80-as évek 29. rész - Nászút Párizsban

Már a kérdés is sértő lett volna hogy hova máshová mehetnénk, hiszen Juti főiskolás korában sokat járt a Francia Intézetbe, emiatt gyakorlatilag ráhagytam az egész szervezést. Annyi infót kért hogy mennyi oda az út kocsival, két napot saccoltam, szóval útközben München környékén egy megalvás. Bele is csaptam a lovak közibe, simogattam előtte épp eleget az öreg csotrogányt, hogy legyen szíves ezt bírja még ki. Aztán kiderült hogy a két nap, igencsak optimista becslés volt részemről, különösen hogy akkor még nem volt Strasbourgtól autópálya, csak Reimstől, addig nem is tudom hány falun kellett átverekednem magunkat. De második nap már késő este végre elértük a periphériqe-t (az a párizsi M0-ás) azon körbe, mert pont a túlsó nyugati végén volt szállásunk. Juti IBUSZ-os rutinja jól jött, a Defense-ben foglalt egy elég olcsó diákszállóban szobát. A Defense az a Párizst körülölelő toronyházak sora, azt remélte hogy legalább a szoba ablakából szép kilátás lesz a városra. Lehet hogy az volt, de mire körbementem azon a rohadt hosszú autópályán addigra agyilag már ki is nulláztam magam, mondhatni utolsó erőmmel tartottam nyitva addig a szememet amíg sikerült elnavigálni a szállóhoz. Juti intézkedett, én akkor már félálomban, felmentünk valami liften, bementünk egy szobába, én egyből be a zuhany alá, aztán vízszintbe... Nem csak az elmúlt két nap folyamatos vezetése, hanem az azt megelőző két nap, na meg az egész múlt hét.. egyszerűen kipurcantam. Átaludtam az egész éjszakát, átaludtam a következő napot is, valamikor késő délután tudtam kimászni az ágyból. Körülnézek, aha akkor a liftre jól emlékszem mert úgy az ötödiken lehetünk, ablak megvan, ott a város, akkor bejött Juti számítása. Erkélyajtó nyitva, az erkélyen egy csodaszép formás nőt látok hátulról, aki bámulja a várost, jobbra az Eiffel-torony, balra a messze távolban a Sacré Coeur, akkor jó helyen vagyunk, és az a fehér ruhás nő nagy valószínűséggel az én saját feleségem. Kilopódzok, persze könnyű mert mezítláb vagyok, átölelem, kis híján kapok egy pofont, mert megijedt, de azok a gyönyörű szemek, azok most éppen villámokat szórnak. Mit műveltem én, már egy teljes napja csak döglök, nem lehetett kirobbantani sem az ágyból, bla-bla-bla.