Bodybuildinges lány (vagy inkább a testépítő csaj) 2. rész

... – Pisti, oszt nem hiányzik az az izé amit itten hagytál a tornácon.
– Ja de, a csőkulcs meg a présem. Munka után érte megyek.
Teljesen el is feledkeztem róla. A vacsora melegítéskor, a pattintása előtti végig gondoláskor villant be, hogy mit is ígértem. Gyorsan kocsiba pattantam.
– No fiam mán azt hittem el is felejtetted a vén asszonyt.
– Vén a Mátra nem maga Rózsika néni. Aki ekkora területet művel a kertben az ne beszéljen vénségről.
– Jó van na csak ígyen szokták mondani aki mán a 70-et túllépte. Azís jó, hogy eszembe juttattad a kertet. Nem néznéd osztán meg a kerti csapom. Mán cseppen osztán az ha köl ha nem. A fészerben azt az izét kell csavargatni, ha nem akarom, hogy kicsepegje a nyugdíjam.
– Na nézzük meg Rózsi néni. – ment előttem. A rakott szoknya, szoknyák csak úgy ringtak és a kendő is mindig a fején van.
– Itten vagyon e. – mutatott egy rongyokkal körbe tekert csőre aminek a végén egy 50 év körüli küllős kerekű elzáró volt. Ehhez nem szabad nyúlni.
– Ha nem nagyon drágán tudnád akkorán talán meg is csináhatnád. Én osztán nem tudok úgyan úgy fizetni ahogyan a lyányom, meg osztan hát nem is fogadnál mán el ilyentén fizetést. Osztán meg hát amit a lyányommal tettél a kútnál, hát csak néztem. Engemet se az embör se a kocsi Józska nem tette így csak a gyerekcsinálósan. Mán igyen ké nékem meghalni. Na miten mondsz. – nézett fel rám a kis asszonyka.
– Tudja mit Rózsi néni... – szombaton megcsinálom... mindkettőt.
– Az osztán nagyon jó. Oszt vedd mán meg ezt az izét. – mutatott a csapra és fekete felső szoknyáját felemelve az alsó fehér szoknya zsebéből elővett egy 500-ast.
– Íme itten rá a pénz, a maradékon vegyé . – mosolyogtam ezért már lassan tömítést sem kapok.
– Nem kel Rózsika néni. Van nekem otthon. Valóban volt, pár éves, majd kicserélem benne a tömítéseket.
– Jól van akkor fiam, tudtam rendes egy külyök vagy.

Otthon a munkám közben kerestem egy még szinte új csapot. Rendbe raktam, még rá is tekertem a teflon szallagot. Szombat reggel mentem is ahogy ígértem. A terv már meg volt a fejemben a nappal kapcsolatban. Csak hát ember tervez, Isten végez. Le a régi kender kanóc nem rohadt rá, de belülről rozsda volt.