Így kezdődött

Harmadikos gimnazistaként hazafelé vánszorogtam pár héttel a nyári szünet előtt. A házunk elé fordulva az utcasarkon egy csoportosulásra figyeltem fel, hangos kiabálásra, lökdösődésre.
Első reflexszerű gondolatom az volt, hogy inkább megkerülöm a háztömböt, de a csoportban feltűnt két ismerős alak. Egyik a fogadott bátyám, Roni vagyis Ronaldó volt, – aki a mamáméktól három házra lakik, – Laci, a cigánypostás legidősebb fia. Mióta az eszemet tudom ismerem, egész nyarakat töltöttünk csapatostul együtt. Vigyázott, vigyáztak rám. A mai napig át-átjár mamámékhoz tojáslevest enni nudlival. A másik egy izompólós, izomagyú negyedikes sport tagozatos srác, – Gábor – aki a szomszéd lépcsőházban a másodikon lakik. Mi a harmadikon, így az ablakomról három éve – mióta ide költöztek – nyomon követhettem napozásait, csajaival való enyelgését.  
A látásból ismert két srác, két oldalról fogta le , Roni ökle már lesújtani készült. Tuti eltöri az orrát, ismerem.

– Roni, várj! – Kiáltottam el magam.  A pöröly Gábor orra előtt állt meg. Lihegve öleltem meg Ronit, nyugtatgatva, hisz láttam vérben forgó szemeit.

– Mit tett Gábor? – Böktem a srác felé fejemmel, akin látszott, hogy keresgél az agyában, ki is lehet ez a csaj, aki védelmére kelt, és még a nevét is tudja.
– A múlt héten a Republik koncerten a csaja leköpte Jennit, meg a haját rángatta. Tudod, érte ölök, de ez a kis senki, felfújt, izomagyú piperkőc nem hajlandó megmondani, hol az a magyarparaszt kurva.
– Nem érted meg, hogy pont ezért dobtam?
– Kussssss. Ne védd, mert ha kell, pépesre verem azt a ficsúr képedet, te... – emelkedett ismét Roni ökle.
– Ne, hagyd! Igazat mond! – Léptem védelmezőként a srác elé, bár egy fejjel kisebb voltam, tehát fejem felett simán betalálhatott volna. Roni ismét leengedte a kezét, én szembe fordultam Gáborral, megöleltem a derekát.
– Két napja együtt járunk! – Fordultam Ronihoz.
– Engedjétek! – Mondta Roni lemondóan.
– Te kuraf..., te Gábor! Ha egy szóval is bántod, akár picit is, az én tündér Tündimet, leszakítom a faszod a tökeiddel együtt, és megetetem veled, te kis szarhá... – harapta el a mondatot Roni. Aztán a kezét nyújtotta Gábor felé.
– Tündi barátja az én barátom is! – Kezet fogtak.
– Az én Jenimet a volt kurvád nevében még kárpótolnod kell, ne felejtsd!
– Mit szólnátok szombaton a Népkertben egy négyes fagyizáshoz? – Kérdeztem. – Legalább megismerném a szerelmedet.
– Háj. Részemről benne vagyok, de egyeztessünk, mert nem tudom, hogy Jenni dolgozik-e? Hívlak! – Magához ölelt, kétoldalt, majd a homlokomon is megpuszilt.  
– Gábor, ne feledd, szemmel tartalak! – Kezet fogtak.  Én Gábor kezét megfogva indultam a házunk felé. Hallótávolságon kívül kezdtem el magyarázkodni.

– Ne haragudj, bocsi, de így nem vertek szarrá! Ez egy jótékony hazugság volt, mint a tied is, a volt a csajodról.
– Nem haragszom, sőt köszönöm! Bár ha nem hatan lettek volna...
– Öten. – Jegyeztem meg csendben.
– . Biztos nem tudnak lefogni. Amúgy nem hazudtam, dobtam azt a hülye beképzeltet, és voltaképpen részemről semmi akadálya, akár járhatnánk is. Én szabad vagyok, meg már néha néztelek is semmit tevésemben az erkélyről! Egy szemre való lány vagy!
– Hahaha! Tudsz a nők akarata szerint beszélni, az már tuti. Van kilátásban egy srác – füllentettem ismét – meg jól tudom, hogy a csajaidhoz képest, – akikkel láttalak – egy kis pondró vagyok! A lépcsőházamhoz értünk. Hozzá hajoltam – ha Roni figyeltetne – és egy sziával már mentem is be az ajtón.
Otthon nem tudtam a tanulásra koncentrálni. Gábor szavai csengtek a fülembe, beleivódott orromba a kicsit izzadt, de mégis finom illata. Egy röpke pillanatra elképzeltem, milyen lenne vele járni, de azonnal félre is söpörtem. Kigyúrt srác. Sokszor láttam a konditeremben jönni-menni, mikor én futó edzésen voltam. Kidolgozott felsőtest, talán túlzott karizom, de a lábaira gyúrnia kéne, mivel az én vádlim erősebbnek látszik az övénél. Nekem meg mellre kéne gyúrni, de akkor meg a futásban gátolna, már így is egy számmal kisebb sportmelltartót használok, mert amióta, – ugyan ritkán – nemi életet élek, és nem csak a kezemmel, rohamosan nőni kezdtek a cickóim. A gyúrós csaj mondta is, hogy kezdjek el férfi hormont szedni. Inkább lezuhanyoztam, hogy kimossam magamból a butaságot.
Másnap hazafelé Gábor ott ült a gimi előtt, a kerítés szélén.

– Szia! – Mentem el mellette.
– Hé! – Kapott a karom után.  
– Szia! Rád várok, te meg elmész mellettem?
– Miért, mit kéne csinálnom?
– Hát megölelni, és adni két puszit...
– Miért is?
– Mert járunk, vagy nem?
– Szerintem nem, csak a védelmedben mondtam!
– Én meg érdeklődtem egy kicsit felőled. Barátod a futócipő, pasi kilátásban sincs... – adott két puszit – . tehát akkor eljátszadozhatunk a gondolattal, hogy járunk, legalább is az utcán, hazáig. – Fűzte ujjait ujjaim közé, és úgy ballagtunk szótlanul.  Bizseregtem az érintésétől. Izzadt mindkettőnk tenyere. Alig pár semleges mondat hangzott el beszélgetés gyanánt, majd a lépcsőházunknál azt mondta.

– Este elkísérlek az edzésedre! – És adott egy puszit. Úgy is lett. Én azt hittem, hogy ő is megy kondizni, de nem, csak ült a padon, és engem nézett. Szombatig ez volt hajnalban és este is. Barinőm meg is jegyezte.

– Te Tündi, ezzel a pasival megfogtad az Isten lábát. Egyiket se engedd, vagy ha a srácot dobod, felém dobd! – Mosolyogtam, és nem mondtam, hogy ez csak a látszat, szaros a gatyája a Roni bandája miatt.  Szombaton ráért Jennifer, így a négyes „randi” létrejött. Jennifert többször is láttam az illatszerboltban korábban. Feltűnő egyéniség. Hosszú, göndörített, – még az enyémnél is feketébb – haj. Kirakott méretes cicik, és dekoratív öltözködés. Előkelő viselkedésére megkaptam a választ, amikor megtudtam, hogy felsőfokú végzetsége van, és ő az illatszerbolt vezetője. Jól elvoltunk, Gábor párszor megölelt, a térdére ültetett, de a csókja kezdeményezését csírájában oltottam ki. Nem kell beszarásból túltolni a dolgot. Roni biztatott minket, és boldog jövőt kívánt, amikor elköszöntünk.  
Hazafelé sétálva Gáborból ömlött a szó, magasztalta Ronit, hogy nem is olyan rossz srác, és ezt a barátnője is erősíti. Nem tudja, hogy az a hülye csaj miért kötött bele, de ez már a múlt, nem szabad rajta kattogni.
A következő két hétben Gábor minden edzésre elkísért, sőt néha suliba, és suliból is. Már tudtunk nevetni, ugratni egymást, és a puszik is rendszeressé váltak. Nem éltem bele magam, tudtam, hogy egy ilyen menő srác minden ujjára száz különb csajt kap, mint én.  
Egy hónap múlva felajánlotta, hogy a szombati megyei versenyre elvisz a faterja kocsijával, mivel annyira esélytelen voltam az országos diák olimpiára bejutni, hogy még az edző is kifogást talált, hogy miért nem jön velem. Szerintem csoda, hogy egyáltalán benevezett. Odafelé relaxáltam, próbáltam magam ráhangolni a versenyre. Fel sem tűnt, hogy Gábor a combom simogatja, a kezem fogja, közösen váltogatunk. Más dimenzióban voltam, de érzékelésem kellemességgel töltötte meg a testem.  
A nevezéskor jöttek a meglepetések. Az egyik csajt kiemelték a szintideje miatt, és automatikusan indulhatott az országoson. A harmadik – idő szerint kiemelt – csajszi lesérült, esélye sem volt indulni. A nagy meleg és a pára miatt még két lány visszalépett. Így az időm alapján két másik lánnyal együtt kiemeltek a selejtezőkből, és egyből a középfutamon kellett először a rajtgéphez állnom. Tudtam, hogy így esélyem lesz a döntőbe kerülni, amit idefelé jövet még remélni sem mertem. Gábor biztatott, segített, hogy az erőm miként osszam be, és hogy végig sugározni fogja felém az energiáját. Személyi edzőmnek írattam be, így jöhetett velem a pálya szélére is, nem csak a lelátón ülve szurkolhatott. A rajtprocedúra előtt lazította a lábamban az izmokat.
Nagyot futottam. Célfotóval, – számomra is hihetetlen módon – elsőként jutottam a döntőbe. Gábor nyakába ugrottam örömömben, aki kihasználva eufóriám, megcsókolt. Finom, kellemes, és erőt adó volt, de még mindig nem éltem bele magam. A következő futamok után kiderült, hogy a két kiemelt után a harmadik legjobb idő az enyém, ami egyben egyéni csúcsom is.  
Kicsivel több esélyem lett, hogy bejussak az országosra. Gábor folyamatosan beszélt hozzám, tanácsokat adott az erőbeosztásra és a külvilág kizárására. Ezeket csak a háttérből hallottam, de folyamatosan sulykolta is belém. A rajthoz állás előtt ismét megcsókolt, de már hosszabban, szenvedélyesebben. A szervezetembenaz amúgy is tomboló adrenalin a csók hatására szinte kirobbant belőlem. Féltem, hogy ez lesz a vesztem. A rajtgépnek feszült a talpam. Rajt jelzés, és nyomás! Hallottam a fülemben dobogni szívem, de azt is, hogy csendesedik körülöttem a futócipők csapódása, a salak felverésének a hangja. Közeledett a célvonal. Végső erőm is bevetettem. Kicsi mellem kidudorítottam előre dőlt felsőtestemen. Hirtelen ujjongás süketített meg. Térdemre borulva kerestem a levegőt, a még több levegőt. Éreztem, hogy a maximumot sikerült kihoznom magamból. Már salakosodott lábaimban az izom.  
Gábor felkapott, magához ölelve forogtunk. Két lány, – a két kiemelt – jött oda gratulálni. Megöleltek Gábor után, és belém karoltak. Fényképezőgépek kattogtak, és ekkor hallottam meg a szpíker hangját. Másodikként jutottam be az országos döntőbe, újabb egyéni csúccsal. Gábor ölelt, én a nyakába ugrottam.

– Ez igaz? Ez igaz? Tényleg? Biztos? Húújjééé, hurrrrrááááá! Örömömben én csókoltam meg. Sírtam a dobogón. Én – a leírt, csak amatőr szinten futó – jelen pillanatban a megyében a kategória második leggyorsabb kétszáz méteres futója lettem. úsztam.
Az eredményhirdetés után átöltöztem, és a tribün árnyékos oldalára ülve a napot szinte csak csókolózással töltöttük. Nyelvünk elzsibbadt, ajkunk érzéstelenné vált, arcunk begörcsölt. Még mindig nem éltem bele magam, részemről csak feszültség levezetőnek vettem, Gábor részéről meg, hogy kicsit úszik velem az .  
Edzőmnek sms-t küldtem: „egyéni csúccsal, a második legjobb idővel az országoson vagyok”. Azonnal rám , hogy utánam jön, haza hoz, de mosolyogva mondtam, Gáborra kacsintva.

– Nem kell, a barátommal vagyok. Hazafelé félre állt Gábor egy erdei útra. Beszélgettünk, majd csókolóztunk, ruhán keresztül fogdostuk egymás erogén testrészeit. Éreztem, hogy átázott a betétem, és Gábor is duzzadozott a gatyájában.
Otthon, a garázsban felém fordult.  

– Akkor most már valóban járunk, ugye? – Bólintottam, és a nyakát átkarolva tettem az állam a vállára.  
A városban téma voltam egy rövid ideig. Képek jelentek meg rólam a városi, és a megyei újságban, köztük egy, amin Gáborral csókolózom. Lement egy rövid riport a városi tévében az edzőmmel, aki a fellegekbe magasztalt, és az év felfedezettjének titulált. Élveztem a , gyönyörben úsztam. Az utcán gratuláltak, a serdülők, és a futópalánták szelfizni akartak velem. Én minden erőmmel az országosra készültem. Már inkább Gáborra hallgattam, mint az edzőmre. Jártam kardiózni, erősítettem a lábizmom, és a tüdőm. Fokozatosan húztuk fel az erőnlétemet.  
Egyre több intim érintést tapasztaltam Gábor részéről testem féltett részein. Eljött a pillanat, amikor már csak ketten maradtunk az edzőteremben. Közösen zuhanyoztunk. Kicsit szégyenkezve álltam elé pucéran, – de túl kell rajta esni, gondoltam – hiszen a futó bugyi, és a sportmelltartó pont azt takarta, ami a férfiaknak a legnagyobb öröm. Gábor minden értelemben mereven állt. Éreztem, hogy tekintete melleimre tapadt.

– Miért? Miért mondod, hogy kicsik? Miért lapítod le? Miért gondolod, hogy nem vagy jó nő? Ennek a pár kérdésnek a feltevése szerintem több, mint egy percébe is tellett.  
Én életemben az ötödik férfi nemi szervet láttam élőben. Ez abban volt különleges, hogy – eltérően a többi négytől, – a közepétől balra hajlott. A bőre már hátra volt húzódva, csillogó „kalapja” – a makkja – inkább a bűvészek hosszú cilinderére hasonlított. Zacskója – a golyóival – alulról felhúzódott a farka tövéhez. Felülről kétujjnyi csupasz bőre látszott, majd egyre dúsuló szőrzet borította. Na, ilyen frizurás faszt sem láttam még. Vagy gyerekesen kopaszt, vagy mindent beborító szőrzetet tapasztaltam eddig. Behúzott a jó meleg zuhany alá. Jó, hogy tettem a hajamra zuhanysapkát. Magához húzott, így ránk zubogott a forróvíz. A fenekemet markolta, miközben csókolóztunk. Én a derekát öleltem. A hasamon éreztem az erekcióját. Izgató volt. Kicsit eltolta a felsőtestem, hogy testünk közé szorítsa kézfejét, és a tenyerébe vette a mellem. A bimbóm – a bimbóudvarral együtt – már egy másik pici cicit képezett a melleimen. Anyu szerint előbb fejlődött, nőtt meg, mint a mellem, ezért ilyen, de idővel az udvar majd behúzódik, vagy hozzá nő a mellem. Míg ezzel tereltem a figyelmemet a testemet ért izgatásról, Gábor már puszilta, nyalta, szívta be – a később elmondottak alapján rá kegyetlenül izgatóan ható – bimbót és udvarát.

– Ugye nem vagy szűz? – Kérdezte alig hallhatóan, alig érthetően, teli szájjal.
– Nem! – Ment a tömör válasz.  Bíztam benne, hogy magáévá tesz, – mint a kedvenc pornó filmemben, ahol a srác a derekára kulcsoltatta a nő a lábait, és a hátát a csempének nyomva dugta meg a csajt. De sajnos nem ez történt. Combjaim közét széjjelebb nyitotta, hogy az ujját be tudja dugni a puncimba. Hirtelen ért. A hátába martam. Szerencsére kicsi a körmöm. Két sráccal közösültem eddig, a másik kettővel csak játszadozás volt. Az egyikkel pár alkalommal pettingeltünk is. Most vágytam volna, hogy belemélyüljek a felnőttek világába. Gábor nem így gondolta, kézzel elégített ki, a viszonzást pedig nem engedte.  
Pár napig nem esett szó a zuhanyzóban történtekről, és szombaton moziba hívott. Tutira választotta ki azt a művészi filmet! Én hülye, csinibe kaptam magam. Fehér selyem blúz, combközéptől kicsit feljebb érő fekete szoknyácska, és egy négy centis sarkú, lábfejes szandál volt rajtam. Jó, ha tízen voltunk a moziban. Persze, hogy mindannyian párok. Ment a csókcsata. Gábor először blúzon keresztül fogdosott, majd a blúzomat és a melltartómat a nyakamig felhúzva már bőrt a bőrön. A szoknyám alá is nyúlt. Akkor nem érdekelt a higiénia, élveztem, hogy bennem turkál, én is kivettem keménységét a nadrágjából, és a kezemmel simogattam, majd fejő mozdulatokat végeztem. Mindketten elélveztünk a játéktól. A fények felkapcsolásakor tört ránk a riadalom.  
A mellemnél, a gyűrött selyemblúzon is jól kivehetően látszott Gábor tenyerének izzadsága, de Gábor farmerén a még száradóban lévő spermája volt a nagyobb sötétebb folt. Hirtelen összedugtuk a fejünket.

– Figyi, én hozzád bújok, karold át a vállam, hozzád nyomom a mellem a folttal!
– Oké! A te problémád megoldva! És ez? – Mutatott az ölébe.
– Hát... – nevettem jóízűen – . hát leveszed, és kisgatyában jössz. Ja, nem, az is olyan! Akkor, – rövid gondolkodás után mondtam – keresztbe fogjuk a kezünket, hogy a két tenyér takarja.
– Talán kivitelezhető. – Sóhajtott fel Gábor.  Persze, hogy nem volt az. Látszott a blúzom is, meg az ő foltja is, bár szerintem pont senkit nem érdekelt. Az utcánkban már jóízűen nevettünk az egészen. Otthon én megúsztam, bár anya szúrósan nézett, amikor már az előszobában levettem a blúzom. Miért már ott? Miért nincs rajtam melltartó? Kiolvastam a tekintetéből a rosszallást, majd egy alig észrevehető fejcsóválással magamra hagyott. Este bejött, és leült az ágyam szélére. Pont Gáborral írogattunk egymásnak, ő is megúszta.

– Tüncikém! – Vágott a közepébe, köntörfalazás nélkül.  
– Hétfőn elmegyünk a nőgyógyászomhoz, ad beutalót vérvételre, és íratunk fel fogamzásgátlót.
– De nem kell anya!
– Kicsikém, nem vagyok sem vak, sem hülye! Én is voltam a te korodban, még ha neked ez olyan hihetetlen is! – Simogatta meg az arcom. Fénykép az újságokban. Esti kimaradozások. Most meg a melltartó nélküliség, pedig alig tudtalak rábeszélni, hogy anélkül aludj... Ja és mondd meg annak a jóvágású srácnak, hogy inkább azonnal nyúljon a blúz alá, mintsem, hogy így összekenje! Mosolygott, és puszilt ajkakkal az ajkamra. Ez a mi „titoksejtelmes” puszink volt, ha elhallgattunk valamit apa elől. Mikor én rosszalkodtam alsósként, és amikor elmaradt az utolsó két óránk nyolcadikban, és apa egyik barátjával kefélt anya. Ezek voltak a kiváltói és az elnevezése az ilyen puszinknak.
A nőgyógyász nem lepődött meg. Nála születtem, anya – és most már én is – hozzá járunk. Pár nap múlva megjön a mensim, utána kezdhetem szedni. Gábornak erről nem szóltam. Kicsit furcsállottam, hogy nem akar ágyba vinni. Jó, most nem is tudott volna, de ha felmentem hozzájuk, a csókcsatákon és tapizáson kívül nem volt semmi.  
A menzesz elmúlta után anya mindig szólt, hogy vegyem be a tablettát. Mondta, hogy megszokom, rutin lesz, de addig még szólni fog. Még ő is szedi, és szerintem szeretője is van.
A hétvégén Gábor szülei elmentek egy hétre Görögbe pihenni. Gábor reggel hívott telefonon, hogy hazaért a reptérről, nincs-e kedvem átmenni? Persze, hogy volt. Zizegtem az érintéséért. Felkelés után gyors zuhany, és picsanadrág-trikó szettben rohantam át hozzá. A szobájában ért az első meglepi. Behúzott függöny, gyertyafény, eper, málna és két üveg fogadott. Az egyik , hiszen tudta, nem igazán iszom . Megölelt. Hosszan csókolóztunk, a trikóm alatt matatott, én a keménységét simogattam. Kezdett jól alakulni a kémia köztünk ismételten, mikor hirtelen egy picit eltolt.

– Gondolom, kölyök kérsz.
– Természetesen! – Volt a válasz. Alig hallhatóan pukkant, öntött egy kicsit, majd kortyolgattuk. A poharakat letéve lehúzta rólam a trikót, a pólóját félre dobta az enyém után, majd lehuzigálta rólam a tapadós gatyóm. Felfektetett a feltűnően nem kupis, hanem teljesen üres íróasztalra. Nem tudtam, mi ez az új módi. Puszilgatta a testem, a cicikre és puncira ujjaival kent a semmiből előkerült mackó mézből, majd egy epret tett a puncimhoz, bimbóimra pedig málnákat helyezett.  

– Szeretnék egy fényképet rólad így! – Mondta, és a telefonért nyúlt.  Elgondolkodtam. Bíznom kell benne! Meg hát, más fiúknak is küldtem már intim képet.

– Jó, de látni szeretném én is! – Mondtam, és a tenyereimmel eltakartam az arcom. Még így is láttam a vaku villanásait. Hallottam, ahogy koppant a telefon a polcon.
– Meg se mutatod? – Próbáltam leplezni zavarom.  Nem tetszettem magamnak. Szerintem – így fentről fényképezve – szétterült a seggem, nem az a kerek izmos popsi, aminek hittem. Gábor puszilta a testemet, leette a málnát, lenyalta a mézet a melleimről, majd az eperhez ment. Nem ette meg, a punimra tette és a mézet nyalta. Nagyon finom volt! Nem a méz, hanem ahogy csinálta. Akivel csak pettingeltem, az nyalt, de vad volt és durva, és lefetyelt, mint a cica. Gábor valami tüneményesen csinálta! Nekem tetszett, és azóta se kényeztetett senki! Se így se máshogy, tehát összehasonlítási alapom sincs. Az epret mellém tette, majd amikor már egy tócsát nyalt ki belőlem, mint egy dunyhát emelt fel, és vitt az ágyára. Leültetett. Fektetni akart, de tudtam, hogy életemben először, szopni akarok. Rengeteg pornót és oktató filmet néztem a tik-tokon. Pörgettem a képet, és nyaltam, puszilgattam, a hegyétől a zacskója aljáig, majd bevettem a számba. Jó érzés volt, de csak agyban. Fizikálisan semmi izgató, csak a tudat, hogy olyat teszek, amit csak intim pillanatokban tesz az ember. Féltem, hogy a számba élvez, hiszen attól még viszolygok. Akiét a dugás után a hasamról az ujjamra vettem és megszagoltam, fanyar, szúrós illatú volt. Hiába nem elégültem ki, és igen csak bizsergett a testem, akkor sem tetszett, már a szaga sem. Most nem kellett tartanom ettől. Gábor sóhajtozott, tenyerével fogva fejem, és irányított, amiből arra következtettem, hogy nem csinálom rosszul. Kezdtem unni, de ekkor a hátamra fektetett. Rám feküdt, farkát altestemre fektette, hozzám nyomta.

– Már kérdeztem, de biztos akarok lenni benne! Nem vagy már szűz? – Kérdezte csók közben.
– Nem, de gyakorlott sem! De készültem, gyógyszert szedek! – Mondtam égő arccal, még jó, hogy Gábor nem látta, láthatta. Megemelte a fenekét, egyik könyökére támaszkodva – a másik kezével közénk nyúlva – a nemi szervét a hüvelyem bejáratához helyezte lassan, gyengéden. Vártam az eddig tapasztalt feszítést és fájdalmat, de nem, nem történt semmi ilyesmi. Szinte alig éreztem, hogy bennem van valami. Melleimet puszilta, nyakam, fülcimpám harapdálta, és talán mozdult, mintha beljebb lenne. Igen biztosan. Alsó ajkam harapta, nem durván, de érezhetően.  
Mi van?  
Testem összeért a testével. Hüvelyizmom megfeszítve éreztem, hogy bennem van.  
Jé, hát ezt így is lehet?  
Nem nemi izgalom, hanem a várakozás izgalma töltötte el zsigereimet. Mozduló teste már nem ér össze az enyémmel. Igen, érzem ahogy csúszik, siklik kifelé, majd tolja vissza. Ez jó, ez nagyon jó! Ezt így én nem éreztem eddig, én csak pici fájást éreztem másokkal. Gyorsult a mozgása rajtam, bennem. Erősebb volt, de nem fájdalmat éreztem. Melleimet markolta, majd átbillentett. Én voltam felül. Pillanatnyi rövidzárlat után, majd az ösztönök, a filmek, Gábor mozdulatai hatására emeltem el testemet. Kicsúszott, túlemeltem. Gábor visszatette, ahogy ő emelte meg a testét. Mozgott, így tanított, így mutatta meg a határokat, hogy meddig emeljem meg magam. Innen fogva egyszerű volt, mint az egyszer egy. Ütemesen mozogtam, ráéreztem. Rájöttem, hogy testünk összeérése talán a legjobb, és amikor Gábor felültetett, ujjával közénk nyúlt, és a csiklóm is dörzsölte, szinte , transz állapotba kerültem. Magamnak is ezt teszem, de nem egyszerre, nem ennyi féle behatás, hatás éri a szervezetemet. Megijedtem magamtól, ahogy felnyögtem, sikoltottam, vergődtem a faszon. Éreztem az orgazmus szelének erősödését.  
Innen már akár semmit sem téve, csak agyamra hagyva a dolgot is elönt a kéj gyönyöre. Elgyengültem, testére borultam, párnájába kiáltottam a kitörő csodát. Gábor mozgott alattam, dugott, de szerintem csak maga miatt. Megfordított, és a még bennem dolgozó kéjt fokozta, ahogy nem vadul, de dugott. Éreztem, ahogy eddig a legmélyebbre nyomta, és remegett bennem.  
Éreztem, ahogy valami folyik belém. Szóval ez a belém élvezés érzése! Tetszett. Kivette a farkát, de nem mellém feküdt, hanem fejével a combjaim közé. Úristen! Ez a pasas a saját nedvem és az ő nedvét nyalja ki belőlem.  
Talán nem vette észre pici öklendezésemet, ami abba maradt a nyelve okozta érzéstől. Mintha ismét, vagy még mindig élveznék. Testem gyenge, szinte súlytalan volt ezekben a pillanatokban. A lepedőbe markolva tartottam magam, hogy ne emelkedjek fel. Sarkamon, vállamon támaszkodtam. Testem hídba nyomtam fel, így Gábor még mélyebre tudott nyalni. Eddig nem érzett vágy volt bennem, hogy ölelhessem . Visszazuhantam a matracra. Felhúztam, vagyis csak jeleztem, hogy mit akarok.  
Felcsúszott, és miiiiiivaaan?  
Ismét felfelé tolta a hüvelyembe a farkát. Ugyan nem az előző keménységgel, de haladt befelé. Csókolt. Fura volt a nyála íze, mire rájöttem, hogy ez bizony a saját levem, és a sperma íze keveredve. Talán kicsit kesernyés, de nem gáz. Gábor most eddigi legütemesebben dolgozott bennem. Testem csúszkált a hátamon, vagy a lepedő a matracon. Gábor homlokáról arcomra cseppent az izzadsága. Nagyon izzadt, eláztatva az én testemet is. Mély tónusban nyögött, és rebegett valami érthetetlent. Éreztem, ahogy beborul a szoba, szűkül a tér, fogy körülöttünk a levegő. A hátát karmolva próbáltam tartani, türtőztetni magam. Az amúgy is sötét szoba a legsötétebb éjszakákat idézte fel bódulatomban.  
Csend, síri csend, vagyis nem, egy szúnyog és... és igen, Gábor szuszogása. Mellem markolja, de lazul a szorítása. Fordítom a fejem. Gábor tekintetével találkozik az enyém.

– Köszönöm! – Olvasom le ajkairól.  A fülem cseng. Dobog, lüktet a dobhártyám. Nincs erőm mozdulni, de kell, mert csurog valami a combomon, és is kell. Gábor a hátam tartva, tolva segít felülni. Mint egy nagyi, úgy csoszogok kifelé. Hideg sávban szivárog valami combomon, megtörlöm. Nem olyan szúrós, de fanyar az illata. Megnyalom. Igen, a csók közben érzett íz. Ha lesz, még ízletessé is válhat a számban...

Első alkalom óta tíz év telt el. Mindketten a TE-n végeztünk edzői szakon. Én nem futottam nagy karriert. Pár dobogós érem a fő számomban a 200 méteren. Gábor edzőtermet nyitott, feleségül vett. Roni lett a tanúm, aki szintén megnősült, elvette Jennifert. Nekik már három gyerekük van, én most vagyok hat hónapos várandós a második fiammal. Boldog, kiegyensúlyozott az életünk, és remélem marad is életünk végéig, ahogy fogadtuk:
Ásó, kapa és nagyharang, azaz a temetés választ el minket egymástól.