Jegy nélkül

Amint belépett, tekintete azonnal barátnőm lábaira vetült. Norina rövid, tépett világoskék farmernadrágban és egy falatnyi fekete topban ült velem szemben, keresztbe téve lábait a vonatfülke kopott ülésén. Nagy, fekete szemeit nyugodtan szegezte rám, az ellenőrről mintha tudomást sem vett volna.
– Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre... – a kövér, ötvenes éveiben járó férfi dörmögő hangjára aztán Norina megfogta táskáját, és lassan elkezdett benne kotorászni.
A férfi türelmetlennek tűnt, ácsorogva várta, hogy barátnőm végre megtalálja a jegyünket.
– Reggel még itt volt – mondta Norina, s elkezdte kipakolni táskája tartalmát maga mellé az ülésre. A fésű, a sminkkészlet és a papírzsebkendő mellett megjelenő óvszercsomagon megakadt a férfi tekintete, Norina azonban egyáltalán nem érezte magát zavarban, továbbra is szórta ki cuccait annak reményében, hogy megtalálja a jegyeket.
– Erre nekem nincs időm – szólalt meg a kalauz. – Nemsokára visszajövök.
Norina felsóhajtott, miután a vonatfülke ajtaja becsukódott a kalauz mögött, és rámnézett.
– Nincs meg – mondta hidegen a kalauznak is, mikor az újra belépett, ugyanolyan kegyetlen hangsúllyal, ahogy nekem is tudtomra adta a dolgot.
– Két lehetőségetek van: az egyik, hogy itt helyben kifizetitek a büntetés összegét, ami tizenkétezer forint, és a jegy árát.
– Nincs nálunk pénz – vágott közbe Norina.
Az ellenőrön látszott, hogy nem tetszett neki barátnőm viselkedése, s kissé türelmetlenebbül folytatta:
– Akkor felveszem az adataitokat, és adok egy csekket. Szabad? – biccentett fejével a Norina melletti üres helyre, mire barátnőm flegmán rándított egyet a vállán, s egy mozdulattal maga felé söpörte táskája tartalmát, hogy a férfi elférjen, az ellenőr pedig hatalmas súlyával Norina mellé telepedett, miközben újra barátnőm szexi lábaira vetett egy pillantást.
– Személyi igazolványt és lakcímkártyát kérek – jelentette ki a férfi, mi pedig készségesen átnyújtottuk neki a kért okiratokat.
Norináét tüzetesebben megvizsgálta, személyi igazolványát kezében forgatva vette tudomásul, hogy a mellette ülő lány még csak tizennyolc éves. A kártyán található fényképét is vizslatta egy ideig, majd Norina arcára tekintett, majd újra az igazolványképre; ezt vagy még kétszer megismételte, mindahányszor végigjártatva szemeit barátnőm vékony combjain is.
Jegyzetelt valamit, vegül visszaadta okmányainkat.
– A következő állomásnál le kell szállnotok.