Bodybuildinges lány (vagy inkább a testépítő csaj) 1. rész

– Pistike! Pistike! – nyomják a csengőt és egy valahonnan ismerős hang kiabál a vénasszonyok nyara közepén napnyugtakor. Már zuhanyoztam és egy szál gatyába ittam a . Kinéztem a tornác ablakán. Kétségbeesett kendős, bő rakott szoknyás néni. Ki van a faszom az ilyenekkel. Pólót veszek és szinte rohanok, mert felkiabálja a környéket
– Csendesebben! – sziszegem. Közelebb érve ismertem fel Rózsika nénit. Fú de rég láttam. Sokáig anyutól nem messze laktak a tőlem négy évvel fiatalabb vékonyka, melltelen, görbe, szemüveges lányával. Férje réges-régen meghallt tán negyedikes volt lánya és akkor a kis város tőlünk átellenes részére, szinte a határba költöztek egy vályog kis házikóba. Azóta egyszer voltam ott már vagy 11-12 éve vízórát cserélni.
– Csókolom! Mi a baj Rózsika néni?
– Jaj drága kis fiam, gyüj már gyorsan folyik a falbul a víz. Az eddig is rogyadozó fal osztán rám dől. A vízművekben mondták a telefonba, hogy órán túl van nem rájuk tartozik osztán a fiatal embőr mondta te otthun vagyol oszt segítesz. Ha Istent ismersz, gyer’ oszt kezdj vele valamit. – Hadarta könnyeivel küzdve. Tudtam egy újabb ingyenmunka, csak ez a balfasz Sanyi miért nem ment ki elzárni, majd adok neki holnap.  A se tudom meginni.
– Mivel van? – kérdeztem.
– Gyalog. – hadarta – de tudok még futkosni.
– Várjon. Felkapom a melegítőm, meg a kocsi kulcsot. – Az a fél doboz még elmegy a megbízott is már otthon .

A kis vályogház kívülről takaros volt, belépve egy zárt tornác szekrényekkel. Onnan be a konyha és balra az első, a tiszta szoba. Atya ég. Mint anno mamámnál. Felstócolva a ágygarnitúra és letakarva a hímzett ágytakaróval. Szembe egy vitrines szekrény. A konyhával közös fal előtt volt egy nagy folt és valóban csordogált le a víz a padlóra rakott rongyokra. Szaladtam az aknához. Szinte fagyhatáros, 80 cm mély betongyűrű, benne a 30-40 éves csapok. Jó Istenem, csak bírjam elzárni. Lehasalva, imát mondva közben zártam el a csapot. Ezen már semmi nem segít, kuka ahogy van, de sikerült elzárni. Kiengedtem a vizet az udvari csapon, hogy mentesítsem a házat.
– Na Rózsi néni. Ennyit tudtam segíteni. – hálásan nézett rám, de benne volt a kérdés.
– Oszt, hogyan tovább fiam.
– Én úgy gondolom költözzön a lányához és keressen egy szerelőt. Nem lesz könnyű és olcsó.
– Várjál mán gyerek. Eztet meg hogyan érted. Azé hítalak, hogy csinádd meg. Jányom albérletben lakik, pézem meg oszt van spórolt 30000 kemény forint. Szóval essé neki oszt csinádd gyorsan meg, addig  a gémesbül használom a vizet. – mosolyogtam, ahogy hallgattam. Még a Kádár rendszerben élhet.
– Hát tudja Rózsika néni kicsit elszaladtak az árak. A spórolt pénze az anyagra kevés, csak a vízvezeték anyagra.
– Ne beszéjé mán fiam azt a kis lyukat befótozni.
– Ne tessék haragudni, de ez a csőrendszer több mindent igényel csak a vízórát látva.
– Na várjá csak a jányommal beszíd eztet meg. – lépett a régi, még tárcsás telefonhoz.
– Szia jányom. Folyik a víz a falbul, itt a Pisti gyerek, beszél össze-vissza. Én nem értem mit karatyúl itt össze nékem. – már adta is át a kagylót.
Lenkének vázoltam a helyzetet, éreztem a csend súlyát ahogy hallgatja. Megegyeztünk, ő 3-ig dolgozik és jön ide, hiába mondtam, hogy én fél ötig.

Másnap a sokat látott elemenként más színű Suzuki állt a kocsibejárón. Ezzel egy csinos nő szokott furikázni a városban, mindig nagy napszemüvegben. Csengettem. Az a csinos nő jött ki munkás pólóban, rajta a régi kék munkás kabát, szakadt farmer, munkás bakancs. Bal kezén a régi munkás kesztyű amiben a jobb párját fogja. Rácsodálkoztam, hogy Lenkéből, abból a béna kis békából mi lett.
– Szia Pisti.
– Szia Lenke? – kérdeztem.
– Ja. Rég láttál vagyis azt láttad miből lesz a pillangó. – mondta mosolyogva én szóhoz sem jutottam. – Gyere. Már feltártam a hibát... katasztrófa. – mondta, hallottam, de segge ringása lekötötte a figyelmem. Erős combján feszült a farmer ami jól engedte látni a picsáját is. Formás, kidolgozottnak tűnik.
A fal megbontva. Filcbe csavart horganyzott cső.
– Bocsi, de ezzel nem szabad foglalkozni. Ez úgy szar ahogy van. –  az állam fogva mondtam.
– Sajnos igen. Olcsóbb és gyorsabb újat kiépíteni egy új nyomvonalon. – mondta és felvéve a vésőt az eredeti cső felet 20 cm-re húzott egy csíkot.
– Igen valóban. Ezt te honnan tudod? Ha van mestered minek hívtál? Az utcától a vízóráig ki van építve az új vezeték. Kb 8-10 éve csinálták a fiúk ezt a környéket.
– Nincs mesterem. – nevetett fel. – volt férjem villanyszerelő. Sokat maszekoltunk lakásfelújításokon. Onnan tudom. – hadarta. – ma el is kezdem kivésni.
– Hozok gépet...
– Kösz nem. Ne remegtesd ezt a házat. Sokba volt a külső felújítás. Kivésem, vályog. Te mérd fel az anyagigényt. Ha lehet ne nyomd rá a tollat erősen. Van kevés spórolt pénzem, a kis suzi bírja, ráér, na meg a főnöktől is tudok előleget kérni a fizuimból. – tátott szájjal hallgattam mennyire tudatos ez a nő. Rózsika néni a konyhában ülve hallgatott minket. Lenke megfogta a karom – Erős volt a szorítása – húzott az ablakhoz. Suttogott a fülembe.
– A városban a tojó madarak azt csiripelik veled lehet egyezkedni, fizetési halasztást kérni, vagy más módon fizetni. – nem vagyok szégyenlős, de belepirosodtam.
– Lehet róla beszélni... – néztem végig rajta jól láthatóan.
– Jó akkor ezt gondold át és úgy számolj. Este ha végeztem haza menet beugrom megbeszélni... esetleg előleget is tudok adni. – mondta, határozottsága mellbe vágott.
– Jó.. oo... – dadogtam. Majd terelve Rózsika nénihez léptem. – Tetszene tudni nekem adni papírt meg ceruzát?
– Hogyan a francba ne tudnék adni gyerekem. – lépet a kredenchez. – Akkor vállalod, oszt csinálod ugyé?
– Persze. – de már léptem is le a konyhába a métereket. Írtam mi kell oda. Gangra kinézve láttam annak végében a fürdőszoba szerű valamit. Lenke szólt rám.
– Azt nem kell. Mi csináltuk vagy 13 nem 12 éve. Az tuti jó.
– Oké. – folytattam az írogatást.

Ahogy hazaértem, elláttam a ,  fellocsoltam az udvart, majd a zuhany után azon gondolkodtam mit kéne vacsorázni,  amikor csapódott a kocsi ajtó az utcán. Siettem ki.  Az állam pattogott a járdán. Műbőr feszülős nadrág ami kihozta a vádlit meg az izomkötegekből álló combot ami végződött egy széles csípőben és kicsi úszógumis derékban. Fekete bokacsizma. Mindig elcsodálkozom, hogy nyáron 40 fokban, harisnyában nem rohad, nem büdösödik bele a lábuk. Fekete rövid póló ami enged kicsit kikandikálni a pociból, éppen csak, szexi, de poci. Mellben bő. A pólón a nadrág anyagú rövid, szerintem egy számmal kisebb dzseki ami kihozza széles, nem nőies vállát. Kezében egy lábas.
– Szia – köszöntem.
– Na háj! Anyuci adott paprikáskrumplit, most spórol a javítás miatt. Ettél már?
– Nem még nem.
– Akkor toljuk be. – Indult az udvaron át a ház felé. Nem törődve a , ahogy vicsorogva várták a parancsom,  hogy mi legyen. Kézzel intettem őket fekvő helyzetbe. Lenke illatfüggönyén keresztül is éreztem a kaja illatát. Nem teketóriázott a konyhában amint bevezettem tette az asztalra és abból ettünk. Jó kedve volt. A múltját emlegette, hogy volt egy srác akivel így ettek mindig.
Kaja után viszont nem köntörfalazott.
– Tudod Pisti kis kamaszként is elcsodálkoztam miért te voltál végzősként a csók királyként emlegetett srác. Legenda, hogy te minden nősténnyel csókolóztál plusz, mínusz két év különbséggel a korodtól. Az utóbbi években meg a kis város nőnemű személyei között a város kanja, titkos szeretőjeként emlegetik a városka vízvezetékszerelőjét. Nos most a kíváncsiság és a minél kevesebb kiadásom miatt kihasználom, törlesztem a restanciám feléd. Húzta le pólóját és a csípőjét riszálva tolta, bontotta ki magát a nadrágból, csizmából. Titok zokni maradt a semmit sem takaró, csak a betétet tartó bugyi és a sport melltartó. Én még nem tértem magamhoz a szavaitól és a látványtól,  amikor tenyerével két orcám átfogva smárolni kezdett. Nem óvatoskodott. Rámenős, határozott csók volt, nyálas, erős és gyors. Vetkőztetett.  A kisgatyám a combomig tolta csak, hogy a már a pocakom alatt ácsingózó farkam megfoghassa és huzigálhassa rajta a bőrt.
– Itt vagy a szobában? – kérdezte, de azonnal a szemével kereste azt az ajtót ami a szobámba vezet és indult arra.  A bugyiból kilépett. Az eddig sem takaró textil a földre zuhant. A hátán az izmok kirajzolódtak amint bújt ki a sportmelltartóból. Bizony nem vagyok félős, de egy sötét sikátorban nem szívesen futnék össze vele.  Nőiesen kecsesen mozgatta a hátulról inkább férfi testét. Én is kiléptem a gatyámból és a pólómtól is megszabadultam. Az ágy szélére ült. Így a mellei nagyobbnak tűntek, mint az átlag, de csalóka lehet a látszat. Egy izom halom az egész amit a bőr egyre kevésbé tud tartani, így már csüng egy kicsit. Csodáltam elszántságát és a célra való törekedését.  A golyóim alá nyúlt és úgy húzott magához. Féltem,  hogy az erős keze fokhagyma présként fröccsenti szét a golyóim a zacskómban. Nem tette, de a faszom tövig beszívta a szájába. Nem volt elő kedveskedés. Intenzíven bólogatva baszatta a száját. Embert meghazudtoló széles, izmos vállába kapaszkodtam, hogy be ne szippantson. Most akár szájba is durrantottam volna, de az irányító Lenke volt. Amilyen hirtelen kezdte a szopást, úgy is fejezte be és húzott magára ahogy helyezkedett az ágyon. Fogta a farkam és vezette magába.
– Most múlt el, tehát belém élvezhetsz. – mondta lehangoló ridegséggel. Pont ezért a szopás felhúzó ereje majdnem lankadásig eset vissza, de a nedves, szűk, meleg barlang ezt nem engedte. Tempóztam, hogy visszakapaszkodjak arra a szintre ahol a mondat előtt voltam. Hirtelen ötlet és billentünk át. Talán apró mosoly villant az arcán ahogy elhelyezkedett a lovagláshoz. Vállaim mellett tenyerelt, én szoptam a melleit. Azért, hogy bírjam a fizetség mögötti munkán gondolkodtam. A csöveket elhozom a vízműből, ráírom a városi beruházásra. A csapok lesznek kiadás és amilyen kellemes ezzel a nővel még munkadíjba se kerül neki, letudja a testével. Hangosan, mélyen hörögve jelezte ő elért oda, hogy már semmi sem érdekli. Éreztem a puncija pulzálását.  Lefordult rólam. Én kihasználtam a más dimenzióban létét és combjai közé fúrva a fejem,  a nyelvem vadul csókolózott a csiklójával. Lenke a hajam húzta. Ismét élvezett, vagyis folyamatosan benne volt az orgazmusban, de most volt a húr szakadás előtt.  Míg másztam vissza és toltam be a farkan a nyáltól és a nedvétől lucskos lyukba, ő az arcomról a szétkenődött váladékát nyalta, csókolta le. Intenzíven pumpáltam. Azért, hogy ne pukkadjon szét sikítva tolta ki tüdöjéből a levegőt. Marta ujjaival a hátam. Telitöltöttem a jó hete gyűlt gecimmel. Ő volt aki előbb megtudott szólalni.
– Hú Pisti. Értem már miért vagy közkedvelt a nők körében, de a csókod nem az én elképzelésem. Még párszor törlesztenem kell, hogy egálba legyünk minden téren.
Még vagy egy órát mesélt az életéről. A zátonyra futott házasságáról. A testépítő versenyek kiábrándító szervezéséből, hogy nőként baszol, férfiként fizetsz a pontokért a birkának, hiszen ez vizuális a zsűrizés. Ezért nem versenyezik már, de az Izmok konditeremben kedvelik és nem csak a nők. Egy személyben minden. A takarítótól a recisen át, a személyi edző és a vezető helyettes. Ebben a gazdasági helyzetben mégsem halad egyről a kettőre. Minden is emelkedik. Most a kocsi felújítása megy rá az anyja házára. Megnyugtattam, hogy a csövek megoldva. Még pár alkalom és a munkadíj is letudva, de a szerelvényezésben nem tudok csak maximum a kedvezményemmel segíteni.
– Azt megoldom Jucival.
– Jucival? A vizes Csabi feleségével?
– Ja. Régi barátosném, meg heti kétszer, háromszor át is jön. Edzeni. – kacsintása félreérthető volt, de nem adott időt a belemélyedésbe. Ahogy jött úgy is távozott.  A pólómba törölte meg a punciját és valami rendezett gyorsasággal szedte össze magát.  Az utolsó pillanatba rántottam vissza.
– Hé, ezek a beengedtek, de ki nem ha engem nem látnak.
– Ilyeneket szoktam reggelizni... – mondta nem valami meggyőzően.

Másnap mire délután oda értem már ásta a gödröt.
– Lenke, figyelj már seperc alatt a kisgéppel kiásom.
– Persze, plusz ellenszolgáltatásért. – nevetett, de folytatta. – Anya nem engedné, tudod a virághagymák...
Aznap késő estig dolgoztunk, majd fordult hozzám.
– Figyu, alhatnék nálad? Itt túl nagy a kupi és holnap délutános vagyok.
– Persze. – csillant fel a szemem.
– Bocsi, de csak alvás, túlságosan kivette az erőm a félig kész gödör.
– Oksa! – mondtam kicsit lelombozva, de az is jó ha mellettem alszik. És igen jó volt. Bugyi volt rajta csak, néztem a csodás testét amilyent még nem láttam. Most bedurrant izmokkal kecsesen csúnya izom kötegei voltak. Erősen fújtatott, de nem hangos horkolással. Éjfél utánig néztem a beszűrődő holdvilágnál. Hajnalban a kakas kukorékolásra már egyedül ébredtem. Szóltam a főnöknek kivennék egy csúszó napom, ha gáz van szóljon. Szerencsére tudta ennyi jár nekem.
Lenke pont a gémes kútnál hűsítette magát.
– Na szia. – köszöntem rá közben ittam magamba a látványát amit már meztelenül is ismerek. Megcsapott a munkája illata. Nem volt büdös, inkább a természetesség illata.
– Rózsika néni?
– Kiment a portékájával a ... – nem tudta folytatni, mert most én lendültem támadásba. A kútnak szorítottam és finoman csókoltam. Még éreztem nyomokban a reggeli kávéja ízét. Nem engedtem, hogy vaduljon.  A melleit kiszabadítottom,  ahogy a melltartót feltoltam a nyakába, nem ellenkezett, sőt a gatyám gombolta ki és vette ki belőle a kispistát. Tapadós sport alsójából csak az egyik lábát húzta ki, fordult meg és a kút gyűrűjébe kapaszkodott.
– Ne a seggem, mert aranyerem van, volt, nem rég égették lézerrel. Megértettem és már toltam is a pinájába,  a melleinél tartva,  hogy ne billegjen minden betoláskor. Ahogy érezte lihegésem gyorsulását, úgy nyúlt lábai közé. Éreztem csiklózta magát. Egy halovány előnnyel élvezett el. A vödörből kivett hideg víz mosta egyben hűtötte az izzó farkam. A tornác felé nézve láttam Rózsika néni pont akkor lép be a házba. Tuti látta mi folyt a kútnál. Ezt Lenke is látta.
– Ciki!
– Nem felnőtt vagyok és amúgy is őszente anyával. Tud az egyezségünkről...
Még hét alkalommal aludt nálam Lenke. Igazából nem bántam, hogy végzett a festéssel. Bizony a koromban már megterhelő ez az intenzív munka, utána a fél éjszakás szeretkezés. Igaz mondta, hogy majd jön még, de nem bíztam benne.
Pár nap után amikor már kezdett kispista is regenerálódni a mobilom, egy helyi vezetékes szám.
– Pisti, oszt nem hiányzik az az izé amit itten hagytál a tornácon.
– Ja de, a csőkulcs meg a présem. Munka után megyek érte...