Polgárőrség 1. rész

A kis városunk elcsendesedett utcáin csordogálunk a dízel 4x4 es Dusterrel. Most a társam a polgárőr parancsnok, aki most van utolsó hónapban a lemondása miatt. Ha nem lesz ember, ilyen nyugis éjszakákon vállal még szolgálatot, ahogy az egészsége engedi. 63 évesen én már nem is fogok élni. Most 32 évesen 8 év kísérletezés után a feleségem terhes lett. Bár csak 2 hónapos, de nagyon kíméli magát mindenben, így már a heti 2-3 szex is csak marokmarcsával, kézi mosással fordul elő. Megértem és én is akarom a bébit. Nyugis az utca még a Sárkány közben is ahol a cigányok laktak régen vályog, később lemez kunyhós utcában. A múlt hónapban bekerültek garázdaság miatt a hűvösre a bajcsinálók, a maradék család az önkormányzat segítségével gyorsépítésű házakban húzza meg magát, és a városszéli multi alkalmazza őket jó fizetéssel. Beilleszkedtek a város vérkeringésébe. A beosztást olvassa Gabi bá, hogy legközelebb Noémival leszek.
– Na, fiam akkor nem fogsz unatkozni. Túlesel Noémivel az első szolgálatodon. Fel van vágva a némbernek a nyelve, na meg más is. Az a tutyi-mutyi férje egy pipogya alak, állítólag csak a pénze miatt van vele. A szóbeszéd szerint a munka hőse, férfiként lerokkant, csak a pénzt hajkurássza – mondta még Gábor bá én már merengtem azon, amit mondott a férjéről meg az elejtett szavakból következtetve a kollégáktól, akik már voltak vele kettes szolgálatban.

Otthon a feleségemet a tenyeremen hordtam, vigyáztam rá, a munkámat is tudtam majdnem mindenben otthonról csinálni. Biztosítási bróker voltam, az utóbbi két évben a megye legjobbjai közé küzdöttem fel magam.  
Csütörtök este vacsora után egy rövid duda. Elköszöntem a feleségemtől.
– Várandós apa, aztán jót ne halljak rólad. Nem féltelek, hogy Noé mellett elbóbiskolsz – mondta nevetve a kicsikém, hiszen Noémi a karate klubban mestere volt, jól ismerte. Puszi, ölelés, hátizsák, benne szenyó, üdítő, red bull meg egy termosz kávé. Kikísért a drágám.
– Sziasztok. Szia Csillu, szia Barna! – a feleségem megpuszilta megölelte. – Jól nézel ki aranyom – simogatta meg a kismama babás arcát.
– Köszönöm. Hozd vissza ezt a szép fiút egyben.
– Ne fél nem bántom – nevettek.  
Én addig a csomagtartóba tettem a táskám, kávé, üdítős dobozokat az ölembe pakoltam.  
– Első két órában én vezetek utána óránként váltunk – mondta miközben rangidősként én voltam a vezető járőr.  
Ráhagytam, addig is írogatok a nejemnek.