Gül Baba rózsái 1. rész

Túl nagy a kísértés...
Ez a történet 1540-re nyúlik vissza,  amikor a törökök elfoglalták Magyarország nagy részét.  Jafar, becenevén Gül Baba, anatóliai születésű, bektasi dervis költő volt.  Csodálatos Szulejmán szultán társa és megbízható tanácsadója volt, aki II. Mehmed uralkodása óta számos európai oszmán inváziót kísért .    
Hazánkban a Jafart ma is Gül Baba néven ismerik, ami Buda környékén a rózsák atyját jelenti, és most így fogjuk emlegetni.  Dervis státuszát Allah mély, misztikus ismeretéből fakadt.
A bölcs, öreg Gül Babának hatalmas rózsakertje volt, a gyönyörű virágok elragadó illatukkal betöltötték a levegőt.  Az a hír járta akkoriban, hogy a Gül Baba kertjéből származó rózsaszirmokkal illatosított vízben való fürdőzés minden lány szépségét mennyeivé varázsolja.

Leila, egy török ​előkelőség imádni való lánya volt.  Atyja a szultáni sereg tábornoka volt, akit annak a magyarországi terület kormányzójává neveztek ki.  A Egy kecses és elbűvölő szépségű kisasszony nem szorult rá a rózsák varázs erejére, ám mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy megnézze, igaz-e amiről suttogva beszélnek az emberek.  Ezért egyik este lopva besurrant Gül Baba rózsakertjébe, és levágott néhány virágot, és a szirmukat a fürdővízbe akarta szórni, és megnézni, mi történik.   
A pasa lánya volt, és bár tudta, hogy a viráglopás súlyos bűn, azonban abban bízott, hogy nem fogják elkapni.
Gyorsan és éberen tudott mozogni a sötétben, csupán a legérzékenyebb fülek hallhatták a neszezést.  Miután, ahogy remélte, az első alkalommal elkerülte, hogy észtervegyék, másodszor is meglátogatta a rózsakertet.
A nagy és bozontos szakállú Gül Baba azonban felfigyelt a viráglopásra, és észrevette a tettes nyomait.  Másnap reggel látta a finom lábnyomokat a kertje puha talajában, a rózsabokrok mellett a hiányzó virágokkal. Később azonban találkozott Leiláva, akinek kezén olyan nyomokat látott, mint amikor a rózsatövisek megkarcolják finom bőrét.