Wendy 4.2

( – Túlnyomórészt fehér, vagy vörösborokat iszol? – kérdezte Dan.  
– Leginkább fehéret, vagy

p

alf

ez

alf

sg

alf

őt

, de néha a vörösbor is jólesik – válaszolta Wendy.  
– Hányan isszák még ezeket a borokat? – kérdezte Dan.  
– Csak ketten vagyunk – válaszolta Wendy. – de néha a barátainkkal vacsorázunk, és mindannyian komolyan értenek hozzá. Ezért szeretnék venni egy borhűtőt, hogy ha átjönnek, finom borokat tudjak adni nekik.  
– Nos, hogy őszinte legyek, látnom kellene azt a helyet – mondta Dan. – Ez lesz az első számú meghatározó vagy korlátozó tényező.  
– Oké – mondta Wendy. – Úgy tűnik, az üzleted nincs messze innen. Most jöhetnél?  
– A Destinations-ben laksz? – kérdezte Dan.  
– Igen, a penthouse.  
– A penthouse – mondta Dan. – Nem vettem észre, hogy a Destinations társasházzá alakul.  
– Ó, nem az – mondta Wendy. – Épp most alakítanak át néhány lakosztályt. Én vagyok az első vásárló.  
– Nos, átjövök. 15-20 perc.  
– Értesítem a recepciót, hogy jössz – mondta Wendy. – Köszönöm.  
– Örömmel – köszönt el Dan. )  

Wendy izgatottan várta. Soha nem érezte még azt, hogy ennyire irányítja az életét. És mivel képes volt csak kívánni valamit, majd meg is valósítani, úgy érezte, elszáll a boldogságtól. magát, hogy megnyugodjon, miután a recepció figyelmeztette, hogy Dan megérkezett, és felfelé tart.
– Helló – mondta Wendy, amikor kinyílt a liftajtó, és meglátott egy kócos a 40-es éveiben járó, túlsúlyos, ritkuló hajú, vastag szemüveges férfit. – Kérlek fáradj be.
– Kösz – mondta Dan, és körülnézett, ahogy belépett. – Szép. –   mondta mosolyogva. – Szóval, hova szeretnéd elhelyezni a borhűtőt?
– A konyhába, igaz? Hová tehetném még?
– Az emberek a ház minden szobájába rakják őket. Mindenki máshova, bár a konyha a leggyakoribb hely.
Wendy az utat mutatta.
– Van elég helyed – mérte fel azonnal Dan. – És nem nézne ki rosszul vagy nem odaillőnek, amire gondoltam. EdgeStar 310-nek hívják. Több hőmérsékletű szekrénye van, 4 egyedileg programozható hőmérsékleti zónával. Kapacitása 310 palack.
– Miért a több hőmérséklet? – kérdezte Wendy.
– A vörösborokat nem szerencsés a fehérborokkal azonos hőmérsékleten tartani – magyarázta Dan. – Szeretnéd, ha a hidegebb lenne, mint a fehérborod? Ez az, ami olyan szép ebben az egységben.
– 310 palack soknak hangzik.
– Nem kell teletölteni – ajánlotta fel Dan. – Ez a maximális kapacitás. És az egységben tartott bor nem romlik el.
– Drága? – kérdezte Wendy.
– Szerintem ez relatív – válaszolta Dan. – Már nem gyártják, ezért nagyon nehéz beszerezni. Nekem most 2 db van belőle. Az áruk 5000 dollár.
– Ez nem olyan sok – mondta Wendy. – Azt hittem, sokkal több lesz.
– Lényegében egy hűtőszekrényről van szó, ebben az esetben kettőről, amely a lehető legtöbb borosüveg tárolására szolgál – mondta Dan. – Könnyen elkölthetsz rá 25 000 dollárt is, de az EdgeStar a legjobb ár-érték arány. Még mindig nem értem, miért hagyták abba a gyártását.
– Szállítva, és telepítve?
– Az árban benne van.
– És mi van a borral? – kérdezte Wendy.
– A borral? – pislogott Dan.
– Igen. Fel is tudnád tölteni?
– Hát persze, de tudnom kellene, milyen borokat szeretsz, mennyit szánsz rá, ilyesmi – válaszolta Dan.
– Nem igazán tudom, a Krug kívül. A főnököm azt szereti, ezért már ittam olyat néhányszor. Nagyon finom.
– Annak kell lennie – nevetett fel Dan. – A világ egyik legjobb . Mi volt még, amire emlékszel?
– Itt van egy listám – Wendy kinyitott egy fiókot. – Épp vacsoráztunk, és a séf hagyott nekem egy menüt abból, amit ettünk. Itt van.
– Ez volt a vacsorátok? – kérdezte Dan, és a lány állát bámulta.
– Igen – válaszolta Wendy. – Egyszerűen finom volt.
– Azt elhiszem – Dan újra megnézte az étlapot. – Azta. Néhány ilyen bor palackja több ezer dollár.
– Igazán!? – ámult el Wendy. – Fogalmam sem volt. Hát jók voltak, ezt elárulom.
– 310 palack készletezése ilyen minőségi szinten körülbelül félmillió dollárba kerülne – kalkulálta ki gyorsan Dan, és rábámult.
– Hát, az persze nevetséges lenne – mondta Wendy.
– Nem kell minden üvegnek világszínvonalúnak lennie – ajánlotta fel Dan. – Rengeteg igazán jó lehet inni, és nem kell pár száz dollárnál többet fizetni egyikért sem. A legtöbbjük 100 dollár alatt lenne.
– Mi van, ha csak néhányat kapok azokból, amelyek ilyen jók, a többit pedig úgy, ahogy mondod? – érdeklődött Wendy.
– Akkor simán megcsinálhatnám kevesebb mint 100 000 dollárért – válaszolta Dan. – És az is minőségi kollekció lenne. Bármit, ami nem tetszett, kicserélném neked. Amint arra rámutattál, jó hírünk van, és okkal.
– Oké, legyen úgy – egyezett bele Wendy az izgalomtól hevesen dobogó szívvel.
– Igazán!? Pontosan úgy? – kérdezte Dan.
– Igen – nevetett Wendy. – Miért ne?
– Hogyan szeretnél fizetni? – kérdezte Dan. – Szükségem lenne egy előlegre, legalább 50 000 dollárra.
– Hitelkártya – vágta rá Wendy, tudván, hogy még nincs ennyi pénz a számláján.
– Nagyon jó – bólintott rá Dan. – Csodálatos. Mindig ilyen egyszerűnek kellene lennie.
– Egyetértek. Mi a következő lépés?
– Nos, gyere be a boltba, hogy kifizesd a kauciót, aztán másnap kiszállítom az egységet és a bor egy részét, a többit pedig, ahogy be tudom szerezni – sorolta Dan. – Rengeteg olyat fogok rendelni, ami nálunk nincs raktáron.
– Ez tökéletesen hangzik – mondta Wendy. – Örülök, hogy eljöttél.
– Én is. Ha nem veszed rossz néven megkérdezhetem, ki a főnököd? Mit csinálsz?
– A főnököm Jonathan Hooks, a Clandestine Group vezérigazgatója, aki ennek az épületnek a tulajdonosa. Én vagyok a COO.
– COO?! –   Dan szeme elkerekedett. – Eléggé fiatal vagy, igaz?
– Igen – nevetett Wendy. – Szerencsére ezt még nem fordították ellenem.
– Wendy, ez nagy öröm volt – szedelőzködött Dan. – Már alig várom, hogy jobban megismerhesselek.

Amikor Dan elment, Wendy megnézte, hogyan halad Henry, és örömmel tapasztalta, hogy az összes darabot felakasztotta az étkezőben, és most a nappalin dolgozik.
– Eddig hogy tetszik? – Henry bejött az ebédlőbe, és nézte, ahogy lassan körbejárja a szobát, megállva minden festmény előtt, és megcsodálja azt.
– Egyszerűen elképesztő – válaszolta mosolyogva Wendy. – Olyan, mint a saját személyes művészeti galériám.
– Nagyon jó darabok, az biztos – mondta Henry. – Egy dolog azonban, amit javaslok, az az, hogy fektess be némi pályavilágításba, csak a műalkotások miatt. A világítás alapból rendben van, de ettől nem igazán pompáznak a darabok, ha érted, mire gondolok. Egy kiváló minőségű világítás valóban nagy változást hozna.
– Meg tudod nekem csinálni? – kérdezte Wendy.
– Biztosan – válaszolta Henry. – Nem is lenne olyan drága, csak pár ezer dollár.
– Akkor szeretném – döntött Wendy. – Ha Tony kölcsönadja nekem ezeket a darabokat, a legkevesebb, amit tehetek, hogy rendesen bemutatom őket.
– Holnap megrendelem – ajánlotta Henry. – Nem kell csak 2-3 nap, míg beszerzem, aztán egy nap a telepítés.
– Nagyon hálás lennék érte.
– Szívesen – nyugtázta Henry mosolyogva.

Wendy a medence mellett ült, amikor Mary hazaért a munkából.
– Hé, nagyon jól néz ki – Mary, csatlakozott hozzá a medencénél.
– Még mindig nem hiszem el. Csak kószálok a szobákban és nézegetem őket.
– Most hol van? – kérdezte Mary.
– Valószínűleg a te hálószobádban vagy az enyémben.
– Úszom egyet –   Mary levetkőzött. – Csatlakozni fogsz hozzám?
– Még mindig itt van – emlékeztette rá Wendy.
– Mintha ez engem megállítana – Mary beugrott a medencébe. – Istenem, ez nagyon jó – a hátán lebegett, vastag rubin mellbimbói az ég felé mutattak, a punci barázdája látszott a lába között.
– Az a srác – Richard Reynolds – ismét felhívott. Azt mondta, hogy a francia séf, Didier Clousseau holnapután itt lesz az interjún. Most a Colorado állambeli Aspenben található éttermében van és meg fog állni amikor visszafelé tart Párizsba. Már beszéltem a szállodával és foglaltam neki egy lakosztályt.
– Tökéletes – mondta Wendy. – Beszélek Jean séffel egy különleges vacsoramenüről, amíg itt van. Meg kellene mutatnunk, mire vagyunk képesek, nehogy azt gondolja, hogy nem tudjuk megtenni, amit szeretnénk.
– Miss Rose, Wendy – Henry kinyitva az üveg tolóajtót kilépett a nappaliból a medence területére, éppen akkor, amikor Mary kihúzta magát a vízből. – Azta! – tátott szájjal meredt Maryre.
– Emlékszel Maryre, a szobatársamra? – Mary csak állt forgatta a szemét és nem tett egy mozdulatot sem, hogy betakargassa magát.
– Persze, de most már soha nem felejtem el – Henry gátlástalanul bámult rá. – Uh, Mary hálószobájában készültem felakasztani a képeket, és úgy tűnt, hogy jobb lesz az egyensúly, ha te választasz oda néhányat.
– Miért nem nekem mutatod meg? – jelentkezett be Mary. – Végül is ez az én hálószobám. Nem bánod? – nézett Wendyre.
– Tedd magad boldoggá – Wendy a fejét csóválta.
– Hát persze – Henry visszafordult a hálószoba felé, Mary pedig meztelenül követte.
– Mindent elintéztél? – kérdezte Wendy, amikor Mary 15 perccel később visszatért.
– Igen – mondta Mary széles mosollyal az arcán. – Megnyalogathatod helyette a puncimat.
– Még mindig itt van, Mary – figyelmeztette Wendy.
– A festmények felakasztásával van elfoglalva – mondta Mary. – Nem fogja tudni – és finoman visszalökte Wendyt a fotelba, majd a szétterített punciját a kinyújtott nyelvére eresztette.
– Mary! – vette észre Wendy, miután néhány másodpercig nyalta. – Te megbasztad!
– Igen, és beköszönt hozzám – mondta Mary. – Ezért akarom, hogy kinyalj – Visszaengedte a punciját Wendy szájára, és felsóhajtott, amikor újra érezte magában a mohó nyelvét. – Annyira feldúlt volt amikor meglátta azt a fényképet rólad, hogy nem bírta sokáig. Többet reméltem.
– Te szégyentelen vagy – dorgálta meg Wendy, miután néhány percig csemegézett a nedvek .
– Csak most jöttél rá? – Mary leült mellé a fotelba, és hátradőlt. – Kösz. Talán rá kellene venni, hogy dugjon meg újra. Egyszer már elsült, másodszor talán tovább bírja.
– Nem hiszem – mondta Wendy.
Mary vállat vont. – Kitisztítom a puncidat, ha akarod.
– Miután elment – szögezte le Wendy.
Fél órával később Henry kinyitotta a medencetérbe vezető üveg tolóajtót.
– Uh, befejeztem, minden a helyén – jelentette. Próbálta nem nézni Mary lábai között szétterülő punciját, de nem sok sikerrel. Észrevehető dudor keletkezett a nadrágjában. – Szeretnél mindent ellenőrizni? – kérdezte.
– Biztosan – állt fel Wendy.
Henry a harmadik hálószobába vezette. A szemei elkerekedtek, amikor oldalra lépett, hogy beengedje, és látta, hogy Mary közvetlenül mögötte van, meztelenül. Szobáról szobára mentek, végül Wendy hálószobájában kötöttek ki, ahol csak bámulni tudta a magáról készült két fotót.
– Azta. Minden remekül néz ki, Henry – dicsérte meg Wendy.
– Szerintem nézzük meg újra a szobámat – Mary megfogta Henry kezét és elvezette.
Wendy visszament a medencéhez, ezúttal levetkőzött, és belesétált a vízbe, sóhajtva, ahogy belemerült, és érezte ahogy a meleg víz oldja a feszültséget a testéből. Amikor meghallotta, hogy egy kis idő múlva kinyílik az üveg tolóajtó megfordult, és gondolkodás nélkül felállt. Egy meztelen, vigyorgó Mary mögött egy tágra nyílt szemű Henryt látott. Elhatározta, hogy nem viselkedik bolondként. Ellenállt a késztetésnek, hogy lebújjon és elrejtőzzön, ehelyett egyenesen ránézett és érezte ahogy nagy, sápadt mellbimbói kemény csomókba dermednek.
– Majd szólok, ha megérkezik a világítás – mondta Henry, és képtelen volt levenni a szemét a nagy melleiről.
– Köszönöm – sóhajtott Wendy. – Nagyra értékelem.
– Kiengedem magam – mondta Henry. – Ne felejtsd el aktiválni a biztonsági rendszert, miután elmentem – emlékeztetett rá.
– Nem fogom – mondta Wendy. – Köszönöm.
– Én is köszönöm, Henry – kacsintott rá Mary.
– Aha, köszönöm – Henry elpirult, majd megfordult és elment.
– Valójában nagyon édes – nézett utána Mary. – Ezúttal tovább bírta és rávettem, hogy hagyja, hadd szopjam le – és becsúszott a medencébe Wendy-hez.
– Azt tervezed, hogy mindenkit megdugsz aki valamilyen okból idejön?
– Egyelőre működik – nevetett rá Mary. – Istenem, Wendy, néha te vagy a legvadabb, legkanosabb ember, akivel valaha találkoztam, de néha nagyon ódivatú vagy. Jobban kell élvezned magad.
– Nagyon jól érzem magam – mondta Wendy. – Valójában remek napom volt – mesélt Marynek a borhűtőről.
– Hú, 100 000 dollár csak borért – mondta Mary. – Hogy engedheted meg magadnak?
– Bizonyos értelemben nem tehetem. A hitelkártyámra kell tennem. Még néhány fizetést kell kapnom, hogy fedezni tudjam.
– Ennyit keresel? – kérdezte Mary.
– Sok fizetést kapok – válaszolta Wendy. – többet, mint azt valaha is elképzeltem. Akár el is költhetem, ha van valami amit akarok.
– Maradt annyi, hogy vegyél nekünk vacsorát ma este? – Mary köré fonta a karját, és előrehajolt, hogy megszopja az egyik melle bimbóját.
– Valahogy csak sikerülni fog – Wendy felsóhajtott, amikor megérezte Mary kezét a lábai között.  

Semmi okuk nem volt arra, hogy másnap reggel találkozzanak Jonathannal, ezért Wendy megkérte Shirelle-t, hogy hozza a reggeli kávéjukat az irodájába, és készítsen magának is egyet.
– Tudod, hogy itt mindössze 38 ember dolgozik? – kérdezte Shirelle, miközben a kávéjukat itták.
– Tudtam, hogy nem sokan, de a pontos számot nem – válaszolta Wendy. – Tényleg nincs szükségünk többre nem igaz? Úgy értem, a legtöbb esetben mi határozzuk meg a szabályokat és figyeljük az eredményeket. Az összes munkát végző alkalmazottak a különböző ingatlanoknál vannak. Apropó, Mary, szeretném, ha kinyomtatnád az egyes ingatlanok menüit. Szeretném elvinni őket a holnapi találkozóra Clousseau séfnek.
– A nap végére kell egy előzetes vázlat azokról a kérdésekről, amelyeket fel akarsz majd tenni minden egyes alkalmazottnak, akikkel interjút készítünk – mondta Shirelle. – A legtöbb osztályvezetőtől már kaptam visszajelzést.
– Nagyszerű – mondta Wendy. – Amint lesz valami, szólj. Azt hiszem, beszélnem kellene erről Jonathan-nel.
– Nem gondoltam, hogy ma találkozunk – mondta Jonathan, amikor Wendy belépett az irodájába.
– Én sem, aztán rájöttem, hogy beszélnem kell veled – mondta Wendy. – Két séfünk van interjúra. Az első holnap lesz. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha az interjút vacsoránál készítenénk a Destinations-nél. Beszélni fogok Jean séffel egy különleges menüről. Szerintem neked és Verának ott kellene lenned. Hajlandó vagy ebbe 250 millió dollárt befektetni, ezért legalább találkoznod kellene vele, és véleményt mondani arról, hogy kit vegyünk fel az egész ügy felügyeletére.
– A döntést neked kell meghozni – mutatott rá Jonathan.
– Nem bánom, de szeretném tudni a véleményedet. És Veráét. Tetszik, ahogy pontosan felméritek az embereket. Nincs kedved velem vacsorázni? – pillantott rá.
– Mivel így fogalmaztál – nevetett Jonathan. – Biztos vagyok benne, hogy örömmel csatlakoznánk hozzátok.
– Délután érkezik, és Mary foglalt neki egy lakosztályt a Destinations-ben – magyarázta Wendy. – Miért nem mondunk 20: 00-át? Most megyek oda, hogy beszéljek Jean séffel. A lehető legtöbb átfutási időt akarja, hogy beszerezze a kívánt összetevőket.
– Felhívom Verát, és megbizonyosodok róla, hogy nincs-e tervben semmi más – mondta Jonathan.
– Utána feljöhettek és megnézhetitek az új művészeti gyűjteményemet – csalogatta Wendy.
– Mi van, ha megpróbálunk kihasználni?
– Megölnélek ha nem tennéd – vágta rá Wendy.

Megkérte Charlie-t, hogy visszavigye a Destinations-be, és Jean séfet az irodájában találta, majd elmagyarázta a helyzetet.
– Természetesen hallottam róla – mondta Jean séf. – Nagyon sikeres.
– Tudom, hogy ez nem sok felkészülési idő, de ha kitalálnád valamelyik mesés étlapod, akkor biztos vagyok benne, hogy rájön, már most is jól állunk, csak még jobbat akarunk.
– Kevés az idő, de nem lesz gond valami különlegeset alkotni – Jean séf vállat vont. – Az a két fiú, akik a vacsorapartikon szolgáltak, Daryl és Chris. Gondolkozz el azon, hogy felbéreld őket a vacsora felszolgálására. Egyik étkezőnk személyzete sem rendelkezik fine dining felszolgálási tapasztalattal, és múltkor mindketten nagyon jók voltak. Nem szeretnénk közepes kiszolgálással elrontani egy monumentális étkezést.
– Ez egy remek ötlet. Megnézem, elérhetőek-e. Ha nem, akkor csak be kell érnünk a sajátjainkkal.
– Nagyon jó – mondta Jean séf. – El kellene kezdenem a tervezést.
– Köszönöm. Alig várom. Ó, Jonathan és felesége, Vera is ott lesz, szóval vacsora négy személyre.
– Nem fogok csalódást okozni – ígérte Jean séf.
– Efelől nincs kétségem – biztosította Wendy. – Köszönöm.
– Phil szeretné, ha felhívnád – tájékoztatta Shirelle, amikor visszatért az irodába.
– Átmegyek hozzá – mondta Wendy. – Gondolod, hogy Daryl és Chris fel tudna szolgálni nekem egy különleges vacsorát holnap este a Destinations éttermében?
– Biztos vagyok benne, hogy megtennék – nevetett Shirelle. – de tudod, mit akarnak.
– Bármikor szívesen látom őket – nevetett Wendy. – de nem holnap este. Mindegyiküknek 250 dollárt fizetek egy 4 fős asztal felszolgálásáért, ahol ott leszek én, Jonathan és Vera, és valaki, akivel interjút készítünk az ügyvezető séf posztjára. Le akarom nyűgözni, és Jean séf azt mondja, hogy az ebédlő személyzetének egyike sem rendelkezik fine dining tapasztalattal, de úgy gondolta, hogy Daryl és Chris tökéletesek lennének erre. Az ő ötlete volt.
– Imádni fogják ezt hallani – mondta Shirelle. – Mindjárt felhívom őket. Ennyi pénzért lemondhatnak egy műszakról, ha kell. És akkor ott van az ígéret, hogy a te édes kis seggedet is hozzáteszed az ajánlathoz.
– Istenem, te és Mary! Mindig egy irányban gondolkodtok.
– Hát van ennél jobb irány? – és erre már nem volt mit válaszolni.

Wendy másnap kiválasztotta Jonathan limuzinját, hogy a repülőtérre menjen, és találkozzon Clousseau séffel. Azonnal felismerte őt a fényképről, amelyet Richard Reynolds küldött neki.
– Clousseau séf, üdvözlöm – mondta Wendy, és kezet fogtak. – Wendy Rose vagyok, a Clandestine Group ügyvezető igazgatója. Van olyan poggyász, amit fel kellene szednünk?
– Nincs, csak kézi poggyásszal utazom – jelezve a kis bőröndöt.
– Az autó erre lesz – és az utat mutatta.
– Nagyon fiatal vagy még, hogy egy ilyen társaság vezérigazgatója legyél, nem? – kérdezte, amikor már a limuzinban voltak.
– Igen, de napról napra öregszem – válaszolta mosolyogva Wendy. – Nagyra értékeljük, hogy beleegyezett, a találkozóba. Várja egy lakosztály a Destinations-ben, és ma este Jonathan Hooksszal, a vezérigazgatónkkal és feleségével, Verával vacsorázunk. Remélem ez elfogadható.
– Tökéletesen – válaszolt. – Az Ön javaslata nagyon érdekfeszítő. Várom, hogy többet hallhassak róla.
– És kíváncsian várjuk, hogy mit érez ezzel kapcsolatban – mondta Wendy. – Ha velem jön, megmutatom a lakosztályt, és hagyom pihenni.
– Ez nagyon szép – mondta Clousseau séf, amikor meglátta a lakosztályt.
– Önért jöjjek, felhívjam, vagy az ebédlőben szeretne találkozni velünk 8: 00-kor? – ajánlotta fel a lehetőségeket Wendy.
– Találkozni fogok veletek – válaszolt. – Köszönöm.
– Örülök, uram – mondta Wendy, majd elment.
– Dan Hughes hívott, amíg távol voltál – tájékoztatta Shirelle, amikor visszaérkezett az irodába.
– Ó, ez nagyszerű – mondta Wendy.
– Az ikrek beleegyeztek, hogy ledolgozzák a kis vacsorapartit. – tette hozzá Shirelle. – noha majd öngyilkosok lettek attól a kilátástól, hogy várniuk kell, amíg megkaphatják azt az édes seggedet.
– Shirelle, hozz valami extra munkaruhát, ha holnap dolgozni jössz – kérte halkan Wendy.
– Minek? – kérdezte Shirelle.
– Hogy meghívhassalak éjszakára, és ne kelljen másnap ugyanabban a ruhában dolgozni. És ha nálam lenne néhány holmid...
– Ne mondj többet – derült fel Shirelle arca. – Lehet, hogy az ikrek vágynak a seggedre, de nekem is hiányzik az a lédús puncid.
– Néha azt kívánom, bárcsak inkább olyan lennék, mint Mary. Azonnal bevinnélek az irodámba, kinyalnálak, és hagynálak, hogy te is megtedd.
– És mi akadályoz meg? – kérdezte Shirelle.
– Mert ha elkezdek ilyesmit csinálni itt a munkahelyemen, akkor soha nem hagyom abba – vallotta be Wendy. – Nagyon nehéz, de profinak kell lennem. Fogalmad sincs, milyen gyakran kérdőjelezik meg az emberek az életkoromat, amikor megtudják, mi a munkám. Elég nehéz. Ha valami ilyesminek csak a híre is kiderülne, a hitelességemnek befellegzett. Nagyon utálom, hogy te és Mary minden reggel szophatjátok Jonathan farkát. Csak hogy tudd.
– Elég – mondta Shirelle nevetve. – Én szeretem úgy kezdeni a napomat, hogy a farkát a számba veszem, és nem érdekel, hogy ki mit gondol róla.
– Nagyon köszönöm – mondta Wendy nevetve, miközben megfordult, hogy belépjen az irodájába.
– Ah, Miss Rose, Wendy, köszönöm, hogy hívtál – jelentkezett be Dan, amikor felvette a telefont. – Holnap el tudom szállítani és felszerelni az EdgeStar borhűtőt, ha megfelel.
– Ó, ez nagyszerű! – mondta Wendy.
– Körülbelül két órát vesz igénybe az összeszerelés és a telepítés, tehát a 2: 00 megfelelő lenne? – kérdezte Dan.
– Ez tökéletes lesz – válaszolta Wendy. – Köszönöm.
– Nem probléma – mondta Dan. – Holnap találkozunk.

Wendy nagyon ideges volt amikor Jonathant, Verát és Clousseau séfet várta az étterem előtt aznap este. Már ellenőrizte, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Daryl és Chris már ott vannak. Megnézte az asztalt, és a terítés hihetetlennek tűnt, minden széknél négy villa és négy borospohár volt. Minden ki volt glancolva és csillogott.
– Wendy! – kiáltotta Vera, amikor Jonathannal megérkeztek, Wendy lehajolt, hogy megölelje és megcsókolja, majd elpirult, amikor Jonathan arcon csókolta.
– Hol van a szakácsunk? – Jonathan a karórájára nézett.
– Most jön – mondta Wendy. – Jó estét, Clousseau séf – köszönt kezet fogva. – Kérem, engedje meg, hogy bemutassam Jonathan Hookst, a vezérigazgatónkat és feleségét, Verát.
– Üdvözöljük a Clandestine-ben, chief – mondta Jonathan kezet fogva.
– Madame maga a szépség – mondta Clousseau séf, és megcsókolta a kezét ahelyett, hogy megrázta volna.
Wendynek dolgoznia kellett azon, hogy visszatartsa a nevetését. Jonathan-re forgatta a szemét, aki rákacsintott.
– Bemegyünk? – javasolta Jonathan, és kinyitotta az ajtót.
– Jó estét, Mr. És Mrs Hooks – üdvözölte őket egy szmokingos férfi. – George Western vagyok, az étterem igazgatója. Kérem, kövessenek az asztalukhoz.
– Örülök, hogy találkoztunk, George – mondta Jonathan kezet rázva.
George az asztalhoz vezetett, és egy széket nyújtott Verának.
– Daryl és Chris gondoskodnak ezen az estén az igényeinkről – mutatta be őket, amikor hirtelen megjelentek. – Élvezzék a vacsorát.
– Biztos vagyok benne, hogy megtesszük – mondta Jonathan.
– Hölgyeim és uraim, Daryl vagyok. Az estét egy 1995-ös Louis Roederer Brut Millesime-el kezdjük – felmutatta az üveget, majd kinyitotta, hagyta, hogy a gáz halk sziszegéssel kiegyenlítsen, mielőtt egy kis ízelítőt öntött volna Jonathan poharába.
– Chief, kérem, öné a megtiszteltetés – Jonathan átnyújtotta a poharát.
– Tres bien – mondta Clousseau séf, miután megkóstolta. – Ez egy nagyon különleges évjárat.
Daryl ezután teletöltötte az összes poharat.
– A sikeres jövőre – Jonathan, felemelte a poharát.
– A sikeres jövőre – hangoztatták mindannyian.
– Mmm, ez nagyon jó – mondta Vera. – Ma délután rájöttem, hogy ettünk már az Ön egyik éttermében, Clousseau séf. A Maxim Aspenben, Colorado államban.
– Most jöttem onnan és kérem, barátok között vagyunk, nem? A nevem Didier. És élvezte az étkezési élményt a Maxim's-ban?
– Jaj, igen – válaszolta Vera. – Egyszerűen szenzációs volt.
– Köszönöm. Nagyon sikeres voltam azokkal az éttermekkel, amelyeket megnyitottam.
– Milyen érzésekkel próbál Michelin-csillagot hozni 34 étterembe? – kérdezte Jonathan. – Ez a célom: csoportunk minden egyes étterme Michelin-csillaggal rendelkezzen. Jelenleg hétnek van.
– Ez egy nagyon érdekes kihívás – felelte Clousseau séf. – Alig várom.
– Úgy érzi, hogy ez elfogadható kihívás? – kérdezte Jonathan.
– Elég pénzzel és tehetséggel bármi lehetséges – válaszolt. – Az ingatlanok megvannak, de nagy valószínűséggel átalakításra szorulnak, ha ez a tipikus példa. Kifinomultabb elvárás van a Michelin-csillagnál. Ezenkívül minden étteremben be kell fektetnie a borgyűjteményekbe. Ez egyenként legalább 1 millió dollárba kerül. Nagyon szerencsés voltam, hogy 3 év alatt megkaptam a Michelin-csillagomat. Fel van készülve a költségekre és arra, hogy az időbe telik?
– Igen – válaszolta Jonathan. – mindaddig, amíg biztos lehetek az általam elvárt eredményekben.
Daryl megkerülte az asztalt, és megtöltötte a -kelyheket.
– Az életben az ami biztos a halál és az adók – mondta Clousseau séf elutasítóan. – Csak próbálkozhatunk. Háromszor is megcsináltam, de semmi garancia nem volt rá. Inkább egy olyan étterem létrehozása érdekelt, amelyet az emberek értékelnek. A Michelin-csillag már csak hab volt a tortán.
– Engem most csak ez érdekel, a hab a tortán – mondta Jonathan.
– Akkor keményen kell dolgoznunk – mondta mosolyogva Clousseau séf.
Chris egy felszolgáló kocsit tolt az asztalhoz.
– Az első fogásunk ma este az escargot – mondta, és mindegyikük elé tette, balról tálalva. – Az edény nagyon forró, ezért kérjük, ne nyúljon hozzá. Daryl Caesar salátát is készít.
Egy másik adagolókocsin Daryl friss fokhagymával kezdett, összezúzta, majd egy nagy fakanál hátával körbedörzsölte egy nagy fatál felületét. Ezután hozzáadott 4 szardellafilét, és beletörte a fokhagymába. Hozzáadott két evőkanál Maille Dijon mustárt, egy tojássárgáját, egy csipetnyi Worcestershire szószt, egy fél citrom levét és egy löttyintésnyi vörösborecetet, majd mindent összekevert, hogy egy krémes öntetet kapjon. Frissen mosott, törülközőbe csavart római salátát fogott, kézzel kisebb darabokra törte, és beletette a tálba, majd mindent körbeforgatott, hogy az öntet az összes salátára kerüljön.
Fafogóval gyorsan négy egyenlő részre osztotta a hűtött saláta tányérokon, majd mindegyikhez krutont tett, elmagyarázva, hogy 12 magból sütött kenyérből készült, amelyet tisztított vajjal és fokhagymával kentek meg. Úgy fejezte be, hogy mindegyik tányérra friss parmezán sajtot reszelt, majd tálalta, az edényeket.
– Egy 2018-as Vincent Pinardot Sancerre-t szolgálunk fel ezzel a fogással – magyarázta Chris, és egy kóstoló kortyot töltött Clousseau séf poharába, majd miután jóváhagyta, feltöltötte a többi poharat.
– Édesem, ez egyszerűen gyönyörű – mondta Vera mosolyogva. – Valójában semmi sem hasonlít a jó ételekhez és a borokhoz.
– Csodálatos saláta, Daryl – állapította meg Jonathan.
– Köszönöm – ezzel Daryl visszagurította a szervizkocsit a konyhába.
– Ezek csigák? – kérdezte Wendy, és feltartotta a .
– Úgy van – válaszolta Jonathan. – Soha nem ettél korábban?
– Nem, és soha nem is gondoltam rá igazán – válaszolta Wendy. – Nem vonzott a gondolat.
– De milyen ízűek? – kérdezte Jonathan.
– Jók! – nevetett Wendy. – El sem hiszem, milyen jók.
– Ez egy nagyon egyedi escargot – mondta Clousseau séf, és a szájába vette az egyik leveles tésztát. – Azt hiszem, szerecsendiót használt a fokhagymás vajhoz. Milyen érdekes ötlet.
– Szeretem – mondta Wendy.
Amikor végeztek a fogással, Daryl és Chris hatékonyan körbejárták az asztalt, leszedték az edényeket és a villákat, és mindent jobbról távolítottak el. Elvitték az üres kelyheket is.
Ezután Chris megjelent egy tálalókocsival, és három tányért tett Jonathan, Vera és Clousseau séf elé.
– Kobe marhahús medalionok, mangós-lime szószban pácolva, serpenyőben sült, wasabi-szója szósszal és édes bébi sárgarépával tálalva – magyarázta. – Miss Rose nem eszik húst, ezért a séf dover sole meuniere-t készített neki, amit Daryl most kicsontoz.
Wendy lenyűgözve nézte, ahogy Daryl szakszerűen szétszedi a nyelvhalat, eltávolítja a teljes csontgerincet és a fejet, majd újra összerakja az egészet úgy, hogy úgy tűnt, soha nem csinált semmit.
– Ez nagyon klassz volt, Daryl – mondta Wendy, miközben elé tette a tányért. – Köszönöm.
– Örömömre – mondta Daryl mosolyogva.
– A séf egy 2018-as Château Margaux-t választott ehhez a fogáshoz – mondta Chris, felmutatva a palackot. – A minta ízét Clousseau séfnek jóvá kell hagynia, mielőtt mindenki poharát feltölteném. Két órája nyitották ki, hogy megfelelően lélegezzen, így most az optimális ízpotenciálon van.
– Csodálatos és furcsa ízkombináció, de működik és nagyon finom – mondta Clousseau séf, miután megkóstolta a Kobe marhahús medaliont. – A bor kiváló.
– Lehet, hogy ez a bor túl erős hozzá Miss Rose – mondta mosolyogva Chris. – A fehérbor talán jobban illene. De ez egy nagyon különleges bor, és úgy gondoltam, szívesen megkóstolná.
– Nagyon finom – mondta Wendy. – Minden tetszik. Chief, arról is beszéltünk, hogy saját márkás boraink legyenek – fordult a vendégükhöz.
– Igen, ez most népszerű ötlet, de a borok nem túl jók..
– Remek borokkal akarjuk csinálni, mint ez – mondta Wendy, és feltartotta a Château Margaux poharát. – Vagy az a Sancerre.
– A csúcs szőlőültetvények nem végeznek senkinek saját márkás palackozást, amennyire én tudom.  
– Miért nem? – kérdezte Jonathan.
– Nagyon drágák a boraik. A költségek megfizethetetlenek lennének.
– És ha a költség nem jelentene problémát?
– Akkor ezt érdekes dolog lenne kideríteni.
A tányérokat és az üres borospoharakat végül eltakarították. Mindegyikük előtt csak egy villa maradt, és minden borospohár, amelyben még bor volt, plusz egy kisebb borospohár, amelyet később még használnak.
Daryl megjelent egy tálalókocsival, és Chrissel gyorsan felszolgálták a rajta lévő ételeket.
– A ma esti desszert egy 5 csokis pite pisztáciás-málnás-mentás szósszal. – magyarázta Daryl. – Ménard Pineau Charentes rozé kíséri – mondta, és megkóstoltatta Clousseau séffel, aki szélesen elmosolyodott, majd kitöltötte a maradék poharakba. – Érdekelne valakit a kávé? Ma este Kona kávét szolgálunk fel – rámosolygott Wendyre, mert látta, amint behozza az 1 kilós csomagot az ebédlőbe, mielőtt mindenki megérkezett.
– Dupla eszpresszó fekete nekem – mondta Wendy.
– Igen – értett egyet Vera.
– És én is – mondta Jonathan.
– Ritkán fogyasztom a nem francia kávét, de a Kona a legjobb – mondta Clousseau séf. – Minden éttermemben felszolgálom. Lesz egy dupla eszpresszóm nekem is.
– A mindenit! – lelkesedett fel Wendy, miután megkóstolta a pitét. – Csak ezért érdemes meghalni.
– Azta! – mondta Jonathan is, megízlelve az imént bevett falatot.
– Ez biztos törvénytelen –   Vera nagyot sóhajtott.
– Chris, légy szíves, kérd meg Jean séfet, hogy fáradjon ide – mondta Jonathan.
– Azonnal, uram – válaszolta Chris, majd elindult a konyhába.
– Mesdames et Messieurs – Jean séf, az asztalhoz lépett. – bon soir. Remélem, hogy ízlett az étkezés.
– Csodálatos volt, séf – mondta Jonathan. – Még egyszer. Nem tudom elégszer megköszönni. Minden egyszerűen tökéletes volt.
– Köszönöm – Jean séf sugárzott.
Ezután egy francia nyelvű beszélgetés következett, amelyet senki sem értett, de Jean séf arcán növekvő mosoly mindent elmondott.
– Legalább a „merci beau” kifejezést megértettem – nevetett Vera.
– Kérem, élvezzék az estét, és köszönöm, hogy megengedték, és alkothattam önöknek – Jean séf meghajolt, majd visszatért a konyhába.
– Nagyon tehetséges – mondta Clousseau séf.
– Érdekelne valakit egy kis ? – kérdezte Daryl.
– Igen miért ne? – Clousseau séf válaszolt.
– Mindenkinek kérek, Daryl – mondta Jonathan.
– Ó, a legjobb ez is – mondta Clousseau séf, amikor Daryl visszatért egy tálalókocsival, rajta 4 szippantyúval és egy üveg XIII. Lajossal. – Nagyon szépen köszönjük – mondta, miközben fogott egy szippantót, majd megszagolta.
– Clousseau séf, mire lenne szüksége ahhoz, hogy elfogadja a Chandestine, Inc. Vezető szakácsi posztját? – kérdezte Wendy.
– Hát persze, teljes autonómia – válaszolt. – a létszámot és az étlapot illetően.
– És a díjazás? – kérdezte Wendy.
– Úgy gondolom, hogy évi 250 000 dollár elegendő lenne – válaszolt. – És minden odaítélt Michelin-csillag után bónuszt várnék. Ez, gondolom ésszerű lenne.
– Szeretném megköszönni, hogy csatlakozott hozzánk – mondta Jonathan, miközben indulni készültek. – Wendy reggel kiviszi a reptérre, és hamarosan értesítjük a döntésünkről.
– Öröm volt – mondta Clousseau séf, miközben felálltak. – És köszönöm a csodálatos étkezést. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogjuk a közös munkát.
– Mindjárt jövök én is – szólt utánuk Wendy, miközben elhagyták az asztalt. Daryl és Chris felé fordult. – Szuperek voltatok srácok.
– Azért tettük, mert szeretnénk még egyszer a kis cuki seggét – mosolygott rá Daryl.
– Daryl! – Wendy gyorsan körbepillantott, hátha valaki hallotta. – Én is akarom, de nem ma este, oké?
– Megéri várni – válaszolta vigyorogva.
– Felveszem veletek a kapcsolatot, ígérem – mondta Wendy. – Most mennem kell.

Amikor az étterem előtt utolérte Jonathant és Verát, Wendy látta, hogy Clousseau séf elsétál.
– Ez egy csodálatos vacsora volt, Wendy – mondta Vera. – Jean séf valóban fantasztikus.
– Egyszerűen imádom a különféle ízeket, amiket használ – mondta Wendy. – Minden olyan finom.
– Mi a véleményed Clousseau séfről? – kérdezte Jonathan.
– Nem túl jó – válaszolta Wendy ingerülten felsóhajtott. – Arrogáns és önelégült, és azt hiszi, hogy az ő szara nem büdös. Nem érdekel, hogy mennyire volt sikeres, szerintem elviselhetetlen unalom lenne vele dolgozni. Úgy tett, mintha már az övé lenne a pozíció. Egyáltalán nem tűnt lelkesnek vagy izgatottnak emiatt. Mit is mondott, „érdekes kihívás”? Ennél jobbra van szükségünk. Nagyon remélem, hogy Antinori séf jobb ennél.
– Egyetértek – mondta Jonathan mosolyogva. – Még ha Antinori séf nem is az, akit keresünk, Clousseau séf biztosan nem az. A te döntésed, de nagyon csalódott lennék, ha őt választanád.
– Ne aggódj, már el is felejtettem őt – nevetett Wendy. – Szeretnétek feljönni és megnézni az új művészeti gyűjteményemet?
– Szeretnénk – mondta Vera, és belekarolt.
Wendy végigvezette őket a szobákon.
– Tony és Sara otthonára emlékeztet – mondta Vera. – Olyan, mint egy múzeum. Mindegyik darab nagyon szép.
– A szerelő speciális pályavilágítást javasolt, hogy valóban a lehető legjobban érvényesüljenek – mondta Wendy. – Néhány napon belül telepíti.
– Határozottan megváltoztatja a hangulatot – állapította meg Jonathan. – Tetszik.
– Lenne kedved megmártózni velem a medencében? – kérdezte Wendy.
– Reméltem, hogy megkérdezed – mosolyodott el Vera. – Imádom, hogy meleg a medencéd vize. Tennünk kell valamit a házunkban is. Időnként túl hidegnek találom a vizet, ezért használom olyan gyakran a jakuzzit.
– Az enyémet még nem is használtam – mondta Wendy. – Azt hiszem, ahogy közeledik a tél és hidegebb lesz az idő olyan is lesz, de most még öröm csak a medencében lenni.
Levetkőzve mindannyian bementek a medencébe, Jonathan mindkettőjüket magához szorította, meztelen testük az övéhez nyomódott.
– A két kedvenc nőm a világon.
– Nem szabad ilyet mondanod – vetette ellen Wendy.
– Nem vagyok megsértődve. Megértem. Olyan vagy nekünk, mint a lányunk. Mindketten nagyon szeretünk – nézett rá gyengéden Vera.
Wendy meghatódott. – Te állsz hozzám a legközelebb mióta a szüleim meghaltak. Nem hiszem el, hogy találkoztunk, és hogy az életem része vagy.
– Ugyanígy érzünk mi is – biztosította kicsit furcsa, rekedtes hangon Jonathan.
– Amit most nagyon szeretnék csinálni, az az, hogy mindkettőtöket agyonduglak – élénkült fel Wendy. – de nem itt. Az ágyamban. Nem tudom, hol van Mary, de nagyon tetszik, hogy csak mi hárman vagyunk.
– Ez nagyon izgatóan hangzik – mondta Vera. – Azok a fotók rólad a legszexisebb képek, amiket valaha láttam. Nagyon inspirálóak.
– Én nem fogok ellenkezni – mondta Jonathan mosolyogva, amikor megérezte a kezüket a farkán.
Kiléptek a medencéből, és Wendy hálószobájába mentek, ahol Jonathant magával húzta az ágyra, hosszú lábait a dereka köré fonta. A férfi belemerítette a farkát.
– Egyszerűen imádom a látványát ahogy dugtok – Vera közéjük nyúlt, hogy megsimogassa Wendy nagy csiklóját. Ujjai között masszírozta hosszú belső ajkát, rámosolygott amikor felsóhajtott és a teste görcsbe rándult, ahogy elélvezett. Jonathan tovább dugta.
– Szeretek veled lenni – nézett rá Wendy, és a puncijával megszorította Jonathan farkát. – Egyszerűen tökéletes.
– Robbanni fogok – figyelmeztette Jonathan és rengeteg spermával kezdte feltölteni a forró punciját.
– Hadd... hadd szopjam ki – kérte Wendy. Elengedte lábával a derekát majd felült, és lehúzta magát a farkáról. Ráhajolt, hogy a szájába kapja, és felnyögött, amikor megízlelte a magját, miközben a farka tovább pulzált, és spermakötegeket lőtt a nyelvére és a szájába.  
– Istenem, egyszerűen imádom – a férfi farkáról az utolsó cseppeket is a kinyújtott nyelvére préselte, és a nyelve hegyével próbálta kitágítani a rést.
– Olyan lucskos vagy – Vera Wendy lábai közé kúszott, hogy a nyelvét a frissen megbaszott puncijába csúsztassa.
– Ó, istenem, igen – hördült fel Wendy. Teste görcsbe rándult, ahogy Vera gyakorlott nyelve kavargott a puncijában.  
– Én is akarom – követelte néhány percnyi fékezhetetlen orgazmus után. Felhúzta maga fölé Verát egy hosszú, mély, nyelvpárbajozó csókra, majd a hátára fordította, lábát felfelé tolta, szétnyitotta és leeresztette az arcát a már nedvekben úszó puncijához.
– Ez pokolian szép – suttogta Jonathan, és megsimogatta Wendy fenekét, a tátongó pinába bámulva.
– Jonathan, megtennéd?... bedugnád a seggembe? – kérte Wendy. Hátranyúlt, és széttárta magát.
– Jaj nekem! – Vera a könyökére emelkedett, és nézte, ahogy Jonathan Wendy mögé térdelve visszacsúsztatta a farkát a puncijába. Néhány lökésig dugta, majd kihúzta a farkát, az ánusza finom ráncaihoz érintette a makkját, és élvezve az ellenállást a lány fenekébe nyomta. Wendy hatalmasat nyögött Vera combjai közé szorulva.
– Istenem, milyen feszes a feneked – suttogta Jonathan, megmarkolva a seggét. Szélesre tárta, és csodálattal nézte, ahogy az ánusz-gyűrű a farkára szorul.
– Igen..., baszd meg – könyörgött Wendy, amikor megérezte, hogy a férfi nekidől az egész farkát a fenekébe temetve.
Jonathan felnézett, és találkozott Vera mosolyával, ahogy elkezdte dugni Wendy fenekét.
– Mmm, ez nagyon szép – sóhajtotta Vera. A kezét Wendy fejére tette, miközben az megdolgozta a nedves kisajkait.
Wendy csak nehezen tudott Vera puncijára koncentrálni. Jonathan farka, orgazmus hullámokat indított el a seggéből amelyek elterjedtek a testében.
– Mindjárt végem lesz – jelentette be végül Jonathan sok hosszú perccel később, és farka ki-be csapódott Wendy fenekében.
– Igen, csináld – Wendy, felemelte az arcát Vera öléből, és a válla fölött visszanézett rá. – Érezni akarom ahogy belém zúdulsz.
– Aaaahhhh! – kiáltott fel Jonathan, amikor a farka Wendy fenekébe duzzadt. Erősen megmarkolta a csípőjét, és belé ürítette a golyói teljes tartalmát.
– Jézusom, de feszes a segged – lihegte Jonathan, amikor végre kicsúszott belőle és meglátta, hogy a feneke szemérmetlenül tátong a szétterülő puncija fölött.
– Annyira sokszor nem csináltam ilyet, de nagyon szeretem – lihegte Wendy, az ágyra rogyva és nyelvével Vera punciját csapkodta.
– Várd meg, amíg a seggedben nem érzed René farkát – mondta Vera. – Akárhányszor a belém hatol, mindig olyan érzésem van, mintha kettészakítana.
– Nem vagyok benne biztos, hogy az már tetszene – Wendy a hátára gurult.
– A legnehezebb az, hogy beléd vezesse. Utána már csak egy hosszú, megállás nélküli orgazmus.
– Takarítanom kell, mielőtt rendetlenséget csinálok az ágyon – Wendy nehezen tápászkodott fel.
– Menjetek előre – mondta Vera. – Felöltözöm.
Jonathan csatlakozott Wendyhez a zuhany alatt, és a lábán is végigfutott az ajkával, miközben megmosta a farkát, majd letérdelt, hogy kicsit még megszopja, miután megtisztította.
– Köszönöm – felállt, és mélyen megcsókolta. – Mindent.
– Ez az én örömöm és kiváltságom – biztosította Jonathan, amikor kiléptek a zuhanyból, és átnyújtott neki egy törülközőt.
– Már egy ideje nem vendégeskedtél a seggemben – fogadta Vera, amikor már felöltözve beléptek a hálószobába.
– Akkor tennünk kell valamit, ha hazaérünk – ajánlotta fel Jonathan.
– Számon kérem majd rajtad – fenyegette meg Vera. – Ó, ez egy igazán kellemes este volt.
– Nekem is – mondta Wendy, és átölelte, miközben Jonathan öltözött. – Egyszerűen imádom az ízeidet, és nagyon nagyra értékelem, ha nem bánod, hogy én is megkaphatom Jonathan farkát.
– Megteheted, amikor csak akarod. Már mondtam – simogatta meg Vera. – Mindig marad bőven belőle nekem is, és tudom, mennyire élvez téged.
Wendy nem törődött az öltözködéssel, elkísérte őket a lifthez és mélyen megcsókolta mindkettőt, mielőtt jó éjszakát kívánt. Mikor a liftajtó becsukódott mögöttük mélyet sóhajtott, majd visszatért a hálószobájába, és bemászott az ágyba, Vera korábbi szex-illata továbbra is érezhető volt, és háton fekve a falon lévő fényképét nézte, amelyen a puncija szélesre tárult, és tele volt Hassan cuccával. Játszott önmagával és ingerelte a csiklóját, hogy még több orgazmushoz jusson, mielőtt végre elaludt...  

... és reggel arra ébredt, hogy Mary szája a punciját simogatja.
– Hello – mondta Wendy, és felemelkedett a könyökére, hogy nézze, ahogy Mary örömködik a combjai között. – Hol voltál?
– Shirelle-nél töltöttem az éjszakát – válaszolta Mary. – Néhány hete nem láttam a mamát. Az ikrek mindketten kanosak voltak amikor hazaértek. Úgy élveztek el, hogy a mi seggünket baszták meg, de a tiedet emlegették. Anya folyamatosan prédikált a kicsapongás bűneiről. Szép estéd volt? Hogy sikerült a vacsora?
– A vacsora lenyűgöző volt, de Clousseau séf nem – válaszolta Wendy magyarázkodva. – Jonathan és Vera feljöttek megnézni a műveket, aztán mindannyian az ágyba estünk. Rávettem Jonathant, hogy dugjon meg a seggemben. Egyszerűen hihetetlen volt.
– Imádom, amikor ezt csinálja velem – Mary lassan felkúszott Wendy testén, hogy a szájára ültesse a punciját.
– Mennünk kellene dolgozni – javasolta végül Wendy, miután több orgazmus erejéig kényeztette Mary mohó kis pináját is.
– Inkább ágyban tölteném veled a napot – sóhajtott Mary.
– Én is. De ilyen az élet – tette hozzá, és felkelt az ágyból. – Zuhanyozzunk együtt.

Shirelle arcán széles mosoly ült, amikor megérkeztek.
– Találkoztok ma reggel?
– Nincs rá szükség – válaszolta Wendy. – Megiszunk egy kávét az irodámban. Készíts egyet magadnak is.
– Az ikrek azt akarták, hogy megköszönjem, amiért tegnap este alkalmaztad őket – Shirelle behozta a kávékat, és csatlakozott hozzájuk. – bár ők szívesen kiszolgáltak volna más módon is.
– Hallottam, hogy ezt ki is használtad.
– Természetesen – nevetett Shirelle. – Semmiképpen nem fogok kihagyni a két ilyen kanos kakast, még akkor sem, ha meg kell osztanom Maryvel.
– Átjössz munka után, vacsorázni és velem töltöd az éjszakát? – érdeklődött Wendy.
– Hoztam magammal pár ruhát, amit nálad hagyhatok – Shirelle szeme csillogott.
– Mmm, az jó. Alig várom, hogy újra élvezhessem a csodás ízedet.
– Tudod, hogy tökéletesen boldog vagyok, ha megengedhetem neked.
– Elhatároztam, hogy ellenállok a kísértésnek – Wendy szeme elkerekedett, amikor Shirelle felhúzta a miniszoknyáját, hogy megmutassa a meztelen punciját. – Ez nem igazságos!
– Akárhogyan is – Shirelle leengedte a szoknyáját. – készen áll a munkavállalói értékelő kérdőív, megnézheted. Az összes interjú elkészítése nem tarthat tovább egy-két napnál. Az osztályvezetőknek is tetszik ez az ötlet. Úgy érzik, hogy egyes embereiket más módon is jobban fel lehetne használni, van, aki úgy érzi, hogy néhányukat el kellene engedni.
– Ennek meg kellett történnie – mondta Wendy. – Mary, kérlek beszélj Tom Reese-szel és Marge Hinsonnal. Magyarázd el, mit csinálunk, és kérd meg őket, hogy készüljenek fel végkielégítésekre minden olyan személy számára, akit elengedünk, valamint készítsék elő az NDA-kat (Titoktartási Nyilatkozat). Egyhavi fizetés azoknak, akik legfeljebb egy évig dolgoztak, két hónap két évig, három hónap három évig, és hat hónap azoknak, akik több mint három éve dolgoznak nálunk. A végkielégítési csomag átvételéhez alá kell írniuk az NDA-t. Szeretnék egy emlékeztetőt küldeni az összes ingatlankezelőnek, hogy lássuk, van-e olyan emberük, akit javasolnának a lyukak kitöltésére, ha el kell engednünk az embereket. Inkább belülről pótolnám őket.
– Valamint ezek a menük a különböző egységeinkből. Egy 3 gyűrűs iratgyűjtőbe tennéd őket, tulajdonságok szerint elválasztva, füles oldalakkal, amelyeken az ingatlan városa szerepel? Tedd őket ábécé sorrendbe. Tartalmazzon egy bevezető oldalt az ingatlan nevével és típusával, valamint statisztikákkal a szobák számáról és az étkező kapacitásáról. Mindent nagyon nagy betűtípussal, így egy pillantással könnyen olvasható.
– Meglesz – bólintott Mary. – Jól hangzik.
– Készíts három iratgyűjtőt, most, hogy belegondolok. Adni akarok egyet Jonathannak, és szeretnék egyet magamnak is. Akármi más? Akkor kezdjünk neki.
Wendy átnézett az alkalmazottak értékelő kérdőívén, és végrehajtott néhány apróbb változtatást, majd visszaküldte Shirelle-nek azzal, hogy elküldheti az osztályvezetőknek. Elindíthatják a folyamatot, és szeretné a jövő hét végéig be is fejezni. Ezután felhívta Richard Reynoldst a Hospitalio Recruitmentnél.
– Richard, itt Wendy Rose a Clandestine-ből – mondta, amikor felvette a telefont. – Hogy vagy ma reggel?
– Jól vagyok, Wendy – válaszolta Richard. – És te?
– Soha jobban, köszönöm – válaszolta Wendy. – Tegnap este találkoztunk Clousseau séffel. Attól tartok, nem ő az, akit keresünk.
– Megkérdezhetem, hogy miért? – kérdezte Richard.
– Túlságosan el van telve önmagával – válaszolta Wendy. – Nem lelkesedett a pozícióért, csak egy érdekes kihívásnak találta az egészet. Nekünk ez kevés lesz.
– Értem. Talán Antinori séf jobban megfelel – mondta Richard.
– Remélem én is – válaszolta Wendy. – Csak tudatni akartam veled.
– Nagyra értékelem Szeretnéd, ha tájékoztatnánk őt döntésről? – kérdezte.
– Igen, ha megtennéd, de csak mondd meg neki, hogy szerintünk nem alkalmas arra, amit csinálni szeretnénk – válaszolta Wendy. – Nem akarom fölöslegesen sértegetni.
– Megértem – mondta Richard. – Majd mi gondoskodunk róla. Antinori séf egyébként két nap múlva péntek délután érkezik.
– Nagyszerű – mondta Wendy. – Kérlek, küldd el a repülési adatait, és fogadjuk őt a repülőtéren.

– További fotókat kaptunk az ingatlanokról – tájékoztatta Mary, amikor befejezte a hívást Richard Reynoldsszal. – Csak hárman nem küldték el még.
– Kérem, hívd fel Fredet, hogy gyújtson nagyobb tüzet a lábuk alatt – mondta Wendy. – Mondja meg nekik, ha jövő hétig nem lesznek meg vele, akkor keressünk új vezetőket, akik ilyen egyszerű feladattal is megbirkóznak. Ez nem nehéz. Hacsak nem volt megállás nélkül zord időjárás, nem létezik, hogy ilyen sokáig tartson néhány fénykép elkészítése.
– Azta! – mondta Mary. – Tetszik. Dühösen még dögösebb vagy.
– Nem haragszom. Egyszerűen elkeserítő. Szerezz másolatot az egyes vezetők személyi nyilvántartásairól. Látni akarom, miről szólnak. Talán rájövök, miért tart ilyen sokáig.
– Mindjárt nekivágok – mondta Mary. – Az összes fényképnek szerepelnie kell az e-mailben. Minden ingatlan fényképét saját fájlba tömörítettem.
– Ez csodálatos, Mary. Azt hiszem, elkezdem nézegetni őket, megjelölve azokat, amelyek tetszenek. Kérem, emlékeztess 1: 30-kor, hogy 2: 00-kor a lakásban kell lennem. Valamit szállítanak, és nekem ott kell lennem érte.
– Ez titok?
– Nem, de majd megtudod, mi az, amikor hazaérsz.
Wendy kinyitotta az e-mailjét, és megtalálta azokat a fájlokat, amelyeket Mary küldött neki. Kicsomagolta a fájlokat, majd átmásolta a fényképeket a gépébe. Miután ezt megtette az összes fájlnál, az elején kezdte, és elkezdte átvizsgálni a fényképeket. Gyorsan kiválasztotta vagy elutasította a képeket.
Aztán a beépített szűrők segítségével csak azokat nézte meg, amelyeket kiválasztott, és ezek közül még néhányat elutasított. Tulajdononként dolgozott, elragadtatottan belemerült a feladatba, és csak akkor bukkant fel a való világban, amikor Mary eszébe juttatta, hogy 1: 30 van, és a rejtélyes szállításhoz a lakásába kell mennie. Éppen felállt, amikor a telefonja, és látta, hogy Phil az.
– Szia Phil – szólt bele Wendy.
– A számítógépek készen állnak – közölte Phil bevezető nélkül. – Bármikor telepíthetem.
– Valójában most megyek haza – tájékoztatta Wendy. – A délután hátralévő részében otthon leszek.
– Akkor körülbelül egy óra múlva ott találkozunk.
– A recepció tudni fog rólad – ígérte Wendy. – Egyből felküldenek.  
– Istenem, ő a legjobb – fordult Maryhez. – Később találkozunk. Ne felejtsd el magaddal hozni Shirelle-t.
Miután Charlie hazavitte megállt a recepción és tájékoztatta őket arról, hogy Dan és Phil meglátogatják. Felment az emeletre, és megnézte a hűtőszekrényben a maradékot, mivel még nem ebédelt. Egy kis salátát evett, amikor szóltak, hogy Dan megérkezett.
– Hú, ez elég nagy – mondta, amikor találkozott vele és egy szerelővel a liftnél.
– Nem tűnik majd olyan nagynak a konyhádban – biztosította Dan, miközben a szerelő egy kézi kocsival kigurította a liftből.
A konyhában a szerelő megvizsgálta a helyet, ahová el akarta helyezni, és közölte, hogy nem lesz gond. Úgy egy órába telhet, amíg felállítja.
– Akkor magadra is hagylak – mondta Dan. – és menj el a borért, amit ma hoztunk magunkkal.
Wendy leült a középső szigethez, befejezte a salátáját, töltött magának egy pohár , és nézte, ahogy a szerelő elkezdi beállítani a dolgokat. Aztán a telefon, és a recepció jelentette Phil érkezését. Elmosolyodott, amikor meglátta a számítógépekkel teli poggyászkocsit.
– Ez igazán nagyszerű, Phil – fogadta Wendy. – Megmutatom, hová fog menni.
Phil követte, tolta a kocsit, lassított, ahogy átsétáltak a nappalin, majd be az ebédlőbe, ahol megállt.
– Honnan szereztél ilyen remek másolatokat ezekről a festményekről? – kérdezte. – Ezek egyszerűen hihetetlenek. Mintha egy múzeumban lennénk.
– Szereted a művészetet? – Wendy meglepődött.
– A főiskola második éve után nyáron Európába mentem. Múzeumokban éltem, igazi múzeumpatkány lettem, és megtanultam értékelni a művészetet.
– Művészeti szakot is végeztem a főiskolán – mondta el neki Wendy.
Phil a fejét rázva követte Wendyt az irodába/könyvtárba, és tolta a számítógépes felszerelésekkel teli poggyászkocsit.
– Ismerem ezt a fickót – mondta Phil, és a Wendy asztala előtt álló festményre mutatott. – Gainsborough. Láttam a cuccait Londonban. Esküszöm, úgy néz ki, mint az igazi – mondta, és kinyújtotta a kezét, hogy megérintse.
– Phil! Kérem, ne nyúlj hozzá – ijedt meg Wendy. – Ezek... igaziak.
– Ho... hogy lehet ilyen festményekkel teli az otthonod? – Phil tátott szájjal bámulta.
– Valakinek, akit ismerek – Jonathan barátja – nagy művészeti gyűjteménye van – magyarázta Wendy. – Megkérdezte, tudna-e itt tárolni belőlük.
– Tárolni! Tárolni?! – hördült fel Phil. – Ez teljesen hihetetlen!
– Igen, tudom – sóhajtott Wendy. – Szóval kérlek, ne nyúlj hozzájuk!
– Ne aggódj, nem fogok. Azta!
Wendy nézte, ahogy gyorsan összeszereli a számítógépét.
– Az egyetlen különbség ez és az irodában lévő között a RAM – magyarázta Phil. – 256 GB-ra maximáltam. Ez most gonoszul gyors. Hoztam egy optikai modemet, és lesz 100 GB felfelé és lefelé.
– Gyors! – mondta Wendy csillogó szemekkel. – Remek.
– Mivel tudom, hogy fényképekkel és hasonlókkal dolgozol, szereztem neked egy HP Color LaserJet Pro nyomtatót – mondta, miközben bekötötte. – Frissítettem a kameráját is.
– Csodálatos. Köszönöm.
– Ha élvezed, az elég köszönet – Phil egyértelműen elégedett volt. – Most megyek. Végig kell menned a szokásos beállítási protokollokon. Ez a rendszer szűz.
– Bármikor átjöhetsz, amikor csak akarsz – ajánlotta fel neki Wendy, miközben a lifthez kísérte. – Gyere, élvezd a művészetet és igyál meg velem egy pohár .
– Lehet, hogy megteszem – felelte Phil. – Ez egy tökéletes nap – mosolygott, ahogy kinyíltak a liftajtók.

Wendy ezután a konyhába ment, ahol megtalálta Dant és a szerelőt.
– Hé, ez nagyon jól néz ki – mondta, amikor meglátta az összeszerelt egységet.
– Van valamim, amivel megkönnyíthetem a használatát – mondta Dan, és intett a pult felé, ahol volt egy 3-gyűrűs iratgyűjtő. – Minden oldal egy polcot jelöl az egységben. A polcszám alatt pontosan az áll, hogy mi és hol van a polcon. Ha megnézed, minden polc elején sárgaréz szám található, hogy könnyen megtaláld. Az útmutató elején található egy borlap szín és stílus szerint, utalással arra, hogy melyik polcon találhatók. Az egyes oldalakon látni fogod, hogy bőven van hely kóstoló jegyzetek készítésére. Amikor iszol egy , írd le a benyomásaidat, milyen íze volt, milyen illata volt, ízlett-e vagy sem. Értékeld 1 és 10 között. Mivel viszonylag új vagy a bor világában, ez egy nagyon jó módja a tanulásnak.
– Ez nagyon okos – mondta Wendy lapozgatva. – Már ki van töltve.
– Igen – válaszolta Dan. – Megterveztem az egység teljes készletezését. Körülbelül 40%-a van ma nálam, a többi a következő pár hétben jön. Akkor áthozzuk őket. Természetesen, ha úgy találod, hogy kifogysz valamiből, amiből többet szeretnél, hívj minket. Havi vagy negyedéves ellenőrzést is végezhetünk a fennmaradó készletről, és kiegészíthetjük, módosíthatjuk, amire szükség van. Célunk, hogy boldoggá tegyünk a bor világában.
– Szeretem – mondta Wendy szélesen mosolyogva. – Igazán szeretem.
– Azt javaslom, hogy a már az egységben tárolt borok legalább 24 óráig álljanak, mielőtt felbontod őket – mondta Dan. – Az egységnek le kell hűlnie a hőmérsékletre, és ezen a hőmérsékleten kell lennie körülbelül 8 órán keresztül, hogy megfelelően akklimatizálja a . A bor általában nem utazik jól.
– Néhány bor mellett különböző színű csillagok vannak – mondta Wendy, és átlapozta az iratgyűjtőt.
– Ez azért van, hogy figyelmeztessen a magasabb költségű palackokra – magyarázta Dan. – Az aranycsillag azt jelenti, hogy az üveg több mint 400 dollárba kerül, a vörös csillag több mint 1000 dollár. Az árakat nem tüntettem fel ebbe a füzetbe, mert nem szeretnéd, hogy a vendégek lássák, és úgy döntsenek arról, milyen borokat szeretnének inni. Kapsz egy tételes nyugtát, így könnyen ellenőrizheted bármelyik palack árát. Általános szabály, hogy ha egy egész rekeszt veszel, ami általában 12 palack, akkor 10% kedvezmény jár az egy palack árából.
– Örülök, hogy megkérdeztem – mondta Wendy, még mindig döbbenten, hogy egy üveg bor ilyen drága lehet.
– Finom palackozott vizeket is raktározunk – mondta Dan. – Van ezekre valami érdeklődés?
– Valószínűleg – válaszolta Wendy. – Sok vizet iszom napközben. Erre a helyre egy Fidzsi-szigeteki vízzel teli hűtőszekrény került.
– Ez nagyszerű víz – mondta Dan. – Az egyik legjobb, ha nem a legjobb. Mi hozunk neked. Milyen méretű üvegeket részesítesz előnyben?
– Hát, hogy magammal vigyem, a kézi nagyságúakat, de itt a házban használom a nagy literes palackokat is – válaszolta Wendy.
– Mindegyikhez mellékelek egy-egy tokot, ha szeretnéd – ajánlotta fel Dan. – Én fizetem.
– Hát akkor persze – nevetett Wendy. – Kösz.

Wendy a borkalauzt nézegette, amikor Mary és Shirelle megérkeztek.
– Wow, mi ez? – kérdezte Mary.
– Ez egy borhűtő – magyarázta Wendy. – függően akár 4 különböző hőmérsékleti területre is programozható.
– Hány üvegre van szükséged? – Mary megbámulta. – Ez elég nagy holmi.
– 310 palack fér bele – nevetett Wendy. – Szeretem a , és különféle borokkal is találkoztam. Jó lesz. A bolt, ahol vettem, mindig raktáron tartja nekem.
– Lefogadom, hogy megteszik – nevetett Mary. – Mi van, ha valami nem tetszik?
– Kicserélik valami másra – válaszolta Wendy. – Nagyon kedvesek.
– Ne legyél ilyen negatív, Mary – mondta Shirelle. – Szerintem nagyon klassz.
– Hát van borhűtőnk, nyissunk ki egy üveget – javasolta Mary.
– 24 órát kell várnom, mire kinyithatom a hűtőben lévő – mondta Wendy. – Menjünk le az étterembe és együnk ott. Vacsorához rendelhetünk egy üveg .
– Jó estét, Miss Rose – üdvözölte őket West az étterem bejáratánál.
– Helló, Mr. West.
– Vacsora három személyre? – kérdezte.
– Igen, kérem – és követték őt az ablaknál lévő asztalhoz, ahonnan kinézhettek az arra sétáló emberekre.
– Nos, meg tudnám szokni, hogy VIP-ként kezelnek – mondta Shirelle, amikor a vacsora után beszálltak a liftbe, Mary kezében a második üveg bor fele.
– Tetszett a többi vendég arckifejezése, akik azt próbálták kitalálni, kik lehetünk, hogy ilyen szolgáltatást kapunk – nevetett Mary. – Most már tudom, milyen érzés sztárnak lenni.
– Nem szeretem, ha másként kezelnek – mondta Wendy. – Nem vagyok jobb senkinél.
– Isten éltesse Szent Wendy-nket – sóhajtott Mary, majd elmosolyodott. – Tényleg te vagy a legjobb, tudod?
– Jaj nekem! – bukott ki Shirelle-ből, amikor meglátta a festményeket a nappali falán. Eddig nem látta őket, mert korábban az előszobából közvetlenül a konyhába ment. – Igaziak?
– Nagyon is – sóhajtott Wendy. – Egy barátomnak szüksége volt egy helyre, ahol tárolhatja a művészeti gyűjteményének egy részét, és megkérdezte, nem bánnám-e.
Shirelle körbejárta a szobát. – Biztos is vagyok benne, hogy így történt.
– Ez igaz – erősítette meg Mary is. – Jonathan igazán gazdag barátja.
– Pokolian szerencsés csillagod van – mondta Shirelle.
– Mondom – ismételte meg Wendy. – Nem kértem, vagy ilyesmi, csak megkérdezte, megteszem-e.
– Nemet mondani persze nem volt lehetőség, igaz?
– Nemigen szokott hozzá – nevetett Wendy. – Van saját múzeumom. Nézd meg a többi szobát is. Gondoskodott arról, hogy a falak le legyenek fedve.
– Ez döbbenetes – mondta Shirelle, miután az összes szobát megnézte, kivéve a hálószobákat.
– Nézd meg a szobámat – ajánlotta Mary kaján mosollyal az arcán.
– Azta! – kerekedett el Shirelle szeme, amikor meglátta Wendy fényképét az ágy fölött. – Ez olyan közel áll a pornográfhoz, amennyire csak lehet.
– Meg kellene próbálnod ebben az ágyban aludni, felnézni és látni – nevetett Mary. – Úgy maszturbáltam, mint egy őrült. Ez nem semmi, de várd csak meg, amíg meglátod Wendy hálószobáját.
– Jesszus! – sikkantott fel Shirelle, amikor beléptek Wendy hálószobájába. – Na, ezek aztán egyáltalán nem pornográfok.
– Látod, ahogy a farok a nyelvét simogatja? – kérdezte Mary. – Ez az a srác, aki itt tárolja minden művészetét. Felbérelt valakit a fotók elkészítésére.
– Ezt is ő csinálta? – kérdezte Shirelle az ágy lábánál lévő fényképet nézve.
– Nem – válaszolta Wendy sóhajtva. – Ez nem az övé volt. Egy alkalmazott volt a házából.
– Ezek nagyon jók – mondta Shirelle. – Teljesen eláztam..
– Én is – Wendy vetkőzni kezdett. – Tegyünk már valamit ellene...

– Jó reggelt drágám – ébredezett Shirelle másnap reggel. Wendy felnyögött – Mary nyelve szokása szerint a puncijában-, és odahajolt, hogy lágyan megcsókolja, nyelvük rövid időre találkozott, mielőtt az arcára terelte és leengedte a punciját, hogy Wendy hozzáférjen.
– Csodálatos módja az ébredésnek – Wendy néhány perc múlva megnyalta az ajkát, miután Shirelle kielégülve leszállt a nyelvéről.
Együtt zuhanyoztak, nevetgéltek, simogattak és kóstolgattak, mielőtt végre megszáradtak és munkához öltöztek.
– Kávé? – kérdezte Wendy, amikor beléptek a konyhába.
– Kávét fogsz főzni? – kerekedett el Mary szeme.
– Miért ne? – válaszolta Wendy. – Tudom, hogyan kell, és ez az otthonom. Azt hiszed, túl ügyetlen vagyok ahhoz, hogy kávét főzzek?
– Meg tudod csinálni a cappuccinót? – kérdezte kajánul Shirelle.
– Azt hiszem. Emlékszem, hogy láttam valami krémet a hűtőben. Itt van. Még soha nem csináltam cappuccinót – vallotta be, miután egy percig nézegette a gépet.
– Tudtam – nevetett Mary.  
– Fel kell gőzölni a tejet vagy a tejszínt – magyarázta. Egy kis rozsdamentes acél kancsót talált a kávéfőző alatti fiókban. Bemutatta, hogyan kell gőzölni. – Ezután készítheted el a kávét, és hagyd, hogy a felgőzölt hab vagy a tej keveredjen a kávéval – és átnyújtotta a kész terméket. – Gyerünk, üljetek le, én elkészítem az eszpresszónkat.
– Fogalmatok sincs milyen boldoggá tesz, hogy most itt ülök veletek – nézett rájuk Wendy. – Ez a legjobb.
– Nekem is – értett egyet Mary.
– Nagyon jó – csatlakozott Shirelle.
– Ma meg akarom szopogatni Jonathan farkát – jelentette be Mary. – Ha már mindannyian egyszerre érünk oda...
– Légy a vendégem – egyezett bele gálánsan Shirelle.

Folyt. Köv.