Faszszopó

Vidáman léptünk be barátommal a szellemváros kapuján. A volt szovjet laktanya hatalmas komplexumként tárult elénk; olyan kaland volt ez, amelyet már mindketten vártunk.
Hátunkon táskával indultunk el felfedezni a helyet. Célunk nem az volt, hogy bejárjuk az egész területet, csupán néhány épületet akartunk meglátogatni. Fákkal, gazzal és törmelékkel teleszórt utakat láttunk mindenütt.
Farmer rövidnadrágot és egy pánt nélküli topot viseltem a melegre való tekintettel, ám ahogy megláttam a bokrokkal benőtt talajt, kissé már bántam, hogy így öltöztem.
Egy közeli épület felé vettük az irányt, mely egy lepusztult tömbházra hasonlított. Hatalmas oszlopok ágaskodtak az egyik helyiségben. Ahogy lábaim emelgettem a graffitikkel telefirkált falak között az üvegtörmelékeken, s körülöttem csupa lekopott vakolatot láttam, egy kis szorongást kezdtem érezni. Gábornak nem mertem mondani, nem akartam elrontani vidám hangulatát.
Az elhagyott épületek csupa ürességről árulkodtak, egy árva lélekkel sem találkoztunk. Szomorúnak és kietlennek tűnt a táj, ahogy az ablakkeretek, gumiabroncsok  és az elhagyott szemét között lépdeltem. Az egyik épületben egy hatalmas fallosz-graffiti tűnt fel velem szemben, amin Gábor jót nevetett, én viszont elég ízetlen tréfának találtam.
Ahogy egyik helyiségből a másikba értünk, s végeláthatatlan folyosókon vezetett utunk, én mindet ugyanolyannak láttam. A kezdeti izgalom alábbhagyott; semmi érdekesre nem akadtunk. Egyik koszos elhagyatott tömbházból ki, majd a másikba be.
Úgy éreztem, egyre lepukkantabb helyekre érünk, a szorongásom pedig csak nőttön nőtt. Ahogy kinéztünk a házak ablakain, a zölden magasodó fák egy kis életjelet sugároztak ezen az elnyűtt tájon. Ám ahogy visszahúztuk fejünket, a lepusztult téglafalak azonnal visszarántottak minket a valóságba.
Az egyik épület emeletén összegyűrt pokrócra és ágyrugóra bukkantunk, még egy kistáska is hevert mellette. Borzongás futott rajtam végig arra gondolva, hogy nemrég lakott itt valaki. Egy vascső és egy leszakadt polcállvány hevert még a helyiségben. Ahogy kiértünk újra a lépcsők irányába, újabb graffiti nézett velem , ezúttal egy „faszszopó” felirat volt.
Gábor buzdítására elindultunk a második emelet irányába, fel a lépcsőkön. Itt már viszonylag egyben maradt ágyat is találtunk. Barátom viccelődése kicsit sem enyhített félelmeimen, sőt, még idegesebbé tett állandó poénkodása.