, hogy megcsaltál, egyszerűen képtelen voltam túltenni magam rajta. Rágódtam elég sokat, kerestem az okokat, és főleg magamban kerestem a hibát. Egy kicsit talán gyűlöltem is a nőket, vonzódtam a szebbekhez, de valahogy rossz érzéseket váltott ki, ha a szexre gondoltam. Nem akartam még egyszer csalódni, inkább bezárkóztam, és magamban tartottam a sérelmem, senkinek nem beszéltem róla. Egészen jól működött egy darabig, míg azon az éjszakán beléd nem botlottam, Timike. Találkoztunk már korábban, de te valószínűleg észre sem vettél. Én pedig titokban csodáltalak téged, mennyire csinos vagy, és még azt is bevallom, hogy szexinek és nagyon vonzónak láttalak.  
– Tényleg? – szólt közbe Timi, a szeme édesen megvillant.
– Igen, de a legtöbb pasi úgy néz rád, mint én akkoriban, nem mondtam szerintem semmi újat. De várj, had mondjam el, amit akarok, ne zavarj bele.
– Oké, hallgatunk! – kacsintott a nő és várta a folytatást.  
– Ott tartottam, hogy találkoztunk, és néha kívántam is, hogy felfigyelj rám. Nem a szex miatt, egyszerűen csak jól esett volna néhány kedves szavad. Akkor éjszaka viszont meglepődtem, amikor felismertelek. Ne érts félre, bárki mást is hazavittem volna, mert nekem a rend a fontos, nem a büntetés. Örültem, hogy nem történt semmi helyrehozhatatlan, és próbáltalak megmenteni a botrány elől. Tudod, ott a kocsiban, hiába tudtam, hogy vagy, annál rosszabbul esett, hogy meg akartál vesztegetni. Ha nem fájt volna annyira a felajánlkozás, akkor sem használtalak volna ki. Csak azt akarom kinyögni, hogy mennyire rosszul esett az újabb csalódás. Mindig végtelen aranyos és kedves nőnek tituláltalak, értékeltem a kiállásod, a megjelenésed, és ott a kocsiban egy züllött, olcsó nőt kellett elviselnem, ami egy kicsit rontotta a rólad alkotott képet. Azóta tudom, hogy értékes és érzékeny, végtelenül aranyos nő vagy, aki megérdemli, hogy a legnagyobb mértékben tiszteljem. – próbált mosolyogni a fiú Timire, szinte bocsánatot kértek a szemei, és megfogta mindkét nő kezét, érezzék, hogy szereti őket.
– Viola engedett be. Előbb azt hittem, egy pasi, mert akkora nagynak látszott, aztán felismertem, amikor közelebb jött a kinőtt pizsamában. Kedves volt és közvetlen. Mikor lehánytál, Timike, bevitetett velem a fürdőszobába, és gyakorlatiasan segített eltüntetni az árulkodó nyomokat. Ott a szobában, amikor megsimogatta az ágyon a fejed, akkor éreztem meg benne valami elképesztő ragaszkodást vagy törődést, vagy nem is tudom, minek nevezzem azt az érzést. Később pedig megható figyelmességgel beszélte le rólam az inget, hogy kimossa, ami nem lett volna kötelessége. Ott, a fürdőszobában pedig mellém ült, mint valami régi, nagyon kedves ismerős és beszélgetni kezdett velem. Nem éreztette, hogy alacsonyabb vagy kevesebb lennék tőle, inkább nagyon közvetlen és barátságos volt, ami meglepett. Azt feltételezte, én vagyok a kisváros legnagyobb nőcsábásza, ami rólam aztán sehogyan sem mondható el, és akkor, abban az időszakban a gondolatot is rosszul viseltem. Észrevette, hogy megbántott, látta rajtam, hogy megsértődtem, ezért vége lett a meglepően kellemes közelségének. Hazamentem. Másnap sajnos nem ő jött az autóért, így nem sikerült bocsánatot kérnem tőle. Bántott, hogy nem tudtam elmondani neki az érzéseimet. Nem tudom, miért, de elkezdtem álmodozni róla. És minden nap egyre szebbeket képzeltem, még ha tudtam is, hogy lehetetlen.
– Szexet? – kérdezett közbe Amanda.
– Azt is, persze, de elsősorban egy kötetlen beszélgetésre vágytam, megtudni róla mindent, amit csak lehet. Aztán a meghívó teljesen váratlanul ért. Sejtettem, hogy egyszerűen csak meg akarod köszönni a szívességemet, Timike, de mégsem miattad mentem el végül a könyvbemutatóra. Violát akartam látni mindennél jobban. Megérintett, egy kicsit felélesztett a fürdőkád szélén ülve. És tetszett. Tetszett, annak ellenére, hogy mekkora, annak ellenére, hogy nem volt túl szimpatikus a frizurája. Az arca, az ajka és a szeme viszont még most is elevenen él bennem. A mimikája, a mosolya itt van az emlékezetemben, és talán sohasem felejtem majd el. Számítottam rá, hogy majd beszélni akarsz velem, drága, de annál kellemetlenebb lett a beszélgetésünk. Taszított a tudat, hogy magad előttem. Az igaz, hogy ennek ellenére megkívántalak, és elkalandoztak kettőnkről a gondolataim, de nem akartam engedni a csábításnak. Pont az ellenkezőjét váltotta ki bennem, mint amit szerettél volna nálam elérni.  
– Annyira sajnálom! – szólt a nő, de Olivér megrázta a fejét.
– Ne sajnáld. Semmi rosszat nem tettél, én voltam alkalmatlan a kapcsolatra, és nem akartam, hogy még tovább süllyedj a szememben. Persze ezt akkor nem mertem neked megmondani, igyekeztem diszkrét maradni, pedig megdobogtattad a szívem. Később megkaptam, amiért mentem. Láttam Violát. Semmi más nem történt. Néha találkozott a tekintetünk, de semmi biztatót nem tudtam belőle kiolvasni, ezért le akartam lépni minél hamarabb. Kellemetlen volt ismét beléd botlani, de jobbnak láttam szót fogadni neked, nehogy megsértselek, azt nagyon nem akartam. Nem tudom, miért pont Violára bíztál. Mondtál valamit, hogy pont olyan elveszett tud lenni társaságban, mint ahogyan én érezhetem magam, de akkor ezen még nem gondolkoztam, magával ragadott a pillanat izgalma. Viola pedig amellett, hogy irtó szexi ruhában mutatkozott, ismét lehetetlenül közvetlen volt. Gúnyolódhatott volna rajtam, de nem tette. És azzal, hogy tudni akart rólam dolgokat, még jobban belopta magát a szívembe. Bámultam őt. A lábait, a vállait, az arcát, és azt éreztem, hogy ezt ő nagyon jól tudja, mégsem vetette a szememre, hogy gyönyörködöm benne. Tulajdonképpen ő hívott, hogy menjek fel hozzá beszélgetni. Nem volt szó semmilyen szexről vagy romantikáról, csak érdekelte a történetem, én meg végre kiönthettem valakinek a szívem, aki ugyan kívülálló volt, mégis nagyon közel került hozzám érzelmileg. ittunk, és beszélgettünk az ablakban. Olyan dolgokat árultunk el egymásnak, ami egy kicsit még közelebb vitt minket egymáshoz. Ő elmondta, hogy mennyire magányos, én pedig elmeséltem neki, hogy jártam Amandával. És még ő vigasztalt. Hozzám bújt, amikor érezte, hogy megnyugtathat az érintésével. Nem tudom, mi ütött belém, de megcsókoltam, és ő visszacsókolt. Örülnöm kellett volna, mert nagyon vágytam rá, de utólag azt gondolom, hiba volt, mert az utána következő szeretkezéstől csak még ragaszkodóbb lettem, és nem akartam meghallani, amit mondott, hogy Atlantából nem jön haza többé. Már annyi sokszor végiggondoltam az aznap történteket. Ő látta bennem a vívódást, megérezte bennem a nők iránti tartást és gyűlöletet. Miután elmondtad neki, miket ígértél nekem a kocsiban, Timike, csak még kíváncsibb lett az érzéseimre. Akkor úgy éreztem, hogy valami összeköt minket, és azt képzeltem, ez a szerelem kölcsönös lehet. Reggel pedig, mielőtt köszönés nélkül lelépett volna, még szeretkezett velem úgy, ahogy én akartam. És csak akkor jöttem rá, hogy kihasznált, hogy nem én vagyok számára a férfi, csak egy kalandra volt szüksége. Aznap teljesen megzakkantam. Nem akartam elhinni, hogy ennyire pórul jártam. Én, aki sosem próbálta az egyéjszakásokat, most besétáltam egy nő csapdájába. Ne értsetek félre, a szex csodás volt, de az utána jövő üresség és mellőzöttség borzasztóan megviselt.
A fiú hangja ekkor elhalkult, meg kellett küzdenie az érzéseivel, aztán mosolyogva folytatta a mondandóját.
– És akkor jöttél te, Timike. Egy kicsit forrtak bennem az indulatok, és azért döntöttem úgy, hogy találkozni akarok veled. Ha már mindenki úgy és annyit kefél, ahogy és amennyit csak akar, akkor én miért ne tehetném meg? Vágytam a testedre, mégis úgy mentem el a randira, hogy már nem volt hozzá semmi kedvem.  
– Igen, azt észrevettem. – helyeselt Tímea.
– Tudod, mi győzött meg?
– Nem, még ma sem tudom, és egyre jobban nem értem.
– Olyan édes voltál. Hihetetlenül szexi, én meg bosszúszexet forraltam a fejemben, amiért haragudtam is magamra. Akkor gondoltam meg magam, amikor utoljára megkérdezted végtelenül édes mosollyal, hogy köszönhetnéd meg, hogy hazavittelek aznap éjjel. Gyönyörű voltál, kihívó és sokat ígérő, ami végül megváltoztatta a véleményemet. Ha neked van kedved hozzá, márpedig úgy éreztem, hogy van kedved, akkor nem fogok ellenállni a kísértésnek. Vágytam rá, persze hogy vágytam a testiségre, hiszen elképesztően jó nő vagy, és mégis a mosolyod volt az, ami ezt a konok ellenállást megtörte bennem. Úgy gondoltam, hogy kihasznállak, és csak később értékeltem át a kapcsolatunk jellegét, amikor rájöttem, hogy a magad módján te is magánytól szenvedsz. Violától tudtam rólad néhány dolgot, és te is elárultál magadról egyet, s mást. És ez segített nekem kigyógyulni a hülye felfogásomból. De ezt már tudod, beszéltünk erről. Azt remélem, tudjátok, hogy nagyon szeretlek benneteket! Azért meséltem el mindent, mert úgy érzem, tartozom nektek ennyivel. És most, ha kérdésetek van, mert biztosan van, állok elébe. – sóhajtott nagyot Olivér.
– Oli, Oli! Kimaradtak a piszkos részletek! – vett mély lélegzetet Amanda is, majd a szabad kezével megütötte a fiú vállát, miközben ránevetett – Engem is szerettél ennyire?  
– Igen. Egy picit másként mert sokáig éretlenek voltunk, de nagyon szerettelek.  
– Ha nem szeretett volna, nem akart volna soha lefektetni, drágaságom. – jegyezte meg Tímea.  
– Ennyire még soha nem láttam megnyílni, mint most. – válaszolt Amanda Timinek.
– Mert egy pasi nem szívesen mutatja ki a gyengeségét, egy zárkózott paliban sosem tudhatjuk, mi lakozik. De olyan jó, hogy már tudjuk, mit érzel, és mi bánt, Olivér. Azt sem bánom, hogy másként alakult az este, valahogy ez az együtt töltött idő sokkal többet jelent, mint a szex.  
– Úgy gondolom, elrontottam az estéteket. – bosszankodott a hadnagy, szégyenkező pillantása bátortalanul pásztázott körbe, de a nő leintette.
– Majd máskor bepótoljuk, ne rágódj ezen. És keresünk más helyet, vagy találkozunk nálad. Rendben?  
– Ne haragudjatok. – kezdte ismét a fiú, de Tímea beletúrt a hajába, és hozzá hajolva adott a szájára egy puszit.
– Semmi sem esett olyan jól, mint az iménti őszinteséged. Ne aggódj, legfeljebb attól kell félned, hogy beléd szeretek, te buta, nagy mamlasz. – nevette el magát a nő, és már ismét ragyogott a képe.
– Szerintem is jó tudni, mi jár a fejedben. – erősítette meg Amanda, és ő is megpuszilta a fiút, odadugta a homlokát az övéhez, mint régen.
– Most hogy érzed magad, Olivér? Nagyon lehangolt az emlékezés? – tudakolta Amanda, az arcán igazi aggódás rajzolt féltő vonásokat.
– Annyira nem, csak kellemetlen, hogy miket gondoltam rólatok, ami nem is volt igaz.
– Meg volt annak is az oka. – bólintott az asszony, majd Amanda hajába túrt – Angyalkám, hazakíséred a barátunkat. És maradj is vele éjszakára. Nem tetszik nekem, hogy ennyire lehangolt lett.
– Persze, persze. – egyezett bele Amanda lelkesen. – felállt, és maga után felhúzta az elveszettnek tűnő hadnagyot.
– Beszélgessetek, és ne hagyd eluralkodni rajta a szomorúságot. Holnapra könnyebb lesz, Olivér, elhiheted. – ölelte át az asszony Olivért, majd rápaskolt a fenekére.  
– Nem vagyok annyira szarul. – ellenkezett a fiú, úgy fogta fel Timi szavait, mint ha a nő ki akarná dobni, ez pedig bántotta az érzéseit.  
– Azért vigyáz rád majd Amanda, hogy ez így is maradjon. Vasárnap délután pedig találkozhatnánk nálad, ha van hozzá kedved. Szerelmi csalódásra legjobb a szex egy másik nővel! Akarom mondani kettővel. – vigyorodott el Tímea.

Sokáig szótlanul sétáltak hazafelé. A régi pár ismét kéz a kézben lassan bandukolt az esti órán hazafelé a romantikus percek lehetőségét megsokszorozó sötétség érzésében. Olivér végül a nyakába vette Amandát, aki a kezében lóbálva cipelte a lábujjait meggyötrő cipőit. Bár az érintések, a nyakat melengető forró bőr sugallta a szexualitás vágyat, valahogy nem került sor semmilyen, túl intim közeledésre. Még akkor sem történt igazából semmi, amikor együtt zuhanyoztak, és akkor sem, amikor meztelenül feküdtek egymás mellett, és a régmúlt időkről beszélgettek, azokról az időkről, amikor annyira fiatalok voltak, még a szex sem jöhetett szóba közöttük. Azok a találkozások olyan boldogítónak és gondtalannak tűntek, amire érdemes volt visszaemlékezni. Persze egy idő után szóba került Timi. A fiú csak hajtotta, hogy a nő biztosan haragszik, Amanda mégis százszor is ismételgetve önmagát bizonygatta, hogy ez nincs így.  
– Timi szeret téged. Mikor kettesben beszélgettünk, azt mondta, hogy ha sokáig találkozgat veled, menthetetlenül elragadják az érzelmei. Beléd szeretett volna, és akkor semmi sem állhatott volna közétek. Tudod nagyon jól, hogy az ő helyzetében ez nem olyan egyszerű. Gondolj csak bele, ha engem látnak egy lánnyal csókolózni, megbámulnak, legfeljebb megszólnak, de a polgármester feleségét ezért keresztre is feszítenék. És nem lenne sokkal jobb, ha veled kezdene kapcsolatot.
– Gondoltam rá, elhiheted. Ami azt illeti, kapaszkodtam belé egy idő után. Miután közelebb kerültünk egymáshoz, valahogy ő nyugtatta meg a lelkiismeretem. Mégis, amikor azt mondtad az ajtó mögött, hogy belezúgtál, mert egész héten beszélgettetek, megkönnyebbülést éreztem. Fantasztikus nő, de nekem nem ő a nagy ő.
– És én sem vagyok neked a nagy ő, Oli. Sajnálom, hogy ekkora bonyodalmat okoztam. Nem volt szándékos, csak megtörtént. Elvesztettem a fejem, neked meg nem mertem bevallani, hogy más érzéseim vannak, mint általában a nőknek. Hiba volt téged abban a hitben ringatni, hogy minden rendben kettőnk között. – bújt Amanda a hanyatt fekvő fiúhoz, féloldalról szinte ráfeküdt, így Olivérnek csak annyi mozgástere maradt, hogy a lányt a karjával átölelte.
– Tedd oda a kezed! – puszilta meg a lány, Amanda forró lehelete és meleg keze felidézte a legszebb napjaik emlékét a hadnagyban.
– Hova? – kérdezett vissza Olivér bambán.
– A popsimra. Tudom, hogy szereted! – kuncogott a lány, nagyot sóhajtva élvezte ki a gerincén lesikló tenyér forróságát, és megmosolyogta, amikor a fiú a medencecsontjánál megálljt parancsolt a kezének.  
– Mióta lettél ilyen gyáva? – vonta kérdőre a hadnagyot.
– Úgy felizgulnék, és azt most nem lenne jó! – tért ki a hadnagy mosolyogva a kérés elől.
– Miért nem lenne jó? Ne félj már, nem akarlak kisajátítani. Violáról álmodozhatsz, de csak én vagyok itt, hogy a kedvedben járjak. Engedd már el magad, hihetetlenül feszült vagy! – hajolt csókra a lány, és nem elégedett meg a hadnagy gyors puszijával, csak csókolt és csókolt, a keze táncot járva a fiú mellkasán úgy zilálta szét a szőrszálakat, mint a makacs férfi fejében az önmegtartóztatás gondolatát.  
A vágy lassan kelt életre. Az egyre csalogatóbb és merészebb Amanda pedig nem hagyta kicsúszni a karmai közül Olivért, forró, feszes combja érzékin fedte le a hadnagy merevedő hímvesszőjét. Kézzel nem érintette, pedig meggyorsíthatta volna a folyamatot. Szeretkezni akart, mint régen, és ezt a hadnagy is nagyon hamar felismerte. Érzéki simogatásokkal válaszolt a lány ölelésére, észre sem vette, mikor csusszant végül a bal keze középső ujja a puha félgömbök között rejtőző ánuszra. Amanda felnevetett, majd kedveskedőn belesúgott a fiú fülébe.
– Tudod, ezt a szemtelenkedő ujjat már úgy megkedveltem, ha nem dugod oda, azt gondolom, nem számítok neked.
– Már hozzászoktam, hogy nem mondasz rá nemet. Annyira nem figyelek rá, pedig lehet, hogy nem is szereted. Egészen máson járt az eszem. – fordította maga alá a lányt a hadnagy, de az ujját ott hagyta a feneke vágatában, úgy feküdt rá vigyázva, a könyökére támaszkodva. A péniszét beigazította a szeméremajkak közé, és várt.
– Miért, mire gondolsz? – évődött Amanda. Az izgalomtól vörös arca játékosan megnyúlott, mint egy bohócnak, aztán elnevette magát.
– Úgy érzem, ma nagyon lassan és sokáig fogunk szeretkezni. – mosolyodott el a hadnagy.
– Úgy legyen! Egész éjszaka veled akarok lenni! – sóhajtott végül Amanda, majd becsukta a szemét, amikor Olivér bizsergető óvatossággal belé hatolt.
Csupán fél órát szeretkeztek. A lány erős akarattal, nyíltan kifejezve a szándékát gondoskodott róla, hogy a fiú a hasára élvezzen.   Olivérben fellángoltak a lány iránti, már-már elfeledett érzések, és amikor pihenésképpen egymáshoz bújtak, kertelés nélkül rákérdezett.  
– Amanda! Ha megint beléd szeretnék, volna esélyem? – nem volt sem neheztelés, sem követelőzés a hangjában, mégis érződött rajta, hogy minden szót komolyan vesz.
– Nem tudom, kedves. Most Timikével álmodom, ő jár állandóan a fejemben. Ez nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elő, csak... Vannak rólunk nagyon szép emlékeink, és a mai nap is erősítette bennem azt az érzést, hogy adnom kellene még egy esélyt, de még nem tudtam dönteni, és nem akarok csak a jó szex miatt ígérni valamit neked, amit majd nem tudok megtartani. Megértesz?
– Persze, értelek, és igazad van. – sóhajtott hatalmasat a fiú, aztán picit lejjebb csusszant, hogy megcsókolhassa a kicsi mellekből ágaskodó bimbókat.  
– Ah, tudom, most mi következik! – vágott pofát Amanda, mire Olivér felnézett a vigyorgó arcra.
– Miért, mi következik? – feszültek meg a srác arcizmai, a nevetés kerülgette.
– Fenékujjazós puncinyalás. Vagy tévedek? – simított végig a lány Olivér arcán. Esze ágában nem volt megakadályozni a fiút, aki átfordult és féloldalra billentette. Olivér a karjával közelebb húzta a derekát magához, és miközben tapogatózó, gyengéd érintésekkel végignyalta a lány punciját, az utolsó ujjperce lágyan utat keresett a popsiba. Imádta ezt az apró mozdulatokból összerakott, páratlan élményt nyújtó aktust, pedig az igazi örömöt Amanda kapta. Nem várt érte semmilyen viszonzást, boldog volt, hogy a kedvenc pózában okozhat orgazmust Amandának.

Kora délelőtt Olivér álmosan, gondterhelten gépelt egy jelentést a csöndes irodában, amikor a telefonja. A kijelzőn Amanda nevét olvasta, az ismerős hang viszont a vonal másik végén egy nagyon kedves Ismerősé volt. Nagyon meglepődött, amikor ráismert Tímeára, aki végtelen kedvességgel köszönt, majd számonkérte a fiút.
– Drága Olivér! Valami azt súgja, rettenetesen megbántottalak azzal, hogy nélkülem töltöttétek az éjszakát. – hallatszott az időnként akadozó, de emellett rendkívül jókedvű hang – És valaki, de úgy is tudod, hogy Amanda, azt mondja, félsz, hogy elveszítettél. És azt is mondja... – sóhajtott hatalmasat Tímea – azt is mondja, hogy rossz a kedved, mert hazaküldtelek tegnap, bánt a lelkiismereted. Igaz ez drága? Súgd meg nekem! – incselkedett bűbájos hangon az asszony.
– Igen. Féltem, hogy rossz fát tettem a tűzre. – válaszolt Olivér csöndesen suttogva. Valami nem stimmelt Tímea beszédén. Az akadozó lélegzet és alig kivehető, de folyamatos nyöszörgés okát feltétlenül tudni akarta.
– Mi van veled, Timike? Valami baj van? Nem, azt nem hiszem, mert akkor nem kuncognál néha a telefonba. Ittál, kedves? – bökte ki végül a fiú.
– Nem, Olivér, nem ittam! El vagyok foglalva. Épp azt tervezem, hogyan tegyelek boldoggá. Olyan orgazmust kapsz tőlem, amilyet még soha senkitől! – a kijelentés megdermesztette a fiút, Tímea a vonal túlsó végén fuldokló nevetésbe kezdett. A háttérben Olivér egy másik, kacagó hangot is felismert. Amanda volt ott, együtt szórakoztak.
– És nem vagyok ! – nyomatékosította a nő a telefonba.
– Jó hallani, hogy olyan jókedvetek van. Jól hallom, hogy Amandával vagy? – kérdezte a fiú, fellélegezve azt vette észre magán, hogy mosolyog.
– Hogy ne lenne jó? Ez a kis cafka rábeszélt, hogy telefonáljak neked, amíg ő nyal. Kibaszott jól csinálja. – lihegte Tímea, Olivérnek pedig elöntötte az arcát a pír.
– Délelőtt tíz óra van. – akadt fel a fiú az időponton.
– Na és? Tudhatnád, hogy akkor jó, amikor kapod! – válaszolt a nő, majd elkezdett kacagni, de hamar abbahagyta, nem akarta megbántani Olivért – Felizgatunk, kedves? – kérdezte érzéki sóhajtással.
– Ezért hívtatok? – nevette el magát a fiú, valóban pillanatok alatt átjárta a forróság.
– Nem, csak azért hívtalak, hogy megnyugtassalak. Vagy így, vagy úgy, de mindenképpen sriccelni... – mondta a nő, de megszakadt a mondat, és rövid csend következett, aztán érkeztek a sóhajok – Mindenképpen spriccelni fogsz! – ismételte meg Tímea teljesen komoly hanglejtéssel, aztán egy darabig csak szuszogott, majd elért a fiú füléig a csókok cuppanása.
– Mit jelent a vagy így, vagy úgy? – kíváncsiskodott a fiú. El tudta képzelni a nőt, amint a csúcspontra jut, és azt is, ahogyan Amanda fölé hajol.
– Várj! – szólt Timi a telefonba, de Olivér tudta, hogy ez Amandának szól – A vagy így, vagy úgy azt jelenti, hogy teljesülnie kell a vágyaidnak vagy így, vagy úgy! És most bocsi, de valamit illik viszonoznom, mielőtt valami komoly dologra szánjuk magunkat. Odaadjam Amandát? Az ő keze most szabad lesz egy darabig.  
Két másodperc múlva már a volt barátnő köszönt a telefonba.  
– Szia Oli! Csak meg akartam neked köszönni az éjszakát, és azt akartam, hogy tudd, Timike szeret téged!  
– Hol vagytok? – furdalta a fiú oldalát a kíváncsiság.
– Timikénél. Egyedül, akarom mondani kettesben. – fulladt el a hangja.
– Mit kerestek ott? – lódult meg Olivér fantáziája, elképzelte, ahogy Timi simogatja a lány combját, és a combjai között odaér a keze a bugyijához. Gyorsan megrázta a fejét, nem szabad ennyire elkalandoznia.
– Timike kért, hogy segítsek neki valamiben. Ne kérdezd, hogy mi az, nem mondhatom meg. A vagy így, vagy úgyhoz van köze, annyit elárulok, de most leteszlek, mert megőrjít a csaj! Nem haragszol?  
– Mit csinál veled Timi? Mesélj már! – esett kétségbe a fiú, hogy lemarad a legjobbról.
– Épp a melleim csókolja, Kárminvörös rúzzsal kihúzott szája játszik a bimbóimmal, és három ujja jár bennem, amitől megőrülök. Leteszlek Oli, szia!
– Ne, ne tedd le, kérlek! – kiáltotta a hadnagy. A telefonba csengő szuszogás és érzéki sóhajok sokasága egy pillanatra elhalkult, majd Amanda ismét beleszólt.
– Ha itt lennél, tiéd lehetne a szám! – mondta kacéran, majd hangosan felnevetett, a következő pillanatban letette a telefont. Olivér izgalomtól felhevülve fújtatott egyet, szidta magát, ha nem kíváncsiskodik annyit, még mindig hallhatná a gyönyör okozta mély lélegzetvételek mennyei muzsikáját. Hosszú időbe telt, amig megnyugodott, visszahívni Amandát pedig nem akarta. Nem kell belerondítani valamibe, amibe talán egyáltalán nem kellett volna beavatkozni. Majd este beszél a lánnyal, kér egy kis élménybeszámolót, gondolta, és tervezgette, hogy meg is látogatja, vagy elviszi valahová szórakozni. Amanda viszont nem így gondolta, és a fiú legnagyobb bánatára többször is visszautasította a közeledési szándékát. Ez nem lett volna meglepő, ha csak rövid időre korlátozódik, de a lány csak hajtotta, hogy következő csütörtökön a Rákóci úti lakásban vagy így, vagy úgy találkoznak majd hármasban. Ebből Olivér leszűrte, hogy valamire készül a két nő, de hiába is kíváncsiskodott, válaszokat nem kapott.

A zavaró távolságtartás miatt Olivér visszaesett a kedvetlenségbe, mégsem volt igazán szomorú. Arra gondolt, talán Amanda sem akarja Timit kihagyni semmiből, és mivel a nő eleve férjes asszony, és nem lehet velük bármikor, talán így próbálja megóvni a lelkét mindenféle csalódástól. Látta, hogy a két nő szereti egymást. A szerelem mélységeiről nem mert volna nyilatkozni, de valahol tudta, hogy ha rövid életű is a fellángolás, akkor is mélyen gyökeredzik. Semmiképpen nem szándékozott gondot okozni a jelenlétével, ezt már kijelentette akkor, amikor belebonyolódtak ebbe a többes találkozásba.  

Harmadnap éjszaka a hadnagy nyomasztó álomból riadt fel. Összevissza zagyvaságokat álmodott, egy temetőben takarította a sírköveket, ami lehangoló érzésekkel tartotta őt az ébrenlét határán. Fel sem eszmélt, hogy valaki beosont az ajtón, csak akkor tért ijedten magához, amikor egy meleg test hideg lábakkal bújt a takarója alá, majd ránehezedett a teljes súlyával. Még hidegebb kezek tapogatták ki az arcát, és megsimogatták, miközben kellemes illat tolakodott az orrába. A fiú ki sem nyitotta a szemét, zárt szemhéjakkal mosolyodott el, és hogy illendőséget mutasson, suttogva szólt a jövevényhez.
– Timike, ezt nem lenne szabad! – fogta meg a nő derekát, a következő pillanatban azonban átviharzott rajta a felismerés, Timi kisebb volt, mint a jövevény, aki a lábujjaitól a feje búbján is túl ért. Amanda sem lehetett, mert ő még kisebb, és még vékonyabb.
– Ezt tényleg nem lenne szabad Timikével! – búgta egy női hang, de akkorra a fiú fejében már minden is megfordult az idegen test méreteit figyelembe véve. Kipattant Olivér szeme, de a búgó hangot is megismerte. Hirtelen elakadt a szava, és elérzékenyülve engedte szabadjára a torkát szorongató, hónapok óta tartó fájdalmát. A sírás kerülgette, aminek nem tudott megálljt parancsolni. Egy sziát nem bírt kipréselni az ajkain, pedig a szíve hirtelen felgyorsuló, heves dobogása kiáltásra ösztökélte. A hideg kéz tovább simogatta a megfeszülő arcot, hosszú, néma másodpercekkel később pedig egy sós könnycsepp hullott a fiú alsó ajkára. Nem látta a félhomályban, de megismerte, mert félreérthetetlenül sós íze volt. Mindketten a szemükhöz nyúltak, igyekeztek kitörölni belőle a fájdalom és viszontlátás könnyeit, aztán Viola végre lehajolt, és megcsókolta Olivért. Édes, vastag ajka csöndesen simított végig a srác megremegő száján. A fiú még jobban elérzékenyült. Hirtelen alig merte átkarolni a lány derekát, de jöttek a lágy ajkak, és megpróbálták feledtetni a fiú addigi fájdalmát. Más csók volt ez, mint Tímeáé vagy Amandáé. Viola mindig előbb a nyelvét használta, végignyalta a fiú ajkát az érzéki csók előtt, ettől kicsit különlegessé is tette az érzést, amit Olivérben fel tudott szabadítani. Végül a lány felemelte a fejét, és hagyta lélegzethez jutni.
– Hogy kerülsz ide, Viola? Azt mondtad, soha többé nem jössz haza. – simított végig a rajta fekvő lány bordáin Olivér.
– Atlantában azt csiripelték a verebek, hogy idehaza egy jóképű, fiatal hadnagyocska menthetetlenül beleszeretett valami túlméretes kancába. – próbált viccelődni a lány, a keze még mindig a borostás arcot tapogatta, a hajába túrt, majd lesiklott a szőrös mellkasra, mint ha azt vizsgálná, meg van-e mindene Olivérnek.
– Nem is kanca, és nem is túlméretes, hanem egy gyönyörű nő! – helyesbített a fiú, de a lány a szájára tette az ujját, hogy elhallgattassa.  
– Tudod, kedves, hatalmas hibát követtem el, amikor elmentem köszönés nélkül. Ezerszer megbántam már, és ha korábban nem is tudtam, most megtanultam, milyen szar, amikor valakit szeretek, és annyira hiányzik, hogy belebetegszem. – Csókolta meg Viola ismét a fiút. Hosszú nyelve selymes finomsággal tapogatózott körbe Olivér szájában, és a hideg balkeze leszánkózott a hasfal bal oldalán, majd megállapodott a csípőcsonton.  
– Hiányoztam? – lepődött meg a hadnagy.
– Brutálisan. Pusztító az a szerelem, ami elkapott. Már a repülőn visszafordultam volna, hogy bocsánatot kérjek, de csak napokkal később jöttem rá, hogy mennyire szeretlek, nem bírlak kiverni a fejemből, veled álmodok, veled ébredek, te vagy minden gondolatom. Haza kellett jönnöm, hogy ezt megmondjam, és hogy... – suttogott a lány titokzatosan.
– És hogy?  
– És hogy visszakapjam azt, ami már az enyém volt, de balga módon engedtem a kezeim közül kicsúszni. Téged! – nyögte ki, majd a hideg ujjai végigsiklottak a fiú forró combjának belső felén, de nem érintették a nemesebbik testrészeit.
– Várj, én most csak álmodom. – nyögte Olivér, kitapogatta két kézzel Viola arcát, aztán megsimogatta a haját – Lenőtt a hajad oldalt? Megnöveszted hosszúra? – kérdezte, de a lány nem erre válaszolt.
– Az igazi álom csak most következik! – csúszott feljebb, és a melleit Olivér arcába tolta, aki tényleg nem tudott a ellenállni, megcsókolta a lógó emlők alját, majd lágyan, mint ha a lány szájára adna csókot, megízlelte a bimbókat. Viola nagy sóhajtás után viszatolatott közel szemmagasságba, apró kis kacaj hagyta el a száját. Amikor a szeméremdombja ütközött a srác meredező péniszével, mozdulatlanná dermedt.  
– Szeretkeztél velem álmodban? – kérdezte kacéran.
– Számtalanszor. Timitől el szerettem volna kérni a címed, de azt hittem, nem vagy rám kíváncsi még barátként sem, mert ha mégis, hagytál volna nekem valami kapaszkodót magadról. – panaszkodott a fiú, pedig végtelen hálát érzett, hogy a kosárlabdázó lány rátalált.
– Akkora hülye voltam! Sokáig nem értettem, miért ragaszkodom hozzád annyira, miért vágyom arra, hogy lássálak, miért akarom hallani a hangod. Én is mondhattam volna Timinek, hogy beszélni akarok veled, de valami visszatartott. Úgy éreztem, hogy a fájó emlékeid után én csak újabb traumát okoztam, és hallani sem akarsz majd rólam többé. – ismerte be a lány, hideg kezével beigazította a fiú makkját a szeméremajkai közé, amitől az felszisszent.
– Hogy kerülsz most ide? Egyáltalán! Csak Timinek adtam kulcsot.
– Igen, a Timi kulcsával jöttem be. – közölte játékosan a lány, mint ha azt várta volna, hogy a fiú csípője átvegye a kezdeményezést, hogy belé hatolhasson.
– Akkor tudod, hogy Timivel... tudod, hogy Timivel volt kapcsolatom. – lángolt fel a fiú arca, és végigfutott rajta a remegés.
– Ó, szinte mindent tudok! – szólalt meg sokat sejtetően Viola.
– Tegnapelőtt a volt barátnőd, és Timi megkerestek, és olyan dolgokat mondtak, hogy csak ámultam. Letagadhatták volna, de ők a te érdekedben őszinték voltak. Talán túl őszinték is. Timi megszervezte a találkozót, miután megmondtam, hogy haza akarok jönni, hozzád. Még arra is gondja volt, hogy megnézze a beosztásod. Biztosra ment. – kuncogott Viola.
– Engem meg leráztak, de jobb is így! – sóhajtott Olivér hatalmasat a két nőre gondolva.
– Meg akartak lepni! Timi elmondta, mennyire odavagy miattam, nekem meg majd meg szakadt a szívem. Akkor terveltük ki a mai találkozót.
– Mit mondtak rólam? – vonta fel a hadnagy a szemöldökét, miközben a keze végre aktívan simogatta Viola hátát, derekát, gerincét.
– Mindent, és még attól is többet. Timi azt mondta, el ne eresszelek, Amanda meg kissé vulgárisan azt a tanácsot merte tolmácsolni, hogy addig basszalak, míg meg nem kéred a kezem. – kuncogott a lány, és tolatva magába fogadta a fiút, majd lassú mozdulatokkal körözni kezdett a csípőjével.
– Ez esetben sosem fogom megkérni a kezed! – vigyorodott el Olivér. A forróság megfeszítette a testét, Viola csókja belefojtotta a szót.
– Még eszedbe sem jutott, hogy feleségül kérj? Nahát! Feleslegesen repültem ide? – évődött Viola, de a kefélést nem hagyta abba. Hosszú teste szinte minden érintéssel a forró szerelmet táplálta. Viharos sebességgel közeledett a csúcs felé. Gyorsuló mozgását hangos lihegéssel tette hatásosabbá, a fiú pedig, aki lassabban haladt, csak azért tudta utolérni, mert a szerelem szinte elvette a józan eszét. Nem volt kérdéses, hogy Viola orgazmusa együtt jár azzal, hogy a testébe élvez. A csoda pillanatait elérzékenyülés követte, és mozdulatlan összeölelkezés. Olivér tért magához előbb.
– Azon, hogy feleségül vegyelek, még tényleg nem gondolkoztam, már azzal is megelégednék, ha mellettem lennél akárhogyan is.
– Tudom, kedves! – suttogta a lány közvetlen a fülébe – Tudom! Egy bő hónap múlva végleg hazajövök, és bemutatlak a lányoknak a csapatban. Majdnem mindegyik magasabb tőled, de szeretni fognak, abban biztos lehetsz. Aztán szeretnék veled hazamenni a szüleimhez, bemutatni téged.
– Várj, Viola! Feladod a karriered, lemondasz az álmaidról? – rettent meg Olivér a felismeréstől.
– Nem, egyáltalán nem így érzem! Nem szeretek odakinn lenni. Nem éreztem jól magam. Olyan nyálas, felszínes a kapcsolatom a többi lánnyal, és a játék sem megy annyira, mint szeretném. Itthon meg várnak a csajok, és sokkal jobb barátokkal játszani, mint kényszerből pénzért. Itt akarok lenni, veled és élvezni az életet.  
– Értem. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, lebeszélni téged a hazautazásról, vagy magamhoz láncolni. Én az utóbbit szeretném, de megfordult a fejemben, hogy utánad mennék, ha ott szeretnél Atlantában maradni. – simogatta meg őszinte érzésekkel a lány hátát Olivér. Maga sem vette észre, hogy az utolsó csigolyán átbukó középső ujja simogatni, feszegetni kezdi Viola fenekének záróizmait, csak arra lett figyelmes, hogy a lány vihogni kezd – Meddig maradhatsz? Mikor akarsz visszautazni? – kérdezte a fiú, neki a válaszok sokkal fontosabbak voltak, mint a vihogás okán törni a fejét.
– Most már tudom, hogy kellek neked. Az előbb még nem voltam biztos benne! – adott puszit Viola a srác arcára.
– Miért? Mi rosszat tettem? – kutatott Olivér az emlékezetében.
– Timi azt mondta, hogy ha kedvelsz egy nőt, bedugod az ujjad a külső izomgyűrűi közé, de sohasem mélyebbre. Ez nálad olyan természetes cselekedet, és ezt Amanda is megerősítette. És mivel eddig nem tetted, azt gondoltam, nem is vagyok olyan fontos neked. De már tudom! – kacagott fel Viola jóízűen, majd megcsókolta a fiút szeretete jeléül.
– Basszus, nagyon rossz szokás, nem figyelek rá! Pedig kellene, csak Amandával olyan természetesnek tűnt. – motyogta Olivér, de mielőtt elhúzta volna a kezét, Viola megfogta és ott tartotta a tenyerét.
– Szólok, ha valamit nem szeretnék! – nyugtatta a fiút, majd megint nevetni kezdett – Különben Timi mást is mondott, olyan, mint ha már régen ismernélek.  
– Ne ijesztgess! Mit is mondott? – érzékenyült el a fiú.
– Hát... – emelte meg Viola a hangsúlyát – Mesélte, hogy a kedvenc pózod szex után az előbbi ujjazást gyakorolva, féloldalt fekve nyalakodni. Nem hangzik rosszul! – ejtette el a mondatot, mint valami felhívást keringőre.
– Mást is szeretek! – vörösödött el a fiú, bár ennek nem volt nagy jelentősége a sötétben, csak az érzés remegtette meg kicsit. – Olyan boldoggá tettél, hogy eljöttél hozzám! – vallott színt, és megszorongatta az izmos testet.
– Timi fizette a repülőjegyet, nekem csak jönnöm kellett. Tényleg! Szólj, hogy háromkor indulnom kell a reptérre. Most tényleg csak jövök-megyek, de örülök, hogy egy fél óra boldogság kijutott. – nézte meg az időt Viola a telefonján.
– Ne már, mindjárt három óra. – kedvetlenedett el a fiú, de nem tehetett sokat, Viola elszakadt tőle. Olivér is kipattant az ágyból, felkapcsolta a világítást, hogy a lány megtalálja a ruháit – Felöltözök, és kiviszlek a reptérre! – közölte határozottan, és kapkodva húzta magára a nadrágját, még gatyát sem szándékozott felvenni alá.
– Nem szükséges, Olivér! Timikéék itt enyelegnek a ház előtt a kocsiban, várnak engem. Pihenj, majd ők kivisznek a reptérre, és egy hónap múlva, ha hazajöttem teljesen a tiéd leszek. Megvársz? – bújt bele a lány a szűk, sárga felsőjébe, ami alá nem vett melltartót. A rövid, farmer miniszoknyája már bugyival együtt korábban rákerült. Szomorkásan végignézett saját magán, aztán Olivér tekintetét kereste.  
– Megvárlak, ígérem! De most veled szeretnék menni, én is el akarlak kísérni. Majdnem egy óra az út, addig is veled lehetnék. – lépett közelebb hozzá a fiú meztelen felsőtesttel, Viola a mellkasára tette a kezét, megálljt parancsolt. Az alsó ajkába harapott, mint ha gondolkodna valamin, aztán a hosszú, erős kezével tolta hátrafelé a fiút, míg az fel nem ütközött az ágy szélén, és vissza nem feküdt a helyére. Olivér nem értette mi történik, de a következő pillanatban a lány lekapta magáról a bugyiját, majd felmászott a fiú arca felé, és letérdelt, hogy szőrös öle és a fiú arca érintkezhessenek egymással. Megint ott tartottak, ahol az előző éjszakán. A fiú rettenetesen felizgult pillanatok alatt, szinte megremegtette a testét a vágy, a lány pedig a térdein egyensúlyozva tartotta a távolságot, hogy megfelelő mozgásteret biztosítson Olivér nyelvének, ami most nem finomkodott, egyből a hüvely mélységeit kezdte kutatni.
– Ugye azt tudod, hogy ha bármelyik csajhoz hozzányúlsz a jövőben, engem soha többé nem kapsz meg! – lihegte Viola, csípője lassú ritmusban előre-hátra mozogni kezdett. Olivér nem tudott válaszolni, de magában hűséget fogadott örökre, még ha fájt is, hogy ezzel Timi és Amanda is számára csak barát lesz a jövőben, ha nem is akármilyen barát.
– Emlékszel? Legutóbb is ezt csináltad velem, amikor sajnos köszönés nélkül elmentem. Kurva jól csinálod! – örvendezett lihegve és gyorsított a csípőmozgása ritmusán – Mindjárt jó lesz! Ó! Csináld! Csináld! – merevedett meg, a következő pillanatban a feszülő izmai fura játékba kezdtek Olivér arca fölött, majd a nagy test a fiú arcára nehezedett pár másodpercre, hogy aztán erőtlenül lekászálódjon, és vadul megízlelje a fiú mindenféle nedvtől ízes, de szeretetreméltó ajkait.
– Olivér! Eldöntötted már, hogy azon az éjszakán szerettelek, vagy csak meg akartam felelni neked? – távolodott el egy kicsit Viola a fiútól, hogy láthassa a szemeit, amelyekből a választ remélte.
– Szerettél. Valahol éreztem ezt, csak nem mertem elhinni, azért kételkedhettem. – győzte meg a lányt a kedves arckifejezés.  
– Ugye tudod, hogy ha nem szerettelek volna, meg sem történt volna ez az egész? Ott a fürdőkád szélén megérintett valami, és nem tudom megmagyarázni, de azt hiszen, nem is szükséges. Akkor, abban a pillanatban éreztem, hogy kellesz nekem, és meg is ijedtem magamtól. Bevonzottalak, reméltem, bíztam abban, hogy a vágyaim közelebb csalnak téged hozzám, és úgy is lett. – vigyorgott Viola töretlenül.
– Én pont ugyanazt éreztem, mikor a fürdőkád szélére mellém ültél. Már ott tudtam, hogy van benned valami, ami sokkal több, mint amit remélni mertem. És ha tudnád, mennyire sóvárogtam, hogy a könyvbemutatón legalább pillantásra méltass!
– Figyeltem, és boldog voltam, kedves! – bólintott a lány, majd hirtelen felpattant, a bugyijáért nyúlt – Siessünk! – Most már jönnöd kell velem a reptérre! – mosolygott Viola a srác elbűvölten csillanó szemeibe – Az úton megadom a telefonszámom és leírom a címem. És nem kizárt, hogy a hátsó ülésen, ha Timiék nem lesznek nagyon kíváncsiak, nagyon meg találok éhezni! – búgta kellemes, izgalmas hangsúllyal, miközben pillantást vetett a fiú dudorodó nadrágjára, aztán odabújt a fiú nyakához és sírni kezdett – Nem akarok visszamenni! Itt szeretnék maradni veled, örökre! – nyöszörögte. Ez a sírás azonban már nem a fájdalmának szólt, hanem az örömének.