Animátor

Magyar – angol – töri szakos egyetemi tanulmányaimat végeztem. Szüleim nem tudták teljes egészében fedezni költségem, így pénzre volt szükségem. Korrepetáló tanárként elég nehéz lett volna a hiányzó összeget előteremteni. Pár koleszos lány a testét tette közkincsé, abból elég jó jövedelemre tettek szert. Sajnos, én nem voltam eléggé bevállalós, vagyis inkább finnyás voltam. Maradt egy négy csillagos gyerekbarát szálloda hétvégi,  - azaz péntektől-vasárnapig és szünetekben - az animátori munka. Talán valahol tetszett is. Teljes ellátás és szállás –  ha nem volt telt ház akkor egymagam egy szobában, ha kevés volt a szoba, akkor még pótágyon is aludtunk.  
Két év kitartó munkám eredményeként, hogy vezető animátor lehettem. A gyerekek, a szülők és a kollégák is szerettek.
Egy nyugis hétvégén egy inkább angolul, mint tört magyarsággal beszélő öt éves kislány csüngött folyamatosan rajtam. A mamája és keresztapja volt vele egy összenyithatós szobában. Szombat délután a mama a kezét tördelve lépett hozzám.

– Aranyoskám! Remélem, tud rajtunk segíteni. A férjem kórházba került, haza kell mennem, a fiam meg direkt azért jött, hogy egy régi, gyerekkori barátnőjével találkozzon estére. Xintire kéne addig figyelni, lefektetni aludni, amíg a fiam vissza nem ér. Persze honorárium ellenére, mondjuk 50€ óránként.  - Huhh, egy napra kapok ennyit a szállodától
– Tetszik tudni szívesen, én csak a minidiszkóig dolgozom, és nem tudom, bevállalhatom-e?
– Megkérjem a szálloda menedzsmentjét?
– Á nem kell, megkérdezem én a felettesemet. Tessék várni! –  Rohantam Zsuzsi irodájába.
– Bocsánat, zavarok?
– Nem, dehogy, gyere! –  Mutatott a székre.  Vázoltam a tényállást, hogy ez lehetséges lenne-e?

– Figyelj Vivi, a munkaidőd után magad rendelkezel az időddel. –  Nézte a beosztást.
– Ma tizenkilenckor végzel, holnap tízkor kezdesz, délután négyig. Ha bírod majd holnap, nekem nincs ellenemre, sőt örülök, hogy így megbíznak benned!
– Köszönöm! –  Rohantam vissza a jó hírrel. Mindenki örült. A mama elérte a gépét. Krisztián - a negyven-ötven közötti keresztapa –  határozottan állította, hogy maximum három-négy órát lesz távol.  
Xinti a minidiszkón kellően elfáradt, alig kellett még játszanom vele, mert azonnal bealudt. A napközbeni fürdés és az ugrálás kiszívta az erejét. Én a másik szobában az ágyra dőlve nyomkodtam a telefont, amikor kattant a mágneszár a bejárati ajtón. Szégyenkezve akartam felugrani, de a férfi intett, hogy maradjak. Megnézte a keresztlányát, majd visszajött és becsukta az ajtót.

– Hát ennyi volt. Nem tudott a férjétől megszökni. –  Matatott a zsebében és két darab száz euróst nyújtott felém.
– Egy is elég! –  Szabadkoztam.
– Nem gardens... nem kertelek, adok még háromszázat, ha éjjelre velem maradsz. Mellbe vágott szavaival. Hirtelen számoltam. Testvérek között is minimum százötvenezer. Egy éjszakáért... Végignéztem a pasin. Kicsit pocakos, de nem unszimpatikus.
Holnap elutazik és az esélye, hogy az életben még összefutunk, szinte nulla. Miért ne? Volt már egyéjszakás kalandom,... ingyen.

– Rendben! –  Mondtam határozottan, és már nyújtotta is a másik 3 db papírpénzt.
– Lezuhanyzok... őőőő...
– Vivi.
– . Vivi. Hozzám lépett, megsimogatta az arcom, puszit adott a homlokomra. Mikor kiment, gyorsan a fény felé tartottam a pénzt. Nagyon eredetinek tűnt. Betettem a kis táskámba. Gyorsan elküldtem Zsuzsinak egy viber üzenetet: „végeztem”. Nem hazudtam, a gyerekfelügyelettel végeztem. Még egy gyors sms-t küldtem a legjobb barinőmnek is. „ha csörgetlek, a biztibojjal rohanj a 2315-be”. Első helyre tettem a hívó listámon, így ha kell, csak rányomok, meg se kell keresnem. A telefonon kikapcsoltam a feloldást, és lazán a párnák közé dobtam, hogy kézre essen szükség esetén.  
Krisztián meztelenül, csüngő pöccsel érkezett. Az ágyra huppant, ami nyikordult egyet. Fasza. Az egész szálloda hallja, mikor baszunk. Kitakart. Nézett, simogatott, puszilgatta a testem. Rinya – és undorfaktort kikapcsolva csak a $ jel lebegett előttem, pasi formájába. Nem egy gyengéd típus volt. Markolta, huzigálta a melleim még akkor is, amikor nyalni kezdett.  
A hüvelybejáratomat harapdálta, a csiklómmal nem is törődött. Nyalt, mint egy robot. A térdemen éreztem, hogy az a bizonyos nem igazán akar éledezni, így elkezdtem nyögni, hátha az hatással lesz rá. Ezzel egyet értem el. A mellemre ült, és a számba csünggette a még mindig elég puhácska farkát. Nem volt nagy –  még mereven sem –, szerencsére. Nyaltam, szoptam. Ő hol a melleim gyötörte hátra nyúlva, hol lentebb, a puncimba akasztotta ujját, mint a húskapót és húzott felfelé. Fájt, így felfelé emeltem a fenekem. Elég sokára értem el, hogy be tudja gyömöszölni petyhüdt pöcsét a meggyötört puncimba. Állítólag nem vagyok tág –  a partnereim szerint –  mégis azt éreztem, hogy nem tölt ki és harangozik bennem.  
Nyögdécseltem, a seggét markoltam, párzó mozgást csináltam, amikor nem tehénkedett rám. Éreztem, hogy ez csak a pénzért éri meg, ebből a maszatolásból nekem biztos nem lesz semmi élvezet. Végre ő is hörögni kezdett. Kis sikolyokat hallattam, és a fülcimpáját harapdálva a fülébe rebegtem,.

– Jó vagy! Nagyon jó vagy! Ez az, dugjál Kedves, repíts fel a csillagokhoz. Jóóóóó, jajjjj nagyon! Óhhh, bírd még egy kicsit!  - Már csak sikoltoztam, a fejem dobáltam, és - ha van felesége érzékelje –, barázdákat vájtam a hátába.  Hirtelen maradtam csendben. Fejben a piperés szütyőmet kezdtem el szkennelni. Jó, igen, van benne esemény utáni tabletta. Megnyugodtam, amitől a testem elernyedt, pont akkor, amikor az utolsókat nyomva megpróbálta a golyóit is belém préselni. Lefordult rólam. A faliórára tekintettem. Mi van? Az egész mindössze negyed óra volt? Többnek tűnt, de nem baj.  
Már egyenletesen szuszogott. Ez jó jel. Befogtam a puncim, hogy ne öklendezzenek másnap a szobalányok a folt miatt, de alig szivárgott ki valami, amit a combom belsejéhez kentem szét. Horkolt, de nem is akár hogy. Lassan keltem fel. Se bugyit, se melltartót, csak a bőnadrágot és az animátor pólót húztam magamra. Halkan osontam ki az ajtón. Boldogan repültem a folyosón. Kurva jó órabérért dolgoztam. A gyerekfelügyelet is majd’ hatezer forintos órabér volt, a dugás a várakozással, eljövettel együtt... huhhhh közel tízezer forint.
A barátnőm –  aki most kivételesen a szobatársam is volt,   – a kezét tördelve ült az ágyban. Meglátva engem, a nyakamba ugrott. Észrevettem, hogy csak a régi amis póló volt rajta, a puncija kivillant, a vörösre festett szőr szívecske védjegyével. Nem volt újdonság, egymás előtt öltözünk a nagy nyári kánikulában klíma nélkül,  - mert begyullad a szeme tőle – és pucéran alszunk.

– Mi volt ez bazd meg? Öregedtem öt évet!
– Semmi különös. –  Kezdtem bele az elején. Mindenben igazat mondtam, de a pénzből csak az első kétszázat vallottam be. Elmondtam a pamacsolást, és hogy szerencsémre a mély horkolásában ki tudtam slisszanni.
– Jaj barinőm! Segítsek rajtad? –  Kérdezte, amit furcsálltam, hiszen a paplan alatt szoktunk saját magunkkal játszadozni, bízva abban, hogy a másik alszik. Az éjjeli szekrényére esett a pillantásom. Ott volt a vibrije egy adag papírkéztörlőre téve. Tuti arra készült, csak megzavartam az üzimmel.
– Nem, köszi. Zuhanyozom és aludjunk! –  Tereltem a témát.
– Nem! –  Bújt ki a pólójából.  Szép melle volt –  már máskor is megállapítottam,  - de máskor a bimbói nem türemkedtek ki ennyire, szinte udvarostól. Az a röpke elidőzött pillanat a mellein pont elég volt, hogy már a derekamnál fogva felhúzza az én pólóm, eldobta, és már ölelt is. Előbb mell a mellhez lapult, majd picit mozdulva egymás völgyében, egymás mellett, egymásnak feszülve pihentek. Ajka már szívta is be az ajkam. Elképedtem, hiszen nem olvastam sem napkitörésről, sem kozmikus sugárzásról. Egy - szerintem apám is lehetne korú - férfi dug meg, nem, csak maszatol bennem, most meg ez az amúgy is tűzről pattant csaj ölel, azaz sajnos ölelkezünk.  
Viszonoztam a csókját, karoltam a derekát. Igen, azért a testem által sugárzottak bennem is fokozták a nemi vágyat, még a pasival. Hazudik az a kamasz, aki azt állítja, hogy nem futott át agyán a bontakozó szexualitás kezdetén, hogy mi lehet jó két nőnek? Mit érezhetnek? Igen, jót éreznek. Hiányzik a farok fogdosása, de pótolja a másik melle, ami más, mint a saját. Ebben az esetben Szilvié kisebb, de brutálisan kemény, olyan, mint anyu szilikon cickója. Az enyém nagy, kissé lefelé csünggő, de nem lógó. Nekem a bimbóudvarom kicsi, neki az már szinte giga nagy, tejcsoki barna az én étcsoki feketémhez képest. Úgy tűnt, hogy minden gyorsan zajlik. Szopja a bimbóm, én fogom a mellét, és irigykedem, hogy milyen kemény. Puncija felett a szőrrel játszadozom.  
Én tizenhat évesen borotváltam először kopaszra az enyémet, most ha kibújik egy szőrszál, lidokain krémmel bekenve már epilálom is. Így mindig selymes. Anya azt mondta, hogy kifizeti a végleges, lézeres szőrtelenítésem.  
Kicsi a vágata, nagyon kicsi, szinte csak a lyuka, majd az összenőtt bőr. Biztos császárral fog szülni, vagy hosszában vágják a gát irányába. A hüvelye, nedves, csepegős akár az enyém. Csiklója? Hol a csiklója? Á meg van! Borsószemnyi. Nekem fiúk azt mondták, hogy olyan, mint egy kisgyerek pöcse. Szinte már szopni lehet. Felváltva nyaljuk, faljuk egymást. Eddig nekem olyan amit testemmel tesz, mint amit a pasik tesznek, vagyis nem. Gyengéd és céltudatos. Nem kell fejét fogva irányítani. A combjaim között kezdett helyezkedni. Ott a spermás puncilé rászáradt. Nyalja.

– Finom!  - Nézett rám.  - Érezni a gecit! A gyógyszert vedd be!  Benyalt a pinámba. Nem durván, nem arrogáns erőszakosságal. Kicsit tolhatná beljebb a nyelvét, de valószínűleg a határán van. Csiklóm szopása volt az utolsó csepp a pohárban. Elszabadult bennem a kéj, az adrenalin bomba felrobbant, blokkolva az agyam, csak az érzés volt a lényeg. Hosszan élveztem, de nem csillapodtam. Én is kezdtem nyalni a pinát, fogni a melleket. Száját ujjaimmal basztam. Ő szopta. Ez ilyen? Hát silány valami, amiért oda vannak érte a pasik. Bedugtam szinte teljesen. Éreztem garatját. Köhögött, megharapta, majd kijjebb húzta. Neki sem mehet a mélytorok, pedig már egy másik csajnak dicsekedett vele, aki kipletykálta. Nekem sem megy, még egy ujjammal sem. Remegett a teste, emelgette a csípőjét, a fejemre préselte. Gyorsítottam,  - de csak gyengéden –  a csiklója nyalásán. Húzta a hajam, hogy fejemet berántsa a pinájába. Fájt, de a férfiak is szokták. Kezem a szájára tettem, mert szinte üvöltve káromkodott. Zavart. A szomszédban vendég van, a másikban meg két műszakis pasi. Vékony gipszkarton falak vannak csak, hiszen ezek lakosztályok voltak régen. Csend lett. Szilvi arcán hártyaszerűen kezdett száradni a nedvem, az én arcomon viszont folyt az övé. Patakban ömlött belőle. Megnyaltam. Nem sós, tehát nem pisi. Nekem –  ha a füles vibrimmel játszom magammal - néha a végén elcsurran a pisi. Szinte egyszerre indultunk a fürdő felé, de megelőztem, és nevetve huppantam a vécé ülőkéjére.

– Geci! – Vigyorgott rám.  Megcsókolt, ajkamtól homlokomig, mint a németjuhász kutyám, úgy nyalt végig. Én élveztem a hólyagom ürülését és azt, hogy tudom milyen feszítő érzés a másiknak. Hallottam, ahogy csurog neki, de nem sípolva ömlik belőle. Kipattant a szemem. A kád peremén volt a combja, szinte a térde hajlatánál. A kádba pisilt.

– Hülye vagy! Én abban fürdök!
– Miért, te nem pisilsz bele fürdéskor egy átbulizott, kapatos éjszaka után? –  Nevetett fel.
– Az más...  - Kezdtem szégyenkezve. – . az más, az az enyém.
– Ja, tíz perce meg élvezettel nyaltad, ahonnan ez kijön, és ahol zuhany után már pisiltem. Akkor?
– Akkor is más!  Nem volt indokom, hogy igazából miért is? Dédmamám a mamám torokgyíkját a mamám saját vizeletének itatásával gyógyította meg. Vannak aranyeső imádók is. Én borzongtam már a gondolattól is.

– Más, más! Amikor meg a gyógyvízben vagy és a nyanyák órákig vannak bent, és megisznak közben egy liter ásványvizet...
– Jó, hagyjuk! – Felkeltem, és vittem neki vécépapírt. Ölelkezve aludtunk el.

Másnap én foglalkozást tartottam, de láttam, ahogy elmennek az éjszakai történésem részesei. Xinti még utoljára megölelte combom. Mielőtt már összepakolva, az ágyneműt lehúzva, a gurulós bőrönddel a kezünkben indultunk volna, kopogtak. Szilvi nyitott ajtót Egy virágfutár volt.  

– A recin azt mondták, hogy még épp itt vagy. Név nincs, csak annyi, hogy „Xinti nagybáttyától”.
– Ja, aha, ez nem nekem szól, hanem neki! – Válaszolta Szilvi,  és szerintem irigykedve szinte lökte félre szegény srácot.  Szép rózsacsokor volt. Adtam a srácnak egy ezrest.