Locsolkodni jöttem hozzád, kislány 2. rész

Visszasétáltunk a házba.
A drága Myrtill mosolyogva fordult felém. A két puha karját széttárta, és én életem legszebb, legmelegebb ölelését kaptam. Két oldalról megpuszilta az arcomat. Tekintetünk egymásra szegeződött, és arcunk egymáshoz érintéstől az orrunk is összeért. Mennyei érzés volt. Leírhatatlanul jól éreztem magam a karjaiban. Éreztem az illatát, az arcbőrének puhaságát és azt, hogy a puha mellei a mellkasomhoz nyomódtak. Már régóta nem éreztem így. Egy fiatal lány teste fonódott az én idős testemhez. Szinte bűntudatot éreztem az övön aluli érzéseim miatt.
A puszi után huncut tekintetével ránézett az elöl dudorodó nadrágomra. Ártatlan arccal feltette a világ legszemtelenebb, de egyben a legizgatóbb kérdését:  
– Megengeded, Álmos bácsi, hogy kigomboljam... tudod.,.. ott lenn...
 Kuncogva nézett rám.
Három felségem volt már, de egyik sem kérdezte meg ezt. Myrtillben azonban mintha egy sereg pajkos ördögfióka lakozott volna. Ő kimondta, sőt meg s tette, amit gondolt.
Kigombolta a sliccemet, és ügyes mozdulattal kibújtatta a farkamat a nadrágom nyílásából. Ránézett azzal a huncut szemeivel és megjegyezte:
– Hmmm... tetszik... lássuk milyen kincsek vannak még itt  – mondta mosolyogva, majd benyúlt és a két herezacskómat is kihúzta.  
 Ügyes kis kezeivel jobbról-balról paskolta a félkemény farkam. Nekem azonban hirtelen más problémám támadt. Hiba no, a prosztatám időnként rendetlenkedik, és ilyenkor heves és leküzdhetetlen vizelési ingerem támad.
– Édesem – vetettem közbe – bocs, de ki kell mennem a mosdóba.
– Csak nem a piszoárt akarod használni, vitézem? – kérdezte huncutul.
Bólintottam. – Akkor menjünk – mondta – de ha nem haragszol Álmos bácsi, először vegyük le a nadrágodat. Félig lehúzott gatyával nehezen lehet lépkedni.
Lehúzta nadrágomat, sőt az alsómat is, majd elhagytuk a szobát. A farkamat húzva engem is magával vitt.
Követtem a mosdóba, kezében a faszommal. Amikor belépett a fürdőszobába felém fordult.
– Valld be, Álmos bácsi, ugye megfordult a fejedben, hogy engem áztass el aranysárga nedűddel – kérdezte, miközben kezei a tengelyemen és a golyómon dolgoztak.
A szemem elsötétült, és őszintén válaszoltam, anélkül, hogy időt veszítettem volna.  
– Mi tagadás... megfordult a fejemben.
– Na és, mi tart ettől vissza? Csak nem az, hogy fel vagyok öltözve...?