A Jégmadár röpte 1. rész

Ahogy ültem ott a kanapén a nyitott laptop előtt, ingben, zokniban és alsógatyában, arra gondoltam, ugyancsak szánalmasan festhetek. A pszichológusom és a barátaim is azt mondták, egy felnőtt, házas ember számára sincs semmi szégyellnivaló némi maszturbálásban, sem a pornó nézésében. Egészséges vágyak és ezek megélése, meg ilyenek. De, ahogy kezemben gyűrögettem az üres és alig dudorodó gatyámra néztem, azt láttam, a farkam nem tud dönteni, egészséges-e ez a helyzet. Néha megemeli a fejét, körülnéz a gatyabirodalomban, majd visszafekszik, oldalára bukik, mint egy álmos, vagy egyenesen döglődő állat.

Alig figyeltem már a képernyőre, ahol a monoton kefélés képei villództak a megjátszott nyögésekkel. Minden sikkantás tűként döfött a dobhártyámba. A formás kis mellek minden le-fel ugrása sziklaként zúdult csupasz idegeimre. Tudtam, közelítünk a véghez, amikor literszám fröccsen majd a műsperma és úgy éreztem, én leszek az, aki belefullad. Néztem a filmet és a filigrán, vöröshajú nőcskét, aki természetellenes pózban lovagolt, hogy az operatőr minél többet vehessen fel a testéből. Sajnáltam, hogy olyan ostoba képet vágott: tátott száj, meg-megránduló, vérpiros ajkak, a smink alatt alig látszottak gyönyörű vonásai. Mindig úgy gondoltam, festék nélkül sokkal szebb. Amikor három éve összeházasodtunk, akkor is azt kértem, ne sminkeljen. Beleegyezett és én boldog voltam.

Akkoriban állandóan dugtunk. Nem, nem úgy, mint ahogy azzal a börtöntöltelék kinézetű, fájdalmasan kigyúrt szteroid-ogrével csinálja most. Csak úgy, mint a szerelmesek: misszionárius, ölelkezés, csókok, simogatások, néha egy kis lovaglás, vagy elkaptam hátulról, aztán aludtunk összebújva, mint két kibaszottul boldog kis plüssmaci. Tudtam, persze, mivel foglalkozik. Ezt még akkor elmondta, amikor randiztunk. Bólogattam, vigyorogtam és igyekeztem nagyon nyitottnak tűnni. Életemben nem láttam olyan szép nőt, mint ő, gondoltam, nem cseszem el. Akartam őt. A mosolyát. A kis, fehér kezecskéit, a nagy, okos szemeit. A szolid pulcsi alatt rejlő domborulatait. A hangját, a nevetését, a csipkelődő, intelligens humorát. Sokszor hordott kéket, bámulatosan jól állt neki. Azt mondta, ezért hívják a barátai Jégmadárnak.