Jó választás volt 1. rész

Ötvenkét évesen egy vezető –  elektronikai termékeket forgalmazó –  üzletlánc értékesítési osztályának a HR-se vagyok. Magányos, szingli. Húsz éve –  öt év kílódás után –  váltunk el békében a férjemtől, aki újra nősült. Már érettségi előtt álló lánya van, aki az én keresztlányom.
Évekig tartó vívódás után jöttem rá, hogy én a bensőmben férfi vagyok. Imádtam a focit, az autókat, a motorokat és a barkácsolást. Lakó környezetem talán sejtheti a nemi beállítottságom, de próbálom minimalizálni az információ kiáramlását. Férjem sűrűn látogat, vannak férfi barátaim, –  akik nagy többsége meleg, –  így alibik vagyunk egymásnak. Randijaimat, találkáimat kilencvenkilenc százalékban más városban, vagy már a sötétség leple alatt teszem. Így tengetem az életemet, aminek a nagy részét a munka teszi ki.
Egy vezetői megbeszélésen felvetettem, hogy öregszik a csapat, fiatalítani kellene.

– Ha így haladunk, rokkantosított osztály leszünk! Még néhány, betegség miatt kieső kolléga, és működésképtelenné válunk. Fél év múlva pedig négyen is nyugdíjba mennek, és az előzetes beszélgetések szerint egyikőjük sem fog nyugdíjasként maradni. Tehát javaslom, hogy vegyünk fel öt pályakezdőt, maximum huszonnégy és fél éves korig! – A főnök a kecskeszakállával játszva gondolkodott.
– Rendben Kata, de miért fiatalt, tapasztalatlant?
– Több okból is. Egyrészt a magunk szája íze szerint formálhatjuk őket. Másrészt nincsenek elszállva a bérigénnyel, és a lényeges adókedvezményük miatt magasabb a nettójuk is.
– Jó, hát legyen, de határozott időre...
– Nem! Te elmennél egy bizonytalanba? Határozatlan idejű munkaviszony, három hónap próbaidővel! –  Csend lett. Tudták, hogy nagy a pofám. A főnök a fejét vakarta.
– Rendben, de kirúgatlak, ha nem válik be!
– Te engem soha! –  Nevettem jóízűen. –  Még egy ilyen hülyét nem találnál, mint én. Apropó! Beszéljünk a már a lassan aktuálissá váló bérkorrekcióról!
– Na, akkor köszönöm a megjelenést! Józsi, Kata, intézzétek, amit megbeszéltünk. Hajrá, életünk a cég!
Egy fejvadász cég nyolc fiatal, pályakezdő életrajzát küldte el. Három fiú azonnal a biztos helyre került, az így megmaradt két helyre három lány között hezitáltam. A főnökhöz mentem, hogy a döntést ketten hozzunk meg. Az elsőt egyből, fél másodperc alatt félretolta, a fénykép és a név alapján.

– Ő nem! A másik kettő!
– Hé, főnök ne légy rasszista! Nem félsz, hogy feljelentelek? – Volt ilyen ügye még évekkel ezelőtt az egyenlő bánásmód hatóságnál, de az valójában csak a férfi pénzéhségéről szólt.
– Bmeg! De Jutka helyett magad mellé vegyed! És ha lehet, akkor interjúztasd, amikor kimegyek németbe!
– Rasszista! –  Mondtam nevetve.  
– És a kettő közül melyik? Ezt a titkárságodra gondoltam...
– Akkor a másik! Tudod, a feleségemnél csak csúnyább lehet! –  Nevetett, összefogta a dossziékat, és a kezembe adta.
Persze, hogy akkor hívtam Rózsát interjúra, amikor a főnök még itt volt.

– Oláh Rózsa! –  Állt a főnök elé.  
Láttam, hogy hezitál. A protokoll szerint ő a nő, de a férfi a főnök. Ki nyújt először kezet?

– Tóth Kázmér, kezét csókolom! –  Nyúlt Rózsa kezéért a főnök, és kézcsókot imitált, mint gazdánk, Orbán bácsi szokta.
Az interjú sikeres, jó lefolyású lett. Rózsa két hét múlva kezdett. Pár napig még a közelemben tartottam, hogy meggyőződjek róla, mindenki befogadja-e. Igazából egy nyugodt, okos, szelíd, csendes nő volt. Huszonhárom éves, a Humán egyetemen végzett, marketing szakon. Hosszú, szinte derekáig érő, egyenes, koromfekete haj, kreol bőr, kerek pofi, közepes testfelépítés. Az átlagnál alacsonyabb, ezért úgy tűnt, hogy kicsit erősebb testalkatú. Gyors és pedáns volt. Szinte mindenki szavait itta, és látszott, hogy igen teper, hogy a csapat része lehessen. Nem volt neki nehéz beilleszkedni. Mint új húsra, Gábor rá is mozdult, de diplomatikusan hárította. Szinte mindig elsőnek érkezett az irodába, és utolsónak ment el. A rendszer rögzítette, előfordult, hogy szombaton is bent volt.  

Minden hónapban volt egy csapatépítő rendezvény. Az utolsó a Paskalban, wellnessel egybekötve. Néhányunk – köztük Rózsa is – az utolsókig kitartott. Így zárórakor együtt öltöztünk. Ekkor szembesültem vele virtuálisan is, hogy a kreol bőr nem a szoláriumtól van. Sajnos nem bírtam a vérem kontrollálni. A szemem, a tekintetem a testén maradt. Érezhette, mivel mórikálta magát, majd hirtelen ő is rám nézett. Elkaptam a tekintetemet, és egy kicsit elszégyelltem magam. Két okból is. Egyik, – ami a lényeg, bár nem szabály, –  hogy házi nyúlra csak véletlenül lövünk, csak akkor, ha a puska elé áll. A másik, hogy fiatal lányokat nem rontunk meg! Hiába, hogy már egyetemet végzett, de még előtte az élet. A munkája tökéletes volt, a mellem döngettem a főnök előtt, hogy négy fiatal biztosan marad, bár az egyik srác vacillált. Rózsa volt a legjobb választás. Végül maradt ő is. Mindőjükkel egyszere közölte ezt a helyettesem, amikor az anyacégnél voltunk, pár vezetővel együtt a magyar részlegtől. Én bizony az elénk kitűzött problémákra fókuszáltam.  

Egy kimerítő munkanap után, a gépeket lezárva, az asztalomon rendet rakva, –  ahogy ezt megszoktam, és elvárom minden kollégámtól is –  már a laptoptáskámon húztam be a cipzárt, amikor kopogtak az ajtón.

– Tessék! – Szóltam kicsit erélyesebben a kelleténél, hiszen ez csak a takarító lehet.
– Szia, Kata! Zavarhatlak? –  Jött be Róza, kicsit megilletődve.
– Gyere! –  Engedtem vissza a táskámat az asztalra. –  Remélem nincs baj? Már rég otthon kéne lenned!
– Nem, szerencsére nincs gond. De otthon megromlottak a viszonyok, és most éppen albérletet keresek.
– Ha gondolod, segíthetek, és talán még egy kis céges támogatást is ki lehet lobbizni a gazdaságiaktól.
– Köszönöm, ezt megoldom.
– Na, akkor mond, amiért megkerestél!
– Magánjellegű. Kiöntöm a szívem, megosztom a legbensőbb titkom veled, mert tudom, hogy megértesz, tudom, hogy titokban tartod.
– Hűha? Gábor célba ért? –  Puhatolóztam, mert a zsigereim rosszat sejtettek.
– Nem! – Nevetett fel, majd folytatta. – Nem is fog!  
– Tudod, már az oviban is különc voltam, inkább katonáztam, autóztam, mint sem a babázás, a lányokkal fésülködés. Az óvónénik ezt az etnikumi hovatartozásnak, a neveltetésnek gondolták. Rohant az idő. Az általánosban, a kötelező kézlabda mellett az iskola leány focicsapatába is bekerültem. Jó a rúgótechnikám, állítólag. A gimiben a kötelező fiúzás során nem éreztem a kémiát, így negyedikre már a hátam mögött összesúgtak, hogy a suli kurvája vagyok, hisz havonta más fiúval lógok. Az egyetemen az egyik profnő hébe-hóba bent lakott a koleszban. Ő nyitotta fel a szememet, hogy én a bensőmben – a csinos, kívánatos külső ellenére – fiú lélek vagyok. Elcsábított. Jó volt, és igen, rájöttem, hogy leszbikus vagyok. Három évig tartott vele a titkos románc. Szerezte nekem is az alibi fiúkat, akik mind a saját nemükhöz vonzódtak. Sajnos minden véget ért. Az egyetem is. Hívott tanársegédnek, de már sok lett nekem Szilvi, a prof. Beleégtem a kapcsolatba, nem tudtam megfelelni az elvárásainak, követeléseinek és főleg a féltékenységi rohamainak. Elváltak útjain, barátok maradtunk, és ennyi. – Fejezte be a monológját.  
Végig az arcomat, a szememet nézte, rezzenéstelen, szégyenmentes tekintettel mesélte el. Kicsit én voltam zavarban, de tudtam, hogy nem eshetek ki a főnök szerepemből.

– Rózsa! Bár nem tudom miért osztottad ezt meg velem, –  nem sejtettem volna rólad, de ha igen, akkor sem jelentett volna ez hátrányt neked. Lojálisak vagyunk a kollegákkal és ezt mindenkitől megköveteljük. Kérésed ellenére is megtartom ezt az infót. Még egyszer köszönöm, hogy elmondtad, ezzel kapcsolatban szerintem nincs miről beszélnünk többet!
Felálltam, jelezve, hogy részemről befejezettnek tartom a beszélgetést. Kiléptem az asztalom mögül, Róza is felállt.  

– Segíthetek még valamiben? Tudod, hogy az ajtóm bármikor nyitva, bármiben is! –  Meglepett, hogy pici lépésekkel inkább felém mozdult, mint az ajtó felé.
– Feküdj le velem!
Mint egy Piedone ütés, úgy értek szavai. Mellbe vágtak, légtüdőm lett, azt éreztem, hogy mindjárt elrepülök a legtávolabbi falig. Szó szerint levegőért küzdöttem. A kezeimet karba fontam, hiába tudtam, hogy ez a testbeszéd a bezárkózást mutatja.

– Mégis,... hogyan,... miből? –  Kerestem a szavakat, hiába képeztem magamat éveken keresztül a váratlan helyzetek kezelésére, ez nem szerepelt a gyakorlatok ezrei között.
– Tudod, Kata, nagyon jól titkolod, és játszod a szerepedet, de ezt egy érző lélek, –  a cigány, támadás ellen felkészült lélek – megérzi. Emlékszel? A Paskalban, az öltözőben majd’ felfaltál a tekinteteddel, és amikor rád néztem, elkaptad még a fejedet is. Egy hetero nő nem ezt teszi, hanem kimondja, amit gondol. Szép vagy! Melyik szoliban lehet ilyen barna bőrt csináltatni? Vagy simán lenéz a származásom miatt, esetleg megjegyzést tesz a kicsi mellemre, vagy csak simán beszélni kezd a munkáról, az aznapi tapasztalatáról. Te zavartan félre néztél. Ez azt jelzi, hogy olyan játszódik le benned, amit titkolsz. A bimbód szinte felrobbant, úgy türemkedett ki melledből. A mostani zavartságod is bizonyít mindent. A közösségi platformodon ugyan több a férfiakkal lévő kép, de csak női társaságban vagy vidám, csak akkor mosolyogsz. Ne izgulj, ezt nem szúrja ki, csak az, aki éjszakákon keresztül nézegeti a képeket...
– Bátor vagy te lány, nem gondoltam, hogy ennyire fel van vágva a nyelved! –  Rázódtam vissza a főnök szerepébe. –  Nem félsz, hogy simán kipenderítelek a cégtől? –  Ezen jót mosolygott.
– Nem félek, hisz indok kell! Már indok kell!  
Visszapörgettem a dátumot a fejemben. Bakker, két hete járt le a próbaidője.

– Beírod, hogy szexuálisan zaklattalak? Repülünk mindketten! –  Lépett hozzám, és ajkaink összeértek.  
Puha volt az ajka, csúszós a rúzsunktól, és finom a lehelete. Kávét és mentolos rágó keverékét éreztem. Én most ittam egy energia italt, tehát nálam sincs gáz. A nyelve a számban keresgélt, míg a nyelvem hegyét meg nem találta. Nem volt törtető a csókja, de tudatosan felépített, nem egy szinte tinire utaló. A nyakamba kapaszkodott a karjával, és én is átkaroltam a derekát. Hihetetlenül figyelmes volt. Húzott hátrafelé, míg a háta az ajtóhoz nem támaszkodott, ezzel gátolva, hogy a takarító benyisson. Lefelé nyomta alkarjaimat, így a fenekét fogtam marokra. Húsos volt, mégis feszült az izomtól. Régebben mesélte, hogy szokott futni, és egy amatőr női focicsapatban is benne van, ha ideje engedi. Kihúzta a blúzomat a szoknyámból, alá nyúlt, haladt felfelé. Már a melltartóm pántját piszkálta. Hirtelen léptem hátra.

– Ne! Ne itt! Tíz perc múlva a garázsban! –  Kezdtem rendbe szedni magam.
– A rúzsod elmaszatolódott!
– A tiéd is! –  Mondta nevetve.
Előbb mentem ki a portán. A biztiőr csak tessék-lássék nézett a táskámba, ellenőrizte a címkét a laptopon, hogy kivihetem-e? A liftre várva láttam Rózsát is felbukkanni. Na, őt tüzetesebben kipakoltatta, de jó is – gondoltam.  
Tudtam, hogy hol a garázskamera holttere, oda gurultam a céges Mercimmel. Jobb a körültekintés, bár rájöttem, hogy kezdem túlpárázni, túltervezni. Mást is viszek haza, nem egyszer.
Ahogy beült, egyből bekötötte magát. Adtam neki még egy esélyt, hogy változtathasson a döntésén.

– Rózsa! Dönthetsz, hogy hová vigyelek, hol tegyelek ki. Remélem, tudod, hogy jócskán az anyád lehetnék? Nem tartom magam vén csoszogónak, futok, gimnasztikázom, aerobikozom, de felettem rohamosan múlik az idő, te meg egy bimbózó rózsaszál vagy! Nos?
– Kata, az öledben akarok lenni, mindegy hol! Öreg, te? A prof, a Szilvi, idén lesz hatvan! Az ágyban nincs magasság, nincsenek évek, ott csak a testek élvezete van!  
– És de jó is lenne, ha az anyám lennél, ennek a három hónapnak a tapasztalatából! Én egy fura, etnikumból való vagyok. Az apám verte az anyámat, és vele, aki tűrte, és visszagondolva talán még élvezte is. Majd a legidősebb nővérem is az apám kiálló végére került, az anyám segítségével. Nani, a legidősebb nővérem, nem ellenkezett, tudta, hogyha hagyja magát, előbb szabadul. Majd jöttek sorba a nővéreim, mind, és mindegyik az anyám tudtával. Én azért maradtam ki, mert gimibe mentem, koleszba, és a hétvégeken az apám mindig volt, péntek déltől hétfőn reggelig. Most azért költözöm, mert azt akarja az apám, hogy  - mivel ő már nem tud, –  a bátyám csináljon belőlem igazi nőt, érezzek egy igazi cigány izét magamban, és akkor nem bolondulok paraszt – magyar – nők után. A cigány vér ezt nem tűri. Hát ezért... –  Ekkor fordultam rá a mélygarázs kijáratára.
– Sajnálom, de akkor is, gondold át!
– Átgondoltam, akarom!
– Tudod, amint beültünk a kocsiba, nem vagyok a főnököd, nem kell kaparni! Jó munkaerő vagy, sokra fogod vinni. Azt tudd, hogy százötven méterre van egy troli megálló...
– Az én ma esti megállóm az öledben szeretném! – Mondta.
Az út hátralévő részét némán töltöttük a kocsiban. A ház alagsorában előttem battyogott, a magas sarkújával felverve a garázs csendjét. Én már mokaszinban voltam, hiszen ebben könnyű vezetni, na meg a ház sem tudja, mikor jövök, megyek. A kocsi utasoldali ülése alatti rekeszben van négy pár cipellőm. A liftben és a folyosón csendben slattyogtunk. Két zárat zárok mindig, pedig riasztós a lakásom, és a folyosókon a liftet és a lépcsőt figyelő kamerák vannak. A lakásba lépve Rózsa levette a cipőjét, és a lábujjait masszírozta. Sárga volt a lábujjain is a köröm színe, mint az ujjain. Az enyém nem rikító bordó, a gyűrűsujjamon fehér. Lassan indult befelé. A nappalimban körbenézett, majd benyitott a konyhába és a fürdőbe is.

– Esőztetős zuhanykabin... ilyen van Szilvinek is. Ebben is van őserdei effekt?  
Nem várt választ, körbe tekintgetett. Tudtam, hogy nem lát a szobában mást, csak egy sarok ülőgarnitúrát, egy tévés szekrényt, és az egész falat beborító szekrénysort. Örültem, hogy többet néz ki belőlem, így a kétajtós szekrényhez léptem. A mozgásérzékelő szenzor nyitotta befelé az ajtót.

– Fú de Pazar!  
Szinte félrelökve törtetett be a folyosóra. WC bidével, majd két vendégszoba. Az egyik szoba erkélye az udvarra, a másik az utcára nézett. A folyosó végén pedig az én hálószobám, az ágy vetetlenül, ahogy reggel kiszálltam belőle. Felemelte a párnát, a takarót, rátette a kezét a fekhelyre, majd hátra hőkölt.

– Vízágy! –  Mondtam nyugtatóan. –  Kb. húsz perc, mire a hőfokszabályzó beállítja a kívánt hőmérsékletet.
– Meztelenül alszol ugye? –  Kérdőn néztem rá.
– Nincs sehol hálócucc!
– Igen, már mindig. Öt éve nincs peteérésem, így menstruációm se.
– De jó neked!
– Van tegnapról maradék kaja, vagyis csak pizza. Gyere, majszoljuk be!
Előre indultam, ő megfogta kezem, szinte húzatta magát. Beraktam az öt szelet pizzát a mikróba. Rózsa kigombolta a blúzát. Furán, kérdőn nézhettem rá.

– Nem szeretném leenni, nincs másik, csak otthon.
– Nyugi kislány, majd adok valamit!
Oda húztam egy másik szekrényajtóhoz, ami egy gardróbot rejtett. Millió ruha, némelyiken még az árcímkéje is rajta volt. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki beszabadul a játékboltba. Sorban szedte le a ruhákat, maga elé tette, illegett-billegett a tükröt nézve. Egy narancssárga egyben ruhát hosszan tartott maga előtt.

– Ezt lehet?
– Igen!
Odaléptem az övekhez, és egy fehér, fekete mintás övet vettem le.  

– De ez kell neked hozzá, én derékban erősebb vagyok! –  Mondtam, mire Rózsa a kezembe adta a fogason csüngő ruhát, és a hátam mögé lépett.
Szinte leszakította a ruhám cipzárját, és lefejtette a vállamról. Segítettem neki a karomat kibújtatni, így a lábfejemen éreztem, ahogy földet ér a ruhadarab. Csillogó szemekkel nézett, ahogy a csipke melltartó, bugyi és combfix volt rajtam.

– Annyira azért nem... –  fogta át derekam.  
Selymes bőrű tenyere villámcsapásként cikázott a testemben. Ott állt, tőlem fél méterre, kigombolt blúzban, elég viseltes, tán már kicsinek tűnő melltartóban, lábszárközépig érő, testhez simuló szoknyában. Lassan húztam magamhoz, amint félre dobtam az általa kiválasztott ruhát. Kellemes volt a bőrünk érintkezése, melleink érintése a melltartókon keresztül. Csókra vágyó ajkaink összeértek. A finomból vad smárolásba, majd csillapodva, csak szájra puszikkal pihentünk, hogy ismét nyelvezzünk. Rutinosan pattintotta ki a melltartóm. Nem bajlódott a pánttal, feltolta a nyakamig, kiengedve fogságából a fáradt, már elgyengülő, kicsit megereszkedett melleimet. Alájuk nyúlt, megemelte őket, és már hajolt is rájuk. Millió puszival ismerkedett velük. Én közben a blúzát fejtettem le róla, majd a szoknyája oldalán a cipzárral bajlódtam. Harisnyanadrág volt rajta, így csak azon keresztül nyúltam combjai közé, markoltam meg a punciját. Kicsit megemelte a talpát a váratlan érintésemtől. A melltartóját maga vette le, ami közénk, a földre esett. Ölelkezve, egymást hátulról simogatva csókolóztunk. A parfümje gyengusz, olcsó utánzat lehetett, hiszen éreztem bőre illatát, ami jellegzetes volt. Délutánonként, amikor megizzadt, éreztem már rajta. Beszívtam illatát, és egyre inkább bele bódultam a gyönyörbe. A harisnyájába, bugyijába túrtam, csupaszan akartam érezni a feneke bőrét.

– Várj Kata! Kiszakítod, és most nincs pénzem másikra! –  Húzta ki a kezem a bugyijából, a szavakat a számba nyögve.
– Leszarom! Nekem van! –  Eltoltam egy kicsit magamtól, és leszaggattam róla a bugyival együtt, miközben a szájba mászó kicsike, picike melleit szoptam, és szinte teljesen beszívtam a számüregébe.
Éreztem, hogy a körmöm szakítja a harisnyát, ami már eleve varrva volt, fent, a comb belsejénél. Kihúztam ujjaimat a harisnya és a bugyi fogságából, és a puncijához nyúltam. Éreztem a már serkenő szőrt. Ezt nem szerettem, a férfiak arcszőrzetére emlékeztetett. Kicsit lelombozódtam. Vagy csupasz, vagy szőrös legyen. Bontottam is a kialakulófélben lévő testi kapcsolódást.

– Együnk!  
Egy búcsúcsók után –  már mindketten anyaszült meztelenül –  húztam magammal. Csendesen majszoltuk a kaját, vagyis én. Rózsa soha nem jött velünk ebédelni, eddig azt hittem otthonról hoz, de ahogy ez a törékeny lány tömte magába egymás után a pizzaháromszögeket, rájöttem, lehet, hogy egész héten csak csipeget, mint a verebek az út szélén. Tudtommal a 300-at hazaviszi, plusz a cafeteria. Lehet, hogy elszedik tőle? Erre nem mertem rákérdezni. Vizet akart inni, de mondtam neki, hogy nyissa ki a hűtőt. Colát ivott, azt hozott nekem is. Elnéztem kecses mozgását, törékenynek tűnő testét, amit az izom tart össze. Kaja után elnyomott egy büfögést, és zuhanyozni indult, én is mentem utána. Bőven elfértünk ketten is odabent. Effektet kapcsolt, váltogatta a vízsugár erejét, játszott, mint egy gyerek, vidáman nevetett. Majd szó nélkül kente be a testemet a tusfürdőmmel, majd saját magát is. A szájába engedte a vizet, gurgulázott, és szó szerint a lábamra köpte. Mosolyogtam rajta. Bohém kislány, amit az is jelzett, hogy kicsit széttette lábait, és . Szoktam én is így, nincs plusz öblítés a vécében. Széthúzta a punciját, és a lefolyó felé spriccelte az aranyesőjét.

– Tudod, Szilvi kicsit perverz volt, imádta, ha .
A után alaposan megmosta a punciját, és a fenekét. Én már végeztem, kiléptem a zuhany alól. Ő a haját óvva engedte magára a vizet. Tiszta törölközőt nyújtottam neki, de ő elvette az enyémet.

– De...
– Tiszta nő vagy, miért koszolnánk másikat?
Csodáltam határozottságát, magabiztosságát. Én, –  aki eddig magabiztos macsónak tartottam magam, –  bizony elbizonytalanodtam. Álltam, és néztem fiatalos szépségét, ahogy ő is engem , miközben alaposan megtörölközött. bújt hozzám. Fejét a vállamhoz nyomta, a nyakam puszilta, nyalogatta. Nem zavart, hogy piócaként tapadt a szája a nyakamra és szívta. Holnap teszek fel sálat. Derekát erősen karolva vezettem az ágyamhoz. Mielőtt lefeküdtünk volna, hosszan csókolóztunk. Az ágy ringott alattunk, kellemesen meleg volt, süppedékeny, és testhez igazodó. A hátán feküdt, mellei mégis hegyesen álltak a plafon felé. Bimbója és az azt körülölelő udvara szinte fekete volt a barna bőrén. Hosszasan nyalogattam, puszilgattam, kényeztettem. A hajammal játszott, a lábfejével a lábszáram simogatta. A hasa behúzódott, mínuszosan lapos, szinte gödör volt a medencéjében. A ruhában testesebbnek tűnő lányon most látszott csak, hogy alultáplált, szinte csak izom a csonton, amit a bőr fed. Természetesen selymes bőréből a kinövő szőr kezdemények ismét zavartak.

– Bejelentünk lézeres szőrtelenítésre! –  Mondtam, szinte csak magamnak.
– Az jó lesz, de akkor egész testesre! – Válaszolta ismét olyan természetességgel, mintha csak kávéznánk.
Tovább haladtam. A kintről bevilágító fénynél is elcsodálkoztam a punciján. Egyszer voltan egy Afroamerikai csajjal, hát Róza puncija kívülről nem sokkal volt világosabb, amit a fekete szőrszál kezdemények is sötétítettek. Széthúzva viszont a frissen bontott hús színe erősen csillogott a nedvétől. Jól elrejtette, hogy mennyire felizgult a teste. Magamról is tudtam, hogy én is megteltem már a magam barlangjában, de én egy csodás nőt kényeztetek, ami nem kicsi hatással van rám. A puncipuszi után ajkaim pókhálószerűen húzták ki a nyálkás nedvét. Talán éreztem egy pici illatot, de én már szinte transzban voltam a ténykedésemtől. Nem tudtam türtőztetni magam. Nyaltam érzékien, hosszasan. Ezzel nem lehet betelni! Tenyereim a két mellbe kapaszkodtak, hogy el ne repüljek. Tán hallottam Róza nyögő sikolyait, de a fejem a combjával szorította, hogy abba ne merjem hagyni. Kézfejeimen éreztem izzadó tenyerét. Markolásztuk a melleit, ami már a végkifejlet kapuját jelentette. Megmarkolta a hajamat, és szó szerint felhúzott magára. A fájdalom eltörpült a kéj mellett. Combjaink a másik nedvedző punciját dörzsölték. Basztuk egymást. Hangunkat a csók, a smárolás hatására egymásba préseltük. Hosszú, kitartó orgazmusom volt. A testem a korábban elsalakosodott izmaim fogságában volt, lassan csillapodtam. Egymás karjában, –  szinte a két test egybeforrva –  aludtunk a telefon reggeli visításáig, –  ami Róza ébresztője volt, –  hajnali ötkor.  
egymás után, egy öblítéssel. Gyors mosakodás, és szájöblítés után mentünk vissza a meleg, hullámzó ágyba. Róza rám ült. A melleimmel játszott, közben folyamatosan mondta, hogy milyen jó szerető vagyok, hogy ezért szereti az érett, tapasztalt nőket. Már a hévjüket kordában tartva szeretkeznek, ezt is tanulni szeretné, de nem most, és mint egy kölykét védelmező anyatigris támadt rám. Falta, harapta a melleimet, közben három ujjával turkált bennem erőteljesen, szinte kiszakította csiklómat a bőrke takarásából, hogy ujjai közé véve valami hihetetlen kéjt okozzon. Nem érdekeltek a fogai nyomai. A nyakamat már tegnap kiszívta. A bimbóm még élvezte is a harapdálást. Bohém, vad szexben részesített. Ha nem az én órám is, bizony nem tűnik fel a majd másfél órás maratoni birkózásunk, ami végül a földön ért véget. Nem tudom mikor, de szinte lerántott magára. Izzadtan feküdtünk egymáson. Élvezettel szívtam be teste illatát, ami nem büdös, hanem jellegzetes, fanyarul kesernyés volt. Nyaltam a szintén borostás hónaljáról a sós izzadságát. Rájöttem, hogy ennek a csajnak minden testnedvét imádom. Lefelé gördült a homlokán egy gyöngyszem szerű izzadságcsepp, szemöldökét kikerülve a szemgödre felé. Cica módján nyaltam ki az ott meggyűlt többi testnedvvel együtt. Sajnos indulni kellett. Gyors zuhany, öltözés után sietősen indultunk.  
A garázsban, a liftbe szálláskor kérdeztem meg:

– Este jössz velem?
– Naná...