Magántulajdon

Balról a delutáni nap sugarai áztatta Balaton, jobbról a lágy szellő által megsuhogtatott nádas vett körbe minket, miközben Dóri ajkai körbefonták makkomat, s csúsztak lejjebb, egészen péniszem tövéig, mialatt a csónak lassan ringott alattunk.
Ahogy barátnőm torka mélyére engedte férfiasságom, hangokat véltem hallani a nádasból. Szokásos madárzajnak véltem, s letekintettem Dóri göndör hajfürtjeire; szájában teljesen eltűnt a farkam, még mindig mélytorokkal cumizott.
Eszméletlen tehetség – gondoltam magamban, s büszkén mosolyodtam el, hiszen én tanítottam meg neki, hogyan kényeztessen egy férfit a szájával. A mennyekben jártam, s Dóri vad nyelvcsapásai elérték a kívánt hatást: csípőm megfeszült, s nagyokat ordítva lőttem magomat barátnőm szájába, aki minden cseppet lenyelt belőle.
Sóhajtva tekintettem fel, s csak ekkor került látóterembe a férfi, aki horgászbottal a kezében figyelt minket, miközben Dóri kiengedte a szájából péniszem.
– Mit csináltok ti a csónakomban? – kérdezte felháborodott hangon a horgász.
– Romantikus – vágtam oda pimaszul válaszként.
A férfi arcán látszott, hogy nem tetszett neki a reakcióm. Dóri csak ekkor fordította a nagydarab férfi felé az arcát, s spermás ajkaival kábán figyelte a harmincas éveiben járó idegen duzzadó izmait.
– Takarodj kifelé a csónakomból – indult meg felénk a férfi, s miközben kikászálódtam a ladikból, Dóri is felállt, hogy eleget tegyen a férfi parancsának, ám az idegen barátnőm mellé érve hatalmas, erős kezeit Dóri vállára téve visszanyomta őt ülőhelyzetbe.
– Maradj, te maradj – mondta neki kéjesen lihegve, Dóri pedig tétován engedelmeskedett, miközben zavartan rámtekintett.
A férfi beszállt a helyemre, s Dórival szembehelyezkedve megszólalt:
– Meg kéne tanulnotok tisztelni mások magántulajdonát.
– Elnézést kérünk – rebegte barátnőm.
– Gyere, Dóri, menjünk – mondtam, a partról figyelve őket.
Dóri újra rámtekintett. Félelmet láttam a tekintetében, mikőzben a nálam jóval erősebb férfi így szólt:
– Nem mentek sehova. Ha megmozdulsz, széttöröm a barátnőd fejét.
Ekkor már kezdtem én is kétségbeesni, s tehetetlenül figyeltem, ahogy barátnőm arcán egy könnycsepp gördül le.
– Bocsánatot kérünk – mondta még egyszer Dóri, elcsukló hangon.
– Ne haragudjon, tényleg – kiabáltam én is feszülten a partról.
– Nem hangzik túl őszintén a bocsánatkérésetek – válaszolta a férfi. – Ennél nagyobb kárpótlásra van szükségem.