Mit csináltok, lányok? 1. rész - Utazó lányok

Előszó: Ez a történet egy tervezett sorozat első része. Néhány történet saját élményem és van, amelyik fikció, de van valóságalapjuk, csak nem velem történtek meg. Figyelemfelhívó jelleggel írom meg azokat. Ugyanis, a pubertás korú lányok ma már úgy viselkednek, ami veszélyes lehet rájuk nézve. Éppen ezért, egy rövid elemzést is írok a történetek végén, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos problémákra.  

Unott ábrázattal várom a villamost a körúton. Rengeteg ember áll körülöttem és arra gondolok, hogy az is kétséges, hogy fel tudok szállni arra. Huszonegy éves fiatal férfiként egy ideje fáradtnak és elnyűttnek érzem magam a munkahelyem terhei miatt és nem voltam túl boldog attól a gondolattól, hogy megint egy gyilkos, tizenkét órás éjszakai műszak előtt állok.
A villamos berobogott a megállóba és én igyekeztem leküzdeni a tömegiszonyomat, ahogy az emberek tülekedve szálltak le, majd mi várakozók fel. A villamoson úgy préselődtünk egymáshoz, mint heringek a konzervdobozban, izzasztó volt a légkör, mivel nyár volt. A széldzsekit is soknak éreztem, ám már nem vehettem le.
Egy függőleges csőbe kapaszkodtam a bal kezemmel és úgy szorítottam azt, mintha az életem múlna rajta. Nem a pánik miatt, hanem azért, hogy ne sodorjon el attól a tömeg. Bámultam ki a villamos ablakán, amikor érdekes dolgot éreztem a kapaszkodó kézfejemen és az ujjaimon.
Azt az érzést nem lehet összekeverni semmivel sem! Egy mell nyomódott a kezemhez, ezért oda néztem. Velem szemben egy fiatal, tizenkét-tizenhárom éves lány állt, szintén szétnyitott széldzsekiben és az egyik, kis maréknyi de kemény mellét a kezemnek nyomta egy pillanatra.
Én arra gondoltam, hogy elveszem onnan a kezem, vagy legalább lejjebb, vagy feljebb kapaszkodok, de az érzés, hogy egy lány a kezemhez nyomja a mellét, felizgatott engem. A villamos fékezett és a lány teste eltávolodott a kezemtől. Amikor újra elindult, újra érezhettem az érintést és akkor már tudtam, az már nem a véletlen műve és már nem csak egy pillanatig tartott.
Én közben rá sem mertem nézni a lányra, mert nem akartam, hogy az érintés megszűnjön. Akartam érezni a melle kemény rugalmasságát a kezemen. Megint fékezés, megint eltávolodott a lány teste, miközben igyekeztünk utat adni valahogyan a fel és leszálló embereknek. De, már egyikünk se engedte el azt a csövet!
Megint rá néztem a lányra, de ő csak bámult ki az ablakon kifejezéstelen arccal. Ám, az már rózsaszín árnyalatot öltött és szaporábban és mélyebben lélegzett. Elmosolyodtam. Ha, ezt a játékot akarja játszani, akkor nincs kifogásom ellene. Én is úgy teszek, mint aki nem vesz semmit észre az egészből.
De aggódtam amiatt, hogy az utasok az egészből mit láthatnak? Semmit, mert a széldzsekink tökéletesen eltakarták az eseményt. A lány ismét a kezemnek nyomta a melleit, de már el sem húzta a felső testét, majd az ujjaimhoz dörzsölte a mellbimbóját, ami már kiemelkedett és úgy játszott az ujjaimon, mint pengető a gitár húrjain. Majd, kicsit elfordult és a másik mellével csinálta ugyanazt.
Ekkor már a fülemben dobolt a vérem és gombóc szorította el a torkomat és már nem akartam passzív lenni, de nem mertem bármit is tenni. Ilyen esetben az ember mindig mérlegeli a kockázatot és a hasznot.
„De jó lenne megsimogatni a melleit! Vajon, azt is engedné, vagy ennyi neki elég és az én érintésemre elhúzódik tőlem? Azt meg nem akarom! Akkor, inkább csak így érezzem a melle semmivel sem összekeverhető nyomását. És, ha ő azért csinálja ezt, mert többet akar? Ha, ezzel jelzi, zöld utam van a továbbhaladásra? És, ha nem? De, ha mégis? És hogyan érintsem én is őt? Nyújtsam ki egy-két ujjam és azokkal simogassam? Vagy, rakjam a másik tenyerem nyitottan a közelbe, hátha észre veszi és belé helyezi az egyik mellét? És ha valaki mégis meglátja, mit csinálunk és elvisznek a rendőrök? Nem akarok ennyiért annyit ülni, hogy rám rozsdásodjon a műanyag lakat is! Basszuskulcs, a farkam meg mindjárt eldurran! Ha, hozzá érne, akkor el is élveznek. Vajon, hozzá érne, ha tehetné? Felesleges a dilemma, mert mindjárt le kell szállnom. ”
Ekkor már eljutottunk arra a megállóra, ahol nekem le kellett szállni. Reméltem, hogy a lány is ott száll le, ezért hangosan kimondtam:

– Na, itt most hogyan szállok le?
Gondolatban viszont abban reménykedtem, hogy leszáll utánam, hogy jelezze, többet is akar velem.
„Vajon, leszáll velem? Követ engem, vagy előttem lép le a villamosról? És ha ott állunk, akkor mit tegyek? Szólítsam meg? Vagy, ő szólít meg engem? De jó is volna jobban megismerkedni vele és akkor akár több is megtörténne közöttünk? De hiszen, még kislány! Dehogy kislány, ha már ezt megtette velem! Biztosan már több tapasztalatra vágyik. És ha nem? Ha ez csak a körülmények és a véletlen szülte kellemes játék volt a számára? És ha többet akar? Megéri a lakatot? ”
Amikor egy ember így gondolkozik és mérlegel, mintha lelassulna az idő! Valójában, ezek a gondolatok egyetlen pillanat alatt vívtak harcot bennem és kell egy kicsi idő ahhoz, hogy szavakká álljanak össze az érzések.
A lány azonnal visszavonulót fújt és elfordult, hogy helyet adjon nekem. Leszálltam, de a lány utazott tovább a villamoson és én egyedül maradtam az összezavarodott gondolataimmal, miközben mentem a munkahelyem felé.

Következő eset sok évvel később történt. Ugyanaz a szituáció azzal a különbséggel, hogy buszon utaztam és nem villamoson. Akkor, egy tizenkettő-tizenhárom éves, talán indiai származású lány nyomta a mellét a kezemnek. Viszont, az  furcsa volt, hogy nem előzte meg azt az előbb leírt előjáték. Azonnal és folyamatosan dörzsölte az egyik mellét a kezem ujjainak. Az előzőekből tanulva, kicsit lejjebb raktam a kezem. A lány pedig kicsit behajlította a térdét és ismét érezhettem a mellét. Akkor jóval feljebb kapaszkodtam. A lány lábujjhegyre állt, hogy elérje a mellével a kezem. Közben mindvégig az arcomat fürkészte, nem úgy mint a másik lány.
Megint jött az agyalás, hogy mit tegyek, de valaki mögöttem le akart szállni és azt csak úgy tudtuk megoldani, ha helyet cserélünk. Így viszont már máshol tudtam kapaszkodni. Vissza állni nem volt lehetőségem, mert egy asszony befordult a helyemre. De, nem is akartam vissza állni oda. Lopva a lány arcára néztem. Nem volt boldog a kényszerű pozícióváltásomtól.
Kinéztem az ablakon és igyekeztem elterelni róla a gondolataimat, mert nemsokára úgyis le kell majd szállni a buszról. A busz ott szinte leürült, hiszen egy tó szabad strandjához volt az közel. A lány és a családja is leszállt. Akkor láttam, hogy az anyjával és az öcsével utaztak, csak elsodródtak egymástól.
Előttem ment a család és én hátulról a lányt néztem. Ő pedig gyakran hátra fordította a fejét és engem nézett. Mit láttam a szemében? Reménykedést, vágyat egy pici haraggal megspékelve.
Elértünk a tó partjára, amely füves volt és egyébként egy nagyon szép hely. A család pedig helyet keresett magnak, ahová letelepedhettek. Találtak is egy a vízhez közel lévő kicsi területet és az anya letette oda a táskáját. A lány körül nézett, majd rám. Vitázni kezdett az anyjával, majd durcás arccal ledobta ő is a táskáját a fűbe.
Túl sokan és túl közel voltak más emberek ahhoz, hogy nekem is lehetett volna úgy helyem, hogy az ne legyen feltűnő és ezt a lány látta. Én pedig mentem tovább, mert nekem más volt a célom, mint nekik, én ugyanis a nudista részt részesítettem előnyben, ezért fürdőnadrág sem volt nálam.
„Hiába, az ember nem tud minden váratlan dologra előre felkészülni! ” – sóhajtottam és enyhén biccentettem a lány felé jelezve, hogy én megyek tovább. A lány pedig enyhén megemelte a vállait és szét tárta a karjait jelezve, hogy ő is sajnálja.
Hiába telepedtem le a nudista strand részre, hiába igyekeztem elterelni a gondolataimat, egyfolytában a lány járt az eszemben.
„Vajon, ha lett volna nálam fürdőnadrág és akár távolabb de mégis a közelükben telepedek le, akkor mi történt volna még? Átkozott fürdőgatya! Tökömért nem tettem a tatyómba? Elfért volna benne. De, mit agyalok ezen, hiszen még kislány! Lakatot akarsz? Nem, de mégis, kiíváncsi vagyok, mi lett volna, ha... Me legyél kíváncsi baszdki! Inkább menj be a tó vízébe, hogy lehútsd magad! ”
Úgy is tettem és a hideg, de nem kellemetlen víz körbe ölelte a testem és egy pár percig nem is gondoltam a lányra, ám újra eszembe jutott.
„Mi lenne, ha elúsznék arra? Hátha bejön a vízbe ő is. A vízben nem látszik annyira, hogy meztelen vagyok. És ha oda úszik és meglátja ezt a tényt? Akkor meg mi van? Legalább kiderül, mit akarhat még! És ha valaki mégis meglátja, hogy meztelenül úszok egy ruhás partszakaszon? ”
A kíváncsiságtól vezérelve elúsztam arra, ahol ők letelepedtek. Felismertem a helyet, de ők már nem voltak ott. Nem láttam őket sehol a közelben.
„Talán, kiharcolta a lány mégis, hogy más helyet keressenek? Talán, követett is engem? Egyáltalán, hol lehetnek? A francba! Megint olyan kérdések jönnek, amelyekre gyaníthatóan soha nem fogok válaszokat kapni és ezt ÚÚÚTÁLOM! ”
Sóhajtva tempóztam vissza a nudi helyre, közben egyfolytában a partot kémléltem, hátha meglátom azt a lányt. Végül sikerült elérnem, hogy ne gondoljak rá. Kimentem a partra és a gyékényszőnyegemre feküdtem. Amikor megszáradt a bőröm felálltam, hogy bekenjem magam naptejjel, mert tudtam, akár fél óra alatt is rákvörössé éghetek. Már mindenhol végeztem, de a hátam közepét nem voltam képes bekenni. Egy, a közelben lévő, ötvenen túli mosolygós nő felajánlotta, hogy beken ott, mert látta a . És elfogadtam az ajánlatát. Az asszony megnyomta a tubust és kijött a fele tartalma a tenyerébe.
„Ne, ezt már el kell kenni valahová! ” és rám mosolygott, majd a hátam mögé állva a vállamtól indította a tej kenését. De, egy része csöpögött mindenhová, az enyhén kidomborodó seggemre.
„Ne haragudjon, de már itt is kell... ” kezdte és oda kapott a megfogva a tejet a kezével, hogy ne folyjon tovább.
„Semmi baj, csak nyugodtan és köszönöm önnek a segítségét! ”
„Feküdjön a hasára, akkor nem folyik tovább lefelé. ” Ez jogos utasítás is volt, mert már a combjaimra is került a tejből.
Még soha nem kaptam ilyen hát és segg masszázst, mint attól a nőtől! Nem sietett semmivel, mégis amikor a seggem úgy masszírozta, mintha tésztát gyúrna, erekcióm lett. Talán ösztönösen feküdtem le enyhén nyitott combokkal, nem tudom. De, amikor a combjaim masszírozta, a csúszós kezei besiklottak a heréimhez és az ánuszomhoz is. Egy picit mintha be is tolta volna az egyik ujjpercét.
„Megfordulna, mert itt még nagyon sok van. ”
„Áll  faszom, de mit tehetnék? Elvégre, egy nudista strandon vagyok. ”
Amikor megfordultam láttam, hogy valóban rá folyt a naptej még a péniszemre is. Nem sok, de elég ahhoz, hogy azt is elkezdje elkenni a kedves segítőtársam, miközben mondta:
„Látom, hogy jól esik! ”
„Persze, hogy jól esik! Én még ilyen kellemes masszázst életemben nem kaptam! Kapni? Csak egyszer kényeztettek így életemben, de az kapkodó volt, nem olyan kellemes mint az öné. Mindig csak tőlem várták el a párjaim, viszonozni már nem akarták. ”
„Ó! Ön is tud masszírozni? Szívesen kipróbálnám! ”
Időszerű volt az igénye, mert már teljesen beszívódott a tej a bőrömbe mindenütt.
„Akkor, megengedi, hogy viszonozzam a szívességét? ”
„Hogyne, de én inkább a saját flakonom használnám, ha nem baj. De, tudja mit? Költözzünk össze és töltsük együtt a napot! Ritkán van lehetőségem új ismeretségeket kötni. És akár tegeződhetnénk is. ”
Oda vittem a cuccom, ahol ő feküdt. Vicces volt, hogy ugyanolyan volt a gyékényszőnyegünk. Olcsó fajta, ami könnyen tönkremegy, de az ember nem bánja, ha ki kell dobnia.
Hasra feküdt és várta a kényeztetést.
„Na, most emberedre akadtál! ” – gondoltam, mert tudtam, hogy masszírozásban profi vagyok.
A lábujjaitól a feje búbjáig megmasszíroztam, nem sietve el a dolgot és nem spóroltam a naptejével sem, miközben a nő kétszer is, szinte hangtalanul elélvezett. Nem mondom, hogy nem nyúltam a combjai közé, mert arra kifejezetten megkért!
„Kenj be engem nyugodtan ott is! ” súgta szinte sóhajtva, amikor már néha hozzá értem a melleihez, vagy az egyébként teljesen borotvált puncijához. Olyan sima volt a szeméremdombja, hogy gyanítottam, epilálja, mert borotva nem lehet ilyen alapos. És ekkor, berobbant az agyamba a lány emléke.
„Vajon, az ő puncija is ilyen, vagy azon már vannak szőrszálak? Na, most hagyd eszt abba, ezzel a nővel foglalkozz! ” és direkt a partneremre koncentráltam.
Amikor a második orgazmusa is lecsendesedett, napozni és közben beszélgetni, ismerkedni kezdtünk. Azután közös fürdőzés, amely után természetesen meg kellett ismételni a napsugárzás elleni védelmet. Két teljes flakon naptej fogyott el azon a napon, de egyikünk se bánta.
Nem, nem hagyott úgy a nő. Búvárszopás! Én még soha előtte és azóta sem éltem át ezt. Lemerült a vízben és úgy szopta a faszom. Nagy tüdőkkel rendelkezett és nem csak a melleire célzok! Egy lemerülés több, mint egy percig tartott, az elején attól féltem, hogy megfullad, ha ilyen sokáig lent marad. Valóságos békaember volt a nő! És, amikor finoman megütögettem a vállát az egyik kezemmel, akkor tudta, hogy elélvezek. Egy sperma sejtet sem pocsékolt el a vízbe!
Meddig tartott a szopás, legalább negyed órán át! Mindig tudta, hogy mikor gyorsíthat, mikor kell lassítani, hogy az élvezetem elhúzza. Minden rezdülésemre úgy reagált, ahogyan kell. Erre, nem sok nő képes. És elég volt lenéznem, hogy a kristálytiszta tó vizén át lássam, mi történik a felszín alatt. Nyitott szemmel, egyfolytában nézett felfelé.
Nem részletezem a többit. Gyakran találkoztunk a strandon és azon kívül is néha és néha egyeztettük a strandon a találkozót, néha nem. Utóbbi esetre megegyeztünk, hogy magára hagyom és a közelben telepszek le, mert akkor más partnerre vágyik, talán találkozót is megbeszélt valakivel. De, előfordult az is, hogy a találkozó nem jött létre, vagy nem talált más spontán partner és mellettem landolt.
Egy éven át találkozgattunk így, vagy úgy. Két Nyár, két Tél telt el. Majd, nem láttam többé. Hiányzott, ezért az ismerőseitől megtudtam, hogy elvitte őt a KoVid.

Volt még egy eset, amelynek viszont szemlélője voltam. Németországban bevezették a kilenc Eurós országos érvényességű havi bérletet Június elejétől Augusztus végéig. Kihasználtam az alkalmat és nagy túrázást csináltam, beutaztam az egész országot!
Nem csak én gondolkoztam így! Az összes vonat dugig teli volt, sokan fel sem fértek a vonatokra, emiatt késéssel közlekedtek. Bár számos sárga mellényes segítő és biztonsági ember  Eszembe is jutottak azok a videók, a japán taposóemberekről.
Hannoverbe akartam utazni és sikerült úgy helyezkednem, hogy a kocsi előterében egy sarokban leülhettem a zsákomra. Mint, a heringek a konzervdobozban! Baseball sapkában voltam és a telefonomat maceráltam. A sapkának később jelentősége és haszna lett.
Előttem állt egy tizenkilenc évesnek saccolt fiú, aki a kezével az előtér falánál igyekezett támaszkodni. Mellé keveredett egy tizenhárom év körüli lány, aki háttal állt az összes családtagjának. A lány is a falnak támaszkodott. A lánynak már férfimaroknyi mellei voltak, amelyeket csak egy lenge blúz takart, melltartó nem.
Mindig is izgatott, ha melltartó bezártsága nélküli, szabadon ringó melleket látok egy blóz által takarva. Ez számomra rettenetesen erotikus látvány függetlenül attól, hogy kinek a testén van az a mell. A sapkám napellenzőjének takarásában kockázat nélkül nézhettem a lány melleit és meg is mozdult a faszom a nadrágomban. A vonat végre elindult és én örültem, hogy az utazást kellemes látvány fogja érzékeim szerint rövidebbé tenni. De, egy ilyen ártatlan kukkolásnál több is történt!
A lány, amikor elindult a vonat, neki nyomta a mellét a fiú karjának, majd eltávolodott a teste kicsit. Majd, eltelt vagy fél perc és a lány ismét megtette azt, de már kicsit hosszabb ideig. Majd, még hosszabban, végül már el sem húzta azt onnan, hanem úgy mozgott, hogy a mellét már nem csak nyomta a fiú karjához, hanem dörzsölte is ahhoz. Rendkívüli látvány volt ez alulról szemlélve!
Néha felemeltem a fejem és lopva az arcukat néztem. Mindketten közömbös fapofával bámultak ki az ablakon, de mindkettőn láttam, hogy felhevült állapotban voltak. Szinte meggyulladt körülöttük a levegő és a látvány miatt körülöttem is. Ez zajlott vagy tíz percig, amikor a fiú reagált. A másik kezért rá helyezte az alkarjára, ahol a lány mellét érezte és akkor már az ujjainak nyomódott a lány melle. A fiú kinyújtotta az ujjait és azokkal nyomkodta és simogatta azt. Ekkor a lány mellbimbói már szinte kiszúrták a blúz szövetét. Majd, lejjebb pillantva megláttam, hogy a lány miniszoknyával alig takart combjainak belső felén nedvesség folyik végig. Nem sok, de mégis fényes lett tőle a bőre itt-ott. Lassan lejjebb hajoltam és a miniszoknya alá néztem. Láttam a lány enyhén szőrös punciját, mert persze, hogy nem volt rajta bugyi! Akkor már éreztem a pinája illatát.
Higgyék el, ha azt írom, hogy bár a meleg levegő felfelé törekszik, ám nekem akkor ott lent szinte elviselhetetlen volt a hőség, vagy legalábbis annak éreztem, talán a saját felhevült állapotom miatt.
Feljebb emelve a fejem azt láttam, hogy a fiú és a lány már stílust váltott és kicsit változtattak a testhelyzetükön. A fiú megfordította az addig az alkarján pilenő és azt fogó tenyerét és egy kis kosarat formálva a lány melle felé fordította. A lány pedig úgy mozdult, hogy bele helyezhesse abba a mellét.
Azt a mellkényeztető show-t, amit én ott láttam... Akkor már szabadon gyúrhatta a lány mindkét mellét, meg csipkedve a mellbimbóit is, amennyire lehetett. Megint az arcukra néztem egy pillanatra. Ugyanaz a kifejezéstelen fapofa volt látható. Azt hittem, hogy ennél tovább már nem mennek, de tévedtem.
A lány leengedte a fiúhoz közelebbi karját és mintha véletlen volna, az ágyékához nyomta. A fiú rögtön reagált, hozzá nyomta azt a lány kezéhez jelezve, hogy szabad a pálya! A lány pedig nem félt, megragadta a fiú bermudanadrággal takart már merev péniszét, amely már kinyomta a nadrág szövetét és marokra fogva azt simogatni kezdte.
Hogy, miért nem élvezett el az a fiú ott, a helyszínen, az nem tudom, mert én eldurrantam volna, az biztos! Már ennek a játékuknak a látványától is majdnem végem lett. Kicsit lett volna gecitől átázott rövid gatyában leszállni nekem is és a fiúnak is. Ekkor már Hannover külső kerületénél voltunk és kezdett mocorogni az emberek tömege, talán ez volt mindkettőnk szerencséje, mert eltolták a lányt és a fiút egymástól. Nekem nem volt sietős, megvártam, hogy az utasok többsége leszálljon. A lány és a családja még mindig a csomagjaikkal a peronon és a lány arcán és viselkedésén nem lehetett látni semmi nyomát annak, hogy negyven percen át fülledt erotikus élményben volt része. A fiút viszont nem láttam sehol. Gondolom, dilemmázott egy ideig, hogy mit tehetne, majd feladta azt is, amit kigondolt és távozott az állomásról, ahogyan én is.

Ha, kívántok még vonatos, vagy egyéb sztorikat olvasni, akkor írjátok meg kommentben, mert érdekes és gazdag élményekkel telt el az a nyár...

Elemzés: Ez az esemény az életem egyik szégyenfoltja, amely majdnem harminc évvel ezelőtt történt meg, hiszen ez már jogilag egy eseménynek minősül. Én huszonegy éves voltam, ő pedig talán tizenhárom. Mégis, ma sem tudok másképp emlékezni erre úgy, mint egy izgalmas, szexuális töltésű játékra, amikor mindketten megkaptuk, amire vágytunk főképpen úgy, hogy az én vágyam a lány ébresztette fel bennem.
Emlékszem arra is, amikor a szexuális izgalmam alább hagyott már bűntudatot éreztem. Nem lett volna szabad ennek megtörténnie, mégis megtörtént. Közös akarattal és vágyakkal késztetve ismeretlen partnerekként.
Akár, egy ilyen fiatal lány is érezhet késztetést egy ilyen szexuális tapasztalásra és ha van olyan bátor, akkor meg is teszi, amit akar. Egy ilyen, a mellüket érő, más ember testével végzett önstimulációt gyakran megtesznek gondoljunk arra, amikor az apja karjába karolva annak nyomja a melleit. Erre szüksége is van és ebben nincs kivetnivaló. Az apa minden bizonnyal érzékeli ezt, mert ez az érintés semmi mással nem keverhető össze. Ha, az apa hagyja, hogy a lány megtegye, azzal sin baj. Ám azzal már igen, ha annak megtörténését már ő idézi elő, hogy:
„Gyerek ide lányom és karolj belém! ”, mert akkor már a saját szexuális vágya miatti késztetés miatt teszi azt meg.
Bár azt nem tudom, hogy azok a lányok, az a fiú mit érezhetett az események közben, arról csak sejtelmeim vannak, ám a saját érzéseim érdekesek.
Ötven évvel ezelőtt ilyen esemény nem történt meg, bár akkor is voltak tömött buszok és villamosok. Egyszerűen más volt az erkölcsi normatívája az embereknek. Ma, minden már sokkal szabadabb és ez sok ember és gyerek ki is használja, amennyire csak lehet.
Mert, kizárólag az erkölcs az, amely megállíthat egy embert a veszélyes úton, vagy megakadályozza azt, hogy arra rá lépve megtegye az első lépéseit. Hiszen, az összes gátlásunk az erkölcseinkre alapulnak.
Nyilvánvaló, hogy azokban a lányokban és a fiúban is hiányoztak azok a gátlások, amelyek akadályozhatták volna az események megtörténését, íhy az erkölcsi nevelés is hiányos lehetett. Ez rám is jellemző lehetett az első alkalommal, amely után saját magamnak kellett döntéseket hoznom és arra alapulva új erkölcsi elveket és gátlásokat felépítenem magamban.
Tehát, nekem nem mondja azt senki, hogy az ösztönöket nem lehet uralni azzal, ha belátjuk, helytelen az, amit tenni készülünk! Mivel minden fejben dől el, ennek megteremtése csupán elhatározás kérdése. Bármikor lehet azt mondani önmagunknak, hogy:
„Ezt már ne tedd meg! Hagyd abba, amíg nem késő! ”
Én is simizhettem volna a lányok melleit, ahogyan a fiú tette. Miért nem tettem meg? Mert éreztem és tudtam, hogy az helytelen lenne! Első alkalommal nem szálltam ki a lány játékából, bár nem tettem semmit. De, mégis tettem valamit: Nem szakítottam meg azt. Tehát, bár passzív résztvevő voltam, valójában mégis aktív. Csakhogy, akkor még nem volt erkölcs és gátlás, amely megakadályozhatott volna engem bármiben, de utána már igen!
Valójában, ez az esemény nagyon hasznos volt számomra, mert ettől a pillanattól vált tabuvá számomra minden gyerekkorú lány! Hiszen, azután már megteremtettem az erkölcsi alapot, amelyre már tudatosan építhettem a gátlásaimat.
Schrödinger macskája jut eszembe az elméleti fizikai ismereteim közül. A lényege tömörítve az, hogy bezárjuk a macskát a dobozba, amiben méreg van, amely bármikor elszabadulhat. Attól a pillanattól fogva nem tudhatjuk, hogy az a macska él, vagy már halott.  
A szexuális cselekvéseink is éppen ilyenek, ekkor két szuperpozíció lehetséges: Vagy megteszünk valamit, vagy nem. Az ezen két állapot között határvonal viszont végtelenül vékony, szinte nincs, ám mégis van. Ezt nevezzük döntéshozatali határpontnak. Eldüntjük, hogy mit teszünk, vagy nem teszünk meg és a döntéseinkben segíthet az erkölcs, amelyet önmagunknak is felépíthetünk, nem csak a társadalmi normatívák.